Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám
1983. október 26. 3 JEGYZETEK Takarékosság M ióta ember az ember, takarékosság is van, függetlenül attól, hogy az idők folyamán minek is nevezték azt a cselekedetet, aminek célja készletek gyűjtése, valamely előre nem látható — vagy épppenséggel nagyon is látható — esemény bekövetkeztére. Hiszen — c^ak a példa kedvéért —, takarékos volt az ősember is, amikor a nyáron tértiéit, gyűjtött javak egy írészét télre tartalékolta. Persze, ha takarékosságról van szó, az újabb korok embere legelébb is a pénzre gondol, amit takarékban, bankban, vagy a fiók mélyén őriz. Hosszú évek óta pedig a Takarékossági világnap alkalmából — mondhatni — ünneppé is avattuk a takarékosságot. A világnap évről évre visszatérő eseménye azonban az élet és a gazdaság változásainak hatására új és új tartalmat nyer. Az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy ha valaki azt hallja: takarékosság, nemcsak és nem elsősorban a pénzre gondol, pontosabban nem a betétkönyvben őrzött összegekre, hanem energiára, élelemre, anyagra, emberi életre és egészségre, és számos egyéb velejárójára az emberi létnek, a gazdaságnak. Az utóbbi évek tanítottak meg szinte mindenkit a világon arra, hogy nemcsak a bankjegy, az érme a pénz, hanem pénz minden ki nem dobott deka kenyér, el nem folyatott deci olaj, el nem herdált gabonaszem, feleslegesen nem égetett villanykörte, s ide tartozik az egészség védelme, a munkaképes kor megnyújtása, az értékteremtés a lehető legkisebb ráfordítással. Ha a takarékosságról beszélünk, akkor beszélnünk kell azokról a dolgokról is, amikkel takarékoskodnunk semmiképp sem szabad. Lehet, hogy a kijelentés az első pillantásra ellentmondásnak tűnik, de ha jobban végiggondoljuk a mondandót kiderül: szó sincs ellentmondásról. Mert nem takarékoskodhatunk a szellemi energiákkal, a jobbításra szánt erőfeszítésekkel, az alkotó fantáziával, a jó gondolatok támogatásával, a megújulás útjának egyen- getésével. Ne takarékoskodjunk ezekkel, mert az a másik takarékosság csak így kiegészítve vezethet igazán célra. Speidl Zoltán Ajánlás után... K íséri-e kellő figyelem azokat a fiatalokat, akik már párttagok lettek? Nem kallódnak-e el később? Gondoskodnak-e részükre nem megterhelő, de képességeikre szabott pártmegbízatásokról? Meddig tart az ajánlók felelőssége? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatták a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat pártvezetőségét, amikor napirendre tűzték a fiatal párttagok ügyét. E fontos téma megvitatására önálló napirendként most első ízben került sor. Hasznos javaslatokban gazdag vita bontakozott ki a pártfórumon a téma körül. Tapasztalható volt a felelősségérzet azért; hogyan lehetne még többet tenni és minőségileg is jobban törődni ezzel a nemzedékkel. A vállalat három alapszervezetében 12 ifjú kommunista dolgozik. Legtöbbjük szakképzett munkás, van közöttük termelésirányító, technikus és üzemmérnök is. Egyértelműen megállapították; a fiatal párttagok kötelességtudóak, valamennyien becsülettel végzik a rájuk bízott munkát. Ez jellemző Hernádi Istvánra, aki több poszton is bizonyít: munkásőr, szakszervezeti bizalmiként is megállja a helyét. Hasonlóan Artner István, az energetikus. Különösen a kezdeményezőkészségét értékelte a pártfórum. A fiatalember az MHSZ-klub lövészszakosztályának a vezetője. Irányítása mellett a városi versenyben előkelő helyre kerültek az utóbbi időben a vízmű lövészei. Politikai gyakorlattá vált az üzemi pártmunkában, hogy a vállalatnál nem csupán a „kapuig”, a párttagsági könyv átvételéig kísérik figyelemmel a patro- nánsok, az ajánlók egy-egy fiatal párttag életét, hanem utána is. Az idősebbek pártmegbízatásként tovább foglalkoznak ajánlottjaik nevelésével. Ám a pártvezetőség figyelmeztetett arra is; a fiatal párttagok nevelése nem csupán az ajánlók ügye, ez kollektív munka, az egész pártszervezet felelős értük. Ebben sajátos teendője van az ajánlónak, a pártbizalminak, a pártcsoportnak, olykor a szocialista brigádnak és az alapszervezet vezetőségének is. A fiatal párttagok ügyét, gondját érdemes és szükséges volt megvitatni. Hasznosítható tanulságot szerzett a pártvezetőség, amit igyekszik kamatoztatni a pártmunkában. Farkas Kálmán '[Tetten vagyunk. A szo- bor meg én. Az üzem- vezetői szobába szárién hatol a fény és nem tudom, mi akar ez lenni. Mármint a szobor. Egy háromágú micsoda lábujjhegyen állva pipiskedik, avagy száll. Szerencsémre — a könnyebb emésztést elősegítendő — van a szobor előtt egy cédula, miszerint a mű címe „A vas szenvedése”. Megjegyzés: „Ismeretlen dohánytermelő és egyes kocsá- nyozó közös alkotása.” Ahá — gondoltam. Ettől függetlenül még mindig nem tudok semmit, csak látom, tapasztalom, a vas valóban meggyötört. Művészinek tűnő, horpadásai, dudorai és felületének olvadása a spontán ható elemi erő lenyűgöző hatékonyságára utal. „De mégis, mi ez?” — kérdeztem Katona Bélától, a nyíregyházi dohányfermentáló üzem vezetőjétől. ■A válasz tömören utalt a lényegre. „Ilyenek és ehhez hasonló dolgok okozzák az állásidőt. Ezek miatt keletkeznek a nagyösszegű károk.” Történt pedig, hogy a szoborrá lett vas dohánylevelek közé keveredett, és mivel alkalmatlan a fermentálásra, tette a tőle telhető dőlÁrulkodó ## szobor" got, a feldolgozó rendszerben tört és zúzott, de elszenvedte saját ütődéseit, nyomorításait is. Es ez nem példa nélküli. Keveredett már dohány közé sok minden, úgy is mint erőgéplámpa, gépalkatrész, csupa olyan dolog, ami súlyosan, keményen közvetítette a dohányföldek üdvözletét... Nem is rossz ötlet ez — meditálok — hiszen a MÉH sokkal kevesebbet fizet egy kilogramm ócskavasért, mint a dohánybeváltó. Dohánylevél közé keverve egy kimustrált traktor, ha két tortA Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi gyárából a közelmúltban 20 ezer öltönyt szállítottak Szaúd- Arábiába. Tóth Józsefné az exportterméket ellenőrzi, (elek) Két munkafolyamat helyett egy is elég. Az új kormány- rendelet növeli a nyíregyházi vasasok újítási kedvét is. A rendelet miatt megnőtt a szakszervezet újítással kapcsolatos feladata. Az újítók a nyár elejétől több pénzt visznek haza. Az újítási szabályzat decemberi módosításához kikérik a nyíregyházi gyár dolgozóinak véleményét is. Ilyen é*. ezekhez hasonló mondatok hangzottak el azon a beszélgetésen, amelyet az újítómozgalommal kapcsolatban folytattunk a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárában. A nyíregyházi gyár szak- szervezeti bizottságának titkára, Fekete Sándor a májusban megjelent, újítási szabályokat módosító kormány- rendelet lényegét így fogalmazta meg: Lehetőség az elismerésre — A módosítás feloldott néhány korlátot és lehetőséget teremtett a nagyobb elismerésre. Dolgozóink ezt kedvezően fogadták. Vállalatunk központja sürgeti is az újítómozgalom fellendítését. A rendelet is hozzájárulhat ahhoz, hogy az újítás végre valóban mozgalommá váljék. Gyárunkban szorgalmazzuk a kollektív újításokat is. A szocialista brigádok értékelésénél az eddigiektől jobban figyelembe vesszük az újításokat. A különböző kedvezmények juttatásánál, például a Kiváló Dolgozó cím odaítélésénél nagy jelentősége lesz az újításoknak. Könnyebb is, nehezebb is lesz dönteni. A téma mostanában foglalkoztatja a Fémmunkás Vállalat mind a nyolc gyáregységének kollektíváját. A módosított vállalati újítási szabályzat tervezete novembernát nyom, legalább 1Q0—120 ezer forintot ér. Többet, mint új korában. Természetesen, ez csak tréfa. Egész traktort, vetőgépet, ekét, tárcsát senki sem kever a dohánylevelek közé, azokat csak a határban hagyják kint, helyenként telelni. Persze, ott is szenved a vas, ott is munkálkodnak rajta elemi erők. T anulság: a vas is olyan, mint az ember. Mindenféle furcsa dolgoknak ki van téve. Egyébként a dohányfermentálás első fázisában vizet vonnak el a dohánylevelekből. Hogy ez mennyire sikerült a vas esetében, elfelejtettem megkérdezni. Pedig szenzációs hír lenne, ha mondjuk a vas víztartalmát felére csökkentik. Bár, ha jól meggondolom, veszélyes ilyesmit írni, mert mindjárt akadna rémhírfer- dítő, aki állítaná: nálunk már nemcsak a bort, a tejet, és a vizet vizezik egyesek, de a vasat is. S. E. ben érkezik Nyíregyházára. Az itteniek is hozzáteszik kérésüket, elképzeléseiket, ezt követően a vállalati szak- szervezeti bizottság fogadja el a módosított szabályzatot. Ez sem lesz szentírás és megváltoztathatatlan, de alapjaiban véve legalább öt évig érvényben kell lennie. A végleges módosítás tehát csak decemberben lesz kész, de az ígéretes kormányrendelet híre eljutott a műhelyekbe is. Papp Zoltán szerszámkészítő lakatos például így emlékezett: A helyieken múlik... — örültem az új rendeletnek, amely azonban csak keret, vagy váz. Továbbra is a helyieknek kell mérlegelni, hogy az adott dolgozó menynyi tudást és energiát fektetett bele az újításba. A helyes értékelés serkentő lehet. A nyáron jókedvvel álltam elő egy újításommal, amelynek lényege az, hogy egy adott munkahelyen a régebbi kettő helyett egy munkafolyamat is elég a feladat elvégzéséhez. Ezzel az újításommal egy fizikai dolgozó munkába állítását spóroltam meg a vállalatnak. Embert pótolt tehát az újítás. Nagy dolog ez, annál is inkább, mivel a nyíregyházi gyárban járva azt tapasztaltuk, hogy az újítások többsége az anyag- és energia- megtakarításra irányult. Gencsi Zoltán, a nyíregyházi szakszervezeti bizottság újítási felelőse, munkaköre szerint technológus: — Jómagam eddig is újíthattam volna, de bizonyos korlátok között. Jórészt munkaköri kötelességem volt az újítás. A technológusok általában nem újítottak. Nehezen bizonyítható, de tudom, hogy több jó ötletük halva született. Az új kormányrendelet óta bárki újíthat, lazábbak a megkötöttségek. A nyáron az egyik társammal két újítási javaslatunkat is elfogadtattuk. Az anyagi elismeréssel is elégedett vagyok. Régen nálunk a várható eredmény 3 százalékát kapták az újítók. Mi a társammal már a várható haszon 4,5 százalékát tehettük zsebre Leírások útvesztői Szabó Lajos, a szerkesztési csoport vezetője, újító, ezeket mondta: — Júniustól tulajdonképpen az új rendelet szellemében újítunk és jutalmazunk. De meg kell mondanom, hogy a régi rendelet sem volt mindenben rossz. Május előtt is újíthattak a főmérnökök és a technológusok, csak a munkaköri leírások útvesztői sokban akadályozták őket. A mi gyárunk főmérnöke is előállt néhány jó újítással. S azt is látni kell, hogy az új rendelet sem szabályoz mindent. Továbbra is nehéz lesz eldönteni, hogy az ötlet meddig újítás és mettől „jelentős alkotási tevékenység”. A decemberi módosításhoz én javasolnám, hogy a munkaköri leírásokat feltétlenül vizsgálják felül. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a jelentős alkotások mellett továbbra is szükség van a kisebb újításokra, amelyekre „csak” ötszáz forintot kap az újító. Kell is a számszerű növekedés, mert a gyári statisztika nem éppen kedvező. Tavalyelőtt több mint négymillió forint gazdasági eredményt hoztak az újítások a nyíregyházi gyárban, s a kifizetett újítási díj 192 ezer forint volt. Tavaly a 875 ezer forintos haszon mellett 43 ezer forint díjat fizettek ki. Ez év első felében 830 ezer forint volt az eredmény és 42 ezret kaptak az újítók. A díj: öt százalék Papp Zoltán, a gyár újítási előadója: — Régen a várható haszon 2 százalékát kapta az újító átlagosan, most 5 százalék az iránydíj. Ha más vállalat megveszi az újítást, az újító újabb pénzt kap. Az érdekeltség tehát nőtt. Várhatóan a szemlélet is kedvezően alakul. Nábrádi Lajos Japán ötiattel körök9 a „Csepel“» ben A nyírbátori Csepel Fúrógépgyárban új minőség- biztosítási rendszert dolgoztak ki. Erre azért volt szükség, mert az anyagyár — a nagy Csepel Szerszámgépgyár — termékeinek közel 50 százalékát exportálja, mégpedig a fejlett tőkés országokba. Az exportált alkatrészeknek fele viszont a nyírbátori gyárból kerül ki. Mindez bizonyítja, hogy a minőségi munka igen lényeges. A gyár vezetői több hasznos intézkedést vezettek be. Negyedévenként minőségi konferenciát tartanak. Ezen a konferencián a gyárban készült valamennyi termék alapos elemzésre kerül. Meghatározzák itt az éppen aktuális teendőket is. A cél 1 érdekében hozott feladatokat névre szólóan kapják a gyár különféle szervezetei, s dolgozói egyaránt. De nemcsak szavakkal küzdenek. A minőség kedvező javulását jól segíti a minőségi premizálás, amelyet két éve vezettek be. Ez a rendszer azóta is sikeresen funkcionál. Japán ötlet alapján vezették be az úgynevezett minőségű köröket. Mint az elnevezés is mutatja, a minőség javítására, megőrzésére szerveződött körökről van szó. A gyár vezetői úgy ítélték meg, hogy a minőségi munka javítása az RFh—75 jelű fúrószámiház gyártásánál a legszükségesebb. Ezért a törzsgyár és a bá- tori gyáregység szakembereiből szervezték azt a minőségi kört, amely e témában konkrét feladatokat és javaslatokat dolgozott ki. A folyamatos és következetes minőségbiztosítási munka eredménye, hogy a Nyírbátorban készült szerszámgépek, alkatrészek, részegységek, valamint a kész radiálfú- rógépek minősége igen jónak mondható, s megfelel a tőkés piac magas követelményeinek. örvendetes tény, hogy ezeknek a korábban a törzsgyárban készült alkatrészeknek a minősége még átmenetileg sem esett vissza a nyírbátoriak „keze alatt”. Kovács Éva V ____________________/ A nyíregyházi MEZŐGÉP vállalat törzsgyárában esztergapadokat újítanak fel — a hazai igényeken kívül csehszlovák megrendelésre is. Képünkön: Illyés György, MVE 280-as esztergapadot ellenőriz, (jávor) Középpontban: az újítás Feloldott korlátok Kelet-Magyarország
