Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-14 / 217. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 14. Napi külpolitikai kommentár Pakisztán: állandósul a válság D | smét rendőrsortűz volt a válasz a tiltakozásra Pakisztán Szánd tartományának egyik kisvárosában. Ez már a sokadik alkalom, hogy a rendőrség a legvéresebb eszközhöz folyamodik a csillapodni nem akaró tömegelégedetlenség letörésére. Minthogy idestova egy hónapja tart a tiltakozó hullám, amely tehát nem tekinthető már sem véletlennek, sem pedig gyorsan múló állapotnak. Hat esztendő múltán a katonai uralom akkor is válságban van, ha a jelenlegi vezetésnek — mint nem először Ziaul Hak tábornok uralmának történetében — a mézesmadzag és a husáng együttes alkalmazásával ismét sikerülne átvergődni a kritikus szakaszon. Ezúttal a mézesmadzag a választások kilátásba helyezése, legkésőbb 1985 márciusáig. Sőt, a tábornok-elnök a napokban már azt pedzegette, hogy esetleg előbbre hozzák az időpontot. Ziaul Hak hatévi kormányzása azonban igen óvatossá tette a betiltott pártokat az államfő minden, normalizálást sejtető ígéretével szemben. Különösebb illúzióik nem lehetnek, mert Ziaul Hak sosem rejtette véka alá: a választásokkal saját hatalmát akarja törvényesíteni. S akkor még mindig nincs szó a hat éve érvényes rendkívüli állapot feloldásáról, a demokratikus szabadságjogok helyreállttá-, sáról. □ z elnök mindaddig nem veszti el magabiztosságát, ameddig a gazdaságilag és politikailag legfontosabb országrész, Pandzsáb nem forrong, továbbá ha — az előzővel összefüggően — számíthat a legszervezettebb és legfegyelmezettebb hatalmi központra, a hadseregre. A jövő megjósoihatatlansága miatt általában a történelmi múltból szoktak hasonlatosságot keresni. Például Bhutto, volt polgári elnök hatalmának megrendülése is szórványos városi tüntetésekkel kezdődött, amelyek dagadtak, s fél év múltán feloldhatatlan, országos válsággá mélyültek. Lehet, hogy most is ilyen folyamat kezdetén áll Pakisztán? A rendszer sorsa nemcsak a hatalom birtokosainak fonto= hanem mindazoknak a külső erőknek, amelyek Pakisztánt tekintik szövetségesüknek Közép- és Dél-Ázsia felboly- dult térségében. Győri Sándor Chile: szomorú statisztika Sortűz, húsz halott A rohamrendőrök kormányellenes Santiago belvárosában. fiatalokat vonszoltak el Becslések szerint legkevesebb húsz embert gyilkoltak meg vasárnap és hétfőn a karhatalmi alakulatok Chilében. Vasárnap, az ország „fekete napján” —. a katonai junta hatalomra kerülésének tizedik évfordulóján — elemi erejű megmozdulások robbantak ki Santiagóban és a többi nagyvárosban. A biztonsági egységek a tüntetőkre lőttek és a külvárosokban lakóházakra adtak le sortü- zeket. Hétfő esti rádióadások a leghevesebb megmozdulásokat a fővárostól ötszáz kilométerrel délre fekvő Concep- cionból jelentették. Itt a kivezényelt rendőrség és katonaság három tüntetőt ölt meg. Robbanásig feszült a helyzet Santiago de Chile szegénynegyedeiben. A munkaképes lakosság fele ezekben a városrészekben munkanélküli, leírhatatlan a nyomor és az elkeseredettség. A polgári pártok képviselői hétfőn keményen bírálta Pinochet „évfordulós” beszédét, amelyben a tábornok leszögezte, hogy nem hajlandó lemondani és kíméletlen intézkedésekkel fenyegette meg az ellenzéket. A chilei ellenzék számos vezetője hétfőn azt a véleményét hangoztatta, hogy az ország a polgár- háború felé sodródik. MITTERRAND SVÁJCBAN Francois Mitterrand francia köztársasági elnök kedden Svájcban érkezett, hogy részt vegyen a genfi székhelyű Európai Atomkutató Szervezet (CERN) által létre hozandó részecskegyorsító építésének ünnepélyes meg kezdésén. Mitterrand Genf ben találkozik Pierre Aubert svájci államfővel is. A fran cia—svájci határ közelében < föld alatt építendő, 27 kilo méter kerületű részecske- gyorsító lesz a legnagyobb világon és építéséhez Franciaország járul hozzá a leg több pénzzel — 500 millió dollárnak megfelelő összeggel. ÚJ JEZSUITA GENERÁLIS A jezsuita rend 211 tagú konklávéja kedden Rómában új generálist választott a hol land Peter-Hans Kolvenbach személyében. A római katolikus egyház legnagyobb és legerősebb — 26 ezer tagot számláló — rendjének új feje 54 éves, eddig a Rómában működő Pápai Keleti Intézet rektora volt. A 449 éve alapított rendnek Kolvenmach a második holland generálisa. TÜNTETÉS HAMBURGBAN Az egyik legnagyobb nyugatnémet hajógyár, a Ho- waldtswerke Deutsche Werft AG. hamburgi telepét hétfőd megszállták a gyár munkásai. Akciójukkal a tervezett nagyarányú munkáselbocsátások ellen tiltakoztak. A világválság hatására súlyos gondokkal küzdő nyugatnémet hajógyár 11 ezer munká sából négyezret tervez a közeljövőben az utcára tenni; ebből kétezret a hamburgi telepről. Hamburgban mintegy háromezren tüntettek a hajó gyári munkáselbocsátások el len. BANKRABLÁS LA CORUNÁBAN A szélsőhaloldali spanyol terrorszervezet, a GRAPO két fegyverese hétfőn behatolt La Coruna város központi bankjába. A pénzszerzési akció azonban nem sikerült. A riasztócsengő hangjára pánik ba esett bankrablók szabad eltávozásuk biztosítása érdé kében túszul ejtettek 12 sze mélyt. Hat órával a rendőrség megérkezése után végül is megadták magukat. Egy túszul ejtett rendőrségi altisz ten kívül mindenki ép bőrrel úszta meg az esetet. Vasutassztrájk Belgiumban Hétfőn országossá vált a napok óta tartó részleges vasúti sztrájk Belgiumban. A dolgozók az államvasutak költség vetésének megkurtítása, s a béremelések visszafogása miatt tiltakoznak. Képünkön: megbénult a közlekedés a Brüsszel tői 60 kilométerre levő Mons állomásán is. (Kelet-Magyarország telefoto) Üdvözlet Grúziából (2.) Don Quijote Budapestről A föld fia. Jelenet a Grúzia Filmgyár egy új alkotásából. Meghívtak a Zarja Vosz- toka (Kelet Hajnala) szerkesztőségébe. Zurab Beridze kolléga, a lap helyettes vezetője az újságról beszél, de a szerkesztőség ügye nem lehet más, mint maga az élet. Mint ma a Szovjetunióban és Grúziában mindenki, az újság is új formákat keres. Milyen kérdések kerülnek most a hasábok élére? Például egy dátum évfordulója: 1783-ban dokumentálták Grúzia és Oroszország egyesülését. Az idén kétszáz éves irat nagyon sokat — elsősorban békét — jelentett a grúzoknak, akik sok száz éven át egyedül küzdöttek a muzulmán tengerrel. A georgevszki várban aláírt dokumentumot követte egy újabb fejlődési szakasz. Az összefogás után sok grúz vállalt kulcsszerepet az orosz forradalmi mozgalomban, és sok orosz — köztük Puskin, Lermontov, Csehov és Gorkij szerette meg és ismertette meg a világgal az addig elzárt grúz népet és tájat. — Mire büszke a főszerkesztő-helyettes mint egyszerű grúz állampolgár? — kérdezem. Egyszerű a válasz: az építkezés méreteire, a létesítmények páratlan egyediségére és persze, ha győz a Tbiliszi Dinamó ... „Itt születtem a fővárosban. Ezért örülök különösen, hogy egyre szebb a város, hogy szépen öltöznek az emberek, hogy mind több a zöld, a virág, hogy sok az új szökqkút. Szívpezsdítő érzés, hogy a régi negyedek is megújulnak, eredeti állapotukban restaurálják a több száz éves házakat.” Mint mondja, az élet itt sem rózsaszín. Az újságnak hadakoznia kell minden egyes fáért, amit ki akarnak vágatni a tervezők, építők. És egy egymillió-három- százezres lakosú, növekvő metropolisban már mind nehezebb megtartani a korábbi otthonosságot is. „Ügy szeretnénk, ha az emberek — az itt lakók és a mind nagyobb számban érkező vendégek — jól éreznék magukat nálunk.” Visszatérünk a lap állandó fontos témáira. A minőségre, a fegyelemre, a gazdaságosságra. Arra, hogy például mivel járulhat hozzá Grúzia földje a szovjet élelmiszerprogram teljesítéséhez. A grúz mezőgazdaságban megnőtt a háztáji szerepe, tovább lehet növelni a tea, a szőlő, a zöldség, gyümölcs, a gaboná és a kukorica hozamait. S következik egy mostanában világjelenséggé nőtt gond. „Korábban nálunk is sokan leköltöztek a hegyekből, mert ott nehezek voltak az élet- és munkafeltételek. Falvak ürültek ki, és ez már rengeteg problémával járt. Most változtatni akarunk a munka- és életkörülményeken, így elérni, hogy az emberek visszaköltözzenek, hogy ne csupán a hetven— nyolcvan évesek csendes lakóhelye maradjon az állat- tenyésztő hegyvidék.” Hogyan akarják megváltoztatni ott az életet? — Először is: miért mentek el az emberek? — kérdez vissza. — Mert nem volt út, villany és a hófödte csúcsokon külön meg kell birkózni az időjárás viszontagságaival is. Ezek ellenére bizakodunk. Mi az alapja az optimizmusunknak? Fejlesztjük a fenti régiókat, villanyt vezetünk be — ami a kultúra alapja —, gépesítünk és növeljük az ott élők jövedelmét is. — Egy hegyilakónak egyébként is nehéz megszokni a várost, de még egy lenti völgyben fekvő faluban sem könnyű, ezért szívesen visz- szamennek a szvanok. (Ezek hegyilakók, Grúzia jelentős nemzetisége.) Akinek nincs módja rá, hogy bejárja ezt a gyönyörű országot, annak javasolhatom: menjen el a tbiliszi Grúzia Filmgyárba. E sorok írójának szerencséje volt. A neves filmrendező, Revaz Csheidze, az itthon is sokaknak ismerős A katona apja című film rendezője, a filmgyár igazgatója hívta meg egyórás vetítésre. Fiatal művészek alkotásait mutatták be és csak azt mondhatom: ritka szép óra volt. A Pillangó című etűdtől a hegyi faluban maradt két idős ember szomorúan megható történetéig foglalta keretbe a ma életét ez a mindössze hatvan perc. Aztán rövid beszélgetés Csheidzével, aki az 1965-ös budapesti bemutatón ismerkedett meg velünk először közelebbről. 1908-ban — most 75 éve — csinálták Grúziában az első önálló filmet. Egy rövid dokumentumfilm volt. Három évvel később már hosszabb film készült itt, de még ez is csak dokumentum. 1922-ben alakult a filmgyár, amelyben ma évi 14 játék- és hét rajzfilm készül, s 40 külföldi filmet szinkronizálnak oroszról, franciáról, angolról, s nem ritkán éppen magyarról — grúzra. A filmgyár magyarnak köszönheti a létét, Balázs Béla javaslatára alapították a stúdiót. Üjabb magyar vonatkozás: most tárgyalnak magyar filmesekkel, hogy a Grúziában igen népszerű Zichy Mihály életéről készítsenek koprodukciós filmet. Zichy, a festő és grafikus élete nagy részében az orosz cári udvar művésze volt, aki rajzokkal illusztrálta Lermontov, Puskin műveit, de az elnyomatás elleni tiltakozását sok más művében is kifejezésre juttatta. Zichy szerette Grúziát. „Nagy, érdekes téma — mondja a rendező —, nemcsak Zichy, de a magyar és grúz nép sokoldalúan gazdag kapcsolata miatt is.” A stúdióban befejezték az ötrészes játékfilmet, amely az Oroszországgal való egyesülésnek állít emléket. A 200. évfordulón dokumentumok alapján, a szovjet központi televízióban októberben sugározzák majd a filmet. Csheidze most a spanyolokkal készül egy kilencré- szes film forgatására. A téma Don Quijote. Hogyan ábrázolja 1983- ban egy szovjet művész azt a legendás figurát? „Nem tudok egy mondatban válaszolni a kérdésre. Nos, a lényeg, hogy az ötlet Budapesten született meg bennem. Amikor legutóbb ott jártam, a Szépművészeti Múzeumban, a magyar művészek egy kiállítását is megnéztem. Ott láttam meg Don Quijotét — ha jól emlékszem, Varga Imre alkotását. Nagyon tetszett ez a szobor, a legjobban azok közül, amelyeket eddig valaha is láttam. Mint lélek jelent meg, teljesen test nélkül. Fémből volt, de mégis nagyon könnyűnek, szinte súlytalannak látszott. Akkor még nem is gondoltam a filmre. Később, hónapokkal ezután is megjelent előttem ez a szoboralak. És ez a hatás ösztönzött. Volt ebben a szoborban valami idilli. Nekem az a legfontosabb, hogy igen emberi, a szenvedőket, elesőket segítő. így tehát a Don Quijote ma is aktuális és ezt az időszerűségét akarom bemutatni korunk nézőinek.” Már készülnek a díszletek, folynak a próbafelvételek, több hazai és külföldi színésszel próbálják a címszerepet, köztük épp egy magyarral, ha a rendező jól jegyezte meg a nevét, Fodor Istvánnal. Megszólal a titkárnő csengőgombja: Csheidze igazgatót megbeszélésre várják. Sajnos, lejárt az idő ... Következik: Két ember arcképe. Kopka János J
