Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

2 I Kelet-Magyarország 1983. augusztus 11. BOLTAVATÁS. Már hétfőn és kedden is sok kíváncsit vonzott az új nagyállói ABC- áruház, ahol az elmúlt na­pokban már az utolsó simítá­sokat végezték az építők. A burkolók, festők mellett meg­kezdték munkájukat az el­adók is, akik kereken három­millió forint értékű áruCjie- lyeztek el a polcokon, illetve a raktárakban az élelmiszerek­től kezdve a háztartási pa­pír- és vegyi árukon át az üveg, porcelán holmikig. Az áruház szerdán délben nyílt meg a vásárlók előtt, akik több száz termék — ezen be­lül mintegy félszázféle hús- és hentesáru közt válogat­hatnak. Az új üzlet, — ahol húsz eladó és hat tanuló dol­gozik — reggel hattól este hétig tart nyitva. Havonta hármn-négy millió forintos forgalomra számítanak az új áruházban: képünkön: az ÁBC — egy nappal nyitás előtt. (Gaál Béla felvétele) Művelődés a városjelölt Tiszavasváriban A szülőföld gyökerei Gazdag szegénység a miénk — mondta bevezetőként Tiszavasvári tanácselnöke, mikor arról érdeklődtünk, mi­lyen szerepet szánnak a kultúrának a várossá válás folya­matában. Intézményekben, törekvésekben gazdag a telepü­lés közművelődési élete, de a befogadó épületállomány na­gyon is szegényes képet mutat. Hogy a gondokon felül­emelkedhessenek, már tettek lépéseket. Az integrálódás csodaszerével próbálkoztak: közös irányítás alá hozták a művelődési és az ifjúsági há­zat. Az összefogottabb prog­ramszervezés eredményeivel elégedettek, igaz, rátermett intézményvezetőt jelenleg is keresnek. Ugyanabban a ház­ban található a mozi is. ön­álló épületről csupán álmo­dozni lehet, a filmvetítések addig is a legjobb egyeztetés mellett is akadályozzák a művelődési és ifjúsági ház egyéb rendezvényeit. A kistelepülések áruellátásának javításáért Egy„gyékényen" Egymást gátolva és segítve teszik dolgukat tehát a köz- művelődési intézmények. Erősítve is egymás hatását, hiszen a jó filmre betérő lá­togató egy-egy klubfoglalko­zásra is kedvet kaphat. A vá­laszték ezen a téren igen bő­séges. A közelmúltban ünne­pelte tízéves fennállását a képzőművészeti szakkör, amely elsősorban a fiatalok látáskultúráját fejleszti. Lá­togatott a Fészek Ifjúsági Klub, az úttörőket patronáló kiszeseket tömöríti a Méhecs­ke Ifivezető Klub. Van helye a bélyeggyűjtőknek, fotósok­nak, az agrárklubnak, ked­vükre tölthetik az időt a té­len alakult nyugdíjasklub Wgjai. zési kereteket. A felduzzadt könyvállomány a mostani he­lyén tovább biztonsággal nem tárolható. Ismét a korlá­tokat állító épületgondok mi­att az kínál átmeneti megol­dást, ha az ifjúsági ház he­lyére átköltöztetik a könyv­tárat, a fiatalok pedig rövid időn belül hasonló feltételek­hez jutnak, mint amit meg­szoktak és joggal elvárnak. Az olvasók ellátásába is be­segít az Alkaloida Vegyésze­ti Gyár szakszervezeti könyv­tára. A nem csak helyi mérték­kel mérve jelentős gyár hozzájárulása a városi tudat formálásához másban is meg­fogható. A közművelődési társulás pénztárába tizenhá­rom helyi üzem, vállalat által összeadott pénzen kívül az Alkaloidától kapott támoga­tással eddig is több, költség- vetésen túli feladatot oldhat­tak meg. Az üzemi közműve­lődés kisugárzó hatása javít­ja a közeli lakónegyed kultu­rális ellátását. Nem feledkez­nek meg a vakációzó gyere­kek szabad idejének kitölté­séről. Esténként szabadtéri filmvetítésen szórakozhatnak a gyár jóvoltából az ottlakók. Vasvári szülöttei Sok helyen kutatják: ho­gyan lehetne minden kistele­pülésen a városokéhoz köze­lítő árukínálatot biztosítani. Íme, az Alföld Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vál­lalattól egy jó ötlet: — Szeptemberben egyelő­re kísérleti jelleggel bevezet­jük az úgynevezett bizomá­nyos áru kihelyezést.— rpond - , Kürtös István, a nyíregy- rsrz! raktárház igazgatója. — Enrek keretében a hagyomá- -y .- elelmiszercikkeken kí­vül a iaijsi boltokba több <?■>:. olyan iparcikket kivá­rván • ratni, melyek a min­ik - -éledhez szükségesek, de :• at eddig többnyire csak a városokban lehetett megvásárolni, tudniillik, a fa­lusi boltosok nem rendeltek belőlük. A boltok a bizomá­nyos árukihelyezés révén 2 hónapos fizetési kedvezményt kapnak, vagyis az említett árukért akkor fizetnek, ha eladták. Ha netán valameny- nyi áru megmaradna, (és az kifogástalan), visszavesszük. —7 Így több célt próbálunk megvalósítani — kapcsolódik Tarái Mihály igazgatóhelyet­tes: növekszik a kistelepülé­sen levő boltok áruválaszté­ka, ami hozzájárulhat a fal­vak népességmegtartó képes­ségéhez. És nekünk sem mel­lékes, mert reméljük, a ko­rábbinál jóval több árut, ér­téket forgalmazhatunk, még­hozzá gazdaságosabban, hi­szen így egy-egy boltot rit­kábban kell „meglátogat­nunk”, ami tetemes fuvar­költség-csökkenést eredmé­nyez. A vállalat az új áruértéke­sítési formát egyelőre a Nyíregyházi ÁFÉSZ boltja­iban vezeti be, de a körzeté­ben a mátészalkai és a kis- várdai fiókraktár is él a le­hetőséggel. Most fontos, hogy a falusi boltok dolgozói igyekezzenek felmérni az igé­nyeket, tudakozódni, mit le­het kapni, s rendelni. (cselényi) A Hazafias Népfront ke­belében működő kertbarátkor pedig a sokféle érdeklődést, igényt jelzi. Rendszeresek a közhasznú tanfolyamok. Még mindig a művelődési háznál maradva, a tervek között sze­repel a színházi tájelőadások egyeztetése. Több százan bér­lettel eddig is rendszeresen megnézték a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház pro­dukcióit, de még többen jut­hatnának színházi élményhez, ha az előadásokat helyben te­kinthetnénk meg a tiszavas- váriak; A gyár forintjai A közművelődési intézmé­nyek sorában a könyvtár tű­nik a legelhanyagoltabbnak. Jelentősen emelték a beszer­Hagyományokban gazdag Tiszavasvári. A múlt emlé­keinek gyűjtője és őrzője a Vasvári Pál Múzeum tavaly ősszel nyitotta meg kiállításait új helyén. A nagy szülöttek — Pethe Ferenc, Vasvári Pál, Kabay János — évfordulói kínálják az alkalmat a szű- kebb szülőföld tiszteletét erő­sítő megmozdulásokra, em­lékülésekre, tanácskozásokra. Ezeken szinte észrevétlenül a fiataloknak is szép, követésre méltó példák adhatók. Ez azért fontos, mert az általá­nos és a középiskolában, va­lamint a szakmunkásképzőben közel háromezer diák tanul Tiszavasváriban. A törődés indokolt: az óhajtott városi ranggal járó kötelességekre őket is időben fel kell készí­teni. R. G. / /VISSZÜMlfcf NYUGDÍJASOK, VETERÁNOK Van megoldás!- Magyarország ju- li> 'imában b. e. alá­i- i glossza jelent ” . Átori Báthori Ist­•fi:—, augusztus 1-vel X-‘ -. lezárásáról. Azt tet­te sz-tv.t hogy az idegenfor­galmi szezonban, éppen a nyírbátori zenei napok ide­jén kezdik meg a múzeum- épület belső tatarozását. Ez­zel jelentősen szűkítik a vá­ros kulturális ajánlatait. Az előzmények ismeretében azonban másképp kell lát­nunk' a múzeum bezárásának tényét. A nyírbátori Báthori István Múzeum állandó kiállításait lassan 20 éve, 1964-ben nyi­tották meg. Az általános gya­korlat szerint egy-egy állan­dó kiállítás kb. 10 évig tart­ható nyitva, ezalatt az idő alatt fizikailag (feliratok, rajzok elfakulnak, az instal­láció bepiszkolódik), és er­kölcsileg (új, értékesebb anyag kerül a múzeum bir­tokába, másféle kiállításren­dezési szemlélet kerekedik fe­lül stb.) elavultak. Nem beszélve magáról az épület­ről, ahol a villanyvezetékek, a több százezer látogató ál­tal koptatott parketta stb. cseréje is szükségessé vált. A megyei tanács és a Mű­velődési Minisztérium ille­tékes szervei közös összefo­gására volt szükség, hogy az állandó kiállítás Nyírbá­torban elkészüljön, (összesen 4 milliós költséggel.) Ápri­lis—májusban a város 10. év­fordulója tiszteletére rende- I zett időszaki kiállítások mi­att nem zártuk be a múzeum- épületet. Júliusban a kivite­lezést végző költségvetési üzem kérte, hogy az iskola- tatarozások miatt ne kezdjék meg á munkát. Viszont ah­hoz, hogy az ez évre terve­zett munka időben és megfe­lelő minőségben elkészüljön, tovább már nem lehetett vár­ni, s augusztus 1-vel kény­telenek voltunk a Báthori István Múzeumot bezárni. Amennyiben azonban a sza­kaszos munkabeosztással a földszinti nagyterem nyitva tartható lenne, akkor lehe­tővé tesszük, hogy a Nyír­bátorba látogatók még e hó folyamán a múzeum földszin­ti részét látogathassák. Dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató o A szerkesztőség megjegy­zése: Cikkünk megjelenése után örömmel tapasztaltuk, hogy mégiscsak a múzeum­ban nyílt meg az új kiállítás, s nem a tervezett helyszínen, a városi tanács épületében, amely ilyen bemutatókra ke­vésbé alkalmas. Jó megol­dás a szakaszos munkabeosz­tás — így a földszinten el­helyezett értékeket, a Bátho- ri-gyűjteményt — a világhírű stallummal — , láthatja ti több ezres vendégsereg. Re­mélhetőleg a későbbi bezá­rás nem lesz akadálya, hogy az építők tartsák az eredeti határidőt. Határőr-találkozó Nyírbátorban A nyírbátori határőr ma­gasabb egységnél — a ha­gyományoknak megfelelően — augusztus 10-én tartották meg a hivatásos állományúak és polgári alkalmazottak nyugdíjas-találkozóját, ame­lyen részt vett a volt nyírbá­tori 14-es határvadász zász­lóalj tagjainak egy része is. A résztvevőket Seres Jó­zsef őrnagy, politikai osztály- vezető köszöntötte. A megérdemelt pihenésü­ket töltő tisztek, tiszthelyet­tesek és polgári alkalmazot­tak közül sokan ma is aktív munkát fejtenek ki lakóhe­lyükön, a pártalapszerveze­tekben, a munkásőrségnél, Hazafias Népfrontban, a Magyar Honvédelmi Szövet­ségben és más társadalmi szerveknél. Ugyanakkor volt szolgálati helyüktől sem sza­kadtak el, többen közülük az önkéntes Határőr Tanácsadói Csoportban, annak tagjaként segítik a honvédelmi nevelő­munkát. Hozzájárulnak a la­kossággal kialakított kapcso­latok erősödéséhez, a köz­rend, a közbiztonság, a ha­tárőrizet és határrend szi­lárdításához. Ezután a volt nyírbátori határvadász zászlóalj vete­ránjainak — a legnehezebb időkben, 1945-ben és az azt követő években tanúsított helytállásuk elismeréseként — a BM Határőrség orszá­gos parancsnoka nevében át­adták a Kiváló Határőr jel­vény kitüntetést Márton Ist­vánnak, Bajusz Sándornak, Badak Ferencnek, Juhász Andrásnak és Ulc István­nak, a Határőr Emlékplaket­tet pedig Molnár Istvánnak, Illés Györgynek, Rusznák Istvánnak, Mátyás Dávidnak és Piricsi Lászlónak. A csa­patmúzeum fejlesztésében, anyagának gazdagításában részt vevő nyugdíjasok és ve­teránok emléklapot kaptak. A tárgyalóteremből Erőszak a tisztáson Harmadszor is a bíróság elé került Úri József szakolyi lakos. Először a fiatalkorúak bírósága ítélte el súlyos tes­ti sértésért, majd a katonai bíróság — ugyancsak súlyos testi sértésért — nyolc hónap szabadságvesztésre büntet­te. Most pedig a Nyírbátori Járásbíróság előtt kellett fe­lelnie újabb bűncselekmé­nyéért, ezúttal erőszakos ne­mi közösülésért... Még februárban történt: az egyik balkányi asszony élettársával gyalog indult haza Szakolyból. Üljük egy, a műút mentén álló személy- gépkocsi mellett vezetett el, amelyből kiszólt egy férfi és felajánlotta, hazaviszi a nőt. Az ajánlatot a mit sem sejtő asszony elfogadta, beült a kocsiba, míg élettársa visz- szament az ismerősüknél ha­gyott kerékpárért, hogy ő az­zal megy majd haza. Bal­kánjába. A gépkocsi, amelyben há­rom férfi ült, Balkányfoa ér­ve, nem az asszony lakása felé tartott. A nő szóvá tet­te ezt, de a gépkocsivezető azt a*választ adta, hogy van egy kis elintéznivalójuk, s aztán mennek majd haza. Az autó végül elhagyta a közsé­get, a szerencsétlen asszony pedig kémlelni kezdte a ben­ne ülőket, hogy álljanak meg. engedjék kiszállni. A kocsi továbment, letért a műút­ról, s a szántóföldön, egy Uszításon állt meg. A három férfi kirángatta a személygépkocsiból a nőt. aki nem akart kiszállni. Aztán ketten visszaültek a kocsiba és elhajtottak. Az asszony­nyal ottmaradt férfi, Úri József, először ajánlatott tett, majd amikor elutasító választ kapott, erőszakoskodni kez­dett. Dulakodás kezdődött, a nő — akit Úri közben meg­öléssel is fenyegetett, meg is ütötte — segítségért kiabált. A közelben azonban nem volt senki... A hosszú védekezés­ben elfáradt asszony kezeit Úrinak végül sikerült hátra­csavarnia, lecibálta ruhada­rabjait, .majd megerőszakolta. Úri Józsfet a Nyírbátori Járásbíróság két év négyhó­napi szabadságvesztésre ítél­te. Mellékbüntetésként pe­dig három évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős. (b. d.) HlRülIK Az országos napi- és he­tilapokat lapozva, az el­múlt hetekben több Sza- bolcs-Szatmárral foglal­kozó írást találtunk. Ezek­ből egy csokrot válogat­tunk össze. SZABOLCS ÚJ ÉRTELMISÉGE A Népszabadság július 29-i számában Kékesi Ka­talin tollából jelent meg elemző írás megyénk ér­telmiségéről. Kiemelten foglalkozik az értelmiség új iránti fogékonyságával, alkotókészségével. Néhány példával szemlélteti ezt. A záhonyi átrakókörzet szakemberei alkotó módon működtek közre a legkor­szerűbb rakodótechnoló­giák, berendezések létesí­tésében, olyan új számí­tóközpont létrehozásában, amely révén európai vi­szonylatban is a legkor­szerűbb áruforgalmi fo­lyamatot működtetik. Az építőipar műszaki gárdája élen jár az új épí­téstechnológiák bevezeté­sében, az országban az el­sők között alkalmazta az alagútzsalus megoldást. A szabolcsi értelmiségnek javarészt hagyományok, tapasztalatok nélkül kel­lett és kell helytállnia. Sokan még — képletesen szólva — az első kapavá­gást végezték leendő mun­kahelyükön. S ez az, ami ideköti őket: látják a megvalósulást, irányítják az első lépéseket, maguk formálják egy-egy terme­lőegység, intézmény hol­napját. Egyszersmind szin­te beláthatatlan a szere­pük a szűkebb-tágabb kö­zösségek formálásában. Politikai elkötelezettségü­ket tanúsítja, hogy a me­gye 30 ezer párttagja kö­zül ötezernek van főisko­lai vagy egyetemi végzett­sége, de számarányuknál fogva jóval nagyobb tevé­kenységük szellemi kisu­gárzása. MUNKÁSKÓRUSOK A Szabolcs-Szatmár me­gyei munkáskórusokkal foglalkozik kritikai írásá­ban a Népszava július 28-i száma. A cikkíró hangsúlyozta, hogy ná­lunk országos méreteket figyelembe véve sok a munkáskórus. Mindezek ellenére kórusaink helyze­te még sem nevezhető ró­zsásnak. Elsősorban azért, mert szervezésükkel nem foglalkoznak kellő szívó­sággal, mintha nem érez­nék szükségét. Ahol van, ott se becsülik meg a kó­rusok tagjait. Megyénk legnagyobb és leggazdagabb üzemében gúnyolódás miatt oszlott fel a kórus, pedig 1980- ban 40 ezer forintos pá­lyadíjat nyertek. Szeren­csére sokkal több a jó pél­da, ahol igen nagy szere- rettel gondoskodnak ró­luk. A Nyíregyházi Konzerv­gyárban az üzemi szb min­dennapos gondja a kórus jó közérzete. Hasonlóan kezeli kórusait a nyírbá­tori cipőgyár. Nem rosz- szabb a helyzet Nyír­meggyesen sem, ahol a Petőfi Tsz mindent, a má­sik fenntartó sajnos sem­mit, csak a nevét adja. A közös fenntartásban mű­ködő, szakmunkástanulók­ból álló kórusok helyzete nehezebb, mert a költség- vetésükbe beállított kiadá­sukat minden évben törlik a pénzügyi szervek. Erinek ellenére itt is vannak kivételek. Ilyen a 110. sz. ipari szakmunkép- ző intézet, a KPVDSZ és a kereskedelmi szakmun­kásképző intézet kórusa. V __________________________/ Akkor fizet, ha eladta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents