Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-14 / 217. szám
1983. szeptember 14. Kelet-Magyarország 3 Valaki egyszer találóan „tranzitközségnek” mondta. így igaz. Az ember vagy Nagykállóba utazik, vagy Nyírbátorba megy, de Kállósemjénben szinte sosem áll meg. Az újságban is legtöbbször akkor jelenik meg róla valami, ha megérkezik — mert ide érkezik először — a gólya. Pedig ez így valahogyan méltánytalan. A tranzitfalu Semjén, ahol átszaladnak az autók Kállósemjén egyetlen ipari létesítménye az ELEKTERFÉM üzeme. A képen: nagy szériában készülnek a betonszegek. Korrekció vagy kisegítő? K önnyeit törölgeti egy anyuka, miközben megosztja gondját, kétségeit a nevelési tanácsadó munkatársaival. Általános iskola második osztályába ment most ősszel kislánya, de nagyon elevenen élnek az egész család emlékezetében a tankönyvek mellett töltött, kínlódással teli órák, amikor az elsős követelményekkel nehezen birkózó gyermeket igyekeztek felkészíteni a másnapi felelésre. Az olvasással nem volt sok baj, ám a számolás tudománya leküzdhetetlen akadályként magasodott a kisdiák előtt. Részint jóindulatnak köszönhető, hogy másodikos lett. Most kezdődik elölről a „szélmalom- harc”, aminek következménye az állandó szorongás, görcsös sírás, álmatlanság. Az eset bármennyire egyedinek is tűnik, nem ritka. A nevelési tanácsadóban jó esztendővel ezelőtt megnézték a kislány iskolaérettségét és részképességei fejletlensége miatt javasolták: ne normál, hanem korrekciós első osztályban kezdje a tanulást. A kis létszámú — tíz, tizenöt gyereket számláló — tanulócsoportban két pedagógus felzárkóztathatta volna. Akkor figyelmen kívül hagyták a szakvéleményt, amiért most súlyos árat kell fizetni. Hogy nem mindig fogadják meg az idejében adott tanácsokat a szülők és normál általános iskolába erőltetik gyerekeiket, émögött a szégyentől való félelem munkál. A közvélemény is hibás ebben annyiban, hogy a köztudatban nincs világosan elhatárolva, mi a korrekciós és a kisegítő osztályok közötti különbség. Az a gyerek, aki hatodik életévére még nem éri el az iskolaérettségi szintet, nem tekinthető egyből szellemi fogyatékosnak. A kisegítő iskolákban csupán az értelmileg sérülteket helyezik el, viszont a beszédkészségben, gondolkodásban visszama- radottak, a magatartászavarokkal küzdők a korrekciós osztályokban kapnak segítséget. A tudományosan is megalapozott tételről hosszas és türelmes rábeszéléssel sem lehet mindig meggyőzni a szülőket. Megyénkben az idén több mint tizenegyezer gyermek cserélte fel az óvodát az iskolapaddal. Döntő többségük normál általános iskolában kezdett, mindössze kétszázan tanulnak ősztől korrekciós osztályokban. Közel kétezerre tehető azoknak a száma, akik kisegítő osztályok vagy önálló igazgatású, bentlakásos kisegítő iskola tanulói lettek. Az 1983—84-es tanévre tizenegy korrekciós osztályt szerveztek Szabolcs-Szatmár- ban. Ennél többre lenne szükség, de mivel a feltételeket az iskoláknak kell kigazdálkodni, ez határt szab a felzárkóztatást szolgáló tanulócsoportok számának. A kis létszámú korrekciós osztályokban egész napos oktatási rendszerben két pedagógus tanítja a kisdiákokat. Több idő jut egy-egy gyerekre, képességeik fejlesztésére. Az eredményesebb beiskolázás érdekében megyénkben arra törekednek, hogy a tanköteles kor előtt minden gyerek legalább egy évet járjon óvodába, ahol a visszamaradott gyerekek jó eséllyel felzárkóztathatók, iskolaérettségük nagyobb biztonsággal megállapítható. Az óvónőké a döntő szó, akik a központilag kidolgozott módszerekkel bírálják el a gyermekek szellemi fejlettségét. Vitás esetben küldik a tanköteles korút a megyei nevelési tanácsadóba, ahol ebben az évben a mostani elsősök közül több mint négyszázan fordultak meg az iskolaérettségi vizsgálaton. S hogy valóban hasznos az értelmi, testi fejlettségre alapozott, differenciált beiskolázás, arra néhány adat. Tavaly korrekciós osztályba 135 tanuló járt, közülük százhárom eredményesen végzett és a normál általános iskola második osztályába lépett. Közülük egyötödük iskolalátogatási bizonyítvánnyal az első osztályban maradt, és csupán nyolc gyereket utaltak át kisegítő iskolába. A többség tehát behozta hátrányát, egész életre kiható kudarcoktól menekült meg. Sikerélményekből erőt merítve, egyenlő esélyekkel ostromolhatja tovább a tudás várát. R. G. ■1 Jó erőt gyűjtsön, ki gyalog vállalkozik, hogy bejárja Semjént. Pedig megéri. A takaros utcákon, a boltban aztán hallhat véleményt — magukról. — A mi történelmünk se alábbvaló, mint Kálióé! — A mi falunknak is megvan a maga nagy szülötte: Pál Gyula. — Nézze meg a boltunkat! Vetekszik a városiakkal is. — Nálunk is szépen terem minden, meg aztán dolgozunk i-s a homokkal. Ritkán szólnak róla ... Félvárosnyi falu A nagyközség két vezetőjével ülök össze eszmecserére. Elek László, a nagyközségi pártvezetőség titkára, Diószegi Béla, a tanács elnöke. Nekik szegezem a kérdést: milyen helység is végtére KáLlósemjén? — Félvárosnyi. Lakosságunk létszáma 4850. Van hét tanyai településünk, ott él csaknem 900 ember. A nagyközség 54 négyzetkilométernyi területen fekszik, ami nem csekélység — mondja- az elnök. Egyre jobban kiderül: valóban oktalan dolog itt csak átfutni. Az ilyen méretű település megérdemli a figyelmet. De mi az még, ami itt érdekes lehet? Sajátos arculat — Ránk az jellemző, hogy Nagykálló és Nyírbátor között fekszünk — mondja Elek László. Ez azt is jelenti, hogy két kulturális, közigazgatási pont között élünk. Teljesen mezőgazdasági jellegű a település, az ELEKTERFÉM az egyetlen kis ipari üzem. A lakosság kereső részéből 1074-en dolgoznak itthon, az eljárók száma ezzel szemben 1130 fő. — Az eljárók viszont minden egészségügyi, oktatási, művelődési és kommunális igényükkel itt jelentkeznek amj természetes. így aztán hiába kapunk évente 15 milliós költségvetést, minden igyekezet ellenére kicsit az igények után járunk — vág közbe Diószegi Béla. A probléma ismerős. Hány és hány faluban vetették ezt fel, hozzátéve: talán érdemes lenne a költségvetés elosztásakor figyelni az eljárók számára, akik másutt termelnek javakat, akiknek másutt adóznak vállalataik, de lakóhelyükön jelentkeznek • napi igényükkel. — Helyzetünk így eléggé sajátos. Nekünk nem nagy kultúrpalotát kell építeni, itt nem rendkívüli létesítményekkel kell feltűnni, nem mondvacsinált érdekességekkel kell előlépnünk — mondja a párttitkár. Egy célunk lehet: az itt élőknek a lehető legjobb komfortot biztosítani, munkában, életmódban. — Pár éve még jellemző volt az elvándorlás. Borbányán egész utcára való sem- jéni települt le. Ez a folyamat most megállt. A tanyaiak húznak a falu felé, s egyre többen döntenek úgy: két nagy település közötti nagyközségben érdemes otthont teremteni. Telkek — házhelyek A nagyközség,ben évente százan születnek. Az elvándorlás megállt. A megszilárdult szövetkezet — ami 20 év késéssel szakszövetkezetből alakult — jó keresetet biztosít. Az ellátás igazán jó. A közlekedés kiváló. Az ipar és a melléküzemágak pluszt jelentenek. A roppant szorgalom a kiskertben, a háztájiban mérhető anyagi jólétet garantál. Csak ennyi lenne? — Mindez hozzájárul a helyzet lényeges javulásához, de nem kizárólag. Egy, a közelmúltban készült alapos tanulmány azt mutatja — így a párttdtkár —, hogy ehhez több kellett. Többek között biztonságos távlat az építéshez. — Elkészült a nagyközség rendezési terve. Máris tudunk házhelyeket kínálni. A körvetkező években a százat is meghaladja az építési lehetőség. Tisztázódott a fejleszthető tanyák sorsa is. Ez föltétlen ül nagy visszatartó erő — magyarázza Diószegi. — Emellé tenném, hogy a szellemi tényezők is egyre nagyobb szerepet kapnak. A tanyai kollégium — a volt kastély — körül kialakul az iskola, kollégium, óvoda, természetvédelmi park együttese. Minden gyermeknek minden intézményben tudunk helyet adni. Kialakult a községben egy ütőképes értelmiségi mag, amely — ha még nem- js teljes kapacitásával, de mozgatóerővé válik. — Ehhez csupán egy adalék — fűzi tovább az elnök —: ma már nincsen testületi ülés, melyet nem a konstruktív vita jellemezne, itt minden lényeges dolog alternatív előterjesztéssel készül, általában magas igényesség és felelősségtudat jellemzi az itt élők közéletét. Nőm mentesek a gondoktól Jóleső hallaná, miként is alakítja egy község a maga jelenét és jövőjét. Ugyanakkor az is kiderül: mindez kemény gondok közepette zajlik. — Ez természetes. Itt is vannak, akiik közömbösek a nagyközség élete iránt. Nálunk is jelentkezik időnként a túlzottan anyagias szemlélet. Nem minden esetben tudjuk elérni azt — így Elek László —, hogy az értelmiségiek munkájukon túlmenően, vagy a testületi munkán kívül is kifejtsék hatásukat. Nálunk is — mint az országban bizonyára másutt is — ott a feloldhatatlannak tűnő ellentmondás a háztáji termelés, a kiskertből való jövedelemszerzés és a helyes életmód, korszerű életforma között. — Ezért is te'kintgetünfc érdeklődéssel Máriapócs felé — meditál az elnök —, ahol jól működő értelmiségi klub van. Nekünk is kellene olyan fórum, ahol a korszerű gondmegoldások, az elemző beszélgetések, az egymást megismerni segítő találkozások együttes bölcsességgel segíthetnék a nagyközség életét. — Mert azt tudjuk: ahhoz, hogy Kállósamjénnek meglegyen a saját arca. jellege, azért nekünk kell elsősorban tenni. Talán kiesd dolognak tűnik, de úgy érezzük, nem mellékes: most emlékkiállítást, mégpedig állandót készítünk Pál Gyulának. Ezzel talán meg tudjuk állítani az áitsuhanókat, de föltétlenül növeljük az itt élők önbecsülését is. Megállni, egy pillanatra — Mi mindenkit szívesen fogadunk, aki ide készül, örülünk, ha helyet adhatunk úttörővezetők képzésének. Büszkék vagyunk, hogy minden éviben ide szervezik a mozgássérült gyermekek táborát. M,i az oktatási intézmények élén közművelődési igazgatóhelyettest foglalkoztatunk, hogy legyen házigazdája a községnek — magyarázza Elek László. De annak is örülnénk, ha az erre átutazók néha csak azért állnának meg, hogy megnézzék: szép az a falu, amin máskor átsuhannak. Bürget Lajos világért meg nem sérteném özv. Medvig Sán- dornét, de eszembe jutott, hogy egykor a falusiak nincstelenjei aratásra, napszámra verbuválódva úgymond bandába verődtek és vezetőjük, szervezőjük, szószólójuk a bandagazda volt. Valami ilyenféle funkciója van a kállósemjéni Medvig néninek, azzal a különbséggel, hogy most úgy mondják: brigádvezető, sőt időszaki parancsnok. De hagyjuk az elnevezést, maradjunk csak a keresztnévnél: Olga néni... Balkányban, a budalaposi kertben meleg most az ősz. Amikor arra jártam, 29 fokot mondott a Déli krónika és ezt a kvarcos homok visszalehelve legalább negyven fokra hevítette. Hőség és por, és piros alma mindenütt. De ott voltak a tarka kendős asszonyok is. Ritka beszédű szorgalommal szedték az almát, tudva az igét: ha pénzt akar a munkás, akkor a keze járjon. Az asszonyokat megismertem, özvegy Medvig Sándor- nét meg különösen. Évtizede, hogy mindig látom, találkozunk és tudom, ő szervezi a falubelijeit időszakra. Most azt mondta: — Idén harminchármán vagyunk. Bármennyire is szaporodik a környéken a munka- lehetőség, azért a csapat mindig összeáll. Vaja: Cjabb présgép Fellendülőben van az almaié, illetve az almalésűrít- mény exportja. A Nyíregyházi Konzervgyár jelenleg a teljes kapacitás — napi 347 tonna „termését” el tudja adni dollárelszámolású piacon. Vaján jelenleg három nagy teljesítményű prés dolgozik, most érkezett meg a negyedik, ugyancsak osztrák gyártmányú berendezés. Az aljzatbetonozás már korábban elkészült, így a beszerelést csak a présgép nagy tömege nehezíti — beemelése különleges feladatot jelent a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak. A présgépet a gyártó osztrák cég szakemberei szerelik, várhatóan szeptemberben be is fejezik. Így a negyedik egység is bekapcsolódhat az idei termés feldolgozásába; több almasűrítmény készülhet exportra. Fehérgyarmat: Telepből üzem Sikeres fél évet tudhat maga mögött a Fehérgyarmati járási Építőipari Szövetkezet. Az ez évre tervezett 58 millió forintos termelési értékből június végéig 30 milliót teljesítettek. Sok más mellett részt vettek az Ipari Műszergyár fehérgyarmati telepének építésében. A régi GEV-telep helyén igazi üzemet varázsoltak: új csarnokot, kazánházat építettek, megoldották a víz- elvezetést, mintegy 8 millió forintért. Betyáremlék A régi Nyíri Fészek — amiről egyszer már írtam valahol, hogy a Három Rózsával, a Sassal és a városunkon átdübörgő főútvonal számáról Négyes kocsmának nevezett Estikével együtt, többre tartom, mint a nagy tükrös, hodályos és drága „vendéglátóegységeket” —, szóval, a régi Nyíri Fészek érdekes meglepetéssel szolgál az oda betérőknek. A pult fölött különös tárgyak kiállítása látható. Zablák, bilincsek, pandúrszuronyok, perzekútor bajonet- tek és betyárfokosok vannak kiszögezve, s patkók, fényesek és kopottak vegyesen. Ám a betyárvilág hangulatos relikviái közt szemet szúr egy második világháborús német vassisak. Megdöbbenek —• mit keres ez itt. Legalább üssön bele valaki egy fokost a közepébe, hogy legyen valami köze a nehéz életű legények hajdanvolt világához . . . M. A. ÖZV. MEDVIG SÄNDORNE Kérdem,-miért nem vállalnak valahol állandó munkát7 — A háztartás és a gyerekek miatt. Amíg apró a gyermek, úgy jó, ha az édesanya maga neveli. Aztán meg elfut az ember felett az idő. Én is már 14 éve, hogy idejárok almát szüretelni. — Megéri? — Ha iparkodunk. Most a körszedés a feladat, ez több figyelmet igényel, lassabban haladunk, de a jó napszám megvan. Tegnap 126 konténerládával szedett a csapat, az 252 mázsa és mázsánként 31 forintot fizetnek. Számítsa csak ki, mennyi jut egyre- egyre. Kiszámolom: egy ember egy napi teljesítménye valamivel több, mint 7 mázsa, az átlag- kereset 234 forint. Nem rossz pénz, de hogyan átlagolnak és egyezkednek, hiszen nem minden ember egyforma munkaerő. Nincs vita? — Nem lehet vita, hiszen a harminchárom ember 4—5 fős brigádokban dolgozik. Csak ők dolgoznak össze és átlagolnak. A brigádtagok jól ismerik egymást, szomszédok, barátok. Itt vannak példának a Csordásnéék. Egy utcabeliek, szomszédok, megértik egymást, megbíznak egymásban. Csordásné, Ferencziné, Páll- né és Szabóné szorgalma tényleg lenyűgöző. Nincs ácsorgás, felesleges mozdulat és bár nincs egymáson a szemük, az egymás iránti bizalom lendületben tartja min- dőjüket. Még a kérdésekre is úgy válaszolnak, hogy közben szedik és rakják a surrantó- ba az érett gyümölcsöt. Hogy mit mondtak? Kell a pénz. Jól jön kiegészítésként a téli beszerzésekhez. Aztán, hajnalban kelnek, otthon a ház körül rendet raknak és hatkor már indul a busz. Délután 4—5 óráig dolgoznak. Fáradtak-e, ha hazamennek? — Akár igen, ‘ akár nem, otthon még további munka vár — mondja Szabóné. — Az asszonyoknak már ilyen a sorsa. Sors! A sors hozta úgy, hogy Medvignével újra találkoztam és eszembe jutott, hogy valamikor régen is jártak munkába, uradalmi napszámra emberek és volt egy bandagazda. Ez azért egészen más. Ez nem olyan napszám, it autóbusz hozza-viszi az embereket, ezek az asszonyok még almaszedéshez is jól öltözöttek és ha kell is a pénz, nem a végső szükséglet sarkallja az embert. Medvigné mondta*: — Nekem nagyon hiányozna, ha a kertbe nem jöhetnék. Mindig várom, hogy érjen már a téli alma. S. E. □
