Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 7. Változatlanul kiélezett p helyzet Sri Lankán. A dél-ázsiai szigetországban kirobbant vallási és nemzetiségi ellentétek imár több száz halálos áldo­zatot 'követeltek. Képünkön: egy kiégett bolt maradványai közt kutató colomból lakosok. (Kelet-Magyarország telefotó) A HÉT — CÍMSZAVAKBAN hETFO: Genf ben megkezdődik a fajUldőzés elleni világkonferencia — Stone amerikai elnöki k&lönmegbízott találkozik a Salva­dort hazafiak képviselőjével — Sri Lankán betiltják a hatol­' dali pártokat KEDD: bonyolódik a helyzet CSAD-ban, amerikai hadihajók fenye­getik Líbiát. Mobutu, zairei elnök a Fehér Házban — Kinai— angol megbeszélések Hongkongról — Elnapolják a SALART- tárgyalásokat Genfben SZERDA: a Biztonsági Tanácsban az amerikai vétó megakadályoz­za a bebroni terrorcselekmények elitélését — Castro nyilat­kozata a közép-amerikai rendezés lehetőségeiről — Harcok Irak és Irán között CSÜTÖRTÖK: a PFSZ központi tanácsa sikraszáll a palesztin bel- viszály megoldása mellett — Az új olasz kormány esküté­tele FENTEK: szovjet—portugál pártközi tárgyalások Moszkvában, And­ropov a genfi eurorakéta-tárgyalások eddigi eredménytelen­ségéről beszél — Katonai hatalomátvétel Felső-Voltában — Abe Sintaro Bulgáriában SZOMBAT: elnökválasztások Nigériában — A Hirosima elleni atom­támadás évfordulója — McFarlane folytatja közel-keleti kör­útját A hót három kérdése akármilyen dinamikus, seho­vá sem vezet... O Mi a helyzet a két szovjet—amerikai tár­gyalási fórumon Genfben? Tegnap reggel, pontosan negyed kilenckor — akárcsak minden esztendőben — meg- kondult a békeharang Hiro­simában. Akikért a harang szólt, a 38 évvel ezelőtti atomtámadás áldozatai, több mint kétszázezren voltak. De joggal érezheti úgy a világ — s ezt érezhették az atom- és hidrogénbomba ellen össze­hívott nemzetközi találkozó résztvevői is a japán város­ban —, hogy a harang egy kicsit mindnyájunkért szól. Hiszen kénytelenek vagyunk egy felfokozott fegyverkezési hajsza körülményei között élni, s az égbolton ott sötét­lenek a nukleáris fenyegetés felhői. Egy másik, kellemesebb emlékeket ébresztő évfordu­lóra is sor kerülhetett a hé­ten. Húsz esztendővel ezelőtt írták alá Moszkvában a szov­jet—amerikai—angol atom­csendszerződést — ehhez az­óta csaknem 120 ország, kö­zöttük hazánk is csatlakozott. E szerződés két vonatko­zásban is rendkívüli jelentő­ségű. Az aláírók vállalták, hogy nem hajtanak végre több légköri nukleáris kísér­letet, márpedig ezek a rob­bantások, jóllehet „csak” hadgyakorlatok voltak, épp­úgy Stroncium—90-et és más mérgező anyagokat juttattak az atmoszférába, mintha há­borús időkben történtek vol­na a detonációk. Ám nem­csak a szó közvetlen értel­mében, de politikailag is ja­vult a légkör. Az atomcsendszerződés az első példa volt az atomfegy­verkezés korlátozására, s kö­vette az atomsorompó leen­gedése, a békés világűrről kötött megállapodás, a Déli­sark atomfegyver-mentesí­tése, majd jöttek a SALT- tárgyalások. Az atomcsend- megállapodásnak ugyanakkor két figyelemre méltó fogyaté­kossága volt: egyrészt Kína és Franciaország nem csatla­kozott, másrészt nem terjedt ki a föld alatti robbantások­ra. A teljessé tételről immár húsz éve tárgyalnak, de mindez ideig eredménytele­nül. Ennél is nagyobb gond, hogy a biztató folyamat meg­rekedt. Az enyhülés akadozá­sa legelőször a katonai eny­hülési erőfeszítések lefékező­désében, s annak legérzéke­nyebb területét, az atomlesze­relést érintő holtpontban ju­tott kifejezésre. Az elmúlt napokban sajná­latos hírek érkeztek a két genfi szovjet—amerikai tár­gyalási fórumról. Az inter­kontinentális sugarú fegyve­rekkel foglalkozó SALART- konferenciát októberre na­polták el, s ha a kölcsönösen elhatározott hírzárlat nem is teszi lehetővé minden részlet ismeretét, a jelek szerint nincs érdemi haladás. Nem titok, hogy a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozása és csökkentése hallatlanul bo­nyolult feladat, de a holtpont fő oka, hogy az Egyesült Ál­lamok nem nyilvánított tisz­tességes tárgyalási szándékot. (Egyetlen szemléletes pél­da: amerikai részről minde­nekelőtt a szárazföldről fel- bocsájtható nehézrakétákat kívánják csökkenteni. Csak­hogy a NATO hivatalos ki­adványai szerint a szovjét rakétaerők 71, a NATO ha­sonló egységei csupán 52 szá­zalékban épülnek a száraz­földre. Ebben az esetben az előterjesztett „egyenlő szá­mok” amerikai fölényt kí­vánnak megvalósítani, hiszen nem esik szó például a stra­tégiai bombázókról, amelyek számát tekintve az amerikai­ak vannak túlsúlyban.) Az eurohadászati fegyve­rekkel foglalkozó másik gen­fi konferencián ugyancsak nem történt előrelépés, s erről Andropov is említést tett a Moszkvában folytatott szovjet—portugál pártközi tárgyalásokon. Ez a megálla­pítás azért is fontos, mert egyes nyugati körök igyekez­tek olyan látszatot kelteni, mintha amerikaiak új konst­ruktív javaslatokat tettek volna. A propagandacél vilá­gos: megnyugtatni az aggódó szövetségeseket, s olyan ké­pet kialakítani, hogy az Egye­sült Államok mindent elkö­vetett a megegyezésért, de hát arra nem volt mód, s így telepíteni kell... Egy ameri­kai kommentátor, saját kor­mányának tárgyalási taktiká­járól szólva „dinamikus helybenjárást” emlegetett. De a helybenjárás, légyen az Az olasz belpolitikának van egy jellegzetes kifejezése, a strandkormány. Az elmúlt években gyakran húzódtak el a kormányválságok, de au­gusztus közepére, amikor Ferragosto ünnepén szinte egész Itália szabadságra megy, mindig összeállt az új kabinet. Azután ugyanolyan sebességgel szét is esett, in­nen az átmenetiséget jelölő strandkormány összetett sza­va. A szocialista Craxi kormá­nya sorrendben a 44. a má­sodik világháború befejeződé­se óta, viszonylag gyorsan megalakult, csupán az a kér­dés, nem újabb strandkor­mány született-e. A létrejött öitpárti koalíció ugyanis nem új jelenség, négy év alatt hat ilyen formáció született, ke­reszténydemokrata, illetve nem kereszténydemokrata (a köztársasági Spadolini) elnök­lete alatt. E kormányok átlag­ban nyolc hónapot éltek, s a rendkívüli választások rend­szeres elemei lettek az olasz belpolitikának. Ami újnak mondható a kormányban, az az, hogy Olaszország élére első ízben került szocialista párti mi­niszterelnök. Ezzel az ál'lam- (Pertini!) és a kormányfői posztot egyaránt szocialista tölti be, jóllehet a párt szava­zati aránya még a 15 százalé­kot sem érhette el. Érthe­tő, hogy állandó belső viták­ra kell számítani, s aligha valószínű, hogy a keresztény­demokraták — legnagyobb pártként — teljesen kienged­nék a kezükből a vezetést. A belső torzsalkodások szöve­tét a súlyos gazdasági hely­zet, a megoldatlan társadalmi problémák, s a Comisoi raká- tatelepítés ellen kialakult nagy arányú tiltakozás jelen­tik. S talán még egy újdonság: létrehoztak egy „szuperkor­mányt”, egy szűk belső kabi­netet is, az öt párt vezetői­nek, valamint a legtekinté- lyesehb minisztereknek rész­vételével. Több volt kor­mányfő visel kormánytisztsé­get, Spadolini például had­ügy-, Andreotti külügymi­niszter. Csupán az a kérdés, ha külön-külön nem tudtak megbirkózni a bajokkal, va­jon együttesen van-e rá re­ményük, mivel a miniszterel­nökök kormánya nem any- nyira az egységre, mint in­kább az egyenetlenségre haj­lamos. o Mi a háttere az ameri­kai flottamozdulatok­nak? Repülőgép-anyahajó diplo­mácia a világ két különösen érzékeny ideggócában és vál­ságterületén. Az Eisenhower anyahajó a Szidrai-öböl tér­ségében tartózkodik azzal a nyílt céllal, hogy nyomást gyakoroljon Líbiára. Ez a te­rület Líbia szerint beltenger, s az ország felségvizeihez tartozik, az Egyesült Álla­mok azonban nyílt tengernek tekinti. A Ranger repülőgép- anyahajó (fedélzetén 85 har­ci repülőgéppel és 5120 főre emelt személyzettel!) Nicara­gua közelébe érkezett kéthó­napos hadgyakorlatra. Utón van a karibi vizek felé a Co­ral Sea repülőgép-anyahajó is. Mind Közép-Amerikában, mind Közép-Afrikában rend­kívül összetett a helyzet. Az előbbi térségben — amint Fidel Castro a héten megfo­galmazta — két követelmény alapján lehetséges a rende­zés: a Salvadort válságot po­litikai tárgyalások alapján kell megoldani, s biztosítani kell Nicaragua önrendelke­zési jogát. Afrika szívében mások a körülmények, mások a válság összetevői, de ott is érvényes lehet, hogy az ame­rikai katonai nyomás kizá­rásával, a krízis helyi kere­tei között tartásával, ésszerű tárgyalásokkal lehetne kike­veredni a veszélyes zónából. Sok mindent lehetne és kellene tehát tenni a két kontinensen, kivéve egyet: az amerikai repülógép-anyaha- jók felvonultatását. A „nagy furkósbot”-tal való hadoná­szás, a térség több országá­ra gyakorolt fenyegető, kato­nai nyomás csak veszélye­sebbé teheti a helyzetet. Réti Ervin FRANCIAORSZÁG: Carneaix, a jelkép A néhány ezer lakosú Car- meaux jelkép lett Franciaor­szágban : a munkanélküliség elleni harc jelképe. Amikor szénbányáját bezárásra ítél­ték, nemcsak dolgozói léptek sztrájkba, hanem a bányász- város kiskereskedői,' a pékek, tanítók is. A márciusi köz­ségtanácsi választások előes­téjén a polgármester bejelen­tette: ha a szénbányászati társaság nem teljesíti a mun­kások követeléseit, úgy Car- meaux-ban nem lesz vokso­lás. így történt, hogy a he­tekig tartó sztrájk után órák alatt megszületett a döntés: a bánya mégis élni fog! De egyetlen bányászváros győzelme a munkanélküliség felett valóban csupán jelkép. A kormány most vezeti be nadrágszíj-összehúzó gazda­sági-pénzügyi intézkedéseit. Ezekből úgy tűnik: kevés a remény arra, hogy a munka- nélküliség belátható időn be­lül csökkenjen. Igaz, az el­múlt esztendőben Franciaor­szágban „csak” négy száza­lékkal nőtt az elhelyezkedés­re várók száma, ez azonban mit sem változtat azon, hogy ma hivatalosan is több, mint kétmillió ember van állás nélkül. * Ha a munkanélküliség szer­kezetét vizsgáljuk, még söté- tebb a kép. A kohászat, a textil- és acélipar, a szénbá­nyászat régóta válságos ága­zatok. Nem véletlen, hogy a helyi választások előtt a jobb­oldal a vendégmunkásokat vette célba, mondván, hogy a portugálok, spanyolok, ara­bok veszik el a franciák ke­nyerét. Ez közönséges de­magógia. A vendégmunkások zöme szakképzetlen: nem ők, hanem a francia gazdaság szerkezeti válsága termeli a munkanélküliséget. Mauroy miniszterelnök ezért hirde­tett a gazdaságú szigor prog­ramjával együtt szakképzési programot. „Jobb egy idő előtt nyug­díjba vonuló munkás, mint egy idős munkanélküli, jobb egy szakmunkát tanuló ifjú, mint egy munkanélküli fia­tal” — mondta. A szakmun­kástanuló azonban még nem keres, a nyugdíjas életszírT- vonala pedig érezhetően csök­ken — válaszolják a szak- szervezetek, a munkát és a vásárlóerő fenntartását kö­vetelő tömegek. Szécsi Éva Az „Állástalanok Szövetségének” egyik tüntetése Párizsban. (Fotó: Newsweek — KS) cÁpuka szalui dságan o — Te is bocsáss meg. de ez nem a külső megjelenésen múlik. — Ha a stílusra gondolsz, megnyugtathatlak... — Még csak nem is a stí­lusra, Kálmán. Hanem az esetleges fejleményekre. Is­mered te úgy általában az építőmunkásokat ? — Katonaként volt sze­rencsém néhány... — Ezek ott most nem ka­tonák, Kálmán! — Én se katonaként szólok hozzájuk, ezredes elvtáns. Megtehetném, mert ahogy elnézem, mind az öten, sőt mind a hatan leszolgálták az adagjukat. De én úgy szólok, mint egy... mint egy orszá­ga sorsáért felelősséget érző átlagos magyar állaimpolgár. Úgy hiszem, ez nemcsak jo­gom, de kötelességem is. Vagy nem ezt ugatjuk... bo­csánat. — Ide figyelj, Kálmán! — Az inkább a baj, hogy hiába. Mintha valami idegen égitesten nőttek volna fel. A szót nem értik. Se a szépet, se a haragosat, se a fenyege­tőt. Mintha... — Na csak ez hiányzott? Már a fenyegetőzésnél tar­tasz? Az Isten...! És mivel fenyegetted őket? Feljelen­téssel? Karhatalommal? Né­pi ellenőrzéssel? Fenyítés­sel? Netán az elfuserált jö­vőjükkel, ahogy... Na nem, Kálmán! — Nem értelek, ezredes elvtárs. Én azt hittem, azt reméltem, legalább ti... te ... — Jól van, Kálmán. Érte­lek én. Nagyon is megérte­lek. Ha kipihenten, lehiggad­va visszajössz, majd tárgya­lunk. A kőművesekről azon­ban feledkezz meg. Ez nem kérés, hanem parancs. Neked most egyetlen kötelességed van: pihenni, lazítani, még csak nem is gondolkozni. Eh­hez tartsd magad, ha még oly nehezedre esik is. Értve vagyok? — Én ... — Ellenkező esetben kény­telen leszek egy őrszakaszt a nyakadra ültetni. Hehe. Na, minden jót. öregem. A jó­kedvű viszontlátásra, Darida őrnagy! Szervusz, szervusz! — Ezredes elvtárs, egy szó­ra még! Halló! Bailó! — Az ezredes elvtárs be­fejezte, őrnagy elvtárs. Kilé­pett a vonalból. Viszhallás, őrnagy elvtárs! Vége. (Telefon, június 21-én) (Szombaton egész nap fog­lalt volt a telefonja. Öt felé leszóltam a B-e központnak. Vasárnap reggel, hogy a te­lefon még mindig foglaltat jelzett, újra hívtam a köz­pontot. Azt mondták, való­színűleg rosszul van letéve a kagyló, majd kiküldik az ügyeletes szerelőt. Délben végre kiment a csengetés. Sokára vette fel.) — Szervusz, apuka, mi volt a telefonnal? — Mi lett volna... semmi se volt. Mellécsúszott. Mellé­raktam. Miért kell hívni ál­landóan? — Mi van veled? Mi van a hangoddal? — Cukrot rágok... Hide­get ittam... Az ajkamba csípett egy lódarázs. Túlsá­gosan elvadult ez a kert.. . annyi benne a rovar, mint a nyű... nem győzöm csapkod­ni. Akarsz ... még valamit? — Nyögsz, vagy csak só­hajtozol? — Semmi baj. Megvagyok. Ez a ház... igazán remek. Teljes összkomfort. A pro­fesszor úr vigyázó szeme me­red rám minden bútorról, nehogy ... nehogy olyasmit tegyek, amit ebben a házban nem szokás. — Apuka, jól vagy? — Hallak akkor is, ha nem üvöltesz. — Egyáltalán nem tetszik a hangod, — Vastag falak, masszív ajtók, az ablakokon erős rács ... mint egy vár. Ideá­lis visszavonuló hely ... hol­mi sebek nyalogatására. — Apuka, add becsületsza­vad, hagy teljesen jól vagy! — Úri hely ez. Hogy éret­hetné itt magát a magam­fajta? Főúrian. Csak irigyel- hcttok — Ne tréfálj, kérlek. Ittál? — Hallod-e, kölyök! — Jól van, ne haragudj. Te kényszerítesz a találgatásra. Mondd, apuka, mi van a ... kőművesekkel? — Miféle kőmívesekkel? — Ne, ne vacakolj! — Nem tudok semmiféle ... kőmívesekről. Hol kéne len­niük? Nincs ennek a háznak semmi baja. Masszív ház ez. — Örülök. Igazán örülök. Csak a hangod... az nem tetszik változatlanul. — Már a hangom se? Ed^ dig csak a szavammal volt bajotok. — Ugyan, apuka, ne butás- kodj! — Mennem kell... ebédel­ni. Később nagyon sokan lesznek. — Apuka! ígérd meg, ha valami zűr van, azonnal te­lefonálsz. Vagy szólsz annak a dokinak. Otthon van egész nap, már nyugdíjas. Nem ke­verted el a telefonszámát? — Rovarirtó kell, nem or­vos. Na, szervusz fiam. Indu­lok, mert felhősödik is. ■— Szervusz, apuka. Vi­gyázz magadra, mert... (Folytatjuk) O Mennyire ígérkezik tar­tósnak az új olasz kor­mány?

Next

/
Thumbnails
Contents