Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

1983. augusztus 11 Kelet-Magyarország 3 Egységteremtö erővel-Beszélgetés a népfrontról Pozsgay Imrével­A Hazafias Népfront — mint politikai mozgalom — áthatja életünk minden terü­letét. Mindazt, ami a politika szférájába esik, legyen az akár gazdasági, akár kultu­rális. A népfrontnak erről az átfogó szerepéről beszélget­tünk Pozsgay Imrével, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkárával. — Képesnek tartja-e a moz­galmat arra, hogy tevékeny­sége során tükrözze társadal­munk mai állapotát, a meg­valósulás útjára tereljen jo­gosan megnyilvánuló társa­dalmi igényeket és mozgalmi módszereivel formálja jele­nünket, jövőnket? — Nyilvánvaló, hogy a nép­front politikai szándékokat igyekszik megvalósítani. Mai társadalmi valóságunk alap­ján melyek a döntően meg­határozó feltételei e politikai szándékok érvényesülésének? — Ha valamikor, sakkor most igazán érvényes, hogy a legelső feltétel itt is a gazda­ság kibontakozása, a stagná­lás, a lassú növekedés állapo­tából egyfajta újabb gazdasá- Mindig is tiszteltem azt gj növekedési pálya előkészi­a programot és azt a szerep­kört, amelyet a mozgalom be­tölt. Amióta azonban hiva­tásos munkásként dolgozom itt, azzal a felismeréssel járt, hogy fontos társadalmi réte­gek, csoportok, a társadalom legkülönbözőbb képzettségű emberei ebben a mozgalom­ban keresnek kifejezési esz­közöket, formákat, politikai közéleti tevékenységükhöz. Igazán jó tapasztalat, hogy aki őszinte szándékkal és job­bítani akarással kíván részt venni a közéletben, az itt meg is találja a mozgásteret hozzá, megtalálja a fórumo­kat. Bizonyos fontos kérdé­sekben még a döntésben való részvétel lehetőségét is. Ami pedig társadalmunk mai ál­lapotának tükrözését illeti, arra éppen azért képes, mert mindenki benne van a nép­frontban, mindenki szemé­lyes tapasztalatát hozza el a fórumokra, és mert nyílt de­mokratikus intézményrend­szer működik. így annak sincs akadálya, hogy az em­berek tapasztalataikat szoron­gás és fenntartások nélkül ki­fejezzék. Egyik legnagyobb értéknek éppen azt tarlom, hogy fórumainkon — beszél­jünk akár választott testüle­tekről, akár munkabizottsá­gokról — nyílt beszéd folyik és ebben a vitás és vitatható nézetek is helyet kapnak. Eb­ben semmi botrányos nincs, ellenkezőleg: ez pozitívum és kívánatos, hogy ezentúl is így legyen. A társadalmi igé­nyekkel kapcsolatosan az a nézetem, hogy manapság ezek közé az igények közé mind jobban odatartozik a külön­böző érdekek képviseletének a lehetősége. Ügy látom: a népfrontmozgalom az utóbbi időben e tekintetben is jó irányban fejlődött, megfelelő formákat talált ahhoz, hogy a lakóterülethez, településhez, közigazgatáshoz, környezet- védelemhez, idős korúak helyzetéhez és más társadal­mi csoportok helyzetéhez fű­ződő érdekeket nyíltan kife­jezze. Ezekben az ügyekben már kritikusan, igényformá- lóan és szükségletkielégítő módon vegyen részt. Hozzá teszem még: a népfrontmoz­galom fontos új vonásának tartom, hogy egyre elmélyül­tebben vesz részt a gazda­ságpolitikai munkában, ho­vatovább társalkotója lehet a gazdaságpolitikának is. — A szocialista nemzeti egység is — mint minden tár­sadalmi törekvés — viták so­rán valósul meg. Hogyan Íté­li meg a viták szerepét a népfrontmozgalomban? — Vita nélkül megölnénk a mozgalmat. Egyébként is minden társadalmi szervezet és mozgalom dolgában az a véleményem, hogy ahol nin­csenek alkotó, tisztázó, akár késhegyig menő viták, ott egy mozgalomnak lehet akár mil­liós tábora is, az csak szekta. Valójában akkor mozgalom, ha ezek a viták a bázistól a központig mindent áthatva szolgálják a tisztázást, a ki­bontakozást. A vita elfojtása és a türelmetlen reagálás a vitás nézetekre idegen a nép­frontmozgalomtól. Aki ilyen magatartást tanúsítana, az a népfront szellemét és a nép­front célját tagadná meg. A vitában nem egységbontó, ha­nem egységkovácsoló, egysé­tése. Hiszen a nemzeti jöve­delem növekedése lehet for­rása a további jólétnek. E nö­vekedés lehet kiindulása a he­lyi önkormányzatok megerő­södésének, mert mind több anyagi erő kell ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok saját hatáskörükben dönthessenek, így például fejlesztési felté­telekről, amelyekhez viszont anyagiak szükségesek. A má­sik feltétel: tovább tökélete­síteni az érdekképviseleti vi­szonyokat a társadalomban. Részt venni a politikai dönté­sek előkészítésében és meg­hozatalában, hogy legyen mi­ért becsülni a mozgalom résztvevőinek magát a moz­galmát. Nem feltétlenül csak kritikai szerepben látom ezt. Ez lehet konstruktív együtt­működés is a kormányzattal, a politikai vezetéssel. A lé­nyeg az, hogy az érdeknyil­vánítás — miként a vita is — egységteremtő erő legyen. Ezenkívül a mindennapi munkánkat illetően politikai szándékaink érvényesülésé­hez újabb és újabb aktivisták tömegeire van szükség. Olya­nokra, akik már jól értik azt a szellemiséget, amivel a nép­frontnak dolgoznia kell, hogy betölthesse társadalmi szere­pét és funkcióját. — A tapasztalatok szerint vannak-e társadalmunknak olyan sajátos rétegei, vagy csoportjai, amelyekre szö­vetségi politikánkban meg­különböztetett figyelmet kell fordítanunk? — Szerintem mindig azok­ra a társadalmi csoportokra kell különösebb figyelmet fordítani, amelyek éppen a legnehezebb helyzetben van­nak. Az alapképlet nem vál­tozik. A munkásosztály- a hegemon osztálya ennek a szövetségnek, de ezt a hege­móniát, amely a párt veze­tő szerepében érvényesül, soha nem változtathatja át uralmi viszonnyá, mert az akkor megölné a szövetséget. Partneri viszonyként kell ezt működtetni. Ilyen alapon a partnerség erősítését tartom a legfontosabbnak a szövetségi politikában. Ha a nehézsé­geket nézem, akkor úgy vé­lem, hogy két fontos generá­ció az, amelyik most külön­leges figyelmet érdemel. Az ifjúság, amely a pályaválasz­tás, az életkezdés gondjaival küszködik és identitászavar­ban szenved, nem tudja be­illeszkedésének az összes fel­tételét megteremteni. A má­sik az idős korúak helyzete, amelyen javítanunk kell ah­hoz, hogy ne rossz perspektí­vát lássanak a felnövekvő nemzedékek maguk előtt. De nem csupán ilyen politikai szándékból, hanem humani­tárius, emberiességi okokból is erre a társadalmi csoport­ra nagy figyelmet kell fordí­tanunk. Ez a szövetségi poli­tikánknak is nélkülözhetet­len alkotóeleme. — Az MSZMP Központi Bi­zottságának július G-i határo­zatából ismerjük választási rendszerünk továbbfejlesz­tésének főbb kérdéseit. Az új választójogi törvény kidolgo­zásában milyen feladatok megoldása hárul a mozga­lomra? Az előzményekről ma már sok mindent tud a közvéle­mény. Tudják, hogy a párt Központi Bizottsága — a mi politikai tapasztalatainkat is figyelembe véve — kezdemé­nyezte a választási törvény megújítását. A kezdeménye­zéshez tartozott az is, hogy a Központi Bizottság felkérte a Hazafias Népfront Országos Tanácsát: mondjon véle­ményt azokról a politikai el­vekről, amelyek eddig ez ügyben kialakultak. Ezt meg is tette az országos tanács és így tért vissza újra a Köz­ponti Bizottság az új válasz­tási törvényt előkészítő po­litikai elvek kialakítására. Most ott tartunk, hogy a Központi Bizottság meghatá­rozta az új választási rend­szer, az új választási törvény iránti követelményeket és ez­zel a kormányon belül meg­kezdődhetett a kodifikációs munka, az Igazságügyi Mi­nisztérium szakértői a poli­tikai szándékot törvényter­vezetté formálják. Ez a ké­szülő törvény azonban politi­kailag akkor válik igazán éretté, hatásában viszonyain­kat kedvezően formálóvá, ha az országgyűlés vitáját meg­felelő társadalmi vita előzi meg. Politikai értelemben az általános kiterjedésű vita, az emberek sokaságának azono­sulása jelenti a hatálybalé­pést. Ezért a népfront kö­vetkező szerepe, hogy széles körű társadalmi vitasorozatot szervezzen az új választási törvény előkészítésére. Ez a széles körű. tömegeket meg­mozgató vita már egyszer­smind előiskolája lehet a nép­frontmozgalom és az állam­polgárok számára az 1985- ben esedékes új módon le­bonyolítandó választásoknak. Ha ezen a vitán túl leszünk, a népfront országos tanácsa összegezi a tapasztalatokat és eliuttatja a kormánynak. A viták tanulságait haszno­sítják a törvényelőkészítés végső szakaszában, hoev ezt követően kerülinn ez év vé­gén az országgyűlés elé. Ez a menetrendje az új választá­si törvény megalkotásának. Egyértelmű tehát, hogy a népfrontmozgalom és az ál­lampolgárok sokasága ér­demben, ténylegesen részt vesz e fontos törvényünk lét­rehozásában. Trafók Sényöröl A sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet elekt­rotechnikai melléküzemé­ben, két típnsú HETRA kis teljesítményű hegesz­tőtrafót készítenek. A harmadik negyedévben, ebből a keresett termék­ből négyezer-ötszáz dara­bot gyártanak, (jávor) így már megéri... Vízmű: gyógyszer a VGM? A vállalatoknál sokszor hallunk műszaki életünk egyik betegségéről, amely­nek tünete így hangzik: a kis munkát nem érdemes elvál­lalni, a kis munka nem kifi­zetődő, a kis munkával több baj van, mint a naggyal... Pedig nem kell bizonygatni, hogy egy üzem, egy kisebb kollektíva, vagy az egyes em­ber életében, a nagy válla­lat számára elenyészően kis munka is lehet égetően fon­tos. Ügy tűnik: e betegségre a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tervezési osztályán megta­lálták a gyógyszert, melynek neve: VGM (vállalati gazda­sági munkaközösség.) Korábban amelyik munka szerepelt az éves tervünk­ben azt elvégeztük — mond­ja Hegedűs Gusztáv, a vál­lalati „Tervező VGM” veze­tője —, de azon túl, ami nem fért bele a napi 8 óra munka­időbe, nem vállaltuk. — Pedig igény van rá — folytatja Kis Tibor vezetőhe­lyettes. — Ivóvízellátási, szenny-, valamint csapadék­víz-elvezetési, szennyvíztisztí­tási terveket készítünk. So­kan jönnek, bíznak meg ben­nünket kisebb ivóvízellátó hálózatbővítés megtervezésé­vel. Sőt, a központi erőforrá­sok szűkülésének hatására mind többen (akár társulva is) igyekeznek saját erőből a maguk házát, utcáját ellátni csővezetékkel, ivóvízzel. Amióta a VGM működik, minden apró munkát elvál­lalunk, rugalmasan, megfe­lelő minőségben és határidő­re megtervezünk. Persze a VGM munkaidőn kívül, es­ténként, illetve szombaton, vasárnap dolgozik. Örömmel hallottam, hogy az engedélyezés is simán, gördülékenyen ment. Egy hó­nap alatt mindent sikerült elintézniük. A vízműválla­latnál pillanatnyilag 5 VGM működik: 3 tervező, közülük egy kizárólag kútterveket készít, egy vízgépészettel fog­lalkozik, egy pedig hálózatot és víztornyot tisztít, fertőtle­nít. — Jól jár a megrendelő — mondja Hegedűs Gusztáv —. mert mint jó néhányan el­mondták, szinte a lábukat le­járták, mégsem találtak sen­kit, aki elvállalta volna a kért tervek elkészítését. Egyéb­ként a tervezés során sokré­tű műszaki, gazdaságossági és hatósági szempontokat, előírásokat kell figyelembe venni, tehát itt a kontárok és fusizók nem jöhetnek szó­ba. Jól jár a vállalat, mert a megfelelő körülmények biz­tosításáért, a VGM által vég­zett munka értékének 40 szá­zalékát megkapja: és jól já­runk mi is, hiszen anyagilag kamatozik fáradozásunk. Végül Kis Tibor néhány, a VGM által megtervezett munkáról szól: — Elkészítettük a nyíregy­házi Dózsa György valamint a Derkovits utcai ivóvízve­zeték rekonstrukciójának, il­letve Üjfehértó és Sóstó né­hány utcájának ivóvízellátá­si terveit. Fehérgyarmaton egy szennyvíznyomó-vezeté­ket építenek rajzaink alap­ján, s ezenkívül sok más ap­róbb munkát, (cselényi) ÜT? F elesleges dolgot csinált valaki: vagy az útépí­tés, vagy a táblák ki­helyezése nem jó a nyíregy­házi Lujza utcán. Sok autós örömére ugyanis végigaszt- faltozták az utcát, így nem kell kerülni a szervizhez, a benzinkúthoz. Igaz, az utca elején, egy alig ötvenméte- res darabon arra már nem futotta, hogy egy kis házat is lebontsanak, ezért itt szűkebb alig négyméteres az út­test. Most valakinek eszébe jutott, hogy ezen a részen mindkét irányból tiltó táblát tesz ki a gépjárműforgalom részére. A benzinkútnál pe­dig zsákutcát jelző táblát helyeztek ki. így tulajdonképpen az út­építés nem sokat ért. A táb­lák meggátolják a forgalmat, pedig talán elég lett volna sebességkorlátozás, a szembe­jövő forgalomra való felhí­vás. Most már az a kérdés, ki a boldog: az, aki jogos igényekre az utcát megépít­tette, vagy aki tiltó táblával máris meghiúsította rajta a közlekedést. L. B. H ol van Csöpike, a szakácsnő? — kér­dezte asztaltársai­tól az üzemi étkezdében Sehovai Ernő utókal­kulátor. — Már hetek óta nem láttam. — Tényleg, hol van? — kontrázott Bagarédi Lajos, a lo'ttózóhrigád vezetője. — Csak nem beteg? Kernácsi titokzatosan asztaltársai felé hajolt, s úgy súttogta: — Én tudom ... — Na, bökjé már ki — noszogatták. — Nem lehet, titok, én is csak véletlenül tud­tam meg. Ha elterjedne a híre, beláthatatlan kö­vetkezményei lennének. A népgazdaság viszony­latában — tette hozzá még ultima ratióként. — Na ne hülyéskedjen — sürgették —, mi hall­gatni fogunk, mint a sír. — Hát akkor figyelje­nek — fogta a hangját még suttogóbbra Ker­nácsi. — A dolog akkor kezdődött, amikor a ka­pitalista gazdaság vál­sága a baromfipiacra is begyűrűzött, s itt álltunk térdig csirkéban. Akkor adták ki a titkos rende­letet, hogy az üzemi ét­kezdék tyúkot csak tyúk­kal adhatnak, reggelire, ebédre, vacsorára. Csö- piikéék sütötték, főzték, dinsztelték a rengeteg tyúkot, úgy, hogy időn­ként nem csoda, ha azzal is álmodtak. Az első furcsa jelre Csöpike fér­je figyelt fel. Az asszony egyszer vacsora után csipogni, majd kotko- dácsolni kezdett. S ez egyre gyakrabban for­dult vele elő. Később apró sárga pihék nőttek a testén, mint a kiscsir­kéknek. Hiába jártak or­vostól orvosig, senki nem tudott segíteni. Minden-, féle hormonokat kapott az asszonyka, de csak azt érték el, hogy a sár­ga pillékből gyönyörű kendermagos tolla lett Amikor aztán kotlani kezdett, és harminckét egészséges kiscsirkének adott életet, elvitték ott­honról, s most valami intézetben van megfigye­lés alatt. Nagyon vi­gyáznak rá ... Éjjel- nappal őrzik. Ugyanis telítve van a piac, s nem szeretnék az illetékesek, ha még több csirke len­ne. Hát ezért nem lát­ják az urak Csöpikét — fejezte be suttogva Ker­nácsi, s várta a hatást. E gy darabig döbbent csend volt, majd Sehovai szólalt meg, mélán piszkálva villájával a csirkepör­költet: — Remélem nem sértődik meg Kernácsi kolléga, de régen hal­lottam ilyen szuperszoni­kus marhaságot — mondta, s egy unott mozdulattal megvakarta a szárnya tövét. D. Kiss Csaba A nagyhalászi zsákgyárban korszerű, pneumatikus síkszövőgépet helyeztek üzembe. get teremtő erőt látok. Ép­pen ezért a viták nem fenye­getik a szocialista nemzeti egységet. A már meglevő és a jövőben formálódó egysé­get a hallgatás veszélyeztet­né legjobban. Csöpike

Next

/
Thumbnails
Contents