Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
Kedves Barátom! Amikor megkezdődött a párttaggyűlés, az emberek már előre arra fogadtak, mikor jelented be, hogy el kell menned, mert egy bizonyos fontos helyen várnak. Valóban így történt. Nem tévedtek ez alkalommal sem. Alig múlt el néhány perc, amikor felálltál, elnézést és engedélyt kértél, s távoztál, faképnél hagyva az egész tanácskozást. Nem az első eset volt ez. Előfordult az is, hogy még a tanácskozás előtt aláírtad a jeleléti ívet és újra sürgős elfoglaltságra, vagy más fontos üzleti tárgyalásra, magasabb érdekekre hivatkozva megléptél. Olykor még el is nézték, megértették munkatársaid. Talán előfordult, hogy éppen abban az időpontban kellett máshová menned, amikor a taggyűlés volt. De ez sorozatosan alig hihető el. Különösen az egyik legutóbbi eset háborította fel az embereket. A vállalat kommunistái a párt KB idei áprilisi határozatából adódó feladatokat igyekeztek egy csokorba kötni, véleményeket, javaslatokat gyűjteni ahhoz, hogyan dolgozzanak a jövőben, miképpen próbálják a vállalat amúgy is kátyúba ke- Bült szekerét kihúzni a bajból. Mint meghívottak, jelen voltak a pártfórumon a párton kívüli vezető beosztású dolgozók is. Számítottak a véleményedre, reménykedtek, hogy tájékoztatod majd a taggyűlést elképzeléseidről és válaszolsz azokra a mendemondákra, amelyeket széltében-hosszában beszélnek az emberek a belső átszervezésről, bizonyos munkakörök összevonásáról, illetve megszüntetéséről; a fizetésképtelenség megállításának lehetőségeiről és másokról. Mindezekre tőled vártak egyenes választ. Elmaradt. Ehelyett újra más, fontosabb dolgod akadhatott a taggyűlésnél? Ki és hová szólított még magasabb, még fontosabb érdekekben éppen ebben az időpontban? Ne vedd kioktatásnak, de ha párttagként is elkötelezted magad az ügy mellett, azt szolgálnod nemcsak illik, de elsősorban kötelességed! Először is fegyelmezett párttagként, akire — legyen valaki bármilyen beosztásban — egyformán vonatkozik az MSZMP szabályzata. Hátad mögött há horognak. Megszólnak, mert te, a vezető semmibe veszed a pártfegyelemnek ezt az elemi normáját, és minden következmény nélkül! Elnézik neked, nem mernek szólni. Szemedben említeni sem merik. Beosztottaid, munkatársaid és elvtársaid nem emlékeznek olyan taggyűlésre, szakszervezeti fórumra, termelési értekezletre, amelyet végigültél volna, hogy meghallgasd az emberek véleményét. Tudom, akadnak tanácskozások, amelyeken sok még az üresjárat, a semmit- mondás, á szocialista demokrácia elveivel való játszadozás, a látszatdemokrácia. Ezeket valóban kínkeservvel üli végig az ember. Mert okosabban, hasznosabban is el tudná tölteni az időt. De könyörgöm: nem mind ilyen! S, hogy konstruktívak, magvasak, célratörők és hatékonyak legyenek, ebben neked is tenned kellene valamit. Nem gondolod? Talán furcsán hangzik, te mégis rajongsz egy bizonyos értekezletért. Azért, amelyet te füttyentesz össze. Ahol te vagy az előadó, a főszereplő, ahol te diktálod a tempót, te szabod meg az időt. S ha kedved úgy tartja, szinte a leglehetetlenebb időpontokat választod egy-egy tanácskozás összehívására. Pedig már előre tudják az emberek, mit fogsz mondani, mert hónapról hónapra lejegyzik beszédeidet. Kedves Barátom! Elvtársaid tartanak attól, hogy az alapvető pártfegyelem normájára figyelmeztessenek. Én igazi barátságból, elvtársi kötelességből teszem. Mert lehet egy vezető pártonkí- vüli vagy. a párt tagja, magatartása nem közömbös közvetlen környezetére, embertársaira. Közügy, közmorált befolyásoló, közgondolkozást és közösséget formáló tényező a vezetők magatartása. Kérlek, mielőtt a következő tanácskozáson felállnál és távoznál, gondolj erre is! Remélem maradsz, s meghallgatod az emberek véleményét. í l HÉTVÉGI INTERJÚ a megújuló A Nehéz időket él gazdaságunk. Gondo- w ' lom, Ön is olvasta Havasi Ferenc beszédét, amelyet a Politikai Főiskola tanévnyitóján mondott el, s amelyben jelezte: az elmúlt fél évben az életszínvonallal kapcsolatos elképzeléseket úgy sikerült megvalósítani, hogy közben a gazdaság teljesítménye összességében alatta' maradt a tervezettnek. Többek között az iparban is előfordultak jelentős elmaradások, s ennek révén az ipar sem a tervét, sem a nemzeti jövedelemhez történő hozzájárulását, sem az exportelképzelést nem teljesítette. Mi a helyzet a szabolcsi szövetkezeti iparban? — Az országos helyzet ránk is jellemző. Vannak olyan szövetkezeteink, amelyek jelentősen túlteljesítették előirányzatukat, akadnak olyanok, amelyek éppen csak eleget tettek kötelezettségüknek, de megyénkben is fellelhetőek rosszul gazdálkodó szövetkezetek is. Hadd vegyek egy példát a ruhaiparból: amíg például a Nyírség Ruházati Szövetkezet biztos lábbal áll a nyugati piacon és nyereségesen termel, bővíti megrendelői körét, addig a hasonló fehérgyarmati szövetkezel az idei első fél évben másfél milliós deficitet produkált. Jóllehet objektív okok is közrejátszanak az eredmények alakulásában, de — és erről majd később még részletesebben szólnék — egyáltalán nem a véletlen műve még a jelenlegi helyzetben sem, hogy egy munkahely prosperál vagy „leül”. A Milyen helyzetben vannak szövetkeze- w teink jelenleg? — Az idei év eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy most sem várható a külső piaci feltételek, az értékesítési lehetőségek javulása. 1983-ban Szabolcs-Szatmár 41 szövetkezetének és hét kisszövetkezetének több mint 15 ezer dolgozója minden korábbinál nehezebb és bonyolultabb feladatokkal néz szembe. Miután a mi megyénk szövetkezeti ipara könnyűiparcentrikus és itt főként a ruha- és a cipőipar dominál, ez tovább nehezíti a helyzetet. A Engedjen meg egy közbevetést: az ipari ^ szövetkezetek éppen azzal vannak előnyben a nagyvállalatokkal szemben, hogy gyorsabban alkalmazkodnak, munkaszervezésük a méretek miatt is rugalmasabb lehet, mint egy mammut- vállalaté. — Lényegében ez így igaz, még akkor is, ha a jelenlegi körülmények között nem egyszerű dolog a termékváltás és a technológia korszerűsítése: ennek egyaránt megvan a bonyolult technikai és személyi feltételrendszere. Nem szeretném, ha túlságosan belebonyolódnánk ebbe, kérem, gyakorlati példával érzékeltesse mindezt. — Itt van például a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet esete. Ök korábban transzformátorokat készítettek kooperációban és ehhez az anyagot a partner szállította. Váltaniuk kellett, új termékkel, az úgynevezett modulkazánokkal próbálkoztak, igen jó érzékkel. Korábbi termékük már nem kellett a piacon, s olyat választottak, amely nemcsak kelendő, hanem amely összhangban van az energiatakarékossággal is. Saját maguk továbbfejlesztették a terméket olyannyira, hogy két éve BNV-díjat is nyertek vele. Csakhogy ez egy anyagigényes termék, amihez megfelelő pénzeszközök kellettek. Jöttek és mi az OKISZ-szal közösen segítettünk rajtuk a központi támogatási alapból. Ez volt a tárgyi oldal. Ugyanakkor az is köztudott volt, hogy jó néhányan ellenszenvesen figyelték a szövetkezetnél ezt az egész akciót: nem bíztak sem abban, hogy képesek lesznek a dolgozók elsajátítani a bonyolultabb munkafolyamatot és kétséges volt előttük, hogy vajon milyen lesz a piaci fogadtatás. Szerencsére ennél a szövetkezetnél — akárcsak a hasonlóan jól dolgozóknál — akadtak olyan megszállott emberek, akik nemcsak hittek a vállalkozás sikerében, hanem körültekintően kockáztattak is. Most tessék megnézni az eredményt: a modulkazán ma már piaci siker. Több szövetkezet, sőt termelőszövetkezet a megyén belül segít a gyártásában és még így sem tudják kielégíteni a piaci igényeket. Tehát ezzel azt akartam mondani: nem elég csupán megálmodni egy jó őtletet, az útpn végig kell menni, hinni önmagunkban és az emberekben, szembenézni olykor a kegyetlen valósággal is, hogy netán beüthet á kisebb jövedelem, a fizetéscsökkenés is. Mert én úgy tapasztalom, egyes gazdasági vezetők eljutnak ugyan a valóság felismeréséig, addig, hogy mit csinálnak, az már nem jó, és volna Önody István KISZÖV-elnökkel termelésről „...egyes gazdasági vezetők eljutnak ugyan a valóság felismeréséig, addig, begy amit csinálnak, az már nem jó, és volna is elképzelésük a váltásra, a megújhodásra, de a konkrét cselekvésnél vagy megtorpannak, vagy nem elég állhatatosak, és ha nem jön a gyors siker, túlságosan könnyen lemondanak a vállalkozásról.” is elképzelésük a váltásra, a megújhodásra, de a konkrét cselekvésnél vagy megtorpannak, vagy nem eléggé állhatatosak, és ha nem jön a gyors siker, túlságosan könnyen lemondanak a vállalkozásról. f) Pedig erre most igencsak szükség van... — Életbevágóan, hiszen a piaci követelményekhez csak így tudunk igazodni. Néhány jó kezdeményezést, próbálkozást örömmel említek meg. Vegyük például a szabolcs- szatmári cipőipart. Szövetkezeteink rendszeres gyártmányfejlesztésük eredményeként állandóan új termékekkel rukkolnak ki a börzéken, a piacokon, és ezzel igyekeznek egyre jobban kielégíteni a vevői igényeket. Vagy konkrétabban szólhatunk a RACITA szövetkezetről, amely ezen túl is ment: nyolc hónapon át volt jelen az üzemben egy osztrák munkaszervező, aki a legkorszerűbb eljárásokat igyekezett átültetni a rakamazi üzembe. Most ott tart a szövetkezet, hogy száz pár termékükből több mint kilencven a legigényesebb exportigényeket is kielégíti. De nyugodtan hivatkozhatunk a gépipari ágazatra: itt találmányok, know-how-ok vásárlásával, új technológiák és termékek meghonosításával igyekeznek alkalmazkodni a szövetkezetek a megváltozott igényekhez. Közismert a nagykállóiak esete a sokszögesztergával: bátran vállalkoztak egy életrevaló találmány kivitelezésére, a prototípus ma már a nyugati piacon vizsgázik, remélhetőleg sikerrel. Az Elekterfém Szövetkezet már üzemszerűen alkalmazza a kettős kemény - króm-technológiát, melynek alkalmazása jelentős értékű importmegtakarítást eredményez. A Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezetnél a síkzsaluszerkezet gyártásának meghonosítása — ez egy magyar szabadalom — teljes mértékben kiváltotta a hasonló termékek Nyugatról történő importálását. Ugyanide sorolhatjuk a mándokiak profil- bővítését, melynek nyomán különböző csavarféléket és fékbetéteket gyártanak, hogy ezt se kelljen kemény valutáért tőkés országból beszerezni. Nem kell majd Olaszországból vásárolnunk ajtómozgató berendezést, Nagykálló megkezdi a gyártását. A Említette a kockázatot s azt, hogy e té- w ren még mindig van túlzott óvatosság. A KISZÖV, mint érdekvédelmi szervezet, miért nem bátorítja az óvatoso- kat? — Nemcsak szavakban bátorítjuk a vállalkozói kedvet, de gyakorlati segítséget is adunk. Itt van például az Üjfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet, amely a svájci DU- RISOL-cég know-how-ját kívánja megvásárolni. Ehhez az OKISZ és a megyei szövetség segítséget ad. Ez új technológiát jelent majd arra, hogy a szövetkezetnél keletkező fenyő- és nyárfaforgácsból energiatakarékos falazóblokkokat és szigetelőlemezt tudjanak előállítani. Hasonlóan segítjük ezt a szövetkezetét az energiatakarékos szemesterménytároló kivitelezésében, ennek már folyik a próbagyártása. De hozzá kell tennem, hogy ez esetben is jelentős kockázat a szabadalom megvásárlása, és ez arra készteti a szövetkezetét is, hogy lépje át eddigi saját korlátáit, tüzetesen nézzen szét a piacon, mérje fel az esélyeket, és ehhez igazítsa a szükséges termelési, értékesítési tennivalókat. A Ügy érzem, csak félig válaszolt egy ko- w rabbi kérdésemre; arra, hogy az ipari szövetkezetek a kis sorozatú termékek gyártásával lépéselőnyben vannak. Eléggé kihasználják ezt? — Ma már ott tartunk, hogy egy-egy ruhaipari szövetkezetünk néhány darabos szériát is elvállal gyártásra, mert azt reméli, ebben a kis tételben van a nagy üzlet lehetősége is. Csakhogy én gyakorlatból tudom, ez nem ilyen egyszerű. Még amikor a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet elnöke voltam, gyakorta megesett, hogy a legváratlanabb időpontban toppant be a nyugati cég megrendelője, és villámgyorsan fölskicceit egy modellt, s kérdezte, ezt mi el tudjuk-e készíteni. Itt nem volt mese, azonnal intézkedni kellett: jött a modellőr, aki — ahogy mi mondtuk — „pulóverből” gyorsan kaptafára csinálta a megálmodott modellt. Ilyenkor pillanatokon, perceken múlott egy-egy jó üzlet, mert ha látta a partner, hogy nem jövünk zavarba, nagyobb volt a bizalma. Ehhez kapcsolnám, ma már mindenféle piacon igen kényesek a vevők. Kevesen tudják például, hogy a megye szövetkezeti cipőiparában állandó jelleggel jelen van két szovjet szakember, aki árgus szemmel figyeli a Szovjetunióba jutó termékeinket már a készítés folyamatában. Rendkívül megnőttek a minőségi követelmények, s emellett a gyártási határidők lerövidültek. Mindennek csak magas fokú munkaszervezéssel lehet eleget tenni. És még ekkor is marad kockázat! A fehérgyarmatiak jobbára azért kerültek nehéz helyzetbe, mert tönkrement a nyugati cég, amellyel kapcsolatuk volt. A Miért nem éri ilyen meglepetés a w „Nyírség” szövetkezete^ — Az ilyen ellen senki sincs bebiztosítva, de tény, hogy szubjektív okok is közrejátszhatnak a sikertelenségben. A nyíregyházi szövetkezet elnöke nemrég jött vissza az NSZK-ból, újabb jelentős megrendeléssel a zsebében. Nyilvánvaló, hogy ez egy előrete- kintőbb és a kapcsolatokat körültekintően ápoló igyekezet eredménye — amellett, hogy azért perdöntő a végzett munka minősége. A gazdasági életben végzetes dolog lehet, ha valaki csak egy hangszeren játszik. Nemcsak alkatrészből vagy anyagból jó egy kis tartalék, hanem elképzelésből, koncepcióból is többre van szükség. A termelés biztonsága megköveteli, hogy gyorsan mozgósítható tartalékkal rendelkezzünk, ha váratlan fordulatok nehezítik munkánkat. Ennek is meg- vanak a sajátos anyagi, technikai és személyi követelményei, amiről nem szabad megfeledkezni. A Szavaiból azt veszem ki, hogy a mun- w kahelyeken a piac kénye-kedve mellett sok múlik a dolgozó kollektívákon is ... — A jövedelemszabályozás idén bekövetkezett változásai az élőmunka hatékonyságának növelésére, a minőség javítására és fokozott takarékosságra ösztönzik szövetkezeteinket is. Változott a keresetszabályozási rendszer, emelkedett a társadalombiztosítási járulék, a fejlesztési alapok egy részét elvonják és módosultak, szigorúbbá váltak a tartalékalap felhasználásának szabályai. Ezek nehezítették szövetkezeteink helyzetét, de az eddigiek igazolják, hogy a munkahelyek többsége alkalmazkodni tudott a megváltozott követelményekhez. Sőt, a már említett Nyírség Ruházati Szövetkezet éppen a szabályozó alapján vehet igénybe bérpreferenciát. Az új szabályozó rendszer rögzíti a szövetkezeti iparban létrehozható kis szervezetek működési feltételeit is. A rugalmas szövetkezeti iparon belül egy még rugalmasabb szervezet is létrejött. A kisszövetkezetek és szakcsoportok létrejötte új impulzust adott a termelőmunkának, és javítja a jövedelmi viszonyokat. Megyénkben jelenleg hét kisszövetkezet, tizenhét ipari és szolgáltató szakcsoport, valamint két szövetkezeti gazdasági munkaközösség dolgozik, s az idei első félévi árbevételük csaknem 27 millió forint. • A Példáiból is kitűnik, hogy bár nehéz w helyzetben dolgozunk, de ha van jó terv, vannak vállalkozó szellemű emberek, ha megfelelő a munkafegyelem, az anyagi érdekeltség, akkor meg lehet birkózni a feladatokkal. — Szövetségünk messzemenően segíti a jövőben is a szövetkezetek versenyképességének fokozását. Változatlan feladatunk a népgazdasági egyensúly megteremtésének segítése, elsősorban a nyugati relációban értékesíthető termékek gyártásának fokozása, bővítése, amire az elmúlt időszakban csaknem 13 millió forint kölcsönt adtunk a szövetkezeteknek. Gondjaink — például az építőipari szövetkezetek elmaradása — tőlünk is még nagyobb figyelmet és jobb munkát igényelnek. Arra törekszünk, hogy a meny- nyiségi szemléletet mindenütt a jobb minőségre, az exportképességre törekvés váltsa fel. A jövőben ez lesz a szövetkezetek megítélésének alapja. @ Köszönöm a beszélgetést. Angyal Sándor 1983. szeptember 10^^ KM HÉTVÉGI melléklet
