Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

1983. augusztus 7. 3 Kelet-Magyarország Új érdekeltség: M ég néhány nap és megkezdődik a téli- almaszüret. Sok ha­sonló van már mögöttünk és mindig új követelmé­nyekkel, gondokkal. Most a termelő üzemekben az alma szedéséhez szükséges munkaerőmérleg kialakí­tásán és a technikai felté­telek megteremtésén fára­doznak. Alapvetően fontos az elegendő létszámú kézi­erő, olyan követelmények­kel, hogy gyors és minősé­gi munkát végezzenek. Ezt csak a felvilágosítás­sal, a feltételek tudatosítá­sával nehéz elérni. A jó és jobb munkához kell a megfelelő érdekelt­ség. Ehhez a teljesítmény­bér, a minőség premizálá­sa célszerű, de van ettől jobb is. A Balkányi Álla­mi Gazdaságban idén elő­ször az anyagi érdekeltség fokozására az úgynevezett részes szedési módot is alkalmazzák. Az időszaki dolgozókkal — családtagjaikat is szá­mításba véve — olyan szerződést köt a gazdaság, miszerint az almaszedők az értékesítési átlagár tíz százalékát kapják munka­bérként. Konkrétan ha egy családi közösség leszed és csomagol 1200 láda almát, azt az export átvevőhe­lyen minősítik és átveszik, az igazolt 7 vagy 8 forin­tos átvételi ár 10 százalé­ka a szedőket illeti. Mennyivel jobb ez mint a tavalyi szimpla teljesít­ménybéres almaszedés? 1982-ben egy időszaki munkás — teljesítményé­től függően — napi 200— 250 forintot keresett. Az új részes szedési érdekelt­ség után a javadalom 380 —400 forint lehet. Hang­súlyozzuk, a bér nagysága függ az alma minősítésé­től, az exportátvevők ér­tékelésétől. Az új érdekeltségi for­ma hasznosnak és jónak mondható. A többletkere­set lehetősége serkenti a dolgozókat a gyors, a mi­nőségileg kifogástalan munkára. A gazdaság — bár több munkabért ad — szintén jól jár, hiszen le­hetősége lesz az eddigiek­től több exportáru értéke­sítésére, az egész almater­mést tekintve nagyobb ér­tékesítési átlagár elérésé­M i is leírtuk már — nem először és nem utoljára — az alma­exportunk jelene és jövője a minőségtől alapvetően függ. A balkányiak mód­szere útmutatás lehet ah­hoz, hogy egy-egy üzem­ben mit lehet és mit kell tenni az óhajtott minősé­gért. S. E. Meleg ví* nélkül Nem hiszem! Hitetlenné tett a megyei távhőszolgáltató vállalat. Az illetékesek ugyanis két „ob­jektív” okot soroltak fel, amiért a szokásos kéthetes nyári karbantartás helyett (amiről rendelet is gondos­kodik), Nyíregyházán három hétre vállalták ugyanezt a munkát. Az egyik magyarázat: ke­vés a vállalat karbantartói létszáma ehhez a nagy mun­kához. Mindössze egyéves múltra tekinthetnek vissza, nem volt elegendő az idő a felkészüléshez. (Miután éven­te folyik a nagy karbantartás, túlzás lenne kiét évet kérni az egyéves felkészülésre.) A másik ok: azért kell hosszabb idő a karbantartás­hoz, mert ötéves mulasztást kell pótolni, sok aknát elha­nyagoltak korábban. (Ügy tudjuk, hogy az új vállalat dolgozói azokból verbuválód­tak, akik korábban is a táv­hőszolgáltatást végezték. A megváltozott névtábla már elég saját maguk elmarasz­talására?) Minden bizonnyal elisme­rés illeti azokat a munkáso­kat, akik 12 órás, nyújtott műszakban dolgoznák a kar­bantartáson. Most már azo­kat kellene megkeresni, akik korábban dicséretet kaptak ugyanezért a munkáért, akik úgy gazdálkodtak, hogy an­nak a szolgáltatást „élvezők” látják kárát, (lányi) A Sóstói Múzeumfaluban épül ......... ...........— —.............- - .....................■■■ ■............... ...... ' ■■ Kis­mesterségek műhelye Forgács röppen, véső mé­lyed a fa húsába — elme- rülten dolgoznak a fafaragók a Sóstói Múzeumfaluban. A látvány nem túl szokatlan, hiszen az épülő „régi-új” épületekhez famunkára is szükség van — mégis, ezek a faragók „vendégek”. A Nép- művészeti Egyesület szabol­csi csoportjának tagjai mind­annyian — és kiszorultak a szervezet klubjából. Félig-meddig kényszer szül­te hát az ötletet, hogy a né­pi kismesterségeknek önálló műhelysor kellene valahol Nyíregyházán. Dr. Erdész Sándor, a múzeumfalu igaz­gatója (a Népművészeti Egye­sület megyei elnöke is), fel­ajánlotta, hogy a múzeumfa­luban épüljenek föl a műhe­lyek. Természetesen odaillő formában — ezért választot­ták mintának azt a nyíregy­házi régi kis üzletházat, me­lyet sokan ismernek: a Szarvas utca elején áll, ma pékség, kenyérbolt van ben­ne. Ezt építik föl most társa­dalmi összefogással. Nyolc kis műhelyt tervez­tek az épületbe. Négyet a múzeumfalu által gyűjtött régi eszközökkel rendeznek be, a másik négy a mai nép­művészeké. Fazekasokat, fa­faragókat, szövőket láthatnak majd itt munka közben a lá­togatók. Sőt, az itt készült al­kotásokból vásárolhatnak is az érdeklődők: élővé válik hát a régi üzletház mása. Nem mindennapi az építés maga sem, hiszen nemcsak a leginkább érdekeltek, a népi alkotók dolgoznak a falak felhúzásán, hanem a megye vállalataitól „toborzott” szo­cialista brigádok is. Szomba­tonként — a mostani nyári „vakáción” kívül — más és más vállalat dolgozói ásták az alapokat délelőttönként, munka után pedig közös sza­lonnasütés vagy más program zárta a napot. Nem véletlen, hogy sok brigádtag a csalá­dot is hozta — együtt szebb a hétvége... Érthető, hogy ilyen formá­Fém, fa, kerámia — és Dorogi Józsefék zöld kályhatűzbe- lye. (Jávor) ban nem túl gyorsan halad a munka, ám szeptembertől új­ra várják a brigádokat, és hamarosan magasodhatnak a falak is — ebben a SZÁÉV munkája lesz a legnagyobb. A berendezés, az eszközök előkészítése is folyik — a fa­faragók nagyon várják már új gépeiket, melyet az év vé­gén kapnak meg. Titkon azt az elképzelést dédelgetik, hogy a jövő évi országos népművészeti vásáron már itt fogadhatják a vendégeket, akik nemcsak munkájuk mű­helytitkaival ismerkedhetnek majd meg, hanem a helyszí­nen készült „vásárfiával” tá­vozhatnak. (tarnavölgyi) Jó ÜTEMBEN ÉPÜL NYÍREGYHÁZÁN a szakszervezetek megyei tanácsának új székháza. A megyeszékhely köz­pontjában épülő középületnek » SZAÉV a kivitelezője. (Csá­szár Csaba felvétele) Új kudvuzményuk a busion és a vonatán Utasra vár a MÁV és a Volán Nem vitás: az elmúlt esz­tendőben életbe lépett sze­mélyszállítási tarifaemelés érzékenyen érintette az uta­zóközönséget. -És természete­sen a két legnagyobb sze­mélyfuvarozó vállalatra, a MÁV-ra és a Volánra vissza­hatott. A Volánnál Vajda Miklós személyforgalmi fő­osztályvezetővel beszélget­tünk. — Utazóközönségünk — mondotta — nehezen viseli az áremelkedésből adódó több­letkiadásokat. Ezt az is mu­tatja, hogy a megemelt díjté­telek hatására jelentősen csökkent vállalataink forgal­ma. Leginkább a készpénzes forgalom mérséklődött mint­egy 30 százalékkal. Kezdetben reménykedtünk, hogy idővel majd „magához tér” ez a pi­ac, de csalódnunk kellett, a csökkenés nem állt meg. — A kevesebb utas az uta­zási kedv mérséklődésén kí­vül mást is mutat. Neveze­tesen azt, bogy csökkent az ingázók száma is, márpedig ez népgazdasági érdek . . . — Ez így van, és bár en­nek mint „volános” nem örü­lök, de készséggel elismerem, hogy a forgalomcsökkenés­ben a vállalatok munkaerő­gazdálkodási politikája is közrejátszik. Vagyis arról van szó, hogy inkább olyan dol­gozókat részesítenek a belé­péskor előnyben, akik közel laknak munkahelyükhöz. Persze az sem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy maguk a munkavállalók is közelebbi álláslehetőségek felé orientá­lódnak, hiszen bérletük árá­nak húsz százalékát a saját zsebükből kell fizetniük. — A Volán több kedvez­ménnyel igyekszik vonzóvá tenni járatait. Hallhatnánk ezekből néhányat? — Lehetőségünk van arra, De nem engedték. Egy óra múlva a kezdeményező új­szülött kijelentette, hogy mos­tantól akkor csak pelusokkal fog táplálkozni. A többi új­szülött mind vele tartott. Ezt valamennyien kórusban or­dították, meg azt is, hogy „Lokomotív”. A mamák zo­kogtak. A főorvost is behív­ták, hogy ő is tanúja legyen a rendkívüli esetnek. A vizi­ten megkérdezték tőle: — Találkozott-e már pra­xisa során hasonló esettel? — Még nem! — volt a vá­lasz. — Bár az eset egy kissé fu­ra, de mégis csak előfordult a gyakorlatunkban — mond­ták a meghívott szakértők. Mi az, hogy „mégis csak”? Csodálkozott rá önérzetesen a professzor főorvos. Ezek után mit mondhatnék? Mi­lyen specialisták maguk?! A Spartak is csapat, de az iga­zi — a Lokomotív! Csak az győzhet! Fordította: Sigér Imre hogy magunk alakítsuk ki üzletpolitikánkat, mégpedig úgy, hogy akár kedvezmé­nyek árán is, de megtöltsük járatainkat. Ezért több vál­lalatunk — minden megyé­ben egy-egy Volán vállalat foglalkozik személyszállítás­sal — különböző kedvezmé­nyekkel igyekszik az utasokat megtartani, illetve utasokat, szerezni. Akad, ahol száz ki­lométernél hosszabb és előre megváltott retúrjegy esetén húsz százalék kedvezményt adnak, máshol családok részé­re biztosítanak a teljes árnál tíz-húsz százalékkal olcsóbb jegyet. Eredménynek tartjuk azt is, hogy július 1-től au­gusztus 31-ig minden olyan tanuló, aki diákigazolvánnyal rendelkezik, 50 százalékos kedvezményben részesül az ország egész területén. A MÁV-nál dr. Nagy Ist­ván, a belföldi személydijsza- bási csoport munkatársa fe­lelt kérdéseinkre: — Számítottunk arra, hogy az áremelést követően a ko­rábbinál jelentősebben fog csökkenni az utaslétszám, de a csökkenés aránya minket is meglepett. Több mint tíz szá­zalékkal kevesebben utaznak a vonatokon, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Csökkent az utaskilométer is, ez 10—12 százalékkal keve­sebb, mint a korábbiakban. Árbevételeink 50 százalékkal nőttek, márpedig ez a szám jelentősen elmarad a 92 szá­zalékos átlagos menetdíjeme- léstől. Mindenekelőtt a gyorsvonatot, valamint az első osztályú kocsikat igénybe vevők száma mérséklődött feltűnően. — A vasút, akárcsak a Vo­lán, több kedvezménnyel is igyekszik megtartani utasait. Melyek ezek? — Közismert, hogy a ko­rábban általános — nagyobb vásárokra, kulturális rendez­vényekre szóló — 33 százalé­kos állapii kedvezmény meg­szűnt. Ennek ellensúlyozására a saját bevételünk terhére ki­dolgoztunk egy új kedvez­ményrendszert, amelynek leg­ismertebb formája a július 1-től bevezetett úgynevezett családi utazási kedvezmény. Ennek lényege az, hogy azok a családok, ahol legalább két 18 éven aluli, önálló kereset­tel nem rendelkező gyerek utazik száz kilométernél hosz- szabb távolságra, gyorsvona­ton, vagy részben gyorsvona­ton, a szülők 20 százalék díjkedvezményben részesül­nek. Most dolgozunk egy hétközi utazási kedvezmény kialakításán is. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezekkel a díjtétel-mérséklésekkel a vas­út nem szociálpolitikai ked­vezményt ad az utazóközön­ségnek, hanem józan keres­kedelmi megfontolásból uta­zási tarifamérsékléseket hajt végre, amelyeknek célja az utazási kedv felkeltése. P. P. VANNAK, AKIK KRI­TIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TEN­NI AKARNAK. Ezért kérdeztük Hársfalvi Pétert, az építő- és szerelő vállalat építésvezetőjét, hogy a középületek felújí­tásánál: Tud jobbat — Ha csak azt nézem, mennyi energiánkba került a nyíregyházi Korona fel­újítása, átalakítása, akkor nyugodtan mondhatom, hogy a következő munkánk jobb lesz. — Eszerint nem örül az újjávarázsolt épületnek? — Dehogynem. Igencsak jó érzés egy ilyen felújítást megcsinálni. Bár az érdem nem az enyém, hanem a művezetőké, a munkásoké, a sok társvállalkozó cégé, azonban nyilván öröm tölt el, ha ránézek a rövidesen megnyíló épületre. — És menet közben mi bosszantotta? — A rengeteg váratlan probléma. Hiába gondoltam el, hogy milyen sorrendben dolgozunk, ha valami ke­resztülhúzta a számításun­kat. Ennek á felelősségétől otthon sem bírtam szaba­dulni. — A tanulság? — Egy felújítási munka jóval több gondosságot, sokkal nagyobb előkészítést kíván, mint egy új építke­zés. Drága mulatság a sok aanyagvizsgálat, de 80—90 éves szerkezeteknél igen­csak kellemetlen, ha hirte­len kiderül, hogy nem meg­felelő a teherbírása, s pó­tolni kell. — Sikerült? — Igen. Bebizonyosodott, hogy nem volt olyan várat­lan akadály, amit ne tud­tunk volna leküzdeni. — És ez minek köszön­hető? — Azoknak az emberek­nek, akik a felújításon dol­goztak. Kiderült, hogy van komoly mémökgárda, mű­emlékvédelmi szakemberek, hiszen a díszterem stukkói talán szebbek lettek, mint új korukban. A minőség mindenképpen jobb lett, mert az építéskor is meg­esett, hogy vakolatra került a gipszréteg, amit végig an­nak hittiiník. — A kapcsolatok? — Az építőknek és a ter­vezőknek sokkal jobban együtt kell működniük, ha zökkenőmentesen kívánunk dolgozni. Ezért talán jobb lett volna, ha helyben van­nak a tervezők is. — Hogyan és hol haszno­sítják a Korona felújítása­kor megszokottakat? — Például a 2-es iskolá­nál, a városi tanács mel­lett. Óriási különbség, hogy szabad területen építünk, vagy egy bezsúfolt foghíjat pótlunk. Kicsi a hely. a művezetőnek úgy kell szer­veznie a munkát, hogy egy váratlan anyaghiány se gá­tolja. — Fiatalon, 27 évesen ve­zetett egy több milliós mun­kát. Megérte? — Jólesik az elismerés, s egy fiatal építésvezetőnek az a legjobb tanulság, hogy ha bízik az emberekben, ak­kor elvégezhető a nehezebb feladat. Lányi Bolond Részes szedés □ műszak végén jártunk. Már csak egy szülőnő várt a sorára. Végül ö is gyorsan és problémamen­tesen szült meg. A doktornő a kezébe vette az újszülöttet, örömteljes hangon így szólt: — Stram srác! Az újszülött pedig — sze­meit kinyitva — már azt or­dította: — „Spartacus” — világbaj­nok! A doktornő majdnem elej tette a gyereket, de végül is sikerült elkapnia, ám a fülé­nek senki sem hitt. Reggelre a gyermekek ápo­lója teljesen hisztérikus álla­potba került. — Mindenkivel megtanítot­ta a mondókáját. Vacsora után egész éjjel ordították: Spartacus — világbajnok. O-á: Szpar-szpar-ta-tacus­cus" világbajnok. Egyik ha­sonló korú gyerek, láthatóan nagy önállósággal ordította: „A legjobb kollektíva — a mi Lokomitívunk!" Egy óra múlva a szülőszo­bába berohan egy feldúlt apa: — Mi van itt? Mi az érthe­tetlen önök előtt? Mindez az én és a feleségem műve! — kiáltozta az orvosoknak! H Könnyű X mszuió^m Az orvosok csak néztek tágra nyílt szemekkel, cso­dálták elragadtatását, de egy szót sem hittek az egészből. Azt állították, ehhez sem a feleségének, sem a férjnek semmi köze. Legfeljebb mindez a géniusz dolga. Lehetséges, hogy a géniusz dolga — egyezett bele kény­szeredetten a férj. Csak azt nem értem, hogyan kerül ide Spartacus?! Nem értqm az egészet? Engedjenek a felesé­gemhez. Hadd tisztázzak vele mindent!

Next

/
Thumbnails
Contents