Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-03 / 182. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 3. Verseny és barátság Aláírta munkás, igazgató Bő tíz éve annak, hogy a vásárosnaményi faforgácslap- gyárban megalakult a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja. A barátsági munka azonban most vált igazán hasznossá, miután a beregiek együttműködési megállapodást kötöttek a be- regovói faipari kombináttal. Az együttműködésnek politikai, emberi és gazdasági haszna egyaránt lesz. Fesztivál Hogy is kezdődött? Újvári Sándorné, a faforgácslapgyár személyzeti és oktatási előadója, a vállalati KISZ-bi- zottság titkára eleveníti fel a kezdeti lépéseket. Mint mondja, tavalyelőtt részt vett a beregszászi Barátságfesztiválon és ott találkozott a faipari kombinát igazgatójával, aki jól beszél magyarul. Beszélgetés közben felvetődött, hogy jó lenne néha egymás gyárát meglátogatni tapasztalatszerzés céljából, s talán egy versenyfelhívás, egy együttműködési megállapodás mindkét üzem hasznára válna.-A beregszászi kombinát együttműködési megállapodása és részletes vállalása írásban érkezett a naményiak- hoz. Az okmányokat aláírta M. Masvinyec igazgató, A. Filimonov, a pártszervezet titkára, Sz. Ilosvai, a szak- szervezet elnöke és N. Pánijuk, a Komszomol titkára. Az idei vállalások között szerepel, hogy december 25-re teljesítik éves tervüket és terven felül 25 ezer rubel termelési értéket állítanak elő. A vásárosnaményiak vállalásairól Pancsira Lászlóné meóvezető, az MSZBT-tagcso- port ügyvezető elnöke adott tájékoztatót. E szerint a papírfát úgy válogatják, hogy minél több mehessen exportra. Év végéig legalább 275 millió forint értékű papírfát akarnak exportálni. A forgácslapgyár energiaigényes, ezért villamos energiából egy év alatt 1 millió 800 ezer forint értékűt takarítanak meg. Szerződésben vállalták Az üzemeléshez használt szovjet gázból több száz ezer forint értékűt kívánnak megtakarítani. Import alkatrészek pótlásával több mint másfél millió forint megtakarítást érnek el. Általánosnak tűnő, de értékelhető ez a vállalás is, amely a munka- fegyelem további szilárdítására és a minőség javítására vonatkozik. Elsősorban a forgácslapok minőségét igyekeznek javítani. A naményi gyár kollektívája erre az évre 1200 társadalmi munkaórát vállalt. Az üzemrészek általában 2—3 kommunista műszakot tartanak. A műszakokból összegyűlt pénzből 70 ezer forintot a lakásépítési alap bővítésére utalnak át. A szocialista brigádok a város gyermek- intézményeiben és az öregek napközi otthonában 1700 társadalmi munkaórát végeznek. Az úgynevezett egyéb vállalások között szerepel, hogy a szakmai képzésben és továbbképzésben hetvenketten vesznek részt, a politikai oktatásra hetvenkilencen jelentkeznek. Több brigád segíti a város téeszének az őszi betakarításban, s a fiatalok irodalmi színjátszó csoportot alakítanak. Gazdag, szerteágazó a vállalás. Szintén a gyár vezetői írták alá a vállalást és a szocialista brigádok vezetői is ellátták kézjegyükkel az együttműködési szerződést. Különösen az Irinyi János és a Május 1. brigád pluszmunkájára lehet majd számítani. A szerződések nem maradnak csupán papír formájában, évente értékelik a teljesítéseket, a verseny alakulását. Az első értékelésre természetesen a következő év elején kerülhet sor. Szó van arról, hogy a záhonyiak és a csapiak példájára vándorzászlót, vagy oklevelet kap év végén a győztes üzem. Serkentik egymást A forgácslapgyár hasznos kezdeményezése az is, hogy alkalmanként közös rendezvényt szerveznek a Nyírma- dai Állami Gazdaság és a beregsurányi tsz tagcsoportjával közösen. Szovjet szakemberek, delegációk gyakran megfordulnak a forgácslapgyárban. Tolmácsra nincs szükség, hiszen Szicsó Béla igazgatóhelyettes a Szovjetunióban szerzett diplomát és kitűnően beszél oroszul. Kelemen Miklós igazgató így foglalta össze az elmondottakat: „A tagcsoportnak én voltam az első elnöke tíz évvel ezelőtt. Emlékeim is kötnek a tagcsoporthoz, amelynek úgy is mint igazgató és úgy is mint magánember, minden támogatást megadok. Gyárunk gazdasági vezetése is szorgalmazta e kapcsolat létrehozását, az együttműködési megállapodás megkötését. A két testvér- gyár kollektívája serkentően hat egymásra és bizonyára sok barátra is szert teszünk az évek során”. A szép ívű szerkezet nemcsak Vásárosnamény két kerületét köti össze. Összekötő kapocsa ez Szabolcsnak, Be- regnek, Szatmárnak. Tavaly nyáron a felújítás alatt ugye hogy éreztük hiányát, amikor a pontonhíd előtt várakozásra kényszerültünk? A híd, a naiményi híd. Utunk folyamatosságát biztosítja, jellegzetessége is e tájnak. Ugye sokunkat némi megil'letődött- ség fog el, amikor áthajtunk, vagy átsétálunk rajta. A híd. Sok érdekes történet fűződik hozzá. Születést és halált is feljegyeztek az építésénél. Az ívei múltba nyúlnak vissza. Elődje csaknem ugyanezen a helyen fából épült, gyorsan és sok nehéz munkával. A haimari munka emberáldozatot is követelt. Nemrégiben a tákosi halotti anyakönyvek rendezgetése közben fedezték fel, hogy építkezés közepette egy tálkosi illetőségű férfi a Hévízkincsünk hasznosítására az elképzelés még az 1970-es évek elején, közel egy évtizede megszületett. Realitások és alternatívák számba vétele nyomán — az önerőre támaszkodás elvét érvényesítve — széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki a fürdőépítés anyagi alapjainak létrehozására. 1975 és 1981 között a reménykedés helyett ezrek és ezrek mozdultak meg a beregi tájon, legtöbben annak központjában, Vásárosnamény ban. Ipari munkások, tsz-tagok, hivatali dolgozók, iskolák tanulói, egyének és közösségek végeztek közhasznú társadalmi munkát, s annak munkabérét fizették be az erre a célra nyitott tanácsi számlára. Évről évre gyarapították még ezt az összeget 1 napi munkabérük befizetésével, mígnem összegyűlt 2,5 millió forint. Még tartott a lendület és a lelkesedés, amikor elkészült a 930 méter mélységű hévízkút, amely 57 fokos, fluoros- jódos vizével erősítette a helyi elképzelések realitását. Közben a befizetett pénzek összege apadt is, mert ebből fedezték a több, mint 3 hektáros terület kisajátítási költségeit, az 1979—80-ban elkészült tanulmányterv és az 1981-ben elkészült kiviteli tervek költségeit. A VI. ötéves terv legfontosabb fejlesztési feladatának teljesítését a SZAVICSAV 15 millió forintos költség-előirányzattal, fejlesztési alapja terhére 1982-ben kezdte el. A felvételi épület kivitelezését pedig a Fehérgyarmati Ipari Szövetkezet végezte. Az oldalt összeállította: NÁBRÁDI LAJOS vízbe tántorodott és meghalt. Ma úgy mondanánk, üzemi balesetet szenvedett. A vashíd építése még nehezebben ment, sok kubikmunká- val járt. Nemcsak a környékről, az Alföld számos községéből jöttek ide kubikosok földet mozgatni, vizet terelni, cölöpöt döngetni. Ugyancsak az anyaikönyvbe jegyeztetett be, hogy egy hét végén egy alföldi községből terhes asszony érkezett, hogy ennivalót, tiszta inget hozzon az urának. Ügy hozta a sorsa, hogy már nem tudott hazaindulni, így az épülő vashíd közelében hozta a világra vasgyúró fiát. Ősi feljegyzések bizonyítják, hogy már a XVI. században átkelőhely volt Na- mény. Néhány századon át kompon és csónakon keltek itt át az emberek. Nyilván földrajzi és gazdasági meggondolásból választották az emberek átkelésük színhelyéA helyszínen, vagy annak közelében járók érdeklődéssel figyelték az ott folyó munkát, s megnyugtatóan hatott rájuk, hogy az építkezés üteme jó volt. A ma még tartó szorgoskodás mutatja ugyan, hogy tennivaló (épületburkolati munkák, szerelvényezés, műszaki próbák és tereprendezés) akad bőven, de az úszó, melegvizes és gyermek- medence térsége már majdnem készen van. A közeli napokban — ugyancsak összefogás eredményeként — elkészül a felvételi épület előtti terület tereprendezése, s befejeződik az autóparkoló építése is. Az együttes munka, az építők erőfeszítése eredményeként hamarosan befejeződik a meleg fürdő építése, s a próbaüzemelést augusztusban megkezdik. ül Naményt. Az 1700-as évek elején Esze Tamás kurucai itt jöttek át a másik partra. A Találkozás Bereggel című kiadványban ez olvasható: „Május 27-én a kurucok Na- ménybain átkeltek a Tiszán. Átkelésük hírére Károlyi azonnal felültette ellenük vármegyéjét és Kállóba is küldött katonákért.” Illés Béla az Ég a Tisza című regényében szintén említést tesz a híd körüli csatározásokról. A Beregi Múzeumban egy régi könyv sárgult oldalán olvastuk: „A fahíd 1844-ben épült. Kilencven részvénnyel alakult a hídépítő társaság. A híd 13 méter magasan állt a víz felett. Rajta a megyebeli nemesség nem fizetett vamot, s a pénteken begyűlt vám a helybeli és az ugor- nyai ref. egyháznak és lelkészének volt szánva.” A fahíd 40 esztendeig állta a bizonyára nem túl nagy terhelést. Az első vashidat 1884- ben emelték helyére. Azért mondunk elsőt, mert a jelenlegi vashíd már a harmadik. A vashidat ugyanis mindkét világháború végén a levegőbe röpítették. A mostani vasszerkezet csak 1949-től áll szilárdan lábán, illetve pillérein. Több helyen is feljegyeztetett, hogy Naménynál a XVI. századtól keresztbe is, hosz- szába is út vezetett az ország sok-sok tájaira. A Kárpátokban kitermelt fa egy részét a Tiszán úsztatták le Namé- nyig. Itt ökrös gazdák vontatták ki a nehéz rönköket, hogy a helybeli faüzemnek legyen munkája. A megmunkált fából sok szintén a vizen jutott el Szolnok és Szeged irányába. A híd, amelynek közepéről mostanság egyfelől békésen strandolókat látunk, másfelől látszanak a füzesek, amelyek eltakarják a tiszaszalkai határt. Akár Fehérgyarmaton, akár Beregsurányban, akár Lónyán van dolgunk, a hídon át vezet utunk. A híd mintha csak keresztbe tett karja lenne a hömpölygő Tiszának. Botanika VERBA VOLENT — scripta manent, azaz, A szó elszáll, az írás megmarad. Ezt a régi latin bölcsességet -„fedezték fel” és alkalmazzák három beregi községben, Beregsurányban, Beregdarócon és Márokpa-, piban, mégpedig közművelődési célra. Sokszorosítják a művelődési házban viszonylag rendszeresen elhangzó ismeretterjesztő előadások szövegét, s eljuttatják részben azokhoz, akik ott voltak az előadáson, részben pedig azokhoz, akik érdeklődnek az adott téma iránt, de elfoglaltságuk miatt nem vehettek részt a rendezvényen. A hasznos ismeretterjesztő füzetekből most adták ki a másodikat. Ez D. Pethe István nemrégiben elhangzott előadását tartalmazza a Bereg botanikájáról, öt erdő flóráját vizsgálta a szerző, s ennek alapján készítette el akár még az általános iskolai oktatásban, vagy a biológiai szakkörökben is jól használható táblázatot az itt élő növények előfordulási helyéről, gyakoriságáról. Nagyon tanulságos a táblázat, például megtudhatjuk, hogy a veszedelmes gyilkos galóca mind az öl erdőben megtévesztheti a gyanútlan gombászokat, s hogy ezenkívül még tizennyolcféle gomba található a dédai, a beregszászi, a beregi kisasszony, a surányi kettes és a tarpai nagy tölgyeserdőben, a nagy őzlábgombától a késői laskagombáig. Zuzmók, mohák, zsurlók, sások, ibolyák, boglárkák, szellőrózsák között itt-ott csikófarkot, komlógyer- fyánt, erdei turbolyánt, vagy fűszeres barabolyt is felfedezhet a kitartó kutató. De nemcsak a botanikus gyönyörködik a változatos, tarka erdőben, hanem a laikus is, aki csupán felüdülésre, kikapcsolódásra vágyva keresi fel a természetet. KÉT DOLOGRA IS FIGYELMEZTET a beregiek házi kiadványa. Az egyiket tartalma sugallja: aki ezt áttekinti, biztos, hogy jobban félti, óvja majd a fákat, bokrokat, virágokat. S a másik: maga a módszer — az előadás sokszorosítása. Amiről kiderült, hogy kiváló, a nagyközönség szívesen fogadta a három faluban — érdemes lenne másutt is követni! (be.) A vásárosnaményi Beregi Múzeum gyűjteményéből l násznagykendők, (elek) Idén Érden Kilenc város találkozója 1979-ben hazánkban egyszerre nyilvánítottak kilenc nagyközséget várossá. Köztük Vásárosnaményt és Fehér- gyarmatot. Szép hagyománnyá vált, hogy a kilenc ifjú város küldöttei évente találkozót rendeznek. Az idei találkozóra augusztus 26. és 28. között Érden kerül sor. Az érdi találkozón kulturális és sportprogramon vehetnek részt a meghívottak és városnézés is szerepel a programban. Az ifjú városok idei találkozóján Vásárosnaményt negyvenötén képviselik. M. E. Strandkomfort A vásárosnaményi Tisza- parrti strand immár messze földön híres, sok turistát, pihenni vágyót vonz. Ám ami a szolgáltatásokat illeti, nem felel meg a mai igényeknek. Sürgősen kellene egy közös öltöző, egy vízöblítéses W. C., egy gépkocsiparkoló. Az sem ártana, ha bővítenék az étterem konyháját, hiszen az csúcsforgalomban már nem felel meg a követelményeknek. Miért nem épülnek meg a legszükségesebbek a strandon, mire költik a belépőjegyek árát? A városi tanácson megtudtuk, hogy belépőjegyekből évente 30—40 ezer forint jön össze. A vállalatok, intézmények az üdülőházuk után évi 60—70 ezer forint területhasználati díjat fizetnek. A parti homok árusításából évente 130—150 ezer forint folyik be a tanács kasszájába. Az összes bevétel 280—300 ezer forint. A jegyszedő és a motorcsónakos fizetése, valamint a közüzemi díjak ugyancsak 300 ezer forint körüli összeget vesznek ki a tanács pénztárából. Fejlesztésre tehát nincs mód. A strand nemcsak a vásárosnaményia- ké. Ezért jó lenne, ha központi támogatással és társadalmi összefogással megteremtenék a kényelmes strandolás legalapvetőbb feltételeit. Fluorom, Jődos hévíz Átadás előtt a fürdő AfiSVÄSÄROSNAMENYBAN
