Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-14 / 192. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. augusztus 14. Két keréken kétezer kilométer 300 oldalas hibajegyzék Hízott rozsda a távhöcsövön „Tekerj egy nap 210 kilométert, másnap se add alább 150—170 kilométernél, s biztos, hogy egy hét alatt a bolgár tengerparton találod magad. Visszafelé már semmi ugyanez az út, legfeljebb fájó hátsó részed simogathatod végre ágyban elnyúlva.” Nem biztos, hogy ez a legjobb recept biciklitúrára, de mindenesetre megvalósítható. — Egy hónappal előtte harminc jelentkező volt, két hétre rá 15-en maradtunk, végül nyolcán vágtunk neki a távnak — magyarázza a két szervező, Eördögh Zoltán és Babicz Tibor. Egy hete, hogy megjöttek. Nyolc nyíregyházi fiú kapott fel versenykerékpárra, hogy a háromhetes szabadság alatt eljussanak a Fekete-tenger partjára, ott pihenjenek egy hetet, s irány vissza. Elnyűt- tek néhány ragasztót, amíg befoldozták a defekteket, elátkozták a szúnyogokat, amelyek a meleg éjszakában a hálózsákból kitakaródzó fiúkat ném kímélték, s láttak sok embert, találtak jó barátokat. — Szenvedtünk egy keveset, amíg felkaptattunk a Fo- garasi-havasokban — említi a nehezét Frankó László. — Ez a legjobb, a szomszédos országokat így fogjuk beValahol Szófia után, hegynek föl tekernek a fiúk. járni — bizonygatja Eördögh Zoltán. — Valószínűleg rövidesen elmegyünk katonának — folytatja Babicz Tibor. — Utána viszont egy nyugateurópai túra következik. Természetesen két keréken. Nyíregyházától Burgaszig és vissza két és fél ezer kilométert kerekeztek. Izzadtak a 40 fokos hőségben az országúton, segítséget kértek, ha elromlott valakinek a gépe, megesett, hogy dühösek voltak egymásra, akadt, aki a fáradtságtól az éppen kinyitott konzervesdoboz fölött aludt el. — De megérte — állítják. — S nem került sokba, két és fél ezernél senki sem költött többet. A nyolc bátor: Babicz Tibor a TITÁSZ 22 éves villanyszerelője, Fedor Mihály, aki most érettségizett, Frankó László 18 éves tanuló, Házi György 20 éves vasúti villamossági szerelő, Jeszenszki Tamás az ÉPSZER 22 éves raktárosa, Klenovszki Győző 22 éves főiskolai hallgató, Eördögh Zoltán a Vörös Csillag Tsz 21 éves kertésze és Szabó Attila 17 éves tanuló egy nagy élménnyel gazdagabb lett. L. B. Majdnem teljes a közmű kataszter Kié a gödör? Pénteken volt egy hete, hogy az Etelközben megnyílt a föld, pontosabban kiásták az utat, s ahol korábban gyep volt, most vízzel telt gödör éktelenkedik. Az említett nap óta, időről időre négy-öt magyar összehajol, s azon elmélkedik. kié is a gödör, pontosabban az, ami benne van. Egyelőre sem a SZAVI- CSAV, sem a TÁVHŐ — és sorolhatnánk még — , nem vallja a magáénak. A fenti eset ugyan szemet szúró, s az sem állítható, hogy a közművek feltérképezésével minden rendben van, de tény: alapvető panaszkodásra ebben a kérdésben ok nincs. Ugyanis a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat nemrég készítette el Nyíregyháza útjainak és közműveinek térképét, s az 1982-es állapotokat tükröző rajzokon néhány terület kivételével minden fellelhető. A térképet pedig eljuttatták a városi tanácshoz is, és az érdekelt vállalatok — SZAVI- CSAV, TITÁSZ, TIGÁZ, posta, távhőszolgáltató — szintén megkapták azokat. A városnak azonban akadnak részei, melyek nincsenek feltérképezve. Ide tartozik a Kert utca, az Űjváros és a Ságvári-telep, ahol ma is tartanak az építkezések, így az elmaradás érthető. Az azonban, hogy miért nincs katasztere Jósavárosnak, már némi magyarázatra szorul. Mert a tény az, hogy készült innen is térkép, ám az a kartográfiai vállalat munkája volt, de ennek adatait csak utánmérést követően veszi át a BGTV. A közműtérképek készítésének munkálatai egyébként sem fejeződtek még be — amíg a város növekszik nem is érhetnek véget —, hiszen idén kerül papírra Oros és Sóstófürdő közműállapota, mondok. Jött egy brigád, hogy az ilyen meg ilyen számú akna kész. Megnéztük — és visszaparanesoltuk a brigádot az aknához. Ugyanúgy nem lehet még egyszer „karbantartani” mint régebben. — Most hol tartanak? Csőcserék — A nehezén túlvagyunk. Csütörtökön már elkezdhettük feltölteni a hálózat egy részét, több, mint a felét, összesen 250 aknát kell átvizsgálnunk, százötven hőközpontot —. hogy ne is soroljam tovább. Nyíregyháza alatt 37 kilométernyi távhő- vezeték húzódik, több, mint 12 ezer lakást fűtünk, s az elsőiket 1966-ban kapcsolták a vezetékre, az Északi körúton. — Eddig csak a könnyen hozzáférhető részekről, az aknákban találhatókról szóltunk. Milyen állapotban van a föld mélyén húzódó vezetékrendszer? — Attól tartok, hogy... De inkább egy példa. A Bethlen Gábor utcán ki kell cserélnünk csaknem fél kilométernyi vezetéket, mégpedig a Ha a rozsda mosolyogni tudna, széles vigyort láthatnánk: már csak ócskavasnak jó fém alkatrészek, szelepek. tolózárak hevernek a távhőszolgáltató vállalat Orosi úti telepén egymás he- gyén-hátán, s ez csak egy része annak, amit az elmúlt két hétben kiszedtek a föld alól Nyíregyházán. — Ügy nézem, igencsak sokáig hízott ezeken rozsda... — Az aknák szerelvényeinek több, mint a felét ki kellett cserélnünk — bólint komoran Szirmai László, a vállalat igazgatója. — Nem öt, hanem legalább tíz év mulasztásait kellett itt—ott pótolnunk. Amikor az új vállalat egy éve megalakult, akkor úgy döntöttünk, hogy nem nyúlunk bele egyelőre komolyabban a nyíregyházi távhőhálózatba. Inkább elvégeztük a kisvárdai és mátészalkai felújítást, az volt a kisebb munka, majd nekiláttunk a megyeszékhely hálózatának átvizsgálásához. Kinek a lelkén szárad? Láttam az asztalán a 300 oldalas hibajegyzéket. Siralmas állapotokra derít fényt. De hát, mondja a kívülálló: maguknak csinálták ... Hiszen a távhővállalal dolgozóinak zöme addig is ezt a munkát végezte. — Az IKSZV-hez tartoztunk. Ott a vállalat egyik ága, részlege volt a távhőszolgáltatás. közel ennyi pénz és szakember nem állt rendelkezésre. Hogy mást ne mondjak, ami kis nyereséget tudtunk produkálni, azt nem biztos, hogy a távhőfejlesztésre vagy -felújításra fordították ... Most, hogy csak ezzel foglalkozó vállalat jött létre, más a helyzet. Nem beszélve arról, hogy „a kívülálló egy kicsit téved: a mai 340 fős létszámból a fele sem dolgozott a távhőnél ezelőtt. És főleg nem a minősített szakmunkások jó része, nem beszélve a műszaki gárdáról. De nem mentegetőzni akarok: vállalnunk kell a múltat is. sőt vállalnunk azt a többletmunkát, amit mindez jelent. De ehhez feltétlenül szükség volt arra, hogy végre alaposan nekilássunk. — Ezért tart kettő helyett három hétig a nyári karbantartás ... — Ezért. Meg azért, mert nemcsak karbantartásról van szó. Sok-sok csere, átalakí- — Tudtuk, tudtuk, hogy ez tás a gondunk. valami nagy hecc, szenzáció, — Más a tempó mint, de arra álmunkban sem gonmondjuk, két éve? dőltünk volna, ami valójá— Erre csak egy példát ban történt Pusztavacson ... legnagyobb átmérőjűből. Nézze meg: ott fekszenek a csövek. Csak megjegyzésképpen : ezt a rengeteg csövet, hogy mielőbb kész legyen, a kisvárdai és a nyíregyházi dolgozóink hét végén, társadalmi munkában festették le... — Csak nem most csinálják a vezetékcserét is? Hiszen. az nem egy-két napos munka! Hamarabb? — Nem, nem most. Ez a karbantartástól most független. Ezt a hatalmas munkát — budapesti kollégáink a múltkor ennék hallatán igencsak sajnálkozva néztek ránk —. a karbantartás után kezdjük el. — Üjra leáll a melekvíz- szolgáltatás? — Szó sincs róla. Azt a szakaszt lezárhatjuk úgy, hogy nem zavarja a várost. — Tehát: augusztus 19től lesz meleg víz Nyíregyházán? — Lesz. Nem ígérek semmit, de reménykedünk: talán már egy-két nappal előbb is... (tarnavölgyi) Mazsorettek Augusztus 20-ra készül a Nyíregyházi ifjúsági fúvós- zenekar, és a mazsorettcso- port. A korábban helytelenül ezreddobosoknak is titulált, rendkívül csinos és jó mozgású lányok Bak Júlia táncmesternő vezetésével új koreográfiákat gyakorolnak a pattogó induló szavára. Táncosok ők, vagy karmesterek? „Hangulatkeltők” csupán, mint az üdvhadsereg lányai? Néhány évvel ezelőtt, a görögországi Agrinionban cseppentem bele egy nemzetközi táncfesztilválba, ahol mazsorettcsoportok is felléptek. Színpadon mutatták be virtuóz mozgásfantáziájukat, s a zsűri úgy értékelte őket, mint a tánc, a mozgásművészet egy sajátos ágának, műfajának művelőit. Feldobták, s úgy kapták el a gombos végű pálcát, a zene ritmusára. A mi lányaink — mondja Bak Júlia —, ilyen „mutatványokat” még nem csinálnak. Egyelőre a harmonikus mozgást kell elsajátítani, különösen ha menni, haladni kell vele. Üj a csoport. A régi egy pesti szereplés után bomlott fel 1978-ban, azóta senki sem szorgalmazta újjáalakulását. Hiába, szokatlan nekünk ez a műfaj, pedig az egész világon ismerik és kedvelik. öt év kihagyás után tehát újra ott láthatjuk majd őket, az országhatáraikon túl is ismert kitűnő zenekar előtt, augusztus 20-án ott lesznek a nyírbátori zenei napok megnyitóján, 21-én a Jósavárosban fognak bemutatkozni a nyíregyházi közönségnek. Vekker-siker Emléklap Pusztavacsról Mese a rummá vált sörről Biztosan sok emberrel előfordult már, hogy meghúzott egy üveget és az első kortynál észrevette: az üvegben nem is az van, amire számított. Egy szakolyi kisiparossal, Bodnár László 34 éves bádogossal egészen más történt: ő a szájához vett egy üveg sört és csak amikor az egészet megitta, akkor vette észre, hogy az üvegben nem sör, hanem rum volt. Legalábbis ő ezt mesélte el a bíróságon, a baj csak az volt, hogy senki nem vette komolyan. Történt, hogy Bodnár jan,u- ár 29-én elment Szakolyból Balkányba és ott meglehetősen sokat ivott, ám ez nem zavarta őt, kocsiba ült és hazahajtott. Pechére Szakoly- ban a Balkányi út egyik háza előtt ott állt egy rendőrségi kocsi és mivel a szolgálatban levő rendőröknek már mesz- sziről feltűnt, híőgy a kocsi szokatlanul nagy sebességgel közeledik, egyikük lámpájával kiállt az út szélére, hogy leállítsa a közelgő járművet. Még szerencse volt, hogy csak út szélére állt, mert a kocsi úgy elszáguldott mellette, hogy ha nem ugrik egy nagyot, biztosan elütötte volna. A két rendőr beült a kocsiba és üldözőbe vették a járművet, de csak akkor érték utói, amikor az már beállt az udvaron lévő garázsba. A kocsiból Bodnár László szállt ki, s mivel látszott rajta, hogy részeg, a rendőrök orvoshoz vitték vérvételre. Az eredmény megfelelt Bodnár állapotának: vérében 3,48 ezrelék alkohol volt, olyan mennyiség, amitől gyengébb fizikumú emberek súlyos alkoholmérgezést kapnának. Bodnár beismerte, hogy őt a rendőrök részeg állapotban vitték vérvételre, de úgy próbált kibújni a felelősségre vonás alól, hogy ő akkor ivott, amikor a garázsba beállt és elmondta az írás elején már leírt rumos meséjét is. A Nyírbátori Járásbíróság dr. Illés Béla tanácsa természetesen nem fogadta el védekezését, s nemcsak azért, mert a két rendőr már akkor ott volt, amikor Bodnár részegen kiszállt a gépkocsijából, hanem mert az orvosnak a vérvételkor Bodnár is elismerte, hogy részegen vezetett, sőt felesége segítséget is keresett, hogy férje ittas vezetését segítsen eltussolni. A tárgyaláson már az asszony is elmondta a rumos mesét, sőt úgy adta elő, hogy férje miután kiszállt a kocsiból, bement a lakásba, s a hűtő- szekrényből szedte ki a sörösüveget, amelyikben rum volt, nem zavarta, hogy a rendőrök már ott voltak, amikor a férje a kocsiból kiszállt. Az már csak mellékes körülményként értékelhető, hogy egy olyan gyakorlott italozó, mint Bodnár, nem téveszthet össze egy üveg rumot egy üveg sörrel. A bíróság Bodnár Lászlót ittas járművezetés vétségéért 15 ezer forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte és egy év nyolc hónapra eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet nem jogerős. (b. j.) Heti bosszúságunk Felhívás Barátomat felhívták. Nem telefonon, mert neki az nincs, csak szeretne, hanem levélben, mégpedig immár másodszor. Hogy érthetőbb legyen a dolog, az elsővel kezdeném, bár az nem ezen a héten, hanem legalább két hónapja érkezett. Szóval úgy kezdődött, hogy lakást cserélt. Nem a szabadpiacon, hanem hivatalos formában, s mielőtt elköltözött, kihívta a gázosokat: olvassák le mennyit használt, mert szeretné kifizetni. A leolvasás megtörtént, a számla megérkezett több mint nyolcszáz forintról. Barátom felesége bement az ügyfélszolgálati irodába, befizette a pénzt, s aznap már nyugodt lelkiismerettel hajthatták álomra a fejüket. Teltek a napok, egyszer csak jön a postás és hoz egy levelet, pontosabban egy fizetési felhívást, amelyben a TIGÁZ Debreceni Üzemigazgatóság Gázdíjszámlázási és Beh. (ezt nem tudom mit jelent) csoportja tudatta vele, hogy a nyolcszáz forintot nem fizette be. vagy ki, és hogy nyolc napon belül szíveskedjék! . . . Barátom előbb feleségét vonta kérdőre: tán csak nem felejtette el befizetni az összeget, s csak akkor nyugodott meg, amikor az asszony nyugtát is mutatott. Elmentek hát együtt az ügyfélszolgálati irodára és megkérdezték: hogy lehet az, hogy felszólítást küldenek nekik, amikor ők eleget tettek kötelezettségüknek? A hölgy benyúlt a fiókjába és előszedte a befizetett összeget, mert bizony az még ott volt és vissza akarta adni, hogy küldjék el Debrecenbe csekken. Barátom nem vállalkozott rá, mondván, ő a vállalatnak fizetett, s ha először elfogadták, gondoskodjanak ők a továbbításról. A napokban barátom megkapta Debrecenből a második felhívást is és kétségbeesve kérdezte tőlem, most mit tegyen? Én ránéztem a papírra, s megláttam, hogy a stencile- zett felhívást 800 példányban készítették. Megnyugtattam: üljön nyugodtan, már csak 798-at kaphat. B. J. Mellesleg Milliomos emberekről szóló hír színesítette a héten kedvenc lapomat. Nagypénzü emberekről olvashattunk benne, s megtudhattuk, hogy ugyan ki a leggazdagabb bankár a világon. Megmondom őszintén, nagyon furdallta már a kíváncsiság az oldalamat, mert mégiscsak jó azt tudni, hogy ki a 12 leggazdagabb ember a világon. Van aki szerint ez hozzátartozik az általános műveltséghez. Az illető, aki ezt hangoztatta, nem is titkolta, hogy neki a legkedvesebb olvasmánya — a takarékbetétkönyv. Mellesleg valóban jó hatással is lehet az emberre olvasás közben a takarékkönyv. Másik ismerősöm ugyanis azt mondja, hogy ő ilyenkor, nyár végén, ha belepillant a bemutatóra szóló takarékkönyvébe, mindig jói elszórakozik. A röhögőgörcs fogja el, hogy már megint csak 13 forint 20 fillér van benne, a többit mind kiszedte a nyaralásra, meg a nyári vendégei fogadására. Visszatérve a tizenkét leggazdagabb emberhez, engemet nem a szédítő pénzösszeg ejtett ámulatba, amivel ők a világ különböző tájain rendelkeznek a Közel-Kelettől a tengerentúlig. hanem egyikük nem mindennapi nyilatkozata. Nelson Bunker Hunit amerikai milliárdos ugyanis ezeket mondta: ..Az az ember, aki tudja mennyit ér, nem érhet túl sokat!” Kétszer is elolvastam ezt a milliárdos aranyköpést, amíg felfogtam, hogy valójában miről is van szó. Kiderült ugyanis milliárdosunkról, hogy valójában maga sem volt tisztában vagyonának pontos nagyságával. Eszerint tehát ő sokat ér, mert nem tudja, hogy menynyit ér .. . Bocsánat, ez egy kicsit így túlságosan homályos. Lássuk másként: Nelson úr azért tartja magát sokra, mert nincs tisztában a saját értékpapírjaival. Ejnye-beinye, még így sem érthető a dolog. Hoppá. megvan! Most jut eszembe, hogy ennek a pénzeszsáknak a megjegyzése más változatban. bizonyos nemzeti sajátosságokkal nálunk is megtalálható. Történt pedig, hogy a munkaügyi osztályon, amikor fel akarták venni az új dolgozót, ö megkérdezte: — Es tessék mondani, mennyi lesz a fizetésem? — Válaszolt erre az e'őadó: — Annyi, amennyit megérdemel. — Mire az új dolgozó: — Már megbocsásson, de annyiért nem vállalom. Ez a példa ugyanakkor cáfolja is az amerikai milliárdost, hiszen a mi emberünk idehaza tudja, mennyit ér a valóságban, de ő folyton — többnek akar látszani. (angyal) Eszenyi László, a nyíregyházi Vekker együttes vezetője sorolja az eseményeket, szűnni nem akaró lelkesedéssel, ami teljesen jogos, s természetes. Jelentkeztek a pályázatra, mely az ország közepén a múlt hét végén megrendezett fesztiválra keresett előadókat, együtteseket. A dallamos rockot játszó csapatot Szolnokon hallgatta meg a zsűri. Időközben másutt is válogattak, így gyűjtötték össze a fesztiválon fellépő 25 együttest. — Illyet még nem láttam — folytatja Eszenyi László. Szólított bennünket a műsorvezető, mi kezdtük, mi nyitottuk meg az egész programot. Amikor kiléptem a színpadra, egyszerre „telibe vágott a tömeg”. Amerre csak a szem ellát, mindenütt ember, ember. Kétszázötvenezren hallgattak bennünket. Valami csodálatos, felejthetetlen élmény... Szabolcs-Szatmár könnyűzenéjét egyedül képviselte a nyíregyházi, Honvéd utcai művelődési házban működő amatőrcsoport. Legközelebb 14-én itt, a III. kerületben, az udvaron adnak szabadtéri koncertet, más együttesek társaságában. Hallhatja a közönség azt a három dalt is — Eszenyi-szerzemény —, melyért Pusztavacsról emléklapot hoztak haza a művelődési háznak.