Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
1983. szeptember 10. Kelet-Magyarország 3 Jelzések a munkahelyről Közérzetet alaki népaűvelés Szerkesztőségi kerekasztal az új vonásokról A MEGYEI ÉS AZ ORSZÁGOS szakszervezeti vehetők vajon tudják-e, hogy mi foglalkoztatja a tiszalöki szövőnőt, az ÉPSZER kőművesét, vagy a záhonyi /áltókezelőt? Tudhatják és' ;udják is, ha a havonta esedékes információs jelentőik eljutnak hozzájuk. Több szabolcs-szatmári üzemben — például a záhonyi üzem- gazgatóságon és iaz 5. sz. Jolánnál — az információs jelentés a valós életek tiik- •özi. Leírják á jelentések, milyen a dolgozók hangulata, hogyan reagálnak bi- lonyos helyi, hazai és külpolitikai eseményekre. Ezek a reagálások, vélemények havonta eljutnak íz illetékesekhez. Gyakran ntézkedéseket vonnak ma- ;uk után, de többnyire .háttér információul” szol- iáinak. A mozgalmi inunkban azonban nagyon ontosak ezek a jelzések. A zakszervezetek megyei ta- lácsán átolvastunk néhány tavi jelentést és meglepő, igyelemre érdemes dolgokul is találkoztunk. A HÓDIKÖT tiszalöki izemében és az Universil Ivegtechnikai Vállalat :yíregyházi gyárában pél- iául az „arányosítás” gon- iolata foglalkoztatja hosz- zabb ideje a dolgozókat. Vagyis: időnként az anyaállatainál megtartják a bi- almi küldöttek testületi ilését, s ezeken az üléseken ránytalanul kevés bizalmi épviseli a szabolcsi gyár- gységeket. Szavazásoknál, öntéseknél pedig nem íindegy a hovatartozás, a özpont bizalmijai nem is- íerhetik kellően a gyár- gységek gondjait és örö- leit Több szabolcs-szatmá- i ipari üzemből is érkezett rformáció, hogy egyes dip- imások és szakmunkások em juthatnak pluszkerethez, mert olyan a vég- ettségük, hogy nem alakzatnak gazdasági munka- özösséget. Lám, néhány elyen a kisvállalkozások ’.akmai sovinizmust születnek. Flakonok A Tiszavasvári Áfész tiszalöki műanyagüzemé- ben az Alkaloida megrendelésére nagy meny- nyiségben készítenek csomagolóanyagokat. A növényvédő szerek egyliteres flakonját Nagy Fe- rencné ellenőrzi. (Elek Emil felvétele) MEGYÉNK HÁROM VASAS ÜZEMÉBŐL is érkezett jelentés, mi szerint a Ská- la-Coop az utóbbi időben gyakran hirdette a tv-ben, hogy a kerti szerszámokat olcsóbban adja. Megyénk vasasai joggal kifogásolják, hogy a reklámozott szerszámok csak Pesten kaphatók, holott a vidéki boltokban nagyobb szükség lenne rájuk. A nyíregyházi vasutasok és a Nyíregyházi Konzervgyár dolgozói egymástól függetlenül javasolták, hogy a fiatalok lakásépítésének támogatásával differenciáljanak a végzett munkától függően. Érdekes és talán később megvalósítható az a javaslat, amely egy gyesen lévő szabolcsi kismamától indult el. Mint az információs jelentésben említette, 1975 óta megyénkben nem képeznek nappali tagozaton szociális gondozónőket, ugyanakkor kevés a képzett gondozónő. A javaslat: tegyék lehetővé, hogy a gyesen lévő kismamák közül jó néhányan tanfolyamon vehessenek részt és a három év alatt szakmát szerezhetnek. Hogy is juthat el mondjuk az ÉPSZER kőművesének kérése, véleménye például a SZOT főtitkárához? Ügy, hogy a bizalmiján és az szb-titkárán keresztül a kérése a havi információs jelentéssel elkerül az építők szakszervezetének megyei bizottságára. Itt egy összesítés után a jelentés a szakszervezetek megyei tanácsának illetékesei útján többek között eljut a Szak- szervezetek Országos Tanácsára is. A BIZALMIAK, AZ SZB- TITKÁROK, az információfelelősök fontos politikai munkát végeznek. A párt Központi Bizottságának áprilisi határozatában az áll: politikánk továbbra is legyen nyílt és őszinte. Fontos, hogy az információs jelentések is nyíltak és őszinték legyenek. Nábrádi Lajos Miben áll napjainkban a korszerű közművelődés? Hogyan változik a művelődési házak, otthonok, klubok szerepköre és arculata? Mennyiben képes közérzetet formálni, demokratizmust erősíteni a népművelő? Ezekről beszélgettünk Sánta Miklóssal, a vásárosnaményi Esze Tamás városi-járási Művelődési Központ igazgatójával, Lő- rincz Tiborral, a tiszaszalkai művelődési ház vezetőjével és Újvári Sándornéval, a Vásárosnaményi Forgácslapgyár közművelődési bizottsága titkárával. Lapunkat Páll Géza kulturális rovatvezető képviselte. Alig ismerték egymást Sánta Miklós: — A közművelődésben dolgozók egyik legfontosabb feladatának azt tartom; a népművelő azon igyekezzék, hogy sokszínű, sokrétű munkájával, személyiségével a környezetében élők közérzetét, szemlélet- módját formálja. Erre igen sok lehetőség kínálkozik a művelődési házakban szervezhető különféle rétegtalálkozóktól, az informáltságot növelő rendezvényekig. De a legnagyobb lehetőséget a kisebb köizösségek életben tartásában látom. Tapasztaljuk nap mint nap: sokszor a közös érdeklődés az elindítója annak, hogy az emberek egymás iránt is jobban érdeklődjenek, ismerjék meg egymás örömeit és gondjait. Újvári Sándorné: — Erre üzemen belül is jó lehetőségeket teremthetünk, hogy csak a saját példánkat említsem. Több kis művelődő közösséget szerveztünk, amelyekben a dolgozóink nagyon jól érzik magukat. Bebizonyosodott : az emberek a munkaidőn túl is szívesen együtt maradnak a munkahelyen. A mi gyáregységünkben is elég sok helyről járnak be a dolgozók, alig is-\ merték egymást. S éppen a népi tánc, vagy az irodalmi körben kerültek közelebb egymáshoz. A művelődő ember fellépése, magabiztossága, a közös ügyekbe való beleszólása is más, mint aki még nem ízlelte meg ezt. Lőrincz Tibor: — Érzékenyen és nyitott, szemmel kell együttélni a község lakóival. Oda kell figyelni minden igényre, amiről az emberek beszélnek, vagy éppen tanács- •talanok. Az acélárugyárban vagy negyven munkás horgászik, de szerettek volna régóta önállósodni, elszakadni a naményi egyesülettől. Hozzám jöttek, hogy hátha tudnék segíteni. Még Pestet is megjártam, azóta a szálkái horgászklubnak már százhúsz tagja van, és a negyven ipari munkáson kívül sok fiatal, sőt még pedagógushölgyek is horgásznak. Azaz bejárnak a művelődési házba, már ott tartunk, hogy filmvetítést kérnek biológiai témákról... Otthonosan bejáró vendégek Sánta Miklós: — Kár lenne tagadni, még ma is vannak és lesznek is olyan rendezvények, amelyeket közhasznú tanfolyamoknak hívunk és első látásra kevés közük van a kultúrához. Szabó-varró, segédmotor-vezető, gépíró és még ki tudja hányféle szakkör és tanfolyam van a mi művelődési központunkban is, amelyek tulajdonképpen pénzt hoznak, javítják az intézmény anyagi helyzetét. Azért nem vállalhatunk garanciát, ki hogyan tanul, boldogul ezeken a tanfolyamokon, bár igyekszünk jó szakembereket megbízni a vezetésükkel. Azt viszont a művelődés hasznára fordíthatjuk, hogy sok száz ember otthonosan bejár a házba, s szinte észrevétlenül tudomást szerez minden érdekesebb rendezvényről, legyen szó színházi előadásról, vagy éppen egy neves vendég meghívásáról, mondjuk az értelmiségi klubba. Újvári Sándorné: — Jól mondta az imént az egyik beszélgető társunk, hogy a népművelő egymaga nem tud jó munkahelyi közérzetet teremteni, ha nincsenek meg ehhez a további feltételek. Nálunk olyan szerencsés a helyzetünk, hogy a gyáregység gazdasági vezetői már-már a termelési feladatokkal egyenértékűen szorgalmazzák az üzemen belüli művelődést. Sőt, tájékozottak a városban elérhető kulturális lehetőségekről is. Nincs olyan művelődési rendezvény Namény- ban, amelyen a vezetőink ne lennének ott. Ne váljék hivatalnokká! Lőrincz Tibor: — Tudomásul kell vennünk, hogy a népművelő egy személyben politikus, pedagógus, aki nem húzódhat be a maga kis várába, a művelődési házba, s nem várhatja ott a bejövöket. Az utca emberének az igényeit, az öt foglalkoztató kérdéseket éppúgy kell ismernie, mint a község politikai, tanácsi, társadalmi szerveinek napirendjére kerülő kérdéseket. Ennek ellenére az a véleményem, ha nem tud szelektálni — a soksok értekezletre gondolok —, akár hivatalnokká is válhat, s az nem kedvez a népművelői munkának. — Az újszerűségről és az igények figyeléséről annyit: nemrég turisztikai eszköztárat vásároltunk, mert a fiatalok nem tudtak hová fordulni és pénzük meg nincs a drága eszközökre. Azóta mi kölcsönözzük a sátrat, főzőt, sok mindent, útikönyveket, térképeket is. Vagyis ismét lett egy kis közösség, amely kötődik a művelődési házhoz. Meghívó pályakezdőknek Sánta Miklós: — Régi gondjuk a népművelőknek, hogy a művelődési házakba, könyvtárakba, tárlatokra, hangversenyekre jórészt ugyanazok járnak. Egy szűkebb kör művelődik rendszeresen. Nálunk ez a kör elég szépen alakult az évek során, de tovább igyekszünk bővíteni. Minden évben megkeressük a városban, a járásban a pályakezdő értelmiségi fiatalokat. Meghívjuk őket a művelődési házba egy kis beszélgetésre. Megismertetjük velük, mit találnak a házban, milyen kulturális lehetőségeket kínálunk és miben számítunk a részvételükre. Ugyanezt megcsináljuk a pályakezdő szakmunkásokkal is. így nem marad kihagyott lépcsőfok az iskolai tanulás befejezése és a munkakezdés között. Kerekasztal-beszélgetésünk résztvevői még számos tapasztalatot mondtak el a korszerű népművelésről, a közösségteremtő, hangulatot formáló, emberközpontú népművelői tevékenységről, amelynek mind jobbak a lehetőségei a vásárosnaményi járásban is. Más kérdés, és ez már egy újabb beszélgetés témája lehet, — mit kell tenni azért, hogy minden népművelő valóban azt a munkát végezze, amire alkalmazzák, s kapjon szabad mozgásteret ötletei, újszerű elgondolásai megvalósításához. Páll Géza '--------------------------------------------------------------------------\ A zsák foltja N em arról a közmondásról lesz szó, mely szerint „Minden zsák megtalálja a maga foltját.” Itt és most a nyírmadaiak foltos zsákjait ajánlom az olvasók figyelmébe. A lap 3. oldalán (szeptember 8-án) megjelent egy eseménykép, amely tanúsította, a nyírma- dai Béke Termelőszövetkezetben megkezdték az őszi rozs vetését. A felvételen jól látható, hogy a pótkocsira rakott zsákok foltosak. És most gondoljon bárki bármit, csak azt ne: ennyire szegények lettünk. A folt — legyen az gabonás zsákon, vagy bármin — nem a szegénység jelképe, sokkal inkább utal a jó és takarékos' gazdára, gazdálkodásra. Arra, amit mostanában annyian, oly sokszor emlegetnek. Mert mi a takarékosság? Mindenképpen az, hogy a még valamirevaló eszközöket újra hasznosítják, ha a melléktermékeket, másodlagos, sőt harmadlagos anyagokat is feldolgozzák. Volt idő — ne is tagadjuk — amikor garmadával kerültek értékek szemétdombra, avagy rozsdatemetőbe. Ennek megvolt a maga cseppet sem helytálló ideológiája: mondván, nem érdemes vesződni a már elhasználódott eszközökkel (legyen az gép, zsák vagy akármi), mert többe kerül a leves, mint a hús. Ezt a logikát a kényelemszeretet, a hanyagság szülte. Mert kimondhatjuk, sohasem voltunk olyan gazdagok, hogy bármit elpazaroljunk, figyelmen kívül hagyjunk. Természetesen a gazdagság viszonylagos, csakúgy, mint a szegénység. Mert mit ér egy zsák újonnan? Talán vagy száz forintot. És mit ér egy zsák foltosán? Ugyanannyit. A felhasználó szemszögéből. Ez természetesen magyarázatra szorul. íme: a nyírmadaiak használnak vagy félsiáz foltos és eléggé elhasználódott zsákot. Ha ezeket korábban kiselejtezik és szemétre dobják, ötven új zsákot kell venni és ez ötezer forint. Nem nagy pénz, kibírnák, de ezzel az összeggel szegényebbek lennének. Mi hát a szegénység? Nem a folt hátán folt, hanem á pazarlás, a nemtörődömség és a nagyvonalúság. Annál is inkább, mert a rozsnak mindegy, milyen zsákban szállítják, foltos vagy új zsákból öntik a vetőgépbe. S zégyen-e, ha foltos valami? A folt sohasem volt szégyen, csak a rongyosság. A lyukas zsák, a lyukas lábas és a lyukas nadrág. Mert zsákon a lyuk szintén a restségre, a hanyagságra utal. Sok időt megélt emberek nemegyszer mondták: „Szegények voltunk, de annyira szegények sohasem, hogy foltnak való, tű és cérna ne lett volna a háznál.” Seres Ernő V ___________________________________________y M ég nagyon az elején tartanak a mezőgazdasági nagyüzemekben az almaszedésnek, szállításnak. A termés pedig — az előzetes becslések szerint — hasonló meny- nyiségűnek ígérkezik, mint tavaly. így tehát lesz munkájuk a gazdaságban dolgozóknak, amíg a fáról a ládába kerül a gyümölcs, amíg a kertből a vásárlóhoz jut az áru. S ezen a ponton lép be a termelő felelőssége. Mert illúzió csak arra várni, hogy leszerződik a kereskedelmi szervekkel, s a termést, átadják az exportáló vállalatnak. Az idei termésre az el- imúlt évinél kisebb mennyiségű szerződést íkötöttek a belföldi kereskedők. Tavaly már több gazdaság maga kereste a vásárlót, utánajártak a piacnak. Az elsők között éppen a Pécsi Állami Gazdaság ismerte ezt fel. Az ipari vállalatok munkásainak helybe, gépjárművel szállították az igényelt almát. Aztán rájöttek erre a .megyei gazdaságokban Is. Ha a kertben áll a gyümölcs, azzal nem javul, csak romlik a minősége. Ellenben a fogyasztásra alkalmas almát el kell adni. Még almavásárt is lehet rendezni, ahogyan teszik, tették mostanában .nagyon sók helyen a dinnyével. Miért kerül szóba ismét ez a téma? Nem vitás, elsődlegesen azért, mert újra almaszüret van. Aztán októberben már késő kapkodni, most kell szervezni az értékesítést, beszervezni az ipari üzemeket, gyárakat. Ezzel egyben olcsóbb is az alma, mert nem csapják az árához a kereskedelmi árrést, ami két-három kézen keresztül is növekedhet. A gazdaságnak, a szövetkezetnek a tisztességes hasznon felül csak a fuvarköltséget kell felszámolnia. Nagy tételeknél pedig az is csökken. Van olyan termelő- szövetkezet. amelyik a szerződött mennyiségen felül a többi alma értékesítéséről is időben gondoskodik, s ezt nem tartják amolyan másodlagos feladatnak. A fényesli.tkei Tisza Gyöngye Termelőszövetkezet vezetői elmennek a környező ipari központokba, több mint félszáz címet írtak ki a telefonkönyvből, főként a borsodi, az északi iparvidékhez tartozó üzemekét, s oda levelet küldenek. Ezekben értesítik az üzemben dolgozókat, amennyiben szükségük van belföldi minőségű almára, úgy írják meg az igényüket és a szövetkezet saját gépkocsijával elszállítja. É rdemes-e néhány tonna, esetleg néhány tíz tonna alma eladásáért ekkora cécót csapni? Érdemes, mert lehet, hogy az a néhány tíz tonna alma maradna a gazdaság nyakán, s a mostani gazdasági helyzetben egyetlen kapott forint sem megvetendő. S. B.
