Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. szeptember 10.^^ A VII. nyírbátori A z eltelt hét év távlatában most már felmérhető, hogy mit jelent ez a tábor a nyaranként idese- reglő ifjú zenészeknek, és mit jelent a város, illetve a megye lakosainak. Csupán az a tény, hogy hét év óta évről évre szerepel ez a rendezvény a nyírbátori zenei napok programjában. A kezdeti tapogatózó, kísérletező lépések után ma már kikristályosodtak a célok és a formák; országszerte, sőt az ország határain túl is rangossá vált a nyári zenei tábor. A Művelődési Minisztérium, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács, a Nyírbátori Városi Tanács, valamint a Zeneművészeti Főiskola és annak tagozatai közös összefogásából egy olyan zenei alkotótábor jött létre, amely két hétre lehetőséget biztosít lakói zenei tudásának fejlesztésére és számos szép zenei programmal ékesíti a város, a megye életét. Ez a tábor is véget ért, és mint minden évben, most a tervezők, szervezők és irányítók számba veszik, miben fejlődött a tábor, mit sikerült a célkitűzésekből megvalósítani, és melyek még a hiányosságok. Ezt a számadást most is kitűnően alátámasztotta az a zárókonferencia, ahol a tábor tanárai a sok szép és lelkes dicsérő szó mellett rámutattak a hiányosságokra is. Mi is megkérdeztünk néhány táborlakót — tanárt, hallgatót — hogyan ítélik meg a táborban folyó munkát. Mindenkinek nagy örömére szolgált, hogy Kovács Dénes hegedűművész, a Zene- művészeti Főiskola vonós tanszakának vezető' profesz- szora eljött Nyírbátorba, és nemcsak a zárókoncert szólista szerepét vállalta, hanem nap mint nap tanította a hallgatók egy részét. — Első ízben vagyok itt — nyilatkozta. Kellemes tapasztalatokat szereztem a táborról, es jól éreztem magam. Sajnos, szólóhangszeres meghallgatásra kevesen jöttek a hallgatók, túlzottan igénybe vette őket a zenekari munka. Hasznos lenne a jövőben előzetes felmérés alapján a legjobb hallgatók számára szólista programokat kialakítani, és ezeket a műsorokat több helyen eljátszani. Medveczki Ádám, az Állami Operaház karmestere a Zeneművészeti Főiskola karmesteri tanszékének tanára vállalta a tábor művészeti titkári szerepét, és a hallgatók zenekari képzésének feladatkörét. Fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy a kitűzött zenei program, munkatársainak segítségével, szinte maradéktalanul megvalósult. — Megítélésem szerint a tábor zenei nevelési feladata az, hogy a hallgatók mind az egyéni, mind a kamara-, mind a zenekari foglalkozáson a zenei megközelítés titkához minél közelebb kerüljenek. Ezt a Célkitűzést elég jól sikerült megvalósítani, mert jó néhány kiváló képességű hallgató mellett az ifjú zenészek átlagos színvonala is jó volt. Túl sok szereplés adódott, és így a műveket nem sikerült igazán megérlelni. A hallgatók számára zenei felfrissítést jelent a tábor, hiszen új környezetben, új tanárokkal dolgozhatnak itt két héten keresztül. Az is hasznos, hogy a zenekari repertoár különböző stílusú darabjaival ismerkednek a hallgatók. Élvezetes volt a munka mind a tanár kollégákkal, mind a fegyelmezetten és lelkesen dolgozó ifjúsággal. Ádám Károly, a Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának gordonkatanára az indulástól kezdve, tehát már hetedszer vett részt a tábor munkájában. — A tábor hallgatóinak szakmai felkészültsége ezen a táboron bizonyos hangszercsoportokban jobb volt a töb évi átlagnál. Bár az egyéni hangszeres órákra viszonylag kevés idő jutott, a zenekari összjáték elsajátításában — ami végül is a tábor elsődleges célja — bőven kárpótlódtak a hallgatók, így a Nyírbátorban eltöltött két hét mindenképpen gyümölcsözőnek bizonyult. Örülök, vonószenei tábor hogy hét év óta a zenei tábor iránt változatlanul nagy az érdeklődés. Ezt úgy érzem, nemcsak a szakmai vezetés magas színvonala garantálja, hanem mindazok lelkes munkája és ügyszeretete, akik a tábor szervezésében, fenntartásában és patronálásában részt vállaltak. Szergej Mitrofanovics professzor Moszkvából érkezett a táborba a szovjet hallgatók kísérőjeként. — Ilyen rövid idő alatt nehéz magas színvonalat elérni, de amit a tanárok kihoztak a hallgatókból, az maximális teljesítmény. Ha még 10 nap rendelkezésére állna a zenekarnak, csodát tudnának művelni. Az első perctől kezdve kitűnően éreztem magam; nagyszerű a szervezés, nagyszerű a légkör. Sok karmesterrel dolgoztam, de olyan karmesterrel, aki nemcsak kiváló művész, hanem nagyszerű pedagógus is, mint amilyen Medveczki Ádám, még nem találkoztam. A táborról, Nyírbátorról és a magyarokról a lehető legjobb benyomásokat szereztem. Külön gratulálok és köszönöm Szabolcsi Miklós nagyszerű szervező és irányító munkáját és szeretetteljes gondoskodását. Miklós Ágnes Salgótarjánból érkezett a táborba, ő a Zeneművészeti Főiskola III. éves brácsa szakos hallgatója. — Először vagyok itt, és nagyon jól éreztem magam. Nagy Sándor brácsatanár sok új, érdekes zenei szempontra irányította a figyelmemet. Öröm volt Medveczki Ádám keze alatt dolgozni. A próbák fegyelmezett légkörben zajlottak. Nagy élmény volt számomra találkozni a megye szépségeivel. Nógrád megye is szép, de nem hittem, hogy Szabolcs megye olyan érdekes és változatos szépségekkel rendelkezik. Rónai Lehel kürtöshallgató most végzett Debrecenben Ö már harmadszor van a táborban. Első kürtösként igen nehéz feladatokat vállalt a zenekari munkában. — Mindig szívesen és örömmel jövök ide. Az idei színvonalat érzem legjobbnak. Már régebben is játszottam Medveczki Ádám keze alatt, és boldog vagyok, hogy most itt a táborban újból az ő irányítása mellett dolgozhattam. Nagy gyönyörűség volt ismerkedni például két olyan különböző stílusú feladattal, amelyet Mozart és Brahms a kürtösök számára jelent. Külön öröm volt számomra, hogy a rézfúvósok csapatának jó összhangja nemcsak a muzsikálásban, hanem az együttélésben is megmutatkozott. És ez jórészt irányító tanárunknak, Kämmerer Andrásnak érdeme. Végül Szabolcsi Miklóst, a nyírbátori zeneiskola igazgatóját, a nyírbátori tábor szervezetőjét és irányítóját is megkérdeztük, hogyan látja ezt a hetedik tábort. — Ügy érzem ez a tábor jobban sikerült minden eddiginél. Ez egyrészt azért van, mert sikerült egy jól összedolgozó, kiváló szintű zenei nevelőgárdát megnyerni a tábor számára, másrészt rendkívül sok anyagi és erkölcsi segítséget kaptam mind a budapesti, mind a helyi szervezőktől. Örülök annak, hogy a tábor zenei nevelő tevékenységét sikerült összehangolni a megye zenepolitikai célkitűzéseivel. M i marad hátra a cikk írójának — aki ugyancsak büszkén érzi magát a tábor megálmodói közé — mint röviden összefoglalni az eredményeket. Ott, ahol ilyen elevenen pezsgő, nagy tömegeket megmozgató látványos és rejtett eredményeket is felmutató színvonalas tevékenység folyik, nem kell félteni a jövőt. A közös akcióból sokirányú haszon származott. Elsőrendű nagy hasznot az ide sereglő hazai és külföldi ifjú muzsikusok könyvelhetik el. Másrészt a megye és a város ebből az évről évre megújuló zenei pezsgésből megfrissülve kerül ki. Turcsányi Emil A „nagy út" Kalló postája H a valaki mostanság Ib- rányba látogatott, a falu legmagasabb pontján álló templom környékét feldúlva találta. A műemléki feltárást Lukács Zsuzsa régész vezeti. A legnagyobb tudományos szenzáció az volt, hogy az épület eredetileg egyenes szentélyzáródású templomnak épült. A szentélyrészt kiszélesítve még a késő gótikában egyterűvé alakították, ebből az időből származik a keleti falon a csúcsán álló négyszög formájú ablak. Látszik, hogy délen a hajó utolsó keleti támpillére nincs bekötve, s ennek megfelelően a régésznő megtalálta az eredeti diadalív kúpos aljú élszedését a szószékbe beépítve. Mint Csarodán, Nyír- mihálydin és másutt is nagyon szép fűrészfogsor vonul végig a párkány alatt a falkoronán, s előkerültek faragott bordatöredékek is minden bizonnyal a gótikus boltozat maradványaként. Nyugat felé később toldották az épületet. Végeredményben tehát az eddig késő gótikusnak vélt épület magjában román kori, helyesebben az a XIII. század második felére visszamenő átmeneti típus, melyből a megye területén a tatárjárás utáni nagy újjáépítés következményeként mintegy harminc objektum megléte kimutatható, s melynek legszebb és legismertebb képviselője a csarodai templom. A két szép gótikus kapu eddig is ismert volt. Tudott dolog, hogy Ibrányban várkastély is állott, története azonban megíratlan, ismeretlen. Az is ismert, hogy az 1600-as évek elején az Ibrá- nyi család jelentős szerepet játszott Erdély történetében. Ibrányi Mihály Nagyvárad várának főkapitány-helyettese volt, egy másik Ibrányi Mihály pedig korának legjelesebb jogtudósaként szerepelt. A család, a vár és a templom közötti összefüggéseket azonban egyelőre csak sejteni tudjuk, mintsem „megfogni”. Akárhogy is állnak azonban a kapcsolatok, a mostani feltárás bizonyos súlyt kap emiatt. De még más miatt is. A Tokajt Kisvárdával összekötő „nagy út” Ibránynál kezdődő szakaszára érdemes felfigyelni. Ezen fekszik Szabolcs a földvárral, s a kúriával, Ti- szabercel a Bessenyei-házzal, s ha megtörténik a műemléki helyreállítás, itt lesz Ibrány. Ibrányban ugyanakkor, mely most kapott egy szép emlékművet, Nagy Ferenc tanárnak van már egy nagyon szép kis helytörténeti gyűjteménye a művelődési házban. Gáván még áll egy ritka szép kis klasszicista kúria, s ugyanitt az elfeledt Rdkov- szky-síremlék, a gyulaházi Somogyi Gyula első műve Vencsellőn, a kastély, s a Guercino-kép, s a park rekonstrukciós terve nem tudom, hogy áll — útközben van a paszabi szőttes hazája is. S ha mindezeket összeszedjük, akkor a „nagy út” mentén olyan változatos, színes fényű nevezetességek fűzére áll össze, melyet már vonzó programként szervezett autóbuszos kirándulóknak is ajánlani lehet. Koroknay Gyula K álló postáját 1552-ig lehet visszavezetni. 1566- ban Schvendl Lázár zsoldos vezér János Zsigmond ellen indított hadjárata során Paár Péterrel, az udvari főpostamesterrel Kassa—Tokaj —Szatmár között 7 hadi postát létesített. E postákat 1567- ben civil postákká alakították át. Innen számítódik Kálló postájának története. Bocskai szabadságharca megtépázta a postákat. Kálióé tovább működött. 1610-ben fizetés tekintetében a szepesi kamarához utalták. A Szatmár, Tokaj, Nagykálló posták járandóságát a kamara 2—2 ló tartását figyelembe véve havonta 5—5 rénes forintban szabta meg. Ebből az időből ismerős a káliói postamester, Kolumba János neve. Az 1669-ben készült jegyzék 35 postahelyet tüntet fel, ebből tudjuk, hogy Kassa után Vilmány, Szántó, Tokaj, Király telke, Kálló, Gyulaj, Dobos, Tunyog, Csengőd és Szatmár helységek rendelkeztek postával. A II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt Kálló jelentős postaforgalmú hely volt. A salétromgyártást bérlő Lányai Ferenc főhadbiztos nagy levelezést bonyolított le, sokat vette igénybe a postavonalakat. Kállót a fejedelmi postahálózat középső fővonala Ónod felől, a fővonal másik ága pedig Tokaj felől érintette. A két vonal Kállón találkozott. Nagykálló Rákóczi-kori postamestere, Debreceni József több postai okmányon, levélcsomagot kísérő ún. Paletán is ránk hagyta működésének nyomát. Mária Terézia által újjáépített postavonalak közül a 8. számún lehetett Nagy káliót elérni úgy, hogy Budától Hatvanig a 7. számún utaztak, innen Gyöngyös, Verpelét, Eger, Daróc, Ónod, Szerencs, Tokaj, Búj, Kálló, Dobos, Matolcs, Szatmárnémeti, Nagybánya vonalon haladt a posta Kolozsvár felé. A múlt század elejének közkedvelt utazási eszköze a delizsánsz hetenként kedden és szombaton két irányból, Buda—Debrecen és Kassa— Tállya felől érkezett Nagykál- lóba. Innen szerdán és vasárnap este ment Bécsbe. 1853- ban, a Bach-korszakban a Kálióra utazó Pestről Szolnokig az esti vonattal érkezett, onnan postakocsival Debrecen—Nyíregyháza felé. Nyíregyházáról vasárnap, kedd, szerda és pénteki napokon indult Nagykároly— Szatmár felé a delizsánsz. Nagykálló postája a múlt század második felében a nagyváradi postaigazgatóság felügyelete alá tartozott. Nevezetesebb postamesterei: 1790 körül Schütz Miklós, 1830—1845 táján Draskóczyné Benkő Zsuzsanna, 1870—1889 közt Simaskó Vencel, aki már kiadót is tartott. Az ezredfordulón Algay Ferenc volt a posta vezetője. A távíróállomás 1875-ben létesült, vezetője az osztrák származású Zauner Raymund volt, ugyanebben az időben nyílt meg Szatmár, Nyírbátor távíró állomása is. Az országos telefonhálózatba 1905 körül kapcsolódott be. Kamody Miklós Üj tárgyakkal gazdagodott a közelmúltban a nyírbátori Báthori István Múzeum. Háromlábas kisserpenyő Lábas serpenyő Lóherés díszítésű kálybaszem Széles szájú csupor (Jávor László felvételei) J KM Á múlt emlékei
