Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. szeptember 1. A Tiszavasvári Építő és Szolgáltató Szövetkezet Ramovill szervize havi átlagban 15 ezer forint lakossági és 15—20 ezer forint értékű közületi javításra kap megrendelést. A szervizben háztartási kisgépeket, hűtőszekrényeket, valamint motorkerékpárokat javítanak. Képünkön: Hamvas Sándor és Pethe Zoltán hűtőgépet javít. (Császár Csaba felvétele) H7EKF7HANG Ebéd és hangnem Értékes eseménysorozat Nyírbátorban Haydn- és Kodály-mű a záró hangversenyen „Levél közügyben” című rovatukban (K-M. júl. 9-i szám) hozzám, a Demecseri ÁFÉSZ elnökéhez írt nyílt levélre válaszom a következő: Nagyközségünk két gyárának vezetői, dolgozói levélben fordultak hozzám, amelyben az üzémi ebéd minőségét kifogásolták. Az ezekre reagáló válaszleveleim stílusát, hangnemét, valamint a panaszok részletes megvizsgálásának elmaradását bírálta az említett írás. Az újságcikk nyomán — a szövetkezeti vezetéssel párhuzamosan — vizsgálták az ügyet a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége, valamint a megyei tanács kereskedelmi osztálya illetékes vezetői. Az üzemi ebéd minőségével kapcsolatos kifogások jogosnak bizonyultak. A gyárak vezetőinek küldött válaszleveleim miatt elmarasztaltak. Az üzemi étkeztetés minőségének sürgős javítására a szövetkezet vezetőivel közösen intézkedtünk. További lépésként személyesen is beszélgettünk a keményítőgyár, valamint a gyapjúfonó- és szövőgyár igazgatóival és szakszervezeti vezetőivel a felvetődött problémákról. Részletesen elmondták korábbi panaszaikat, de azt is megállapították, hogy már érezhető változás, az utóbbi időben javult az üzemi ebéd minősége. Az itt elhangzott javaslatok és észrevételek alapján még további intézkedéseket teszünk, igyekszünk a jövőben jobban megfelelni ezen a területen is a velünk szemben támasztott jogos fogyasztói érdekeknek és elvárásoknak. Pozsonyi István ÁFÉSZ-elnök Elhangzott a XVII. nyírbátori zenei napok utolsó hangversenye augusztus 28-án este. Még fülünkbe cseng a kodályi mestermű akkordjainak felemelő hangja, s most visszatekintve a 17 év előtti lelkes indulásra, jóleső érzés, hogy mily nagy utat tett meg a „zenei napok”. Mennyi kiváló karmester, kórus és énekes művészetében gyönyörködhettünk ! Azt a koncepciót, hogy a gyönyörű műemlék templomban a zeneművészet legértékesebb oratorikus művei kerüljenek előadásra, — sikerült megtartani. Felmérhetetlen az a nevelő, ízlést formáló, lelket nemesítő hatás, melyet az évről évre ismétlődő előadások kiváltottak. Csak hálásan gondolhatunk mindazokra, akik művészileg és anyagilag lehetővé tették ezen zenei napok megrendezését. Az idei utolsó hangversenyen két mű hangzott el. Első számként egy Haydn-mi- sét hallottunk. Haydnnek világi zeneművei mellett nem kevésbé fontosak és jelentékenyek egyházi alkotásai, a misék, melyek közül a Brossé orgel-solo misét hallottuk augusztus 28-án. Haydn ezt a művet 1766-ban írta. Szóló- kvartettel váltakozó orgona, vonós kar, két angolkürt, fagott, két kürt, trombita és üstdob játssza. E művet a vokális szólók nagy szerepe jellemzi, de ékes orgonaszólam is előtérbe lép. A vasárnapi előadás emlékezetes, szép élmény volt. A hangverseny második, s egyben utolsó száma volt a nyírbátori zenei napok mindig visszatérő ünnepi száma: Kodály Psalmus Hungaricu- sa. A Magyarországon 1923. november 19-én először elhangzott mű azóta egyre nagyobb számú előadásban diadalmasan hódította meg a zenei világot. A Psalmus Hun- garicus valóban magyar zsoltár. Olyan alkotás, amely mintegy tükörként Kodály Zoltán művészetének minden gyökerét és minden összetevőjét feltárja előttünk. Tehetségük — tudásuk — legjavát adták ezen a szép hangversenyen a kiváló szólisták, mint Bajtai Horváth Ágota, Lengyel Ildikó, Réti Csaba, Kenessey Gábor és a Psalmusban Korondy György énekművészek. Külön kiemelendő a DÉLÉP szegedi zenebarátok kórusa, ahol Molnár László karigazgató mesteri betanító munkát végzett. Énekesei a Haydn- és Ko- dály-kompozíciók legkényesebb technikai feladatait is bámulatos könnyedséggel oldották meg, az őket kísérő Debreceni MÁV filharmonikus zenekarral együtt. Éppen így elismerés illeti a Psalmusban évek óta közreműködő Nyírbátori gyermekkart és karigazgatóját Lengyel Ká- rolynét. Szabó László karmester szép ívbe foglalta a dallamok sorát, szinte emberi sóhajokat, gesztusokat fejeztek ki. Vikár Sándor A tárgyalóteremből Lopott járművel ment betörni Bár csak 23 éves az ibrányi Katona József, mégis notórius tolvajként és megrögzött alkoholistaként ismerik a faluban, így nem alaptalan az a vélemény, hogy az eddig kiszabott büntetések nem érték el a kívánt nevelő- és visszatartó hatást. Legutóbbi szabadulásakor háromezer forintot hozott magával a börtönből, de azt olyan gyorsan elitta, hogy egy nap múlva már újabb bűncselekmény-sorozatot követett eL Április hatodikára virradó éjszaka bemászott a kultúrház épületében lévő ÁFÉSZ-büfébe. ahol pénz után kutatott, de mivel nem talált és az áruk között is csak üdítő ital volt, üres kézzel távozott. A kudarc nem szegte kedvét, innen a községi könyvtárban próbált szerencsét, ám pénzt itt sem talált, így innen is csalódottan távozott. Ütja az öregek napközi otthonába vezetett, s mivel pénz Itt sem volt, egy liter savanykás borral kellett megelégednie. Két nap múlva, április nyolcadikéra virradó éjjel a kultúr- báz udvarán lévő garázs ajtaját feszítette ki, s onnan egy betörés céljára alkalmas harminc centi hosszú gömbvasat lopott. A szerszámmal felfegyverkezve indult el a helyi szövetkezet egyik italboltjába, ahonnan 1200 forint aprópénzt, egy fél liter pálinkát és két doboz cigarettát lopott. Néhány nap múlva a pa- szabi italboltból zsákmányolt négyszáz forint váltópénzt, egy fél liter pálinkát és két doboz Szimfóniát, április 18-án éjjel pedig egy kerékpárt lopott el az Ibrányi bisztró elöl. A lopott járművel másnap Tiszabercelre hajtott, ahol egy önkiszolgáló bolt kirakatüvegének betörése után 250 forint váltópénzt, egy fél liter pálinkát és újból két doboz Szimfóniát lopott. Tiszabercelről Búj községbe kerékpározott, ahol a presszó kirakatüvegét törte be, de észrevette, hogy az üvegcsörömpö- lésre a szomszédok felfigyeltek, ezért elmenekült a helyszínről. Üres zsebbel azonban Bújról sem akart hazamenni, megpróbálkozott az italbolt feltörésével is, de csak a kirakat betörésére volt ideje, bejutni nem tudott, mert a bújlak üldözőbe vették és elfogták. A notórius tolvajt a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvára Imre tanácsa — mint többszörös visszaesőt — másfél év börtönbüntetésre ítélte, két évre eltiltotta a közügyektöl, kötelezte, hogy az alkoholisták kényszergyógyításának vesse alá magát és kötelezte arra is, hogy a lopásokkal és betörésekkel okozott kárt — több mint 13 ezer forintról van szó —, térítse meg. Az Ítélet jogerős. Százezer SZOT-beutaló az utóidényre Augusztus utolsó napjaiban valamennyi SZOT-üdülőben befejeződött a nyári főidény, melynek három hónapja alatt több mint 160 ezer vendéget fogadtak. A SZOT 214 üdülőépületében nyáron fogadták a beutaltak mintegy 40 százalékát: az idén 81 ezren kaptak erre az időszakra családos beutalót, emellett 46 ezer felnőtt és 35 ezer gyermek, köztük 14 ezer szakmunkástanuló részére biztosítottak pihenést, kikapcsolódást. Egy-egy turnusban egyszerre 27 500 beutalt pihenhetett, telt ház volt valamennyi üdülőiben. Júliustól kapcsolódott a SZOT-üdül- tetésbe a Zalakaroson megnyílt új üdülő, mely turnusonként 300 felenőttet és 150 gyermeket fogadott. Ez az új üdülő —i mely a zalakarosi gyógyüdülő tőszomszédságában épült — egyébként télen gyógyüdülőként szolgál, orvosi javaslatra látja vendégül a gyógyulásra szorulókat. A SZOT-ibeutalók egynegyed része az utóidényre szól, tehát mintegy 100 ezren az év utolsó harmadában, szeptembertől december végéig vehetik igénybe a hűvösebb időjárásra is berendezkedett SZOT-üdülők szolgáltatásait. Száztizenöt olyan üdülője van a SZOT-nak, amely egész éven át fogadja vendégeit, közülük 30-ban nagyszülők, szülők pihenhetnek nem iskolás korú unokáikkal, gyermekeikkel. A többi üdülőben főként gyógy- és szanatóriumi beutalóval kaphatnak helyet a rászorulók. Helytörténet: ex első besxédjavító tanfolyam Ha dadog, vagy pösze... A gyógypedagógiával foglalkozó tanárok, nevelők közül sokan tudják, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztérium — tekintettel a hazánkban nagy számmal található hibás beszédűekre — 1927-ben tanítói tanfolyamokat szervezett a vidéki városokban. De csak kevesen tudják, hogy a minisztérium a versengő vidéki városok közül Nyíregyházát jelölte ki az első tanfolyam helyéül. A tanfolyamon a pedagógiai Ismeretek előadásával Schulmann Adolf siketnéma- intézetl igazgatót, mint a beszédhibák javítását szolgáló állami tanfolyam vezetőjét, az orvosi ismeretanyag előadásával pedig dr. Kovács László nyíregyházi gyermekorvost bízta meg. A tanfolyam megkezdésekor 36 hallgató jelentkezett, ezek közül 19 tanító, 5 tanítójelölt, 2 tanárjelölt, 6 tanár és 1 orvos. A tanfolyam augusztus 2-től 19-ig tartott, melynek elvégzése után 17 hallgató ezek közül 12 tanító, 3 tanítónő, 1 tanítójelölt és 1 orvos mind gyakorlati, mind elméleti szakismereteikről nyilvános vizsgán adtak számot, és erről látogatási bizonyítványt nyertek. A beszédhibák javítására képesítő nyári tanfolyammal egy időben a helybeli elemi népiskolákban található beszédhibás tanköteles gyerekek részére négyhetes tanfolyamot szerveztek. A tanfolyamra 51 gyermek Iratkozott be, akik közül 21 dadogó, 18 pöszebeszédű, és 12 volt olyan, aki mindkét bántalomban szenvedett. A tanfolyam befejeztével teljesen folyékonyan, jó kiejtéssel beszélt 13 tanuló, lényegesen javult 16, a többiek pedig részben javultak. A tanfolyam befejezéséről a Nyírvidék 1927. szeptember 1. számában a következőket olvashatjuk: . a záróünnepélyen a hatóság, tanítóság, szülök oly nagy számban jelentek meg, hogy a teremben el sem fértek. Az ünnepélyt a Himnusz nyitotta meg, amelyet a jelenlévők bámulatára a legszebb és legtisztább hangon mondtak el a tanulók. Nem énekelve — mert a dadogók éneklésnél különben sem dadognak —, hanem folyékonyan, szépen elmondva. Utána Schulmann igazgató az ösz- szes elvégzett gyógyítási gyakorlatot mutatta be és a szülök örömmel látták, hogy mennyit haladt gyermekük.” Nyíregyházán ekkor 134 hibás beszédű és 32 gyenge tehetségű gyermek volt a tanügyigazgatásnál bejelentve. Mivel a tanfolyam elvégzésével a megfelelő tanerő rendelkezésre állt, a vármegyei tanfelügyelő, az országos szakfelügyelővel történt tárgyalás alapján a kultuszminiszternek javaslatot tett, hogy Nyíregyházán a gyenge tehetségű és beszédhibás gyermekek tanítha- tására még a folyó tanévben egy kisegítő iskola szerveztessék. A vallás és közoktatásügyi minisztérium 1928. január 28-án kelt rendeletében engedélyezte a kisegítő iskola létesítését, és intézkedett a tanulók áttelepítéséről. A Nyíregyházi Állami Kisegítő Iskolában — az evangélikus elemi iskola (ma 4. sz. általános iskola) egyik tantermében — a tanítás 55 éve, 1928. március 26- án kezdődött meg. O. Sz. A z, hogy eddig nem hallottam Dombay Győző festőről — bizonyára az én hibám. Műveit nem minősítem — nem az én dolgom. De nyíregyházi tárlatának meghívójáról szólnom kell — ez közügy. Előszót a kiállító írt. Kiderül, nem mindig jó, ha ír az, aki egyébként fest. Hadd idézzek néhány mondatot. „Zseniális művészek sora épített itt ,külön világot’. Csontváry Tivadartól Deim Pálig, és tovább is, nem magának, hanem a közösségnek, amelyik nem tudom, hogy valójában létezik-e.’’ A zsenik sorának kezdete és vége elég önkényes válogatás eredménye, amibe Csontváry még bele is fér, de Deim Pál...? Meg aztán milyen alapon vonja kétségbe a nemzet létezését Dombay? Ha a közösség nem létezne, aligha festegethetne ilyen vidáman. De idézzünk tovább. „Szerző tudja, hogy az átlagos magyar állampolgár nem hallotta azt a nevet, hogy Gadányi Jenő, de Ady Bandiról (bocsánat, de nekem barátom) csak az idé- ződik jel benne, hogy vér- bajos, züllött életű egyén, perifériás szubkultúrházak névadója és 500 forint.” Nos, az átlagos magyar festő láthatóan nem tudja, V. ______________ N hogy az átlagos magyar állampolgár mit tud Ady Bandiról — nekem Angyal Miska, alias Michelangelo a barátom! — de az biztos, Ady többször kijelentette, hogy ő se őse, se ismerőse senkinek, amibe nyilván Dombay Győző is beletartozik. A szubkultúrházakról csak annyit: azért kiállítani jó bennük? A divatos Martyn Ferencet mondja Dombay kamaszkori mesterének, aki így biztatta: „Győző, a művészek olyanok, mint a madarak, oda repülnek, ahol enni kapnak.” Pécs, Budapest, Mány, Srem, Párizs után Nyíregyháza következik — zárja a bevezetőt a festő. Nos, ki-ki oda repül, ahová akar, ez joga. Egy művész, aki kételkedik az őt körülvevő közösség létében, az jobb, ha elrepül. De hogy miért kellett Nyíregyházát választania? A meghívót, amiben a művész végtére azt ír magáról, amit akar, kiadták, terjesztik. A felelős kiadó megőrizte névtelenségét. Terjesztik, mégpedig a megyei művelődési központ égisze alatt. És ez már közügy. Mert írni mindent lehet. De nem kell mindent meg is jelentetni. Bürget Lajos ___________________________^ A repülő festő |g|«| Augusztusi számaikban az üzemi újságok sok érdekes hírt közölnek. Témáik között helyet kapnak a pártmunka, a termelés kérdései éppúgy, mint a közművelődés vagy a brigádmunka. SZABOLCSI VÍZMŰ A nyírbátori üzemmérnökségen a fizikai dolgozók munkájának megkönnyítése érdekében az elmúlt években több gépet szereztek be. Ilyen például az árokásó gép, a lég- kompresszor, a zagyszivattyú, a stílfűrész, az elektromos kézi szivattyú. Ezekkel a gépekkel, berendezésekkel száműztek olyan nehéz fizikai munkát, mint az útbeton csákánnyal, kalapáccsal történő feltörése, a vödörrel történő aknavíztelenítés, az ásóval, lapáttal történő árokásás nagyobb mennyiségben. Bevezettek néhány újítást, mint például a csőmegfúró szerkezet, melynek munkavédelmi és gazdasági eredménye is van. ESZE TAMÁS NÉPE A tarpai közös gazdaságban az alma biztonságos értékesítése és az exportminőség tartása érdekében új munkarendet vezetnek be az idén. Az ősszel csak saját dolgozóik vesznek részt az almaszedésben, idegen munkaerőt nem vonnak be. Szünetelni fog a munka az injekcióüzemben, más mezőgazda- sági tevékenységben még az állattenyésztési dolgozók nagy részét is átcsoportosítják. Ezzel remélik elérni, hogy a tavalyi 300 diák munkáját pótolják és jobb minőségben kerülnek a ládába az almák. Újdonság, hogy aki szedi a gyümölcsöt, az is csomagolja majd, és a neve egy címkén benne lesz a ládában. SZABOLCSI ÉPÍTŐK A Lenin Kohászati Művek rekonstrukciója során az építőipari vállalat megbízást kapott egy 1300 négyzetméter alapterületű és 18 méter magas acélvázas üzemcsarnok építésére. Munkájukról idézzük Szabados Gézának, a beruházási főosztály vezetőjének szavait: „A SZÁÉV meglepően jól mutatkozott be. Ha kezdetben voltak is nehézségek, de gyorsan megtalálták a megoldás kulcsát. Dicséretükre legyen mondva; nem azt nézték, hogyan nem lehet megvalósítani, hanem azon törték a fejüket, hogyan lehet minél gyorsabban, jobban és együttműködve végezni a kivitelezést. Ilyen emberekkel öröm dolgozni, de le a kalappal Batta, Kecskeméti és a többi munkások előtt, akik nagy felelősséget éreztek a határidő betartásáért, a minőségi munkáért.. TANGAZDASÁG Az 1980-ban épült szociális létesítmény évközi jobb kihasználása érdekében tavaly a gazdaság vezetése úgy határozott, hogy a létesítmény egy részét bérbe adja a Nyír- tourist Idegenforgalmi Hivatal részére. A „Gyulatanya Fogadó” néven bejegyzett létesítményben egy kétágyas szobáért 200 forintot fizet a Nyírtourist. 1982-ben 45 alkalommal vették igénybe a „fogadót”, részben hazai, részben külföldi csoportok. 1983-ban eddig 29 csoport fordult meg Gyulatanyán, átlagosan 3 éjszakát töltve náluk.