Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-21 / 223. szám
1983. szeptember 21. Kelet-Magyarosszág 3 Jó munka a megbecsülés alapja Interjú Nagy Béla MESZÖV- elnökhelyettessel Az élet minden területén igaz, hogy a megnövekedett feladatoknak csak jól felkészült, a követelményeknek megfelelő vezetőkkel lehet eleget tenni. Nem kivétel ez alól a szövetkezeti kereskedelem sem, ahol az utóbbi években — más ágazatokhoz viszonyítva — elmaradás volt tapasztalható. A változásról, a kibontakozás lehetőségeiről kérdeztük Nagy Bélát, a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségének (MÉSZÖV) elnökhelyettesét. — Köztudott, hogy az áfész- ek jelentős gazdasági és mozgalmi szervezetek megyénkben; tevékenységük súlyát a közel 12 milliárd forintos éves árbevétel, a forgalomból való több, mint 55 százalékos részesedés jelzi — mondta. A földművesszövetkezetek (az elődök) kialakulásával nagyon sok káder került a mozgalomba, közülük sokan évtizedeken át vezetők voltak, nehéz feladatokat oldottak meg. Ezek a vezetők elévülhetetlen érdemeket szereztek a falvak-városok kereskedelmi hálózatának kiépítésében. — Csakhogy közben az egy-két falura kiterjedő földművesszövetkezetek helyett különösen az utóbbi években nagy hálózattal és forgalommal rendelkező áfész- ek alakultak ki. Mintha ezzel nem tartott volna lépést a felsőfokú végzettséggel rendelkező vezetők beállítása. Milyen okokra vezethető ez vissza? — Az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges követelményeket miniszteri rendelet írja elő. Ennek megfelelően például hét elnöktől követelhetjük meg a felsőfokú végzettséget, s 14 rendelkezik vele. A kisebb szövetkezeteknél a középfokú végzettséget kell számonkér- ni. Hasonló a helyzet a többi vezetőnél is. Ez tehát az egyik ok. A másik, hogy szakirányú egyetem vagy főiskola egész Tiszántúlon nincs, nehéz megfelelő szakembereket találni, hiszen az is tény, hogy az áfész-vezetők jövedelme csupán 50—60 százaléka más, hasonló szerveknél dolgozók jövedelmének. Még mindig nem kielégítő a vezetők erkölcsi megbecsülése, társadalmi megítélése. Keveset hallunk és olvasunk egy- egy vezető kiemelkedő munkájáról, a térség kereskedelmi hálózatfejlesztésében játszott szerepéről, annál inkább egy-egy vezető botlásáról. Végül — s ez is tény — néhol többet kellett volna a vezetésnek is törődni az utánpótlással. — Korábban „kádertemetőnek” hívták a szövetkezeteket. Milyen valós vagy vélt magyarázata van ennek? — Hangsúlyozom azt, hogy korábban. Az ötvenes-hatvanas években valóban több helyen fordult elő, hogy a más szervnél már használhatatlan, nemegyszer tekintélyt vesztett embereket „átirányították” az áfészekhez, rendszerint elnöknek vagy más vezetőnek azzal, hogy „ti tán” tudjátok még valamire használni. A következmény, hogy a „titánok” keze alatt több áfész jutott pénzügyi csődbe. A SZÖVOSZ Igazgatósága több helyen felfüggesztette a választott testületek működését és központi megbízottat rendelt ki. Így kezdődött a rendcsinálás. Az utóbbi években már nem fordul ilyen elő. Ma az illetékes szervek a káderkiválasztásra érvényes normák szerint végzik munkájukat, s valamivel gyorsabban vonják le egy esetleges hibás személyi döntés tanulságait is. — Milyen változások történtek az utóbbi időben a szövetkezeti vezetésben, milyen a jelenlegi helyzet a számok, arányok tükrében? — Három-négy éve elkezdődött, s rövidesen befejeződik egy generációváltás. Így 1980 óta például 14 elnöki poszton volt váltás, zömében nyugdíjazás miatt. Valamivel kedvezőtlenebb a helyzet a kereskedelmi vezetőknél és főkönyvelőknél, ahol az előírt közép- és felsőfokú végzettséggel hatoduk nem rendelkezik. Ám egyre inkább tapasztalat, hogy a szövetkezeti vezetők egy tekintélyes csoportja bátor, kezdeményező, mer kockázatot vállalni és az új iránt is fogékony. Az utóbbi években megválasztott vagy kinevezett vezetők zöme ilyen. Egyébként a megyében a tízezer embert foglalkoztató szövetkezeti mozgalomban ma 146 diplomás dolgozik, különböző beosztásban. Jó lenne, ha a közgazdasági, kereskedelmi osztályokon több felsőfokú végzettségű ember lenne, mert a mai bonyolult közgazdasági feltételek mellett hatékonyabban dolgozni, vezetni csak képzett emberekkel, csapatmunkában lehet. A hálózatban viszont egy-egy nagyobb áruház, vendéglátó kombinát irányításán túl még nincs szükség — de nem is kapunk — felsőfokú végzettségű emberre. Miután a fiatal diplomásokat szivesen várja a szövetkezeti mozgalom, s adott a gyorsabb előrejutás lehetősége, változást várunk az arányokban, bár az anyagiak, sokszor a lakásgondok megoldása gátol bennünket. — Az utóbbi időben szervezetiirányítási korszerűsítésnek is tanúi vagyunk a fogyasztási szövetkezeteknél. Mit tesz ennek kibontakoztatására a MÉSZÖV? — A szervezeti kereteket a változó körülményekhez igazítjuk. Ezáltal az irányítás és ellenőrzés jelentős mértékben decentralizálódott. A hatáskörök megosztása lehetővé tette, hogy a vezetők a szövetkezet egészét átfogó, jelentős stratégiai kérdésekkel többet és behatóan foglalkozzanak. A MÉSZÖV abban segít, hogy a szövetkezetek a legcélszerűbb szervezeti modelleket válasszák, most például vegyék figyelembe az új üzemelési módok tapasztalatait. A jó példákat közreadjuk, konzultációkat szervezünk. — A múlt évben a párt megyei végrehajtó bizottsága is foglalkozott a fogyasztási szövetkezetek kádermunkájával, s több feladatot szabott meg. Hol tartanak a végrehajtásban? — Hosszú távú folyamatról van szó, amelynek az elején tartunk. Az előbb vázoltak már mutatják a kibontakozás irányát, azonban tudjuk, hogy a következő időszakban is nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy az áfészek vezetési színvonala javuljon. A változás iránya az, hogy nem a szövetkezet nagysága, hanem a működés hatékonysága lesz a vezetők anyagi és erkölcsi megbecsülésének alapja. Csakis a vezetés hármas követelményének ..laposabb betartása, a „második vonal” erősítése hozhatja meg azt a kedvező változást, amelynek révén a szövetkezeti kereskedelem irányításának színvonala nem marad el más népgazdasági ágakétól — fejezte be Nagy Béla, a MÉSZÖV elnökhelyettese. Lányi Botond ÍNSÉGES ÉVEK UTÁN Szomszédolás SS Ötletet dicsér a cirok Hogyan készül kenyerünk a sütőipari vállalatnál, mi .történik a tejjel, míg túróvá alakul, milyen szalagokon lesz a húsiparnál az élő állatból virsli, miként szabják cipőinket? A legtöbb emberben él egyfajta természetes kíváncsiság: jó lenne bekukkantani mások munkahelyére, mi történik ott, mi foglalkoztatja az ott dolgozókat? Erre alapozva szervezték meg a nyíregyházi munkásművelődési hetek keretében a szomszédolást, azaz, a kölcsönös üzemlátogatásokat. Az üzemek többsége a napi szükségleti cikkeket gyártó munkahelyekre kíváncsi, s van olyan vállalat, ahonnan kilenc csoport megy látogatóba kilenc üzemhez, összesen tizennégy üzem dolgozói több mint húsz helyen vendégeskednek. A Biriben gazdálkodó Táncsics Termelőszövetkezet végképp nem dicsekedhet azzal, hogy nap mint nap az újságok első oldalán szerepel. Igaz, túlságosan nem is büszkélkedhetett eredményeivel, hiszen az utóbbi időkben igencsak ínséges időket élt, nem volt ismeretlen háza táján a veszteség fogalma. A bizonyítványt csak magyarázza a kedvezőtlen adottság. A Táncsics hat évvel ezelőtt egyesült a helyi szak- szövetkezettel, ám kezdetben nem sok örömet találtak a felek a frigyben. Két teljesen más munkastílust kellett összeötvözniük, s ez . nem ment minden gond nélkül. Az már nagy szó volt, ha év végén nullára jöttek ki, de tavalyelőtt például még ez sem sikerült, félmillió forint volt a veszteség. A múlt évben aztán nekidurálták magukat, csaknem kétmilliós nyereséget produkáltak. — Az igazsághoz tartozik, ennyit mi sem vártunk, olyan öt-hatszázezer forintra számítottunk — mondja Bán- kövi József, az elnök. — De bejött szinte minden, s végre nyugodtan kezdhettünk egy évet. Ránkfért már nagyon a siker. Különben sem olyan eget rengető eredmény az 1,8 milliós nyereség. Arra viszont jó, hogy alapozhatunk rá. Persze nem a pénzre, hanem a munka közben szerzett tapasztalatokra. Bebizonyosodott, jó lóra tettünk amikor bekapcsolódtunk a gabonaprogramba. Huszti János üzemgazdász lepedőnyi kimutatásokat lapoz, segítségével tájékozódunk a számtengerben. Nem véletlen, hogy főleg a kalászosok adatai között böngészünk. — Amint tudomást szereztünk a gabonaprogramról, azonnal összedugtuk a fejünket, s napokig számoltunk — kapcsolódik a beszélgetésbe a szövetkezet párttitkára, Gyermán Ferenc. — Aztán megszületett a döntés: növelni kell a kalászosok és a kukorica vetésterületét. A szövetkezet 1977-ben még mindössze hetvenöt hektáron termesztett búzát, de 1981-ben már 295, rá egy évre 320 hektáron, s ugyanilyen arányban növekedett a rozs vetésterülete is, az idén például már megközelítette az ötszáz hektárt. S ami még szembetűnőbb, a terület nagyságának emelkedésével fokozatosan nőttek a termésátlagok is, a búzánál például a hektáronkénti negyven mázsához 'közelednek, de a rozs is meghaladja a huszonhárom mázsát. — Látja itt ezeket a jeleket? — mutat egy papírlapra Madár Miklós, főkönyvelőhelyettes. — Különböző táblatípusonként kigyűjtöttük a legfontosabb mutatókat. Például külön-külön szerepel, hogy az adott terület hány mázsát adott, milyen típusú munkákat végeztünk el rajta, milyen a talaj tápanyagtartalma, mennyi műtrágyát kapott, és így tovább. Mindezen adatok birtokában aztán már mérlegelhetünk... Járjuk a határt, a hatalmas dombokat. Mindjárt a A cirok ismét jó termést hozott. (Gaál Béla felv.) falu alatt tisztes lucernatáblát mutat az elnök, már szépen sorjázik. Néhány napja vetették, s rögtön kapott egy kiadós esőt. Szerencséjük volt. A hatalmas ciroktáblák viszont nem a szerencse számlájára írhatók... — Tulajdonképpen három éve kísérletezünk vele, s mindjobban meggyőződhetünk arról, aligha választhattunk volna ennél hálásabb takarmánynövényt — mondja az elnök. — Próbálkoztunk mi korábban a szudáni fűvel fs, nem sok sikerrel. De a cirok ... ! A silókukorica például dupla területről sem ad annyi tömeget, mint ez, ráadásul a tápértéke is kiváló. A szemközti táblában magános gép rója a köröket, tárcsázik. Itt a fasorban néhány megszürkült rozskalász emlékezteit a nyárra. — Még egy jó hét és kezdődhet újból a vetés — nézi a földeket az elnök és a párttitkár. — Ügy tervezzük, hogy a rozsot most kicsit visszafogjuk, 414 hektárt vetünk, de a búzát tovább növeljük: 440 hektáron akarunk majd jövőre aratni. — Megéri? — Növelnénk másképp? A búza tervezett önköltségét például az idén háromszáz forint alá szorítjuk, de ehhez tudni kell, hogy mi mázsánként 336 forintot kapunk érte, nem beszélve az igen jelentős állami ártámogatásról. Ha jól operálunk a költségekkel, a gabonában nem csalódunk. Gyönyörűen megművelt, pucér földek mellett visz el az utunk. Rozs, meg búza fog itt sorolni nemsokára. Mindenki reménykedik, hogy bő termést hoz majd. Balogh Géza Kerítésnél — Jó napot. Köszönöm. Csendesen. Igen, itt a kertben jó. A szóló az szép. Bort? Nem. Az unokáknak. Megeszik. Meg karácsonyra elteszem. Elálló fajta. Még hadd édesedjeri. Ez igen. Ha süt a nap, nem hasogat. Bár maradna még egy darabig. Tüzelni sem kell. Csak az esték meg a reggelek hidegek. Hiába, ilyen az ősz. A krizantém? Az asszony sírjára nevelem. Bizony. Már tíz éve. Nem lehet megszokni. A gyerekek ritkán jönnek. Sok a dolguk. Én nem megyek. Messze vannak. Talán halottak napján. Ki tudja? Napközben te- szek-veszek. Éjszaka sem tudok aludni. Hogy min? Azon, ami volt. Meg hogy meddig élek még. Megszoktam. Sehová. Legfeljebb a boltba. Jók a szomszédok, néha elhozzák a kenyeret, tejet. Nem sok kell már ilyen korban. Kevésből megélek. Ezer- nyolcszázhetven. , Jó, hogy nem kell patikára. Igen. Kossuthot. Már keveset. Megköhögtet. Néha egy pohárral. Vöröset. Örömöm? Nézem az utcát. Nem, nem zavar. Szórakoztat a forgalom. Nyáron a fecskék. Ök a családom. Igen. Messzire. Egyedül vagyok. (bürget) Kigyósi József rozs alá tárcs ázza a földet Egyenruhában — két diplomával N yitrai Miklós hadnagy diplomáján alig száradt meg a pecsét, hiszen augusztus 20-án avatták tisztté és szeptember elejétől teljesít szolgálatot az egyik nyírségi alakulatnál. A 22 éves fiatalember tele van tervekkel, elképzelésekkel. Friss szakaszparancsnoki beosztásában nemcsak katona akar lenni, hanem pedagógus, egy kicsit „munkahelyi” vezető, s egy ki3 csit — talán nem is kiosit — barátja, segítője lesz a tőle alig fiatalabb sorkatonáknak. A szőkébb haza' szerete- te ide köti ,a fiatal hadnagyot. Űjfehértón nőtt fel. Szívesen emlékezik a középiskolás évekre, amikor társaival „boncolgatták” a technika csodáit, s ugratták egymást, hogy ki mi szeretne lenni. A nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban történt mindez, ahol megalapozta műszaki tudását Szükség is volt erre, hiszen a katonai főiskolán felsőfokon tanulták a műszaki ismereteket. Tiszti diplomája mellé üzemmérnöki diplomát is kapott. Középiskolás korában az MHSZ-klubban vitorlázó- repülő volt. A repülés precizitást, nagy fegyelmet és önfegyelmet követel. Repülés közben határozta el, hogy katonatiszt lesz. Amikor kedvet kapott hozzá, nem döntött azonnal. Latolgatta a jövőjét. Arra gondolt: nagy megkötöttséggel és egy sor lemondással jár a tiszti hivatás, de megvannak az előnyei, a szépségei is. Mindvégig kedvvel tanult, főiskolásként vették fel a pártba, s pártmegbízatását Budapest egyik kerületi tanácsán teljesítette. A tanács ugyanis pártfogót, gyámolítót keresett veszélyeztetett környezetben élő fiatalokhoz. A főiskola pszichológiai tanszéke őt javasolta a pártfogói tisztre. Jó tanácsot, bátorítást kapott tőle, aki rászorult, néhányuknak a matematika és a fizika tanulásában segített. Néhány napos, kedves emléke, hogy első állomáshelyén az alakulat parancsnoka meleg szavak kíséretében mutatta be a tiszttársaknak — szeretettel várták. Tervezi, hogy a szükséges kivárás után a katonai akadémián tanul tovább, de — mivel vőlegény — egy közelebbi terve is van: megnősül. Azt szeretné, ha itt, Szabolcsban, a honvédség segítségével jutna otthonhoz. Nábrádi Lajos »
