Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-19 / 196. szám

4

Kelet-Magyaromig

1983. augusztus 19.

Kommentár

Biztató

jelek

A

z ember szívesen olvas olyan híreket, amelyek az enyhülésre, Moszkva és Washington kapcsolatainak javulására utalnak. Túlontúl sokat hal- lottunk-láttunk-olvastunk az utóbbi időben rakétákról, az űrháború kilátásairól, a világkatasztrófa esélyeiről. Az óceánon túlról minduntalan fenyegetést kopog a telexgép: tábornokok, politikusak, sőt maga az elnök nyilatkozatai tépázzák a békés egymás mellett élés, a biztonság és a béke esélyét.

Most Moszkvából ellenkező előjelű híradások érkeznek. Mondhatnék: biztató jelek. Jurij Andropov szerdán egy tekintélyes ame- «rikai szakszervezeti vezetőt fogadott. William Winpisin- ger, az AFL—CIO szakszer- : vezeti szövetség alelnöke, az I Egyesült Államok és Aero- kozmikus Ipari Dolgozói Országos Szövetségének elnöke küldöttség élén tartózkodik Moszkvában. A szakszervezeti vezető két, összefonódott kezet ábrázoló fémplakettet nyújtott át Andropovnak, a következő felirattal: „A barátság és az emberiség érdekeit szolgáló tartós békére törekvés szellemében”. E mondathoz nem szükséges kommentárt fűzni, legföljebb ennyit: bár jelképnek tekinthetnék a plakettet, egy újabb korszak szimbólumának. Szovjet részről megvan erre a hajlandóság. Ezt tükrözik Jurij Andropov szavai: „Ha felénk baráti kezet nyújtanak; akkor az mindig találkozik a szovjet emberek őszinte kézfogásával”.

Senki nem vádolhatja a Szovjetuniót azzal, hogy a jelenlegi feszültség tőle ered. A béke megőrzésére, az atoankatasztrófa elkerülésére, a hidegháborúra emlékeztető felelőtlen politikai akciók ellen minden tőle telhetőt megtett. Nem Moszkva hibáztatható a szovjet—amerikai kapcsolatokban bekövetkezett negatív változásokért.

Jó jelnek tekinthető az is, hogy a szakszervezeti delegáción kívül egy másik amerikai küldöttség szintén a szovjet fővárosban időzik. Amerikai szenátorok egy csoportjáról van szó, Claiborne Pell szenátorral az élén. Nyilvánvaló, hogy a politikusak számára minden lehetőséget megadnak a tájékozódásra, eszmecserére a szovjet politikai élet képviselőivel. Szükség is van erre, mert. a bizalom légköre helyreállításának feltétele az álláspontok kölcsönös megismerése.

H

a még azt is számba vesszük, hogy várhatóan a jövő héten újabb washingtoni delegáció érkezik Moszkvába a két ország gabonavásárlási ’ egyezményének megkötésére, akkor bízvást mondhatjuk: valami új, kedvező

előjelű változás körvonalai bontakoznak ki a szovjet— amerikai kapcsolatokban. Igaz, tudjuk: közeledik az

Í elnökválasztás, s Ronald Reagan esélyeit a hidegháborús kirohanások, a szovjetellenes manőverek legföljebb a választók bizonyos hányadában növelik. Mégis,

. talán nem oktalan derűlátás abban bíznunk, hogy az , Egyesült Államok társadalmának józanabbik fele megnyugvással fogadja a Moszkvából keltezett biztató híreket.

Gyapay Dénes

r

?lő érdekeltséget tanúsít az v gyenjogúságoo alapuló be- p sületes megállapodás iránt s- hangsúlyozta Andropov. —

enkinek sem tanácsoljuk n igyanakkor, hogy az ország s iztonságának érdekeit sértő, s gyoldalú engedményekre v aámítson szovjet részről — a izste hozzá. r;

A stratégiai fegyverzetek ti orlátozásáról szólva az n ZKP KB főtitkára kijelen- c: :tte: az amerikai kormány- v xt arra tesz kísérletet, hogy sí xeggyőzze a Szovjetuniót: fi vámolja fel stratégiai erőiek egész jelenlegi szerkeze- s: it, csökkentse annak alap- S efő alkotóelemeit —, mi- v őzben saját maga részére n •Ijesen szabad kezet kíván ji iztosítani. Ez teljesen irreá- G s. Ezt a kérdést szintén csak h z egyenlőség alapján lehet lí legoldani. Ha nem sikerül j< íegálíapodást elérni ezen a H íren, akkor az a stratégiai ál igyverzeibek terén új fegy- sí érkezési hajszát, a nukleáris fc áború veszélyének megnő- ft ekedését fogja jelenteni. A t< zovjetunió ellene van en- ek.

Jurij Andropo' felhívta a a lenátorok figyelmét arra a a‘ »vjet javaslatra, hogy a es zovjetunió és az Egyesült *_e illamok egyaránt fagyassza i stratégiai nukleáris fegy- 3rzetét. A Szovjetunió nem- 111 iák azt javasolja, hogy ne óvekedjék a meglévő ráké- “ ik száma, hanem azt is, A agy mindkét fél részéről mondjanak le a stratégiai \gyverek új típusainak ki- sc olgozásáról és kipróbálásá- 71 H és a maximális mérték- a in korlátozzák a már meg- n‘ vő fegyverzetek továbbfej- sztését. A Szovjetunió sok- ]c ad átfogóbb lépésre is haj- indó: fagy as zsák be a Szov- kl jtunió äs az Egyesült Álla- Lók nukleáris eszköztárának ilamennyi elemét. Ez más kl [lamoknaik is például szol- k> ilina. A befagyasztásról szómegállaipodás rögtön meg- n Jltaná a nukleáris fegy- Pj iTkezési hajsza veszélyes . dyamatát.

Jurij Andropov elemezte Vi :t a reális, fenyegető ve- TC élyt is, hogy a fegyverke- “ isi hajszát esetleg klterjesz- ol k a világűrbe is. Emlékez- s' tett korábbi elgondolásaira, s£ nelyek arra vonatkoztak, Tr- )gy tiltsák meg az erő al- ilmazását a világűrben, letve az erő alkalmazását a A lágűrből a föld ellen. Ez- ;án ismertette a Szovjetunió ” I, nagy jelentőségű kezde- ^ ényezését.

rr

— A nukleáris fegyverke- dl isi hajszának a világűrbe a rténő kiterjesztése megaka- la ílyozása érdekében a Szov- se tunió javasolja, hogy egyez- ol nek meg minden olyan ai gyverfajta kipróbálásának h;

a kozmikus térségbe tör- ki

ténő telepítésének tilalmáról, amely földi, légi, vagy a világűrben tartózkodó célpontok megsemmisítésére szolgál.

— A Szovjetunió ezen túlmenően kész a legradikálisabb megállapodás megkötésére a műholdromboló fegyverekről : kész megállapodni

a már meglévő műholdelhárító rendszerek megsemmisítéséről, és újak kialakításának tilalmáról. Az ezzel kapcsolatos részletes szovjet javaslatot -az ENSZ-közgyűlés soron következő ülésszaka elé fogják terjeszteni.

— Mindezeken túlmenően a szovjet vezetés elhatározta: a Szovjetunió kötelezettséget vállal arra, hogy semmiféle tnűholdromboló fegyvert nem juttat elsőként a világűrbe. Gyakorlatilag ez azt jelenti, liogy a Szovjetunió egyoldalú moratóriumot vállal: nem juttat ilyen fegyvereket a vi- lágűroe mindaddig, amíg más illamok — köztük az Egyesült Államok — tartózkodni 'ognak a műholdromboló 'egyvernek a világűrbe tör- ,énő telepítésétől.

Ez a döntés ismét tanúsítja i Szovjetunió jóakaratát, azt íz eltökéltségét, hogy a béke is a biztonság erősítésére tó- ekszik. Szeretnénk remélni, íogy az Egyesült Államok iövetni fogja ezt a példát — nondotta Andropov.

Összegezve a szovjet külpo- itika legfőbb célkitűzését, Andropov megállapította, íogy e cél mindenekelőtt a teke és a nemzetközi biztonság -negszilárdítása, a népek xyu iodt életének biztosítása, i nukleáris háború veszélyé- tek elhárítása útján. A Szov- etunió ennek érdekében a övében is állhatatosan és következetesen fog küzdeni, s cész a gyümölcsöző, kölcsö- i ősén előnyös együttműkö- lésre valamennyi állammal, nöztük az Egyesült Államoknál is.

Jurij Andropov végezetül néltatta a parlamentek és >arlamenti képviselők közötti kapcsolatok szerepét a népek óbb megértésében, és azt kívánta az amerikai szenáto- oknak, hogy szovjetunióbeli artózkodásuk segítse hozzá iket a szovjet életforma, a izovjet emberek gondolkodá- lának jobb megérzéséhez és negértéséhez.

Válaszukban az amerikai rendégek megköszönték Jurij tndropovnak, hogy részleteién és nyíltan tájékoztatta iket a szovjet álláspontról a Szovjetunió és az Egyesült államok kapcsolatait, vala- nint fontos nemzetközi kér- léseket illetően. Hangoztatták i szovjet—amerikai kapcso- atok javításának szükségeslégét, s azt, hogy olyan megadást sikerüljön találni, ímely kizárná egy nukleáris íáború kirobbanásának koc- rázatát.

Ünnepi fény a Duna felett

A fővárosban a Citadellaerőd hátsó részét lezárták már: az augusztus 20-i égi

színjáték kellékei, a röppentyűk, robbanóanyagok, az elektromos berendezések már a helyükön. Függönyhúzás — kivilágosítás — előtt vagyunk. Az idei játék terve elkészült, sok száz ezer csillag sziporkázik, izzik majd el az ünnepi, augusztusi budapesti égbolton. (Fűzfőn, a Nitrokémia egyik telepén 30 asszony készítette.)

Kis időnk még van. A rég elhamvadt sziporkák, a sötétségbe fulladt görögtüzek csalóka fényének emlékét még felidézhetjük.

Á visszatérő vendégszereplő

A reformkor leglátványosabb pesti és budai szórakozásának a tűzijátékoknak nagy mestere — évről évre visszatérő vendégszereplője — a bécsi Stuwer úr volt. Akkor még nem a Duna fölött, a Gellérthegyről gyújitá el a csillagokat nemző kígyórakétáit, világító tűzoszlopait” Stuwer úr, a szabadalmazott tűzmester — ahogy a Honművész titulálta —, hanem a Városligetben. A Jelenkor imigyen számolt be az egyik sikerült tűzijátékáról (mert gyakran a „töménytelen nép a kellemetlen idő miatt hiába várakozott”):

......a levegő

szende volt; a gyakor hullon- gó esővíz engede a tűznek, a Föld csendelgett. A nézőjáték valóban elragadó vala.”

Ünnep a Dunán. De ez már háromnegyed századdal későbben, Stuwer úr pesti vendégszereplései után. Erről az ünnepről Bródy Sándor Jövendője tudósít. 1903 májusa. Budapest idegenforgalmának — az idegenforgalmi ipar kialakulásának — fontos dátuma.

„Egy esztendővel ezelőtt alakult meg Budapesten az idegenforgalmi részvénytársaság. A társaságnak van menetjegyirodája, elszállásolási irodája, bazárja, érdeke tehát, hogy minél több idegen forduljon meg a boltjában. Ennek elérésére minden évben olyan ünnepély rendezését vette tervbe, amely a külföld figyelmét Magyarországra irányítja. Az első ilyen idegengyűjtő látványosságnak készült a Duna-ünnepély. A rendezőbizottság elnöke gróf

Szapáry Pál, aki egyben a részvénytársaság elnöke is, a védnökséget maga I. Ferenc József király vállalta, aki ugyan semmi összeköttetésben nincs az RT-vel.”

Mesél a múlt

Pest akkoriban Szapáryt csak Pali grófnak hívta. Programbeszédében kettőt ígért: fűt és fát. Olyan lesz ez a Duna-ünnepély, hogy az egész világ beszél róla.

Milyen is volt hát ez a Duna-ünnepély? Hajókat béreltek, tribünöket ácsoltak, de a műsort elsinkófálták. Csak pislákoló tűzijáték és kivilágítás volt.

„A rendőrség a sablonhoz folyamodott: a háztulajdonosok jámbor jóindulatára, hogy a rengeteg bérkaszámyák ablakait teleaggassák tarka pa- pírlampionofekal.”

Bródy Sándor igen keményen leckéztet, kérdez. Megkérdi Márk Lajost, milyen volt a kivilágítás? „Barbár látványosság.” Bécsi hölgyeket szólít meg a sétahajón: hogy tetszett? „Rettenetes! Három óta lézengünk a zsúfolt hajón és nem látunk egyebet néhány rakétánál és nem hallunk csak néhány bécsi marsot, amit a mi katonabandánk sokkal jobban húz. És ez a kis mulatság 300 forintunkba kerül.” Egy kassai hölgy a sétahajó fedélzetéről: „Nagyon csinos. Nálunk majálison van ilyen, ott egy nyugalmazott tűzoltó csinálja a tűzijátékot, de az talán szebb, mint ez a pesti.”

Akkor született meg a szállóige: Olyan volt, mint a Duna-ünnepély...

Ma:

feledhetetlen

látványosság

A Duna-ünnepélyek azóta alaposan megváltoztak, a hajdani malíciózus szállóigét ma már senki sem érti, vagy éppen egészen másként értelmezik, mint elődeink. A mai Duna-ünnep évtizedek óta feledhetetlen látványosság, az augusztus 20-i égi színjáték sok-sok ezer embert vonz fővárosunkba, a Duna-partra, ahol a „töménytelen nép” sohasem várakozik hiába.

S van valami jelképes mozzanat is abban, hogy az al- kofcmánynapi tűzijáték sziporkázó ragyogása éppen a mi Szabadság-szobrunkat láttatja a Duna fölött, az ünnepi fényben.

K. Gy.

A Can Long hadtest kivonulása Phnom Penh-ből. (Foto:

Indokína az elmúlt években olyan tartós válsággóccá vált, hogy a politikai kommentátoroknak igen' kockázatos akár borúlátó, akár optimista jóslásokba bocsátkozni. Ezúttal is, miközben a sorozatos thaiföldi provokációk következtében változatlan a feszültség Kambodzsa nyugattá határtérségében, más oldalról nagyon óvatos poll- titaai mozgás jelei is tapasz- tallihatók.

Befejeződött a Cun Long vietnami hadosztály és hat önálló alegység kivonása Kambodzsából, ezzel mintegy 10 ezer fővel csökkent a kormányközi megállapodás alapján az országban tartózkodó vietnami egységek létszáma. Az. indokínai szocialista országok tehát valóra váltották ígéretüket. Mint emlékezetes, az idén februárban rendezett viemtianei csúcskonferenciáin határoztak úgy, hogy Kambodzsa biztonsági helyzetétől függően évente hoznak döm(tést a vietnami csapatok fokozatos kivonásáról.

A szavakat tehát tettek követték. A vietnami hadosztály kivonása túlmutat a dolog

VNA — MTI — KS)

jelképes politikai és lélektani jelentőségén. Rávilágít arra a nagyon fontos tényre, hogy az annyi változáson, szenvedésen keresztülment délkelet-ázsiai ország biztonsági helyzete a Pol Po<t rendszer összeomlása óta folyamatosan javul. A nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója kissé meg- hökkanve így írt a helyzetről: „A vietnami katonák még az ország nyugati részében, Battambangiban, vagy nem messze a thaiföldi határtól, Sisophóhan is fegyvertelenül mernek sétálni. Az

emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon mit csinál a Vietnam-ellenes gerillamozgalom, amely legalább 30 000 partizánt számlál”.

A Pol Pot-féle terrorszervezet persze még távolról sem szűnt megi, s ha a kambodzsai változások folyamatát nem is képes megfordítani többé, arra alkalmas, hogy állandó feszültséget teremtsen Thaiföld és Kambodzsa határán. Teszik ezt Thaiföld nyilvánvaló egyetértésével és tevőleges támogatásával. Márpedig a határ- válság megoldása csak akkor képzelhető el, ha Bangkok a saját biztonsága mellett a a másik fél igényeit is figyelembe veszi.

Sziddhi Szavetsizila thaiföldi külügyminiszter nemrég nagy feltűnést keltő indítványt tett Eszerint kész a Vietnammal való közvetlen tárgyalásokra Hanoiba utazni, amennyiben a határtól 30 kilométerre visszavonják a vietnami csapatokat. Napokkal később Hun Sen kambodzsai külügyminiszter egy nyilatkozatában tudtul adja: az indokínai szövetségesek készek a thaiföldi javaslat megvitatására, feltéve, hogy Bangkok tanúbizonyságát adja a határ menti ellentétek igazságos rendezésére való törekvésnek.

A finom diplomáciai megfogalmazás nyelvét a gyakorlatra lefordítva, arról van szó, hogy az indokínai országok szerint a bangkoki javaslatnak csak akkor lehet értelme, ha Thaiföld fellép a területén működő reakciós khmer csoportok megrend- szabályozásáért, a közvetlen határtérségbőá történő eltávolításukért. Máskülönben a 30 kilométeres határsáv kiürítése csak Pol Pót erőinek mozgásterét növelné.

Hogy Thaiföld valóban ki akar-e mozdulná a holtpontról, arra még nehéz lenne egyértelmű feleletet adni. A kibontakozás ügye ma is kérdőjelekkel terhes. Vietnam a maga részéről közben egy újabb lépést tett előre. Nguyen Co Thach külügyminiszter hosszú szünet után elsőidben ismét ellátogatott az ASEAN, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének két tagállamába. A Fülöp-szige- tek és Thaiföld fővárosában folytatott tárgyalásai során a vietnami diplomácia vezetője ismét kifejtette: Hanoi a délkelet-ázsiai helyzet normalizálása érdekében érdemi párbeszédet akar az ASEAN- államokkafl. Ennek tudatában nem indokolatlan azt állítaná. hogy most a másik oldalon van a válaszadás sora.

Győri Sándor

A kibontakozás kérdőjelei