Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-18 / 221. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 18. Hivatalos látogatást tett Ausztriában II. Já­nos Fái. Képünkön: a pápa Rudolf Kirchsch­läger osztrák államfő társaságában. (Kelet- Magyarország telefotó) ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Budapestre érkezett a brit külügyminiszter — Ellentétek a Közös Piac országainak athéni külügyminiszteri értekezle­tén — Tovább tartanak Chilében a fasiszta puccs tizedik év­fordulóján kirobbant tüntetések Pinochet rendszere ellen KEDD: A Biztonsági Tanács Nicaragua kérésére hozzákezdett az ellenforradalmi légitámadások ügyének vizsgálatához — A Biz­tonsági Tanácsnak a dél-koreai repülőgép ügyében tartott ülé­sén a Szovjetunió vétójogával élt —■ II. János Pál pápa befe­jezte ausztriai látogatását SZERDA: George Bush amerikai alelnök Marokkó után Algériában tárgyal — Sajtóértekezlet Moszkvában a genfi tárgyalások ál­lásáról — Reagan amerikai elnök üzenetet intézett az eurora- kéták ügyében a nyugat-európai vezetőkhöz CSÜTÖRTÖK: Budapestre érkezett az indiai külügyminiszter — Az Arab Liga felhívást bocsátott ki a libanoni tűzszünet érde­kében — Pekingben Vu Hszüen-csien külügyminiszter fogadta Kapica szovjet külügyminiszter-helyettest PÉNTEK: Párizsi villámlátogatása után Londonba utazott Craxi olasz miniszterelnök — Eanes portugál köztársasági elnök Washingtonban tárgyalt — Papandreu görög miniszterelnök lemondta amerikai hivatalos útját SZOMBAT: Bush amerikai alelnök Jugoszláviában tárgyalt és to­vábbutazott Romániába — Újabb harcok Libanonban, új ér­tesülések amerikai beavatkozási szándékról — Takarékossági és adóemelési program Ausztriában és Franciaországban A hét három kérdése O Tisztázódnak-e a szán­dékok a genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon? A genii tárgyalóteremben szigorú titoktartás jegyében folynak az alkudozások, de a világ egyet-mást mégis meg­tudhat az ott történtekről a különböző nyilatkozatokból, tájékoztatókból, sajtóértekez­letek nyomán. Különösen je­lentős volt ebből a szempont­ból az a moszkvai sajtókon­ferencia, amelyen Kornyijen- ko, a külügyminiszter első helyettese és Ahromejev marsall, a vezérkari főnök első helyettese szólt a tárgya­lásokról, illetve a szovjet— amerikai erőegyensúlyról. Szó sem lehet arról, hogy akár a- „nullamegoldást”, akár az úgynevezett közbülső megoldást elfogadja a Szov­jetunió, hiszen mindkettő azt hogy az év végén minden­képp hozzákezdenek a tele­pítéshez. De hozzátette, hogy a NATO-országok még az el­ső rakéták megjelenése után is hajlandók tárgyalni ... ban? Lehet-e békés megol­dás a libanoni válság­rákényszerítsék Európa nuk­leáris fegyverzetének csök­kentését — jelentették ki. Ér­dekes számokat közólt Ahro­mejev marsall: a NATO-nak Európában 857 közép-hatótá­volságú nukleáris töltetet hordozó eszköze van, 162 ten­geri és földi telepítésű raké­tája, továbbá 700 közép-ha­tósugarú harci repülőgépe. A NATO-erőkkel a Szovjetunió 938 hordozóeszközt állít szembe, SS—20 és SS—4 ra­kétáikat, valamint közép-ha­tótávolságú bombázókat. A vezérkari főnök első helyet­tese megismételte a szovjet javaslatot: Moszkva kész SS—20-as rakéták megsem­misítésére is, ha az USA nem telepít Pershing—2 rakétákat oda, ahonnan. elérhető a Szovjetunió területe. Továbbra is vitakérdés a brit és a francia atomfegy­verzet beszámítása. Paul Ndtze, a genfi tárgyalásokon résztvevő amerikai küldött­ség vezetője a hét közepén Brüsszelbe utazott és ott tá­jékoztatta a NATO-államok képviselőit. Utána úgy hír­lett, csak megerősítették az atlanti politikusok azt a vé­leményüket, hogy Genfben csak az amerikai és a szov­jet fegyverekről kell tárgyal­ni. A hét végén a bonni parla­mentben vita volt a rakéta- kérdésről, egy része arra, hogy mit vár a nyugat­német kormány Génitől: Genscher külügyminiszter szerint egyre valószínűbb, Sajnos a jelek arra mutat­nak, hogy a közel-keleti or­szágban egyelőre inkább a harcok kiterjedésére lehet számítani. A libanoni hadse­reg megpróbálja felszámolni a dirúzok ellenállását az iz­raeliek által félig-meddig ki­ürített Suf-hegység körzeté­ben. A drúz tüzérség hegyi állásaiból azonban még Bej­rútot is lőni tudja, s ez az egyik ütőkártyája Dzsum- blattnak: ha Dzsemajel nem tesz engedményeket, akkor akár a bejrúti repülőtérre is hullhatnak ismét lövedékek. Nem beszélve a környéken állomásozó amerikai csapa­tokról, amelyeknek soraiban szinte minden nap szed sebe<- sült vagy halálos áldozato­kat a tüzérségi párbaj. Ezzel persze egyre inkább nemzet­közivé válik a libanoni vál­ság. Az amerikai törvényho­zásban már vita folyt a Rea­gan elnöknek adható felha­talmazásiról : a washingtoni álláspont szerint engedélyez­heti — ha ezt a libanoni kor­mány kéri — a parti vizek előtt felsorakozott hadiha­jókról és repülőgép-anyaha- jóról a tüzérségi és légi tá­mogatást Dzsemajel katonái­nak. Az ellenőrző erők ame­rikai és francia egységei a héten már be is avatkoztak a harcokba — a drúzok állá­sai ellen. Az ENSZ Biztonsági Taná­csában a'libanoni kérdésről kezdett konzultációk zsákut­cába jutottak. A Szovjetunió ellenzi, hogy az ENSZ vala­milyen közvetlen szerepet játsszék a válságban, azt ugyanis Moszkvában teljes­séggel libanoni belügynek te­kintik. A tűzszüneti felhívás­sal, amelyet Dzsumblat Szí­riával és Szaúd-Arábiával egyetértésben bocsátott ki, természetesen egyetért a s a felszólalások" Szovjetunió. Fegyvernyug- j el zéssel szolgált vasra szólította fel a szem­benálló feleket az Arab Liga, Ríjad pedig egyfajta rende­zési tervet is kidolgozott. Egyelőre azonban a józan­ságra intő szavaknak nincs foganatjuk. A harc folytató­dik, növelve annak a veszé­lyét, hogy Libanon végleg több részre szakad, vagy, hogy a válság további orszá­gokra gyűrűzik át. © Miért alakul ki ameri­kai—japán katonai együttműködés ? Hét hete sincs, hogy Ja­pánban a hirosimai és naga- szaiki atomtámadás száz- és százezer áldozatára emlékez­tek, de azóta úgyszólván egy ihét sem telik el anélkül, hogy ne érkeznék hír Tokió­ból vagy Washingtonból a két egykori ellenséges hata­lom katonai együttműködé­séről, fegyverkezési prog­ramjairól és közös hadgya­korlatairól. Az Égj esült Ál­lamok lázas igyekez ittél pró-' bálja bevonni Japái t a fegy­verkezési versenybe ugyan­akkor pedig felsorakoztatni a szigetországot NATO-szövet- ségesei mellé, Washingtonban nem felej­tik, hogy a japán'—amerikai gazdasági versenyben a tá­vol-keleti szigetország azért is tudott számos területen (robotok, gépkocsigyártás stb.) élre törni, mert jó né­hány iparág állami támoga­tást kaphatott abból a költ­ségvetésből, amelyet nem ter­heltek magas fegyverkezési kiadások. Japánnak ugyanis a békeszerződés értelmében tilos lenne hadsereget fenn­tartania ! Szó szerint ezt per­sze nem tartják be, ám tény: nemzetközi összehasonlítás­ban, hosszú ideig minimális maradt a katonai kiadások részaránya az állami költség- vetésben, s ma sem éri el az egy százalékot! Az amerikai hadiipar szá­mára így új, hatalmas és fi­zetőképes piacot jelent, ha sikerül Japánt fokozottabb fegyverkezésre ösztönözni. Ehhez persze mindig kell va­lamilyen érv és igazolás, amit az imperialista propaganda­gépezet a szovjetellenes hisz­tériában talál meg. Most pél­dául a dél-koreai repülőgép ügye a jó alkalom, hiszen ott 28 japán állampolgár is ha­lálát lelte. Mintha az inci- desnek lenne valami köze a múlt heti, vagy jövő vasár­nap kezdődő japán—ameri­kai tengerészeti hadgyakorla­tokhoz ... Pálfy József Hetven óra Helsinkiben (2.) Erőműtől a Vükig Helsinkiben egyetlen be­szélgető partnerem sem mu­lasztotta el az alkalmat, hogy szóljon a finn és a magyar külpolitika közös vonásairól. Északi rokonaink rendkívül aktív, békeszerető, semleges irányvonalat követnek. Meg­győződéssel vallják, hogy kapcsolataink példaképül szolgálhatnak a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok együttműködéséhez. És mindjárt sorolják a ma­gas szintű találkozókat. Hogy Kádár János 1973-ban járt Finnországban, 1975-ben pe­dig szintén ott volt, hogy alá­írja a helsinki záróokmányt. Hogy Urho Kaleva Kekkonen volt elnök háromszor járt Magyarországon, s hogy az új államfő, Mauno Koivisto is a Szovjetunió után először ha­zánkba látogatott el. Sok szó esett az európai együttműködés és biztonság ügyéről, amelynek előmozdí­tásáért a finnek és a magya­rok egyaránt sokat tettek. A Finlandia-palotánál, ahol az európai biztonsági érte­kezletet tartották, s ahol földrészünk 33 államának, va­lamint az Egyesült Államok­nak és Kanadának a veze­tői 1975 nyarán aláírták a helsinki záróokmányt, nem én voltam az egyedüli, aki a szemerkélő esőben szívesen sétált. A finnek már az októberi Európa-tanácskozást emlege­tik, amelyen a stockholmi bizalomerősítő és leszerelési konferenciát készítik elő. 1985 nyarán méltóképpen .kíván­nak megemlékezni a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulójáról. Mauno Koivisto elnök 1982 szeptemberében ellátogatott Debrecenbe, a tudományegyetem finnugor tanszékére. A ké­pen Koivisto (bal szélen) emlékplakettet kap vendéglátóitól. a nyugat-európai átlagnál nem rosszabb, reméljük, az idén kilenc százaléknál nem lesz nagyobb a drágulás. A másik nagy gondunk a munkanélkü­liség. Noha a nyugat-európai tízszázalékos átlagnál jóval alacsonyabb, mégis a munka­képes lakosság hat százalékát érinti, ezért jelentős problé­ma. A jövő év talán már ked­vezőbb lesz. Az idén 2—2,5, 1984-ben pedig már 3—4 szá­zalékos gazdasági növekedés­sel számolunk. — Ilyen körülmények kö­zött hogyan látja a finn—ma­gyar gazdasági kapcsolatok jelenét és perspektíváit? — Jó alapot teremtett a gazdasági együttműködéshez az országaink között 1976-ban A helsinki Finlandia-palota. Szóltak gondjaikról is. Ar­ról, hogy a nemzetközi poli­tikában ma nehezebb idők járnak, a tőkés világgazdasági válság őket is sújtja. Pauli Opas nagykövettel, a finn külügyminisztérium külke­reskedelmi főosztályának ve­zetőjével először országa gaz­dasági helyzetéről beszélget­tem. — A világgazdaság állapo­tától mi is nagyon függünk — mondotta. — Nemzetközi termékünk 34 százalékát a külkereskedelem útján reali­záljuk. Az elmúlt két eszten­dőben nehéz helyzetbe hozott bennünket is a válság, s még az idei év sem könnyű. Leg­főbb gondunk az infláció. Bár Az indiai külügy­miniszter látogatása Balatonfüreden Az indiai külügyminiszter P. V. Naraszimha, aki hiva­talos látogatáson tartózkodik hazánkban, szombaton Bala- tonfüredre látogatott. Útjára elkísérte Túri Ferenc, hazánk delhi nagykövete, és Aravinda Ramachandra Deo. India budapesti nagykövete. Az indiai diplomácia irányítója fel­kereste Rabindranat Tagore Nobel-díjas költő szobrát a fü­redi parkban, és az indiai szokásoknak megfelelően virág-, fűzért helyezett el azon. Ezt követően a Tagora sétányon fát ültetett a korábban hazánkban járt neves indiai szemé­lyiségek már lombosodé fáinak szomszédságában, majd be­jegyezte nevét Balatonfüred város emlékkönyvébe. P. V. Naraszimha Rao tiszteletére Balatonfüred Városi Tanácsa ebédet adott. kötött megállapodás a keres­kedelmi akadályok kölcsönös megszüntetéséről. Bár most a világgazdasági válság miatt némi megtorpanás mutatkozik a kapcsolatok fejlődésében, mégis meggyőződésem, hogy a gyors növekedés folytatódni fog. Csupán egy adat arra, hogy milyen imponálóan fejlődtek gazdasági kapcsolataink: a világgazdasági mélypont ide­jén, 1978—80 között meg­dupláztuk kereskedelmi for­galmunkat. A finnek elsősor­ban az erdőgazdasági ipar termékeit, s fogyasztási cik­keket szállítanak hozzánk, mi főleg kohászati, vegyipari és energetikai berendezéseket adunk el náluk. Alkalmam volt ellátogatni Helsinki épülő 150 megawat­tos erőművébe, ahol 29 ma­gyar dolgozik. Ez a közepes nagyságú távfűtő erőmű finn —magyar—svájci kooperáció­ban készül. A magyarok a turbinát szállítják hozzá. Ezt és megbízás alapján a svájci generátort szerelik. A mun­kálatok vezetőjétől, Radi- meczky Lajostól tudom, hogy az építkezésben magyar rész­ről a Láng Gépgyár, a Ganz Villamossági Művek és a Transelektro külkereskedelmi vállalat vesz részt. — A finn piacon a határidő pontos betartása csupán be­lépőjegy, nem érdem — jelen­tette ki a magyar építésveze­tő. — Nagyon szigorú felté­telek között dolgozunk. Ha nem tartanánk magunkat a megállapodáshoz, a következő versenytárgyalásnál már szó­ba sem jöhetnénk. Egy év múlva, december közepére, ha törik, ha szakad, üzemelnie kell az erőműnek. — Nem ez az első üzletünk Finnországban — tette hozzá Kottái József, a Transelektro képviselője. — Már tíz gép­egységet adtunk el itt. Ebből négy komplett turbogépcso- port volt. Szó van harmadik piaci együttműködésről is, ebben hagy lehetőségeket lá­tunk magyar és finn részről egyaránt. Nehezen búcsúztam el Hel­sinkitől, a finnektől, hiszen még annyi mondanivalónk lett volna egymásnak. Ugye, tudják Magyarországon, hogy azok közül, akik magyarul ta­nulnak, évente húsz-harmin- can részt vesznek a debreceni nyári egyetem munkájában? Hogy az espoói erőmű mi­lyen jól bevált? Hogy a fin­nek rajonganak a magyar kosztért? Számtalan megbí­zás, üzenet, apró ajándék. Hogy a madridi Európa-kon- ferencián finn kezdeménye­zésre, magyar támogatással javaslatot fogadtak el a kis nyelveken született értékek népszerűsítésére? Hogy a finn rádióban magyar nyelvtanfo­lyam volt Jó napot! címmel, s a televízió jóvoltából a fin­nek is ismerik Vukot, a ked­ves kis rókát? Már indul a repülőgép? Vi­szontlátásra! Viszontlátásra Magyarországon és Suomi- ban! Kocsi Margit VÉGE Kádár János aláírja a helsinki záróokmányt.

Next

/
Thumbnails
Contents