Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-21 / 249. szám
1983. október 21. Kelet-Magyaromág 3 Pillanatfelvétel a lakótelepekről A HETVENES ÉVTIZEDBEN településeink arculata gyökeresen megváltozott. Különösen igaz ez a városokra, ahol a lakótelepek megjelenése és gyors felépülése új városnegyedeket hozott létre. Az itt élők életkörülményei, az életmód lényegesen eltér a más lakóhelyűekétől. Ennek megismerésére a Központi Statisztikai Hivatal az 1980. évi nép- számlálás részeként összegyűjtötte a lakótelepekre vonatkozó adatokat. Megyénkben a népszámlálás időpontjában negyvenhatezren éltek lakótelepen, ebből Nyíregyházán majdnem harminchatezren. A megyeszékhelyen minden harmadik ember lakótelepen lakott. Jósaváros önmagában több embernek adott otthont (13 ezernek), mint a másik öt város lakótelepei együttesen. Mátészalkán a Felszabadulási, a Keleti és a 49-es út menti lakótelepeken összesen 4,7 ezren éltek. Nyírbátorban kétezer, Kisvárdán és Fehérgyarmaton egy-kétezer ember közötti, Vásárosnaményban azonban csak háromszáz volt a lakótelepi népesség száma. A lakótelepi és nem lakótelepi népesség leginkább a korösszetételt illetően különbözik egymástól. Az előbbiekben a gyermekek aránya jóval magasabb, az öreg korúaké viszont sokkal kisebb, mint más lakóterületeken. A 15 éven aluliak aránya legmagasabb Kis- várda lakótelepén, de megyei átlagban is minden harmadik lakótelepi lakos 15 éven aluli. A viszonylag sok gyermek azonban nem a magasabb termékenység következménye, hanem sokkal inkább a beköltöző fiatal házasok magas arányával magyarázható. A sajátos demográfiai szerkezettel együtt járó gondok ismertek. Először a bölcsődék válnak túlzsúfolttá, majd az óvodák, jelenleg az általános iskolák alsó tagozatosainak elhelyezése okoz gondot lakótelepeinken. Néhány év múlva a középiskolai oktatásban várhatók jelentős feszültségek. A LAKÓTELEPI NÉPESSÉG iskolai végzettsége jóval magasabb, mint a más lakóterületen lakóké, aminek elsődleges oka az, hogy a lakótelepeken magas a 40 éven aluliak aránya. Az aktív keresők közül a fizikai foglalkozásúak aránya a lakótelepeken kisebb, mint más lakóhelyeken, ami a betanított és a segédmunkások mérsékeltebb arányából adódik. A fizikai foglalkozásúak legtömegesebben Nyíregyházán a Rákóczi úti, Nyírbátorban a Fáy András úti, Fehérgyarmaton a Május 14. téri és Mátészalkán a Felszabadulási lakótelepen vannak jelen. A népszámlálás időpontjában megyénk 18 lakótelepén több mint ezer lakóházban (lépcsőházban) majdnem tizennégyezer lakás volt, amelyből tizenegy- ezer a hetvenes évtizedben épült. A lakások szobaszám szerinti összetétele elég egyöntetű, közel kétharmada kétszobás. A három- és több szobások száma háromszor nagyobb az egyszobásoktól. A lakótelepi lakások összkomfortosak, vezetékes vízzel, szennyvízcsatornával, korszerű fűtéssel ellátottak, de jó helykihasználásuk ellenére is általában kicsik. Az egy lakótelepi lakásra jutó átlagos alapterület 52 négyzetméter, amely lakótelepenként nem mutat jelentős szóródást. Az igények viszont széles skálájúak, főleg a több szobás lakásokból van hiány. AZ ÁTLAGOS ALAPTERÜLET legnagyobb a Malomkertben, legkisebb az Északi körúti lakótelepen. A lakások kétharmada személyi tulajdonú, de az állami tulajdon jellemző Mátészalkán a 49-es úti, Nyírbátorban a Hunyadi—Fürst úti, Nyíregyházán a Kun Béla úti és a Szamuely lakótelepeken (az utóbbiban a nép- számláláskor még csak alig több mint ötszáz lakást írtak össze), valamint az Északi és a Déli alközpontokban. Az elmúlt években a lakótelepek építése tovább folytatódott. Mostanában mégis mintha nagyobb teret kapnának azok a vélemények, amelyek a lakótelepi élet hátrányait hangsúlyoznák. Kétségtelen, hogy több helyen találkozunk nagyon sűrű beépítéssel. Az is igaz, hogy a kis alapterületű lakások nem nyújtanak kedvező feltételeket több gyerek felnevelésére. Lakótelepeinken nincs, vagy alig található több generáció együttélésére alkalmas lakás. Általában nem megfelelő a lakókörnyezet tisztasága. Azt azonban, el kell ismerni, hogy a lakótelepek a magyar valóság részét képezik. A tömeges lakásépítéseket egyébként szerte a világon lakótelepek formájában valósítják meg. Feltehető, hogy a lakótelepen élők nagy többsége lakásában jól érzi magát, családjával igazi otthont alakított ki benne, és nem érzi szükségét annak, hogy lakáskörülményei megítélésében pesz- szimistává tegyék. NAGYOBB LAKÁSOK ÉPÍTÉSÉVEL, a családok nagyságához igazodó lakásméretekkel, a lakókörnyezet rendezettebbé tételével és folyamatos megóvásával tovább lehetne javítani a lakótelepen élők közérzetét. Hajnal Béla A kotrógép váltói pihenőben Jólesik a frissítő víz. Sóder- bányászok a Tiszán A milotai Űj Élet Termelőszövetkezet fejlesztette a sóderkitermelő és értékesítő részlegét. Jelenleg három géppel dolgoznak a Tisza közepén. Naponta közel ezer köbméter sódert bányásznak ki. A kotró- és szállítógépek 15 dolgozót foglalkoztatnak. Rozsályi András a 652-es típusú kotrógéppel termeli ki a sódert. (Elek Emil felvételei) Népssségmegtartás Nyírteleken A valamikori Sőrekút, majd 1953-tól Nyírtelek tanyákból, bokrokból lett önálló köz- igazgatási egység. A település magva az egykori Királytelek, de a külterületi Dózsa- szőlő a maga 1778 lakosával túlszárnyalta a központot. A külterületeken lassan fogy a népesség, ám a 38-as műút északi oldalán, a fejlesztésre kijelölt területen szinte korlátlan lehetőség nyílik a dózsaszőlői rész gyarapodására — állapították meg a Nyírteleki Nagyközségi Tanács ülésén. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején 7402 állandó lakost számlált Nyírtelek, a hatvanas évtizedben 117-tel csökkent a lakosság száma. Napjainkra azonban annyira lelassult ez a folyamat, hogy rövidesen ellenkező előjelű lehet ez a tendencia. Az itt élő embereknek már nem kell a nagyközség határain kívül munkát keresni, hiszen az ipartelepítés során a szeszfőzdéből perlitelem- gyár, a gépállomásból MEZŐ- GÉP-gyáregység lett. A termelőszövetkezet ipari jellegű melléküzemeket szervezett, betonüzemet és cipőfelsőrész-készítő üzemet. Hamarosan befejeződik egy új gyár, a Biogal KOL-PER 50 telepítése. Jelenleg a munkaképes korú lakosság hatvan százaléka a mezőgazdaságban, negyven az iparban keresi a kenyerét. Tanyán élni, fiatalon IDÉZET A SZERKESZTŐSÉGNEK KÜLDÖTT LEVÉLBŐL: „Hosszú töprengés után úgy döntöttünk, az újsághoz fordulunk, mivel a Kelet-Ma- gyarország júliusi számában már írtak a klubunkról egy pár sort. Arról van szó, hogy ezelőtt hét évvel még jól működött a klub, volt aki szervezze és irányítsa a fiatalokat. Igen, de sajnos a klubvezető különböző okok miatt beadta a derekát. Mivel nem találtak olyan személyt, aki elvállalta volna a klub vezetését, így félbemaradt a klubélet. A fiatalok előtt becsukták a termet, de nem sokáig maradt így, mert az iskola igazgatója lecsapott rá... Az egyik tantermet átalakíttatta napközi otthonná, a klubhelyiséget pedig tanteremmé. Már három éve próbálkozunk visszaszerezni azt, ami a fiataloké, de hiába...” Kellett a tanterem A névtelenül küldött levélből még az is kiderül, hogy nem teljesen „túrták ki” őket az épületből, a hét végén a fiataloké a tanterem, de ez áldatlan vitákat is szül. Dan- kó József, a Balkányi Községi Tanács elnöke ismeri a béketelepi fiatalok gondját. — A kényszer vitt rá bennünket, hogy igénybe vegyük a klubhelyiséget — magyarázza —, mert hét évvel ezelőtt a tanyai iskolák körzetesítése miatt tanteremre volt szükségünk. Más megoldást nem találtunk azóta se, így bármennyire is szeretnénk saját klubot a béketelepi fiataloknak, ez egyelőre nem oldható meg. így marad a közösen használt helyiség, amiben egy kis jóindulattal jól megférne az iskola is, a fiatalok is. Annyi biztatót tudnék csupán mondani, úgy véljük, hogy az épületben lévő kis szoba, amit orvosi rendelőnek használunk, mivel nem alkalmas erre, nem is használjuk ki, átadjuk a fiataloknak. Jönnek a diszkóba A községtől 6 kilométerre lévő Béketelepen 260 ember él, de a közeli tanyákkal együtt egy kisebb falu népessége, mintegy 800 tanyai ember él és dolgozik itt. A BéR ajzold le a családot! Az egyszerű feladat mesz- szemenő következtetésekre késztette a pedagógust. Konyhában vacsorát főző anya, olvasó apa, magnózó testvér született sok rajzon. Nemcsak az iskolai felmérés szülte az ötletet, már több fórumon is elhangzott: jobban fel kell készíteni a gyerekeket a családi életre. Tantárgy formájában oktatni a családi életre nevelést — egyelőre szép terv. Maradnak az osztályfőnöki órák, a szakkörök és jó néhány helyen a vöröskeresztes alapszervezet gyűlése. Mint ahogyan a Vöröskereszt megyei vezetősége legutóbbi ülésén hallottuk: az általános, a közép- és a főiskolákon már eredményes kísérletek folynak, miként lehetne a fiatalokat bevonni olyan fontos társadalmi kérdések megoldásába, mint az alkoholizmus elleni küzdelem, a fiatalkori dohányzás visszaszorítása, az egészséges életmód kialakítása. Ezernyi formát találni, miként valósítják meg a szervezett akciót, fontos céljait a tanintézetekben. Már a kisegítő iskolásoknak is szergyerekek és a jellemromboló szenvedélyek kapcsolatáról. A kórház a megmondhatója, hány gyerek kerül be sokkos állapotban a ragasztótól, a gyógyszertől. Nehéz lenne valamennyi olyan terméket kivonni a forgalomból, ami vaveztek versenyt a vöröskeresztes ismeretekről, népszerűek a csecsemőgondozási tanfolyamok, előadások, filmvetítések zajlanak megye- szerte novemberben a fogászati és testápolási hónap keretében. Pályázatot írtak ki az ügyes kezű gyerekeknek, mondják el rajzban, mesében ötleteiket az egészség megóvására. Az idén, a káros szenvedélyek elleni küzdelem évében érthetően többet szólnak a lamiképp ártalmas az egészségre, viszont a pedagógus, a család, a társadalom hathatna ezekre a gyerekekre. S ebből a küzdelemből a Vöröskereszt nagyon aktívan kiveszi a részét. Míg az alsóbb osztályokban a tisztaság, a környezet higiénéje, a testápolás fontossága, a rendszeretet kialakítása szerepel leggyakrabban napirenden, a felsőoktatási intézmények vöröskeresztes csoportjai véradást szerveznek, a kulturált szexuális magatartásról beszélgetnek, rákszűrésre mennek, gyermeknevelési témákról szerveznek előadást. A társadalom peremére szorult egyének, idősek, egyedülállók, veszélyeztetett környezetben élő gyermekek, cigányóvodák patronálása a humánum érzésének elmélyítését jelentik a főiskolásoknak. S innen már csak egy lépés, hogy diplomával a zsebben a katedrán is az egészséget féltő, gondos, embertársait segítő gyerekeket neveljen a leendő tanár. A társadalom által kitűzött célok megoldását nem vállalhatja teljes egészében magára a Vöröskereszt. Azt viszont kötelességüknek tartják, hogy ha nincs, aki rászóljon a dohányzó, a csavargó gyerekre, akkor ők ott lesznek. Tóth Kornélia ketelep a környező tanyák központja, ahol 150—200 fiatal jön össze egy-egy klubestre. Olykor a községből, sőt a szomszédos falvakból, tanyákról is jönnek a fiatalok a diszkóba. Érthető az iskola- igazgató, Babos Csorna aggodalma is, aki az iskola értékeit védi. — Azt kértem a fiataloktól, ne engedjék, hogy iskolás gyermekek is legyenek a diszkóban este nyolc után, mert az nincs rendjén. Ha ezt nem tudják elérni, intézkedni fogok, hogy ennek a hatóság emberei vessenek véget — mondja az igazgató. — Azt is kértem tőlük, ne ittasan jöjjenek a klubba, vagy ne engedjék randalírozni az ittasan érkezőket. Sajnos, olykor dulakodás, verekedés is előfordult, amit sok esetben, igaz, a távolabbról jött vendégek kezdeményeztek. Nekem személy szerint, ennek ellenére nem volt konfliktusom egyetlen fiatallal sem. — Sok igazság van abban, amit írtak a levélben, de eny- nyire azért nem tragikus a helyzet. Lehetne itt egy fedél alatt is sok jót csinálni. Nyugdíjas az ifjúsági klub élén... Találkoztunk a klub vezetőjével is, Kiss János nyugdíjas katonatiszt, aki több mint három évtized után jött haza a tanyára, meglepően fiatalos hévvel igyekszik közösséggé formálni a fiatalokat. — Elfogadtak a fiatalok, a szülők is jól ismernek, itt nőttem fel, innen mentem el. Jani bátyátoktól csak jót tanultok, menjetek nyugodtan a klubba, így mondják. Tulajdonképpen nem volt, aki elvállalja, így esett rám a választás. Szót lehet érteni ezekkel a fiatalokkal, de tudomásul kell venni, ők sem egyformák, akárcsak a felnőttek. És itt nem lehet fekete pontot vagy egyest adni, mint az iskolában. Ezt szoktam mondani a pedagógusoknak is, ha panaszkodnak a fiataljainkra. Igaz, némelyik kapatosán jön. Hogy ne otthon, vagy a kocsmában igyanak, igaz szabályellenesen, egy-két alkalommal bevittünk a klubba egy-egy láda sört is. Aki akar itt igyon és ránézünk. Egy ideig be is vált, aztán más községbeli fiatalok is jöttek, vita támadt a sör körül, aztán megszüntettük az italozást. De rájöttünk, ha valaki szomjas még, vizet se ihat az udvaron, nincs kút. Azóta néhány üveg kólát viszünk a boltból, amit a fiatalok maguk árulnak, természetesen haszon nélkül... Lenne látogatója Hol szórakozzanak a Béketelep és a környék tanyai fiataljai? — kérdezem vissza nem is beszélgető partnereimtől, hanem magamtól. Belátható időn belül az „elvett” két helyiségre az iskolának szüksége van. Marad hát a kínos „társbérlet” és az orvosi rendelő megszüntetésével átadandó aprócska helyiség. Meditálásom az iskolaigazgató szavai szakítják félbe, sorolja, az utóbbi négy-öt évben a közeli Aba, Perked, Görény- és Cibakpusztán létesítettek ifjúsági klubot, egyenként 100 ezer forinton felüli költséggel. Sorolja, hol szűnt meg — s lett belőle öregek napközije — hol nincs aki látogassa. Béketelepen lenne látogató, itt él a legtöbb fiatal, még- sincs önálló helyisége a Petőfi Sándor Ifjúsági Klubnak. Talán összefogással, társadalmi erővel még nem lenne késő tető alá hozni — akár bontott anyagból is — egy kisebb épületet... Páll Géza
