Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-11 / 189. szám
1983. augusztus 11 Kelet-Magyarország 3 Egységteremtö erővel-Beszélgetés a népfrontról Pozsgay ImrévelA Hazafias Népfront — mint politikai mozgalom — áthatja életünk minden területét. Mindazt, ami a politika szférájába esik, legyen az akár gazdasági, akár kulturális. A népfrontnak erről az átfogó szerepéről beszélgettünk Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával. — Képesnek tartja-e a mozgalmat arra, hogy tevékenysége során tükrözze társadalmunk mai állapotát, a megvalósulás útjára tereljen jogosan megnyilvánuló társadalmi igényeket és mozgalmi módszereivel formálja jelenünket, jövőnket? — Nyilvánvaló, hogy a népfront politikai szándékokat igyekszik megvalósítani. Mai társadalmi valóságunk alapján melyek a döntően meghatározó feltételei e politikai szándékok érvényesülésének? — Ha valamikor, sakkor most igazán érvényes, hogy a legelső feltétel itt is a gazdaság kibontakozása, a stagnálás, a lassú növekedés állapotából egyfajta újabb gazdasá- Mindig is tiszteltem azt gj növekedési pálya előkészia programot és azt a szerepkört, amelyet a mozgalom betölt. Amióta azonban hivatásos munkásként dolgozom itt, azzal a felismeréssel járt, hogy fontos társadalmi rétegek, csoportok, a társadalom legkülönbözőbb képzettségű emberei ebben a mozgalomban keresnek kifejezési eszközöket, formákat, politikai közéleti tevékenységükhöz. Igazán jó tapasztalat, hogy aki őszinte szándékkal és jobbítani akarással kíván részt venni a közéletben, az itt meg is találja a mozgásteret hozzá, megtalálja a fórumokat. Bizonyos fontos kérdésekben még a döntésben való részvétel lehetőségét is. Ami pedig társadalmunk mai állapotának tükrözését illeti, arra éppen azért képes, mert mindenki benne van a népfrontban, mindenki személyes tapasztalatát hozza el a fórumokra, és mert nyílt demokratikus intézményrendszer működik. így annak sincs akadálya, hogy az emberek tapasztalataikat szorongás és fenntartások nélkül kifejezzék. Egyik legnagyobb értéknek éppen azt tarlom, hogy fórumainkon — beszéljünk akár választott testületekről, akár munkabizottságokról — nyílt beszéd folyik és ebben a vitás és vitatható nézetek is helyet kapnak. Ebben semmi botrányos nincs, ellenkezőleg: ez pozitívum és kívánatos, hogy ezentúl is így legyen. A társadalmi igényekkel kapcsolatosan az a nézetem, hogy manapság ezek közé az igények közé mind jobban odatartozik a különböző érdekek képviseletének a lehetősége. Ügy látom: a népfrontmozgalom az utóbbi időben e tekintetben is jó irányban fejlődött, megfelelő formákat talált ahhoz, hogy a lakóterülethez, településhez, közigazgatáshoz, környezet- védelemhez, idős korúak helyzetéhez és más társadalmi csoportok helyzetéhez fűződő érdekeket nyíltan kifejezze. Ezekben az ügyekben már kritikusan, igényformá- lóan és szükségletkielégítő módon vegyen részt. Hozzá teszem még: a népfrontmozgalom fontos új vonásának tartom, hogy egyre elmélyültebben vesz részt a gazdaságpolitikai munkában, hovatovább társalkotója lehet a gazdaságpolitikának is. — A szocialista nemzeti egység is — mint minden társadalmi törekvés — viták során valósul meg. Hogyan Ítéli meg a viták szerepét a népfrontmozgalomban? — Vita nélkül megölnénk a mozgalmat. Egyébként is minden társadalmi szervezet és mozgalom dolgában az a véleményem, hogy ahol nincsenek alkotó, tisztázó, akár késhegyig menő viták, ott egy mozgalomnak lehet akár milliós tábora is, az csak szekta. Valójában akkor mozgalom, ha ezek a viták a bázistól a központig mindent áthatva szolgálják a tisztázást, a kibontakozást. A vita elfojtása és a türelmetlen reagálás a vitás nézetekre idegen a népfrontmozgalomtól. Aki ilyen magatartást tanúsítana, az a népfront szellemét és a népfront célját tagadná meg. A vitában nem egységbontó, hanem egységkovácsoló, egysétése. Hiszen a nemzeti jövedelem növekedése lehet forrása a további jólétnek. E növekedés lehet kiindulása a helyi önkormányzatok megerősödésének, mert mind több anyagi erő kell ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok saját hatáskörükben dönthessenek, így például fejlesztési feltételekről, amelyekhez viszont anyagiak szükségesek. A másik feltétel: tovább tökéletesíteni az érdekképviseleti viszonyokat a társadalomban. Részt venni a politikai döntések előkészítésében és meghozatalában, hogy legyen miért becsülni a mozgalom résztvevőinek magát a mozgalmát. Nem feltétlenül csak kritikai szerepben látom ezt. Ez lehet konstruktív együttműködés is a kormányzattal, a politikai vezetéssel. A lényeg az, hogy az érdeknyilvánítás — miként a vita is — egységteremtő erő legyen. Ezenkívül a mindennapi munkánkat illetően politikai szándékaink érvényesüléséhez újabb és újabb aktivisták tömegeire van szükség. Olyanokra, akik már jól értik azt a szellemiséget, amivel a népfrontnak dolgoznia kell, hogy betölthesse társadalmi szerepét és funkcióját. — A tapasztalatok szerint vannak-e társadalmunknak olyan sajátos rétegei, vagy csoportjai, amelyekre szövetségi politikánkban megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk? — Szerintem mindig azokra a társadalmi csoportokra kell különösebb figyelmet fordítani, amelyek éppen a legnehezebb helyzetben vannak. Az alapképlet nem változik. A munkásosztály- a hegemon osztálya ennek a szövetségnek, de ezt a hegemóniát, amely a párt vezető szerepében érvényesül, soha nem változtathatja át uralmi viszonnyá, mert az akkor megölné a szövetséget. Partneri viszonyként kell ezt működtetni. Ilyen alapon a partnerség erősítését tartom a legfontosabbnak a szövetségi politikában. Ha a nehézségeket nézem, akkor úgy vélem, hogy két fontos generáció az, amelyik most különleges figyelmet érdemel. Az ifjúság, amely a pályaválasztás, az életkezdés gondjaival küszködik és identitászavarban szenved, nem tudja beilleszkedésének az összes feltételét megteremteni. A másik az idős korúak helyzete, amelyen javítanunk kell ahhoz, hogy ne rossz perspektívát lássanak a felnövekvő nemzedékek maguk előtt. De nem csupán ilyen politikai szándékból, hanem humanitárius, emberiességi okokból is erre a társadalmi csoportra nagy figyelmet kell fordítanunk. Ez a szövetségi politikánknak is nélkülözhetetlen alkotóeleme. — Az MSZMP Központi Bizottságának július G-i határozatából ismerjük választási rendszerünk továbbfejlesztésének főbb kérdéseit. Az új választójogi törvény kidolgozásában milyen feladatok megoldása hárul a mozgalomra? Az előzményekről ma már sok mindent tud a közvélemény. Tudják, hogy a párt Központi Bizottsága — a mi politikai tapasztalatainkat is figyelembe véve — kezdeményezte a választási törvény megújítását. A kezdeményezéshez tartozott az is, hogy a Központi Bizottság felkérte a Hazafias Népfront Országos Tanácsát: mondjon véleményt azokról a politikai elvekről, amelyek eddig ez ügyben kialakultak. Ezt meg is tette az országos tanács és így tért vissza újra a Központi Bizottság az új választási törvényt előkészítő politikai elvek kialakítására. Most ott tartunk, hogy a Központi Bizottság meghatározta az új választási rendszer, az új választási törvény iránti követelményeket és ezzel a kormányon belül megkezdődhetett a kodifikációs munka, az Igazságügyi Minisztérium szakértői a politikai szándékot törvénytervezetté formálják. Ez a készülő törvény azonban politikailag akkor válik igazán éretté, hatásában viszonyainkat kedvezően formálóvá, ha az országgyűlés vitáját megfelelő társadalmi vita előzi meg. Politikai értelemben az általános kiterjedésű vita, az emberek sokaságának azonosulása jelenti a hatálybalépést. Ezért a népfront következő szerepe, hogy széles körű társadalmi vitasorozatot szervezzen az új választási törvény előkészítésére. Ez a széles körű. tömegeket megmozgató vita már egyszersmind előiskolája lehet a népfrontmozgalom és az állampolgárok számára az 1985- ben esedékes új módon lebonyolítandó választásoknak. Ha ezen a vitán túl leszünk, a népfront országos tanácsa összegezi a tapasztalatokat és eliuttatja a kormánynak. A viták tanulságait hasznosítják a törvényelőkészítés végső szakaszában, hoev ezt követően kerülinn ez év végén az országgyűlés elé. Ez a menetrendje az új választási törvény megalkotásának. Egyértelmű tehát, hogy a népfrontmozgalom és az állampolgárok sokasága érdemben, ténylegesen részt vesz e fontos törvényünk létrehozásában. Trafók Sényöröl A sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet elektrotechnikai melléküzemében, két típnsú HETRA kis teljesítményű hegesztőtrafót készítenek. A harmadik negyedévben, ebből a keresett termékből négyezer-ötszáz darabot gyártanak, (jávor) így már megéri... Vízmű: gyógyszer a VGM? A vállalatoknál sokszor hallunk műszaki életünk egyik betegségéről, amelynek tünete így hangzik: a kis munkát nem érdemes elvállalni, a kis munka nem kifizetődő, a kis munkával több baj van, mint a naggyal... Pedig nem kell bizonygatni, hogy egy üzem, egy kisebb kollektíva, vagy az egyes ember életében, a nagy vállalat számára elenyészően kis munka is lehet égetően fontos. Ügy tűnik: e betegségre a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tervezési osztályán megtalálták a gyógyszert, melynek neve: VGM (vállalati gazdasági munkaközösség.) Korábban amelyik munka szerepelt az éves tervünkben azt elvégeztük — mondja Hegedűs Gusztáv, a vállalati „Tervező VGM” vezetője —, de azon túl, ami nem fért bele a napi 8 óra munkaidőbe, nem vállaltuk. — Pedig igény van rá — folytatja Kis Tibor vezetőhelyettes. — Ivóvízellátási, szenny-, valamint csapadékvíz-elvezetési, szennyvíztisztítási terveket készítünk. Sokan jönnek, bíznak meg bennünket kisebb ivóvízellátó hálózatbővítés megtervezésével. Sőt, a központi erőforrások szűkülésének hatására mind többen (akár társulva is) igyekeznek saját erőből a maguk házát, utcáját ellátni csővezetékkel, ivóvízzel. Amióta a VGM működik, minden apró munkát elvállalunk, rugalmasan, megfelelő minőségben és határidőre megtervezünk. Persze a VGM munkaidőn kívül, esténként, illetve szombaton, vasárnap dolgozik. Örömmel hallottam, hogy az engedélyezés is simán, gördülékenyen ment. Egy hónap alatt mindent sikerült elintézniük. A vízművállalatnál pillanatnyilag 5 VGM működik: 3 tervező, közülük egy kizárólag kútterveket készít, egy vízgépészettel foglalkozik, egy pedig hálózatot és víztornyot tisztít, fertőtlenít. — Jól jár a megrendelő — mondja Hegedűs Gusztáv —. mert mint jó néhányan elmondták, szinte a lábukat lejárták, mégsem találtak senkit, aki elvállalta volna a kért tervek elkészítését. Egyébként a tervezés során sokrétű műszaki, gazdaságossági és hatósági szempontokat, előírásokat kell figyelembe venni, tehát itt a kontárok és fusizók nem jöhetnek szóba. Jól jár a vállalat, mert a megfelelő körülmények biztosításáért, a VGM által végzett munka értékének 40 százalékát megkapja: és jól járunk mi is, hiszen anyagilag kamatozik fáradozásunk. Végül Kis Tibor néhány, a VGM által megtervezett munkáról szól: — Elkészítettük a nyíregyházi Dózsa György valamint a Derkovits utcai ivóvízvezeték rekonstrukciójának, illetve Üjfehértó és Sóstó néhány utcájának ivóvízellátási terveit. Fehérgyarmaton egy szennyvíznyomó-vezetéket építenek rajzaink alapján, s ezenkívül sok más apróbb munkát, (cselényi) ÜT? F elesleges dolgot csinált valaki: vagy az útépítés, vagy a táblák kihelyezése nem jó a nyíregyházi Lujza utcán. Sok autós örömére ugyanis végigaszt- faltozták az utcát, így nem kell kerülni a szervizhez, a benzinkúthoz. Igaz, az utca elején, egy alig ötvenméte- res darabon arra már nem futotta, hogy egy kis házat is lebontsanak, ezért itt szűkebb alig négyméteres az úttest. Most valakinek eszébe jutott, hogy ezen a részen mindkét irányból tiltó táblát tesz ki a gépjárműforgalom részére. A benzinkútnál pedig zsákutcát jelző táblát helyeztek ki. így tulajdonképpen az útépítés nem sokat ért. A táblák meggátolják a forgalmat, pedig talán elég lett volna sebességkorlátozás, a szembejövő forgalomra való felhívás. Most már az a kérdés, ki a boldog: az, aki jogos igényekre az utcát megépíttette, vagy aki tiltó táblával máris meghiúsította rajta a közlekedést. L. B. H ol van Csöpike, a szakácsnő? — kérdezte asztaltársaitól az üzemi étkezdében Sehovai Ernő utókalkulátor. — Már hetek óta nem láttam. — Tényleg, hol van? — kontrázott Bagarédi Lajos, a lo'ttózóhrigád vezetője. — Csak nem beteg? Kernácsi titokzatosan asztaltársai felé hajolt, s úgy súttogta: — Én tudom ... — Na, bökjé már ki — noszogatták. — Nem lehet, titok, én is csak véletlenül tudtam meg. Ha elterjedne a híre, beláthatatlan következményei lennének. A népgazdaság viszonylatában — tette hozzá még ultima ratióként. — Na ne hülyéskedjen — sürgették —, mi hallgatni fogunk, mint a sír. — Hát akkor figyeljenek — fogta a hangját még suttogóbbra Kernácsi. — A dolog akkor kezdődött, amikor a kapitalista gazdaság válsága a baromfipiacra is begyűrűzött, s itt álltunk térdig csirkéban. Akkor adták ki a titkos rendeletet, hogy az üzemi étkezdék tyúkot csak tyúkkal adhatnak, reggelire, ebédre, vacsorára. Csö- piikéék sütötték, főzték, dinsztelték a rengeteg tyúkot, úgy, hogy időnként nem csoda, ha azzal is álmodtak. Az első furcsa jelre Csöpike férje figyelt fel. Az asszony egyszer vacsora után csipogni, majd kotko- dácsolni kezdett. S ez egyre gyakrabban fordult vele elő. Később apró sárga pihék nőttek a testén, mint a kiscsirkéknek. Hiába jártak orvostól orvosig, senki nem tudott segíteni. Minden-, féle hormonokat kapott az asszonyka, de csak azt érték el, hogy a sárga pillékből gyönyörű kendermagos tolla lett Amikor aztán kotlani kezdett, és harminckét egészséges kiscsirkének adott életet, elvitték otthonról, s most valami intézetben van megfigyelés alatt. Nagyon vigyáznak rá ... Éjjel- nappal őrzik. Ugyanis telítve van a piac, s nem szeretnék az illetékesek, ha még több csirke lenne. Hát ezért nem látják az urak Csöpikét — fejezte be suttogva Kernácsi, s várta a hatást. E gy darabig döbbent csend volt, majd Sehovai szólalt meg, mélán piszkálva villájával a csirkepörköltet: — Remélem nem sértődik meg Kernácsi kolléga, de régen hallottam ilyen szuperszonikus marhaságot — mondta, s egy unott mozdulattal megvakarta a szárnya tövét. D. Kiss Csaba A nagyhalászi zsákgyárban korszerű, pneumatikus síkszövőgépet helyeztek üzembe. get teremtő erőt látok. Éppen ezért a viták nem fenyegetik a szocialista nemzeti egységet. A már meglevő és a jövőben formálódó egységet a hallgatás veszélyeztetné legjobban. Csöpike