Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-25 / 252. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. október 25. E zen a kéSen az idős emberekre megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Egészségügyi, kulturális, irodalmi, művelődési programok egész sorát tartják Nyíregyházán és a sóstói szociális otthonban. Az október 24-i megnyitó után színjátszócsoport mutatkozik be a nyíregyházi III. kerületi művelődési házban, sor kerül az idősek gondozását végző testvérintézetek közös gálaműsorára. Könyvbarátok körének bemutatkozása lesz szintén a III. 'kerületi Honvéd utcai pártházban, majd az aerobik- nak hódolók adnak műsort. Egészségnevelési előadás keretiben a cukor- betegség kialakulásáról, kezeléséről tart előadást egy gyógyszerész, ezt követően a patronáló szocialista brigádok találkoznak a sóstói szociális otthon lakóival. Az idősek hete keretében az öregek napközi otthonának kultúrcsoportja is közönség elé lép. Ilyenkor gyakoribbak a látogatások, a műsorral köszöntő figyelmesség, az apró meglepetés, a baráti szó melege. Most, amikor az egész társadalom többet foglalkozik az idősebb korosztály hétköznapjaival, gondjaival, szociális körülményeivel, a nyugdíj melletti munkavállalás kérdéseivel, nem árt egy rövid önvizsgálatot tartani: vajon mi, külön- külön megteszünk-e mindig egy keveset a környezetünkben élő idősekért Lasponya: Simor Oltó Egy éve még vendégként játszott nálunk, Az őszülés váratlan órája című Csák Gyula-darabban, most már, mint a nyíregyházi társulat tagja, Lasponya szerep próbálja a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-vígjá- tékban. Simor Ottót ismerte és szerette a nyíregyházi közönség már korábban is, a Csokonai színházzal sokat járt városunkban, legutóbbi nagy sikerei, a Volpone, és a főszerep Molnár Ferenc Egy, kettő, három ... című bra- vúrvígjátékában nyíregyházi sikerek is voltak. — Vannak szerepek — mondja az első jelmezes próba szünetében, — melyek különleges feladatot rónak a színészre. Ilyen a Lasponya is. A nagy klasszikus szereit tárgyalóteremből A feleséggyilkos Jócskán felborzolta az a házasság a Rozsrétszőlőben a kedélyeket. — Anyám halála után a nővérem el akarta adni a házat és zaklatott, hogy költözzek ki belőle — mondta később Szanyi Zoltán 40 éves nyíregyházi rokkant nyugdíjas. — Bejáratos voltam Pokoraczki Juliannához, alkalmi munkát^ végeztem nála, mivel ő is Rozsrétszőlőben lakott. Beszélgetés közben megtudta, milyen helyzetbe kerültem. Javasolta, hogy költözzem hozzá, mivel meghalt a testvére és egyedül lakik. Eleinte nem volt szó köztünk^ másról, később addig beszélC míg végűi házasságot kötöttünk. Attól félt, hogy szociális otthonba viszik. Szerette viszont az italt. Azt mondta, ha iszik, elzsibbad és nem fáj semmi. — Mikor megtudtam, hogy Juci néni férjhez akar menni, írtam a keresztfiának Budapestre — mondta egy ismerősük. — Megírtam, hogy Szanyinak biztosan a lakás és a telek kellene. — Tanújuk voltam az esküvőn — Így egy másik. — Úgy szólították egymást, hogy édes. — Kérdeztem tőle, miért vesz feleségül egy nála 28 évvel idősebb nőt — mondta Szanyi egyik rokona. — Azt felelte, úgysem él sokáig a néni. Amiben aztán nem tévedett. Szanyiék április 2-án kötöttek házasságot. A feleség április 26- án panaszkodott, hogy az egyik disznajuk megevett néhány csirkét. Szanyi másnap levágta a pákosztos jószágot, szalmával perzselte, majd nyolc óra tájban elküldte a feleségét a boltba, hogy hozzon sőt, cigarettát, kenyeret és egy fél liter pálinkát. Az asszony el is ment, a pálinkát azonban hazafelé menet elfogyasztotta és csak fél egy tájban érkezett a kapujuk elé, méghozzá ugyancsak ittasan. Nem is tudott bemenni, lefeküdt a földre. A szomszéd Balogh Borbála vette észre, s ő segítette be a vetetlen ágyba. Még kiment a kapuban maradt cipőért, ám amikor visszatért, látta, hogy Szanyiné fölkelt, s az előszoba küszöbén ülő férje vállát és fejét simogatja. Balogh Borbála még leültette az asszonyt egy hokedlire, hogy el ne essen, aztán hazament. t A 25 napos házaspár között vita keletkezett, mert, a férj szerint az asszony nem vásárolt elég sót, a pálinkát pedig az egészet, az utolsó csöppig megitta. Külön idegesítette Szanyit, hogy a felesége annyira részeg volt, csak mutogatni tudott, megszólalni, válaszolni egyáltalán nem. Szanyi ezért ököllel többször az asszony arcába sújtott. (Szanyinénak eltört a bal állkapocs- és járomcsontja.) Ezután Szanyi a feleségét fojtogatta, s bekövetkezett az asz- szony elhúzódó fulladásos halála. Szanyi később kivitte a feleségét az udvarra, azzal a szándékkal, hátha a friss levegőn magához tér. De nem tért, sőt a szája nyitva maradt, ezért Szanyi az állat egy törülközővel felkötötte. Délután hat óra tájt ment el a rozsréti italboltba, hogy az orvosi ügyeletre telefonáljon. Fél deci pálinkát és sört jvott, telefonált is, hogy a felesége nagyon rosszul van, talán már meg is halt, de utána nem hazafelé ment, hanem egy ismerőséhez került el, beszélgetni. Közben a szomszédok is telefonálni akartak a rendőrségre, hogy Szanyi megszökött, a felesége pedig ott fekszik az udvaron, halva. Az ügyeletes orvosnak pillanatnyi gondot sem okozott, hogy megállapítsa: itt bűncselekményre utaló nyomok vannak, s hamarosan kiszállt a rendőri bizottság. Szanyi emberölés vádjával került a Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa elé. A bíróság megállapította, hogy — bár a vásárolt pálinkát az asszony megitta —, Szanyi aznap is ittas volt. A büntetett előéletű Szanyi régóta alkoholizál, és három éve az alkoholizmus talaján heveny elmebetegség alakult ki nála, kórházban is kezelték, a vádbeli cselekmény elkövetésekor azonban elmebetegségre utaló tüneteket nem mutatott. A bíróság Szanyit emberölés miatt tizenhárom év fegyházra büntette és tíz évre eltiltotta a közügyektöl. Kötelezte, hogy a büntetés végrehajtása alatt az alkoholizmusa miatt kényszergyógyításnak vesse alá magát ennek módját azonban — Szanyinak az iváshoz társuló máj- bántalmai miatt — az orvosokra bízza. Az ítélet nem jogerős. (ki) Simor Ottó és Berki Antal a darab egyik jelenetében. (Gaál Béla tclv.) pék — Hamlet, Othelló —, furcsa módon kevesebb gondot okoznak. Ezeket mindenki „előadja” a maga módján, ahogy Klemperer elvezényel egy Beethowen-szim- fóniát. Körültekintőbben kell viszont hozzákezdeni egy olyan karakter szerephez, aminek valaha, valaki „nimbuszt teremtett”. Molnár Ferenc Lilioma elválaszthatatlan Csortos Gyulától. A Denevér komikus börtönőre, Frosch nem játszható el úgy, hogy a színész közben ne gondoljon a nagy Latabárra, s hogy el tudjon szakadni szerepemlékeitől. Most szándékosan nem mondom el, ki teremtett „nimbuszt” Laspo- nyának, hátha nem jön rá a közönség, hátha olyan egyénien tudom megcsinálni, hogy játékomból nem ismernek rá senki másra. — Ki ez a Lasponya? — Shakespeare minden darabjában, — még a legkeményebb tragédiákban is — van egy vagy több humoros figura, akik időnként oldják a feszültséget, megpihentetik a nézőt egy-egy nagy összecsapás előtt. A Mach- betben például, éppen amikor gyilkolják a királyt, kijön a színpad előterébe egy kapus, és erősen illuminált állapotban elmélkedni kezd a szűk francia nadrágról. A _ Sok hűhó semmiért, az ural- I kodó osztály felelőtlensége | elé tart komikus tükröt, és akkor bejön három clown, Lasponyával az élen, akik a maguk bohóc igazságával mondják el véleményüket a körülöttük zajló világ tökéletlenségéről. — Láthatóan jól érzi magát a szerepben. Bizonyára sikere lesz. — Szerintem a színjátszás egyik titka, — amire hosszú idő alatt lehet rájönni — az, hogy ha a sikerélményt az ember a próbák alatt érzi. Sokszor nem is a partner elismerő szemvillanása váltja ki, hanem mondjuk egy harminc éve itt dolgozó világosító, vagy díszletmunkás magatartása jelzi, hogy valamit jól eltaláltam, valami most sikerült. Természetesen ezt a színész maga is érzi, és ez az igazi siker. — És az előadás? — Az előadás a próbaközi sok kis sikerélmény összesített eredménye. Bízom abban, hogy mindannyian meg- érezzük ezt, akik a színpadon vagyunk, és a közönség sem fog csalódni. Mester Attila Napirenden a közétkeztetés Ezeradagos konyha Orökösföldin Mit ebédel megyénk minden negyedik állampolgára? Az óvodásokat, általános és középiskolásokat, valamint a munkahelyi étkeztetésben részt vevőket tekintve eny- nyien fogyasztják az iskolai, üzemi kosztot. A 156 ezer ember napi menüje pedig már sokkal több, mint a vendéglátás belső ügye. A közétkeztetés fontosságát bizonyította az is, hogy az október 21-én Nyíregyházán megtartott tanácskozáson a Belkereskedelmi Minisztérium képviselője mellett valamennyi megyei érdekelt vett részt a VI. ötéves terv feladatait áttekintő félidős értekezleten. A MÉSZÖV elnöke érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet : manapság mind gyakoribb, hogy a falvakban a nyugdíjasok ételhordóban hazaviszik a vendéglő előfizetéses ebédjét. S a mai árakat tekintve, várhatóan tovább növekszik ez a folyamat. Kismamák, idősek fizetnek elő faluhelyen is a friss ebédre, s ahol a lehetőség, a konyha kapacitása erre adott, nem zárkóznak el a rendelés elől az üzletvezetők. A legnagyobb feszültséget az általános iskolák jelentik. Megyénkben az általános iskolások 55 százaléka részesül a menzai étkezésben, országosan egy százalékkal kisebb az arány. Ennek ellenére számottevően bővíteni kellene az étkeztetésben részesülők arányát, Nyíregyházán Örökösföldön épül most egy ezer ételadagos konyha. Az Alföldi Vendéglátó várhatóan 1984—85-ben veheti át a nyolcszáz négyzetméteres konyhát, és így nemcsak a 24 tantermes iskola tanulói kapnak itt ebédet, hanem a sok ezer lakost számláló új városnegyedben is megoldja a közétkeztetést ez az intézmény. Az iskolai ebédeltetést már csak azért is szükséges szorgalmazni — hangoztatták a résztvevők —, mert az ötnapos tanítási hét bevezetésével a gyerekek több időt töltenek az iskolában, és a nők munkába állásával kevesebb idő jut otthon a főzésre, a család ellátására. Tehát azontúl, hogy a közétkeztetés bővítése kereskedelmi vállalatok ügyének látszik, fontos politikai kérdésről yan szó. A sokféle szabályozónak, a főhatóságok által joggal elvárt követelményeknek csak úgy lehet maradéktala nul eleget tenni a jövőben, ha a fejlesztésre szánt és különböző csatornákon ka,- pott forintokat koncentráltan használják fel a színvonal javítására. Országosan már találni jó példákat a koordinált fejlesztésre, a lehetőséget keresniük kell megyénkben is a közétkeztetés ben részt vevőknek. Ez a legfontosabb teendő — szögezték le a félidős értékelésnél. (tóth) Hadd kezdjem jegyzeteimet ezúttal egy kis hazabe- széléssel. Nem tudhatom, hány tévénézőnek jutott eszébe múlt szerdán, hogy a Rába ETO—Dinamo Minszk focimeccs szünetében (netán bosszúságában?) átkapcsoljon a kettesre, s megnézze a Képmagnósok, figyelem! c. magazinműsornak legalább az első felét. Nos, aki megtette, helyi „csemegében” lehetett része. (Elnézést a komoly témához kevéssé illő cseme- gézésért.) Ugyanis az okt. 28. nov. 1. között Nyíregyházán, a megyei-városi művelődési központban megrendezendő országos képmagnós találkozó előtt egy tévéstáb látogatást tett a Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktatástechnikai stúdiójában, hogy szemügyre vegye, hol is tartunk ma a hallatlanul nagy lehetőségeket nyújtó eszközök oktatási felhasználásában. A felsőoktatási intézmények — s köztük a nyíregyházi tanárképző főiskola is — úttörő szerepet vállaltak ebben a munkában, melynek eredményei máris megmutatkoznak. Ahogyan a főiskola főigazgatója megfogalmazta: „...az oktatásiban a korszerű tartalmat korszerű eszközöik- kel hatékonyabban lehet és kell kifejezésre juttatni”. A más részeiben is érdekes műsor nyíregyházi blokkjában — jó ötlettel — szerepelt egy videós órarészlet is. Jóleső érzéssel nyugtázhattuk, hogy főiskolánkon a legkorszerűbb eszközök és ideálisnak mondható egyéb feltételek már lehetővé teszik, hogy egy időben mintegy másfél száz helyre tudják sugározni a felvételeket. Az elmúlt hét legjelentősebb művészi produkciója kétségkívül A Kegyenc c. tévéjáték volt, melyet — Teleki László eszméi nyomán — a közelmúltban elhunyt nagy írónk, Illyés Gyula alkotott tévédrámává. A Kegyenc arról szólt — Illyés későbbi szavai szerint, hogy „... embertelen módon szent ügyet sem lehet szolgálni, önmagunk feláldozásával sem; hogy az ellenőrzéstelen hatalom önmagában kórokozó; hogy zsarnokságot isteni parancsra sem lehet tűrni” idézi az írót Pándi Pál. \ A hatalom és az erkölcs drámai szembeállítása persze csak akkor jogosult, ha a hatalom eltorzultan embertelenné vált, mint az i. sz. V. évszázadi Rómában, mikor a „barbároktól” köröskörül szorongatott világbirodalom léte és fennmaradása — nem utolsósorban — a legfőbb hatalom erkölcseinek tisztaságától, az államérdeknek mindenek. fölébe helyezésétől függött. Meddig lehet tűrni bármily magasztos cél érdekében az erkölcstelen zsarnokságot? Maga a nagyerejű dráma úgy adott választ erre a kérdésre, hogy az alattvaló fellázadásához a magánéleti motivációja adta meg a végső lökést — bár ebbe, éppen jelleménél fogva, bele kell pusztulnia. (Óhatatlan a párhuzam a Bánk bánnal.) A tévédráma konfliktushordozója Maximus Petronius (Sinko- vits Imre mesteri alakításában), s kisebb részben Júlia, a felesége (Almási Éva szintén remeklő megformálásában) volt. Valen- tinianus császár tétova, zsarnoki figurájáért Trokán Pétert, Fulgentius, ellenzéki szenátor megjelenítéséért Mádi Szabó Gábort illetheti külön is dicséret. De a fel nem sorolt többiek is méltó részesei a kiemelkedően magas művészi színvonalú tévéjáték sikerének, csakúgy, mint a rendező Vámos László és a vezető operatőr Ráday Mihály. Pénteken kora este Ráday Eszter dokumentumriportja, az Életünk, ahogy éljük a magatartáskultúra, s általában az életmód mai alakulásának a kérdéseit vette mikrofonvégre, különösen a mtegnövekedett szabad időre való tekintettel. A megnyilatkozó riportalanyok, ~a művelődéskutató szakemberek, s a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának szavaiból egyértelműen kiderült, hogy a permanens művelődésigény — hosszabb távon — az egyedül kifizetődő az egyénnek és a társadalomnak is. Az anyagi javak mindenáron való hajszolása lélekben, szellemiekben elsivá- rosít, s a műveletlenség végső soron negatívan hat vissza a társadalmi termelésre. A szakemberek az oktatás, az intézményes és intézményen kívüli képzés meghatározó voltát emelték ki. S a legérdekesebb összefüggést is föltárták. Nevezetesen azt,, hogy elsősorban a szívesen, örömmel, szinte „megszállottan” végzett munka a hordozója elsősorban a művelődési igénynek és az értelmes élet iránti igényességnek, míg másfelől a lélektelen, a munkát szükséges gyötrelemnek felfogó életérzés művelődési igénytelenséghez, tévutakhoz vezet. Nagy port vert fel tavaly — közvéleményünkben egyöntetű felháborodást keltve — az a ceglédi tragédia, amelyben egy egyedül hagyott kilencéves kisfiú bestiális rablótámadás áldozatául esett. A lapok megírták, a rádió és a televízió is foglalkozott annak idején a szomorú történettel. (Az elvetemült tettest egyébként idén nyáron kivégezték.) így hát nemigen kell emlékeztetnem olvasóinkat a tragikus eseményekre. Mégis csak annyit: a rablógyilkos (az anya és a leánya jó ismerőse) a kisfiúra gyújtotta a lakást, hogy az ne vallhasson ellene. A gyerek a súlyos égési sérüléseibe belehalt, miután 11 órán át feküdt a házban, anélkül, hogy bárkitől segítséget kért volna ... Még arra is volt ereje, hogy a tettes nevét a korom lepte asztalra fölírja. Az igazán megdöbbentő a szülői felelőtlenség volt, a gyermeket magára hagyása olyannyira, hogy annak — föltehetően — eszébe sem jutott, hogy talán lenne kihez segítségért fordulnia. Mert félreértelmezett „önállóságra” volt nevelve ...” Ä Rádiószínház múlt heti bemutatója, az Attilát nem szabad emlegetni dokumentumdrámát sugárzott a tragikus történetről. Gácsi László munkája keményen rákérdező volt (valóságos személyektől), ám a fölös ismételgetések bizonyára elkerülhetők lettek volna egy feszesebb szerkesztésben. Merkovszky Pál
