Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-30 / 231. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 30. Napi külpolitikai kommentár Halvány remény S alvadorról hallván az újságolvasónak önkéntelenül is vér, gyilkosságok, pusztulás jut az eszébe. Nem csoda, hiszen évek óta más hír alig érkezik Közép-Amerika e kicsiny országából, mint hogy fegyverrel próbálják eldönteni a jövendőt. Tízezrek haltak meg a harcokban, s ezrek a fegyvertelen polgárok közül a jobboldali rendszer hadseregének és a rezsimet mániákus gyilkolással megszilárdítani próbáló rohamosztagok terrorakcióiban. A halál földjéről tehát ritkán érkezik jó hír, ezért aztán az idei szeptember végét piros jegyekkel illik jelölni a naptárakban. Tegnap ugyanis tárgyalások kezdődtek a salvadori hazafiak és a kormány között. Mégpedig — közvetlen megbeszélések; nem úgy, mint az előző hónapokban, amikor az amerikai kormány latin-amerikai megbízottján keresztül léptek csak kapcsolatba egymással a salvadori polgárháborúban érdekeltek. Persze, ezektől a tárgyalásoktól korai lenne gyors, látványos sikereket várni. Hiszen a polgárháború tétje a hatalom, s az ahhoz konokul, semmilyen erőszaktól vissza nem riadva ragaszkodó jobboldali rezsim aligha fogja azt békésen átengedni. Ám bebizonyosodott: a felszabadító csoportok túlságosan nagy erőt és tömegbázist képviselnek, tehát fegyverrel nem lehet őket megsemmisíteni. Erre a salvadori kormányzatot minden módon támogató Washington is rádöbbent, ezért is keresett más utat a salvadori rendezésre. A más út pedig csakis a politikai tárgyalásoké lehet, ez késztette a gerillamozgalmat arra, hogy leüljön a gyűlölt rendszer képviselőivel. Jól látják, hogy az Egyesült Államok hatalmas gazdasági és katonai támogatása miatt a rezsimet még sokáig nem lehet legyőzni a harctereken, tehát beláthatatlan ideig folyhat az országot pusztító, lakosságát naponta kínzó hadakozás. A tárgyalásokon azt kellene kidolgozni, hogy Salvadort miként lehet átvezetni a demokratikus viszonyok megteremtésének korszakába. Ez persze kölcsönösen óriási engedményeket tételez fel. Kompromisszum kerestetik, különben tovább dörögnek a fegyverek. A mostani közvetlen tárgyalások erre nyújtanak — igaz, egyelőre halvány reményt. Avar Károly Első lépések az űripar megteremtéséhez Három hónapja a világűrben Három hónapja tartózkodik a világűrben Vlagyimir Lja- hov és Aiekszandr Alek- szandrov, a Szaljut—7—Szojuz T—9 űrkomplexum két lakója. A több mint 90 nap alatt a két űrhajós 1500-szor kerülte meg a Földet. Kipróbálták a szovjet űreszközök új típusát, a Szaljut űrállomással hónapokon át összekapcsolva keringő, szállítóeszközként és űrlaboratóri- umként használható Kozmosz—1443 jelzésű mesterséges holdat, kipakolták az űrállomásra utánpótlást szállító Progressz—17 teherszállító űrhajót, elvégeztek 92 különböző tudományos kísérletet. Ezek túlnyomó része technikai kísérlet volt, amelyek — a szovjet szakemberek megfogalmazása szerint — a folyamatosan termelő űripar megteremtéséhez visznek közelebb. Az űrállomás fedélzetén levő berendezésekkel az űrhajósok mintegy 300 különböző anyagot állítottak elő. Nagyon sok új tapasztalatot szereztek az elektronikai ipar számára rendkívül fontos és földi körülmények között igen, nehezen előállítható kristályok ipari méretű gyártásában, a rendkívül tiszta ötvözetek és biológiai anyagok, köztük gyógyszerkészítmények elkészítésében. Szovjet szakemberek számítása szerint az űrállomásokon végzett ipari jellegű tevékenységből származó haszon 1990-re elérheti az 50 milliárd rubelt. Vlagyimir Ljahov és Aiekszandr Alekszandrov a 340— 354 kilométer magas röppá- lyáról folytatta a Föld felszínének megfigyelését is, mintegy 3500 fényképfelvételt készítve a Szovjetunió különböző területeiről. A Szovjetunió a világűrből származó információk segítségével csupán a kőolaj- és földgázkutatásra szánt összegeket eddig már több mint 100 millió rubellel tudta csökkenteni. A két űrhajós jó egészségi állapotban folytatja munkáját. Az űrrepülés kezdetén rájuk nehezedő nagy terhelés miatt az első hónap végén mindkettőjüknél a pszichikai kifáradás jeleit észlelték. Ezen a nehéz első időszakon azonban sikerrel túlestek. Normális munkaritmusra álltak be, amely viszont azzal a veszéllyel járhat, hogy tevékenységük monotonná, unalmassá válik számukra. A program irányítói ezért időről időre új, érdekes kísérleteket végeztetnek velük. KULTURÁLTAN, olcsóbban Étkezhet, KELLEMESEN SZÓRAKOZHAT AZ ARANY SZARVAS ÉTTEREM ajánlatai vasárnapokon: — 4 féle menüt 20% kedvezménnyel szolgálunk fel, — a cukrászsütemények elvitelre IV. osztályú áron kaphatók. A családi és egyéb rendezvények lebonyolítására kiváló lehetőséget nyújt éttermünk különterme. VARJUK KEDVES VENDÉGEINKET! (1505) Kádárlános fogadta a grenadai miniszterelnököt (Folytatás az 1. oldalról) mény János, hazánk Grena- dában is akkreditált nagykövete, valamint Unison White- man külügyminiszter és George Louison, mezőgazda- sági miniszter, az Üj Mozgalom Párt (JEWEL) Politikai Bizottságának tagjai és Richard Jacobs, Grenada Budapesten is akkreditált nagykövete. Maurice Bishop a nap folyamán fogadta a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség képviselőit, élükön Barabás Miklóssal, a DÍVSZ főtitkárával. Wlll'l LOSONCZI PÁL ÉS DR. VÄRKONYI PÉTER TÁRGYALÁSAI Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki az ENSZ- közgyűlés 38. ülésszaka alkalmából tartózkodik New Yorkban, csütörtökön a délelőtti órákban látogatást tett Javier Pérez de Cuellarnál, a világ- szervezet főtitkáránál. Eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet problémáiról és a világszervezet előtt álló feladatokról. Az Elnöki Tanács elnökét elkísérte a látogatásra dr. Várkonyi Péter külügyminiszter is. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és dr. Várkonyi Péter külügyminiszter látogatást tett Jorge Illuecanál, az ENSZ-közgyűlés újonnan megválasztott elnökénél is. Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön New Yorkban találkozott Sah Mu- hammed Doszt afgán külügyminiszterrel és megbeszélést folytatott vele a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi helyzetről. HAZÁNKBA ÉRKEZETT AZ OSZTRÁK ALKANCELLAR Marjai József miniszterelnök-helyettes meghívására, csütörtökön Budapestre érkezett Norbert Steger, az Osztrák Köztársaság alkan- cellárja, kereskedelmi és iparügyi miniszter. Norbert Steger budapesti tartózkodása során — mint a magyar— osztrák gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság társelnöke —, részt vesz a bizottság soron következő, 3. ülésén is. A vendéget a repülőtéren Marjai József fogadta, jelen volt Arthur Agstner, Ausztria magyarországi nagykövete. BELGRÁDI JELENTÉS A dinár vásárlóerejének csökkenése miatt Jugoszláviában kivonják a.forgalomból az 5, 10, 20 és 25 párás ércpénzt és csak az 50 párás marad meg. A pénzkibocsátásra vonatkozó törvény ezzel kapcsolatos módosításáról a képviselőház elé terjesztett indítvány értelmében 1984. január 1-től minden fizetési meghagyást kikerekítenek, mégpedig az 1—24 párára szóló végösszeget 0 párára, a 25—74 parára szólót 50 parára és a 75—99 parára szólót 1 dinárra. A jelenleg még forgalomban levő ércpénzek közül a legkisebb, az 5 párás előállítási költsége több mint tízszerese névértékének. ★ A Danas (Ma) című zágrábi hetilap legújabb számában megjelent cikk szerint Jugoszláviában az idei első fél évben 172 sztrájkra került sor mintegy 120 000 résztvevővel. A munkabeszüntetésekben részt vevők száma — átlag 60—70 fő — nagyjából megegyezik az előző évek átlagával, 1980-hoz viszonyítva viszont felére, öt órára csökkent a munkabeszüntetés átlagos időtartama. Folytatódnak a fegyverzetcsökkentési tárgyalások A bécsi maraton Október 30-án lesz tíz esztendeje, hogy megkezdődtek a bécsi tárgyalások. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Csütörtökön Bécsben megnyílt a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről folyó tárgyalások 31. fordulója. A plenáris ülésen a szocialista országok képviseletében felszólalt Emil Keblusek, a csehszlovák küldöttség vezetője. Beszédében hangsúlyozta, hogy tekintettel az éleződő nemzetközi helyzetre, a tárgyalások most kezdődő fordulójának különleges jelentősége van. A varsói szerződés tagállamai nagyon sokat tettek azért, hogy a bécsi tárgyalásokon reális és mindkét fél számára elfogadható megoldást találjunk — mondotta Emil Keblusek. A tárgyalásoknak a holtpontról való elmozditásában nagy jelentőségük van a szocialista országok ez év február I7-én benyújtott javaslatainak és a június 23-án előterjesztett, „A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről” szóló sen csökkenteni kell. A másik nehézség az ellenőrzés ügye. A Varsói Szerződés országai szerint magát a csökkenést kell kölcsönösen ellenőrizni. A NATO tagállamai viszont azt követelik, hogy a megmaradt erőket és fegyverzeteket ellenőrizzék. Komoly gyakorlati kérdések is megoldatlanok. Eddig már több ízben hivatalos létszámjelentést cseréltek a résztvevők. Ezekből kiderül, hogy 1976 óta a Varsói Szerződés körülbelül 10 ezerrel csökkentette, a NATO pedig két ütemben összesen 41 ezer fővel növelte haderejének létszámát abban a körzetszerződéstervezetnek. A szocialista országok delegációi remélik, hogy a Nyugat minél előbb konstruktív javaslatokkal válaszol a szocialista államok kezdeményezésére — jelentette ki végül Emil Keblusek. 10. évfordulójához közeledik az az 1973 októberében kezdődött megbeszéléssorozat, amely napjainkra „bécsi maraton” néven vonult be a legújabbkori diplomácia történetébe. A bécsi királyi palota nevezetes báltermében elhelyezett kör alakú asztalnál a résztvevők a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyalnak. Hallatlanul fontos tanácskozásról van szó. Csökkenteni a szembenállás élességét A felek a két szövetségi rendszer legérzékenyebb pontjain, mondhatni ütköző területein kívánják csökkenteni a szembenállás élességét. A NATO oldaláról az USA. Nagy-Britannia, Kanada, Belgium, Hollandia, Luxemburg és az NSZK tárgyalnak. A Varsói Szerződés oldaláról a Szovjetunió mellett Csehszlovákia, NDK és Lengyelország tartoznak azokhoz az államokhoz, amelyeknek egyetértése az eredmény feltétele. Megállapodás esetén a fegyverzetcsökkentés Belgium, Hollandia, Luxemburg, az NSZK, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország területére vonatkozna. Rajtuk kívül egy sor állam (Bulgária, Dánia, Görögország, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Románia és Törökország) „különleges státusszal” vesz részt a tárgyalásokon. Ez azt jelenti, hogy teljes jogú vitapartnerek, de nem tartoznak a csökkentés területéhez és ahhoz a körhöz, amelynek egyetértése biztosíthatja a megállapodást. Két szakasz Eddig nagyjából két nagy szakaszra bontható a tárgyalás. Az első 1980-ig tartott, ebben a szakaszban érzékelhető előbbrelépés mutatkozott: elfogadták a csökkentés körzetének határát, s hogy a csökkentésnek két lépcsőben kell történnie. Az elsőben, amely három évre szólna, csak a Szovjetunió és az USA szerepelne. Lényegében megegyezés született abban is, hogy nyomban ezután a többi érintett ország haderejének szintjét befagyasztanák — bár a NATO nyilatkozatai e tekintetben nem voltak egyértelműek. Végül a második szakaszban mindkét oldalon 900 ezer főben állapítanák meg a szemben álló hadseregek létszámát, s ebbőt 700—700 ezer ember tartozna a szárazföldi haderő kötelékébe. Megállapodtak abban is, hogy az átfogó egyezményt megfelelő ellenőrzési módozatok is kísérnék. Elvi különbségek Idővel azonban bizonyos elvi különbségek kerültek felszínre, amelyeket nem sikerült felszámolni. A Varsói Szerződés oldaláról rámutattak arra: a jelenlegi hadi- technika rendkívüli gyorsasággal szül olyan fegyvereket, amelyek hatásfoka óriási és a csupán létszámban kifejezett egyensúlyt megbonthatják. Ezért nemcsak a katonák létszámát, hanem a különböző fegyverfajtákat is kölcsönöben, amelyről a megbeszélések folynak. Az amerikai tendencia tehát a létszámnövelés irányába mutat. Ráadásul a Varsói Szerződés a létszámkérdésben igen nagyvonalúan, a NATO pedig sértő bizalmatlansággal lép fel. A Varsói Szerződés oldaláról nemcsak elfogadták a NATO létszámjelentését, hanem abba is beleegyeztek, hogy a haditechnikát karbantartó közel 300 ezer NATO- alkalmazott „civilnek” számítson — holott a Varsói Szerződés oldalán ezt a tevékenységet katonák látják el, akik természetesen beleszámítanak a létszámba. A NATO még így is azt az álláspontot foglalja el, hogy a Varsói Szerződés által jelentett 979 ezernél 170 ezerrel magasabb a tényleges létszám. Jó szándék jele 1983 tavaszán a Varsói Szerződés országai egy lényeges javaslattal kísérelték meg a kitörést ebből a zsákutcából. A már régebben elért első egyezményt átfogalmazták úgy, hogy a két fél a jelenlegi létszámtól függetlenül 900 —900 ezerre csökkentse fegyveres erejének létszámát. Javasolták, hogy a Szovjetunió és az USA még az idén egy- egy meghatározott csapattestet vonjon ki Közép-Európá- ból. Végül indítványozták, hogy valamennyi többi közvetlen résztvevő azonnal fagyassza be fegyverkezési szintjét. E kezdeményezésre érdemi válasz nem érkezett. Ennek nyilvánvalóan az az egyik oka, hogy a bécsi tárgyalások csak egy — bár rendkívül fontos — elemét jelentik a leszerelési fórumoknak. A közép-hatótávolságú rakétákról folyó genfi eszmecserék például alapvetően befolyásolhatják a bécsi megbeszéléseket.
