Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-30 / 231. szám
19&.3. szeptember 30. Kelet-Mag járomig 3 Vendégeinké a szó GEORGIJ PETROVICS RUDENKO: Célunk a magasabb szintű termelés Háromnapos előadó körúton vesz részt a megyében Georgij Petrovics Rudenko, a Szovjetunió Állami Tervbi- zottságának osztályvezetője. A szovjet élelmezési program megvalósításáról, magyarországi tapasztalatairól kérdeztük: — A Szovjetunióban elegendő az alapvető élelmiszerek mennyisége. A feladatunk az, hogy a minőségi ösz- szetételt változtassuk a korszerű táplálkozásnak megfelelően. Az utóbbi években a termelésben kedvezőtlen tendenciák érvényesültek, mert a hús, a tej, a főzelékfélék előállítása a kolhozok és szovhozok számára veszteségessé vált. A lakosság jövedelme nőtt, nagy lett a kereslet az élelmiszerek iránt, ugyanakkor az árak húsz év óta változatlanok maradtak. Ezért a termelői érdekeltséget javítottuk, hogy a termelés növekedjen. A felvásárlási árakban 15—20 százalékos jövedelmezőséget biztosítunk. — Egy 1990-ig tartó feladatsort dolgoztunk ki. A program megvalósításának legfőbb módjai a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának megerősítése. Átgondoltuk a szervezeti változásokat is, ezért körzeti agráripari egyesüléseket hoztunk létre. Itt az üzemek megtartják önállóságukat, azonban a termelő, kiszolgáló és értékesítő hálózat átfogásával megváltozik az érdekeltség, a keresetük azon múlik, milyen eredményeket érnek el. Bár csak egy éve múlt, hogy a legfelsőbb plénumon jóváhagyták az élelmezési programot, máris több eredményt könyvelhetünk el. így 8 százalékkal nőtt az állatok felvásárlása, 10 százalékkal a tejtermelés, miközben az állomány is emelkedett. — A Szovjetunió a tőkés országokból minimálisra kívánja csökkenteni a mező- gazdasági termelvények vásárlását! ugyanakkor bővíteni szeretné a szocialista országokkal való kereskedelmet. Különös helyet foglal el Magyarország, hiszen például ebben a megyében a termelt alma nagyobb része is hozzánk kerül. A magyar mező- gazdaság vívmányaiból több mindent átveszünk. Például szeretnénk azt a termelési szintet elérni gabonából az egy főre jutó termésmennyiségben, mint a magyarok. — Igen kedvező, hogy mindenütt munkát látok, hogy keresik a módokat, miként lehet jobban, hatékonyabban gazdálkodni. Jólesett az az érdeklődés, hangulat, amit itt találtam. Figyelem azt az irányítási módszert, amit itt alkalmaznak a mezőgazdasági üzemeknél. Nálunk korábban a kolhozok és szovhozok igen sok termelési mutatót „felülről” kaptak, most már az a törekvés, hogy ne központilag határozzunk meg mindent, hanem a legfőbb célokra ösztönözzünk. Némi eltérés tapasztalható az itteni termelési rendszerek és a nálunk létrejött körzeti agráripari egyesülések között, azonban a cél azonos, hogy magasabb szintű termelést érjenek el, s ehhez az egyesülés a megfelelő koordinációt ellássa. Kedvező benyomásokat szereztem a vajai termelőszövetkezetben is, ahol az alma feldolgozása, tárolása, ipari hasznosítása mutatja a jövő útját — fejezte be Georgij Petrovics Rudenko. L. B. WOLFGANG MICHEL PROFESSZOR: Sokoldalúbb szakembercserék A héten megyénkben tartózkodott a Kammer der Technik (az MTESZ NDK- beli testvérszervezete) Mag- • deburg megyei küldöttsége, amely az MTESZ megyei vezetőségével aláírta az 1984/ 85-ös együttműködési megállapodást. Wolfgang Michel professzort, a KdT Magdeburg megyei elnökét a tapasztalatokról, tervekről kérdeztük. — A két terület nagyságrendbeli különbségei ellenére (Magdeburg megye 1,3 millió, székhelye 300 ezer lakost); 252 üzemi szervezetben 16 ezer KdT-tag tevékenykedik) sok közös vonást is találtunk, ezek jó alapot teremtenek a két szervezet közötti együttműködéshez — mondta az elnök. — Kapcsolatunk kétéves, ezalatt különösen az építő-, az élelmiszeripar valamint a mezőgazdasági technika területén alakult ki gyümölcsöző tapasztalatcsere. Külcfottsé- geink programjában nagy gondot fordítunk arra is, hogy kicserélhessük tapasztalatainkat a tudomány eredményeinek gyakorlatban történő alkalmazásáról. A professzor többek között azt is elmondta: a műszakitudományos tapasztalatokon kívül szakembereik számára értékes volt a magyar gyakorlat megismerése, például milyen az MTESZ kapcsolata a párt-, állami szervekkel valamint a tudományos egyesületekkel. A delegáció az együttműködés területeinek bővítési lehetőségeiről is tájékozódott Szaibolcs-Szatmárban. Erről a vendég elmondta: — Szeretnénk több információt szerezni a gazdasági szabályozók működéséről. Sokat várunk a ma korszerű tudománya, a mikroelektronika területén kibontakozó együttműködéstől. Ennek lehetőségeit hamarosan nyíregyházi szakember tanulmányozza Magdeburg- ban. Nálunk például új tudományos egyesület is alakult, amely a mikroelektronikának az orvostudományban történő felhasználását segíti. — Mostani megbeszéléseink során a konzerv-, a cipő- és a ruhaipar több üzemét is felkerestük. Szeretnénk, ha a mi hasonló üzemeinkkel közvetlen szakmai együttműködés alakulhatna ki. A gépipar területén a GTE-vel a karbantartás kérdéseiről tervezünk tapasztalatcseréket. Ez lesz tehát az 1984/85-ös program váza, de már most kitűnik: számos további lehetőség is van az együttműködés későbbi szélesítésére. M. S. Hat nincs elég pénzed... Demecseri vámnak Szóljanak, jövünk!” A nehezebb gazdasági körülmények ellenére is egyenletesen fejlődik Demecser. Köszönhető ez az előrelátó tervezésnek, a jó szervezésnek, a lakosság forintokat pótló társadalmi munkájának, és a megyei tanács támogatásának. A hivatalos meghatározás így hangzik: , „Demecser a településfejlesztés kategóriájában kiemelt alsó fokú körzeti központ, vonzáskörzete Kék, Székely és Gé- gény”. Ha az ember végigmegy a nagyközségen, tapasztalja, hogy megvan itta központosítás szinte valamennyi feltétele. Apadó forintok Csakhogy a további fejlesztéshez apadóban vannak a forintok. Korpái Jánosné, a szövőgyár adminisztrátora, tanácstag azt mondja: a nagyközség központja szépen kiépült, de a perifériákra nagyobb gondot kellene fordítani. Az Árpád és a József Attila utcán nagy eső után szinte nem lehet közlekedni. Más utcákat is ki kellene kövezni. Az útépítéshez a tanácstag asszony tudna társadalmi munkát szervezni, de hát csupán társadalmi munkával nem épülhetnek utak. A szennyvíz elvezetése is égető gondja néhány utcának. Veres Júlia pedagógus, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára szerint meggyőződés után, értelmes célokért százak áldozzák fel szabad idejük egy részét. A bölcsőde építésének végén például több asszony ajánlotta: „Ha kell, szóljanak és jövünk takarítani.” Jöttek. A férfiak lapáttal, ásóval, az üzemek dolgozói gépkocsikkal és erőgépekkel érkeztek. A tsz-lroda dolgozói nemrég egy kis parkot építettek. Ősz elején a Kossuth utca végén játszótér épül társadalmi munkában. Az előzetes felmérés szerint a Népfrontnak nem lesz nehéz mozgósítani a szülőket. Társadalmi munkával Nagy János, a nagyközségi közös tanács elnökétől hallani: a VI. ötéves tervben eddig minden „bejött”. Vagyis megvalósultak az eredeti elképzelések. Most épült a nyolc tantermes, tornateremmel ellátott általános iskola. Egy régebbi épület átalakítása is folyamatban van, itt korszerű étterem és napiközi otthon épül az iskolának. Az új iskola nem kevesebb, mint 23 millió forintba került. Természetes, hogy az összeg nagyobb része a mewei tanácstól származik. De az alapozásinál, a terep- rendezésnél a lakosság nem kevesebb minit 900 ezer forint társadalmi munkát végzett. Ősszel új parkot hoznak létre az iskola előtt, kizárólag társadalmi munkával. A körzet megyei tanácstagjai idén 80 ezer forint saját kerettel rendelkezik. Ezt az ősz- szeget felajánlotta az iskola utómunkáihoz. ,A 80 ezerből kerítésnek való anyagot, valamint fákat és cserjéket vásárolnak, a többi a lakosság dolga. Akadnak pénzügyi gondok is. A szennyvízelvezető rendszer teljes és gyors kiépítése több millió forintba kerülne. Ehhez azonban már nem ad támogatást a megyei tanács, ámbár engedélyezte, hogy a helyi tanács 3 millió forint bankhitelt vehessen fel. Egymillió erre a célra van a demecseri kasszában, a hitellel együtt hamarosan meglesz a négymillió és ebből megvalósíthatják a szennyvízhálózat építésének első szakaszát. Gyógyszertár épül A közelmúltban a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat új takarmányboltot nyitott, s e bolt mellett még idén kialakítják az új piacteret. Az asztalokat és a szükséges faanyagot a tanács vásárolja meg, magának a piacnak a kialakítása a helyi ÁFÉSZ dolgozóira vár. Az új gyógyszertár építéséhez ingyenes telket adott a tanács. Ide ötmillió forintért épít a megyei gyógyszertári központ. Ez év végén korszerű gyógyszertára iS lesz a nagyközségnek. Jövőre másfél milliót fordítanak a belvíz egy részének elvezetésére és a szenny víziprogramot is folytatják. Nábrádi Lajos O lighanem a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat az egyik legjelentősebb ipari tanuló szakmunkásképző bázis Szabolcsban. Bajzáth Gyula, szakoktatási főelőadó újságolta, hogy az új tanéviben félezer szakmunkástanuló képzését oldják meg 19 szakmában a vállalatnál. Alig három hete érkeztek meg a „gólyák”, hogy megkezdjék a fészekrakást. Közel 180 első éves ipari szakmunkástanuló: leendő kőművesek, ácsok, villany- és vízvezeték-szerelők, szobafestők, szerlke- zetlakatosok, hegesztők stb., mintegy 17 szakma holnapi mesterembereinek a képzéséről -neveléséről gondoskodnak a vállalat Széchenyi utcai és Tünde utcai bázisain. Az ország legkorszerűbben felszerelt tanműhelyei állnak rendelkezésükre a fiataloknak. Modern eszközökkel ellátott mérőlabor atói ;um, gépi és kézi tanműhelyek, berendezések, szemléltetőeszközök stb. Két évvel ezelőtt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 7 millió forintot adott a SZÁÉV-nek a szakmunkástanulók gyakorlati oktatásának korszerűsítésére. Ebből az összegből jövőre mintegy 500 ezer forintot költenek a Széchenyi utcai oktatóterem klubbá történő átalakítására, melyet különböző szemléltetőeszközökkel, írásvetítőkkel, magnókkal is ellátnak majd. „tanulógyárban” tizenöt iskolai szakoktató és mintegy félszáz vállalati oktató, a legkiválóbb szakemberek mesterek, többszörösen kitüntetett szocialista brigádvezetők gondoskodnak a gyerekek politikai és szakmai képzéséről, arról, hogy három év múlva olyan, a munkát szerető, a szakmáját értő és elkötelezett fiatal szakmunkások kerüljenek az ÉL.ET-be, s természetesen az üzemekbe, akik minden körülményeik között megállják a helyüket. (farkas) n A BEAG kisvárdai gyárában a közelmúltban kezdték meg az előszoba-garnitúrák gyártását. Idén 780-at készítenek. Képünkön a faipari üzemben Gál László és Kovács Bertalan állítja össze az előszoba-garnitúrát. (G. B. felv.) A zöld kakastaréj lány, aki olyan riadtan kapaszkodott a hirtelen gyorsuló metrókocsi fogantyújába, zöld kakasta- | Tájt viselt. Tüskésen fölfelé fésült frizurájából állt ki középen ez az égnek meredő taréj, és a minden új hóbortra kapható szolgáltató iparos zöldre lakkozta valamivel. A lánynak piros arca volt, egészséges; szélfútta, mintha most jött volna a mezőről, át az ártéren, s aztán végig a gáton, ahol szabadon érhette a nap, nem úgy, mint itt, a kormos falú házak tövében, oszlásnak indult be- tonkerítések között. Riadtan állt e föld mélyén futó csörömpölő csodában, mely mast haladt át éppen a Duna alatt. — Nem természetes dolog ez — gondolta tán. s tenyerével megérintette a taréjt, ott van-e, megvan-e még? Első fizetésemből, emlékszem, csináltattam egy lefelé bővülő nadrágot. Libegett, mint a zászló a bokám körül, néztem is a szabótól hazafelé, botlásig, orrabuká- sig. Senkinek \setm volt minálunk akkor még ilyen, Pesten járó egyetemistáktól tudtam, hogy ez most a divat. Aztán ahogy viseltem, jártam benne, úgy kezdtem egyre kínosabban érezni magam. Nem nézett senki feltűnően, nem is szóltak, de nekem minden gondolatomat ez a lábom szárán körbe csavarodó nadrág kötötte le. Szélben még csattogott is. — Két nap múlva eladtam fele áron, s azóta soha nem kapok elsőre semmilyen divat után. A metrón kapaszkodó lányra nézek, elkapja a szemét, és az ajkába harap. Bújna már szinte, vinné, egyébként igen takaros fejét csap alá, zuhany ialá, de nem. még nem. Sokba került a fodrász. A mozgólépcsőn látom újra, amint a keze fölröppen megint, — nagyanyám simította meg így a kontyát, s igazította helyre <az elkószált szálakat, — de ez a mozdulat félbemarad, nem érinti csak a szálak hegyét, azután tétován lehull a kéz, s a zöld taréj is eltűnik, a mindent magába olvasztó tömegben. Mester Attila „Tanulór LL gyár“
