Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

1983. augusztus 27. Kelet-Magyarország 3 Korszerűsödő általános iskolák Beszélgetés Drecin József művelődési miniszterhelyettessel 18Ó «zer első osztályos ta­nulóval együtt 1 millió 270 ezer — az előző évinél 25 ezerrel több — diák ül be augusztus 29-én az általános iskolák padjaiba. Jó hely­zetben vagyunk, mert — gaz­dasági és más gondjaink el­lenére — az oktató-nevelő munka megújításában, biz­tató eredmények születtek. Természetesen ebben a tan­évben sem lesz kevesebb a ■tennivaló. Felkérésünkre Dre­cin József művelődési miniszterhelyettes a felkészü­lésről, az oktatás anyag,i- tetíhnikai feltételeiről, körül­ményeiről, korszerűsítéséről adott tájékoztatásit. — Egyes településeken még hiányosok, néhol rosszak a feltételek, még mindig sok az elavult fel- szereltségű iskola és a szükségtanterem. Milyen fejlesztésről lehet számot adni? — Az elmúlt tanévben a 3567 általános iskolából 722 működött váltakozó tanítás­sal. A 40 ezer 442 osztályte­rem kilenc százaléka minő­síthető szükségtanteremnek, s mintegy ötezer tantermet használnak váltakozva. A most kezdődő oktatási év­ben 1375 új tanterem várja a tanulókat, nagyobb részük új, önálló iskolaépületben van. Ez tette lehetővé ezer új tanulócsoport szervezését, s azt is, hogy ne növekedjék az osztályok tavalyi huszon- hetes átlaglétszáma. A taná­csok 1983-ban 4 milliárd fo­rintot irányoztak elő az álta­lános iskolai hálózat fejlesz­tésére, ez csaknem 700 millió­val haladja meg a VI. ötéves tervben erre az évre terve­zett összeget. Ez döntően an­nak eredménye, hogy több megyei tanács meggyorsítot­ta a fejlesztéseket, illetve ko­rábban kezdte meg eredetileg későbbre tervezett iskolák építését. Javítja a képet az is, hogy a tanácsok az álta­lános iskolákra költik felújí­tási pénzeik jelentős részét. — Jelentősek még az egyes iskolák közötti kü­lönbségek, ami nyilvánva­lóan késlelteti a tanulók egyenlőbb esélyeinek meg­teremtését ... — Kétségtelen, hogy a fo­lyamatos felújításokra az em­lítettnél még több pénzre len­ne szükség. Tény, hogy isko­láinknak mindössze negyede nem szorul felújításra, ötöd­részüket meg már nem is ér­demes felújítani, hiszen leg­többjük vályogból készült. Te­tézi gondunkat, hogy az ok­tatóhelyek 21 százaléka ere­detileg más célt szolgált. Az egy tanteremre jutó tanuló­csoportok száma mégis csök­kent, miután több terem épült és épül, mint ahány csoport alakult. Természete­sen segít ebben az úgyneve­zett egyéb helyiségek, tehát a napközis szobák, az úttör- rő- és klubhelyiségek, a könyvtárak igénybevétele. Az iskolák közötti különbségek felszámolása a tárca régi tö­rekvése. A kiegyenlítés, a fel­felé nivellálást jelentő kö­zelítés azonban még hosszú időt igényel. Meg kell fontol­ni alaposan minden döntést, hiszen a helyi gondok átme­neti, kapkodó megoldása egy­részt rontja a meglévő szín­vonalat, ugyanakkor más ter­mészetű, meglehet: súlyo­sabb problémát szülhet. Nyilvánvaló, hogy a tante­remhiány felszámolásának legjobb módja egy új isko­la, amely nemcsak fedelet, hanem korszerű, színvonalas, hatékony oktatást teremt a gyerekeknek. Ám lehet ez az iskola mégoly nagyszerűen felszerelt is, ha zsúfolt, ke­vesebbet képes nyújtani, mint egy tárgyi ellátottságban sze­rényebb, kevésbé korszerű, de nyugodt légkörű intéz­mény. Az optimális megol­dást mindenütt az összes mérlegelést érdemlő szem­pont összevetésével kell megtalálni. — A jó iskola fogalmá­ba beletartozik a tanesz­közök és állóeszközök kor­szerűsége is. Milyennek látja ebből a szempont­ból az országos helyzetet? — Igen jelentősnek tartom az iskolavilágítási program végrehajtását. A megyei ta­nácsok pályázatokkal folya­modhattak vissza nem térí­tendő állami támogatásért. Valamennyi jóváhagyott pá­lyázat költségigényét fedez­tük, az eredetileg előirány­zott összeg háromszorosát: 62 millió forintot utaltunk az illetékes tanácsoknak. Gyors ütemben folynak a világítás­korszerűsítési munkálatok. A pályázatba be nem vont, il­letve nem vonható, jelenleg nem megfelelő megvilágítá­sú tantermek ilyen jellegű átszerelése azonban még sok pénzt és időt igényel... A tanácsok minden évben — idén is — számottevő össze­gekkel egészítik ki a tanesz­köz beszerzésére központilag biztosított 60 millió forintot. Az új nevelési-oktatási ter­vek bevezetésével egy időben készülnek az alapvető fon­tosságú taneszközök. Jelen­leg is folyamatosan érkez­nek az iskolákba a szükséges segédletek. A minisztérium az intézmények tíz százalé­kában megvizsgálta a tanesz­köz-ellátottságot. Arról a megnyugtató .tényről győ­ződhetünk meg, hogy az isko­lák rendelkeznek az új neve­lési-oktatási terv teljesítésé­hez feltétlenül szükséges esz­közökkel. A műveltséget ala­pozó általános iskolák meg­felelő körülmények között kezdhetik, folytathatják ősz­től a fiatal generáció okta­tását. A közelmúltban új szűrő-ke verő gépet építettek be a gyártósorba a fehérgyarmati tégla­gyárban. Az új berendezéssel nagymértékben javult az itt gyártott B—30-as téglák minő­sége. Képünkön: Siket Béláné irányítja az új gépet. (Gaál Béla felvétele) HÁROM A HÁZTÁJI „M libitum“ szén, jó haszonnal Kis beregi földrajz: a töltés nyílegyenesen kö­veti a kanyargós Tiszát, rajta egy esős tavasz után kötésig ér a kiváló minőségű fű. Mellette, ameddig valamikor kijárt a folyó, öntéstalaj található, ame­lyen még csak-csak el lehet gazdálkodni, beljebb azonban sovány a föld, rossz a vízgazdálkodása, ne­hezen lehet jövedelemre bírni. A hevenyészett to­pográfiai felvétel Tiszaszalkán készült Gál Endrével, a Búzakalász Tsz főagronómusával. Kihasználni a keveset — A kevés jó föld egy ré­szére maguk a falvak tele­pültek, bizonyítják ezt a gyönyörű gyümölcsösök a kertekben Szálkán, Adony- ban. és Viden, a tsz három községében. Amikor még ház­tájit osztottunk, soha nem múlt el év haragos veszeke­dések nélkül. Nem tudtuk úgy elosztani a területet, hogy mindenkinek azonos minőségű föld jusson. Salamoni döntést hoztak tehát a Búzakalászban: nem osztanak háztájit! A megol­dást siettette, hogy be akar­tak lépni a bábolnai Iparsze­rű Kukoricatermelési Rend­szerbe, ahhoz pedig egy bi­zonyos területen alul nem csatlakozhattak. Még így is csak nehezen tudták összeka­parni a kevéske jó földet. Az eredmény azonban igazolta merész vállalkozásukat. A modern technológiával ta­valy már 2300 tonna kukori­cát termett a határuk, ami nagyon nagy szó. Régebben vásárolták az abrakot az ál­latállománynak. Mert állo­mány aztán van errefelé, te­kintélyes. A közösben 1000 tehén ropogtatja a szénát, majdnem ugyanennyi, 800, a tagság istállóiban, de igen élénk a sertéstartási kedv is. Takarmányból van elég — Háztáji nélkül nem csökkent az állatlétszám? — Mindenki megelégedé­sére kárpótlást adunk, 18 mázsa májusi morzsoltál kapnak a tagok a föld meg­váltásaként. így senkinek nem lehet panasza. — Pusztán a kukorica ke­vés egy ekkora állomány­nak ,.. — A takarmányozási terv elkészítésekor együtt gondol­juk végig a közöst és a tag­ság jószágát. Bár van több is, kevesebb is, dolgozóink három tehénig kapnak ki­egészítő juttatást. A telepített gyepünkből állatonként 300, vörösheréből pedig 200 négy­szögölet mérünk ki. Ezt gép­pel lekaszáljuk, már csak forgatni és gyűjteni kell, és mázsájáért 120 forintot fizet­ni. így aztán az 1500 négy­szögöl kaszálóról tehenen­ként megvan a tíz mázsa szé­na. De jut ennél több is. mert az utak mentét, a csatornák partját odaadjuk mindibe. — Akkor végül is két ház­táji van a ki nem mért egy helyett? — Ha így számolunk, ak­kor nem kettő, hanem három, mert nyugodtan annak te­kinthetjük a tagok által hasz­nált legelőket, ahol a jószág darabonként kilencszáz fo­rintért legelhet Szent Györgytől Szent Mihályig. Teljesen önköltségi áron ad­juk. Munka pedig van vele, mert meg kell műtrágyázni, a csordást ki kell fizetni, ha még hasznot is számolnánk rá, akkor sokkal többe kerül­ne. Épp így nem hárítjuk át a tagságra a három tejcsar­nok üzemeltetésének költsé­D annak úgynevezett bombanők. Olyanok, akik ha megállnak stoppolni az Életnek neve­zett nagy és több sávos au­tópályán, minden emberfia csikorogva fékez előttük, és sebtében tárja ki c ko­csija ajtaját. Ebből aztán számtalan baleset követke­zik és tömeges egymásba rohanás, miközben a bom­banő csak áll és mosolyog. Megigazítja egy picit fe­je búbjára tolt napszem­üvegét, apró biccentéssel köszön nekem, aki ott me­gyek el, — természetesen gyalog, — és elégedetten nézi a roncsokat, a felgyű- rődött motorháztetőket, a kitört szélvédőüvegek mor- zsalékával behavazott út­padkát. Ügy érzi, neki ez kijár. Egy kocsi ott a kanyar­ban nem tört össze eléggé. Még a motorja is jár. Bom­banő elégedetlenül húzza fel egyébként is mindig durcás orrocskáját, és ter­mészetesen rám neheztel, aki megálltam egy pillanat­ra, s a félig összetört kocsi­— Na ne fűzzön. Nem mondták még magának, hogy hervasztó szövege van? — Honnan jön? — pró­bálom másra terelni a szót. bombaTTŐ nak drukkolok, hogy ki tudjon evickélni a roncsok közül. — Maga mit áll itt? — kérdi, és hibátlanul ívelt szája elé tart egy illatos papírzsebkendőt, mert sor­ra robbannak a boldogtalan benzintartályok, és egyre fullasztóbb a füst. — Erre jártam éppen — mondom köhögve, — mert más sztráda nincs. Ez az egy adatott, ezen kell vé­gigmennünk, s lehetőleg szépen. — Mert hogy hová megy. azt tudom. Ennek az útnak csak egy vége van. — Látja, már megint okoskodik. Pedig nem is is­merem. Leszólít egy gyen­ge nőt, és okoskodik neki. Ahelyett hogy a szépsége­met dicsérné. — Ez a téma most vala­hogy nem dob fel — mon­dom neki. — Több halott van, nem gondolja? — Maga egy közönséges alak — mondja, s elfordul. Ügy húz ki egyetlen tollvo­nással gyöngybetűs emlékei közül, mint egy sánta ha­sonlatot, gerince ferdül t metaforát. A viszonylag egybema­radt kocsinak végre sikerül kimásznia a lángtengerből, és kínlódva elindul egy má­sik sávon. Csapott hátuljá­val olyan, mint egy karóval eltángált kutya. Bombanő ingerülten rázza meg apró csigákba sütött fürtjeit, és elindul a következő na­gyobb kanyar felé. Messzi­ről látom, hogy megáll a végtelenbe futó fehér sá­von, rövid szoknyáját föl- föllebbenti a szél. Elfordulok, s aztán már csak a csattanásokat hal­lom, s egy-egy benzintank tompa robbanását. Mester Attila gét sem. pedig költséges do­log. mert a higiénét a KÖJÁL állandóan szemmel tartja. Biztos kiegészítő jövedelem A közös és a háztáji ilyen szoros integrálása nem ma­radt hatás nélkül a tiszaszal- kai Búzakalász Termelőszö­vetkezetben. Nyugdíjasok, aktívak, a belső ellenőrtől a baromfi-ágazatvezetőig. aki teheti tart állatot otthon. Még a főagronómus sem ki­vétel. Mint elmondta, nem­rég adott át két hízott üszőt. Mivel az értékesítést szintén a tsz szervezi meg, pontos számok vannak a tavalyi be­vételekről. A tej 5 millió 670 ezret, a hízómarha 1 millió 250 ezret, a sertés pe­dig közel hárommilliót jö­vedelmezett a tagságnak. És hozzátehetjük: a népgazda­ságnak. A beregi ember különben mindig nevezetes volt arról, hogy tud bánni a jószággal. A hatvanas években még innen tudták összegyűjteni a hites, büszke magyarszürke marhákat a génbankok részé­re. Akkor még lényegesen többet tartottak, hiszen iga­vonásra is kellett az erejük. Összegyűjtöttek mindent: ré­palevelet, pelyvát, tengeri­csutkát, hogy kilegyen a ta­karmány. a szénát bizony na­gyon beosztották. Ma állan­dóan ott van a jászol fölötti rácsban. Szaknyelven úgy mondják: ad libitum széna, vagyis ehet belőle amennyit bír a jószág. Gazdájának pe­dig biztos a kiegészítő jö­vedelme. Esik Sándor MM mm te 8ÉÍ1ÉÉÉ mm Először az őszi BHV-n láthatók Köpenyek, munkaruhák Tyúkodról Három évvel ezelőtt varr­ták az első női ruhákat a tyukodi Kossuth Termelő- szövetkezet varrodájában. Kezdetben a Debreceni Ru­hagyár adta a gépeket, s a szövetkezetben dolgozók bér­munkában készítették a ru­hákat. Mint az utólagos eredmény mutatta, nem is akármilyen minőségben. Ugyanis a női ruhák egy ré­szét a debreceniek szovjet exportra szállították, de ter­mészetesen jutott belföldre is a tyukodi ruhaüzem ter­mékeiből. Ma már hetvenen dolgoz­nak az üzemben, és augusz­tusban kezdték a nyugati exportra kerülő ruhák var­rását. Ezt is — csakúgy, mint korábban — bérmunkában végzik a hajdúsági ruha­gyárnak, s onnan nyugatné­met megrendelésre szállítják tovább. Tyúkodon a negyedik ne­gyedévben kissé módosítják a ruhaüzem profilját, meg­kezdik a munkaruhák varrá­sát. Ezzel egyszersmind hi­ánycikkek megszüntetésére is törekednek. Az új termé­kükre már vevő is akadt, a szolnoki Agroker megrende­lésére indul nemsokára a gyártás. A termelőszövetke­zet pedig első ízben az őszi BNV-n, a fogyasztási javak szakvásárán mutatja be ter­mékeit. Óvodafelújítás Társadalmi munkában Megújul a nyíregyházi Csillag utcai óvoda, amely a néhány éve átadott Kereszt utcainak a tagóvodájaként működik. Mind a három fog­lalkoztató helyiség födém­cseréjét elvégezték nemrégi­ben. így az idejáró száz kisgyermek korszerűbb kö­rülmények közt kezdheti az új oktatási évet. A födém­csere mellett elvégezték a festést, a villanyszerelési munkálatokat is. Erre a fel­újításra 200 ezer'forintot köl­töttek. Az utolsó simítások­nál társadalmi munkában se­gítettek a szocialista brigá­dok és a szülők, hogy a gye­rekek mielőbb a szebb kör­nyezetben játszanak. Bőröndök Angliába Egy műszakban gyártják a divatos utazó-, repülős és kerekes bőröndöket a Nagykállói ÁFÉSZ exportbőrönd részlegében. Mű­anyag és papír helyett ezek a termékek már alumínium záró­tokkal készülnek, így tartósabbak, hosszabb az élettartamuk. A nylon, könnyen kezelhető alapanyagot a győri Graboplast szál­lítja kék és barna színben. Az utazóbőröndök süllyesztett görgős fazonban készülnek. Augusztus 15-ig 2400 bőröndöt indítottak út­nak a nagykállőiak Angliába. Ezenkívül év végéig 20 ezer darabol gyártanak. Képünkön: így kész ül a bőrönd. (Gaál Béla felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents