Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-02 / 233. szám
1983. október 2. Kelet-Magyarország 3 Váci enlékéért K ét évvel ezelőtt szóltunk lapunkban egy kezdeményezésről, melynek célja Váci Mihály emlékének őrzése. Sikeresnek induló és támogatásra érdemes vállalkozásnak minősítettük akkor egy szocialista brigád ötletét, amely sajnos két év elteltével nem tovább, hanem visszafejlődött... Veszprém egyik nagyüzemének Váci Mihály szocialista brigádja évekkel ezelőtt * háziünnepségen emlékezett névadójára. A következő esztendőben már a város hasonló nevű kollektíváit is meghívták, aztán megyei, majd országos rendezvénnyé fejlesztették. Tavalyelőtt a népes szabolcsi csoport társaságában mi is ott jártunk, s beszámoltunk olvasóinknak a főbb eseményekről. Most csak röviden utalunk a program kettős céljára: az egyik az, hogy közelebb kerüljön az emberekhez Váci életműve, kis- filmek, irodalomtörténészek előadásai, visszaemlékezések és műveinek idézése segítségével, s a másik: alkalmat adni a brigádoknak a találkozásra, a tapasztalat- cserére. Szabolcsi felszólalói is voltak a tavalyelőtti tanácskozásnak. Többnyire arról beszéltek, hogyan sikerült kikerülni a sablonokat a brigádoknak javasolt közös művelődési vállalások teljesítése közben, s milyen vonzó formákat találtak a szükséges rossz, az előírt helyett. Itt is kiderült: igenis vannak értelmes brigádvállalások, melyeket nem kényszerből, hanem örömmel teljesítenek. Ügy tűnt, a szocialista brigádok hármas jelszavából a sokak által leszólt, vagy teljesíthetetlennek tartott művelődéshez ad jó példát a Váci-brigádok országos találkozója. Dicsérték is országszerte a veszprémieket, már megkapták az országos szervek támogatását is, amikor ott valakinek eszébe jutott: tényleg, miért a veszprémiek a házigazdái ennek az eseménynek, s miért nem szülővárosa gondozza ily módon is neves fia emlékét? Alapos elemzés, vita, szavazás után megszületett a döntés; az addigi rendezők közbenjárnak, hogy bízzák meg Nyíregyházát, itt is az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Házat, vagy esetleg a Megyei és Városi Művelődési Központot a rendezéssel, s ezentúl ide kerüljön az országos támogatás. S hogy a brigádok körül továbbra is legyen képviselője az ügynek, az eszme továbbvitelére a MEZŐGÉP nyíregyházi Váci- brigádja vállalkozott. Eddig még minden rendben is van, bár nem hallottunk azóta arról, hogy Nyíregyházán bármilyen szervezőmunka kezdődött volna a program átvételére. Sokan, akik ezt fontosnak tartottuk, úgy gondoltuk, ami késik, nem múlik — s még örültünk is a híreknek, ha megtudtuk, itt- ott hasonló brigádtalálkozók vannak. Most, a napokban Miskolcról érkezett ilyen hír. A hejőcsabai cement- és mészművek laboratóriumának Váci-brigádjából személyesen jöttek el a* MEZŐGÉP-esekhez, hogy a területi találkozó szervezéséhez segítséget kérjenek. Ekkor derült ki, hogy a brigád közben átszervezés miatt megszűnt, s félő, hogy ezzel együtt elaludt az ügy is. A vendégek a' legközelebbi üzembe, az ingatlan- kezelőhöz kopogtattak, abban bízva, hogy ott is van Váci-brigád. Valóban van, s képviseletükben Tóth Sára jelentkezett szerkesztőségünknél az elmúlt napokban. Szerintük — s szerintünk is — magasabb szinten kellene fölfigyelni egy korábban már országos rangú rendezvényre, amelynek, miután ránk testálták, meg a léte is kétségessé vált. □ javaslatot azzal adjuk tovább az illetékesekhez, tanácsi és szakszervezeti közművelődési szakemberekhez, hogy jó lenne mérlegelni, mi módon lehetne továbbvinni a veszprémiek munkáját. Mert megemlékezhetnek bárhol a költőről, de Váci Mihály emlékéért elsősorban mégis nekünk kell felelnünk! Baraksó Erzsébet A TEJIPARI VÄLLALAT nyíregyházi üzemében naponta tízezer doboz iskolatejet készítenek. Képünkön: Varga Béláné szállítóedénybe rakja az iskolatejet. (Jávor László felvétele) Ház a tetőn Hetvenkét lakás nem sok egy olyan városban, ahol évente sok száz épül — ha viszont arra gondolunk, hogy minden újabb lakás egy-egy család legnagyobb gondját oldja meg, akkor ez a 72 is tekintélyes szám. Különösen akkor, ha Nyíregyháza olyan területein épülnek ezek a lakások, melyek minden tekintetben kitűnően ellátottak. Ez a hat tucat lakás tetőtér-beépítéssel, illetve emeletráépítéssel készül el az elkövetkező két évben — az első kilenchez hamarosan hozzá is látnak az ingatlankezelő vállalat megbízásából az építők. Statika — Alapos felmérés, vizsgálódás előzte meg ennek a 72 kialakítandó lakásnak a kijelölését. — Kovács István, az IKSZV főmérnöke szabatosan sorolja a feltételeket. — Először is csak olyan épület jöhet szóba emeletráépítésre, amely statikailag elbírja az újabb szintet. Aztán: ahol nincs szükség olyan mérvű átalakításra, mely indokolatlanul növelné a költségeket. Az sem közömbös, hogy hány lakást lehet kialakítani egy épületen, hiszen egy-két lakás építése csak ott érné meg, ahol szinte semmilyen kiegészítő munkát nem kell elvégezni — márpedig ilyen hely kevés van. — Az Arany János utca a fő célpont, ahogy a felsorolást nézem... — Igen, itt találtunk alkalmas házakat. A 19—21. szá„Szerelme“ az intarzia Aki nem látott, nem tapintott még furnérlemezeket, fogalma sincs arról, milyen sokféle és milyen szép is a fa. Mind más. A citromfa olyan, akár a bársony, a cseresznye sima és fényes, mint a csont. A szilgyökér különös erezetével, a madárszemes jávor csillogó, szeszélyes alakzatokat mintázó pöttyeivel kápráztatja el a szemet. Ám az igazi varázslat az, amikor a szebbnél szebb furnérlemezekből — egy ügyes mester kezenyomán — a színek és formák gyönyörű összhangja teremtődik meg az intarziákban. — Nem is tudom, talán húsz, vagy ettől is többféle furnérlemezből dolgozom. Ez itt virág mahagóni, az dió, de van zebra, meg törökrózsa is — mutatja kincseit Varga Zoltán műbútorasztalos. — Egyelőre csák a magam kedvére, no meg ajándékba készítem az intarziás kazettákat, tálcákat. Kényes foglalatosság ez, nap mint nap gyakorolni kell. Mert ha egy kis ideig nem gyakorlom, bizony nehezen áll rá a kezem: A kisiparos harminc esztendeje dolgozik a szakmában. Az intarziák készítése új „szerelem”. Csupán néhány éve próbálkozik ezzel a kisiparos. Mesterségét Romániában sajátította el, s ott is gyakorolta egészen 1983-ig. VARGA ZOLTÁN Szabolcsi lányt vett el feleségül, úgy került Nyíregyházára. Rövid idő alatt sikerült egy üres pincét találnia. így aztán végre berendezhette a műhelyét is. — Valamikor egy kárpitos dolgozott ebben a helyiségben, amely később évekig üresen állt. Nem lehet elmondani, milyen lehangoló kép fogadott, mikor először beléptem ide. Dohos volt, piszkos, penészes. Kitakarítottam. Behoztam a vizet, a villanyt. Hamarosan szeretném kicserélni az ablakokat és bevezetni a központi fűtést. A műhely olyan, mint egy múzeum ' rá£tara. Antik íróasztaltól huzatját vesztett, századeleji szalongarnitúrán át az elegáns legyezőfotelig hosszan sorolhatnánk, mi minden látható itt. Pincék, padlások mélyéről előkerült családi ereklyék, melyeket — szerencsére — nem kidobásra, hanem megmentésre „ítéltek” tulajdonosaik. — Ez az íróasztal a gazdája szerint már vagy százötven éves — mutatja műhelye egyik büszkeségét Varga Zoltán. — Ki tudja, meddig hányódott a garázsban, mielőtt idekerült. Az egyik lába eltörött, fénye megkopott. Eddig negyven órát dolgoztam rajta. Már csak lakkozni kell. Júniusban kezdte meg a munkát Nyíregyházán a műbútorasztalos, de már annyi megrendelése van, hogy bőven elegendő lesz év végéig. A felújítások, javítások mellett a KIOSZ adóközösségének egy szekrénysort készít saját tervei alapján Nagy István asztalos kollégájával együtt. Sőt, Felfedezték intarziáit is. A Kisipari Termeltető Vállalat intarziás sakkészletek gyártására kérte fel — exportra. — Megtisztelő a megbízatás, de egyelőre nem vállalhatom — tárja szét a karjait a műbútorasztalos. — Nagyon sok a munkám ... Házi Zsuzsa mú épület kiviteli tervei készen állnak, ha az időjárás engedi, napokon belül munkához látunk. Sajnos, ha október első fele tartósan esős lenne, akkor nem kezdhető el a munka, mivel meg kell bontani a tetőzetet. Akkor csak a jövő év elején. — Ami azt illeti, a nyár, és eddig az ősz is feltűnően száraz volt. Ha előbb hozzálátnak ... — Csak július végén kaptuk meg a terveket, emellett pedig annyi kisebb-nagyobb műszaki kérdéssel kellett megbirkóznunk, .hogy csak most jött el az ideje. Itt kilenc lakást alakítunk ki, a többi emelethez hasonlóan. — Mit éreznek a ház lakói abból, hogy építkezés folyik a fejük fölött? Nemcsak öröm... — Mint minden építés, ez sem csupa öröm lesz az ott élőknek, hiszen időnként kényelmetlenséget is jelent. Arra gondoltunk előbb, hogy a legfelső emelet lakóit átmenetileg kiköltöztetjük — de aztán az ő kérésükre megpróbáljuk úgy végezni a munkánkat, hogy a lehető legkevesebb gondot okózzuk. Nem lesz könnyű, mivel a közműveket, a vizet, a gázt tovább kell vezetni fölfelé, tehát dolgoznak az építők a lakásokban is. A földszinten ellenben nem tudtuk másképp megoldani a dolgot, mint kiköltöztetéssel — itt ugyanis szerkezetmegerősítést végzünk, nagyobb bontás nélkül pedig ez nem megy. — Mennyivel olcsóbb egy így épített lakás, mint egy teljesen új? — Az az igazság, hogy nem sokkal... Mert igaz ugyan, hogy itt nem kell régi házat bontani, alapozni és még sok más munkát elvégezni, de a már említett épületmegerősítés mellett sokba kerül a közműhálózat bővitése, átalakítása; növeli a költségeket az is, hogy szűk a felvonulási terület — és még sorolhatnám. 3ó lehetőség — Mégis megéri? — Feltétlenül. Hiszen elég, ha csak arra gondolunk: itt minden úgynevezett kapcsolódó létesítmény megvan már — bolt, iskola, orvosi rendelő, út, közlekedés. Új utcáknál, lakónegyedeknél ezek mind pluszköltséget jelentenek! — A jövő évben tehát, ha minden jól megy, átadják ezeket a lakásokat. Hogyan tovább? — A következő épület ugyancsak az Arany János utcán van. A Toldi—Vécsey —Árpád utca határolta tömb nyeregtetős épületekből áll. Itt két lehetőséget fontolgatnak a tervezők: vagy tetőtér-beépítéssel, vagy emelet- ráépítéssel alakítunk ki újabb lakásokat. Attól függ, melyik a gazdaságosabb ... Jövőre ott is elkezdjük a munkát. Tarnavölgyi György Özek, szarvasok mínusz 20 fokon Megyénkben is készülődnek a vadászok az őszi, téli szezonra. Ez érezhető az iparcikk-kisker. sport-, horgász- és vadászboltjának forgalmán is. Sokan keresnek, vásárolnak vadászati cikkeket: ruhát, kalapot, gumicsizmát. puskát, töltényt, fegyvertokot, tölténytáskát, távcsövet, valamint a vadkacsa, nyúl és még sokféle állat hangját utánozó sípokat. Kapható a vadászkutyák kiképzéséhez használatos műanyag csont is. Mindezek ellenére a vadászati cikkekből lehetne jobb az ellátás, de egyéb cikket az ipartól szinte lehetetlen beszerezni. Például kicsi a sörétes puskák kínálata. Legtöbben a szovjet gyártmányúakat keresik, ám a bolt pillanatnyilag csak az NDK- ban készítettekkel rendelkezik. De állítólag a közeljövőben érkezik . . . Pokrovenszki Pál üzletvezető elmondta, hogy golyós puskák közül csehszlovák gyártmányú, távcsőnélküliek vannak. Töltényekből kifogástalan az ellátás. Nagy a kereslet a jobb minőségű vadászöltönyök iránt, de jelenleg csupán mezőőri posztóöltön.y kapható: ára 2100 forint, ezenkívül 208 forintért pvc-ruha. Hosz- szú szárú, ,.kacsázó” gumicsizma nincs. — Az enyhe telet és a meleg nyarat a vadak kedvező szaporulattal hálálták meg — moi dja Plavecz János megyei fővadász. — Ennek ellenére is neveltek fácánt a vadásztársaságok. Az idén 87 700 naposcsibe került a társaságok többségéhez, melyek 11 százalékos elhullással nevelték a fácánokat, ami igen jó eredménynek számit. Készüiünk a télre. Javában tart a takarmányok beszerzése és a vadetetők javítása, karbantartása. Október elsején kezdődik a fácán-, november elsején pedig a nyúlva- dászat. Várjuk az olasz, osztrák és a német vadászokat. Mostanában a Zöldért—l\£avad felvásárlótelepén is egyre többen fordulnak meg. Van olyan nap. amikor száz vadkacsát is hoznak. (bár az idei szárazság nem kedvezett a vadkacsáknak). De szép számban kerül a telepre őz, szarvas, vaddisznó is — méghozzá nem is akármilyenek. Ig- nácz Miklósné telepvezető tájékoztatása szerint nem ritka a 180—190 kilós vaddisznó és a 205 —210 kilós szarvas sem. A lelőtt állatokat a húsz tonna tárolókapacitású hűtőben mínusz 20 fokon tárolják, majd a vecsési gyűjtőtelepre küldik, ahonnan exportálják: a vadkacsákat, például Olaszországba. A nagyvadakra: őzre, szarvasra, vaddisznóra Is van tőkés vevő. többek között az NSZK és Franciaország kereskedői. (cselényi) VANNAK, AKIK KRI- TIZÁLNAK, vannak, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Mészáros Jánosnét, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat szb-titkárát arról, hogyan tették érdekeltté a dolgozókat a takarékosságban? Tud jobbat — Egyszerűen azzal, hogy fizetünk érte. — Mennyit? — Ha történetesen a lisztből a normához képest bármennyit megtakarítanak, akkor a megtakarított mennyiség értékének egy- harmadát a negyedév végén kifizetjük. Ugyanez vonatkozik az energiával való takarékosságra is. Ha viszont a selejtet szorítják a dolgozók a megengedett alá, úgy annak az egyharmadát is visszafizetjük. — Megéri a vállalatnak? — Ha nem érné meg, akkor nem vezette volna be a gazdaságvezetés a párt- és szakszervezet egyetértésével. A vállalatnak 19 üzeme van. Nyíregyházától Záhonyig, Újfehértótól Tisza- dobig mi látjuk el kenyérfélékkel és péksüteményekkel e körzet mintegy 340 ezer lakosát. Naponta 7—8 vagon lisztet dolgozunk fel. Az idei éves megtakarítási célunk 15 vagon liszt. Ennek az értéke 600 ezer forint. Ha ebből csak 15 va- gonnyi lisztet takarítunk meg, akkor ennek egyharmadát, azaz 200 ezer forintot fizetünk vissza a dolgozóknak, akik az egész eredményt elérték. — Mit mutat a féléves mérleg? — Azt hogy érdemes volt. Az energiamegtakarításunk az első fél évben 238 ezer forint volt, a selejtet sikerült a 0,2 százalékról 0,15 százalékra csökkenteni, lisztből pedig mintegy 220 ezer forint értékű mennyiséget takarítottunk meg. Ha összegezem, akkor 1983 első hat hónapjában mintegy félmillió forintot takarítottak meg a szocialista brigádok, a dolgozók. — Ezért mennyit fizettek ki az év első felében? — Megközelítően 150 ezer forintot. És érdekes volt megfigyelni azt, hogyan növekedett hónapról hónapra az emberek érdekeltsége. Amíg az első negyedévben például csak 60 ezer forintot vehettek fel a dolgozók a gondos takarékosságukért, a második negyedévben már 80 ezer forintot fizetett ki vállalatunk. Ugyanis a szocialista brigádok tagjai, a dolgozók fokozatosan döbbentek rá arra, hogy a liszttel, az energiával való takarékosság és a selejt csökkentése érinti az ő zsebüket is közvetlenül. Csak példaként említem a kisvárdaia- kat. Itt a kenyérgyárban az első negyedévben csak 8800 forint volt a takarékosságért kifizetett összeg. A második negyedévben alaposan megugrott, 20 340 forintot vehettek fel a dolgozók ilyen címen. — Ön szerint bevált az érdekeltségnek ez a módszere a takarékosságra? — Véleményem szerint igen. Egyértelműen bizonyítják a tények. Összhangban érvényesül a társadalom, a vállalat és a dolgozók érdeke. Farkas Kálmán
