Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-02 / 233. szám

A Kelet-Magyarország 1983. október 2. Libanoni helyzetkép: romba dőlt épületek a Bejrúttól délre fekvő Mreije városkában. A héten kihirdetett tűzszünet sem csökkentette jelentősen a közel-keleti országban uralkodó feszültséget. AZ ESEMENYEK — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Libanonban, heves harcok után létrejön a tüzszüneti meg­állapodás — Reagan beszédével megkezdődik az ENSZ köz­gyűlési ülésszakának általános vitája — Szociáldemokrata si­ker a brémai és hesseni tartományi választásokon — Idő előtti választások Kenyában KEDD: Indira Gandhi javaslatára nem hivatalos csúcsértekezletet tartanak New Yorkban csaknem húsz állam vezetői — A nemzetközi valutaalap és a világbank közgyűlése Washington­ban SZERDA: Andropov nyilatkozata időszerű nemzetközi kérdésekről — Szovjet—csehszlovák külügyminiszteri találkozó Moszkvá­ban CSÜTÖRTÖK: A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások 31. forduló­ja — Szovjet—dél-jemeni tárgyalások — Az amerikai hadügy­miniszter Kínában PÉNTEK: A New York-i csúcsértekezleten részt vevő Losonczi Pál felszólal az ENSZ-közgyülés általános vitájában — Tüntetések Pakisztánban — Izraelben meghiúsulnak a nagykoalíciós tár­gyalások SZOMBAT: Az európai szakszervezetek békefelhívása — Harcok Salvadorban, Nicaragua az ENSZ napirendjére javasolja a közép-amerikai válságot Á hét három kérdése O Mit jelzett Reagan be­széde és Andropov nyi­latkozata? A nemzetközi helyzet je­lenlegi állapotában, amikor érezhetően megnőtt a fe­szültség, nem tűnik közeli le­hetőségnek egy szovjet— amerikai csúcstalálkozó. A héten mégis tanúi lehettünk egy közvetett „csúcspárbe­szédnek”. Az ENSZ közgyű­lési ülésszakának általános vitájában — ahol a hagyo­mányok szerint mindig a brazil képviselő kap először szót — ezúttal Reagan ame­rikai elnök nyitotta meg a sort és az Egyesült Államok külpolitikai törekvéseit fog­lalta össze. Megváltoztak az ENSZ-tra- díciók abban a vonatkozás­ban is. hogy a vita második napján elmaradt az ilyenkor szokásos Gromiko-beszéd. A szovjet külügyminiszter, hosszú hivatali ideje során először, kénytelen volt távol­maradni az ülésszakról, az amerikai hatóságok magatar­tása miatt. A szovjet felszó­lalás így későbbre halasztó­dott a világszervezetben, de a Reagan-beszéd másnapján elhangzott Andropov nyilat­kozata, amelyben a világpo­litika bonyolult fejleménye­it a Szovjetunió szemszögé­ből értékelte. Reagan ugyan nagy általá­nosságokban szót emelt a nukleáris háború ellen, a gyakorlatban viszont semmi sem mutatott arra, hogy vé­get kívánna vetni a fegyver­kezési hajszának és hozzá kí­vánna járulni a nemzetközi bizalom erősítéséhez. Amit ténylegesen letett az asztal­ra: a genfi INF (középható- sugatú atomeszközök korláto­zása Európában) tárgyalá­sokon előterjesztett új ame­rikai javaslatok csokra. Fő­ként két új tényezővel, az Egyesült Államok nem kí­vánja közvetlenül összekap­csolni az ázsiai kontinensen levő középhatósugatú eszkö­zöket az európaiakkal (erről soha nem is lehetett szó!) és Washington hajlandó tár­gyalni a repülőgépszintről. (Még szép — tehetnénk hoz­zá, hiszen az „előretolt stra­tégia” keretében több mint 800 nukleáris fegyverek cél- bajuttatására alkalmas ame­rikai repülőgépet állomásoz- tatnak kontinensünkön, mi­közben a hasonló szovjet lé­giflotta csupán 461 egységből áll.) A Reagan-beszéd után is maradt a kettős lényeg: 1. Washington már az idei esz­tendő végén meg akarja kez­deni az eurorakéták telepíté­sét; 2. mindenképpen olyan „egyensúlyt” akar, hogy a NATO oldalán — beleértve a francia és brit eszközöket — mintegy kétszáz rakétával túlsúlyban legyenek. Az el­fogadhatatlan javaslatokat az Egyesült Államok éles szov­jetellenes kirohanásokkal pá­rosítja, eleve kedvezőtlen lég­kört teremt s közben a má­sik felet vádolja — úgymond —- a rugalmasság hiányával. Az Andropov-nyilatkozat kulcselemeit éppen a rugal­massággal ötvözött határo­zottság, valamint a világos beszéd jelentették. Szembesí­tette az amerikai szavakat az amerikai politika gyakorlati cselekedeteivel, nem hallgat­va el ezzel kapcsolatos ke­mény bírálatát és aggodal­mát. A tárgyalások előtt nem zárult be az ajtó, a Szovjet­unió fenntartja korábbi épí­tő javaslatait és kész meg­vizsgálni minden ésszerű in­dítványt — viszont egyértel­műen visszautasítja az erő­politikai próbálkozásokat, a zsarolási kísérleteket, az egyensúly megbontására tett lépéseket. A nemzetközi közvélemény valóban a legilletékesebbek szavai alapján tájékozódha­tott két, alapvetően különbö­ző politikáról. Érdemes meg­jegyezni, hogy az amerikai sajtó is, jóllehet különböző hangsúlyokkal, de általában nem tartotta kielégítőnek és konstruktívnak az elnök meg­nyilatkozásait. Milliók és mil­liók pedig a maguk módján nyilvánítottak véleményt, ezen a héten kezdődött meg tulajdonképpen a politikai „forró ősz”, az NSZK-tól Szi­cíliáig heves tüntetések kö­vették egymást, főként a ter­vezett amerikai rakétabázi­sok körzetében. O Mit eredményezett a New York-i csúcsérte­kezlet? Indira Gandhi, indiai kor­mányfőnek, az el nem köte­lezettek mozgalma elnökének kezdeményezésére, úgy is mondhatnánk, hogy új típu­sú, eddig még nem alkalma­zott politikai rendezvény zaj­lott New Yorkban. Csaknem húsz ország állam- és kor­mányfői gyűltek össze nem hivatalos csúcsértekezletre, amelynek keretében rövid be­szédben összegezték állás­pontjukat, de mód nyílt sok­oldalú, kötetlen eszmecserére is. A csúcs nem hivatalos jel­lege és eszmecseréinek kötet­lensége nem adott módot ar­ra, hogy terjedelmes doku­mentumok szülessenek, nem is ez volt a találkozó célja Azzal járult hozzá a légkör javításához, hogy példájával bizonyította: a különböző társadalmi berendezésű, más­más szövetségi rendszerhez tartozó államok, is képesek szót érteni, ha azt valóban meg kívánják tenni. A ma­gyar külpolitika (az Elnöki Tanács elnökének felszólalá­sa a csúcsértekezleten és az ENSZ-ben, különböző megbe­szélései, külügyminiszterünk találkozója számos kollégájá­val), a maga szerény eszkö­zeivel és lehetőségeivel min­den módot ki akar használni arra, hogy együtt szocialista szövetségeseivel, útját állja a feszültség további növekedé­sének, s az enyhülés vívmá­nyainak védelmezője legyen. O Tartós lehet-e a liba­noni tűzszünet? Tíz év leforgása alatt lét­rejött a 179. tűzszünet Liba­nonban, legalább^ a bejrúti A1 Amal című lap ezt a számadatot közli. Ezúttal azonban többről van szó, mint rutinfegyvernyugvásról, amely kérészéletű, hiszen sú­lyos polgárháborús, külföldi beavatkozástól sem mentes időszak zárult le, veszteség­listáján csaknem kilencszáz halottal és kétezer sebesült­tel. Vagy könnyelműség lenne azt állítani, hogy lezárult? Ez az a kérdés, amelyre lehetet­len ma még igazi választ ad­ni. Figyelmeztető lehetett a hajnali tűzszünetet megelőző utolsó éjszaka, amelynek so­rán rendkívüli hevességet értek el a harcok. Ezzel is jelezve: egy utolsó rohammal még mindenki meg akarja javítani pozícióit. A tűzszünet tartóssága min­denesetre megkívánná, hogy: 1. egyezségre jussanak a nemzetközi ellenőrzés módo­zatait illetően; 2. tisztázzák egy nemzeti megbékélési kon­ferencia kereteit, amely ha­tékony garanciákat adhatna mindenki számára; 3. intéz­kedés történjék a külföldi csapatok kivonásáról. A közvetlen tüzszüneti te­endők mellétt még két jelen­tés mutatja a problémák ösz- szetettségét. Hírek érkeztek az Arafathoz hű palesztin egységek összeütközéséről Szí­riái erőkkel, nyilván ez a belviszály, amely a libanoni Bekaa-völgy körzetében zaj­lik, csak kuszálja a fronto­kat. Érdeklődést keltettek az izraeli táviratok is: a Samír vezette Likud és az ellenzék közötti nagykoalíciós tárgya­lások a libanoni nézeteltéré­seken hiúsultak meg. Az ilyen belpolitikai kötélhúzás és egy lehetséges rendkívüli választások kiírásának fényé­ben, a világ mindig tart at­tól, nem katonai kalanddal akarják-e biztosítani a „nem­zeti egységet”? Az, hogy Libanonban nem lőnek, hanem a diplomácia került előtérbe, önmagában kedvező jelzés. De az igaz­sághoz tartozik, hogy túl sok a bizonytalanság és a kérdő­jel... Réti Ervin Genfi folytatás STRRT-kilátisok Az MX ballisztikus rakéták to — New Times — KS) Október 6-án folytatódik Genfben a hadászati atom­fegyverekkel foglalkozó szov­jet—amerikai tárgyalássoro­zat. (A SALT helyébe 1982 nyarától lépő START, vagy SALART — mint angol nyel­vű rövidítése erre utal — már nemcsak a korlátozást, a ,.limitation”-t, hanem a csökkentést, a „reduction”-t is előirányozza, ebből ered az új elnevezés.) A START- megbeszélésekkel párhuza­mosan egy másik kétoldalú eszmecsere is folyik a svájci városban az európai nukleá­ris harceszközökről, a terve­zett amerikai rakétatelepítés­ről. Már korábban felmerült az a gondolat, nem lenne-e cél­szerű egyesíteni a két tár­gyalási fórumot, hiszen mind­kettő tulajdonképpen a glo­bális hadászati egyensúly közvetlen, vagy közvetett problémakörét érinti. A legutóbbi szovjet véle­mények szerint ennek nem lenne értelme, hiszen az Egyesült Államok kormánya — az egyenlőség és az egyen­lő biztonság sarkalatos elvét figyelmen kívül hagyva — egyik fórumon sem törekszik a kölcsönösen elfogadható megegyezésre, így hát az „egyesítéssel” sem lehetne közelebb hozni az annyira kí­vánatos cél elérését. Nos, mi is a helyzet a START újabb menete előtt? A kilátásokat mindenképp rontja, hogy a dél-koreai re­pülőgépügy ürügyén felkor­bácsolt légkörben az ameri­kai törvényhozás legutóbb re­kordösszegű, 188 milliárd dol­láros katonai költségvetési tervezetet hagyott jóvá. Igaz, a washingtoni adminisztráció azt állítja, hogy a Genfben tárgyaló delegációja „rugal­masságot” tanúsít majd és „radikális csökkentésre” tö­rekszik. A valóságban azonban egé­szen másról van szó'- ugyan­úgy, mint az eurorakéták kérdésében, Reagan a hadá­szati támadó nukleáris esz­közök terén is elfogadhatat­lan, egyoldalú engedménye­ket követel a Szovjetuniótól, törekedve az első csapásmé­réshez szükségesnek vélt ka­tonai fölény megszerzésére. A „nagy trükk” lényege az, hogy egy felső határ megálla­pítása mellett a Szovjetunió­nak több mint felével kellene csökkentenie szárazföldi te­lepítésű rakétáit, azaz meg kellene fosztania magát vé­delmi potenciáljának jelentős részéről. Egy ilyen megálla­podás természetesen nem zár­ná ki az új típusú, tíz nukleá­ris töltettel felszerelhető ame­rikai MX-ek és a továbbiak­ban rendszerbe állítandó egy robbanófejes „Midgetman” rakéták elhelyezését­atomtölteteinek szerelése. (Fo­Weinberger amerikai had­ügyminiszter a B—1-es ha­dászati bombázó modelljé­vel. (Foto — Spiegel — KS) Az USA ráadásul hadászati támadó érőinek legjelentő­sebb elemeit — a légierőinél és haditengerészeténél meg­lévő és a közeljövőben szol­gálatba állítandó több ezer nukleáris fegyvert ki akarja vonni a megállapodás hatá­lya alól. A Trident-flottaépí- tési program, az új B—1-es hadászati bombázók gyártá­sának megszavazása egyaránt ezt a leplezetlen szándékot tükrözi. Magától értetődik, hogy Moszkva nem mehet be­le ilyen egyenlőtlen, bizton­ságot közvetlenül veszélyez­tető alkuba. Ilyen helyzetben az lenne a meglepő, ha a Szovjetunió Genfben nem számolna a leg­komolyabban a saját és szö­vetségesei elemi biztonsági érdekeivel. Moszkva már nemegyszer javasolta, hogy első lépésként kölcsönösen fagyasszák be a tömegpusztí­tó fegyvereket a jelenlegi szinten, azután fokozatosan — az egyenlőség és az egyen­lő biztonság szem előtt tar­tásával — szállítsák le a le­hető legalacsonyabb szintre a katonai szembenállást. Csakis ez az út vezethetne a mindkét fél számára elfo­gadható megállapodáshoz, nem pedig az a mód, ahogyan ezt a bonyolult kérdéskomp­lexumot a Reagan-kormány- zat — egyoldalú fölényre, a nemzetközi stabilitás alapját képező hadászati egyensúly megbontására spekulálva — megközelíti. Ha azonban erre a minden realitásérzéküket elvesztő szélsőséges amerikai körök nem hajlandók, számíthatnak arra, hogy a Szovjetunió — előzetes figyelmeztetései sze­rint — kellő időben és kellő határozottsággal megteszi a helyzet megkívánta ellenin­tézkedéseket. Serfőző László alezredes BANGLADESI KIVÉGZÉS A bangladesi hatóságok szombaton bejelentették, hogy kivégezték a Ziaur Rahman volt bangladesi elnök ellen 1981-ben elkövetett merény­letben részt vevő egyik al­ezredest. A merénylet nyolc halálos áldozatot követelt. A szervezők közül tizenkettőt ítéltek halálra. CIPRUSI ÉVFORDULÓ A Ciprusi Köztársaság szombaton ünnepli független­sége kikiáltásának 23-ik év­fordulóját. Országszerte fel­vonulásokkal, találkozókkal emlékeznek meg a ciprusi függetlenség napjáról. Kipri- anu elnök a lakossághoz in­tézett üzenetében ismét a cip­rusi kérdés igazságos megol­dását sürgette. Támogatásá­ról biztosította az ENSZ fő­titkárának legújabb rendezé­si javaslatait. izraeli Arak Izrael agresszív katonai politikája érezteti hatását az ország gazdasági életében is. A Knesszet pénzügyi bizott­sága megerősítette, hogy ok­tóber 2-től 18 százalékkal emelik az orvosságok árát, a bel- és külföldi telefonbeszél­getések díja pedig másfélsze­resére növekszik. PANDZSABI ÁLDOZATOK Az indiai Pandzsab állam­ban folyó vallási zavargások a héten újabb négy halálos áldozatot követeltek. Az ál­dozatok közül kettő rendőr. Kilenc hónap alatt összesen 14 rendőrt öltek meg a tér­ségben. NYUGAT-BERLIN» SZÉP Ülést tartott a Nyugat­berlini Szocialista Egység Párt vezetősége. Az ülés után kiadott közlemény szerint a plénum meghallgatta a veze­tőség irodájának beszámoló­ját, amelyet H. Schmitt, a párt - elnöke tartott, és meg­vitatta a párt feladatait a bé­kéért, az enyhülésért vívott harcban. JUGOSZLÁVIAI FÖLDRENGÉS Szombaton hajnalban föld­rengés volt Belgrádtól 310 ki­lométerre délnyugatra — je­lentette a Tanjug jugoszláv hírügynökség. A 12 fokozatú Mercalli-skálán 5—6-os erős­ségű földlökések az első je­lentések szerint nem követel­tek anyagi károkat. A Koto- ri-öböl környékének lakossá­ga a szabadban töltötte az éj­szakát. Emlékezetes, hogy 1979-ben rendkívül súlyos földrengés pusztított ezen a környéken. TELEFONTÄVHIV ÁS AZ USA-BA A Magyar Posta műszaki fejlesztésének eredményeként 1983. október 3-tól az Ameri­kai Egyesült Államok és Ma­gyarország előfizetői közvet­lenül hívhatják egymást tele­fonon. Az Amerikai Egyesült Államok hívószáma: 1. Az Amerikába irányuló híváso­kat is a 00 tárcsázásával kell megkezdeni. A távhívó tár­csahang után az 1-es ország­hívó számot, ezt követően pe­dig még 10 számjegyet kell tárcsázni. Egy perc beszélge­tés díja 138 forint. A tenge­rentúli távhívás előnyös, mert a számlálóberendezés csak az összeköttetés tényle­ges időtartamára számítja fel a díjat, míg kézi kapcsolás esetén 1—2 perces beszélge­téseknél is meg kell fizetni a 3 perc díjminimumot. A táv­hívás bevezetése után to­vábbra is kérhetők a telefon- központtól kézi kapcsolással beszélgetések, és változatla­nul igénybe vehető a hívott költségére kért (R) beszélge­tés az Egyesült Államokba.

Next

/
Thumbnails
Contents