Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-21 / 249. szám
A Kelet-Magyarország 1983. október 21. Jeszenszki Gábor felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) foglalkoztatottsági gondok és aránytalanságok az utóbbi években csökkentek, mert éppen ennek érdekében az elmúlt időszakban az ország egyes területeire jelentős ipar települt. Különösen jelentős volt a fejlődés Szabolcsban, Tolnában, Hajdú-Biharban és Bács-Kiskun megyékben. . 0 Méhes Lajos rámutatott: az ipari értelmiség munkája meghatározó a műszaki fejlődésben, a munka tervezésében és szervezésében, a döntésekben. Nagyon fontos, hogy az ipari értelmiség kezdeményező, aktívabb és alkotóbb legyen. Az iparban foglalkoztatottak átlagkeresetéről szólva elmondta, hogy az elmúlt tíz évben csaknem kétszeresére növekedett, és 1982 végén meghaladta a 4700 forintot. Szinte mindenütt hangoztatják: több pénz kellene ahhoz, hogy ösztönözni lehessen a nagyobb teljesítményekre. Ám azt le kell szögezni, hogy a keresetek általános színvonala csak a teljesítményekkel arányosan emelhető, s ennél gyorsabban nem. Orvosolandó gond a fiatal értelmiségiek alacsony keresete. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kimagaslóan jól dolgozó emberek keresete — ha kicsit magasabb is a többiekénél — nem olyan kimagasló, mint a teljesítményük. És ennek a másik oldala is igaz. Ez a fő oka annak, hogy a vállalatok egy része ma már nem tudja megtartani munkaerőit, mert amint alkalom adódik rá, a munkások elmennek jobban kifizetődő helyre dolgozni. Tervezik a bértarifarendszer módosítását. A bérhatárokat jelentősen differenciáltan megemelik. Ez is növeli majd a vállalatok mozgásterét, lehetőVeress Péter külkereskedelmi miniszter felszólalásában elmondotta: 1975—1982. között csökkent az ipar aránya az összes exportban, nőtt viszont súlya az importigénye, főként a nem rubelelszámolású behozatalban. Az ipari termékek külkereskedelmi forgalmában a rubel és a nem rubelviszonylatban egyaránt növekedett a vegyipar és a gépipar részesedése, míg más ágazatoké, így a különösen kedvezőtlen piaci helyzettel küzdő kohászaté és könnyűiparé csökkent. Valamennyi főágazatban vannak olyan vállalatok, gyártási ágak, amelyek a versenyben helytállnak, képesek alkalmazkodni a piac gyorsan változó igényeihez, sőt: folyamatos megújulással termékeiknek új piacokat is találnak. Sokan azonban nem tudnak lépést tartani a külpiaci verseny feltételeivel és erre mai szabályzóink még nem is kényszerítik őket eléggé. A kivitel szerkezetének változása egészébe véve lassúbb, mint ahogyan a világpiaci mozgások igényelnék. A világgazdaságban bekövetkezett események hagyományos exportszerkezetünket leértékelték, és az egyensúlyi követelményeknek csak úgy tehetünk eleget, ha gyorsában tudunk változtatni. Ennek érdekében a li- cenc- és eljárásvásárlásokban rejlő lehetőségekkel bátrabban kell élnünk. A kormánynak, a Külkereskedelmi Minisztériumnak egyik fontos feladata és tevékenysége, hogy megfelelő külgazdasági politikával és államközi kapcsolatokkal, egyezményekkel minél jobb feltételeket teremtsen export- termékeink számára. A szocialista piacokon pozíciónkat folyamatos munkával, jó minőségű árukkal, a vevő megfelelő kiszolgálásával kell megőriznünk. Mindez érvényes a fejlett tőkés piacok tekintetében is, de ezen túlmeségét, a felelősség, a szakmai tudás, a jó teljesítmény és nehéz munkakörülmények elismerésére. Az ipari miniszter bejelentette azt is, hogy 1984-ben — a Központi Bizottság határozata nyomán — elsőként az iparban kezdik meg a 40 órás munkahétre való átállást, ismét úgy, hogy ne okozzon fennakadást és termelés- csökkenést, s természetesen keresetcsökkenést sem. Az iparirányítás átszervezéséről szólva elmondta, hogy az elmúlt években a minisztérium és a vállalatok viszonya tovább módosult, a gazdálkodási feladatokat igyekeztek átadni a vállalatoknak. A minisztérium elsősorban a műszaki fejlesztés központi támogatását, a felügyeleti ellenőrzést, a vezetők kinevezését és a munkáltatói jogok gyakorlását, valamint a vállalatok alapítását és átszervezését tartotta fenn, és e területeken is folyamatosan felülvizsgálják a gyakorlatot. A vállalatoknak egyre nagyobb önállóságot kívánnak adni, nagyobb mozgásteret a vállalkozói gazdálkodásra, nagyobb lehetőséget döntéseik végrehajtására, de nagyobb felelősséget a lépések következményeiért és nagyobb kényszert is arra, hogy gazdaságos és a társadalomnak is hasznos tevékenységgel tudjanak megélni. A Központi Bizottság által meghatározott hosszú távú feladatok végrehajtása érdekében sok újszerű tevékenységre is szükség van. Ennék érdekében dolgozták ki az „ipar megújulásának programját”. Az a cél, hogy az egész iparnak újabb lendületet adva meggyorsítsák a minőségi változásokat a termelési kultúrában, a termékek versenyképességében, a tevékenységek gazdaságosságában — mondotta Méhes Lajos. nőén szívós, találékony küzdelmet kell folytatnunk az egyenlő versenyfeltételek létrehozásáért. A fejlődő országokban pedig helyzetünket még az is bonyolítja, hogy több helyen a korábban virágzó piac fizetőképessége megingott, üzleti tevékenységünk emiatt megtorpant, visszaesett. A külkereskedelmi miniszter a továbbiakban szólt arról, hogy ma már több mint 200 vállalatnak van külkereskedelmi joga. A gépipari export több mint 50 százalékát az önálló joggal rendelkező termelővállalatok bonyolítják le. Igaz azonban, hogy a külkereskedelmi vállalatok — részben szűkös pénzeszközeik miatt, részben a vállalkozó kedv hiánya miatt — ma még az üzleti kockázatnak kisebb hányadát tudják vállalni. Azon dolgoznak, hogy a szakosított külkereskedelmi vállalatok is valódi vállalkozó vállalatokká fejlődjenek. Foglalkoznak új típusú, úgynevezett kereskedőházak létrehozásának gondolatával is, ezek a feladatuknak megfelelő műszaki, kereskedelmi apparátussal, anyagi eszközökkel rendelkeznének, és a külkereskedelem oldaláról közvetlen vállalkozói hatást gyakorolnának a termelésre, erősen integrálnák a termelési, értékesítési és beszerzési tevékenységet. Kivitelünk jövőre is határt szab a behozatalnak, ezért a szabályozó rendszer úgy változik, hogy a jelenleginél jobban ösztönözze az exportképes termelést, összbehozata- lunk 1983-ban — 1982-höz viszonyítva — előreláthatóan mintegy 1,5 százalékkal lesz kevesebb. A mainál jobb külgazdasági egyensúly elérése elsősorban saját cselekvő- képességünkön múlik — mondotta befejezésül Veress Péter. Felszólalt a vitában Jeszenszki Gábor (Szabolcs- Szatmár megye 1. sz. választókerület) képviselő is. Tisztelt országgyűlés! Szabolcs-Szatmár megye életében — különösen az elmúlt 15 évben — ugrásszerű változás következett be, átalakult a gazdasági szerkezet, megváltozott az ipar súlya. Az ipar megjelenése a megye munkásosztályának létrejöttét, kultúrájának kialakulását, jövedelmének növekedését jelentette. Azóta mintegy 56 ezer munkahely enyhítette a foglalkoztatási gondokat. Igaz, sok esetben a munkaerőfoglalkoztatás oldaláról vizsgáltuk az ipartelepítés, -fejlesztést. Ma már látjuk, hogy mindez kevés, sokkal több tényezőt kell a jövőben figyelembe venni. Ügy érzem, hogy az ipar fejlődése vagy a háttéripar kialakulására döntő hatással lesz a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben meghonosodó ipari melléküzemági tevékenység. Igen fontos lehet az ipari szövetkezetek tevékenysége, vagy a jövő szempontjából az élelmiszer- ipar fejlődése, amihez kérjük más minisztériumok segítő támogatását is. Azt, hogy az energetikai, nyersanyag-kitermelő, vagy -feldolgozó ipart kell-e fejleszteni, területenként kell eldönteni. Szabolcs-Szatmár megyének jobban ki kell használni a területén áthaladó nemzetközi energetikai rendszereket, és a feldolgozó ipart kell fejleszteni, megteremtve a termelés személyi feltételét úgy, hogy a munkaerő, a szükséges szakmai ösz- szetételben álljon rendelkezésére. Javaslom, hogy ahol a munkaerő kevés, az állóeszköz kihasználtsága pedig nem éri el a kívánt szintet, helyezzék oda, ahol azt hasznosítani lehet. Ezzel sok problémát rugalmasan megtudnánk oldani. Ebben a kérdésben Szabolcsra, Nyíregyházára a jövőben is lehet számítani. Ezután a gyáregységek neLosonczi Pál és kísérete csütörtökön délután — vidéki látogatását befejezve — visz- szaérkezett Nicosiába. A ni- cosiai elnöki palotában csütörtökön este megtartották a magyar—ciprusi államfői zárómegbeszélést. A Losonczi Pál és Szpirosz Kiprianu vezette tárgyalóküldöttségek ezúttal behatóan elemezték a kétoldalú kapcsolatokat. Kölcsönösen megállapították, hogy politikai kapcsolataink rendezettek, vitás kérdésektől mentesek. Egyezményeink, megállapodásaink rendszere alkalmas politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink továbbfejlesztésére. Egyetértettek abban, hogy a vízumkényszer 1981-ben történt eltörlése a diplomata és a szolgálati útlevelekre bevált. Ezért megvizsgálják annak lehetőségét, hogy ezt minden útlevélre kiterjesz- szék. Kedvező a lehetőség arhézségeiről szólt, majd azzal folytatta: — Az ipar előtt álló feladatok megvalósításához a megújulási készség fokozottabb kibontakoztatásához nélkülözhetetlen az iparban dolgozók szakmai felkészültsége, műveltsége. Ennek érdekében szükség van az iparban dolgozók korszerű, az élet, a kor követelményeinek megfelelő képzésére, továbbképzésére. Ami a jövő szakmunkásait illeti, a képzésükben a tantervi reformokat is figyelembe véve nem tartunk lépést az ipar egyre magasabb követelményeivel. Ebben is nagyobb együttműködés szükséges az ipar és az iskolák között. Javítani kell az ipar információadó-képességét úgy, hogy a képzés alkalmassá tegye az ifjú szakmunkásokat az egyre modernebb technika kezelésére. Meg kell oldani a középvezetők, a műszaki értelmiségiek presztízsének kérdését is. Tudom, hogy ezek nem egyszerű feladatok, azt is, hogy a megoldáson közösen kell tevékenykednünk. Megyénkben a figyelem a helyi erőfeszítésekre, a meglevő lehetőségek kihasználására, feltárására irányul. A szocialista ipar növekedésével nőtt az ipari állóeszközállomány: míg 1965-ben 2,5 milliárd forint volt, 1982-ben már 17,5 milliárd forint. Fokozatosan nőtt az ipari termelés 1965-ben 3,5 milliárd, addig tavaly már 35 milliárd termelési értéket értünk el. A szakmunkásképzés terén 7 ezer szakmunkás kerül ki az iskolákból. — Talán ez elhelyezési gondokat is jelent a megyének. Mindezek alapján elmondhatom, hogy az eredmények és a gondok ellenére lehet számítani a szabolcsi emberekre. Az országgyűlés őszi ülésszakának első napja — amelyen felváltva elnökölt Apró Antal, Cservenka Ferencné és Péter János — befejeződött. ra is, hogy a két ország konzuli egyezményt kössön. Kulturális kapcsolataink egyenletes fejlődését az is bizonyítja, hogy a magyar egyetemeken és főiskolákon csaknem hatvan ciprusi diák tanul. A ciprusi fél javaslatára egyezménytervezetet készítenek elő a partner tájékoztatási szervek közötti információcsere bővítésére. A gazdasági együttműködés bővítésével kapcsolatban a magyar fél kifejezte azt az óhaját, hogy nagyobb részt vállaljon a ciprusi fejlesztési tervek megvalósításában, gátak, víztárolók, vágóhidak építésében, széles körű vízügyi együttműködésben. Losonczi Pál Szpirosz Kip- rianut magyarországi hivatalos látogatásra hívta meg. A meghívást a ciprusi elnök elfogadta. Az Elnöki Tanács elnökének ciprusi hivatalos látogatása ma fejeződik be. Veress Péter külkereskedelmi miniszter felszólalása Kádár János fogadta Erich Miickenbergert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a Központi Bizottság székházában fogadta Erich Mückenbergert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagját, a központi ellenőrző bizottság elnökét, aki delegáció élén hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, a két párt előtt álló időszerű feladatokról. Megelégedéssel állapították meg, hogy pártjaink, országaink és népeink kapcsolatai az NDK párt- és kormányküldöttségének múlt évi magyarországi látogatása alkalmával létrejött megállapodások alapján gyümölcsözően fejlődnek. A találkozón jelen volt Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és Karl-Heinz Lugenheim, az NDK budapesti nagykövete. Befejeződtek a magyar —ciprusi tárgyalások A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai kormányfőinek nyilatkozata ■ Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Démet Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányfői, akik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXVII. ülésszakán vettek részt a gazdasági együttműködés időszerű feladatainak megvitatására, a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben szükségesnek tartják, hogy kifejezésre juttassák államaik aggodalmát a fegyverkezési hajsza, különösen a nukleáris fegyverkezés további fokozódásának veszélye miatt. A fegyverkezési hajsza már most is példátlan méreteket ölt. Az Amerikai Egyesült Államok és egyes szövetségesei maguk sem titkolják, hogy tevékenységükkel a katonai fölény elérésére törekszenek, lépéseket tesznek a politikai konfrontáció további élezésére. Erősödik a katonaiipari komplexum és legreakciósabb militarista erők befolyása, militarista szellemet szítanak. Különösen veszélyes az a szándék, hogy a közeljövőben több nyugat-európai országban megkezdik az új közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítését. A kormányfők ezért Európa és a világ valamennyi államának kormányához fordulnak, hogy felhívják figyelmüket ezen irányvonal folytatásának súlyos következményeire. Az európai és a világbéke meggyengítése, a nukleáris katasztrófa veszélyének növelése komoly kihatással lenne a népek gazdasági és szociális helyzetére, súlyos teherként nehezedne a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra. Először: a fegyverkezési hajsza fokozódása maga után vonja az államok katonai kiadásainak további jelentős növelését, és még nagyobb anyagi és szellemi erőforrásokat von el improduktív célokra, a népek életszínvonalának rovására. Még jobban elmélyíti azokat a gazdasági nehézségeket, amelyeket a világ sok országa él át, újabb akadályokat gördít azok megoldásának útjába. Másodszor: sok országban növekedne az infláció és a munkanélküliség, ami negatívan hat a dolgozó tömegek j helyzetére. Harmadszor: a fegyverkezési hajsza ütemének növelése korlátozza és csökkenti annak lehetőségét, hogy hatékony segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak, amelyekben az emberiség háromnegyede él. Társadalmi-gazdasági fejlődésük során ezek az országok sokkal nagyobb akadályokba ütköznének, mint napjainkban. Ez a rideg valóság. Negyedszer: a nemzetközi feszültség további éleződése, a nukleáris háború veszélyének fokozódása elkerülhetetlenül igen negatív hatással lenne az új nemzetközi gazdasági rend kialakításának perspektívájára, s az emberiség kárára erősödnének a nemzetközi gazdasági kapcsolatok torzulásai és bizonytalanságai. A kormányfők kijelentik, hogy országaik készek együttműködni Európa és a világ valamennyi államával, az összes békeszerető erővel, a fegyverkezési hajsza további eszkalációjának elhárítása céljából. Ez napjaink legfontosabb feladata. Ezért van az, hogy a békemozgalom széles rétegei bátran, határozottan és következetesen állnak ki a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a leszerelés mellett. Minden erőfeszítést e cél szolgálatába kell állítani, csak ez az út vezet valamennyi nép, az egész emberiség igazi boldogulásához. A kormányfők hangsúlyozzák a Varsói Szerződés tagállamai 1983. január 5-i prágai politikai nyilatkozatában és a hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek 1983. június 28-i moszkvai közös nyilatkozatában megfogalmazott átfogó javaslatok időszerűségét. Ezek a javaslatok a nukleáris háború veszélyének elkerülésére, a fegyverkezési — elsősorban a nukleáris fegyverkezési — hajsza megszűntetésére, a leszerelésre és az enyhülésre irányulnak. Kijelentik, hogy a szocialista országok politikája e célok elérését szolgálta és fogja szolgálni a jövőben is. Ugyanakkor készek megvizsgálni más országok olyan javaslatait, amelyek megfelelnek a béke és a népek biztonsága érdekeinek. A kormányfők azzal a nyomatékos feihívással fordulnak az Egyesült Államokhoz és más NATO-tagállamokhoz, hogy a legkomolyabban mérlegeljék azokat a veszélyes következményeket, amelyeket az új közép-hatótávolságú nukleáris rakéták Európába telepítése idézne elő, s hogy törekedjenek az európai és a világbéke érdekeinek megfelelő megállapodás elérésére. Az ilyen megállapodásnak elő kell irányoznia az új közép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai telepítéséről való lemondását és a meglevő közép-hatótávolságú nukleáris eszközök megfelelő csökkentését, miközben a csökkentésre kerülő rakétákat megsemmisítik, ahogyan azt a Szovjetunió javasolta. Ennek a megállapodásnak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén kell alapulni, hozzá kell járulnia a katonai-stratégiai helyzet stabilizálásához és az erők egyensúlyához. A kormányfők kifejezik reményüket, hogy más európai államok is hozzájárulnak a genfi — a nukleáris fegyverek Európában való korlátozásáról folytatott — tárgyalások sikeréhez. eggyőződésük, hogy még van lehetőség megállapodás elérésére a genfi tárgyalásokon. Ha azonban j i ! ez év végéig nem jutnak megegyezésre, akkor foly- tatni*k'ell a tárgyalásokat a megállapodás elérése céljából, azzal a feltétellel, hogy az Egyesült Államok és NATO-szö- vetségesei lemondanak az új közép-hatótávolságú nukleáris rakéták telepítésére saját maguk által kitűzött határidőről. Ezzel összefüggésben a kormányfők hangsúlyozták, hogy a tárgyalások sikeres befejezése előfeltételeinek megteremtéséhez jelentős hozzájárulás a Szovjetunió készsége, I hogy ilyen feltételek mellett továbbra is fenntartja a területe európai részén telepített közép-hatótávolságú rakétaeszközei egyoldalú befagyasztását és folytatja azok egyoldalú csökkentését, amelyet e befagyasztás bevezetésével együtt kezdett meg. A józan észnek győzedelmeskednie kell. A világbékét, a népek biztonságát és együttműködését kell választani.
