Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-25 / 227. szám
1983. szeptember 25. Kelet-Magyarország 3 KETTŐN All Ügyintézés — munkaidőn kívül Mind több ember számára válik közüggyé, hogyan bánnak az ügyeikben eljáró állampolgárokkal, egyáltalán mikor és kik fogadják őket a különböző hivatalokban, s hogy lehetne elérni, hogy nem munkaidőben kelljen ügyeket intézni. Ezekről volt igen hasznos eszmecsere a közelmúltban a Hazafias Népfront megyei bizottságán. A megbe- sziélés tulajdonképpeni témája nem általában az ügyintézés, hanem a dolgozók munkaidőn kívüli ügyintézésének elősegítése volt, ami bármilyen általánosan is hangzik; társadalmi érdek. Sok-sok ember jár-kél slaját munkaidejében ügyeinek rendbetételéért tanácson, rendőrségen, Állami Biztosítónál, földhivatalnál, illetményhivataInál és még ki tudja hány szervnél, intézménynél. Az ügyfelek többsége nem lógni akar a munkahelyéről —bár akadnak ilyenek is —, hanem máskor nincs lehetőség az ügyeit elintézni, mert a hivatalok, szervek általában kora délután bezárják kapuikat. Mi hát a megoldás? Lehetővé kell tenni, hogy a különböző hivatalok, szervek bizonyos napokon a szokottnál tovább tartsanak nyitva és fogadják az ügyfeleket. S mivel általánossá vált a szabad szombat, indokolt volt megszervezni a tanácsoknál a szombat délelőtti ügyeleti ügyfélszolgálatot. Csak a megyeszékhely városi tanácsán évente 200 ezer ember fordul meg különböző ügyekben. Az utóbbi időben több intézkedést hoztak; megszervezték az ügyfélszolgálati irodát, amely meghosszabbított nyitvatartással áll az érdeklődők rendelkezésére és szombaton is mehetnek az állampolgárok a tanácsra, ahol ékkor elsősorban információkat kaphatnak ügyeikben. A tanácsi tapasztalat szerint, még tárttá magáit a régi beidegződés; aki csak teheti nem a szabad idejében megy a tanácsra és más szervekhez ügyeit intézni, hanem a munkaidőben. így aztán hiába tartanak megerősített ügyeletet a tanácsok, állnak készenlétben az ügyintézők, ha alig-alig kopognak be hozzájuk az ügyfelek. Az állampolgárnak szakítani kellene a régi beidegződéssel, a tanácsi és más hivatali alkalmazottaknak pedig be kellene látni, az ügyfelek még nem szokták meg a meghosszabbított és a szombati ügyintézési lehetőségeket. Tovább kell keresni a közeledés módját. Kettőn áll az ügyintézés minőségének és szokásrendjének alakulása. A kívánatos az lenne, hä sikerülne mindenütt a helyi sajátosságokhoz legjobban alkalmazkodni. Páll Géza Szüret llonatanyán Üres telek — nincs gazdája? Pavilonüzletek Beépítetlen, üres telkek tarkítják a nyíregyházi városközpontot. Az építkezéseknél még csak-csak eltűri a szem, hogy utólag kerül a helyére az áruspayilon, a szolgáltató létesítmény. Ám a régi épületek között is akad egy puszta porta, amely bántja a szemet. Ezért a Nyíregyházi Városi Tanács nemrégiben közzé tett egy listát, hol lehetne a megyeszékhelyen kereskedelmi, vendéglátóipari vagy szolgáltató létesítményt letelepíteni. A Marx tér és a Pazonyi út torkolatánál több pavilon is helyet kap. Virágot árusítanak majd a közterületfenntartó vállalat kis boltjában és egy maszek kereskedőnél, fodrász is dolgozik majd a pavilonsorban. Jelenleg alapozzák az elárusítóhelyeket, tavaszra minden bizonnyal a helyére kerül az utolsó cserép virág is. A Búza tér északi oldalán a tanács a KIOSZ közreműködésével hat kisiparosnak ad lehetőséget az ipar gyakorlására. Többek közt szitanyomás sál, gyöngyfűzéssel foglalkoznak majd itt a mesterek. Az üres telkek egyúttal nemcsak a beépítésre adnak módot, hanem a környékért hiányzó szolgáltatásokat is pótolják. A kórház közelében a Csályi Ferenc Ss a Zalka Máté utcán is meghirdetett a tanács egy-egy területet. A Jósavárosban három pavilont telepítenének még le, a Stadion utca és az Északi alközpont térségében, a Kun Béla és az Ószőlő, a Dózsa György utca és a Sarkantyú utca találkozásánál lenne még valamilyen árus stand. A Kert közi lakótelepen több módosítás után presszót nyitna egy kereskedő, a Tölgyes csárdával szemben, a Sza- muely-lakótelepen, Sóstón a Krúdy-szálló szomszédságában lenne valamilyen kereskedelmi egység. Egyelőre nincs gazdája a Dózsa György utcán a zöldségesbolt és a kollégium közötti üres teleknek, a Kórház utca és az Északi körút találkozásánál kínálja magát a hely eladásra, a Vöröshadsereg és a Gimnázium köz, a Móricz Zsigmond utca és a Simái út, a Szarvas és a Kígyó utca, valamint a Jókai tér környéke is lehetőséget nyújtana valamilyen maszek bolt nyitására. A Hatzel téri piacon új mérlegházat építenének. A megyeszékhely részletes rendezési terve — amely pár éve készült — még nem tartalmazta a különböző területekre, hol lehetne valamilyen kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenységre helyet kijelölni. A városi tanács termelésellátás-felügyeleti osztálya a meghirdetett helyek odaítélésénél a környékbeli lakosság ellátását tartja döntőnek, s így a város nemcsak újabb kereskedelmi egységekkel gyarapszik, hanem számottevően javíthatják egy- egy városkörzet ellátását. (tk) Egy csepp nektár Nemcsak Tokaj szőlővesz- szein, hanem itt a Kopasz szoknyájától távol, a nyírségi homokdombokon is csöpög már a nektár. S, hogy ez valóban így van, arról meggyőz Popovics Mihály, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság területvezetője, a tapasztalt kertész és pincemester, aki most minden percét az ilona- tanyai szőlődombokon tölti. Ö vezeti a szüretet, s ha valaki, akkor ő nyomon követi, hogyan is emelkedik — egyelőre a szőlőszemből — a cukorfok. — Ragyogó időnk van a szüretre. Szeptember 17-én kezdtünk. Egy héttel ezelőtt még csak 16 volt a szőlő cukorfoka. Most újra mértem, s már eléri a 17,5-et — újságolja örömmel. Nóta száll, jókedvű lány- és asszonycsapat szedi a szőlőt. Szőlőt érlelő az idő, optimális a szüretre. — Kétszáz társadalmi munkással kezdtük a munkát — folytatja a pincemester. — Gazdaságunk 58 hektáron termel szőlőt, főleg chaslát, leánykát, rizlinget, ezerjót. Ha így haladunk, akkor remélhetőleg október végére be is fejezzük a szüretet. Miska „bácsi” úgy ítéli meg, hogy még tovább javulhat az időjárással együtt a cu, korfok, s akkor igazán jó minőségű nyírségi „vinkó” kerül az ilonatanyai pincébe az idén. ízleljük a buggyanó édes bogyót, a napfényt rejtő lét, amely oly sok munka, gondozás, fáradozás után, kerül majd hordába. A gazdaság szőlődombjairól legalább 260 tonna szőlőre számítanak. Fedél és föld alá kerül. Érleli idő és gondos kezelés, hogy utána lopóba szippantsa Popovics Miska bácsi, s jó szívvel kínálja meg a bortisztelőt, a borszeretőt. S várja majd az elismerő fejbiccentést azért, hogy nemcsak kiválóan ápolták, gondozták szőlőként, így vigyázták levében is, hordóikban, a pince hűvös világában, az aranyló színű rizlinget. (farkas — jávor) Mlnilnterßü m főépítésszé! Akár két tojás Az esztétikus faluképről nek el az építtetővel, s ha kell, győzzék meg róla. milyen épület illene leginkább abba a környezetbe. — Vannak-e jó példák a modern, de szép falukép kialakítására? — A kisebb falvakban hamarabb szót érteni a leendő háztulajdonosokkal, mint afhol nagyobb tömegben épülnek lakóházak. Rozsály térségében például nyeregtetős, szép házakat építettek fel, amelyek harmonikusan illeszkednek a tájiba. Új utcák megnyitásánál törekednek arra Ajakon, Pátrohán és Máriapócson, hogy tetszetős küllemű, hasonló stílusú épüj letek kerüljenek egymás meY- lé. Mert a mégoly csodás egyedi épületek egymás szomszédságában nem adnák esztétikus összképet. A falusi építészetnek nem tett jót, hogy a felszabadulás után épült közintézmények vészesen hasonlítanak egymásra. Lapostetős, modernnek kikiáltót építmények, amelyek^ nek még az anyaga sem illik a falura. Tíz új iskolából kilenc* típusterv alapján készült! Hiszen a típustervet egy országnak ajánlják, de meg kell keresnünk azokat a formákat, amelyek a mi megyénkben honosak. — Mit kell tennünk a jövendő falukép formálásáért? — Szó sincs arról, hogy erőszakolni akarnánk a régit. A megtartásra érdemes pozitívumot kell megkeresnünk az elmúlt korok épületeiben, s a mai igényeknek megfelelően, összkomforttal felépíteni. Születnek mifelénk alpesi stílusú házak, amelyeknek a teteje gyakran „elnyomja” az egész lakóházat. Ami Tirolban és a Szu- déta-vidéken népi építészet, nálunk gyenge utánzat. Három fő szempontot kell szem előtt tartani, az épület illeszkedjék harmonikusan a környezetébe. javítsa a település képét és mindemellett legyen egyedi is. Nálunk az emberek szeretnek építkezni, de az építési kedv, az anyagi erő és az esztétika még nincs összhangban. Pedig az építés a legmagasabb szintű közösségi tevékenység, ezért is fontos a helyi építési hatóság felelősségét hangsúlyozni, hiszen döntően rajtuk múlik, milyen lesz a jövendő falukép. El kell érnünk, hogy az önmagukért való házak helyett az embert szolgáló otthonok szülessenek. Tóth Kornélia erő gyarapodása újabb lendületet adott az építkezéseknek. Megjelentek a különféle alakú, tört és manzárdtetős, csillogó üveggel beszórt házak. Míg az elmúlt századiban a szegénységet hordozták külső jegyeikben az épületek, mára a jólét fitogtatása is felsorakozott az otthonteremtés szüksége mellé. Éppen ebből a meggondolásból hívjuk fel a helyi tanácsok figyelmét, hogy az építési engedélyek kiadásánál beszéligesseEzzel a címmel jelent meg az az írás, mely a Nők Lapja ez évi 36. számában beszámolt a 8. osztályos Tóth Andrea selypi kislány tragédiájáról. 1980-ban egyik napról a másikra elvesztette szeme miágát. A moszkvai szemklinikára került, ahol megműtötték. Itt tartózkodása alatt a moszkvai magyar kolónia tagjai segítettek, s négy hét alatt gondoskodva szállásáról, étkezéséről, utaztatásáról. A moszkvai műtét után a svájci Wietmann- klinika következett. A költségekre 150 ezer forintot kellett befizetni. Társadalmi gyűjtés tette lehetővé a kislány és édesanyja kiutazását. A professzor a bal szem megmentését helyezte kilátásba, közölve, hogy ezt Európában csak Kölnben tudják elvégezni. A klinikai költség 450 pzer forint. Az első négyórás műtét után a professzor közölte, hogy Dániából kell újabb műszert hozatnia. Leorinciben lakik a család. hogy a kislány nem maradt el az iskolai munkában, sőt kitűnő tanuló, ebben a szülői segítés és az a tény segített, hogy a vakírást is megtanulta. A Mátra- vidéki Erőmű, Selyp és Zagyvaszántó megmozdult, hogy segítsen. Mivel a költségek horibili- sek, így a Nők Lapja e cikkét olvasva, a KISZ KB vörös selyem zászlajával háromszor is kitüntetett Fehérgyarmati Petőfi Sándor Úttörőcsapat tagjai és felnőtt vezetői elhatározták, hogy segítenek. Volt aki 2 forintot, volt kisdobos, aki 200 forintot adott. Az OTP petőfibá- nyai fiókjánál nyitott 1610—353 számra a gyerekek és tanáraik adományából 3030 forintot utaltak át a fehérgyarmatiak. Igaz, ez a több százezres kiadáshoz viszonyítva szerény összeg, de ha többen követik példájukat, bizonyára összejön a műtétekre , szükséges összeg, s egy kislány visszanyeri szeme világát. VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Juhos Sándort, a csegöldi Bajcsy- Zsilinszky Termelőszövetkezet elnökét, amikor az aszály okozta takarmánykiesés pótlásáról beszélgettünk: Tud jobbat — Nagyon törni kellett a fejünket, hiszen a tikkasztó nyár előrehaladtával mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy veszélybe kerül a szarvasmarha- és juhállományunk takarmányellátása. — Szatmári nem mindenütt sújtotta az aszály. — Itt, a mi vonalunkon Jánkmajtistól Méhtelekig sajnos majdnem mindenkit ért, különösen a szemes kukorica, az abrak alapja maradt el jelentősen a várakozástól, nálunk alig terem több mint fele a tervnek. — Az abrakot nem pótolja semmi, hiánya a terme- melési színvonalat visszaveti. — Ezt mindenképpen el akartuk kerülni, így minden lehetséges forrást felkutattunk. Kapóra jött, hogy a megtermelt takarmánybúzát, amit a gabonaforgalmi megvett, és kifizetett, nálunk tárolta. Ezt gyorsan visszavásároltuk. — A gabonaforgalminak is vannak bizonyos kötelezettségei. — Mégis megegyeztünk, így neki elmaradt a további tárolás, valamint az elszállítás költsége. — Ezzel meg is volt a pótlás? — Nem, de voltak további tartalékaink. Nagy értékké vált a korábban másodlagos takarmányként kezelt búzaocsú, amely most fontos helyet kapott az abrakban. Még ez sem volt azonban elegendő, de sajnos a tsz-ben már semmit nem lehetett felkutatni, ezért szétnéztünk a környéken, ki tudna segíteni rajtunk. A tiszakóródiakkal találtunk megoldást, ráadásul olyat, ami nekik is előnyös. Tekintve, hogy a mi meg nem termett kukoricánkat nem kell szárítani, kihasználatlan a kapacitásunk, így aztán ez a költség náluk marad el, mert a kombájntól egyenesen telepünkre szállítjuk. — Ha a mennyiségi hiány veszélye el is múlt, pusztán az, hogy nem tervszerűen billentették helyre a takarmánymérleget, költségtöbbletet okozhatott. — Sajnos máris biztos, hogy a 11 milliós nyereség- tervünkből jó, ha három marad, és ennek jelentős részét a kiesés mellett a mentőakció vitte el. - Arról viszont nem mondtunk le, hogy a tejtermelésünk, amely ugyan nem tartozik az élvonalba, az idén is hat százalékkal növekedjék. — Az ocsu szegényes béltartalma mellett nem kis cél... — Viszont kezdettől ön- töztettük a legelőket még a magas vízdíjak mellett is, így elég jó fű volt, és értékes szálas termett. A búza után bejött a másodvetésű káposztarepce, a szilázsba belevágtuk a tarlóherét, ami javítja a fehérjetartalmát, így valahogy egyensúlyban maradtak a táparányok. Gsik Sándor — Hogy néznek ki Szabolcs- Szatmár megye falvai napja inkban? — kérdeztük Bagdj Ferenc megyei főépítésztől. — A régi falukép már a múlté. A tájjeleget őrző házak jó része tönkrement, a helyükbe épült újak pedig egy kaptafára készültek. Hs nem nézem a községtáblát nem tudom, hogy Csengerúj- falun járok vagy Tiszadadán akár két tojás. Pedig eredetileg egészen más egy szabolcsi vagy egy szatmári falu. — A falvak esztétikájáró alig pár éve beszélünk. Mi tehetünk ezért ma, hogy a jö vő nemzedék is ráismerjen a: épületek alapján egy-egy táj ra? — A közelmúltban csak i házaik száménak gyarapításé ra fordítottunk figyelmet Ajánlottuk a típusterveket fel is húztak -megyeszert« sok ezer sátortetős, tízszei tízes lakóházat. Az anyag Szemünk fénye
