Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-11 / 189. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 11. A chilei Augusto Pinochet tábornok, Chile elnöke bejelentette, hogy átalakítja kormányát. Az időzítés a hír kulcsszava. A „miért éppen most”- ra adott válasz egyértelmű: Pinochetet rendkívüli mértékben aggasztja az augusztus 11-re, csütörtökre meghirdetett immár negyedik országos tiltakozó nap. Ennek előestéjén megpróbált legalább némi szelet kifogni a számára ijesztően növekvő ellenzék hajójának duzzadó vitorlájából. „Jó, ha tudják — mondotta pontosan egy esztendővel ezelőtt egy odalátogató francia újságírónak a tábornokelnök —, hogy az én engedélyem nélkül egyetlen falevél sem rezdülhet ebben az országban”. Egy év nagy idő és Chilében a jelek szerint különösen nagy. Ma Chilében — hogy Pinochet hasonlatánál maradjunk — nemcsak levelek rezdülnek, hanem az egész erdő zúg, méghozzá engedély nélkül. Pontosan egy hónap múlva, 1983. szeptember 11-én lesz 10 éve, hogy az északról ihletett puccs végzett az ország demokratikusan megválasztott elnökével és hatalomra juttatta a történelem egyik legbrutálisabb klikkjét. A rezzenetlen csend ez év tavaszán tört szilánkokra. Május óta eddig háromszor rendeztek — minden veszély- lyel dacolva — országos tiltakozó napot. A tábornok-elnök csak „az évtized végén” kíván visszavonulni. De mivel azt ő is tudja, hogy immár országlása legnagyobb kihívásával néz szemben, lassan hátrálva próbál erőt gyűjteni. A múlt héten azt ígérte, hogy októberben — persze csak „tanulmányozásra” — törvénytervezetet terjeszt elő a polgári pártok némelyikének (természetesen a jobboldaliaknak) majdani visszaállításáról. Most pedig itt a kormány átalakítása. Hol van már a tavalyi mozdulatlan falevél...? H. E. Bejrutban ismét tűzharc robbant ki a keresztény és a drúz milícia között. Ennek során húsz rakéta a nemzetközi repülőtérre csapódott be. Képünkön: a váratlan tűzharc áldozatának, egy nőnek a holttestét szállítják el. Guatemala új, „erős embere” Mejia Victores Ugya hatálytalanította a rendkívüli állapotot, de ezek szerint a képen látható, szerdai fővárosi jelenet lesz a rendes állapot. Az USA-légierő egyik amerikai támaszpontján berakodnak a katonák, hogy a távoli Egyiptomba induljanak — hadgyakorlatra. Kommentár Berkes Péter * (Kettes cédulacsoport) „Nem azt, nem a kapott ütlegeket... elfogadhattam volna a felkínált mentőövet: részeg társaság, rájuk szóltam, nekem jöttek, ez se épp elbüszkélkedni való, ámbár aki harcba száll, sebeket is kaphat, le is győzhetik, ez benne van a játékszabályokban ... hanem az az elképesztő arrogancia, az a kimódolt mo- csokság, az az emlékgyalázó pöfehendiség... idejönnek részegen szerenádolni, mozgalmi dalokkal, hej, te bunkócs- ka, te drága, sződd a selymet, elvtárs, sej a mi lobogónkat, előre, proletár, a végső harcra ... nem kellett a kerítés fedezése, hadd lássák a mocskok, én szemtől szembe ... még szép, hogy karóval, ha egyszer az került a kezem ügyébe. A katona fegyver nélkül ... n^m tudták, honnan is tudhatták volna, ki vagyok, ha tudják...” „Félreértette őket, mondja a füttyös górécska. Ismét félreértette őket. Bizonyítani akartak, nem gúnyolódni. Be kellett volna kalkulálnia a részegségüket. Részegségükben találták ki, amit kitaláltak. Maga mindig előbb üt, és azuitán kérdez? .Mindig? Mi az, hogy mindig? Bizonyos esetekben igenis: mindig!’” „A seregben a dolgok legyenek egyértelműek. Nekem ne mondja a katona: nem tudom mi történt velem, megzavarodtam, ittas voltam, elvesztettem a fejemet, azelőtt sose tettem ilyet. Mellébeszélő magyarázkodás! Aki megtett valamit, akár józanul, akár részegen, ahban potenciálisan mindig is benne volt az a tett És ha benne volt, legyen benne annyi bátorság, annyi tisztesség is...” „Tulajdonképpen egy idő óta... mióta? Hónapok? Évek ? ... nem az nyugtalanít elsősorban, hogy X vét a szabályok ellen, hanem ezt szorongás nélkül teszi, hogy bűntudata látszatbűntudat, számomra rendezett színjáték, amit... legutóbb ez a Szivák. Lejött a barátnője, nem lehetett kiengedni, dobbantott, a járőr hozta be a városiból. Áll előttem lehajtott fővel, keményen dorgálom, hogyan ítéljem meg ezek után az ön eddigi rendességét, kapaszkodhat, mire sikerül újra visszaszereznie a bizalmamat, szigorúan meg fogom fenyí- teni ... Látom, meg-megrán- dul a szája, arcát nem a szé- gyen, a bűntudat, hanem a bújkáló gúnyvigyor miatt rejtegeti, nem izgatja a mérgem, nem izgatja a büntetés, mát árthat az neki, bekalkulálta, megszámította, mégiscsak kiment a nőjéhez, előre tudta az átkozott, igazságos leszek, csak azt mérem rá, amit a szabályok megengednek ... Mindent levet majd az egyenruhával, folytatja, ahol abbahagyta, röhögve mesélj, hogyan sikerült betonfejű parancsnokát átvernie, de az én múltamba belegázolt, az én lapomon kitörölhetetlenül... nekem kell kapaszkodnom, hogy visszaszerezzem ... Da- rida őrnagy? Igen, igen, akinek a zászlóaljában dobbantottak ... késtek... részegen dorbézoltak ... elszúrták ... nem teljesítették...” „Maga miért hajt, árulja már el? — sunyit a füttyös górécska. — Magának nincs semmi .erkölcstelenség’? Semmi irigység, semmi hiúság, semmi önzés, semmi öin- érdekhajsza? Maga mindig csak az ügyre gondol cselekvés közben, és olyasmire véletlenül se, hogy tettemért kapok is' valamit, én, X. Y. személyesen? Mindegy miit, elismerést, vállveregetést, kitüntetést. jutalmat, előléptetést, magasabb beosztást, ami számít magának, amitől elégtételt, mit nem mondok, boldogságot érez? De ami nélkül megkeseredik a nyál a szájában? Megkeseredik az egész élete? Megkeseredik maga az ügy is ? Mennyivel ,erkölcsösebb’ ez a maga önzése az én kőműveseim önzésénél, akik a lelkűket kihajítják, ha tisz- teségesen megkapják — nemcsak a pénzüket, hanem a feltételeket is a tökéletes munkához? Én nem azt mondom, mondja a füttyös górécska, hogy szégyellj« magát ezért az önzésért. Nem mondom a kőA csádi helyzet A Gukini Veddei vezette csádi felkelők szerdán elfoglalták az ország északi felében fekvő Faya-Largeau oázisvárosit — közölte a felkelők szóvivője. A bejelentés szerint a város teljes egészében Gukini Veddei-csapatainak ellenőrzése alatt áll. A párizsi bejelentést közvetett módon megerősíteni látszik Szumalia Mahamat csádi tájékoztatási miniszter szerdai nyilatkozata, amely szerint a N’Dzsamenai kormány minden tőle telhetőt megtesz az ostromlott Faya- Largeáu helyőrségének felmentésére. Mint a miniszter nyilatkozatából is kiderült, a felkelők már napokkal korábban elvágták a kormányerők visszavonulásának útját. Szumalia Mahamat egyébként a faya-largeau-i harcokba való tevőleges beavatkozással vádolta Líbiát és erre hivatkozva hangsúlyozta: N’Dzsamena változatlanul azt várja Franciaországtól, hogy vesse be légierejét a csádi harcokba, továbbá hogy további hadianyag-szállítmányokkal és „más módokon” siessen a csádi kormányerők segítségére. Mint N’Dzsamenában közölték, szerdán a szomszédos Kamerun területéről Csádba érkezett harminc francia ejtőernyős. Ezek készítik ' elő annak a mintegy 250 főnyi francia egységnek az érkezését, amelyet — mint kedden Párizsiban bejelentették — „különleges kiképzési feladatokkal” Csádba küldenek. Párizsi források szerint számukat hamarosan négyszázra is növelhetik. Charles Hernu francia hadügyminiszter szerdán a n’dzsairte- nái vádakhoz kapcsolódva a csádi polgárháború kiterjesztésével vádolta Líbiát. A külüigyekkel foglalkozó líbiai népi iroda (külügyminisztérium) közleményben erősítette meg: Líbia semlegességet tanúsít a csádi harcokkal kapcsolatban. Ezt a válságot csak az Afrikai Egységszervezet keretei között, a Csádban állomásozó külföldi erők azonnali kivonásának és az imperialista beavatkozás megszüntetésének útján lehet megoldani — hangsúlyozta a közlemény. műveseimnek se. Mert ha nem volna bennük ez az önzés, két téglát nem lehetne keresztbe rakatni velük. Nekem nem az a dolgom, hogy rájuk pirítsak az önzésükért. Hanem, hogy meglovagoljam azt. Meglovagoljam, azaz kihasználjam, és ugyanakkor kordában is tartsam. Ne engedjem mértéktelenül elbúrjánzani. Hogy mi a mérték? — va- karódzik a füttyös górécska. — Na látja, ez az! Hogy mi a mérték. Ezen kell töprengeni, s nem azon, hogyan irthatnánk ki belőlük a kiirtha- tatlant.” (Telefon június 23-án) — Szervusz, apuka! Csak azért hívtalak ... — Helyes, nagyon helyes! Kell a kontaktus. De még mennyire, hogy kell! Otthon mi újság? — Semmi különös, apuka, öcsi tegnap írt, jól van, gőzerővel készül az utolsó vizsgájára. Anya tartósan túlórázik, mi meg lankadatlanul szereljük az új szalagunkat. És nálad? örömmel hallom a vidám hangodat. — Mit mondasz, fiam? — Hogy örülök a vidám hangodnak. Mi újság? — Hogy mi? Hehe. Nem fogod elhinni. A kőmíveseken kitört a munkaláz. — Na! Mi történt? — Tudnak ezek hajtani, hogy a ... ütné ki a szemüket! Csak kapják meg a megfelelő hajtóanyagot. Egyem azt a finnyás gyomrukat! — Mit kaptak? (Folytatjuk) Elrettentés helyett biztonságot Kerekasztal-vita a fegyverkezésről „Ahhoz, hogy sikert, átütő sikert érjünk el a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon, lehet, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok, sőt, talán a nemzetközi kapcsolatok egész struktúráját át kell alakítani. Nem lehet elkerülni egy nukleáris katasztrófát, ha kizárólag a technikai eszközöket vesszük számba, hanem nukleáris századunk realitásához kell igazítani a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerét. Ez elengedhetetlen nem csupán a túléléshez, hanem gazdasági szempontból is” — mondotta Georgij Arbatov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Intézetének igazgatója azon a nemzetközi kerekasztal-be- szélgetésen, amelyet szerdán este sugárzott a szovjet televízió. A műsort idén júniusban, Stockholmban, az „Orvosok az atomháború ellen” elnevezésű nemzetközi szervezet harmadik kongresszusa idején rögzítették. Arbatov akadémikus a továbbiakban egyebek között kifejtette, hogy egyre kevesebb idő áll rendelkezésre a fegyverkezési hajsza újabb szakaszának megakadályozására, és már ebben az évben rosszabbodhat a helyzet. Ügy vélem — mondotta —, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának egyeztetett tevékenysége jelentős mértékben megváltoztathatná a helyzetet. Jelenleg — folytatta Arbatov — sokféle illúziót táplálnak főként az Egyesült Államokban. Ezeknek az illúzióknak egyike az, hogy sikert lehet elérni a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon akkor is, ha az európai nukleáris fegyverzetről szóló tárgyalások teljes mértékben kudarcba fulladnak. Ez teljesen elképzelhetetlen. Ha Nyugat-Európa országaiba telepítik az új közép-hatótávolságú amerikai nukleáris fegyvereket, akkor ezek a Szovjetunió számára stratégiai fegyvereket jelentenek. A nyugat-európai államok egy másfajta illúziót táplálnak: úgy vélik, hogy az amerikai rakéták telepítése nyomán a Szovjetunió majd engedékenyebb lesz. Ez teljesen helytelen felfogás, hiszen ha megkezdődik a telepítés, akkor mindkét fél számára politikai téren is nehezebb lesz bármifajta lépést tenni. Attól tartok. hogy ha megkezdődik a rakéták telepítése, a fegyverkorlátozási tárgyalások folyamata — legalábbis egy időre — megszakad — mondotta Arbatov. A Szovjetuniónak a nukleáris fölénnyel kapcsolatos álláspontja ismert: elképzelhetetlennek tartjuk annak elérését és értelmetlennek az arra való törekvést. A Szovjetunió elegendőnek ítéli meg fegyveres erejét. Sőt beleegyezne abba is, hogy sokkal kevesebbel rendelkezzék, ha sikerülne megállapodást elérni a hagyományos és a nukleáris fegyverek korlátozásáról. A Szovjetunió azonban azt nem engedi meg, hogy bárki katonai fölényt szerezzen vele szemben és mindig ki fogja fejleszteni azokat az eszközöket, amelyekkel ellensúlyozni tudja a szemben álló fél fegyverzetét — hangoztatta Arbatov. A vitát vezető Olof Palme rámutatott: a nukleáris korszak bekövetkeztéig a nyílt konfliktust általában a diplomácia folytatásának tekintették, és mindig volt mód arra, hogy a konfliktusoknak tárgyalások útján véget vessenek. A nukleáris fegyverek megjelenése új tartalmat adott az olyan fogalmaknak, mint az élet, a béke és a háború. A nukleáris háború kirobbanása után ugyanis nincs visszatérés. Noel Gayler tengernagy leszögezte, hogy a nukleáris fegyverek mindannyiunk közös ellenségei. Ezeket a tömegpusztító fegyvereket nem lehet ésszerűen alkalmazni. Visszafordíthatatlanul megmérgezik a földet, a vizet, a levegőt és az emberiséget körülvevő egész természetet, minden egyes esetben bumerángként visszaütnek arra, aki bevetette őket. Egon Bahr azoknak az országoknak a helyzetére utalt, amelyek maguk nem rendelkeznek nukleáris fegyverekkel. Csatlakozott Arbatov akadémikus véleményéhez, amely szerint az emberiség nem élhet vég nélkül együtt a nukleáris fegyverekkel. Ezeknek a fegyvereknek a megsemmisítésére — hangoztatta — az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak kell megtennie a lépéseket. A vita résztvevői a nukleáris elrettentés elméletéről szólva azt megállapították, hogy ez napjainkra válságba került, mivel a felhalmozott fegyvermennyiség mellett már igen nehéz lenne az elrettentés korábbi szintjét tartani. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Arbatov akadémikus leszögezte: semmiféle katonai eszköz sem képes biztonságot garantálni, az egyetlen lehetséges út az, ha a nukleáris elrettentés doktrínáját az általános biztonság doktrínája váltja fel. Berlinguer az új olasz kormányról Élesen bírálta az új olasz kormány programját Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. A szerdán kezdődött képviselőházi vita első felszólalójaként Berlinguer megállapította, hogy a kormány ösz- szetételét és célkitűzéseit lényegében a legkonzervatívabb körök határozzák meg. Minit ismeretes, Bettino Cra- xi szocialista párti miniszterelnök öitpárti kormányában a kereszténydemokrata politikusok vannak túlsúlyban, a miniszteri tárcák kevesebb mint felén osztoznak a szocialista, köztársasági párti, szociáldemokrata és liberális párti miniszterek (16:13). Az új olasz parlamentben a kommunisták alkotják a legnagyobb ellenzéki tömörülést A szintén ellenzéki radikálisok — általános meglepetésre — kedden bejelentették, hogy 11 képviselőjük bizalmat fog szavazni az ötpárti kabinetnek. o
