Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-19 / 196. szám

4 Kelet-Magyaromig 1983. augusztus 19. Kommentár Biztató jelek A z ember szívesen ol­vas olyan híreket, amelyek az enyhülés­re, Moszkva és Washington kapcsolatainak javulására utalnak. Túlontúl sokat hal- lottunk-láttunk-olvastunk az utóbbi időben rakéták­ról, az űrháború kilátásai­ról, a világkatasztrófa esé­lyeiről. Az óceánon túlról minduntalan fenyegetést ko­pog a telexgép: tábornokok, politikusak, sőt maga az el­nök nyilatkozatai tépázzák a békés egymás mellett élés, a biztonság és a béke esé­lyét. Most Moszkvából ellen­kező előjelű híradások ér­keznek. Mondhatnék: bizta­tó jelek. Jurij Andropov szerdán egy tekintélyes ame- «rikai szakszervezeti vezetőt fogadott. William Winpisin- ger, az AFL—CIO szakszer- : vezeti szövetség alelnöke, az I Egyesült Államok és Aero- kozmikus Ipari Dolgozói Országos Szövetségének el­nöke küldöttség élén tar­tózkodik Moszkvában. A szakszervezeti vezető két, összefonódott kezet ábrá­zoló fémplakettet nyújtott át Andropovnak, a követke­ző felirattal: „A barátság és az emberiség érdekeit szol­gáló tartós békére törekvés szellemében”. E mondathoz nem szükséges kommentárt fűzni, legföljebb ennyit: bár jelképnek tekinthetnék a plakettet, egy újabb kor­szak szimbólumának. Szov­jet részről megvan erre a hajlandóság. Ezt tükrözik Jurij Andropov szavai: „Ha felénk baráti kezet nyújta­nak; akkor az mindig talál­kozik a szovjet emberek őszinte kézfogásával”. Senki nem vádolhatja a Szovjetuniót azzal, hogy a jelenlegi feszültség tőle ered. A béke megőrzésére, az atoankatasztrófa elkerü­lésére, a hidegháborúra em­lékeztető felelőtlen politikai akciók ellen minden tőle telhetőt megtett. Nem Moszkva hibáztatható a szovjet—amerikai kapcso­latokban bekövetkezett ne­gatív változásokért. Jó jelnek tekinthető az is, hogy a szakszervezeti dele­gáción kívül egy másik amerikai küldöttség szintén a szovjet fővárosban idő­zik. Amerikai szenátorok egy csoportjáról van szó, Claiborne Pell szenátorral az élén. Nyilvánvaló, hogy a politikusak számára min­den lehetőséget megadnak a tájékozódásra, eszmecse­rére a szovjet politikai élet képviselőivel. Szükség is van erre, mert. a bizalom légkö­re helyreállításának feltéte­le az álláspontok kölcsönös megismerése. H a még azt is számba vesszük, hogy várha­tóan a jövő héten újabb washingtoni delegá­ció érkezik Moszkvába a két ország gabonavásárlási ’ egyezményének megkötésé­re, akkor bízvást mondhat­juk: valami új, kedvező előjelű változás körvonalai bontakoznak ki a szovjet— amerikai kapcsolatokban. Igaz, tudjuk: közeledik az Í elnökválasztás, s Ronald Reagan esélyeit a hideghá­borús kirohanások, a szov­jetellenes manőverek leg­följebb a választók bizonyos hányadában növelik. Mégis, . talán nem oktalan derűlá­tás abban bíznunk, hogy az , Egyesült Államok társadal­mának józanabbik fele meg­nyugvással fogadja a Moszkvából keltezett bizta­tó híreket. Gyapay Dénes r ?lő érdekeltséget tanúsít az v gyenjogúságoo alapuló be- p sületes megállapodás iránt s- hangsúlyozta Andropov. — enkinek sem tanácsoljuk n igyanakkor, hogy az ország s iztonságának érdekeit sértő, s gyoldalú engedményekre v aámítson szovjet részről — a izste hozzá. r; A stratégiai fegyverzetek ti orlátozásáról szólva az n ZKP KB főtitkára kijelen- c: :tte: az amerikai kormány- v xt arra tesz kísérletet, hogy sí xeggyőzze a Szovjetuniót: fi vámolja fel stratégiai erői­ek egész jelenlegi szerkeze- s: it, csökkentse annak alap- S efő alkotóelemeit —, mi- v őzben saját maga részére n •Ijesen szabad kezet kíván ji iztosítani. Ez teljesen irreá- G s. Ezt a kérdést szintén csak h z egyenlőség alapján lehet lí legoldani. Ha nem sikerül j< íegálíapodást elérni ezen a H íren, akkor az a stratégiai ál igyverzeibek terén új fegy- sí érkezési hajszát, a nukleáris fc áború veszélyének megnő- ft ekedését fogja jelenteni. A t< zovjetunió ellene van en- ek. Jurij Andropo' felhívta a a lenátorok figyelmét arra a a‘ »vjet javaslatra, hogy a es zovjetunió és az Egyesült *_e illamok egyaránt fagyassza i stratégiai nukleáris fegy- 3rzetét. A Szovjetunió nem- 111 iák azt javasolja, hogy ne óvekedjék a meglévő ráké- “ ik száma, hanem azt is, A agy mindkét fél részéről mondjanak le a stratégiai \gyverek új típusainak ki- sc olgozásáról és kipróbálásá- 71 H és a maximális mérték- a in korlátozzák a már meg- n‘ vő fegyverzetek továbbfej- sztését. A Szovjetunió sok- ]c ad átfogóbb lépésre is haj- indó: fagy as zsák be a Szov- kl jtunió äs az Egyesült Álla- Lók nukleáris eszköztárának ilamennyi elemét. Ez más kl [lamoknaik is például szol- k> ilina. A befagyasztásról szó­megállaipodás rögtön meg- n Jltaná a nukleáris fegy- Pj iTkezési hajsza veszélyes . dyamatát. Jurij Andropov elemezte Vi :t a reális, fenyegető ve- TC élyt is, hogy a fegyverke- “ isi hajszát esetleg klterjesz- ol k a világűrbe is. Emlékez- s' tett korábbi elgondolásaira, s£ nelyek arra vonatkoztak, Tr- )gy tiltsák meg az erő al- ilmazását a világűrben, letve az erő alkalmazását a A lágűrből a föld ellen. Ez- ;án ismertette a Szovjetunió ” I, nagy jelentőségű kezde- ^ ényezését. rr — A nukleáris fegyverke- dl isi hajszának a világűrbe a rténő kiterjesztése megaka- la ílyozása érdekében a Szov- se tunió javasolja, hogy egyez- ol nek meg minden olyan ai gyverfajta kipróbálásának h; a kozmikus térségbe tör- ki ténő telepítésének tilalmá­ról, amely földi, légi, vagy a világűrben tartózkodó cél­pontok megsemmisítésére szolgál. — A Szovjetunió ezen túl­menően kész a legradikáli­sabb megállapodás megköté­sére a műholdromboló fegy­verekről : kész megállapodni a már meglévő műholdelhá­rító rendszerek megsemmisí­téséről, és újak kialakításá­nak tilalmáról. Az ezzel kap­csolatos részletes szovjet ja­vaslatot -az ENSZ-közgyűlés soron következő ülésszaka elé fogják terjeszteni. — Mindezeken túlmenően a szovjet vezetés elhatározta: a Szovjetunió kötelezettséget vállal arra, hogy semmiféle tnűholdromboló fegyvert nem juttat elsőként a világűrbe. Gyakorlatilag ez azt jelenti, liogy a Szovjetunió egyolda­lú moratóriumot vállal: nem juttat ilyen fegyvereket a vi- lágűroe mindaddig, amíg más illamok — köztük az Egye­sült Államok — tartózkodni 'ognak a műholdromboló 'egyvernek a világűrbe tör- ,énő telepítésétől. Ez a döntés ismét tanúsítja i Szovjetunió jóakaratát, azt íz eltökéltségét, hogy a béke is a biztonság erősítésére tó- ekszik. Szeretnénk remélni, íogy az Egyesült Államok iövetni fogja ezt a példát — nondotta Andropov. Összegezve a szovjet külpo- itika legfőbb célkitűzését, Andropov megállapította, íogy e cél mindenekelőtt a teke és a nemzetközi bizton­ság -negszilárdítása, a népek xyu iodt életének biztosítása, i nukleáris háború veszélyé- tek elhárítása útján. A Szov- etunió ennek érdekében a övében is állhatatosan és kö­vetkezetesen fog küzdeni, s cész a gyümölcsöző, kölcsö- i ősén előnyös együttműkö- lésre valamennyi állammal, nöztük az Egyesült Államok­nál is. Jurij Andropov végezetül néltatta a parlamentek és >arlamenti képviselők közötti kapcsolatok szerepét a népek óbb megértésében, és azt kí­vánta az amerikai szenáto- oknak, hogy szovjetunióbeli artózkodásuk segítse hozzá iket a szovjet életforma, a izovjet emberek gondolkodá- lának jobb megérzéséhez és negértéséhez. Válaszukban az amerikai rendégek megköszönték Jurij tndropovnak, hogy részlete­ién és nyíltan tájékoztatta iket a szovjet álláspontról a Szovjetunió és az Egyesült államok kapcsolatait, vala- nint fontos nemzetközi kér- léseket illetően. Hangoztatták i szovjet—amerikai kapcso- atok javításának szükséges­légét, s azt, hogy olyan meg­adást sikerüljön találni, ímely kizárná egy nukleáris íáború kirobbanásának koc- rázatát. Ünnepi fény a Duna felett A fővárosban a Citadella­erőd hátsó részét lezárták már: az augusztus 20-i égi színjáték kellékei, a röppen­tyűk, robbanóanyagok, az elektromos berendezések már a helyükön. Függönyhúzás — kivilágosítás — előtt va­gyunk. Az idei játék terve elkészült, sok száz ezer csil­lag sziporkázik, izzik majd el az ünnepi, augusztusi buda­pesti égbolton. (Fűzfőn, a Nitrokémia egyik telepén 30 asszony készítette.) Kis időnk még van. A rég elhamvadt sziporkák, a sötét­ségbe fulladt görögtüzek csa­lóka fényének emlékét még felidézhetjük. Á visszatérő vendégszereplő A reformkor leglátványo­sabb pesti és budai szórako­zásának a tűzijátékoknak nagy mestere — évről évre visszatérő vendégszereplője — a bécsi Stuwer úr volt. Ak­kor még nem a Duna fölött, a Gellérthegyről gyújitá el a csillagokat nemző kígyóraké­táit, világító tűzoszlopait” Stuwer úr, a szabadalmazott tűzmester — ahogy a Hon­művész titulálta —, hanem a Városligetben. A Jelenkor imigyen számolt be az egyik sikerült tűzijátékáról (mert gyakran a „töménytelen nép a kellemetlen idő miatt hiá­ba várakozott”): ......a levegő szende volt; a gyakor hullon- gó esővíz engede a tűznek, a Föld csendelgett. A nézőjáték valóban elragadó vala.” Ünnep a Dunán. De ez már háromnegyed századdal ké­sőbben, Stuwer úr pesti ven­dégszereplései után. Erről az ünnepről Bródy Sándor Jö­vendője tudósít. 1903 májusa. Budapest idegenforgalmának — az idegenforgalmi ipar ki­alakulásának — fontos dá­tuma. „Egy esztendővel ezelőtt alakult meg Budapesten az idegenforgalmi részvénytár­saság. A társaságnak van menetjegyirodája, elszálláso­lási irodája, bazárja, érdeke tehát, hogy minél több ide­gen forduljon meg a boltjá­ban. Ennek elérésére minden évben olyan ünnepély ren­dezését vette tervbe, amely a külföld figyelmét Magyaror­szágra irányítja. Az első ilyen idegengyűjtő látványosságnak készült a Duna-ünnepély. A rendezőbizottság elnöke gróf Szapáry Pál, aki egyben a részvénytársaság elnöke is, a védnökséget maga I. Ferenc József király vállalta, aki ugyan semmi összeköttetés­ben nincs az RT-vel.” Mesél a múlt Pest akkoriban Szapáryt csak Pali grófnak hívta. Prog­rambeszédében kettőt ígért: fűt és fát. Olyan lesz ez a Duna-ünnepély, hogy az egész világ beszél róla. Milyen is volt hát ez a Duna-ünnepély? Hajókat bé­reltek, tribünöket ácsoltak, de a műsort elsinkófálták. Csak pislákoló tűzijáték és kivilágítás volt. „A rendőrség a sablonhoz folyamodott: a háztulajdono­sok jámbor jóindulatára, hogy a rengeteg bérkaszámyák ab­lakait teleaggassák tarka pa- pírlampionofekal.” Bródy Sándor igen kemé­nyen leckéztet, kérdez. Meg­kérdi Márk Lajost, milyen volt a kivilágítás? „Barbár látványosság.” Bécsi hölgye­ket szólít meg a sétahajón: hogy tetszett? „Rettenetes! Három óta lézengünk a zsú­folt hajón és nem látunk egyebet néhány rakétánál és nem hallunk csak néhány bé­csi marsot, amit a mi kato­nabandánk sokkal jobban húz. És ez a kis mulatság 300 forintunkba kerül.” Egy kas­sai hölgy a sétahajó fedélze­téről: „Nagyon csinos. Ná­lunk majálison van ilyen, ott egy nyugalmazott tűzoltó csi­nálja a tűzijátékot, de az ta­lán szebb, mint ez a pesti.” Akkor született meg a szállóige: Olyan volt, mint a Duna-ünnepély... Ma: feledhetetlen látványosság A Duna-ünnepélyek azóta alaposan megváltoztak, a hajdani malíciózus szállóigét ma már senki sem érti, vagy éppen egészen másként értel­mezik, mint elődeink. A mai Duna-ünnep évtizedek óta fe­ledhetetlen látványosság, az augusztus 20-i égi színjáték sok-sok ezer embert vonz fő­városunkba, a Duna-partra, ahol a „töménytelen nép” so­hasem várakozik hiába. S van valami jelképes moz­zanat is abban, hogy az al- kofcmánynapi tűzijáték szi­porkázó ragyogása éppen a mi Szabadság-szobrunkat lát­tatja a Duna fölött, az ünnepi fényben. K. Gy. A Can Long hadtest kivonulása Phnom Penh-ből. (Foto: Indokína az elmúlt évek­ben olyan tartós válsággóccá vált, hogy a politikai kom­mentátoroknak igen' kocká­zatos akár borúlátó, akár op­timista jóslásokba bocsátkoz­ni. Ezúttal is, miközben a sorozatos thaiföldi provoká­ciók következtében változat­lan a feszültség Kambodzsa nyugattá határtérségében, más oldalról nagyon óvatos poll- titaai mozgás jelei is tapasz- tallihatók. Befejeződött a Cun Long vietnami hadosztály és hat önálló alegység kivonása Kambodzsából, ezzel mintegy 10 ezer fővel csökkent a kormányközi megállapodás alapján az országban tartóz­kodó vietnami egységek lét­száma. Az. indokínai szocia­lista országok tehát valóra váltották ígéretüket. Mint emlékezetes, az idén febru­árban rendezett viemtianei csúcskonferenciáin határoztak úgy, hogy Kambodzsa bizton­sági helyzetétől függően évente hoznak döm(tést a vi­etnami csapatok fokozatos kivonásáról. A szavakat tehát tettek kö­vették. A vietnami hadosztály kivonása túlmutat a dolog VNA — MTI — KS) jelképes politikai és lélekta­ni jelentőségén. Rávilágít ar­ra a nagyon fontos tényre, hogy az annyi változáson, szenvedésen keresztülment délkelet-ázsiai ország bizton­sági helyzete a Pol Po<t rend­szer összeomlása óta folya­matosan javul. A nyugatné­met Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója kissé meg- hökkanve így írt a helyzet­ről: „A vietnami katonák még az ország nyugati ré­szében, Battambangiban, vagy nem messze a thaiföldi ha­tártól, Sisophóhan is fegy­vertelenül mernek sétálni. Az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon mit csinál a Vietnam-ellenes gerillamozgalom, amely leg­alább 30 000 partizánt szám­lál”. A Pol Pot-féle terrorszer­vezet persze még távolról sem szűnt megi, s ha a kam­bodzsai változások folyama­tát nem is képes megfordí­tani többé, arra alkalmas, hogy állandó feszültséget te­remtsen Thaiföld és Kam­bodzsa határán. Teszik ezt Thaiföld nyilvánvaló egyet­értésével és tevőleges támo­gatásával. Márpedig a határ- válság megoldása csak akkor képzelhető el, ha Bangkok a saját biztonsága mellett a a másik fél igényeit is figye­lembe veszi. Sziddhi Szavetsizila thai­földi külügyminiszter nemrég nagy feltűnést keltő indít­ványt tett Eszerint kész a Vietnammal való közvetlen tárgyalásokra Hanoiba utaz­ni, amennyiben a határtól 30 kilométerre visszavonják a vietnami csapatokat. Napok­kal később Hun Sen kambod­zsai külügyminiszter egy nyi­latkozatában tudtul adja: az indokínai szövetségesek ké­szek a thaiföldi javaslat megvitatására, feltéve, hogy Bangkok tanúbizonyságát ad­ja a határ menti ellentétek igazságos rendezésére való törekvésnek. A finom diplomáciai meg­fogalmazás nyelvét a gyakor­latra lefordítva, arról van szó, hogy az indokínai or­szágok szerint a bangkoki ja­vaslatnak csak akkor lehet értelme, ha Thaiföld fellép a területén működő reakciós khmer csoportok megrend- szabályozásáért, a közvetlen határtérségbőá történő eltá­volításukért. Máskülönben a 30 kilométeres határsáv ki­ürítése csak Pol Pót erőinek mozgásterét növelné. Hogy Thaiföld valóban ki akar-e mozdulná a holtpont­ról, arra még nehéz lenne egyértelmű feleletet adni. A kibontakozás ügye ma is kér­dőjelekkel terhes. Vietnam a maga részéről közben egy újabb lépést tett előre. Ngu­yen Co Thach külügyminisz­ter hosszú szünet után első­idben ismét ellátogatott az ASEAN, a Délkelet-ázsiai Or­szágok Szövetségének két tagállamába. A Fülöp-szige- tek és Thaiföld fővárosában folytatott tárgyalásai során a vietnami diplomácia vezető­je ismét kifejtette: Hanoi a délkelet-ázsiai helyzet nor­malizálása érdekében érdemi párbeszédet akar az ASEAN- államokkafl. Ennek tudatá­ban nem indokolatlan azt ál­lítaná. hogy most a másik oldalon van a válaszadás sora. Győri Sándor A kibontakozás kérdőjelei

Next

/
Thumbnails
Contents