Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-19 / 247. szám
1983. október 19. Kelet-Magyarország 3 A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat nyírbátori gyáregységében Komas ág János féktengelyeket esztergáL (jávor) Felújított munkaterem. A megváltozott piaci igényekhez igazodva — kisebb megrendelések, szériák, változatosabb modellek — a nagy létszámú nadrágszalagokat a közelmúltban átszerelték két 41 fős szalagra a VOR vásárosnaményi gyárában. A nyári kollektív szabadságolás után — augusztus végén — már a felújított munkateremben kezdhették meg a dolgozók a munkát. Az átalakítást a gyári tmk-sok végezték el. Felvételünkön az egyik szalag hazai piacra, a másik pedig szovjet exportra készít nadrágokat. (Gaál Béla felvétele) Valami új Jánkmajtison Kinek fáj a rossz? K it ne izgatna, ha két ember, például egy vonaton bizalmasan összehajol és suttogni kezd? A suttogásnak varázsa van, a susmorgás egyféle nagyhatalom, amire figyelni kell, provokáció, aminek ellenállni a legilledelmesebb fülek se tudnak. A suttogás kihívás, a legjobb módszer, hogy mindenki ránk figyeljen a legcsodálatosabb lehetőség, hogy a titok ne legyen többé titok, hogy minden érdektelen érdekes legyen. A suttogás — ez természetes — valóságos tudomány. A kezdők csak lehalkítják a hangjukat, rájuk csak akkor kezdünk figyelni, ha sokáig „dolgoznak” így. A haladók már a szájuk elé teszik a kezüket, mint egy másik jelrendszerrel is segítve az elsőt, beintve a csendet. A profik fokozatosan halkulnak, aztán emelik a kezüket és amikor mindenki őket figyeli, akkor közel ha- . jóinak az ismerősükhöz, és annak fülét tenyérrel eltakarva súgnak metsző hangon sziszegve egy sztorit. Kiáltani sem lehetne olyan nagyot, hogy ennyire halljuk. A profik szájából sivít a levegő, és erre még az is felébred, aki aludni készült. A legprofibb profiknak partnereik is vannak. A visszasúgók, akik a döbbent csodálkozás után kézzel takarva visszasúgnak egy szót, egy nevet, egy kulcsigét, ilyesmiket, hogy büntetik, elítélték, elvitték, belehalt...? A kulcsszavak mindig érdekesek. Irodalmi presszóban nevek, üzemi büfékben rangok, tanácskozási szünetekben izgalmas átszervezések. Csupa olyan, ami a jólértesültség látszatát kelti, vagy keltheti. Kérdezhetnék persze, minek írni erről, ha a nagy súgásokból még a kulcsszavak is ritkán, vagy éppen csak félig igazak. Nos, bevallom, hogy nemcsak a suttogások figyelmet követelő illetlensége bosszant, hanem az is, hogy... A kipontozott részt súgva mondtam volna, súgtam volna, ha nem szégyellném magam érte. B. G. Óvodabővítés az Erdőháton Mi egy tehenészeti telep feladata? A válasz egyértelmű: a tejtermelés. Csakhogy ott, ahol hat hónap alatt mindössze 898 liter tejet fejtek egy tehéntől, bizony gondolkodóba esik az ember. Nem értenek az állattenyésztéshez? Vagy nem adnak elég takarmányt a jószágoknak? Avagy az állománynyal van probléma? Mert van olyan termelőszövetkezet is, ahol 2500 litert adott fél esztendő alatt egy tehén. Nem messze attól a Jánkmajtistól, ahol csak háromjegyű volt a félévi átlag. Nyereség helyett... Kezdjük ez év januárjában. Száznegyvenhárom tehénnel vágtak az új esztendőnek a jánkmajtisi Dózsa Termelő- szövetkezetben. Ehhez az első negyedévben vásároltak még ötvenhat előhasú üszőt, s ezekkel együtt az első hat hónapban 186 fejőstehenük volt. Az átlagos tejtermelés tehenenként a már említett 898 liter. Nagyon kevés! Az ok? A szövetkezetben úgy tartják, elöregedett az állomány. Hét-nyolc éves tehenektől nem lehet többet várni. Persze ezt egyedüli okként nem lehet elfogadni. Ügy tűnik nem fordítottak kellő gondot a szövetkezetben az állatállományra. Ez viszont elgondolkodtató. Különösen egy olyan termelőszövetkezet esetén, amely az állattenyésztésre alapozza az egész évi termelését. Mert Jánkmajtison csak búza van és takarmánytermesztés. Az átlagos tehénállományt 173-ban állapították meg a tervezéskor. Ehhez az állatoknak 426 ezer liter tejet kell adniuk év végéig. Vagyis egy tehéntől 2465 liter tejet várnak. Ezzel szemben a mostani reális felmérés már csak 2161 literrel számol. Tehát valahol tehenenként háromszáz liter „elfolyik” december végéig ... Hogyan gondolhatnak így nyereségre? Fizetés követelnúy rábbi esztendőkhöz viszonyítva többet kell, venni. — Az állományunk harmada holstein-friz, a kétharmada pedig magyartarka — folytatja a telepvezető. — Azt nem lehet mondani, hogy rosszak, szerintem tartási problémák voltak az első fél évben. A telepen kilencen dolgoznak. Közöttük — mint mindenütt — vannak jól dolgozók és kevésbé jók. Aki nem sajnálja az idejét és erejét, az jól keres. Margit János állatgondozó is jól példázza ezt: — Társammal együtt ötvenkét tehenet gondozunk és fejünk. A keresetem? Legutóbb 7393 forintot vittem haza. Na persze ezért 256 órát dolgoztam. Ugyanennyit kapott Juhos Imre is. Arra viszont nincs válasz, mi köze a keresetnek a teljesítményhez. Kérdés válasz nélkül Angyal Károly elletős. Négy hónappal ezelőtt került a telepre, előtte traktoros volt. Arra, hogy miért volt a száz tehénre jutó borjúszaporulat csak huszonkettő és miért döglött meg minden negyedik borjú januártól júniusig, nem tud válaszolni. Nála már változott a helyzet: — Amióta itt dolgozom, csak egy borjú döglött meg — magyarázza. Miért lehet most másként dolgozni, mint azelőtt? Megválaszolatlan a kérdés, mert senki sem vállalkozott válaszadásra a megkérdezettek közül. A változtatáshoz az okok kutatása lényeges, mert a rossz feltárásával csak tanulni lehet. Ám ettől biztatóbb hogy valami új elindult Jánkmajtison, a tehenészeti telepen. Ahhoz nem kell különösebb jóstehetség, hogy már most megállapítsuk, nem lesz meg a tervezett tej hozam, de jó munkával, odafigyeléssel csökkenteni lehet az első fél évből adódó veszteséget. Jövőre tiszta lappal indulnak. Vezetőkön és állatgondozókon múlik, hogy a mostani gyenge „eredményeket” jobb munkával feledtessék. Mert az idei veszteség a szövetkezet egészét veszélyezteti. Sipos Béla »{ Csaholc, Turricse és Vá- mosoroszi lakossága már többször jeleskedett a társadalmi munka végzésében. Bizonyítja ezt a Hazafias Népfront zászlaja, s az a 300, 200, illetve 100 ezer forintnyi jutalom, amit a korábbi években kaptak. Már ekkor meg" fogalmazódott, olyan körzeti óvodát kell építeni Csahol- con, ahol a három község kicsinyei igazi otthonra lelhetnek. Üzemel is, 50 gyermeket fogadva. A tsz-ben azonban megnőtt a munkaalkalom, nem csökken a lakosság. A kisgyerekek pedig „igénylik” az újabb férőhelyet. A jutalmak felhasználásával, s lakossági összefogással 75-re növelik a férőhelyet. A munkát az Erdőhát Mgtsz építőbrigádja végzi, s ha a B—30-as téglával sem lesz fennakadás, a jövő évben a tsz autóbusza (a tanács mintegy 100 ezer forinttal pótolt) már 75 apróságot hozhat, vihet a csahol- ci körzeti óvodába. Valamit változott a helyzet a második fél évtől a személyi téren. A korábbi főállattenyésztő nyugdíjba ment, helyét egy fiatal állatorvos vette át, aki jelenleg katona. Két hónapja lett telepvezető Jánkmajtison a tehenészetben Jakó László is. Előtte növénytermesztőként dolgozott. Ügy néz ki, a személy- cserék már éreztetik jótékony hatásukat. — A harmadik negyedévben százezer liter tejet fejtünk az állománytól — mondja Jakó László. Ez már jelentős javulást mutat. A termelőszövetkezet megtermeli a szálas takarmányt, a silót, sőt eladásra is jut belőle. A kukorica egy részét viszont vásárolják más gazdaságoktól, s az idén a ko„Tavaly kaptam elismerő oklevelet propagandistamunkámért. Vitakört 1975 óta vezetek a Felső-tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság nyíregyházi műszaki erdészeténél, amelynek vezetője vagyok. Kezdetben tartottam tőle, de rájöttem: mivel a politikai vitakör nem kötött forma, szabadabb lehetőség nyílik a politizálásra. így nemcsak hozzászoktam, de meg is szerettem ezt a pártmegbízatást. Ez a politikai fórum rugalmasságot igényel a vitavezetőtől. Igyekszem kihasználni a lehetőséget. Bár év elején elkészítem a programnak megfelelő tervet, ezt azonban az élethez, a változó körülményekhez igyekszem igazítani. Csak arra vigyázok, hogy a beszélgetés fonalát kézben tartsam. így irányítani tudom, miről vitatkozzunk. Általában hasznos eszmecserék bontakoznak ki. Hétfőként tartjúk a vitaköri foglalkozásokat. A résztvevők többsége fizikai munkás, közvetlen termelésirányító, műszaki és adminisztratív dolgozó, szak- szervezeti bizalmi. Általában húsz-huszonöt fős a mag. Persze a téma is megszabja az érdeklődést. Volt már olyan vitaköri megbeszélés, amelyen harmincán felül is voltunk, de akadt olyan is, ahol „csak” tizenöten beszélgettünk. A kisebb létszámú jobb, mert gyorsabban alakul ki a vita, a beszélgetés. De az is befolyásolja az érdeklődést, milyen téma kerül terítékre. Hasznos ez a politizálási fórum azért is, mert nem kell megvárni egy „központi” eligazítást, tájékoztatást, így gyorsan informálhatom fontos teendőkről a dolgozókat. Nemrégiben a baleseti helyzet javításáról szóltunk. Gondolom, részben a vitaköri beszélgetéseknek is köszönhető, hogy jelentős a javulás, az idén eddig két üzemi baleset történt. Csak nyáron július—augusztusban szünetel a vitakör. Évente tíz alkalommal jövünk össze. Nem a vállalat viszonyaitól elrugaszkodva beszélgetünk a dolgokról, hanem úgy, hogy terítékre kerül a szűkebb porta, a műszaki erdészet gondja-baja is. Hatása a munkában, a politika melletti kiállásban mérhető. Itt volt például a legutóbbi vitaköri összejövetelünk, amelyen az új választó- jogi törvénytervezetről beszélgettünk. Bár korábban nem szerepelt a programban, ezt láttam aktuálisnak. S nem tévedtem. Érdekelte, foglalkoztatta az embereket. Felhasználtam a beszélgetéshez A HÉT legutóbbi adásában elhangzottakat, újságokban megjelent írásokat is. Igen hasznos eszmecsere kerekedett ki a kettős jelölés fontosságáról és arról, jó lenne, ha a tanácstag a jövőben feltétlen abban a körzetben élne, ahol a választói. így nagyobb lenne a kötődésük. Legalább tízen szóltak, s mondták: ez most már valóban választási lehetőség és a demokratizmus fejlesztésének irányába mutat. A fizikai munkásokat érdekli a politika. Én különösen jó helyzetben vagyok, mert mint gazdasági vezető első kézből tudom tájékoztatni a vitakör résztvevőit vállalati döntésekről, gondokról, feladatokról. Nem titkolom: a vitakört fel is használom arra, hogy jobban értsék az emberek a feladatokat. Ezt tettem, amikor az exportterv teljesítéséről szóltam. Nem is volt hatástalan. Időarányosan a féléves tervet teljesítettük. Vitát tartottunk az újítási törvényről. „Belecsempésztem” a beszélgetésbe a vállalati újítási feladattervet is. Sokan mondtak véleményt, bírálatot, s gondolom ennek is köszönhetjük, hogy javult a helyzet, legalább négy-öt újítás született, amelyeket alkalmazunk. Az aktivitás növekedésében és főleg a nyíltságban mérhető a politikai vitakör hatása a pártfórumokon, taggyűléseken. Ezt tapasztalom a bizalmiak testületi ülésein, a szakszervezeti fórumokon is. S ezt nagyon fontosnak tartom. Az emberek másként fogadják a politikai és a szükséges, elkerülhetetlen gazdasági döntéseket. Nem beszélnek összevissza, tisztábban fogalmaznak és blokkolnak politikánk mellett.” Elmondta: Szabó. József Lejegyezte: Farkas Kálmán Százezrek szolgálatában N yugdíjas napokon idős emberek sokasága várja már korán reggel a posta, a bérház előtt a postás bácsit. S még nem fordult elő, hogy késett volna a családi pótlék, elmaradt volna a nyugdíj, ne érkezett volna meg a segély. Az ember nem is gondolná, hogy a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóság Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatósága évente 4 milliárd forinttal gazdálkodik. Itt hivatásuk tudatában élő hivatalnokok dolgoznak, ők gondoskodnak arról, hogy mindig idejében csengessen a postás az ajtókon. A négymilliárd forinttal való gazdálkodás gondosságot, figyelmet és összehangolt munkát követel gépektől, emberektől e hivatalban, hiszen Szabolcsban száztízezer nyugdíjas várja a pénzét. Havonta hét-nyolcezer dolgozó táppénzét kell intézniük körültekintően, s mintegy 15 ezer édesanya részére számfejtik a várva várt gyermekgondozási segélyeket. S megyénkben 120 ezer gyermek után 60 ezer család részesül családi ^pótlékban. öértük dolgoznak nagy figyelemmel a jól ismert nyíregyházi, Széchenyi utcai székház falai között, a papírok, gépek birodalmában. Az itt dolgozó, főleg nők igazán nincsenek kirakatban. Szerényen végzik kötelességüket, türelmesen adnak felvilágosítást és nyújtanak segítséget idelátogató szülőanyáknak, rokkantaknak, az idős embereknek, a betegeknek, a felépülőknek, és évente annak a tíz-tizenkétezer új nyugdíjigénylőnek, akiknek az ügyét kézbe veszik, gondozzák és intézik. H a valamelyik hivatalról el lehet mon- I dani, hogy az emberi humanizmus szolgálatában áll, akkor erről joggal, mert az ember egy- egy jelentős szakaszában gondoskodik életének alakulásáról. S ez a munka nem csupán magas fokú szakmai felkészültséget és politikai hitvallást igényel, hanem mindenekelőtt emberiességet. (fk.) PSZT!
