Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. október 16. Hegy a hajó Afrikába... Az emberi segítőkészség határtalan. Erről győződhetett meg a Vöröskereszt megyei és nyíregyházi vezetősége, amikor a Mozamibik és Angola támogatására meghirdetett országos ruhagyűjtési akcióban tíz- és tízezrek fejezték ki együttérzésüket a két fejlődő ország népével. Álmukban sem gondolták a szervezők, hogy a 156 nyíregyházi vöröskeresztes alapszervezetben kivétel nélkül mindenütt vesznek majd át ruhaneműt. A nagyüzemekben a vöröskeresztesek láttak nagy lendülettel a szervezéshez. A gondos előkészítő és propagandamunka eredménye minden elképzelést felülmúlt. Gyűjtöttek női, férfi- és gyenmekruhát, de átadtak olyan kislányruhákat is, amelyiken még a gyári címke díszelgett. Vettek át eredeti csomagolású férfiingeket. A felsőruhák is kifogástalan minőségűek, tiszták, divatosak. Az ajándékruhákat átválogatták a vöröskeresztes aktivisták. A klíma miatt ugyanis műszálas ruhákat nem hordhatnák sem Angolában, sem Mozambikban. Ugyanakkor télikabátra, vastag pulóverre, posztónadrágra sincs szükség az afrikai forróságban. Ezeket majd itthoni segélyezésre fordítják. A küldeményt október 20-án külön- autó viszi a fővárosba a MASPED dunai szabadkikötőjébe, ahonnan néhány nap elteltével indul a hajó Afrikába, s még az idén kézhez kapják a távoli afrikai országokban a küldeményt a Magyar Vöröskereszt ajándékát az ottani Vöröskereszt közvetítése révéin a rászorulók. A megyében eredetileg csak Nyíregyházán szerveztek gyűjtést. Az akcióba azonban több község, vidéki üzem, iskola is bekapcsolódott. Gyűjtöttek ruhaféléket Nyírbogáton, a vásárosnamé- nyi VOR-ban és a faforgácslapgyárban, postán küldte el az ajándékot Turricse, Szakoly — mindkét településen az iskola kezdeményezte a gyűjtést —, Nagykállóból, Nyírparasznyáról, Kemecsé- ről is érkeztek csomagok. Ez a néhány község csak egy része az ajándékozóknak, mert a megye szinte minden pontjáról kézbesítette a posta a ruhákkal megrakott csomagokat. Köszönőkártyát kapott minden ajándékozó a Vörös- kereszttől. A megyei vezetőség köszönetét nyomatékkai indokolja, hogy a jó ügy érdekében indított akció nyitott fülekre talált. Közömbösnek kikiáltott világunkban jó tudni azt, hogy a rászorulókkal az emberek nagy többsége együttérez, és ez nemcsak szavakban nyilvánul meg. Biztosan van az ajándékozók közt olyan, aki életében először hallott erről a két országról. Mégis átfésülte szekrényét és odaadta nélkülözhető ruháit. Örök emberi tulajdonság: segíteni a szenvedőn, a nyomorgón, s ha erre valaki felhívja a figyelmet, a legtöbben nem zárkózunk el a kérés elől. Szívet melenget az a tudat, hogy ma én adtam, mert megtehettem, de holnap, ha a szükség úgy hozza, számíthatok én is másokra. T. K. „Jöttem taligán, pici taligán” éneklik önfeledten, vidáman a nyíregyházi Árpád utcai óvoda udvarán az apróságok. A tintakék ég alatt a simogató napsütésben hallgatva őket pillanatra feledjük, hogy jócskán bennjárunk már az őszben. (E. E. felv.) ZÁRVA! Felújítás miatt bezárta kapuit a nyírbátori Báthori István Múzeum. Az 1961 novemberében megnyitott állandó kiállítás a több mint két évtized alatt elavult. A Művelődési Minisztérium és a megyei múzeum jóvoltából most újjá alakítják az állandó kiállításokat. A várostörténeti anyag felújítása mellett a Báthoriak emlékkiállítása is felfrissül, gazdagodik a múzeum anyaga a XIX. századi iparművészeti tárgyakkal, valamint a kismesterségek közül a kalapos-, csiz- -nadia-, szíjgyártó- és kovácsműhelyek felszereléseivel. Az építést a helyi költségvetési üzem dolgozói végzik, a kiállítást a központi múzeumok igazgatóságának rendező csoportja készíti el. A tervek szerint jövő év októberében nyílja meg újból kapuit a felújított, megszépült nyírbátori múzeum. ...nyerünk a moziba be... „Gyerünk a moziba be” — mondom magamnak királyi többesben hétköznap délelőtt, mivel idestova egy hónapja már ezt is megtehetem, ha kedvem — és szabad időm — úgy hozza. Csütörtök délelőtt be is mentem a Béke moziba, ha nem is filmet nézni, de megérdeklődni: megy-e a bolt? Mert az előcsarnok, mely ürességtől kongott, ez ügyben nem sok jót ígért. — Huszonhárom jegy ment el kilenc órára — mondja Drobik Mária, a délelőttös üzemvezető. Benézek az elsötétített terembe, ahol a vásznon, színesben zajlik valamilyen lóverseny, „A fekete paripa” című film egyik jelenete. —Kik járnak délelőtt moziba? A választ Kecskovszky Józsefivé. a Béke mozi ma már nyugdíjas üzemvezetője adja: — Idős férfiak, és kisebb részben diákok. Nőt alig látni. Mert aki délután megy dolgozni, az délelőtt otthon munkálkodik. Egy pillantás az előcsarnokra, egy pillantás az órára: háromnegyed tizenegy. Negyedóra múlván új előadás kezdődik, de eddig csak két jegy kelt el. — Mindig ilyen kevesen vannak? — Átlagban harmincán, negyvenen néznek meg egy előadást — világosít fel Drobik Mária. — A legtöbb eddig 113 néző volt. A „Kon- voj”-ra voltak ennyien kíváncsiak. Harmincöt, negyven ember kellene átlagosan, hogy ne legyen a mozi ráfizetéses. — Van értelme a délelőtti előadásoknak? — Jó néhány éve már kísérleteztünk ezzel — felel a nyugdíjas üzemvezető. — Nem állítom, hogy sikeres w Mondja, marha, mórt oly bús? Mi újság a halpiacán? Az igazi halszezon még el sem kezdődött, s máris több ólő halat hozott forgalomba a halértékesítő vállalat megyei fiókja, mint az egész tavalyi évben. 1983 első kilenc hónapjában 11 vagon élő halat vásároltunk; 1982-ben december végéig kelt el ennyi. Míg a korábbi években a halfogyasztás is szezonhoz kötődött, az idén azt tapasztalták a kereskedők, hogy kiegyensúlyozottan jelentkeztek az igények az élő és fagyasztott halak, valamint a halételek iránt. Változatlanul népszerűek a hazai és az Import halkonzervek. Túltermelés mutatkozik a gazdaságoknál és a halászati termelőszövetkezeteknél. Busából a keresletnél lényegesen többet kínálnak. A korábbi 35—40 forintos kilónkénti árat ezért mérsékelte a HALÉRT 25nre. Ez a növényevő hal különösen ízletes szalonnával tűzdelt roston- sültnek, de — más fajtákkal keverve — főznek belőle magyaros halászlét is. Az idén a megyében várhatóan 37,5 millió forint értékű élő és fagyasztott halat, valamint halételt és halkonzervet hoz forgalomba a HALÉRT. Tavaly mindössze 33 millió forgalmuk volt. Élő halból lényegesen több, ösz- szesen 17 vagon kerül a boltokba, import bőrös tengeri halból a tervezett 24 vagontól valamivel kevesebbet vásárolhatunk, hét vagon tonhalat forgalmaz a HALÉRT, és 10—12 millió forintot tesz ki a halkonzervek eladása. volt, de úgy érzem, egy ekkora varosak szüksége van délelőtt is játszó mozira. Nyilván még jobb hírverés kell a sikerhez, és érdemes azon is elgondolkodni, hogy mi kerüljön műsorra. Eddig többnyire olyasmit játszottunk, ami egyébként már ment a mozikban. — A műsort nézve: vígjáték, krimi, kalandfilm, történelmi film a kínálat. — Ez az igény — mondja az üzemvezető. — Mi lenne ha egy-egy „csemegét” is a műsorba iktatnának? — Érdemes lenne megpróbálni, de ez a műsorosztály hatásköre... Az előadásnak vége. A sötéthez szokott szemek hunyorognak a napfényes dél- előttben. Néhányan a 11 órás előadásra szállingóznak. Többen ők sincsenek, mint akik kijöttek. De, mégha kicsi is az érdeklődés, jó hogy van ez a mozi... Hátha kiderül: egy-egy üres délelőttbe kétórányi filmnézés is belefér. (speidl) Tolvaj van, károsult nincs Szeptember 25-én este 11 óra körül Z. Mihály kinézett az ablakán és észrevette, hogy a Vasvári Pál utcán álló kocsija körül két fiatalember ólálkodik. Kis idő múlva arra lett figyelmes, hogy egy UI 74—65 rendszámú kocsi halad el lassan az ő kocsija mellett. Eszébe jutott, hogy volt már rá példa Nyíregyházán, amikor gépkocsifosztogatók saját kocsijukkal gyűjtötték össze a lopott alkatrészeket, ezért az a gyanúja támadt, hogy a két ólálkodó fiú és a lassan haladó kocsi között valami összefüggés van. Először lekiabált a két fiúra, aztán értesítette a rendőrséget, majd taxival próbálta üldözőbe venni a gyanús társaságot, de nem sikerült őket utolérni. A rendőrség a rendszám alapján rövid idő alatt megállapította, hogy a kocsi a 18 éves kál- mánházi Jámbor Ferencé, aki három társávaL — a 19 éves Há- vel Istvánnal, a 17 éves S. Zoltánnal és az ugyancsak 17 éves' Sz. Attilával — azon az estén Sóstón egy Zsiguliról lelopta a díszgumit, Jósává rosban egy 126-os Polskiról elvitte a műanyag redőnyt, a Vasvári Pál utcán pedig három antennát és nyolc dísztárcsát loptak össze, hogy Jámbor kocsiját felszereljék vele. A négy kálmánházi fiatalember elcsípése úgy tűnt, hogy a legjobb időben történt, mert az utóbbi hetekben Nyíregyházán sok autót rámoltak ki, néhányat el is loptak, garázsokat törtek fel, az ellopott autókat pedig — köztük egyiket-másikat összetörve — otthagyták ahol kifogyott a benzin belőlük. Nagyon hamar kiderült azonban, hogy az autókat nemcsak a kálmánházi fiatalok fosztogatták. Másnap éjszaka egy Arany János utcán lakó férfi nézte elképedve, hogy valaki ül a kocsijában. Beszólt a rendőrségre, majd lerohant és nem engedte kiszállni a fiút az autóból, míg oda nem ért az URH-s kocsi. A rendőrségen kiderült, hogy a 17 éves nyíregyházi M. Tamás cukrásztanuló a nyár közepe óta nyitogatja főleg a Déli alközpontban az autókat, s ha talál értékes dolgot, elviszi. M. Tamás eddig 39 kocsi feltörését ismerte el, ráadásul többségében olyanokét, amelyek gazdái nem is jelentették rendőrségen, hogy meglopták őket. A Toldi utcai cukrászda előtt például egy 1500-as piros Zsiguliból, a Toldi utca 58. szárú elől egy barna Zsukból a Toldi utca 51. szám elől egy fehér Zsiguliból, a Toldi utca 67. szám elől egy sárga Zaporozsecből a Vécsey közben egy piros Za porozsecből, a Búza téren egy 1500-as fehér Ladából, az Irinyi utcán egy sárga 1500-as Ladából, az Arany János utca sarkán egy zöld Zsiguli Combiból, a Színház utcán egy piros 1500-as Ladából a Nemzeti Bank udvarán egy Moszkvics furgonból és egy fe hér Zsiguliból, a Stadion utcán egy fehér és egy piros Zsiguliból, az Árpád utcán egy piros Zsiguli Combiból és két kis Pols kiből, a Tompa Mihály utcán három Zsiguliból vitt el kisebb- nagyobb értékeket. Sajnos az autótolvajok még szabadon vannak, ezért jó lenne, ha a szabadban parkoló kocsik gazdái jobban figyelnének járműveikre, amelyik autón pedig kormányzár is van, annak lezárásával védhetnék meg a járművüket. HÚSZ Nehéz szívvel, s tele félelemmel jutottam el a fogorvosi rendelőig, s közben azért imádkoztam: csak lenne ott valaki, hogy ne kerüljön rám a sor azonnal. A váró ajtajában már megnyugodtam, s amint végignéztem az arcokat, a rendelőből pedig néhány jajszót hallottam, már szinte meg is gyógyultam. Maradjak, ne maradjak, hát már nem is fáj — töprengtem magamban, amikor az egyik sarokból egy ismerősöm közeledett felém. — Te is? — kérdeztem —, de mielőtt válaszolt volna, kezét szája elé tette és úgy mondta: én isz, pedig szoká- ig ászt hittem, nekem nem szók bajom leff a fogaimmal. De idenézz! Míg mondta, elvette kezét a szája elől és én elképedve néztem: hova lett alul-felül három metszőfoga. — Kiverték, mi? — kérdeztem kaján mosollyal, de ő komoly maradt és újból pöszög- ni kezdett: a húszban tört ki* — Mennyiben? — kérdeztem, de rámszólt; nem mennyiben, hanem miben. Nem húsz, hanem húsz, méghozzá szer- tészhusz, de ha így megy, a galambhuszban isz kitörik, mert a nyersz húsz az kemény húsz. — Ne viccelj velem, hát mióta eszel te nyers húst? — Már két hete — válaszolta, aztán komolyan mesélni kezdte, hogy már két hete nem kapnak Záhony környékén gázt. Először csak zöldséget ettek nyersen, meg vizet ittak rá és bebeszélték maguknak, hogy ez a leves, de négy-öt nap múlva már a hús is hiányzott, hát azt is megpróbálta. Ekkor tört ki a fogaMire eddig jutottunk, ot szólították. Amikor kijött, a fogorvos helyett a gázosokat kezdte szidni, á csak akkor csendesedett le, amikor eszébe jutott, hogy az ősember is nyersen ette a húst, míg fel nem fedezte a tüzet, mégsem tört ki a foga. Sőt közelebbi őseink, a kalandozó magyarok se gázzal, hanem nyereg alatt puhították a húst, igaz, csúfos vereséget is szenvedtek Ausburgban. Mint utódaik szerdán a Népstadionban. B. J. Szerencsét próbált a napokban egy férfi 'Nyíregyházán, a Halászcsárda előtt. No nem halpénzt kere sett a járdán, hanem amikor meglátta, hogy borítékos sorsjegyet árulnak ott, beléje bújt a kis ördög: ő is meg próbálja, hátha beüt a nagy szerencse. Nincs ebben sem mi kivetnivaló, hiszen nálunk köztudottan nem anyagiasak az emberek, azért játékos nemzet vagyunk. (Bár van olyan tapasztalatom, hogy a legtöbb embert akkor nem érdekli a pénz, ha éppen nincs szűkiben.) Nosza, elő is húzta rejtekhelyéről a felesége elől eldugott húszast, s odaadta a sorsjegyárusnak és kért egy borítékost. Egyesek szerint babonásként bal kézzel választotta ki a zsákbamacskát, s a jobb kezét már tartotta is a visszajáró 15 forintért. Ekkor érte az első meglepetés! Az eladónak ugyanis esze ágában sem volt visszaadni a visszajárót, hanem ar ra akarta kényszeríteni i szerencsekergetőt, vásárolja le az egészet. Csakhogy ez a sze_ rencsétlen szerencsekergető kevéssel akart sokat nyerni és csupán öt forintot szánt fényűzésre. Gyorsan kisebb csődület támadt a hevesen vitázó két fél körül — s mint az erről szóló, nyilvánosan megjelent panaszból kiderül —, az eladó, mintha a fogát húzták volna, végül kiszámol ta a visszajáró 15 forintot. Kiderült még az újságban megjelent panaszból, hogy ugyanez az elárusító legszí vesebben a pokolba kívánta volna azokat, akik a nyertes szelvényért nem újabb szel vényt, hanem pénzt kértek. Mellesleg nem értem a nagy felháborodást. Végtére is az illető, aki öt forintért sorsje gyet vásárolt, úgy gondolta, hogy jól jár. Tudomásom szerint hasonlóan kalkulált az eladó is: ha már egyszer ott csüngenek a drótkarikán azok a sorsjegyek, akkor minél többet szeretett volna eladni, mert ő pedig így jár jól. Már mint a jutalékkal, ami az markát üti, ha kiárusítja a készletet. Végül azonban bizonyára megoldódott az utcai konflik tus. Az eladó kénytelen volt tudomásul venni, hogy vitapartnere nem viszi túlzásba a játékot, míg a sorsjegyhúzó is nyomban lehiggadt, amikor másodszor meglepődött. Tud niillik kibontotta a sorsjegyet, s kénytelen volt tudomásul venni, hogy „Nem nyert.** (angyal) Igen kedvelt a dobozos szegedi halászlé és a dorozsmai halpaprikás, valamint a tiszai leesés hal. A legtöbb halfélét a megyeszékhelyen kínál,ják az élelmiszerüzletek. A halértékesítő vállalat Rákóczi utcai boltja és a ZÖLDÉRT Válla- lalat vásárcsarnokban levő üzlete forgalmazza a legtöbbet. Nem sokkal maradnak mögöttük a városközpont és a lakótelepk nagy ABC-áru- házai. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat három boltban, az áfészek a nagyközségekben gondoskodnak a színvonalas halkínálatról. Még olyan kis településen is, mint Biriben, hetente 2—,3 mázsa halat forgalmazott az áfész boltja. A korszerű táplálkozás elengedhetetlen és sokat reklámozott terméke a hal. Lassan már közismert kiváló élettani hatása. Zsírszegény, nemcsak betegeknek, de fogyókúrázóknak is ajánlják. Változatos elkészítése kínálja, hogy az ínyencek különlegességeket süthetnek, főzhetnek belőle. A halértékesítő vállalat is népszerűsíti most az egészségügyi szempontból javasolt halat: nemcsak a busa árát mérsékelték, hanem a lehalászás idején,, november végéig olcsóbban kínált pontyot december végéig változatlan áron adják, hatvan helyett kilónként ötven forintért. Újra itt a jó pontyhús! T. K.
