Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. október 29.

Rendszer a lelke mindennek

Eleinte még alig tudott mit kezdeni a sajtó a hosszadalmas nevekkel: nádudvari Kukorica és Ipari Növénytermesztési Egyesülés, ugyanez rákóczifalvi székhellyel, a bábolnairól, szekszárdiról nem is beszélve. Aztán egy ideig együtt élt az elnevezés a rövidítésekkel: KITE, GITR, IKK és még lehetne sorolni. Időközben számuk hatvannégyre emelkedett, egyik-másik megszűnt, de ma már a kukoricatermeléstől a szegfű- és rózsakertészeteket is beleértve még az angóranyúl tartása is rendszerbe szervezett.

A jelentősebbek nevének rövidítése közismert betűszóvá vált. A rendszerszerű termelés úttörője az IKR volt. Megyénkből 22 gazdaság tagja az egyik alközpontnak, vezetőjével, Bódi Jenővel beszélgettünk.

— A köztudatban úgy él, hogy az első rendszert, amit kezdetben idegen név rövidítéseként CPS-nek hívtak, úgy ahogy volt, gépestől, technológiástól az * Egyesült Államokban vásárolta Bábolna.

— A Corn Production Sis- tem jelentése valóban Kukorica Termelési Rendszer, és az igaz, hogy az USA-ban vettük. Az első tulajdonképpeni minden pontján szigorúan meghatározott zárt körű technológia mégsem kukoricára, hanem csirkére született a hatvanas évek végén. Döglött a baromfi, pedig akkor igazán jó piaca volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy minden gondosság hiába, olyan programot kellett kidolgozni, amelyik minden pontján úgy csatlakozik a következőhöz, hogy egyszerűen nem lehet elrontani. Egy csapásra elviselhető szintre csökkent az elhullás, megjavult a súlygyarapodás, beindult a csirkeüzlet.

A fejlesztésnek már csak egy akadálya volt, a kevés takarmány. Ezért mentek tehát ki Amerikába Burgert Róberték* megnézni az ottani világszínvonalú kukoricatermesztést. Akkor hozták be az első nagytraktorokat a kapcsolódó munkagépekkel, és intenzív kukoricahibrideket. Mégsem jelentette ez egy komplett termelési rendszer megvásárlását, mert a CPS pusztán egy termesztési eljárás, ami egy-két éven belül el is avult. Az IKR házai viszonyainkra alkalmazta és azonnal megkezdte a továbbfejlesztését. Amikor a siker láttán más is csatlakozni kívánt hozzájuk, akkor megalakítottak egy közös vállalatot, amely megszervezte, hogy minden tagnál lehetővé váljék a szisztéma pontos betartása, miként a csirketartásnál. Ilyen szervezet az egész világon nincs, mert még a legmodernebb tőkés mezőgazdasági országokban is csak a termelési folyamat egy-egy pontjára adnak konkrét és hatékony ajánlást. Ha mindegyikkel más-más foglalkozik, akkor azt lehetne hinni,, hogy eredményesebb, hiszen ismertek a spe- cializáció előnyei, de a jövedelmező gazdálkodásért egyik sem vállal felelősséget. A magyar típusú termelési rendszerek gondjukba veszik a partnert a jó vetőmag beszerzésétől a termékértékesítésig, és közben vigyáznak a pénzükre, mert a végén a jövedelemből részesülnek. A nyugati típusú gazdálkodásszervező cégek csak egy-egy ponton kapcsolódnak és ott törekszenek a maximális profitra. Egyébként a farmok ottani méretei nehezen is tennék lehetővé a nálunk kialakult forma alkalmazását. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink ideális nagysága láttán az idelátogató nyugati szakemberek egyik ámulatból a másikba esnek.

— Napjainkban már eredményeinkre is büszkék lehetünk.

— Hosszú volt az út idáig — emlékezik Bódi Jenő. — A kezdet kezdetén kevesebben voltak, akik hittek ebben az ügyben és többen akik kételkedtek. Először az állami gazdaságok közül csatlakoztak hozzánk néhányan, Sza- bolcs-Szatmárban a mátészalkai volt az első, de újabbak követték. Miután tisztázódtak a szervezeti formák, rohamosan emelkedett tagjaink száma. 1983-ra mintegy 250 gazdasággal léptünk kapcsolatba, ami több mint félmillió hektárt jelent

Alig telt el néhány év az indulás után, és mint eső után a gomba, úgy kezdtek el szaporodni a termelési rendszerek és ez így történt jól. A komolytalan meggazdagodni vágyók nem sokáig maradtak felszínen, akik mögött pedig erős szakmai háttér állt, azokból egyenrangú kankurrens lett. Ma már fehér holló az a gazdaság, amelyik nem tartozik valamelyik rendszerhez. Közöttük a „leg- elegánsabbnak” az IKR-t tartják, és nem éppen dicsérő hangsúllyal a drága szolgáltatásai miatt. Pedig mindenki maga kalkulálja az árait, számolni pedig nagyon sokféleképpen lehet. Egy fillérrel sem akarják, megkárosítani a gazdaságokat, a közös vállalatnak mindegyikük egyenlő tagja.

A képződött nyereségből arányosan részesednek, ami megmarad, azt szüntelen fejlesztésünkre, megújulásunkra fordítják. Nagyon fontosnak tartják a szervező munka állandó finomítását, mert a gyors és hibátlan kommunikáció a rendszer lelke. A világ élvonalában történt események, a legújabb eljárások a legrövidebb idő alatt el kell jussanak minden szakemberükhöz. Náluk az elmúlt évek mindegyikében elavult egy technológia, és nem formális a csere. Az élvonalban maradni nem olcsó dolog, de az árában benne van a bíztató jövő.

— Csak lehet valami a drágaságban, hiszen történt az utóbbi években kilépés az IKR-ből, a megyében szám szerint négy.

. *— Van a természetben egy törvény, amit egy Liebig nevű német fogalmazott meg: ha a magas termést meghatározó tényezők, úgy mint víz, levegő, tápanyag, szakmai hozzáértés, hozzáállás, egy hordó dongái és a dongák hossza arányos a tényező jelenlétének mértékével, akkor a vízszintet, esetünkben a termelési színvonalat a legrövidebb donga határozza meg, bármilyen hosszú a többi. Mi a kapcsolatok elmélyítésére törekszünk és nem a felbontására. Ahol nem sikerült, az nem a mi hibánk.

Igyekszünk a megye sajátosságait legmesszebbmenően figyelembe venni az itt ajánlott technológiákban. A világért sem szeretném a jó példákkal mentegetni a rendszerünket, de nem hallgathatom el, hogy olyan gazdaságokban hasznosulnak szaktanácsaink, mint a termelési nagydíjas máriapócsi Rákóczi, a tíz tonnán felüli kukorica átlagot elért tiszada- dai Kossuth Termelőszövetkezet. Ez a megye sem maradhat ki a gabonaprogramból. A „közös kasszából” kiemelt támogatást vehetnek igénybe a szabolcs-szatmári jelentkezők.

Az intenzív gabonaprogramhoz történt csatlakozásuk ismert, jelenlegi kiemelkedő eredményeik úgyszintén. Az induláskor azt mondták, hogy tíz év alatt megduplázzák gazdaságaikban a kukorica átlagtermését, ez sikerült, sőt népes az úgynevezett nyolctonnások klubja és nem ritka a sokáig elérhetetlennek tartott hektáronkénti tíz tonna átlépése. Ennek ellenére sem elégedettek. Olyannyira nem, hogy ismét kimondták: tíz év alatt megint duplázni lehet, és kell. Ez a kilencvenes években 16 tonnát, vagy még többet jelent majd. Kísérleti körülmények között már vannak hasonló eredményeik.

És még ez sem minden, mert a Kárpát-medence fény- és vízviszonyai elméletileg huszonnyolc tonnát is lehetővé tennének. A lóvontatta ekétől rövid volt az út az iparszerű precizitásig, mégsem merültek ki a tartalékok. Számítások szerint egyedül a még meglévő gyér gyomborítás megszüntetése egy tonnával jelent több kukoricát. De a technológia minden pontján van még mit finomítani. Hatalmas erő rejlik a növénynemesítésben. Tízévenként három újabb tonnát varázsolnak a nemesi- tők a tengeri génjeibe.

A legnagyobb tartalék pedig a rendszerező emberi elme, amire a cím is utal. A csirája ennek a termelési módnak a kényes természetű csirke volt, amit nagy tömegben együtt tartani csak olyan programmal lehetett, ahol úgy követték egymást a lépések, mint a számítógép agyában az egyes műveletek: eltéveszthetetlenül. A rendszer rendsze- retetre szoktatta az embert, a rendszeretet pedig igényességre, mindezek eredője pedig a fejlődés gyorsulásának gyökere. Az agrárgazdaságunkban kialakult arányos munka- megosztásunk pedig a továbblépés záloga.

Esik Sándor

HÁROMSZÁZ ÉVE TÖRTÉNT

Kara Musztafa véres futása Bécs falai alól igazi szenzáció lett. Az európai udvarokhoz hamarosan eljutott a hír, és a szövevényes külpolitikai viszonyok között a pápa védnöksége alatt lassan formálódni kezdett a „Szent Liga”. A török nagyvezér alaposan elszámította magát. 200 ezres hadával abban bízott, hogy az elhanyagolt védelemmel bíró császári várost kiéhezteti és megkaparintja.

Ám ami nem sikerült elődeinek, az nem ment neki sem. Kara Musztafát zsákmányra éhes seregével együtt elseperték Lotha- ringiai Károly és Sobieski János lengyel király csapatai. Az 1683. szeptember 12-i Vereség új szakasz kezdetét jelentette: a török kiűzését Magyarországról.

A török félhold fénye a XVII. század vé- gefelé egyre fakóbb. Már csak látszólag erős,. a világot fenyegető, nagy kiterjedésű hatalom: sokasodnak belső gazdasági, társadalmi bajai. A bécsi vereség, mint egy gyors és pontos diagnózis, mindezt egyértelműen kimutatta. Az első katonai kudarcot számos követte a török birodalom európai hatalmi túlsúlyát megszüntető 1699-es karlócai békéigEgy hét sem telt el a Bécs alatti török ostromzár feltörésétől, a szövetséges felszabadító seregek máris megkezdték előrenyomulásukat Magyarország felé. Spbieski lengyeléi haladtak az élen. A tetterős lengyel király, aki vitézségével küzdötte fel magát 50 évesen 1674-ben a trónra, egyenesen Budának szándékozott menni. A másik bécsi győző, Lotharingiai Károly e helyett Érsekújvárt, vagy Esztergomot és a párkányi hídfőt ajánlotta, mert a török sereg a Duna jobb partját annyira felélte, hogy ott az élelmiszer-utánpótlást lehetetlen lett volna megoldani. Az érvelést elfogadva a sereg átkelt a folyó bal partjára, ott nyomult tovább. A haditanács október 2-i döntésével jelölték ki Párkányt és Esztergomot célponSobieski

János

túl. Megtették az intézkedéseket, hogy kivédjék Thököly Imre esetleges akcióit.

A „kaftános fejedelem” felső-magyarországi uralmát veszély fenyegette. Thököly azonnal átlátta, hogy a török megfutamodá- sával átrendeződtek a korábbi erőviszonyok. Felvette a kapcsolatot Sobieskivel, hogy nála támaszt találva keresztül vigye a megegyezést Lipót Habsburg-császárral. Mintegy ellenértékként felmerült a lengyel király fiának, Jakab hercegnek magyar királysága is, amin az kapva kapott, hiszen szerette volna befolyását kiterjeszteni Magyar- országra, Erdélyre és a román vajdaságokra is. Lipót félve ettől, elutasított minden tárgyalást, legfeljebb amnesztiát volt hajlandó adni a lázadó kurucságnak.

Sobieski hadai haladtak elől. Október 7- én elérték Párkányt. Rosszul sejtve a török erőviszonyait, tüzérség és gyalogság nélkül, lovasságával támadásba lendült a lengyel uralkodó. A megbúvó ellenség lest vetett és a könnyelműség 1500 vagy még több lengyel vesztét okozta. A király is csak egyik páncélos vitéze helytállásával menekült meg. Másnap Párkány alá érkeztek Károly herceg csapatai és a lengyel gyalogság. Rendezték soraikat és 9-én újra csatát kezdeményeztek. A török had jó része a két napja alaposan megtépázott lengyel balszárnynak fordult. A császári lovassága időben a segítségükre sietett,, és a törököket megfutamította. Egész arcvonaluk megingott. „A futó törökök oly tömegesen tolultak a Duna hídjára, hogy az leszakadt, mire a menekülők a Dunába ugrottak, s úszva igyekeztek az esztergomi partra átjutni. De nagyobb részük a vízbe fűlt, s a Duna medre egészen megtelt emberi és állati hullával.” Olvashatjuk a csata egyik leírásában.

A törökök súlyos veresége után Esztergom vára magára maradt. A szövetséges sereg némi pihenő és soraik feltöltése után október 19-én kezdte meg az átkelést a Dunán. A lengyel király nem bízva az ostrom sikerében, először katonáival a párkányi oldalon maradt, majd 20—21-én átment a hajóhídon. A nagy esőzések miatt csak 22-én ké- fjő este foghattak hpzzá az ostrornágyúk fel-; állításához, Á bajorok éázakrpl holy.azték el ütegeiket, a császáriak a vártól keletre levő Szent Tamás-hegyre vitték ágyúikat. 23-án és 24-én kezdték lőni a várat. A gyalogság a töröktől alig zavarva a várhegy árkáig hatolt, és elsáncolta magát. 25-én megrohamozták a Vízivárost, amit a törökök nem védtek komolyan. Október 26-án a várfalakat már minden oldalról lőtték. Délelőtt a déli tornyon két lándzsányi rés tátongott. Délután még naplemente előtt Károly herceg Sobieski nevében feladásra szólította fel a várvédőket. Vezetőjük, Ibrahim pasa 24 óra gondolkodási időt kért, mire Károly herceg kettőzött tűzzel folytatta az ágyúzást. Éjjel 11 órakor egy török tiszt jelent meg tárgyalni a megadásról. Október 28-án nyitották meg a törökök Esztergom kapuit. A várőrség és a lakosság poggyászostul eltávozhatott fegyvereit hátrahagyva.

Szélsebes futárok nyargalhattak ismét a győzelem örömhírével. Esztergom megvétele újabb európai szenzáció volt,* ami felgyorsította a Szent Liga létrehozására tett lépéseket. A kibontakozó törökellenes felszabadító háború sodra közben végzetesen magával ragadta Thököly Imre magyar függetlenségi törekvést megtestesítő felső-magyarországi fejedelemségét.

K. S.

Esztergom várának látképe

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET