Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
1983. október 15. Kelet-Magyarország 3 Tervkészítés előtt Tudunk-e újítani? A z iparban már mondták, a termelőszövetkezetekéig ben most aktuális a termékszerkezet-váltás. Nagyon nehéz dolog. Annál is inkább, mart — sokan állítják —, megyénk úgymond monokultúrára rendezkedett be. Leginkább az alma miatt. Közel harmincezer hektáron 600 ezer tonna téli alma terem és már harmadik éve több vele a gond, mint az öröm. Mit lehet tenni? Nem az almával, hanem általában a mezőgazdasági termelés egészével? Ha az akna nem hoz kellő jövedelmet, úgy kénytelen-kelletlen más utat kell járni. Van ilyen törekvés például a gabonatermesztésben. A szántóföld nagy részén ma már búza, rozs, árpa és kukorica terem. Biztos, jövedelmező ága ez a gazdálkodásnak, de méginkább azzá lehet, ha a megtermelt abrak húsként és tejtermékként értékesül. Az állatállomány ma nagy, országosan és a megyében is több a szarvasmarha, a sertés, a juh. mint bármikor. Vannak korszerű, nagy tömegű árut kibocsátó szakosított telepek és szép számmal akadnak jó eredmények. Példának lehet említeni, Barabást. Ott a beregi termelőszövetkezetben a magas hozam, valamint a norma szerinti takarmányozás hatására jövedelmező az ágazat Vannak viszont olyan üzemek is, ahol a termelés költségeit alig-alig fedezi az árbevétel. Ennek okát jól ismerik azokon a helyeken, ahol a rét- és a legelőgazdálkodás, a legeltetés, a melléktermék etetése még nem nyert polgárjogot. Van tehát a gabonatermesztés és az állattenyésztés, és kínálkozik lehetőségként még a zöldségtermesztés, az aprómagtermesztés és a melléküzemági tevékenység. Ezekben a művelési ágakban nem csak lehet, de szükséges is újítani, megújulni, jövedelmezőbben gazdálkodni. T ermészetesen a leírt szöveg nem szentencia, csak hangos gondolkodás a jobbító szándék érdekében. Szükség is van erre annál is inkább, mert rövidesen újra tervezünk, egy új gazdasági év irányát szabjuk meg. Ilyenkor az életre való ötletekre mindig nagy szükség van. Seres Ernő A Vásárosnaményi Vegyesipari Szövetkezet tekercselőüzemében a közelmúltban kezdték meg köszörűk állórészeinek tekercselését, s az idén már 26 ezret készítenek. Képünkön: Jónás Aladárné, Kertai Ibolya és Muszka Jánosné készíti a tekercseket. (Gaál Béla (elvétele) a megújult szakszervezeti munkáról Számos rangos eseménye van ezekben a betekben a szakszervezeti mozgalomnak. A munkahelyeken és az egyes szakmai szakszervezetekben megtartották az elmúlt két és (él esztendő — a két kongresszus (élidejében esedékes — értékeléseit. A párt Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta a szakszervezeti munka fejlesztésével foglalkozó állásfoglalást. Mindezek alapján a szakszervezeti munka új formáiról, lehetőségeiről, tennivalóiról volt szó szerkesztőségi ke- rekasztal-beszélgetésünkön, amelyen részt vett Garasos Lászlóné, a Nyíregyházi Konzervgyár szb-titkára, Gégény István, a vasasszakszervezet megyei szervezője, Varga György, az SZMT politikai munkatársa. Szerkesztőségünket Marik Sándor képviselte. A KELET-MAGYARORSZAG SZERKESZTŐSÉGÉBEN tartott kerekasztal-megbeszélés résztvevői (jobbról balra): Gégény István, Garasos Lászlóné, Varga György, Marik Sándor. (GB) * — Kedden tartja „félidős” értékelését a szak- szervezetek_megyei_taná- csa. Ez szolgáltat alkalmat arra, hogy megkérdezzük, milyen változások történtek az elmúlt két és fél— három esztendőben a szakszervezeti munkában7 VARGA GYÖRGY: — Két különösen fontos változást emelnék ki elsőként: ésszerűbb lett a szervezeti felépítés, különböző bizottságok szűntek meg, nagyobb szerepük és lehetőségük lett a bizalmiaknak, egyértelműbbek a kapcsolatok a szakszervezeti tisztségviselők és a munkahelyi vezetők között. A másik: elsősorban az újjászerveződött szakmaközi bizottságok révén megújult a szakszervezetek területpolitikai munkája. GARASOS LÁSZLÓNÉ:— Korábban sokszor hangzott el (többnyire joggal), hogy a különböző tanácskozásokon a szakszervezeti bizalmiak passzívak, sokan nem is értik az úgymond „vállalati szintű” kérdéseket. Ez is változott. Most azt a gyakorlatot követjük, hogy az szb megvitatja, értelmezi, állás- foglalásával, a lehetséges — esetleg új — megoldások bemutatásával kiegészítve adja át a különböző, például vállalati terveket a bizalmiaknak. Ezután következnek a legszűkebb körű, bizalmicso- port-megbeszélések, ahol a bizalmiak tájékoztatnak, őket kérdezik, ők válaszolnak. ^ iní tudod, ritkán tartózkodom városi lakásomban. Minek is tartózkodnám, ott, a magány elviselhetőbb falun. Bár hát magányról nem lenne szabad beszélnem, meglátogatnak a barátok itt is, ott is. Mi több, olykor jó is a magány; várakozni a gyerekek látogatására: nagyon jó. Hisz valójában a magány nem létező kategória, amíg él az ember. Ha munka van, az pedig mindig van, bőven, hálisten, nincsen magány, na! Csak győzze a munkát az ember. És mégis. Havonta csak egyszer láthatom Marinát. Rövid tiz percre. Tíz perc havonta. Ez az életem. 2. Őneki tíz perc havonta, azt mondja? IMiBWHaaMHM—I—H—ga—BgOMI És nekem? Csakis addig tartózkodhattam nála, amíg a nyugdíját az asztalra teszem. Az én életemben fegyelemnek kell lenni. Postatechnikus voltam én odaát, Kárpátalján. Édesapámat meghívták ide, a homokjavító kísérleti intézetbe. Apámnak mindene megvan, hivatása, családja, lakása, magas társadalmi elismerése. Az én korábbi iskoláimat Magyarországban nem fogadják el. Üjra kell tanulnom mindent, újra kell vizsgáznom. Hát kezdem elölről. Elvégeztem a kézbesítőtanfolyamot. Megtanultam a várost. Először csak térképről, aztán minden utcáját, gyalog. Nem hiszem, hogy az, aki ebben a városban született, jobban ismerné a városát nálamnál. Van nekem időm szerelemre? 3. Eme két vallomás már régebben esett. Gyilkosán kemény szándék érlelődik bennem. Ellopom magamnak Marinát. ; . I ■ > . Ha ö is beleegyezik, persze. ■ Mindezek után kerül sor a bizalmi testület tanácskozására — tájékozott résztvevőkkel —, amely a döntést meghozza. GÉGÉNY ISTVÁN: — Lényegesen több elismert munkás lett bizalmi a korábbi „éppen vállalkozó” helyett. A nagyobb jog- és hatáskör elismeréseként nőtt a szakszervezeti munka és a bizalmi tisztség értéke az emberek szemében. — Különösen fontos a partnerkapcsolat, azaz a munkahelyi vezető és azó szintjén dolgozó szakszervezeti tisztségviselő jó együttműködése. Kialakult ez mindenütt? GÉGÉNY ISTVÁN: — Még nem teljesen, de sok a kedvező változás. A gond a mi területünkön főként abból fakad, hogy sok a gyáregység, a telephely és az alsóbb szintű gazdasági vezetőnek nincs meg az a döntési joga, mint ami a bizalmival történő eredményes együttműködéshez kellene; a lényegi döntéseket egy-két lépcsőfokkal magasabban hozzák meg. VARGA GYÖRGY: — Nem sikerült egyből megoldani a jogok, kötelességek azonos értelmezését. Korábban gyakran előfordult, hogy ugyanazt a hatáskört másképpen akarta alkalmazni a munkahelyi vezető, mint a szakszervezeti tisztségviselő. Ezt felismerve most már egyszerre készítjük fel a szakszervezeti és a gazdasági vezetőket, ami mindenképpen jobb együttműködési lehetőséget teremt. GARASOS LÁSZLÓNÉ: — Egy olyan, lényegében zárt üzemben, mint a miénk, talán kedvezőbb a helyzet. A tröszt megszűnése után vállalatunk önálló lett, tehát szervezeti felépítésünkben természetes a művezető—bizalmi, üzemvezető—főbizalmi, igazgató—szb-titkár kapcsolat, s a gyakorlatban ezek működőképesek. — Ä különböző szak- szervezeti dokumentumok- ban olvasható, hogy a vállalatok egy részénél a dolgozók által felveteti kérdésekre a szükséges intézkedéseket nem teszik meg időben, illetve a vég- rehajtás akadályairól az érdekelteket nem mindig' tájékoztatják. Milyenek erről a mai tapasztalatok?; GARASOS LÁSZLÓNÉ:— Ketté kell választani a kérdést, aszerint, hogy az észrevételt szervezett fórumon mondják-e el, vagy másutt. Ha például a hatékonyabb termelésre, jobb gazdálkodásra irányuló kezdeményezés termelési tanácskozáson, szocialista brigádvezetői értekezleten, vagy a bizalmi testület fórumán hangzik el, akkor — ha az adott helyen jól működik a szakszervezet — figyelmen kívül hagyása aligha képzelhető el. Mindemellett különösen napjainkban nagyon fontos, hogy módszereinket, egyáltalán munkánkat, még gyorsabban igazítsuk hozzá a változó feltételekhez. VARGA GYÖRGY: — A gondok többsége gyakran abból áll, hogy nem az illetékes helyen hangzott el a megoldásra váró javaslat, vagy éppen panasz. Ez a demokratikus fórumok rendszeres fejlesztését, működésük javítását igényli; amihez jó lehetőségeket teremt a Miniszter- tanács és a SZOT nemrég megjelent közös állásfoglalása. — A szakszervezeti munkának is kulcskérdése a termelést, gazdálkodást segítő tevékenység. Milyen tennivalókat jelent ez ma? VARGA GYÖRGY: — A közismerten feszesebb gazdasági helyzet a szakszervezetektől rugalmasabb, kezdeményezőbb munkát igényel. Ebbe beletartoznak a már említettek, munkamódszerünk korszerűsítése, a párhuzamosságok, formális elemek felszámolása. Szintén ide sorolnám, amit a Központi Bizottság legutóbbi ülésén újra megfogalmaztak: szorosabb összhangot szükséges teremteni a gazdálkodás követelményei és a munkamozgalmak, a szocialista munka- verseny és brigádmozgalom céljai, vállalásai között. GÉGÉNY ISTVÁN: — Én a helyi sajátosságok minél jobb hasznosítását tartom különösen fontosnak. A több változatban készülő gazdasági terveknek is nagy jelentősége van, amelyek meghonosításában a mi területünkön a szakszervezetnek számottevő szerepe volt. A lényeges, hogy megismertetjük a dolgozókkal; gazdasági terveinket nemcsak egyféleképpen teljesíthetjük. Meg akarjuk mutatni, hogy a több lehetőség közül melyik változatnak milyen kihatásai vannak a termelésre, a jövedelmekre. — Gyakorta elhangzik, hogy a szakszervezeti munkának sók értékes része van, de mintha kissé szemérmes lenne a mozgalom, eredményeivel még korántsem a megfelelő mértékben tud agitálni. Mi okozhatja ezt? GARASOS LÁSZLÓNÉ: — Ez valós probléma, de a kérdés esetenként inkább úgy fogalmazódik meg: „Mit ad nekem a szakszervezet?” Sajnos, szinte csak az effektiv, pénzben, esetleg üdülőjegyben „adott” juttatásnak van értéke. A szakszervezet által kivívott eredmények, amivel (egyébként helyesen) nem foglalkozunk nap mint nap, mintha sokszor nem is lennének a köztudatban. Példá-- ul az olcsó üzemi étkezés, a munkaruha, a társadalombiztosítás. Sokan csak akkor veszik észre, hogy bizonyos dolgokat a szakszervezet ad, juttat, ha a dolgozót személyes problémája intézése során a szakszervezethez irányítják. GÉGÉNY ISTVÁN: — Talán jobb propaganda kellene, van mivel érvelni. A vasasszakszervezet például felmérte a melegüzemi dolgozók munkafeltételeit és bérezését, s ‘komoly intézkedések történtek. Megvizsgáltuk a régi, alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetét és az egész magyar gépipar szervezett egy kommunista műszaíkot, hogy a legjobban rászoruló idős szervezett munkásoknak odaadhassuk a 13. havi pénzes borítékot. Most a nagy- családosok hasonló segítését tervezzük. — Mi foglalkoztatja most a szakszervezeti tisztségviselőket, a munkahelyi ágazati szakszervezeti vezetőket? VARGA GYÖRGY: — A mai helyzetben az az alapvető kérdés, mit kell tenni a munkában azért, hogy életszínvonalunk és a munkahelyi szociális ellátás fő eredményeit megőrizhessük. További fontos tennivaló a szakszervezetek területpolitikai munkájának kibontakoztatása: lényegében az, hogy a szakszervezet a dolgozók érdekében tudjon többet tenni gyárkapun kívül is. GÉGÉNY ISTVÁN: — A vasasszakszervezet területén az első fél évben minden kapacitás lekötött, a termelés folyamatos volt A második fél évben több megrendelést lemondtak, most nagy erőfeszítésekbe kerül, hogy mindig, mindenkinek legyen munkája, s megkapja számított jövedelmét. A dolgozókat — így a szakszervezetet is — foglalkoztatják a gazdasági munkaközösségek. Ilyen pluszmunkához és -jövedelemhez nem jut mindenki, aki szeretne és méltó lenne rá. Másrészt gondot okoz: a gmk-ban miért lehet kétszerannyi bért fizetni, mint amit ugyanolyan munkával a törvényes munkaidőben kereshetnek? GARASOS LÁSZLÓNÉ: — Az idei 1,2 milliárdos termelésünk 70 százaléka exportra kerül, az idén nőtt a tőkés export aránya' is. A szezon munkarendje, a szombat-vasárnapi műszakok közmegelégedésre történő megszervezése nagy feladat. Foglalkoztat bennünket, hogy a legutóbbi áremelések nem minden réteget érintettek egyformán, s miként tudnánk segíteni azokon, akik erre rászorulnak. Várjuk a bérmegtakarításiból származó alapbéresítés és mozgóbér-kifizetés hatását — vajon a gazdasági vezetéssel közösen elhatározott (általunk jelentősnek ítélt) intézkedések kellően segítik-e vállalatunk gazdasági céljainak megvalósítását.
