Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

2

Kelet-Magyaromig

1983. szeptember 17.

Pert vesztett a vállalat

A kőműves repülőjegye

Sokan úgy képzelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban dolgozó külföldi munkások luxuskörülmények között laknak, szupermodern a szállásuk. Ezzel szemben Idézünk a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság hiteles jegyzőkönyvéből. A jegyzőkönyvbe B. T„ a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat tehergépkocsi-vezetője a következőket diktálta:

— Kiutazás előtt azt közölték velünk, hogy maszek háznál leszünk elszállásolva. Ezzel szemben egy gyártelepen laktunk, négyen egy koszos, pókhálós szobában. Vaságyon aludtunk, katonapokróc volt a takarónk. Gyakran csótányok közt aludtunk. A helyiségben hűtőgép nem volt, az élelmünk többször megromlott. Az olasz vendégmunkásokkal közös volt a konyhánk és ebből néha nézeteltérésünk támadt.

Mostoha

körülmények

— Három hónap alatt három helyen laktunk. Az utóbbi szálláson villanyégőt is nekünk kellett beszerezni, zuhanyozni nem lehetett. Kiutazás előtt azt is mondták, hogy a német munkavédelmi szabályok ránk is vonatkoznak, de ezeket sosem ismertették velünk. Így fordult elő, hogy a német munkahelyi rendőrök , (munkavédelmi őrök) büntetéssel fenyegettek bennünket.

Az maga büntetésnek számított, hogy a vállalat dolgozói ilyen mostoha körülmények közt laktak. De idézzünk T. S. kőműves vallomásából is:

— Rossz volt a szociális ellátásunk. Először egy kis 3X4 méteres szobában, később egy alacsony lemezbódéban aludtunk. Főzni, tisztálkodni csak korlátozottan lehetett. Szabálytalanul lengő terhet mozgattunk. Építésvezetőnk ígérgette a helyzet javulását, de nem lett belőle gemmi.

S. J. kőműves ezt mondta a bíróságon:

— Odakint a^gyomorfeké- lyem kiújult. A biztosítási forrna — nem tudom miért — nem vált be. Egy orvosi vizsgálatért pedig elkérnek 200 márkát is. A megígért prémiumot nem fizették ki nekünk.

Fotó az aktához

A SZÁÉV öt fizikai dolgozója egybehangzóan igazolta a fenti körülményeket. Egy amatőr fényképet is csatoltak a bírósági aktákhoz, s ez bizonyítja, hogy a mínimaiis ellátást sem biztosították számukra. B. T. ezt is a jegyzőkönyvbe diktálta: „A kinti

vezetőkkel közöltük, hogy a szabadságunk letöltése után nem fogunk visszamenni.” Nem is mentek, így került ügyük a bíróságra.

A vállalat vezetői ugyanis úgy vélték, hogy az öt dolgozó szerződést szegett, s a repülőjegy árát és az orvosi vizsgálat díját kötelesek megfizetni. Személyenként 2—3 ezer forintot kellett volna fizetniük. Nem fizettek, panasszal fordultak a vállalati döntőbizottsághoz. A vállalati db a dolgozóknak adott igazat. Ezt követően a vállalat vezetői keresetet nyújtottak be a munkaügyi bíróságra.

H

a van értelmes cél a társadalmi tenni- akarásra, akkor az emberek szívesen ajánlják fel segítségüket. Ezt bizonyítja a Záhonyban legutóbb megrendezett vöröskeresztes nap is. A MÁV Záhonyi Üzemigazgatósága területén 14 vöröskeresztés alapszervezet tevékenykedik mintegy 1500 taggal. Hogy valóban aktív munkáról, a Szervezetek jő irányításáról Van szó, azt sok egyéb mellett bizonyítja, hogy nemrégiben 13 elsősegélynyújtó tanfolyamot szerveztek és sikeresen vizsgáztak résztvevői. A vőröskeresztes nap pedig reményen felül sikerült.

A vöröskeresztes szervezetek záhonyi csúcsvezetösége társadalmi munkát hirdetett, ígért filmvetítést, előadásokat és kuriózumként a résztvevőknek gulyáslevest. Dr. Lakatos József MAV-üzemorvos Valóban gazdag programmal lépte meg a vőröskeresztes *ap résztvevőit. Amit ígért, Valóra is váltotta.

'Nagy figyelemmel hallgatok meg a résztvevők az üzemorvos, a Vöröskereszt íáhonyi‘csúcstitkára előadását az elsősegélynyújtásról, a Aszta szolgálati helyekért fo- IVó mozgalom sikeréről és a füstmentes értekezletekről. Nagy érdeklődés kísérte a < ohányzás ártalmairól, az < készséges életmód feltételei- I fi és a környezet védelmé- 1 >1 szóló filmeket.

Ezek után a résztvevők tár- s idalmi munkában az eper- j skei rendező pályaudvar te- í iletén hulladékvasat gyöj- < ittek. Eredménye: 14 tonna i ashulladék, amelynek az ér- 1 ke meghaladja a 33 ezer 1 jrintot.

A vöröskeresztes nap vala- i lennyi résztvevője kelleme- í sn érezte magát. A hasznos i : sikeres eseményre az asz- : :onyok tették fel a koronát. 1 nőm gulyáslevest főztek, í nelyet együtt fogyasztottak i . (fk.)

Hol

az ellátmány 7

A bíróságon a vállalat jogi képviselője szó szerint ezt mondta: „A kinntartózkodás alatt vállalatunk 200 ezer forint értékű szociális ellátmányt küldött ki az NSZK- ba. De nem tudjuk, hogy annak mi lett a sorsa. Lehet, hogy a pesti fővállalkozó használta fel a saját dolgozói

részére.” Furcsa, hogy az „el- tátmány” megérkezését és felhasználását nem ellenőrizne senki.

A munkaügyi bíróság dr. Gyulai Gábor tanácsa a vállalat keresetét elutasította. A dolgozók nem kötelesek megtéríteni a hazajövetelükkel kapcsolatos költségeket. Az ítélet indoklásában az áll, hogy nem a dolgozók követtek el szerződésszegést, hanem a vállalat, mert nem biztosította a megfelelő szociális ée munkakörülményeket.

Nábrádi Lajos

Szemléltetőeszközök az oktatás szolgálatában

A Tanért Vállalat Kozma utcai gyáregységében készülnek az általános iskolák biológiai és földrajzi oktatásához a taneszközök. Az oktatási eszközök — a földgömbtől az állatcsontvázakig — folyamatosan kerülnek az iskolákba. Képünkön: a domborzati térképmodelleket festik. (MTI fotó: Földi Imre felvétele — KS)

J

„Mintha a magunkét szednénk"

Diákok között az almáskartben

Szatmári diók el sem képzelhető ősszel almáskerti munka nélküli. A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium több mint 300 tanulója is a tanév elején kezdett dolgozni. Az utolsó napokban szegődtünk a diákok nyomába.

Már második éve a nábrádi tsz almáját szedjük — fogad Czeglédi Zoltán és Dajka Béla, a két osztályfőnök. — Nálunk ugyanis bevált azaz elv, hogy egy osztály egy helyen töltse mind a négy őszt. Megismerik a gyereket, s ők is a tsz követelményeit. Autóbusszal szállítanak bennünket — mondják — reggel az iskola elöl, s ebédelni is otthon szoktunk. A gyerekek jól dolgoznak.

kéne is. A helyi általános iskolások állandó „partnereink”.

— Évekre szóló szerződésünk van a fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskolával; ahonnan 240 fiatal érkezik évente. S egy évfolyammal a fehér- gyarmati Zalka Máté Gimnázium fiataljai is segítenek. Ugyanazt a szedési díjat fizetjük mindenkinek. A szedési díjait az elmúlt években állandóan emeltük, hogy ezzel is jobb munkára ösztönözzünk. Augusztus 15-én kezdtünk, s ha az időjárás is kedvező lesz, októberben befejezzük a szedést.

Molnár Károly

„KISEBB PÉNZT KÉREK..."

Túl népszerű az ezres

K

ét hónapja nagy várakozás előzte meg a zöld hasú bankók megjelenését. A Nemzeti Bank, a pénzintézetek és a postahivatalok az új bankjegytől várták, hogy — a gyorsabb feldolgozás révén — csökkentse a pénzforgalmazás tetemes költségeit. A vállalatok bér- számfejtői s borítékolói saját munkájuk köny- nyebbségét remélték, hiszen gyorsabb ötezer forintot öt darab ezresből, mint 10 ötszázasból borítékolni. \

A várakozásoknak az új bankó eleget tett, olyannyira, hogy hirtelen túlságosan is scfls* került a forgalomba belőle, ugyanis a vállalatok az ország minden részében elsősorban 1000-es címletekben hozták el a fizetéseket. így az ezresek nem fokozatosan, hanem szinte egy csapásra vették át az ötszázasok helyét a pénzforgalomban, s jócskán háttérbe szorították ez utóbbiakat.

Már az első hónap után látszott, hogy baj lesz a pénzváltással. Egyre többször tárták szét a kezüket az üzletek pénztárosai, mondván: „nem tudok váltani, kisebb

pénzt kérek". Előbb- utóbb bezárt a kassza, mert átszaladt a bajba került pénztáros a szomszéd üzletbe egy kis apróért. Persze, addig növekedett a másik kasszánál a sor, s fogyott a vásárlók türelme. De nekünk, vásárlóknak kevésbé megfogható jelek is arra utaltak, hogy túlzottan népszerű lett az ezres.

A kereskedelmi vállalatok kasszájában megnövekedett a másnapi üzletnyitásra tartalékolt, váltásra szolgáló pénz. Ez az összeg — miután nem kerül a betétszámlára — még nem is kamatozik. Nem várt veszteség ez minden kereskedőnek.

A Nemzeti Bank szakemberei, látva a tornyosuló felhőket, először a pénzintézeteknek adtak a kértnél kevesebb ezrest. Ezután a bérfizetéskor is megváltoztatják a vállalatok által kért címletösszetételt, hasonló megfontolások miatt. Bár vastagabb lesz a boríték — persze nem értékben —, és nehezebb lesz ismét a bérszámfejtők dolga, valószínűleg mindannyian jobban járunk majd.

L. M.

A rendész két tűz között

a „szarkák“ ellen

Egy minősítő csoport élén fedezem fel a nagyszekeres: Toldi Tündét, amint felnőtteket megszégyenítő ügyességgel osztályozza az almát, a szovjet export követelményei szerint:

— Mintha a magunkét szedném, úgy dolgozom — magyarázza a II/c egyik tanulója. — Tudom, mit jelenít, ha a mérettől eltérő alma kerül a ládába. Nekünk is vám almánk, s tudom mennyi .munka van vele. Azt is, hogyha megnyomják, hajiigái ják a gyümölcsöt; vagy ha rosszul permetezték, hiába minden. Ugyanannyi erővel jól is dolgozhatunk, mért ne így csináljuk. Mi brigádban dolgozunk. Már van tapasztalatunk, kikkel érdemes fogódzni. Itt nincs haver, itt a munka számít. S ahhoz, hogy megkereshessük a 80 forintot naponként, hajtani kell.

— Iitthom vagyak — kapcsolódik a beszélgetésbe, a másik élenjáró, Varga Attila — s így eleve nem mindegy, hogyan dolgozom. Otthon is van 1100 négyszögölnyi almásunk. Még mi nem kezdtük meg a szedést. Innen Tu- zsérra viszik az almát.

A csoportok között együtt puhatolóztunk Tóth Bélával, a tsz párttitkárával. Véleményét a körvetkezőkben foglalta össze: — A közel 370—400 vagon almát nem. tudjuk a tagokkal leszedetni; pedig minden tag le kell szedjen 3 tonnát. Ezért szükségünk van külső segítségre, a gyerekeKözösen

Az egyik kocsikísérő valahol Kisvárda környékén egy zsák csirkét próbált „elemeim”. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat egyik dolgozója pár üveg konyakkal a táskájában akart kijutni a kapun. Záhony térségében egy maszek juhász letarolta a tsz legelőjét.

Sajnos, Kisvárdán és a járásban is sokan vannak azok, akik megkárosították, vagy meg akarták károsítani a társadalmi tulajdont. A megelőzésről és a büntetésről kértük néhány illetékes nyilatkozatát

A Kisvárdai Baromfifelvásárló és Értékesítő Vállalat belső ellenőre Jene István:

— A pecsenyecsirkét nem darabszámra, hanem kilogrammra vesszük át. Gondosan mérlegelünk, de tudjuk, ez a módszer visszaélésre adhat alkalmat. Egy kísérő pél- dául zsákban akart csirkét lopni, szerencsére a rendé- szünk menet közben ellenőrizte és lefülelte. Üzemünk kapuján belül a bizonylati fegyelem szigorításával tartunk rendet. Szerintem jó dolog, hogy évente négy-öt aíka- lom-mal a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban

témavizsgálatot tartunk. A témavizsgálatok után javaslatokat teszek főnökeimnek.

Fazekas Tibor, a vállalat igazgatója:

— A társadalmi tulajdon védelmét munkaköri kötelességemnek is tekintem. Ezért is adtam ki igazgatói utasítást, hogy a középvezetők hetente egyszer meglepetésszerűen ellenőrizzenek, s tapasztalatukról számoljanak be. Szeretném, ha rendészeinken kívül a rendőrség is gyakrabban ellenőrizné járatainkat. A lopás nálunk főbenjáró bűn. Ezért tettenérés esetén a legszigorúbb fegyelmit, az elbocsátást alkalmazzuk.

Bácskái László, a szeszipari vállalat esztergályosa, munkásőr:

— A rendészet vezetője kapcsolatot tart velünk, munkásőrökkel. Ünnepeken, munkaszüneti napokon biztonsági szolgálatot teljesítünk. Egyébként munka közben azzal is a megelőzésit szolgáljuk, ha szemmel tartjuk a terepet, vagy ha valakit figyelmeztetünk a dohányzás tilalmára. A tűzvédelem is vagyonvédelem.

Roll János, a szeszipari vállalat rendészeti vezetője:

— Népszerűtlen foglalkozás az enyém. Néha két tűz között vagyok. Nemegyszer meg is fenyegettek. Mégsem engedek. Nem is oly régen négyen hatvan liter pálinkát akartak kicsempészni, persze hogy nem engedtem. Vállalatunknál — ami a lopásokat illeti — összegszerű csökkenés tapasztalható, de az esetek száma évről évre nagyjából azonos. Szerintem használnia, ha a középvezetők nyitottabb szemmel, és füllel járnának és szigorúbban védenék a társadalmi tulajdont.

Máté János, a szeszipari vállalat főmérnöke:

— A termelési tanácskozásokon mindig elmondjuk, hogy a középvezetőknek, de a többi dolgozónak is érdeke a vagyonvédelem. A tanácskozásokon a leleplezett tolvajokat név szerint is megemlítjük, nevelési szándékkal. A gazdasági vezetés részéről intézkedés volt, hogy megerősítették a gyár körüli kerítést. Rendészeink néha a gyártól a boltig kísérik a szállítójárműveket. A pénzügyőrök rendszeresen ellenőriznek nálunk, a rendőröket is kértük, hogy szúrópróbaszerűen ők is ellenőrizzék a vagyonvédelmet vállalatunknál.

Fehér Sándor őrnagy, a városi-járási rendőrkapitányság osztályvezetője:

— A szállítást gyakran ellenőrizzük, alkalmanként a vállalatok területén is megjelenünk. Örömmel mondhatom, hogy szilárdult a rendészeti fegyelem. Az ÉRDÉRT tuzséri telepén és a Dombrádi ÁFÉSZ-nél társadalmi rendészetet hoztak létre. Záhonyban javult a polgári őrség megelőző munkája. A tsz-ekben részben a jogászok megjelenése miatt jobb a bizonylati fegyelem, szakszerűbbek, gyakoribbak az ellenőrzések. Tennivaló persze még van bőven. A vagyonvédelemmel kapcsolatos munkánk csak jó együttműködéssel lehet igazán eredményes, (n. 1.)

1

l

l

I 'Tí^TiTi^ íTTm T

H i\n iil i