Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-06 / 210. szám

1983. szeptember 6. Kelet-Magyarország 3 Közel hatvan felsőfokú végzettségű műszaki szakem­ber dolgozik a Vulkánban. Az utóbbi években megfiatalo­dott ez a gárda, harminc év körüli az átlagéletkor. Sokuk­nak ez az első munkahelye, s a jelek szerint megtalálták számításukat. A gazdasági kihívások válaszra várnak, alkotókedvük, energiájuk nélkülözhetetlen. Á gyakorlatban nehezebb — Papíron sok mindent meg lehet oldani, a gyakor­latban nehezebb a helyzet — kezdte a beszélgetést Zsámba István. — Ezért is örülök, hogy a kohómérnöki diploma mellé megszerezhettem a gaz­daságmérnökit. A gazdaságos- sági számításokat nem egy­szerűen az íróasztal mellett végzem, hanem állandóan üt­köztetem a megállapításokat a műszaki lehetőségekkel. — Munkaköröm szerint a műszaki osztályhoz tartozom, a forgácsolás technológiájá­val, az öntvények utómeg­munkálásával foglalkozom nap mint nap. Ez a terület sok új minőségi követelményt vet fel. Például a Hajdúsági Iparműveknek szállítjuk az automata mosógépek öntött vázát — ellensúlyát —, ami­re azután a többi részt felsze­relik. Hogy a növekvő elvárá­soknak megfelelhessünk, gyárkapun belül magunk ter­vezzük, készítjük a minő­ségellenőrző készülékeket. — Az öntvényeket szere­lésre készen szállítjuk. A ko­rábbihoz képest ez új, és az­zal jár, hogy az esetleges ön­téshibákra, mi magunk aka­dunk rá, nem a partnerünk­nek okoz bosszúságot. Meg­takarítjuk a selejt felesleges és költséges oda- és vissza­szállítását. Mi ebből nekünk a nyereség? Rögtön közvetle­nül látjuk, hol fogyatékos a munkánk. Javulhat a műsza­Erdő, mező védelmében A KÖRNYEZETVÉDŐK — érthető módon — a legna­gyobb „ellenség”, az ipar el­len harcolnak, 'hiszen a gyár­kémények felelősek a savas esőkért, a szennycsatornák szorítják egyre lejjebb folyó- inkban a nemes halakat. Ke­vésbé ijesztő, és nem olyan látványos a termőterület zsu­gorodása, a talaj kondíci­ójának elhanyagolása, mert közvetlenül senki egészségé­re nem veszedelmes, ezért az abban nem érdekeltek azt is mondhatnák, hogy ez nem tartozik a környezetvédelem­hez. Nincs igazuk! A mező- gazdaság a lehető legszéle­sebb területen felelős azért a környezetért, amivel a szó legszorosabb értelmében ál­landóan kapcsolatban van. Néhány évtized alatt egy közepes megyényi szántó lett az ipartelepek, az autópályák áldozata. Szabolcs-Szatmár- ban egyedül az elmúlt három évben közel hatszáz hektárt vontak ki a termelésből, de mint azt a TESZÖV legutób­bi elnökségi ülésén megálla­pították, örvendetes, hogy egyre kevesebbet kénytele­nek átadni a szövetkezetek, mert szigorúbbak lettek a rendelkezések és riasztóbbak a kilátásba helyezett szank­ciók. NEM ELÉG A „FÖLDFOG- LALÓK” TÁVOLTARTÁSA. A termőföld védelmében alapvető, hogy minden hasz­nálható terület a mezőgazda- sági termelést szolgálja. És még ez is kevés. Óvni szük­séges a termékenységet, sőt aki ad magára mint szakem­ber, az fokozza is. A megyé­ben két-három termelőszö- vetkezetnyi terület, közel tíz­ezer hektár marad évente ve­tetten, amiben az időjáráson kívül az ember is ludas, aki­nek a gondjaira bízták. Ez ellen is születtek intézkedé­sek, két esetben kezdemé­nyeztek az illetékes hatósá­gok eljárást, és a büntetés nem maradt el. A TALAJ TERMÉKENY­SÉGÉT JAVlTÖ és hosszú távon befolyásoló legjelen­tősebb tényező a komplex melioráció. A megyében a hatodik ötéves tervben vár­hatóan 87 ezer hektáron ren­dezik a nem kívánatos vizek sorsát, nem kevés gazdaság­ban válik ezáltal termelő erő­vé az, ami ma még a vesztet- ségek egyik forrása. Egyik helyen a víz gond, másutt pedig a homok hul­lámzik, amint hátára kapja a szél. Kerek 100 ezer hektár szorul a Nyírségben véde­lemre és javításra. Üj felada­tot jelent a jelenlegi homo­kos területek almaültetvé­nyeinek esetleges kivágása. Célszerű fontolóra venni a gyepesítés és az erdősítés le­hetőségét. Az erdőtelepítés eredményeként egyébként az 1950-es 35 ezer hektárról kö­zel kétszeresére emelkedett a fagazdaságban hasznosítható terület annak ellenére, hogy 3000 hektár fasort számoltak fel a melioráció során. A föld használata során a termelés folyamata bizonyos kémiai anyagok nélkül nap­jainkban már elképzelhetet­len. Hogy kizárólag hasznot hajtson a felhasznált kemi­kália, arra a megyében 112 felsőfokú végzettségű növény­védő szakember és 3280 szak- és betanított munkás ügyel. Mindazonáltal a tech­nológiai fegyelem még to­vább fokozható és törekedni lehet az új és bevált kör­nyezetkímélő technológiák, tapasztalatok átadására. Na­gyon sok tartalék van a taka­rékos talajművelés kiterjed­tebb alkalmazásában. A koncentrált és a kevés­bé koncentrált állatartó tele­peken keletkező hígtrágya kezelése csak egyharmadában megoldott. A konzerváló, sa­vanyító, a lényerő üzemek, valamint a pálinkafőzők melléktermékei szintén sza­badon bűzlenek a legtöbb he­lyen, pedig' értékes takar­mánytartalékok rejlenek egyik másik cefrében. A KÖRNYEZETVÉDEL­MET ELEMEZVE nem lehet szó nélkül hagyni a mezőgaz­dasági területek mellett a települések szemét- és hul­ladéktárolását, szennyvízel­helyezését. Azt lehet monda­ni, hogy általában nem meg­oldott a kérdés, és hozzá le­het tenni, hogy a helyi ter­melőszövetkezetek döntő se­gítséget nyújthatnak a prob­lémák rendezésében. Igaz, hogy ebben egyelőre rossz példát nyújtanak egyes tsz- ek majorjai a rendetlensé­gükkel, de vannak már közös gazdaságok, amelyek ezzel is többet törődnek mint koráb­ban. Így 55-en már csatla­koztak a TESZÖV által meg­hirdetett „Tiszta mezőgazda- sági termelőszövetkezet” mozgalomhoz, amelyben száz­ezer forint díj is ösztönzi a résztvevőket, hogy kritiku­sabb szemmel nézzenek szét a házuk táján. A környezettel törődök mindenütt, esetünkben a me­zőgazdaságban, először az emberek közérzetére gondol­nak, amikor felemelik a sza­vukat. Teszik ezt azért, mert az állampolgárt így nyerhe­tik meg maguknak. A PILLANATNYI KÖZ­ÉRZETEN azonban túllát­nak, és még fenyegetőbb ve­szélyeket szeretnének elhárí­tani, vagyis gondolnak a jö­vővel. A mienkkel és gyer­mekeinkével. A környezet- szennyezők és -védők csatá­ja tulajdonképpen „egy ka­pura” folyik, mert érdekeink végül is azonosak. Ezt sok helyen, különösen az iparban nem szívesen látják be. A közös érdek felismerése a természethez legközelebb, a mezőgazdaságban a legkézen­fekvőbb. Ésik Sándor A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat nyírbátori gyáregységében műszakonként negyven fu­tóművet szerelnek össze, különböző típusú pótkocsikhoz. (Jávor László felvétele)------------------'j Surrantok Az alma-szüret egyik leg- fotosabb munkaeszköze a szedőedény, ami valami­kor vödör volt, később feltalálták az alul ürít­hető műanyagból, vagy vászonból készült, úgy­nevezett surrantókat. A surrantó a gyor ürítés mellett azért is előnyös, mert megóvja a gyümölcs minőségét, az alma nem törődik. A surrantok praktikusságánál csak egy volt a baj, a magas áruk, azonkívül a műbőrt so­kan más célra is felhasz­nálták. A máriapócsi Rá­kóczi Termelőszövetkezet érdeme a jó ötlet, hogy a gumigyári hulladékot hasznosítva kezdjék meg az olcsóbb, viszont a ko­rábbi céloknak teljesen megfelelő surranok gyár­tását. Idén mintegy 7 ezer ilyen almaszedő esz­köz készült és a felhasz­nálók nemcsak az alacso­nyabb ár miatt veszik szí­vesen, de azért is, mert anyaga — gumimatrac- hulládék — nem olyan keresett cikk a kézi bar­kácsoláshoz, mint a mű­bőr. Rövid idő alatt megkedvelték a vásárlók a vajai II. Rákóczi Ferenc Tsz édesített gyü­mölcs- és zöldségtermékeit. Az őszi BNV-n a termelőszövetkezet részt vesz ezekkel a cse­megékkel. Képünk: az asszonyok egy csoportja az édesített paradicsomot csomagolja. (Elek Emil felvétele) Takarékos kazán A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet nagy sikerrel mutatta be az 1981-es BNV-n a MODUL típusú ta­karékos, korszerű széntüzelé­sű kazánjait. BNV-díjat nyert a termék. Sorozatgyártását még abban az évben meg­kezdték, s eddig különböző változataiból összesen 4 ezer darabot gyártottak. Az idén továbbfejlesztették a MODUL-kazánokat. Ki­szűrték az észlelt hibákat. Nemrégiben fejeződtek be a kísérletek, s mint Hajdú. László, a szövetkezet elnöke elmondta, a mérések egyér­telműen bebizonyították: a korszerűsített MODUL-kazá- nok kiállták a próbákat. Sa­ját gyártmányú hőcserélőt is beépítettek a termékbe. Ezzel nemcsak a hibaforrások szűntek meg, hanem tovább javult a kazán teljesítőképes­sége, kezelése komfortosabb és gazdaságosabb az üzemel­tetése. Tüzeléséhez legmegfele­lőbb a borsodi mosott, rostált daraszén, amelyből október­től folyamatos lesz az ellá­tás. A korszerűsített MODUL- kazánok gyártását megkezd­te a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet. Az el­ső 100 darabot még szeptem­ber közepén megkapják a Vasvill-üzletek. Elsősorban Szabolcs megye igényeit igyekeznek kielégíteni. Ezek­kel a takarékosan üzemelő kazánokból először a 150 is­kola, óvoda, bölcsőde, és kü­lönböző oktatási és szociális intézmény megrendelésének tesznek eleget. Év végéig mintegy 4000 darab kerül forgalomba, s ami nem mel­lékes, változatlanul, a régi áron! (f) tünk, a legyártott fékdobok mozgatását gépesítettük. Hogy naprakészek marad­hassanak, illik a szaktudást állandóan „karbantartani”. Az öntödei szakemberek az iro­dalom nyomonkövetésén túl tagjai a bányászati és kohá­szati egyesület öntödei szak­osztályának. Előadásokat hallgatnak, szakmai konfe­rencián vesznek részt, hazai és külföldi tanulmányutakra jutnak el. Most éppen egy öntészeti szemináriumra ké­szül a helyi szervezet néhány tagja, akik azután tapaszta­lataikat megosztják munka­társaikkal. Közreműködik az egyesület — Mindig felfedezünk va­lami újszerű technológiai megoldást, amit itthon is al­kalmazhatunk —, mondta Zsámba István, aki egyúttal az öntödei szakosztály helyi szervezetének titkára is. — Hasznosnak bizonyultak az acélnyersvas alkalmazásáról hallottak is. A termelési terv előkészítésébe is bevonnak bennünket. Évente kétszer van műszaki konferenciánk a gyáron belül, ahol felvetése­ink, elképzeléseink mellett érvelhetünk, vitázhatunk. Ügy tartják, hogy egy-egy műszaki problémát tizenötfé­leképpen lehet megoldani. Nincs megkötve a kezünk, hogy azt az egyet — a gazda­ságilag, műszakilag optimá­list — megkeressük. Reszler Gábor Méltatlan... B olondságok címmel vetítette a televízió vasárnap délelőtt egy gyermekeknek szóló műsor második részét. Ezúttal egy iskolai fordí­tott nap volt a keret. Az író, Szabó Éva, eleve el­követett egy végzetes hi­bát: a tréfás ailkalmat ko­molyra vette. De hát ez még nem érdemelne szót. A műsor egy részében az olymposzi istenek — megszemélyesítői tizen­két—tizenhárom éves is­kolások — szakállason, mai közgazdasági fogal­makat mondtak fel, lát­hatóan küszködve a szá­mukra érthetetlen szö­veggel, a blődlis szituáci­óval. De még ez sem ér­demelne töhbet, bár a gyermekek elleni merény­let a tévében mindenkép­pen közügy. A csúcs az volt, ami­kor ezek a tizenéves srá­cok beöltöztek II. Lajos­nak, Tömöri Pálnak, ma­gyar főúrnak. Mindegyi­kük alakját ostobára, idi­ótára írta a szerző. A ki­rályi sátorban zajlott a jelenet, a mohácsi csata előestéjén. A srác-főurak azon vitatkoztak: miként lehetne úgy elveszíteni a csatát, hogy a török elé­gedett legyen. Bárgyú szö­veg, rossz viccek sora tet­te nevetségessé a mohácsi csatát. Mohács nem vicc. Mél­tatlan a magyar televízió­hoz, hogy teret ad az ízet­lenkedéshez, éppen ak­kor, amikor komoly em­berek százai fáradoznak azon, hogy gyermekeink igaz módon ismerjék tör­ténelmünket, rendelkez­zenek nemzeti önbecsü­léssel, hogy kialakuljon nemzeti büszkeségük és öntudatuk. A történelem­nek van humora. De nem, akkor, amikor ezrek hal­nak meg, amikor egy hi­bás politika a nemzet sor­sát pecsételi meg. O lvasom: a televízió tízrészes filmet ké­szít Széchenyiről. Nem olyan régen Med- nyánszky alakja villan­totta fel történelmünk egy szeletét. Egyre több kis­fáim foglalkozik a magyar históriával. Ügy látszik a televízió egyik osztálya nem látja, min fáradozik a másik, (bürget) Műszaki értelmiség a Vulkánban Optimumkeresők Hivatlanul egy gazdasági munkaközösség megalakulá­sának szemtanúja lettem. Az Öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységében műszaki szakemberek dugták össze a fe­jüket, hogy tisztázzák a részleteket: miként, mikorra ké­szítsék el a kisöntödei formázó sorok tervét. Hárman to­vább maradlak az Irodában: Fehér Gusztáv üzemfenntartá­si osztályvezető-helyettes, Katkó Elemér hidegüzemi tech­nológus és Zsámba István tervező-elemző közgazdász. A lüktető gyár hangjai kísérték beszélgetésünket. ki, technológiai fegyelmünk, kapcsolódott a beszélgetésbe Fehér Gusztáv. Hyitott szemmel Az üzemfenntartási osz­tály helyettes vezetője hét ' technológussal, üzemmérnök­kel és százhúsz szakmunkás­sal őrködik azon, hogy a gép­sorok mindig üzembiztosak legyenek. Egyszerű és bonyo­lult berendezések tartoznak a kezeik alá, melyeknek nem­csak az állapotát óvják, ha­nem a műszaki színvonalát is emelik. Hogy állandóan javuljanak a munkakörülmé­nyek, pótlólagos automatizá­lásokkal csökkentik a nehéz fizikai munkát. Olyan átala­kításokra is törekszenek, amikkel exportálható termé­kek állíthatók elő. Az ehhez kapcsolódó tervezői munkára az osztály dolgozóiból kivite­lező csoportot alakítottak. — Rengeteg megoldásra váró műszaki probléma kí­nálja magát, csak nyitott szemmel kell járni — magya­rázza Katkó Elemér. — A ne­héz munkaterületre egyre ke­vesebb a jelentkező, ezeket a kezeket gépekkel igyekszünk pótolni. Legutóbb az öntvény­gyártáshoz ötletes homok­szortírozó gépet készítet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents