Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
KM HÉTVÉGI melléklet 1983. október IS. Kedves Főmérnök Elvtárs! Régen lepődtem meg annyira, mint a múltkor, amikor rövidke késéssel tépte fel egy tanácskozáson az ajtót, és úgy szégyenkezett, pirult, mintha már a vége felé járna az esemény. Persze régebbről ismerve önt, tudom, mennyire rendszerető és pontos ember, azért mégis valami mást is sejtettem a zavar mögött. A szünetben négyszemközt derült ki, hogy a késés előidézője egy otthon, a vállalatnál az utolsó pillanatban kipattant vita volt, amelyet csak ön tudott tisztázni. Értetlenül hallgattam, hiszen tudtam, hogy több szakember dolgozik a keze alatt, akármelyikük dönthetett volna. Ekkor hangzott el a kulcsmondat, ami e level megírására késztetett: „ök nem tudnak ütközni!” Az ütközés szónak összefüggésben való használata más, mintha a közlekedésre gondolunk, de sokszor alig kisebb zajú összezördülést takarhat. Széles skálát helyettesít az egyszerű vitától a szentek zengő szóval történő emlegetéséig. Helyes lenne mindegyik fajtáját és hevességét saját elnevezésükön számon tartani és elemezni. Az ön munkahelyén, egyik ipari vállalatunknál, éppúgy, mint más ágazatoknál a félreértések törvényszerűen már a termelés indításakor megkezdődhetnek, a vitával együtt. Nincs ez másként a mezőgazdaságban sem. Szemtanúja voltam egyszer egy traktoros és egy részlegvezető parázs veszekedésének. Az indulatokra jellemző volt, hogy az olajos overálos férfi meglehetősen célzatosan szorongatott egy súlyos csavarkulcsot. Tettlegességre mégsem került sor, mert időközben megérkezett az ágazatvezető és rövid idő alatt elcsitultak a kedélyek. Az alapprobléma az volt, hogy a gépkezelő szántás előtt nem akart merőleges kezdőbarázdát húzni, mert ott mindig döccen egyet a traktor. Márpedig kezdőbarázda nélkül az ekét mindig j más ponton akasztja bele a földbe a traktoros, különösen a kezdő. Az1 öt-hét ekefejek világában ez négyzetmétereket jelent minden fordulónál. Az volt itt a baj, hogy a brigádvezető sem lelkesedett túlságosan a dologért, de szigorú utasításba kapta, még prémiumel- i vonással is megfenyegették, mégse úgy mondta el a traktorosnak, hogy nem értette meg a munka lényegét vele. Az ágazatvezető szakszerű magyarázattal kezdte, nyugodt hangon, így végül mindhárman megegyeztek. Ütközés’ Nem, ez eleinte veszekedés, később vita és meggyőzés, utóbb megegyezés volt. Ugyanez zajlik nap mint nap a vezetés és a szervezés magasabb szintjein. A kezdő barázda ügye egy vezetőségi ülésen került először napirendre, ahol más szakmai kérdésekkel együtt arról volt szó, miként lehetne emelni a búza termésátlagát. A technológiai hiányosságok felsorolása ott sem ment hangos szó nélkül, hiszen nem először került terítékre. Ütközés? Nevezzük inkább számonkérésnek. Ez volt az eszköze a fő- agronómusnak, hogy rábírja az ágazatvezetőt a technológia pontosább betartására. A meggyőzésnél, a számonkérésnél, a vitánál, a veszekedésnél, tehát mindannál, amit ütközésnek nevezünk valamelyik fél vagy nem ért teljesen valamit, vagy valami takargatnivalója van, vagy egészen pontosan tudja, hogy hibát követett el. Akármiért is kezdődik a dolog, az ügy „alperese” mindenképpen védekezik, a „bűn” súlyától függően kisebb, nagyobb mértékben, akár elvtelenül is. Ha az érveket ilyenkor a hangerő helyettesíti, vagy a „legjobb védekezés a támadás” alapon az előzetes megsértődés, mellébeszélés, akkor van baj. Ezt elemezni tudni a jó vezető ismérve minden szinten, sőt a rátermettség egyik eleme. Ma, amikor nehezedő körülmények között kell többet és jobbat az asztalra tenni, még nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a munkahelyi érintkezés formája kulturált legyen, a lehető legkevesebbszer forduljon elő a „zengő ütközés.” E kis eszmefuttatás után visszatérve eredeti példánkra igazat adok önnek, hogy „ütközni” tudni kell. Azóta csak egy kérdés motoszkál bennem: miért nem „ütközik” ön a közvetlen munkatársaival annak érdekében, hogy rávegye őket, ne önnek kelljen „ütköznie” helyettük ? Dr. Alexa Miklós megyei főügyésszel ^ Alexa elvtárs az elmúlt héten számolt be a párt megyei végrehajtó bizottságának az élet elleni bűncselekmények alakulásáról. Jelentése nem éppen rózsaszín képet festett a helyzetről. Mi az, amit ezzel kapcsolatban elöljáróban el kell mondania olvasóinknak? — A testület 1970-ben értékelte e területet. .Azóta 13 év telt el, s bár sok minden történt ez ügyben, a várt javulás elmaradt, sőt a helyzet több területen rosszabbodott.- Ezt tartalmazta a jelentésem. Egy mondat- •* ban jellemzésül: emelkedik a bűncselekmények száma, különösen szembetűnő, hogy idén az első fél évben már közel annyi esetben kellett eljárni, mint 1970-ben összesen. g Beszámolója felsorolta a bűncselekményeket kiváltó okokat. Miben foglalhatná most össze? — Az elkövetést lehetővé tévő okokat vizsgálva első helyen emelném ki, hogy az élet és testi épség elleni bűncselekmények elkövetőinek egy része — nem tudok jobb szót erre —, sérült személyiség. Mire gondolok itt? Ezek a sérülések az életviszonyok minden területén megnyilvánulnak, de különösen a munkában, a családban, az emberi kapcsolatokban. Az ilyen bűnöket elkövetők között (az elmeorvosi szakvizsgálatok szerint) igen sok a feltűnően primitív, az értelmi fogyatékos, az ideggyenge és az alkoholista. Sajnos, Szabolcs-Szatmár az első három megye között van az emberölés és a súlyos testi sértések tekintetében. Most kérdezhetné, hogy ez a megye elmaradottabb, mint az ország nagyobbik része? A válaszom, hogy nem, bár a bűnözés talaja részben a múlt káros öröksége, részben pedig annak újratermelődése. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy még mindig találkozunk olyan személlyel, aki irni, olvasni nem tud, a legalapvetőbb ismeretekkel sem rendelkezik az életről, az embert körülvevő társadalmi valóságról. Aki nem tud uralkodni az indulatain, s a vélt, vagy valódi sérelmet önbíráskodással akarja megtorolni. Ezek az emberek az erőszak alkalmazását tartják célravezetőnek konfliktus helyzeteik megoldására. Végül: Szerepe van a kritikus helyzet kialakulásában a felgyorsult urbanizációnak. A Felvetődik az emberben a kérdés: eleget tettünk azért az elmúlt évtizedekben, hogy ez a helyzet gyökeresen megváltozzék? — Nagyon sokat tettünk. Megváltozott, fejlődött, s ma is változik ez a megye. Ennek a tényei ismertek, s ezek hatása az állampolgárok nagy többségére egyértelműen pozitív. Az eddigiekből is kitűnik, hogy itt egy olyan kisebbséggel állunk szemben, amelyre sajnos ez a nagy változás nem hathatott. Miért mondom ezt? Mert például a cigányság — amely réteg a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetők egyharmadát teszi ki, 1980-81-es adataink szerint — lélekszáma arányát jóval meghaladóan vett részt a bűnözésben. Nem a cigányságról van szó általában, hanem közülük azokról, akik a múlttal még nem tudtak szakítani, akik olyan körülmények között élnek, mint harminc, negyven évvel ezelőtt. Akiknek állandó munkahelyük, jövedelmük nincs —, s őket az indulataik különösképpen befolyásolják. És itt hiányzik elsősorban az iskolázottság, bármilyen erőfeszítéseket is tett felemelésük érdekében a társadalom. Az előrehaladás másik alapvető gondja az alkohol, bár előre bocsátom: arra vonatkozóan, hogyan alakul a megyében az egy főre jutó szeszfogyasztás, friss adataink nincsenek ... „...megemlíteném a jogi felvilágosítást az üzemekben és a lakosság széles kürében. Ennék a lényege, liogy ismerje meg mindenki a bűncselekményeket előidéző okokat, az adott környezet, kollektíva feladatait, amelyek a megelőzés érdekében kívánatosak. Ezen belül is súlyának megfelelően az alkoholizmus elleni helyi tennivalúk módjait." többet kell tenni. Igaz, hogy a rendőr, az ügyész általában már csak akkor tud beavatkozni, amikor baj van. De az is igaz, hogy az ügyész is ember és amikor egy nyomozati anyagba először tekint bele, az okokat keresve elgondolkozik azon, hogyan juthat el valaki a gyilkosságig, arra is választ keres, hogyan lehetne megelőzni a hasonló eseteket. Igen elgondolkodtatóak számunkra azok az esetek is, amikor a feleség a férjét, vagy a gyerek az apját öli meg, mert nem lát más kiutat, amikor az indító ok itt szinte kizárólag az alkoholtól befolyásolt, a családját rendszeresen zaklató ember életmódja. ^ Ezek a drámák figyelmeztetnek. Kiket és mire? — Elsősorban a közvetlen környezetet — az időbeni észlelésre és beavatkozásra. E körbe tartozónak vélem a család tagjait, a rokonságot, a barátokat, ismerősöket, a munkahelyet, a kollektívákat. De idesorolnám az italboltvezetőt, a garázda személyeket megfékezni köteíes hivatásos vagy önkéntes rendőrt és még a pénzügyőrt is. (Mert például a zugkimérések, a „bögrecsárdák” többsége virágzik.) És mindazokat a szerveket, amelyeknek a megelőzésben a törvényekben is előírt kötelezettségeik vannak. Itt kell megemlítenem a bűnvádi eljárás szükséges és következetes lefolytatását, a megfelelő súlyú ítélkezéseket. Mindezeknek együttesen kell hatniuk ahhoz, hogy elérjük a visszatartó hatást. ^ Az Ön tájékoztató jelentése sokféle módon taglalja az élet elleni bűncselekmények alakulásának statisztikáját. Mit tart ezek közül a leginkább említésre méltónak? # ... de azt magánemberként én is tapasztalom, hogy nem lehet kevés. Hiszen naponta hallani, tapasztalni a városi bérházban is, hogy férj és feleség iszik és ezeknek rendszeres kísérő jelensége a veszekedés, verekedés ... — ... ilyenekről mi is tudunk — ez valóban nem kis gond, hiszen az alkoholt rendszeresen fogyasztó szülők károsodásán túl a gyerekekre is igen rossz hatással van az italozás. A bűncselekmények jelentős százalékában az elkövetés kizárólagos okát az ittassággal lehet magyarázni. Az italnak, a bűn- cselekmények megvalósulásában meghatározó a szerepe, már csak azért is. mert gyengíti, feloldja a gátlásokat. Az italozás úgy is belejátszik a bűnözésbe, mint kísérő jelenség. És még egy: az említett ügyek igen magas százalékában közrejátszik a sértett alkoholfogyasztása is. Ebből a képből az is kitűnik, milyen nehéz a kotikrét megelőző tevékenység. Ugyanis nem könnyű beavatkozni az igazságügyi szerveknek, áz' állami és társadalmi szerveknek sem a dolgokba. Ennek ellenére is nyilvánvaló: mindnyájunknak — Azt, hogy például az emberölés, a súlyos testi sértés elkövetői között a foglalkozási megoszlás szerint első helyen áll a segédmunkás és az alkalmi munkás kategória. Ebből az a következtetés vonható le: itt különösképpen jelentkezik az iskolázottság hiánya. Ä másik, hogy a bűncselekmények nagy többségét lakásokban, italboltokban és az utcán követik el, főként szombaton és az esti órákban. Az időnek és a helynek az ingázással is szoros kapcsolata van. Ez az elemzés is mutatja a feladatainkat. ^ Milyen a visszaesők aránya magunkhoz és másokhoz viszonyítva, elrettent-e a bűntől a büntetés? Megfelel-e hivatásának a pártfogói hálózat? — Az első kérdésre: a helyzetünk az országos helyzethez hasonló, magunkhoz képest viszont jó lenne, ha lényegesen kevesebb visszaeső lenne. A legsúlyosabb élet elleni bűncselekmények esetében a kiszabott büntetést megfelelő súlyúnak tartom, de úgy vélem, hogy a súlyos testi sértéseknél ez esetenként hiányzik. A második kérdésre azt mondhatom, hogy a börtönből szabadult munkába állításáért megyénkben rendkívül sokat tesz a pártfogófelügyeleti hálózat, amely az elítélés pillanatától kapcsolatot tart az elítélttel és a börtönben is figyelemmel kíséri magatartását. Már jóval szabadulása előtt levelez vállalatokkal, téeszekkel, keresi részére a munkahelyet. Ez sokszor igen jó eredménnyel jár. Jelenleg is vannak azonban negatív példák arra, hogy egyes munkahelyek nem fogadják a börtönből szabadultakat, különösen a súlyos bűncselekményekért elítélteket vagy azokat, akiknek addig sem volt munkahelyük. Márpedig aki nem áll munkába, azzal szinte biztosan újból találkozhatnak a bűnüldöző és igazságügyi szervek. A Tudomásom szerint Magyarországon törvény kötelez minden munkaképes állampolgárt arra, hogy dolgozzék. Ennek ellenére van egy munkát kerülő réteg, amely nyugodtan sétálgathat az utcán. Sokszor eszembe jut: miért nem tudnak ezek ellen eljárni az illetékesek? — Közveszélyes munkakerülés címén a jelenleg hatályban lévő törvényeink szerint ezekkel a személyekkel szemben el kell járni. Ide kívánkozik azonban, hogy rendkívül nehéz a bizonyítási eljárás lefolytatása. Ezeknek egy része ugyanis papíron „munkahellyel” rendelkezik, bár ott munkát nem végez és egyéb, kétes jövedelmekből tartja, vagy tartatja el magát. Országos felmérés keretében e téma jogszabályi rendezésére is sor kerül — ismereteim szerint. A rendezés lényege, hogy a jövőben egyetlen munkakerülő se sétálgathasson nálunk nyugodtan. Visszatérek a végrehajtó bizottság korábbi határozatára, amely szerint „... az ügyészségnek gyakrabban kell élnie a vádirat és tárgyalás nélküli bíróság elé állítás lehetőségével, gyakrabban kell kezdeményezni helyszíni tárgyalást.” Hogyan látja: sikerült előrelépni c területen? — A kialakult gyakorlatot és az eredményt a mondat első részét vizsgálva jónak tartóm. Elsősorban azért, mert a korábbinál jóval több ilyen eljárást folytattunk le. Ez az eljárási mód gyorsabb, a visszatartó hatása is jobb. A helyszini tárgyalások száma viszont ma is rendkívül kevés. Ebben nekünk is — de úgy gondolom a bíróságoknak is — komoly feladataink vannak. Meggyőződésem ugyanis, hogy a helyszíni tárgyalásoknak — az arra kiválasztott, alkalmas ügyekben — mindig megvolt a nevelő és megelőző hatása, amit nem szabad nélkülözi. Ma is vannak olyan ügyek, amelyeknek a munkahelyi, illetve lakóhelyi közösségek jelenlétében Való tárgyalása sokat jelenthetne a megelőzésben. ^ Mit tehet ezen túl a megye ügyészségi apparátusa azért, hogy javuljon a helyzetkép? — A végrehajtó bizottság — visszatérve korábbi határozatára — legutóbb számos feladatot tűzött még elénk. Ezek közül megemlíteném a jogi felvilágosítást az üzemekben és a lakosság széles körében. Ennek a lényege, hogy ismerje meg mindenki a bűncselekményeket előidéző okokat, az adott környezet, kollektíva feladatait, amelyek a megelőzés érdekében kívánatosak. Ezen belül is súlyának megfelelően az alkoholizmus elleni helyi tennivalók módjait. Folytatni akarjuk azt az ügyészi gyakorlatot is, hogy a megyei sajtóban is időben és rendszeresen tájékoztassunk a közvéleményt foglalkoztató bűnügyek állásáról. Nagyobb segítséget kívánunk nyújtani a jövőben a rendőrségnek a nyomozás során, ahol egyes esetekben az ügyész személyesen is részt vesz, más esetekben viszont fokozott felügyeletet gyakorol. A Ön a Szabolcs-Szatmár megyei fő- w ügyészség vezetője. Természetes tehát, hogy a beszélgetés során főként az ügyészség munkájáról esett szó. ám úgy gondolom, ez semmiképp sent jelentheti, hogy az élet elleni bűncselekmények megelőzéséért folytatott küzdelemben egyedül maradjon az ügyész ... — Nem jelentheti. Már csak azért sem, mert az okok rendkívül széles skálán mozognak, bonyolultak, összetettek. A megelőzés fontos feladatunk nekünk is, a rendőrségnek is, a bíróságnak is. De azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy a megelőzés nagyobb területe kívül esik a büntető eljárás, illetve a bűnüldöző, igazságügyi szervek közvetlen befolyása körén. így az csak akkor lehet eredményes, ha e tevékenységünk széles körű lakossági támogatásban részesül, ha munkánkat minden állami és társadalmi szerv, az egész társadalom összefogása segíti. ^ Ezeket figyelembe véve kérdezem: Ön bízik a sikerben? — "Hosszú távon mindenképpen. Akkor különösen, ha a társadalmi összefogás — amelyről szóltam, amely a sikerhez nélkülözhetetlen — megvalósul. És ezt nem csupán hivatalból mondom, így is érzem. Köszönöm a beszélgetést. Kopka János
