Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-19 / 196. szám
1983. augusztus 19. Kelet-Magyaroaszág 3 Teljes értékű enberként Beszélgetés a szívbetegek rehabilitációjáról dr. Böszörményi Ernő kandidátussal A szív- és érbetegségekről sokat hallunk, az utóbbi időkben különösen, de az egész kérdéskör jelentőségével az átlagember még sincs egészen tisztában. Pedig nem jelentéktelen, hogy az összes halálozások 37, a rokkantsági esetek több minit 40 százalékát ez a betegségcsoport okozza. Az is nagyon fontos, hogy mit tehet a tudomány, az egészségügy meg a környezet azokért, akik átestek e betegség legveszélyesebb periódusán. Mekkorák a rehabilitáció, az egészség', a jó közérzet,, a munkaképesség lehető legnagyobb mértékű helyreállításának esélyei? Erről beszélgettünk dr. Böszörményi Ernő kandidátussal, a füredi Állami Kórház főigazgaitójá- vall, aki társszerkesztője egy most megjelent, mintegy ötszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötetnek. Címe: A szív- és érbetegségek rehabilitációja. — Miért olyan fontos kérdés a rehabilitáció éppen a szívbetegek esetében? — A tudomány fejlődése lehetővé tette az infarktuson átesettek sokkal eredményesebb gyógyítását. Ez mind az egyén, mind a társadalom számára óriási jelentőségű. Nekünk orvosoknak nem csak az a kötelességünk, hogy a közvetlenül ránk bízott betegeket a tolünk telhető legmagasabb színvonalon gyógyítsuk, hanem, hogy megkeressük a tudomány kínálta új utakat is. Egyelőre sok még a tennivaló. Elég, ha arra utalok, hogy nálunk az infarktust elszenvedett betegeknek mindössze 19—20 százaléka veszi fel a munkát, míg például. Csehszlovákiában vagy az NDK-han ez az arány 70—80 százalék. Ebben szerepük van nálunk a munkába állásra egyáltalán nem ösztönző jogszabályoknak is, de az egészségügy és a környezet is sokat tehet. — A balatonfüredi szívkor- házhan hároméves utánköve- téssel vizsgáltuk 188 infarktuson átesett volt betegünk sorsát. Megállapítottuk hogy három év után 63 százalékuk dolgozott, a terheléses vizsgálatok viszont azt is jelezték, hogy 88 százalékuk végezhette volna vagy az eredeti munkáját, vagy valami könnyebbet. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték a rehabilitáció jelentőségére? — Az ön által is szerkesztett kötet miben nyújt ehhez segítséget? — Hazánkban először jelenik meg olyan mű, amely tudományos igénnyel tárgyalja a szív- és érbetegek rehabilitációját. A kötet nem csupán a rehabilitáció legkülönfélébb részletkérdéseit tárgyalja, hanem gyógytorna- leírásokat közöl a különféle betegségben szenvedőknek, szempontokat ad a munka- képesség és a foglalkozási rehabilitáció elbírálásához, kérdőívet kínál a pszichológiai vizsgálatokhoz, a terheléses vizsgálatokhoz, ellenőrzéshez, adatfeldolgozáshoz. A fejezetek megírásához a szakterületek kiváló ismerőit kértük fel, többségük az Országos Kardiológiai Intézetben és a Balatonfüredi Állami Kórházban dolgozik. Szerkesztő- társaim dr. Endresz Frigyes és dr. Hoffmann, Artur. — Kinek szánták elsősorban? — Az érdeklődő laikusok is haszonnal forgathatják, de tanmószetesen elsősorban az orvosoknak ajánlom. Részint ágért. mert még köztük is vannak, akik nem a leghelyesebb szemlelettel kezelik az infarktusos beteget, nem merik tornáztatni őket, holott már a negyvenes évek végén változott erről a tudomány álláspontja. Azt hi- Sizenv hogy a könyv fontos segítője lehet azoknak a kollégáknak. akik a megyékben most kialakuló regionális kardiológiai központokban dolgoznak. Leglényegesebbnek mégis a 2* tartom, hogy az alapellátásban dolgozók, főleg a körzeti orvosok forgassák. — A rehabilitáció a betegség kialakulásától az élet végéig tart, s nyilvánvaló, hogy eközben az alapellátást nyújtók foglalkoznak a legtöbbet a heteggel. A szakintézményekből mindig oda megy vissza az ember. A hibás rehabilitáció nemcsak azt eredményezheti, hogy valaki nem tudja felvenni a munkát, hanem tovább ronthatja az állapotát. A beszélgetés végén még arról tájékoztatott a főigazgató, hogy a kötet 15 ezer példányban jelent meg, de kereskedelmi forgalórába nem kerül. A szívfcórház titkárságán rendelhető és vásárolható meg az ottani könyvesboltban. Az érdeklődés mégis igen nagy iránta: betegek, orvosok, gyógytornászok, ápolónők vásárolják. Remélhető, hogy a rehabilitáció minden kérdését összefoglaló munka be tudja tölteni szerepét: segít, hogy a benne közvetített ismeretek révén mind több ember érezze magát újra teljes értékűnek, élhesse törések nélkül az életét. Cz. J. FELÜLRŐL ÉPÜL LEFELÉ... Nyíregyházán, a Szabadság téren egy egészen új, zsalu- zatsüllyesztéses technológiával (vagyis felülről lefelé) épül hat szint magasságban a szakszervezeti mozgalom új megyei otthona. Krónikásom a mindentudó Pálosi Sándor, az építkezés művezetője. — Az épület magassága 20 méter, szélessége 18 méter, hosszúsága 42 méter. Két részből áll. Monolit vasbeton szerkezetből épült, kazettás kiképzésű tetőzettel. Függönyfal öleli Impozánsan szerény vonalú épület, beleillik a környezetbe. Az építkezés idején függönyfal öleli, s ez olyan hatást kölcsönöz neki, mintha az egész üvegből készült volna. Robusztus és mégis áttetsző, könnyed. Ilyennek álmodta meg az építésztervező, Bán Ferenc, aki a „Búbost”, a művelődési házat is tervezte. Méltó társa a statikus tervező, a fiatal Gere József: a Nyirterv tervezői. Építője, kivitelezője: a SZÁÉV munkásgárdája. Kánikulában jártunk ott, a hőmérő higanyszála közelítette a 35 fokot. Az ötödik emeleten Lukács Miklós az acélpillérek fejlemezét hegeszti. Fény sem villan, de a forróság szinte perzsel. Távolabb Mihályó Miklós, Molnár András dolgozik. ök a falak acélszerkezetét hegesztik. Serénykedik Lekli Zoltán fűtésszerelő brigádvezető gárdája is: Oláh Gábor, Novák József, Lencsés Endre, Horváth István és Karakó Miklós. Határidő előtt Az első cölöpöt 1982. október 14-én verték itt le. Az épület átadási határideje szerződés szerint 1984. június 30. A vállalati program viszont úgy szól: még ez év december 31-én át kell adniuk. — Hogyan sikerült ennyit lefaragni az átadási időből? — Elsősorban a belső szervezéssel, a szerkezet gyors felépítésével és a vállalt feladatok teljesítésével. Ha ennek az épületnek a zsaluzását a hagyományos módon végzik, akkor közel ezer köbméter fenyőfára lett volna szükség és még mindig a zsaluzásnál tartanánk. Itt KIPSZER-zsalut használtunk. Ezzel lényegesen megrövidült a szerelési idő és sokkal kevesebb élőmunkára volt szükségünk — sorolja & főbizalmi. Öltözik a ház — Ne felejtsük azt sem, hogy az építésen többszörösen kitüntetett szocialista brigádok dolgoznak — magyarázza a főbizalmi. — Előfordult, hogy zokszó nélkül túlóráztak, keverték a betont, szállítottak, hegesztettek, mindenki végezte a munkáját, holott jól tudták, éppen akkor nem kapnak érte egy fillért sem. No nem panaszkodunk, mert megkapjuk a pénzünket, prémiumot — fűzi hozzá a főbizalmi. Most öltözik a ház. Épül a mozgalom otthona Szabolcsban. Nem cicomával, szívvel és ésszel. Betonból, fémből és a lelkiismeret kockáiból, hogy bizalommal, s szélesre tárt ajtókkal fogadjon majd minden munkásembert, szervezett dolgozót. Farkas Kálmán Úittások Tuzs érőn Gyorsabban, ötletesebben Aíz ÉRDÉRT tuzséri gyáregység pártvezetősége megtárgyalta az újítómozgalom helyzetét és meghatározta a további feladatokat — olvastuk a vállalati lap egyik friss sízámában. A tudósításból kiderül, hogy 1982 év első felében 3, a második fél évben 28 újítást nyújtottak be a gyáregységnél. Milyen tényezők eredményezték a második félévi fellendülést? Egyrészt az. hogy az újítási hónapban beadott M indig nehezemre esett a jelentésírás. Maga az a itény is idegesített, hogy minden kutyafü- léröl jelentést kell írni. Egyszer „hivatalos helyiségemben" látogatott meg egy barátom, s amíg várakozott rám, — mert akkor is valami jelentéssel lótottam- futottam, — belelapozgatott az asztalomon tornyosuló iratkötegekbe. Jelentések voltak, mondanom sem kell, illetve azok másodpéldányai. Szépen ki- agyusztálva, ahogy kell. Felül: kelt itt és itt, ekkor meg akkor, utána a szöveg, alul: kelt mint fent, aláírás, beosztás. Namármost ez az egész a bal felső sarokban gémkapoccsal összetűzve, hosszában függőlegesen kettéhajtva, hogy beleférjen a kék gatyamadzaggal meg- köthetős ú. n. iratrendezőbe. (Valamikor kocsis szerettem volna lenni, aki két szép csillagos homlokú lovat hajt, mellettük futtatva a borzas kiscsikót, később, — mint minden fiúgyerek, — tengerész, harangozó, mélyvízi búvár, vagy oroszlánvadász. A tűzoltót, a katonát és a vadakat terelő juhászt csak azért nem írom sok — válaszoltam. — Pedig igyekszem, de néha egyszerűen nem találom a szavakat. — És mikor dolgozol? — Hát tudod — mondide, mert amikor ezeket a foglalkozásokat egy verssorban olvastam, egymás mellett, akkor már költő szerettem volna lenni.) De a barátomnál hagytuk abba, aki — miközben rám várt — olvasgatta a jelentéseket. — Te ilyesmivel töltőd az időd? — kérdezte, amikor előkerültem. — Mi értelme van ennek? — Nagyon fontos — mondtam neki. — Ez dokumentálja a piunkát. — Mennyi időd megy el erre az oktalan szószaporításra? — Sok. Sajnos nagyon tam — talán majd ha jobban belejövök a hivatali fogalmazásba, arra is marad időm. Később, biiután a barátom távozott, elszunyókáltam egy sürgős jelentés fölött. Azt álmodtam, hogy Hamletet játszom egy nagy, fényes színpadon. Már leszúrtak, mindjárt jön a négy százados — gondoltam — ps vállra véve kivisz, de nem történik semmi. For- tinbras, akinek ki kellene adni a parancsot, a királyi asztal mellett ül és ír. Észrevétlenül odálopózok, és belepislogok a papírba. Ezt olvasom: „Mai napon, (itt az előadás dátuma következik) intézkedést foganatosítottam, hogy négy század irányító középvezető, Hamletet (anyja neve: Gertrud, szül.: Helsingör), a vállra való emelés technológiájának alkalmazásával. a helyszínről ünnepélyes külsőségek között távolítsa el. Ezen rendelkezés kiadását azért tartottam szükségesnek és méltányosnak, mert korábbi kapcsolataink, valamint a róla elhangzott vélemények ismeretében meggyőződést szereztem arról, hogy nevezettből jelentős király vált volna. Ezzel egy időben utasítottam a zenészeket, hogy szólaltassák meg fúvós hangszereiket. Kelt mint fent. For- tinbras.” — És velem mi lesz? — kérdeztem kétségbeesve. — Mássz ki magad — sziszegte. — Ez a jelentés határidős. Mester Attila újítások külön díjazásban részesülnek, másrészt az év második felében áttértek az újítások gyáregységi elbírálására és a benyújtástól a kd- fizsetésig az újítások átfutási ideje a korábbi 2—3 hónapról 1 hónapra csőikként A bíráló bizottság a 31 újításból 26-ot fogadott el. Az újítások kalkulált eredménye az elmúlt évben 2,5 millió forint volt A kifizetett újítási díj az eredmény 3,4 százaléka volt. A pártvezetőség pozitívumként értékelte, hogy a vállalat vezetősége a gyáregység újítóinak tevékenységét többször magas kitüntetéssel ismerte el. Kiváló újítóik: Vilmán Pál, Iványi János, Pe- thő Gyula, Tóth Árpád, Tóth Elemér, Rácz István, Rácz Tibor és Nagy Béla. A gyáregység újítási fel- adabtervében a gömbfa-ma- nipuiációs gépsorok, fűrészüzemek teljesítményének gépi úton történő mérését, az I. sz. fűrészüzem belső technológiájának korszerűsítését a meglévő alapgépek felhasználásával, a gyáregységen belüli vagonmozgatást — nem gépjárművel, és a kérgező- gépkések gépesített élezési technológiájának megoldását kérik az újítóktól. A feladatoknál egységes szempont, hogy hazad anyagokból, import igénybevétele nélkül kell a megoldást megtalálni. A pártvezetőség az újítómozgalom további fellendítése érdekében szorgalmazza a jobb propagandát, az új újítási szabályzat széles körű ismertetését. A megfele'ő tájékoztatás és eredményes munka érdekében újítási híradó táblát készítenek, (ősz) Idősek „TÖRŐDJÜNK TÖBBET AZ IDŐSÖKKEL...” Számtalanszor láthatjuk a Vöröskereszt felhívását a bérházak falain. Ha tárgyilagosan akarunk beszélni az egyedülálló öregek sorsáról, be kell vallanunk, hogy az még korántsem megnyugtató. Bár a szociális otthonok, nyugdíjasházak és napközi otthonok építésével, a házi szociális gondozóhálózat megszervezésével jó néhányukat sikerült már eddig is megmenteni a kiszolgáltatottságtól. De nagyon sokan vannak még olyanok, akik magukra vannak utalva. Egészségi állapotuk miatt nehéz elmenniük a boltba bevásárolni, és megerőltetés számukra otthonuk rendben tartása. Amíg az intézményhálózat nem épül ki teljesen, szükségünk van a társadalom minden olyan gesztusára, amely az öregek fizikai, pszichikai állapotának könnyítését szolgálja. Nyugdíjas tanárnőismerősöm, aki még nagyon jó egészségnek örvend, népes családja mellett is szívesen vállalkozott arra, hogy időseket patronáljon. Kerülővel ugyan, de végül is a betegek szociális otthonának központjában jelentkezett ezzel a szándékával. A pszichológussal beszélgetve izgalmas feladatnak találta, hogy egyik választottja a mindenkivel kórosan bizalmatlan, nehéz természetű, 80 feletti asszony legyen. Gyakran felkereste, majd egy jól sikerült vasárnapi ebédmeghívás után napokig vendégül látta. (Ezt azóta már sokszor megismételték.) -Rengeteg energiával, kedvességgel sikerült meggyőznie az idős nőt, hogy nem mindenki ellensége, érdemes közel engedni magához az embereket. A másik nénit a központi intézetből választotta ki. öt nem tudta otthonába hívni, mert betegsége miatt nem hagyhatja el az intézetet, de sokszor elment hozzá férje és unokái kíséretében. Azt az illúziót keltve, hogy van családja, és azok gondoson törődnek vele. Szép gesztus. Aki már járt szociális otthonban, tudja, menynyire szükségük van az ott lakóknak arra, hogy kapcsolatot tartsanak a külvilággal. Megkérdeztem az intézet vezetőjét, gyakori jelenség-e náluk a tartós pat- ronálás. Megtudtam, hogy főként brigádok vállalkoznak rá. Sajnos nem elég kitartóan. Ezek a látogatások nem is érhetik el igazi céljukat, mert a brigádtagok váltják egymást. Így nem alakulhat ki bensőséges kapcsolat az otthon lakója és vendége között. Sorban elmaradnak, mert kiderül, nincs elég türelem bennük az idős ember iránt. EGY-EGY BRIGÁD SZÁMÁRA sokkal inkább testhezálló feladat az, hogy amikor idejük engedi, elszaladnak hozzá rendbe hozni a szobáját, bevásárolni neki. Szóval a napi teendői alól mentesíteni. Jó lenne tudni, hány társadalmi szervezet, vállalat. szövetkezet létesített és tart fenn önálló szociális gondozószolgálatot az egészségügyi miniszter 1976-os jogszabályban rögzített felhívása óta. Sok a tennivalónk az öregek körül, és számuk növekedésével egyre több lesz. A ráiuk fordítható energiánkra nem vonatkozik az energiatakarékosság.
