Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 6. Kommentár Közös érdek A z NDK vendége Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellár, a szociáldemokrata párt alelnöke, nem sokkal korábban Franz Josef Strauss a Keresztényszociális Unió elnöke tett látogatást a szocialista német államban. Nyilván nem lesz ünneprontás, ha a kapcsolatok örvendetes fejlődése ellenére is emlékeztetünk rá: néhány hónappal ezelőtt egy tranzitutas váratlan halála kapcsán a jobboldali nyugatnémet lapok és nyomukban egyes politikai erők egymást túllicitálva folytattak valóságos hisztériakeltést az NDK-val szemben. Noha az NDK államelnöke ebben a helyzetben kénytelen volt lemondani tervezett NSZK-beli látogatását, továbbra is hangsúlyozta: Berlin változatlanul a két német állam építő, békés egymás mellett élésének, Európa biztonságának erősítésére törekszik. Kisvártatva a nyugatnémet politikában is módosulás következett be a kétoldalú kapcsolatok megítélésében. Közvetlenül Kohl kancellár nagyjelentőségű moszkvai útja előtt nyugatnémet bankok több milliárd márkás kölcsön folyósításáról állapodtak meg az NDK-val. A gesztus nem kerülte el senki figyelmét. Ezt követték apró, de fontos mozzanatok, amelyek érzékeltették, hogy Bonnban is erősödik a két német állam jószomszédi kapcsolatai szükségességének felismerése. Persze nagyon sok múlik magán a két országon, s azon, miként alakulnak — határaikon túlmutató jelentőséggel bíró — kétoldalú kapcsolataik. S ebben az összefüggésben csak egyet lehet érteni a nyugatnémet Frankfurter Rundschau egy közelmúltban tett megjegyzésével: vajon miért hagyta a bonni kormány, hogy hosszú hónapok teljenek el „a németországi politikával” kapcsolatos koalíciós birkózással, mielőtt saját maga aktívan elősegítette volna a légkör oldódását. Gy. S. Lázár György, a Minisztertanács elnöke hivatalában fogadta a hazánkban tartózkodó Jean Golt, a belga miniszterelnök első helyettesét, igazságügy-minisztert. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke (jobbról) fogadta Helmut Schmidt volt nyugatnémet kancellárt, a szociáldemokrata párt alelnökét. Képünkön: páncélosok behajózásra várnak hogy délebbre szállítsák őket. Egy szovjet tábornok a légiprovokációról Durva és szándékos provokációnak minősítette a Szovjetunió légterének a Kamcsatka félsziget, az Ohotszki- tenger és Szahalin szigete fölött történt megsértését Szem- jon Romanov vezérezredes, a Szovjetunió légvédelmi erői főparancsnokságának parancsnoka. — A légterünkbe behatolt külföldi gép durván megsértette a polgári repülés nemzetközi szabályait is, beleértve a nemzetközi polgári légiközlekedésre vonatkozó chicagói konvenciót ' — jelentette ki Romanov sajtótudósítók előtt. A Szovjetunió légterét megsértő, a nemzetközi polgári repülés szabályait megszegő, légi navigációs jelzőfények és helyzetjelző fények nélkül közlekedő repülőgép személyzete nem reagált a szovjet elfogó vadászgép egyetlen »kapcsolatteremtési kísérletére sem. A vadászrepülőgép pilótája hosszú időn át több kísérletet tett arra, hogy a légteret megsértő gépet a legközelebbi szovjet repülőtérre vezesse. A- szovjet pilóta azonban — noha többszöri kísérletet tett a repülőgéppel való rádiókapcsolat megteremtésére — ezt nem tudta végrehajtani, mivel a légteret megsértő gép személyzete nem felelt a rádióhívó jelekre — mondta Romanov. Ezután a pilóta a vadászgép szárnyának billegtetésé- vel próbált jelzést adni. Eközben a szovjet elfogó vadászgép jelzőfényekkel repült, amelyekkel többször villanó jelet adott a személyzetnek, hogy felhívja a figyelmet magára. Mindazonáltal sem a szárnyak billegtetése, sem a fények villogtatása nem hozta meg a szükséges eredményt. A légteret megsértő repülőgép éjszakai repülési körülmények között 8—10 ezer méteres- magasságban folytatta útját a Szovjetunió területe fölött. A jelzőfények nélkül közlekedő gép körvonalai nagymértékben emlékeztetnek az RS— 135 típusú amerikai felderítő repülőgépre. A szovjet elfogó vadász pilótája figyelmeztető lövéseket adott le nyomjelző lövedékekkel a légteret megsértő repülőgép haladási irányában; ily módon kívánta feltárni a személyzet figyelmet az ország légterének durva megsértésére. Az ilyen lépést a szabályok 1 lehetővé teszik. Ez a légteret megsértő gép irányával párhuzamos lövések leadása az elfogó vadász fedélzeti fegyvereiből. Romanov vezérezredes felhívta a figyelmet a szóban forgó gép személyzetének több mint különös magatartására és az adott légifolyosón a légiforgalmat irányító szerveknek — jelen esetben az Egyesült Államok és Japán repülésirányításának — a viselkedésére. A nemzetközi szerződések értelmében e két ország — a vonatkozó nemzetközi szerződések aláírója — köteles irányítani a gép repülését. Mint azonban az eset bizonyítja, ez nem történt meg — mutatott rá Romanov. A repülőgép mintha bújkált volna az éjszakában a Szovjetunió területe fölött. Nincs kétség afelől, hogy ez szándékos akció volt, amelynek célja durva provokáció, s hogy ez a provokáció kinek áll érdekében, és miért, nem nehéz kitalálni. Csupán ebben az évben amerikai katonai repülőgépek — köztük repülőgép-anyaha- j ókról felszállt gépek — kilenc esetben sértették meg a Szovjetunió határait a Kuril- szigetek térségében — hangsúlyozta Romanov. Az említett eseteken kívül ugyancsak ez évben a Bering- szorosban és a Ratmanov- sziget térségében is megsértették a Szovjetunió légterét amerikai repülőgépek. A felsorolt tények arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok légiereje és haditengerészete mindezt előre megfontolt szándékkal teszi. Minthogy az említett esetek nem a véletlen művei voltak — az elkövetett légtérmegsértések elemzése ezt bizonyította —, mindez nyílt, előre megfontolt szándékkal elkövetett provokációra emlékeztet. Kétségtelen, hogy az ilyen tények nem szolgálják az országaink közötti államközi kapcsolatok javítását, és csupán nagyfokú gyanakvást és egymás iránti bizalmatlanságot ébreszthetnek — mondotta Romanov vezérezredes. Havasi Ferenc beszéde (Folytatás az 1. oldalról) több tanterem fogadja idén a tanulókat. Az év eddig eltelt szakaszában 5 százalékkal többen utaztak külföldre, mint tavaly. A szociálpolitikai elvek következetes végrehajtása nyomán júliusban emelkedtek a családi pótlékok, szeptembertől pedig a legalacsonyabb nyugdíjak. Megkezdődtek az előkészületek az iparban a 40 órás munkahét bevezetésére. Az elhatározott- nál valamivel nagyobb a vásárlóerő kiáramlás és a tervezettnek megfelelő a fogyasztói árszínvonal. Az életszínvonallal kapcsolatos elképzeléseket úgy sikerült megvalósítani, hogy közben a gazdaság teljesítménye összességében alatta maradt a tervezettnek. Az iparban differenciált a helyzet: vannak ágazatok, alága- zatok, amelyek jelentősen túlteljesítették, előirányzataikat, másutt a terveknek megfelelően alakulnak az eredmények, ám előfordulnak jelentős elmaradások is. Együttvéve azonban az ipar sem a termelési tervét, sem a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását, sem az exporttervet nem tudta ez ideig teljesíteni. Az okokat vizsgálva beszélhetünk a piaci helyzet gondjairól, hiszen változatlanul jelentősek az értékesítési nehézségek. De természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a termékszerkezet kívánatosnál lassúbb korszerűsödését, a versenyképesség mérsékeltebb alakulását. Még mindig tapasztalhatunk szervezetlenséget, egyik-másik vállalatnál nem a fő kérdésekre koncentrálnak. A mezőgazdaságot sújtó aszály — a gazdasági gondjainkat gyarapítva — elvitte a rekordnak ígérkező termést. Sajnos a jelentős terméskiesés nemcsak az idén, hanem jövőre is érezteti hatását. E kár miatt közel kettőszáz mezőgazdasági üzem, szövetkezet veszteségessé válhat. A vártnál kisebb terméshozamok megzavarhatják a takarmánypiac nyugalmát is. A kiesések kihathatnak az élelmiszeripar ez évi és a jövő esztendő első félévi teljesítésére, a termelési, az exportcélokra, az emberek jövedelmére, keresetére is. Az év további részében is alapvető feladat az ország fizetőképességének fenntartása. A következő hónapokban is fontos tennivaló a külső egyensúlyi helyzet javítása. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy megőrizzük és védelmezzük hazánk korrekt, jó gazdasági partneri hírnevét. Ugyancsak célunk a belső piac egyensúlyának és nyugalmának megőrzése. Mindezekhez s a veszteségek pótlására, mérséklésére mozgósítani kell erőinket, s ennek szellemében kell számba venni jövő évi tennivalóinkat. Az elemzések azt mutatják, hogy összefogással csökkenthetők az aszálykárok következményei. Ebben azonban nemcsak a mezőgazdaságnak vannak feladatai. Az üzemen belüli kiesések pótlásával, a szervezettebb munkával, a takarékosabb gazdálkodással mérsékelhetők a veszteségek. Adottak a lehetőségek az alaptevékenységen kívüli bevételek növelésére is. Az iparnak is részt kell vállalnia a mezőgazdasági exportkiesések pótlásából, s fel kell készülnie a mezőgazdaság jövő évi igényeinek a lehető legteljesebb kielégítésére. A külkereskedelemnek is — jobb piaci és ármunkával —, kiesett termékek pótlásával hozzá kell járulnia a veszteségek enyhítéséhez. A pénzügyi szakembereket is bevonva aktivizálni kell gazdasági diplomáciánkat. A szállítással foglalkozó szakembereknek is fel kell készülniük az áruk gyors, pontos továbbítására. A kormányzat különböző eszközökkel — kereskedelmi módszerekkel, hatósági intézkedésekkel, az érdekeltségek jobb megteremtésével — az elkövetkező hónapokban is erősíti a belső piac biztonságát, nyugalmát, segíti a legnehezebb helyzetben levő megyéket, gazdaságokat. A segítésnek természetesen vannak más lehetőségei is. Akadt már példa arra, hogy takarmányhiánnyal küszködő gazdaságnak segítségére sietett olyan, amelyiknek feleslege volt, nem egy esetben —, s jó lenne, ha ez általánossá válna — az erősebb segíti a gyengébbet. Mindezek a példák mutatják, hogy különböző gazdasági egységek együtt gondolkodnak, s ezt mindenképp támogatni kell. Havasi Ferenc rámutatott: — Úgy ítéljük meg, hogy a kiesések ellenére is fenntartható az áruellátás jelenlegi szintje az országban, rendelkezésre állnak a kellő árualapok. Világossá kell azonban tenni, hogy mindez csak akkor valósítható meg, ha a veszteségeket jobb, hatékonyabb, szervezettebb munkával pótoljuk. Ennek alapja a nyugalom, a politika iránti bizalom, az összeforrottság, s az, hogy közös nemzeti céljainkért az ország egész lakossága kész az eddiginél is többet tenni. Ezért a társadalom politikai egységének, a különböző erők összefogásának erősítésén kell a jövőben is munkálkodni. A Központi Bizottság titkára végezetül rámutatott: — A párttól sosem volt idegen a reform gondolata, s ha itt az ideje, a gazdaságban is a kor követelményeihez igazítja a módszereket. A tervezést például úgy kell tökéletesíteni, hogy még alkalmasabb legyen a központi akarat közvetítésére és a helyi önállóság kibontakoztatására. Elkerülhetetlen a közgazdasági szabályozó rendszer minőségi változtatása is, hogy jobban segítse a célok elérését, s előre kell lépni a szocializmus intézményrendszerének fejlesztésében is. (l Havasi Ferenc beszéde után Szabó József rektor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja átnyújtotta a diplomát a Politikai Főiskola elmúlt tanévben végzett 211 hallgatójának. A fejlődd Burma B urma a hetvenes évek második felében nagyszabású vállalkozásba kezdett: megindította, majd az évtized végére sikerre vitte a maga „zöld forradalmát”. Az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésével és új, ter- mőképesebb vetőmagfajták fölhasználásával a délázsiai ország néhány éve elérte, hogy legfontosabb növényi termékével, a rizzsel nemcsak saját lakosságát tudja ellátni, de mintegy egymillió tonnát exportálhat is. Ez az eredmény ösztönzően hatott a gazdaság más ágaira is: a tavaly befejeződött négyéves fejlesztési terv folyamán évi átlagban 6,6 százalékkal növekedett a társadalmi össztermék. A siker rést ütött azon az ördögi körön, amelyből sok, Burmához hasonló adottságú fejlődő ország mind a mai napig képtelen kitörni. Ezek az országok elmaradottságuk miatt nem tudják megfizetni azokat a külföldi beruházási javakat, amelyek éppen elmaradottságuk felszámolásához kellenének. Gazdasági eredményeinek köszönhetően Burma most a korábbinál valamivel többet fordíthat ilyen célokra. Ezek az eredmények annál is becsesebbek, mivel az ország nehéz körülmények között érte el őket: mire Burma exportálni tudta a rizst, annak ára a korábbinak kétharmadára csökkent. A kormány erre intézkedéseket tett a növénytermesztés többsíkúvá tételére: növeli a kukorica, k ______________ a cukornád, a földi mogyoró és a szézám termesztését. A nagy reményekkel kecsegtető kőolajtermelés megtorpanása következtében szigorú takarékossági intézkedéseket vezettek be. Van azonban egy növényfajta, amelynek termesztését a kormány nemhogy nem pártolja, hanem minden erejével akadályozni igyekszik. Ez a növény a mák, az ópium alapanyaga. A kormányellenes gerillaszervezetek arra kényszerítik az ellenőrzésük alatt tartott területeken lakó parasztokat, hogy fokozott mértékben termesszék a mákot. Ugyanis e kormány- ellenes, szakadár mozgalmak fő védnöke, Kína az utóbbi időben csökkentette a gerillák támogatását, így azoknak új pénzforrás után kellett nézniük. A kormány- ellenes csoportok elleni harc nagy erőket von el a gazdaságfejesztéstől. Az ország vezető ereje, az 1962 óta hatalmon lévő Burmái Szocialista Program Pártja, nevéhez méltóan egyfajta „burmai szocializmus” felépítését tekinti céljának. Politikáját a nemzeti érdekek elsődlegességének és az önerőre támaszkodásnak az elve, valamint az alpvető gazdasági szükségletek kielégítésére való összpontosítás jellemzi. A burmai vezetés óvakodik attól, hogy az ázsiai ország gazdaságilag függő viszonyba kerüljön bármely külföldi államtól vagy érdekcsoporttól. Külföldi magánvállalatok nem ruházhatnak be az országban, még akkor sem, ha ezt kedvező feltételekkel tennék. Igyekeznek korlátozni a külföldi kölcsönfelvételt is. Ezek esetében csak azokat az ajánlatokat fogadják el, amelyek a legkedvezőbb feltételekkel párosulnak. (Az adósságteher ennek ellenére már kezd problémát okozni a burmai gazdaságnak.) A kormányzat igyekszik megakadályozni egy olyan elitrétegnek a kialakulását, amely pazarlásával erőforrásokat vonna el a gazdaságfejlesztéstől és aláásná a lakosság munkaerkölcsét. Az önerőre támaszkodás elvének megvalósítása bizonyos fokú elzárkózással és belső puritanizmussal jár. A külfölddel szembeni gyanakvás oka az is, hogy az ország egységét fenyegető szakadár mozgalmak külső támogatást kapnak. Az elzárkózás hosszú ideig inkább használt, mint ártott az ország érdekeinek. Burma nem utolsósorban ennek köszönhette, hogy kimaradt a tőkés világgazdaság válságából. A legutóbbi időkben azonban Rangun már enyhíteni igyekszik ezen az elzárkózáson. Ennek oka egyebek mellett éppen a gazdaság sikereiben keresendő: ezek ugyanis lehetőséget teremtettek arra, hogy Burma kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat építsen ki más országokkal. A ranguni kormány ezért napjainkban inkább arra törekszik, hogy sokoldalúvá tegye külkap- csolatait. Eddigi legfőbb kereskedelmi partnerei Japán és az Egyesült Államok voltak. Tavaly kétszázmillió frankos hitelszerződést kötött Franciaországgal és megpróbál nyitni a szocialista országok felé is.
