Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

1983. szeptember 10. Adalékok Nyíregyháza történetéhez A nagy lovassági laktanya A múlt század végén nagy építkezések kezdődtek Nyíregyházán. Ekkor merült fel a képviselőtestü­letben az a gondolat, hogy egy teljes létszámú huszárez­red számára alkalmas lakta­nya felépítésére kellene en­gedélyt kérni a közös hadügy­minisztériumtól. A több mint ezer ember és ló itteni elhe­lyezése után a fogyasztás ug­rásszerűen nőne, fellendülne a város kereskedelmi, ipari forgalma, s nem utolsósorban a társadalmi élet is fölpezs- dülne. 1888-ban Szukup Adolf, Kassa főmérnöke elkészítette a terveket, a város pedig kö­telezte magát arra, hogy leg­később 1891. XII. 31-re a ka­tonai igazgatás használatára adja a kaszárnyát. Először vállalkozót kellett e hatalmas munkára keresni. 1889. VI. 12-én tartották a versenytárgyalást a városhá­zán. A hét jelentkező közül végül a Jiraszek és Krausz szegedi cég kapta a megbí­zást. Most már csak a szüksé­ges pénzt kellett előteremte­ni. A város vezetői természe­tesen egy nagyobb összegű községi kölcsönre gondoltak, amelyet valamelyik fővárosi pénzintézettől vennék föl. Somogyi Gyula és dr. Meskó László városi tiszti ügyész ép­pen emiatt utaztak Budapest­re, hogy a kölcsön felvételé­nek körülményei iránt tuda­kozódjanak. A város pénzü­gyi szakosztályának javasla­tára a képviselőtestület a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank mellett döntött, és ettől vett fel 50 évre 5,40%-os ka­mat mellett 887 625 forintot. Megkötötték a szükséges szerződéseket és a vállalkozó cég rögtön munkához is lá­tott. Még 1889 őszén elvégez­ték a legszükségesebb föld­munkálatokat. A hideg beáll­ta után egész télen az anyag­hordással foglalatoskodtak, hogy 1890 tavaszától teljes erővel indulhasson a munka. A vállalkozó a nyíregyházi téglaárakat túl magasnak ta­lálta, ezért a tokaji úton és a leendő laktanya mellett föl­deket vásárolt és ott éget- tette a szükséges téglákat. Alig két év alatt elkészült a 39 kisebb-nagyobb épület, a mintegy 30 hold területet övező téglakerítés és a tokaji úton az ezred kórháza. A vá­ros laktanyaépítési bizottsága 1891. október 19-én és 20-án vette át az építő cégtől a ka­szárnyatelepet az építési szer­ződésben foglaltak alapján. Ez a kaszárnya az akkori leg­modernebb igényeknek meg­felelően épült és az Osztrák- Magyar Monarchia egyik leg­korszerűbb pavilonrendszerű lovassági laktanyája lett. amit a város tartott fenn a katonai kincstár által fizetett, évi 44 385 forint bér fejében. A bejáratnál két kis kapu­épület és két egyemeletes főtiszti lakóépület állt, két oldalon a monumentális ará­nyokban épült két nagy fedett lovarda képezte a fő arcvona­lat, melynek közepén emelke­dett a törzsépület, homlokza­tán Nyíregyháza címerével. A törzsépületben helyezték el az ezredparancsnokság irodáit, az egyéves önkéntesek tanter­mét, a tiszti felolvasó és ka­szinó helyiségeket. A téglalap alakú laktanyatele pen belül egyenlően felosztva állt a két egyemeletes altiszti lakóépü­let, és a hat, szintén egyeme­letes legénységi épület egy- egy lovasszázad, azaz körül­belül 150 ember részére. A téglalap külső vonalán a tiszti lovak istállóját és a 12 legénységi lóistállót helyezték el egyenként egy-egy félszá­zadnyi ló részére, 78 lóállás­sal. Az istállóépületek köze­pén voltak a nyereg- és zab­kamrák, ezek padlásán a szénatárolók. Az istállók so­ra mindkét oldalon egy-egy j patkoló kovácsműhellyel zá- j ródott, egyenként hat tűz- ! hellyel és kohóval. A téglalap | hátsó oldalát a zuhany- és mosdóépület és a harmadik lovarda foglalta el. A háttérben állt még a börtönépület, a torna- és ví­vóterem-épület, mely egyben magába foglalta a legénysé­gi konyhákat is, a marko- tányosépület, a raktár, a szekérszín, a gyanús és beteg lovak istállója. 32 kút látta el a laktanyát friss vízzel. A trágya eltávo­lítására vasút szolgált, mely a telep mindkét oldalán az istállók előtt futott, és csillé­ken szállította a trágyát a te­lepen kívül levő trágyagöd- rökbe. Az építkezésre a Jiraszek és Krausz cég kétévi garanci­át vállalt, úgyhogy véglege­sen 1893-ban vette át a város a kaszárnyát, melyhez közben kialakítottak egy 312 holdnyi gyakorlóteret is a városon kí­vül. 1891. november 1-én vonult be Nyíregyházára ünnepé­lyes keretek között a Wlagyi- mir orosz nagyherceg nevét viselő császári és királyi 14. huszárezred. Lenk Albert ez­redes parancsnoksága alatt. Reggel 9 órakor a város ha­tárában Kerekréthy Miklós, katonaügyi tanácsos üdvözöl­te a huszárokat. Fél tízre ért az ezred a városháza előtti térre, s miköben vonalba ren­deződtek, Benczy Gyula, a hí­res prírrtás és zenekara a Rá- kóczy-indulót játszotta. A z egész város díszbe öl­tözött e nagy esemény tiszteletére. A házakat fellobogózták, s ünneplő tö­meg vette körül a városhá­zát, melynek erkélyén a dí­szes hölgyközönség foglalt he­lyet. A városház bejáratától balra építették fel a tribünt, ahonnan Meskó László üdvö­zölte a katonákat, majd Lenk Albert köszöntötte ezrede ne­vében a várost. Ezután a hu­szárok és a tömeg kivonult a kaszárnyába. Elöl a város négylovas díszhintója, benne az alispán és a polgármester. Utánuk hatvan kocsiban a város előkelősége, majd az ez­red. Kint a belső nagytéren sorakoztak fel a katonák. Itt Bencs László polgármester átadta az egész laktanyát és ennek jelképeként a laktanya kulcsát Lenk Albertnek. Déli 12 órakor az ezred legénysé­gét megvendégelte a város. Ezt a vendéglátást másnap délelőtt egy altisztekből álló küldöttség köszönte meg a polgármesternél. A tiszteket délután 2 órakor az Európa szállóban díszebéd várta. Itt Benczy Gyula zenekara ját­szott. Ettől a naptól kezdve — a rövid galíciai állomásozást kivéve, amikor a császári és királyi 10. huszárezred köl­tözött a laktanyába — egé­szen az I. világháború végé­ig, az Osztrák—Magyar Mo­narchia összeomlásáig a csá­szári és királyi 14. huszárez­red volt Nyíregyháza háziez- rede. Bene János Margarita Pueva: Munka közben Dante: Az ember újjászületése a szerelemben. (Tóth Sándor érme) A házasságokról azt mondják, hét év után megmutatkozik; bevált-e vagy sem. Ha igen. akkor tartósnak ígérke­zik, és telnek, múlnak az évek. negyedszázad elteltével pedig ezüstlakodalmon erősítik meg azt, ami már amúgy is megbonthatatlan. Az arany és gyémánt évfordulók még ritkáb­bak, de előfordulnak. Senkinek sem kerüli el a figyelmét az ilyen nevezetes esemény; gyerek, unoka, rokon várva várja a napját, hogy megünnepelhesse. Vajon számon tartotta-e valaki Katona Gyulának, a csengerújfalui Béke Termelő­szövetkezet elnökének egy bizonyos évfordu­lóját tíz évvel ezelőtt? Akkor volt ugyanis negyedszázada, hogy eljegyezte magát — a termelőszövetkezeti mozgalommal. Az idén harmincöt esztendeje. 1948-ban lett elnöke az itteni közös gazdaságnak, és egy jelentékte­len megszakítással azóta is az. Emberöltőnyi idő, politikai, gazdasági vál­tozások mellett. Vajon milyen lehetett három évvel a felszabadulás után tsz-t szervezni? Amikor még alig száradt meg a tinta a föld­osztás okmányain. — Itt a tanács helyén akkor még a jegy- zőség volt, összegyűltünk a nagyteremben vagy ötvenen, mind fiatal emberek. Én ma­gam huszonhárom éves voltam. Sokáig vitat­koztunk, végül tizenketten maradtunk, akik megalapítottuk a tszos-t. Rögtön el is keresz­teltük, Haladás lett a neve. A mostani elene- vezést az egyesülések után kapta. — Mi késztette az egyébként földdel bíró embereket a szövetkezésre? — Tényleg volt mindannyiunknak vala­micske „birtoka”, nekem például vagy más­fél hold, de azonkívül semmi. Se ló. se eke. semmilyen szerszám. így további földet is igénybe vehettünk az FMSZ földbérleti cso­portjától, aki a ki nem osztott Tisza-birtokot kezelte. Ezzel együtt hetvenöt hektáron kezdtük meg negyvennyolc őszén a gazdálko­dást. Béreltünk fogatot a nagygazdáktól, és gyönyörű búzavetéssel mentünk a télbe. Pártfogásába vett bennünket az időjárás, ta­vasszal nagyszerűen kelt a magkenderünk és a napraforgónk, büszkén mentünk végig a falun ... — Hogy történt az elnökválasztás? — Elnök? Akkor még nem azt a fogaimat jelentette, amit ma. Fel sem vetődött, hogy más legyen a kis csapatunk vezetője. Apám gazdatiszt volt a régi rendszerben, és én ko­rábban olyan helyeken dolgoztam, ahol nem­csak a földet kellett túrni, hanem volt alkal­mam a gazdálkodást is megfigyelni. Az ifjú tsz ifjú elnöke nemigen tehette meg azt, amit a mostani beszélgetésünk al­kalmával. Most egy szolid kényelemmel be­rendezett iroda a munkahelye, a kezdeti időkben irodáról szó sem volt. Reggel épp­úgy megfogta az eke szarvát a megbeszélé­sek után, mint a „tagság”. Nem sokáig volt tizenkettő a létszám, a sikerek láttán egyre többen csatlakoztak hoz­zájuk. Két év múlva már 450 hektárra hí­zott a bevitt földdel a terület és már ötve­nen voltak, ha összejött a közgyűlés. Nem úgy, mint mostanság, hogy évente kétszer, háromszor, hanem akár mindennap. Volt úgy, hogy éppen a tábla szélén. A létszám felől minden problémát megbeszélhettek mindenki bevonásával. Az átlagéletkor a lét­szám bővülésével sem emelkedett. Zömében fiatalok és nagy számban párttagok jöttek közéjük. Hamarosan futotta vetőgépre, eké­re, igavonó állatra, nem kellett drága pén­zen bérelni. Katona Gyula tekintélye elnöki mivoltában tovább erősödött. Az új gépek beállításához nemigen értett más, így csak az ő keze nyomán indulhattak munkára. — A kezdet kezdetén több volt a kétkedés, mint az elismerés. Mikor jutottak el odáig, hogy akár dicsekedhessenek is? — Amikor már a bank is partnernek te­kintett bennünket. Kaptunk hitelt, át tudtuk hidalni a pénztelen időszakokat. Egykettőre megálltunk a saját lábunkon. Az öreg gazdák persze gyanakodva méregettek bennünket, hümmögtek, hogy nem lesz ennek jó vége. Ha szóba került az ő belépésük, istenkedtek: ők soha! A gyanakodóknak egy időben bevált a jós­latuk. ötvenkettő táján komor felhők gyü­lekeztek a „Haladás” egén. Egyre több bele­szólást követelt a járás a gazdálkodásba. Ez már a tervlebontásos periódus kezdete volt. Harminchét féle növény termelését írták elő. közöttük olyanokat, mint az ..emlékezetes" gumipitypang és a gyapot. Katona Gyula el­vetette a kertjébe a gyapotot, bebizonyítot­ta, hogy nem érik be a mi éghajlatunkon. A gumipitypang „sikerét" látta az állami gazdaság földjén, az ötholdas előírt terüle­tet annak ellenére sem hagyta elvetni, hogy viselkedését szabotázsnak minősítették, köz­ellátást veszélyeztető cselekmény címén. ötvenháromban az elkedvetlenedés odáig fajult, hogy megkezdődtek a kilépések. Vit­ték a földjüket, meg amit behoztak, de azért többen maradtak, mint amennyien indultak. Talán a sikerek emléke tartotta bennük a lelket. Az előző évben tíz hold búza jutott egy tagnak részes aratásra, és akadt, aki negyven mázsa búzát vitt haza, a szalmából Katona Gyula pedig ugyancsak arányosan részesedett. A jövedelem nagyobb része származott akkor természetbeni juttatásból, de az sem elha­nyagolható. hogy tíz forintot ért egy mun­kaegység. * Mai szemmel kicsit furcsa, de akkor így történt, a tsz elnökét behívták tényleges ka­tonaidejének letöltésére. 1956 tavaszán tért vissza ismét a közös gazdaságba, közben rö­vid ideig a járásnál is dolgozott. Pártfeladat­ként kapta meg a vezetést, mert rövid távol­léte alatt három elnöknek sem sikerült rend­be hozni a dolgok folyását. Ama év októbe­rere gondolva nem csoda, hogy más nem akarta elvállalni. — Nem engedtük széthordani a tsz-t — emlékszik vissza Katona Gyula. — Amikor a nagyszájúak megalakították a „forradalmi bizottságukat”, mi is alakítottunk egyet, ami nagyon zavarba hozta őket. Azzal is telt az idő, hogy fontolgatták: ki miben, és meddig illetékes. Elmaradt tehát a frissiben kitalált „földosztás". Amikor pedig hír- ' ' MSZMP megalakulásának, rr hívtuk saját alapszervezetür. ,quio ^ A konszolidáció után ismét v G.iób - v. • i*. - . termelőszövetkezet. A gyors gyarapodás nem volt véletlen, mert a kilépések jobbára for­málisnak bizonyultak, a kapcsolatot tovább­ra is tartották egymással az emberek. Csak a nagygazdák maradtak ki, de ők sem so­káig. Köztük volt Donka János, akinek állás­pontja évek óta ismert volt faluszerte: amíg Katona Gyula a tsz-elnök, ő bizony be nem lép. Mégis megtette, innen ment nyugdíjba. Az elsők között írta alá a nyilatkozatot Tóth László, a bíróviselt tekintélyes gazdaember és 1960 tavaszán már kint díszelgett a falu­szélen a tábla: termelőszövetkezeti község. Hatvanegyben egyesültek Urával és azóta végleges a gazdaság területe, 2370 hektár. — Hold helyett hektár, ló helyett traktor. Hatalmas változások, akkoriban a vezetők személye is gyakran cserélődött. — Az én helyemre sohasem pályázott sen­ki. Egy dologra jöttem rá, még a hőskor éveiben, én vagyok a tagságért, és nem ők énmiattam. A közösségünkben meg kell ta­lálnom mindenkivel a megfelelő hangot, az odaillő szót. Senkivel nem szabad magas lóról beszélni, de akárkinek meg kell mon­dani a nemet, amikor sor kerül rá. Ma már hatalmas tsz-ek vannak, ahol az elnök nem is ismer mindenkit. Nem tudom, hogy mind­egyiküknél megtörténhetne-e az az eset. ami ma délelőtt velem. Bekopogtatott az egyik kocsis és elmondta, hogy a stráfjának eltűnt egy kereke. Eszembe sem jutott el­küldeni, kocsiba ültünk, utánajártunk, meg­találtuk, ment a dolgára, én is folytattam a magamét. Családias egy hely a csengerújfalui Béke Termelőszövetkezet. A vezetésben fiatalok, öregek megértik egymást. A friss diplomá­sok eleinte értetlenül szemlélik az elnök ve­zetői biztonságát. Saját bizonytalankodásuk napjaiban pedig rögtön kapják Katona Gyu­la tanácsát: „én nagyon sok mindent tudok nektek adni, fizetést, jutalmat, de tekintélyt magatoknak kell szereznetek.” T ipikusan mai bölcs ember gondolkozik így. Az az ember, aki nagyon sokféle kort megért, és akit az évtizedek for­máltak olyanná, amilyen lett: szocialista me­zőgazdaságunk egyik jó vezetőjévé. A tér melőszövetkezet, ahol dolgozik, az új mecha­nizmus bevezetése óta nem volt veszteséges, eredményeiket két alkalommal „kiváló" címmel jutalmazták. A község életének el­múlt harmincöt évétől Katona Gyula neve nem választható el soha többé. Egy ember­től páratlan teljesítmény. Jutalma a Nyisz- tor Györgyről elnevezett díj, amelynek név­adója őseink mezőgazdászainak egyik leg­jobbika. Ha ciné, büszke lenne mai utódjára. Katona Gyulára. Esik Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents