Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. október 15. KGST-iilésszak Berlinben N agy fontosságú tanácskozás kezdődik kedden a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában: Berlinben ül össze a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak XXXVII. ülésszaka. A szocialista gazdasági integrá­ció megvalósításának legmagasabb szintű döntéshozó tes­tületé, amelyben a kormányfők vesznek részt, ezúttal is kettős feladatot tűz maga elé. Áttekinti a legutóbbi — Budapesten megtartott — ülésszak óta végzett munkát, az előirányzott feladatok teljesítését, s meghatározza, mire kell az elkövetkező időszakban összpontosítani a figyel­met, milyen új feladatokban, közös programokban kell a tanácsban részt vevő országoknak együttműködniük. Több körülmény is indokolja, hogy a berlini találkozó iránt megkülönböztetett figyelem nyilvánul meg, s nem csupán a KGST tagállamaiban. Az egyik: a szocialista or­szágok mindegyike igen nehéz feladattal birkózott meg az elmúlt évben. A világpiaci konjunktúra nehézségeiből adódó problémák, együtt azzal, hogy szinte mindegyik or­szágban egyszerre jelentkeztek az intenzív gazdálkodásra történő gyors áttérés igényei, sok gondot okoztak a nép- gazdasági tervek megvalósítása, a célkitűzések teljesítése során. Egy másik, nem kevésbé elhanyagolható körülmény az, hogy a vezető tőkés államok, részben politikai, részben gazdasági indokoktól vezettetve, még inkább megnehezí­tették a szocialista országok számára a gazdálkodást, a világpiaci értékesítést. Ojabb diszkriminációs intézkedéseket vezettek be, a KGST-államok egy részével, mindenekelőtt a Szovjetunió­val szemben, megkísérelték alkalmazni a gazdasági em­bargó módszereit, a bonyolultabbá váló nemzetközi poli­tikai légkörben a gazdasági eszközöket is sokszor igyekez­tek politikai nyomásra kihasználni. S végül az is megnöveli az érdeklődést, hogy a KGST tagjai megkezdték annak a csúcsértekezletnek előkészíté­sét, amelyen az egyes államok pártvezetőinek részvételé­vel dolgozzák ki az integráció terveit az évezred végéig. A berlini tanácskozás, amelyet a megszokotthoz képest valamivel későbbi időpontra hívtak össze, módot ad a múlt év, s az idei első fél év eredményeinek, problémáinak át­tekintésére. A tagállamok által közzétett statisztikai adatok azt mu­tatják, hogy 1982-ben, amikor a tőkés világ gazdasági fej­lődése lelassult, visszaesett, a KGST-országok jó részében — igaz, kis mértékben —, növekedés volt, s ez a tenden­cia az év első felében több tagállamban, mindenekelőtt a Szovjetunióban valamelyest meggyorsult. Azt is bizonyít­ják az adatok, hogy növekedett, bővült a KGST-országok egymás közötti forgalma, bővült az integráció, szélesedett a gyártási szakosítás és a kooperáció. Az is igaz viszont, hogy e téren a fejlődés egyáltalán nem zökkenőmentes, sok kívánnivalót hagy maga után, s még nem segíti kellően az egyes tagállamokat abban, hogy megkönnyítsék áttérésüket az intenzív gazdálkodásra. Kétségkívül szélesedett az együttműködés például a gép­gyártásban, — így gyorsult a Budapesten elfogadott mik­roelektronikai program megvalósítása és a gépgyártás több más, kiemelt területén is fejlődött a közös munka. De az ütemet feltétlenül fokozni kell, ki kell küszöbölni a zavaró tényezőket a felesleges párhuzamosságtól kezdve egészen a szállítási nehézségekig. Javítani lehet és kell is a műszaki-tudományos együttműködés módszereit, gyorsí­tani kell az eredmények alkalmazását. Q an néhány olyan kérdés is, amely a jelenlegi sza­kaszban különleges fontosságot kap. Több ülésszak hívta már fel a figyelmet a fűtőanyag-energia és nyersanyagellátás megoldásának kérdéseire, a takarékos­ságra. Magyarország például figyelemre méltó eredménye­ket ért el az energiatakarékosság terén, de nekünk is, KGST-partnereinknek is ennél többet kell tennünk, s eh­hez hosszú távra szóló közös programra van szükség. Ha­sonlóképpen fontos feladat a gazdasági integráció számára a lakosság jobb élelmiszer-ellátása, a mezőgazdaság fej­lesztése, az ehhez szükséges feltételek, köztük az ösztönző feltételek megteremtése is. Magyarország gazdaságában a legfontosabb szerepet a KGST tölti be, számunkra különösen jelentős a szocialista gazdasági integráció. Éppen ezért kívánjuk, hogy a XXXVII. ülésszak eredményes munkát végezzen a közös programok megvalósítása érdekében. Kiss Csaba Tiltakozó akció Chilében A chilei tiltakozó megmoz­dulások öt résztvevőjét meg­ölték, ötven személyt pedig letartóztattak csütörtökön a junta rendfenntartó erői. A demokráciát és szabadságot követelő diákok három vá­rosban csaptak össze a biz­tonsági erőkkel. Santiagóban az egyetemisták barikádokat emeltek, autógumikat gyúj­tottak meg és kőzáporral fo­gadták a rendőröket, akik vízágyúkat és könnygázt ve­tettek be. Valparaiso kikötő­városban és a közeli Vina del Mar üdülőhelyen szintén el­sősorban fiatalok csaptak ösz- sze a karhatalommal. A rendőrök az ország kü­lönböző városaiban öt embert gyilkoltak meg. Ezzel 69-re emelkedett azoknak a száma, akik a májusban kezdődött országos tiltakozó akciók so­rán életüket vesztették. A Demokratikus Szövetség (AD) nevű polgári ellenzéki tömö­rülés egyik vezetője közölte: november elején újabb tilta­kozó akciókat szerveznek. A szövetség elsősorban vidéken kívánja fokozni aktivitását. Sergio Onofre Jarpa bel­ügyminiszter, aki a miniszter- elnöki teendőket is ellátja, csütörtökön úgy nyilatkozott, megválik tisztétől, ha nem tudja teljesíteni a rábízott feladatot, vagyis folytatni a „mérsékelt” ellenzék vezetői­vel kezdett párbeszédet. Luis Bossay szociáldemok­rata politikus, a Demokrati­kus Szövetség egyik vezetője közben leszögezte: „A kor­mánnyal kezdett párbeszéd végérvényesen lezárult”. Hu­go Zepeda, a Demokratikus Szövetség elnöke mindehhez hozzátette: immár „nem hi­szi, hogy lehetséges lenne az igazi demokráciához vezető békés átmenet Chilében ...” Képünkön: több ezer Pino­chet ellen tüntető fiatal diák és munkás felvonulása San­tiagóban. Világszerte élénk találgatást váltott ki, milyen politikai kö­vetkezménnyel járhat az eddigi amerikai nemzetbiztonsá­gi főtanácsadó belügyminiszterré történt kinevezése. Ké­pünkön: William Clard, aki a napokban lemondott Watt kabinetposztját vette át. (Kel et-Magyarország telefotó) Miért élnek tovább a nők, mint a férfiak? Az osztrák utazási irodák szervezői a megmondhatói an­nak, hogy az idősebb generáció részére szervezett társasuta­zások résztvevői 70 százalék­ban a hölgyek közül kerülnek ki. Ennek nem csupán a nők nagyobb kíváncsisága és „uta­zási éhsége” az oka, hanem az is, hogy a gyengébb nem képviselői tovább élnek, mint a férfiak. Hogy miért, arra keresett választ a Bécsi Társadalom- tudományi Tanulmányok Társasága. A hathónapos felmérés tanúsága szerint az elsődleges ok: a nők egészségesebb és éssze­rűbb életmódja. Ezt vall­ják legalábbis a megkérde­zett matrónák. Az idősebb urak véleménye szerint vi­szont a fő ok a nők nagyobb ellenállóképességében és ab­ban keresendő, hogy legna­gyobb részük nem dolgozott, így megkímélte magát a munkahelyi ártalmaktól... Ausztria átlagát tekintve a férfiak mintegy nyolc évvel korábban fejezik be életüket, mint a hölgyek. Már csecse­mőkorban kimutatható a ne­mek közti különbség az esen- dőség terén: a fiúcsecsemők sokkal több betegségen esnek át, mint a kislányok. Felnőtt korban aztán kezdik áldoza­taikat szedni az igazi „férfi­betegségek”: a tüdőrák és a szívinfarktus. A férfiak pszichíkailag is kevésbé teherbíróak; erre vall az a tény, hogy az oszt­rák öngyilkossági statiszti­kában 73:27 az arány a fér­fiak „javára”. A tanulmány készítői szerint ennek oka egészen a gyermekkorig nyú­lik vissza: már a kisfiúktól is elvárja környezetük, hogy férfiasán viselkedjenek, soha ne sírjanak stb. Az iskolában folytatódik a dolog: a fiúk­nak itt is többet kell produ­kálniuk, hogy később, az élet­ben vigyék valamire. (A lá­nyoknak elég, ha jól férjhez mennek, azzal egy csapásra megoldódik a jövőjük.) Nem csoda, ha az így nevelt férfi­ak később, személyes válság idején nem várnak másoktól segítséget, hanem megpróbál­nak gyorsan, egyedül dönte­ni, következetesnek maradni, hibáikat eltitkolni... Ez az ördögi kör eredményezi a fér­fiak közül kikerülő öngyilko­sok magas arányát. Hogyan lehetne segíteni rajtuk? Értésükre kellene ad­ni, hogy környezetük a gyen­géikkel együtt szereti őket — vallják a tanulmány szerzői. Elsősorban azt a félelmet kell kiverni a fejükből, hogy ügyetlenek, tehetségtelenek a munkában, a családi életben és a szexualitás terén. Az Ausztriában végzett felmérés tanúsága szerint a nők általában jobban úrrá tudnak lenni a válsághelyze­teken — bizonyára azért, mert nagyabb az önbizalmuk, mert elismerik, hogy segít­ségre van szükségük és azt igénylik is. A nőkben kisebb a félelem a kudarctól, nem érzik úgy, hogy állandóan meg kell állniuk a helyüket. Ügy tűnik, hogy ezek a té­nyezők meghosszabbítják az életet, ezért a férfiaknak van mit tanulniuk a nőktől... Szomorú ugyanakkor, hogy más felmérések azt bizonyít­ják: a nők egyre többet vesz­nek át a (tévesen) férfiasnak ítélt viselkedésformákból. A nőknek rá kell jönniük arra, hogy ezek nem az emancipá­ciót szolgálják, hanem kizá­rólag arra jók, hogy lerövi­dítsék a nők életkorát. így pedig a jövőben eltűnik a nyolc év különbség, és fér­fiak meg nők egyaránt korán szállnak majd a sírba... Senke Valéria a tanárképző főiskolán (Folytatás az 1. oldalról) innen kikerülők hivatásuk öntudatos és felelősségteljes művelőivé váljanak. Az itt felvetődött kérdések ma mindenki kérdései — folytatta Benke Valéria. Kö­zöttük mostanában sok a gyötrő kérdés is. Az alapvető kérdésekre a marxista—leni­nista elmélet olyan világos válaszokat adott, amelyeket azóta sem haladott meg az élet. A társadalom életében létező valódi törvényszerűsé­geket, összefüggéseket jobban ma sem lehet bemutatni, mint a klasszikusok. A szo­cializmus építésének mai el­méleti és gyakorlati kérdéseit megválaszolni azonban már a mi dolgunk. A változások a mi hazánk­ban is elég élénkek. A kér­dés, hogyan képes a tudat ezeket feldolgozni. Sok min­dent tanulnunk kell — mond­ta —, különösen a vitát, amely semmiképpen nem le­het párhuzamos monológ. Felhívta a figyelmet arra, a fiatalság féltése a nehézsé­gektől nagyon káros, küzdés­re való nevelése pedig nélkü­lözhetetlen. A pedagógus- és a KISZ- szervezet akkor cselekszik jól, ha mind nagyobb feladatokat ad a fiataloknak. A kevesebb anyagiak birtokában elsőren­dűen fontos cselekvési teret nyitni az egyes embernek és a kollektíváknak saját viszo­nyaink, kapcsolataink formá­lásában. Ez vezethet el ahhoz, hogy küzdő- és cselekvőképes em­bereink legyenek, akik a ma és a holnap eszközeivel is jól gazdálkodnak. Ma arra is nagy a szükség, hogy a rend­kívül sok értéket — amit a társadalomtudományok pro­dukálnak — képesek legyünk a gyakorlatban jól haszno­sítani. Ezt követően a nemzeti ön­ismeret, a jól megragadható értelmi, érzelmi kötődés fon­tosságáról szólt. Különösen arról a szerepről, amelyet a szülőföldhöz, az anyanyelv­hez, a szocializmushoz való vonzódás megalapozásában az oktatás-nevelés betölthet. Egy pillanatra ne feledjük el hangsúlyozni a fiataloknak a nagy pedagógusegyéniségek által régen megfogalmazott olyan erényeket, mint a pon­tosság, a gondosság, a takaré­kosság, a szaktudás, a szak­mai felelősségérzet, az adott szó becsülése, a műveltség tisztelete. Az ilyen erények létezése nélkül — most, amikor vál­lalkozni, kezdeményezni kell, amikor e tulajdonságok nél­kül egészséges vállalkozószel­lem nem létezhet — nem fej­lődhet az ország. A sokféle változás, a viszo­nyok kialakulatlan volta bi­zonyos területeken elbizony­talanodással járhat. De tud­nunk kell, hogy a koordiná­ták: a munkáshatalom, a köz­tulajdon, a munka szerinti el­osztás — ha nem is alakul­nak automatikusan — fixek maradnak. Minden alapunk és okunk megvan a bátrabb polémiára, ideológiai kiállásra. Önöknek, a főiskola oktatóinak és a majdani nevelőknek ez a hi­vatásuk. Kívánom, jó érzéssel végezzék ezt a munkát, amely küzdelmes, de örömteli is egyben. A beszélgetést követően Benke Valériának átnyújtot­ták az intézmény névadójáról készült plakettet, s meghív­ták a vendéget, rövid séta ke­retében ismerkedjen a főis­kolával. Először a 180 ezer kö­tetes — köztük sok értékes ritkaságot magában foglaló — könyvtárat Merkovszky Pál igazgató mutatta be, majd Pál Miklós, a biológiai intézet ve­zetője kalauzolásában tekin­tette meg a több mint ezer növényfajtával betelepített botanikus kertet. Ott elbe­szélgetett az intézet dolgozói­val a biológiai oktatás gya­korlati tapasztalatairól. A délutáni órákban a Poli­tikai Bizottság tagja az okta­tási igazgatóságon aktívaülé­sen tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a megyei pártbizottság tagjainak, a vá­rosi-járási párt- és tanácsi tisztségviselőknek, a társadal­mi és tömegszervezetek, a gazdasági és kulturális intéz­mények vezetőinek és a pro­pagandistáknak időszerű tár­sadalompolitikai kérdésekről. Bevezetőben tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét és jókívánságait és sok sikert kívánt a megye előtt álló feladatok megoldásához. (Az előadás ismertetésére később visszatérünk.) Benke Valéria ezt követően elutazott megyénkből. Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Pénteken a Parlamentben ülést tartott a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, s jelen volt Sarlós István. az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök­helyettese is. Kállai Gyula elnöki meg­nyitója után S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára összegezte az országgyűlési képviselők és tanácstagok vá­lasztásáról szóló törvényter­vezet közelmúltban befejező­dött társadalmi vitáinak ta­pasztalatait. A tanácsülésen a vitában felszólalók kiemelték: az esz­mecserék hozzájárultak az állampolgári közérzet javítá­sához, s módot nyújtottak arra is, hogy széles körben fejeződjék ki a szocialista rendszer iránti bizalom és el­kötelezettség. Igazolódott az a nézet is, amely azt han­goztatja, hogy a közéletiségel tanulni kell. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára zárszavában kijelentette: a viták egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy társadalmunk politikai egysége szilárd. Szinte min­denütt elhangzott, hogy az állampolgárok szívesen vesz­nek részt a közügyek inté­zésében. a döntések előké­szítésében, de csak akkor, ha tudják, hogy olyan kérdés­ben fejthetik ki véleményü­ket, amely még nem dőlt el; s amelynek végső megfogal­mazása tartalmazhatja az ő észrevételeiket is. Az eszme­cserék azért is lehettek ered­ményesek, mert az állampol­gári igények találkoztak az ország politikai vezetésének igényével. Az MSZMP — be­vált gyakorlatának megfele­lően — épít az emberi fele­lősségtudatra, figyelembe ve­szi a hasznos, a közösség ér­dekeit szolgáló kezdeménye­zéseket — hangsúlyozta. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa az országgyű­lési képviselők és a tanács­tagok választásáról szóló tör­vénytervezettel kapcsolatos állásfoglalását egyhangúlag elfogadta. A testület az ülésen sze­mélyi kérdésekben is döntött Az országos tanács tagjai kö­zé kooptálta Vadász Annát, a HNF Győr-Sopron megyei Bizottságának titkárát, és Ribánszky Róbertét, akit egy­úttal az országos tanács tit­kárává is megválasztott. A testület elfogadta az Országos Családvédelmi Tanács létre-, hozására irányuló javaslatot is; továbbá azt az állásfog­lalást, amely társadalmunkat a felépítendő új Nemzeti Szín­ház támogatására szólítja fel.

Next

/
Thumbnails
Contents