Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-18 / 221. szám

1983. szeptember 18. Kelet-Magyarország 3 A főtitkár nyilatkozik: A fertőzések komplex munka A Magyar Infektológiai Társaság nyíregyházi vándor­gyűlésén alkalom adódott ar­ra, hogy Budai József pro­fesszornak, a társaság főtit­kárának néhány kérdést te­gyünk fel a fertőző betegsé­gekkel kapcsolatban — Hazánkban a járvány­helyzet rendkívül kedvező — kezdte nyilatkozatát Budai József —, elmondhatjuk, hogy azok a korábbi beteg­ségek, melyek járványosán jelentkeztek, lényegében megszűntek. A diftéria, a gyermekbénulás, a tífusz szinte kizárólag azok körében fordul elő, akik valamilyen módon kibújtak „a kötelező védőoltásokból. Joggal merül fel a kérdés: van-e ezek he­lyett más, veszélyes fertőzés? Itt említhetném a tudományos ülés témájaként is szerepelt Gram-negatív fertőzést. Ez mikrobiológiai fogalom, egy ‘baktériiumcsoportot jelent, s lényegében egy viszonylagos kórokozót fed. Mit értünk ez alatt? A Gram-negatív fer­tőzés elsősorban ott jelentke­zik, ahol a szervezet termé­szetes ellenállóképessége csökkent. így koraszülöttek­nél, csecsemőknél, öregeknél, súlyos balesetet szenvedet­teknél, sokszor műtötteknél, alkoholistáknál fordul elő. E témakörhöz tartozik az is, hogy a nyakló nélkül fo­gyasztott antibiotikumok olyan rezisztenciát alakítanak ki, amely csak az antibioti­kumok második, harmadik generációjával küzdhetők le. Ezek a körülmények teszik aktuálissá, hogy ezzel a prob­lémakörrel foglalkozzunk. m Sokat hallunk manapság ar­ról, hogy a kórházi fertőzé­sek Is gondot okoznak. Sok­szor említik, hogy többen halnak meg fertőzés miatt, mint eredeti betegségük kö­vetkezményeként. A kórházi fertőzés ténykér­dés. Elég ha arra gondol, hogy egy súlyosan sérültbe mondjuk hány csövet helyez­nek. Vagy, hogy másképpen is hány helyen szakítják meg a természetes védőbqrkot. A baktériumok a levegőben vannak. Ehhez járul még az is, hogy a kórházi látogatások alkalmával a hozzátartozók is behurcolják a fertőzési lehetőségek egész sorát. így aztán a legyengült szervezet, melynek az ellenállóképessé- ge minimális, áldozatul eshet a hiányos személyi higiéné­nek, a védtelenségnek. Lénye­gében a legtöbb fertőzés megelőzése érdekében az em­berek sokat tehetnek. Először is kímélni kell a legyengült hozzátartozót azzal is, hogy nem fertőzzük. Ijesztő hatása van az alkoholizmusnak, ami roncsolja a szervezetet. De említem újra a mértékte­len és indokolatlan antiíbio- tikum-fbgyaszást is, aminek beláthatatlan következmé­nyei lehetnek, s végül a sze­mélyi higiéné fontosságát. 9 A társaság vándorgyűlésén résztvevők a gyógyításról be­széltek. Van-e lehetőségük és közük ahhoz, hogy a mege­lőzés nagyobb szerepet kap­jon? — Az itt jelen volt orvosok többsége a gyógyító munká­ban vesz részt. Tehát mi a következményekkel találko­zunk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy magunkra marad­va dolgozunk. A fertőző be­tegségekkel kapcsolatos min­den teendő komplex feladat­ként jelentkezik. A közegész­ségügyi és járványügyi szol­gálat, a mikrobiológus, a fertőző beteget gyógyító or­vos csak együtt tud ered­ményt elérni. S hadd tegyem hozzá: kell a szakmai hír­szerzés is. Ha nem tudunk azonnal információt kapni arról, hogy hol, mi, milyen szinten jelentkezik, akkor a késlekedésből baj származ­hat. Csak a csapatmunka le­het sikeres, ezért is referál­tak együtt gyakorló orvosok, kutatók, járványügyi szolgá­latban dolgozóik a nyíregyhá­zi vándorgyűlésen is. 9 Siker vagy sikertelenség. Ez izgatja az embert. Vajon mi­vel szemben tehetetlen ma a fertőző betegséget gyógyító orvos? — Az influenzával. Ha jön, akkor végigrohan a világon. Nem sok eredményt tudunk felmutatni az ellene vívott küzdelemben. Jelentős gon-- dot okoz számunkra a fertő­ző májgyulladás, a szalmo- nellás fertőzés. Mint az imént is szóltam: ezekben az esetekben is roppant jelen­tőségű az, hogy miként visel­kednek az emberek, mit tesz­nek ok saját egészségük, a megelőzés érdekében. S ha erősíthetem a munkánk komplex jellegét, akkor hadd tegyem ide fontos tényező­ként az embert, aki helyes életmódjával egyik faktor abban, hogy kivédhessük a fertőzéseket. Bürget Lajos A paládiak új esélye Küzd a sanyarú talajjal a gép... Pocsolyából termőföld — Lézer nézi az irányt — Az országhatár mellett ap­ró- gyöngyszemekből fűzött lánc: Milota, Tiszabecs, Ma­gosliget, Uszka, Kispalád, Botpalád ..., két dolog közös bennük: híresen szép kis fal­vak, és kevés kivételtől elte­kintve gyalázatosán rosszak a földjeik. Nemrég azonban na­gyon bíztató reménysugár villant meg az itt gazdálkodó termelőszövetkezeteknek: végre hozzájuk is elért a tér­ségi melioráció. A változás ígéretét a botpaládi Új Ba­rázda Tsz-ben tanulmányoz­tuk. Arany-e a korona? n Mihálka András elnökkel és Bányai Bálint főagronó- mussal rögtön a határba in­dultunk, mert amint elmond­ták, minden szónál többet ér a látvány. A kevéske jól ter­mő dombos részeken érthető módon maga a falu települt. Ahogy a szabad mezőre ér­tünk, egyre satnyult a kuko­rica, itt-ott már az igényte­len gyep is alig élt meg. — Ez a föld itt négy és fél aranykoronás — vesz a ke­zébe az elnök a fűcsomók kö­zül egy marék meghatároz­hatatlan színű és halmazálla­potú — jobb szó nincs — ta­lajt. — Kétlem, hogy itt arany termett volna valaha is, talán még korona sem. Ez a csenevész giz-gaz még hat mázsa szénát sem ad, ami tu­lajdonképpen pusztán a ta­laj védő gyepnek felel meg, és mégis szántóként szerepel. A vízkárunk rendszeresen öt- hat millió forint. Egy olyan makacs vízzáró réteg van az egész határ alatt, amely le­hetetlenné teszi még a talaj- életet is. Itt csak egy gyöke­res változás segíthet. Magad uram... __ha szolgád nincs, tart­ja a közmondás. A paládiak éppen pénznek voltak híján, amikor az átfogó terep- ét vízrendezés került szóba. Igaz, hogy az állam bölcs módon 90 százalékos támoga­tásban részesíti ezt a mun­kát, de itt még a maradék előteremtése is nehézségekbe ütközött a korábbi eredmény­telen évek után. A tavaszi kezdés feltétele volt, hogy a megszüntetendő fasorokat ki kell irtani, hogy a gépek akadálytalanul mo­zoghassanak. Kimérték a tag­ságra: ki húsz, ki harminc métert kapott, kivétel nélkül, még a vezetők is. Természe­tesen egyenlő arányban ha­szonfát, és értéktelen cserjét. Sivitott a fűrész, csattogott a balta, és a határidőre min- ■ dennel elkészültek. Egy fillér költség nélkül. Azóta már kihúzták az ár­kokat, dolgozik a tizenhat- millió forintos lézerirányítá­sú csőfektető, pontosabban dolgozgat, mert a kivitelező kecskeméti meliorációs társa­ság méregdrága berendezése többet áll, mint működik, de azért napról napra változik a paládi határ. ÁtváltOKÓS két lépcsőben — Hihetetlen szám — mondja a főagronómus, de nálunk az árbevételnek mind­össze öt százalékát adja a szántóföldi növénytermesz­tés. Dehát mit is lehetne vár­ni ilyen földtől. Nézze azt a nyárast — mutat a közeli er­dőre — húszéves, és nem le­het kivágni, olyan csenevész. Már legalább combvastagsá- gúaknak kellene lenniük a törzseknek. Nem bírja a „láb­vizet” még a nyár sem. Ezen segít a két lépcsőben végrehajtandó melioráció az Űj Barázdában. Sok új baráz­dát húz majd a mélylazító keresztben a dréncsövekre, áttörve a vízzáró réteget. Ha megszabadulnak az átkos po­csolyáktól, nem lesz ugyan zsíros bőtermő földjük, de legalább megmarad, ami meg­terem, és. végre tervezve le­het gazdálkodni. Mert bár lé­tesítettek melléküzemeket, a termelés alapjának változat­lanul a földet tartják. (ésik) VANNAK, AKIK KRI­TIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Lefelé folyik... H|^|Ä H pgy mi lesz itt nálunk a feladata? El­mondom kedves fiatal kollégám. Bri­gádokait kell patronálnia, különös te­kintettel la kulturális vállalásra. Ismeri ma­ga la francia impresszionistákat? — Igen. Rémlik egy kevéssé. De azért utá­na kell néznem. > — Nézzen. ,Ehhez természetesen időt biz­tosítunk. Azután pedig, hogy felkészült, be­megy a műszak végén, mondjuk a TMK- brigádhoz, és azt mondja: mindenki üljön le, ahová tud. Bemutatkozni nem kell, majd a bizalmi bejelenti, hogy tőlünk jött. Csak közvetlenül viselkedjék, ez nagyon fontos. Mondhatja iazt is, hogy: helyezzék kénye­lembe magukat száktársaim. (A szakikáim már nem járja. Az anno dacumal is túlzás volt.) Azt is mondhatja, hogy: tegyék fel nyu­godtan fáradt lábaikat az esztergapadra, és dőljenek hátra, iha ez jólesik. Ha mindez megtörtént, bejelentheti, hogy előadást fog tartani a francia impresszionizmusról. Na most, ha .nem repül el ebben a pillanatban egy kalapács a füle mellett, akkor nyert ügye van. Elkezdheti az előadást. Csak arra ügyeljen, hogy kívülről mondja a szöveget. — Ezt nem értem. Miért ne olvashatnám? Esetleg bizonyos dokumentumokkal is il­lusztrálva. — Mert ha olvas, vagy a dokumentumok közt lapozgat, nem tudja folyamatosan szem­mel tartani a hallgatóságot. — Erre miért van szükség? — Mert nemcsak kalapács van egy TMK- műhelyben, jhanem franciakulcs is, ami szin­tén súlyos szerszám. — Rendben van. Megtanulom a szöveget. Csak azt nem tudom. miért kell minden áron az impresszionistákról beszélnem. Beszélget­hetnénk például ia televízió múlt heti műso­ráról, kinek mi tetszett, vagy a házikertek­ben termeszthető szőlőfajtákról, meg ami közben szóba jön, mert iaz ember akkor be­szélget a legnehezebben, ha avem érdekli a téma. — Meg ha már menne hazafelé. Ugye ezt akarta mondani kedves tapasztalatlan, ifjú kollégám? Az ilyesmiről szó se lehet. Elő­ször is van egy munkaterv, azután, ami a legfontosabb: miféle vállalás az, ami érdekli az embereket, ami örömet okoz nekik. Hol van akkor az erőfeszítés? — Különös tekintettel la kulturális válla­lásra ... — Ne vicceljen fiatalember, inkább a francia impresszionizmusban mélyedjen el, mert arról kell előadást tartania. — Bocsánat, azok ia kimutatások, ha meg szabad kérdenem, amiket lapozgatni tetszik, mit tartalmaznak? — Ó. ez -nem lényeges. A temetői parcel­lákról készültek, ahova virágot kell időn­ként vinnünk. — És kik nyugosznak gzekben a parcel­lákban? — Akik nem tudtak idején elhajolni a franciakulcs elől. Mester Attila Mint a vízmérce, úgy jelzi a föveny az apadást (Fotó: Bürget) a Tiszai s az utóbbi időkben szinte már nem is folyik, csak csordogál. Az ok kézen­fekvő: régen volt ennyire alacsony a vízállás mint ezen a nyáron, s ennek oka szin­tén ismert: régen hullott oly kevés csapadék, mint mos­tanában. S ha esett is nem jó helyen, nem a Kárpátokban, a Tisza vízgyűjtőterületén. Ami jó volt az üdülőknek, az — közismerten — nem jó a mezőgazdaságnak és nem jó a folyók, vizek gazdájá­nak, a vízügyi igazgatóság­nak. Mert az alacsony víz­állás miatt a nagyobb terhet bíró vontatók útnak sem in­dulhatnak a megfeneklés ve­szélye nélkül, s a kisebb ha­jók irányítóinak is igencsak résen kell lenniök, hogy jár­műveiket biztonsággal elkor­mányozzák. Az alacsony víz­állás miatt aztán sok anyag és gép nem juthat el ren­deltetési helyére, s így, pél­dául a partépítés igencsak akadozik. A kevés víz — mondták a vízügyi igazgatóság szakem­berei — önmagában nem rendkívüli esemény, de az, hogy ily tartós legyen az apály, már szokatlan dolog. Mert tavaly decemberben Ti- szabecsnél mínusz 194 centi­métert is mértek, ami lénye­gesen több, mint a most, szeptember 16-án mért mí­nusz 150 centiméter, de idén a mínusz száz centiméter ed­dig még mindig mérhető volt. A mederteltség értéke pedig mindenütt öt-tíz százalék kö­zött mozog. Végül, a jobb érthetőség kedvéért két sokat hallott, ám talán kevéssé értett foga­lom magyarázata. A mínusz 150 centiméteres vízállás azt jelzi, hogy a múlt században egy igen alacsony vízálláskor a vízmértéken jelölt 0 pont­hoz képest több, avagy'keve­sebb víz van a mederben. A mederteltség pedig az eddig mért legnagyobb és legala­csonyabb vízállás közti kü­lönbség százalékban kifejez­ve. S. Z. Ezért kérdeztük Balogh Bélát, a csarodai Új Élet Termelőszövetkezet elnökét, amikor a jó búzatermés megalapozásáról beszélget­tünk: Tud jobbat — Talán egy öt-hat ton­nás gazdaságot kellene meg­kérdezni. A mi átlagunk ép­pen csak meghaladta a há­rom tonnát hektáronként. — Beregben ez már fi­gyelemre méltó, hiszen er­refelé egyáltalán nem rit­kák a sokkal gyengébb eredmények. — Ennek ellenére sem vagyunk elégedettek, és hiá­ba hátráltat bennünket a természet, magunkban ke­resve a tartalékot, feltétle­nül szeretnénk elérni leg­alább a megyei átlagot. — Nem kis cél. — De megvalósítható. En­nek érdekében szinte min­dennap ösztönözzük az em­bereket. Arra törekszünk, hogy a gépparkunk a ren­delkezésre álló időt lehető­leg teljesen munkában tölt­se. Az a traktoros, aki egy­más után hat napon teljesí­tette a normáját, a hetedi­ken 500 forint prémiumot kap nagy, 300-at kis gép esetén. — És ha a harmadik na­pon esőzik? — A felszáradás után nyújtott műszakban behoz­— Nem hajtják túl a gé­pet? — Karbantartásra áta. lányt kapnak, a műhelyben töltött időre pedig nem fi­zetünk. Az az érdekük, hogy a traktor jó műszaki álla­potban legyen. — A nagy hajtás a mun­ka rovására mehet. — A szakembereink, és én magam is ott vagyunk a gé­pek nyomában, állandóan ellenőrizzük, hogy úgy ala­kul-e a talajállapot, ahogy az adott munka jó elvégzése után várható. Egyébként is érdekeltek a minél jobb ve. tőágy előkészítésében, mert jó kelés csak akkor várható a prémiummal együtt. — A vetést pedig igazán nem szabad elsietni. — Mi több, nem is érde­mes a vető traktorosnak, hi­szen a bérének több mint egyharmada elúszhat, ha sorhiány, vagy rossz fordu­lás tarkítja a kikelt búzát, ha nincs meg a kellő tő­szám, ha kicsi a vetésmély­ség. — Egy kissé erős ez a szankció. — De nagyon hatásos. Ta­valy a vetésben részt vevők többet kimentek megnézni munkájuk eredményét, mint mi, és végül közösen minő­sítettük. Nem volt vita. Pe­dig akadt bizony, aki hiába várta, hogy hektáronkénti 15 forintos vetési díjból a benttartott hatot is megkap- j ja. Az idén biztos gondo- ‘ sabb lesz. Esik Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents