Kelet-Magyarország, 1983. augusztus (43. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-14 / 192. szám
1983. augusztus 14. Kelet-Magyaroniág 3 „Dotált" vendég N em kell különösen lokál- patriótának lenni ahhoz hogy valaki szeresse a strandot. A meleg vizű fürdők, még a legkisebbek is rangot adnak egy-egy városnak, településnek. A helyben- lakók esküsznek a fürdő szépségére, a vízre, és büszkék a forgalomra. Gondolom a mátészalkai fürdő egyike azoknak, amelyekre okkal lehet büszke a városlakó. Okkal lehet büszke minden szombaton és vasárnap, amikor vonaton, autóbuszon, gépkocsikon jönnek az idegenek, a közel és messzi környékiek. Egyre többen jönnek, lassan már annyian, hogy a helybelieknek hétköznapra tolódik a fürdőzés helybéli öröme. Jó öröm persze ez is. Nagyobb a tér, több a hely. Az árak ugyanolyanok mint hétvégeken, csak a napozásra allkamas tér lesz nagyobb. Valamiféle különös vagy talán nem is különös meggondolásból hétköznaponként mindig, vagy nagyon sokszor üres az egyik medence. Itt aztán lehet napozni, kártyázni, falatozni, vagy akár sörözni is, a vizesség veszélye nélkül. A fürdő hétfői mértéktartását megértem. Az egy-egy medencéből megspórolt víz, költségmegtakarítás. Aki für- dőző akad, az valahogy belefér a teletöltött két nagyobb medencébe is, minek töltenék tehát tele a harmadikat. Ez a fürdő álláspontja, amelyre a strand dolgozói szívesen hivatkoznak, ha elégedetlenkedik valaki. Sőt még ki is oktatják a panaszkodókat, mondván, hogy a fürdőzés manapság „dotált” szórakozás, egy-egy strandjegy az államnak többe kerül, mint amennyit a kedves vendég fizet. Ez a strand álláspontja. És a mienk? Halllgattam a minap egy vitát, aminek a rövid tartalma valami olyasmi volt, hogy akinek nem tetszik a két medence, menjen máshova. A vendég hiába mondta, hogy a mai világban az lenne természetes, hogy a teljes árért teljes szolgáltatást kapjon valaki. Hogy a három medencéből csak azt az egyet szereti ami azon a napon éppen napozóágyként szolgált. A vendég hiába mondta azt is, hogy a fürdőjegyet, ahogy a színházjegyeket is, az állam dotálja, a dotációhoz szükséges összeg az állampolgárok adózó filléreiből kiszakított összeg. Ez sem használt. A csapok a fürdő kezében vannak, a panaszok ömlését viszont egyetlen mondattal elintézi bármelyik fürdőalkalmazott. Ha nem tetszik, ugyebár ... Nos, ez az ami nem tetszik. Hétközben nem tetszik, amikor helyi emberként olyan másodrendű, „dotált” vendég vagyok. Magyar csillagfürt francia földben Farmerek léptei a nyíri homokon Philipp Desbrosses úr a francia Sologne-ból élénk arcjátékkal és taglejtésekkel lelkesen beszél: — A csoport nevében mondom, csodálatos dolgokat láttunk, tapasztaltunk. El kellett jönnünk, hogy lássuk a publikált vélemények és információk, valamint a valóság között nagy a különbség. A magyar mezőgazdaságnak nálunk jó híre van, tudunk az eredményekről, de így szemtől szemben a tényekkel mégiscsak más. A francia szavak magyar fordítása Vaján a Rákóczi Termelőszövetkezet ebédlőjében hangzott el. Előzmény, hogy augusztus 8-án Sologne környékéről harmincnyolcán farmerek, szakemberek, újságírók és televíziós riporterek Magyarországra érkeztek. Kimondottan a csillagfürt, a csemegekukorica és egyéb, saját földjükön is gazdaságosan termeszthető növények tanulmányozása volt a cél. Szabolcs-Szatmárban két napot töltött a 38 fős csoport. Első nap a magtermeltető vállalat kutató központjának voltak vendégei, majd Vajára és Nagydobosra látogattak. Hogy Sza- bolcs-Szatmár miért került a programba, annak is van magyarázata: V ____________________ — Tavaly 40 tonna nyírségi fehér virágú édes csil- lagfürtmagot vásároltunk. Véleményem, hogy céljainknak, elképzeléseinknek megfelel. Én a farmon — mondta Desbrasses úr — biológiai kísérletekkel foglalkozom. A csoport tagjai gazdálkodnak. Hasonlóak a természeti adottságok, mint itt. Van sok homok, vizenyős terület és mi azt akarjuk, hogy technológiában, technikában igénytelen növényekkel érjünk el eredményt, hasznot. Vaján Iklódi László a termelőszövetkezet állami díjas elnöke valóban arról beszélhetett, amire a farmerek kíváncsiak voltak. A gazdaság termőföldjének aranykorona-értéke még szabolcsi mértékkel is alacsony, ennek ellenére csillagfürtből 1—2 tonna terem, almából 20 tonna hektáronként. Ezek után mondták a vendégek: — Döbbenetesen jó a termesztés hatékonysága, magas szintű a szervezettség, a technikai szint. — Ehhez a véleményhez Debrosses úr annak az óhajának adott kifejezést, miszerint — Magyarországgal jó lenne egy olyan együttműködés, amely a világ élelmezési problémáját hivatott megoldani. Fehérjére és olcsó fehérjére van szükség, mert ma kardinális probléma, hogy ezt az igényt nem tudják kielégíteni. A csillagfürt a francia társaságnak egyik fő témája a fehérje termelésében ... A francia farmerek figyelmét, ha már Magyarországon és Szabolcsban jártak, természetesen nemcsak a földek és növények kötötték le. Voltak a vajai múzeumban, körülnéztek a községben, észrevették a magyaros, takaros portákat is. Vajáról Nagydobosra tartva a tolmács szorgalmasan fordította a társasbuszban elhangzott véleményeket. — Azt mondják, szépek a házak ... Azt mondják, sok a virág. Azt kérdik, a kendert minek termesztik? Nagydobos határába érve, ahol a kombájn csillagfürtöt csépelt, kiderül, sok a közös vonás a francia farmer és a magyar gazdálkodó között. Kitűnt ez abból is, ahogy markukba fejtve vizsgálták, számolták a franciák a csillagfürtszeme- ket. Aztán voltak, akik elmentek két fasorral arrébb a szántást nézni. Ott a homokot markolták fel, a termőfölddel ismerkedtek. Így történt, hogy — míg el nem mossa az eső — francia farmerek lépteit őrzi a nyírségi homok, a nagydobosi határ. Seres Ernő Szabolcsiak bravúrja Gránátalmások Kinek a nevében? \ 4 Tenni az emberért... Színes szőttesek, rusztikus faragványok, mókás gyermekjátékok, leheletfinom lószőr ékszerek között bámészkodva azt sem tudja a tétova tekintet, mit tüntessen ki különös érdeklődéssel? Mert akarva-nemakarva meg •kell torpannunk egyik-másik tárgy előtt az országos népművészeti kiállításon, a megyei és városi művelődési központ termeiben. Szép, gazdag a népművészeti kiállítás anyaga, s ehhez rögtön hozzá kell tennünk: és benne a szabolcsiak sok-sok tárgya. Soha ennyi megyénkbeli pályázó nem szerepelt még ilyen sikerrel. Már eleve többen jelentkeztek. mint a kétévenként korábban megrendezett pályázatokra és kiállításokra, a minőséget tekintve pedig a tények beszélnek önmagukért. Több, mint kétezer tárgy van a falon, vitrinekben, szobákban, 74 kapott valamilyen díjat, jutalmat, s ebbőil 11-et szabolcsi alkotó készített. Fremeső hullott a szabol- csdkaknak, bravúros az eredmény: három Gránátalma nívódíj, három arany- két ezüst- és három bronzplakett került megyénkbe. Most térül meg az a hatalmas munka, amit a nyíregyházi nép- művészeti stúdió tagjai sok évvel ezelőtt elkezdtek: textilben, fában, fazekasságban és gyermekjáték-készítésben ii nagyszerűt alkottak. Meglepő például a nagy- kállói Tordai János faragott faszobrainak nemes egyszerűsége, tisztasága. A nyíregyházi Dorogi házaspár mesterségbeli tudásáról már korábban is meggyőződhettünk, most inkább azt értékelnénk: kezük alól olyan tanítványok is kikerülnek, akik a legjobb hagyományokat viszik tovább. Puskásné Oláh Júlia, a súdió vezetője a tőle megszokott, legmagasabb színvonalú textíliákkal jelentkezett — ezúttal a szabolcsi keresztszemest dolgozta fel korszerűen. Ök az új gránátalmások. Baraksó Erzsébet — Súlyos baleset után nekem, sajnos, soha nem lehet gyerekem. Ezért is megyek gyakran azokhoz a hetedikesekhez a kisegítő iskolába. Igaz, hogy hivatalosan patronáljuk őket, de annyi örömet ad nekünk is minden találkozás, a gyermekek ragaszkodása, hogy én ezt nem is nevezném társadalmi munkának . . . A gyermek ragaszkodása Többen is osztják Hámor- nyik Andrásáé véleményét a dohányfermentálóban. A vöröskeresztes alapszervezet egyik legrégibb kapcsolata a Szarvas utcai kisegítő iskolásokhoz fűzi ezeket a nőket, férfiakat. Mert ha jön a telefon, hogy elromlott egy vezeték, csöpög a csap, a lakatosok a műszak után odasietnek. S ha nem jön a telefon, de az anyai szívek érzik, hogy a gyerekek szeretnének több időt családi körben tölrendszeresen a gyáriakat. A magas szintű egészségügyi ellátás is befolyásolja a vöröskeresztes aktivisták munkáját. Hat éve, hogy Bene Istvánná raktárkezelőt választották meg titkárnak: — Tulajdonképpen nem teszünk mi rendkívüli dolgokat — fejtegeti a háromgyermekes családanya. — Otthon is törekszünk a tisztaságra, s így itt sem furcsa, hogy a tiszta, rendes környezetért versenyfelhívást adunk ki. Parkosítottunk, bár mondják, hogy ez nem a mi dolgunk. Rászólok a tejbárban pogácsát rugdosó tizenéves kamaszokra, mondhatják: nem rám tartozik. A munkatársakat is lehívjuk az egészségnevelő előadásokra, megszólítom a dohányzó tizenévest — én úgy érzem, közöm van azokhoz a dolgokhoz, amelyek ellenkeznek a józan észszel. Hogy mindez a vöröskeresztes alapszervezetnek is célja, nemcsak természetes f------------------------------------------K onflit láttam — igaz, csak újságfotón, mégis megérintett a nosztalgia. A konfli a „napfény városában”. Szegeden most állt az idegenforgalom szolgálatába. Nekem természetesen erről a volt nyíregyházi konflisok jutottak az eszembe: alig néhány éve még kimentek az állomásra a vendég elé, később már jobbára csak ballagó diákok, különlegességre vágyó, vagy sok év után hazalátogató régi nyíregyháziak vették igénybe szolgálataikat — és egy pap, aki konflival járt a temetésekre. Aztán elbúcsúztattuk az utolsó konflist: ő is feladta a motorizációval szemben. Nem tudom, Szegeden milyen hagyományai vannak a konflisoknak — nem leltem nyomukra az útikönyvben —, de a nyíregyháziak még jó egy évtizede is hozzá tartoztak a „szőke város”-hoz. Mégsem karolták fel őket, sem a város, sem az idegenforgalom. Ügy tűnik, valóban igaz: konflis sem lehet „próféta” a saját városában. Azt hallottam: az utolsó kocsit is más megyei gyűjtő vette meg .. „ Két apróság Mégis megkockáztatom: talán nem volna hiábavaló utánanézni, talán van még hozzáértő, lovat, kocsit szerető ember, talán meg lehetne még menteni egy fogatot. Abban a városban, amely valaha egyebek között konflijáról is nevezetes volt... Nem fogyaszt benzint másik pártfogoltam, a kerékpár sem. Olvasom: Budapesten most kezdenek foglalkozni azzal, hogy mégiscsak jó lenne segíteni az egyre gyarapodó kerékpárbarátokon. Kerékpársávok létesítését fontolgatják. Nyíregyházán lassan öt éve lesz már, hogy két fiatal közlekedési mérnök az Alkotó ifjúság pályázatra kidolgozta a megyeszékhely kerékpárút-hálózatának tervét. Éppen jókor: a nagy- és kiskörút építése közben, a városrendezések idején, amikor alig került volna pluszpénzbe a kerékpárosok „birodalma”. A zóta megépültek az utak, még több lett a— kerékpáros, még nagyobb az autóforgalom — de aról hír azóta sem érkezett, hogy a kerékpárutak ügyét valaki felkarolta volna ... Pedig talán még most is érdemes lenne elővenni egy hivatali íróasztal mélyéről ... M. S. ___________J teni, elhatározzák, hogy kirándulni viszik őket. A véradás, az egészségügyi felvilágosító előadások szervezése, a gyár udvarának és környékének tisztántartása,, egy idős néni évek óta tartó felügyelete — mozaikonként állnak össze a vöröskeresztes alapszervezet hétköznapjai. A mintegy kilencven embert tömörítő alapszervezetben változatos a dolgozók foglalkozási Összetétele. Vannak alapító tagok, mint a technikus Szilágyi Miklósáé, aki 1957 óta tevékenykedik a Vöröskeresztben. Hudáknét, Bacsó- nét említik még az elsők közül. Köxöm van hozzá... Talán nem véletlen, hogy az alapszervezet egészségnevelő munkája sokrétű, hiszen az üzemorvosi ellátás mellett itt belgyógyász, szemész, nőgyógyász és fogorvos látja el egyéni érdek, hát éppen ebben látom a mozgalom nagy- szerűségét. Nem világmegváltó dolgokra vállalkozunk. De igyekszünk változtatni a világon ... Munkatársaink ügyében — Mi például egy légtisztító berendezést vásároltunk, hogy a fermentálóban elviselhető klíma vegye körül az asszonyokat — folytatja Va- lóczki Sándor lakatos csoportvezető. Szemléletté vált, hogy az üzemekben a környezetszépítés, a munka- egészségügy minden területre kiterjedjen. Az emberért tenni a legjobb dolog a világon ... Mondhatjuk, hogy a szocialista brigád, mondhatjuk, hogy a vöröskeresztes alapszervezet nevében tesz- szük ... Tóth Kornélia VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE A LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Filetóth Ferencet, a nyíregyházi gumigyár energiaüzemének vezetőjét, hogy az energia ésszerűbb felhasználásánál: Tud jobbat — Az évek óta folyamatosan emlekedő energiaárak mellett az ember egész egyszerűen rá van kényszerítve, ho'gy keresse, kutassa azokat a területeket' ahol lehetőség van az energiatakarékosságra. Nálunk már évek óta folyik az energiaracionalizálási program, tisztesnek mondható eredményekkel. — Mondana számokat is? — A gyári energiateam az első komolyabb eredményeket 1982-ben mutathatta fel először, ekkor mintegy tizenegymillió forintos energiamegtakarítást értünk el. De ha az energiaárak menet közben nem emelkednek, huszonhárom- millió lett volna ez a szám. — Hogyan sikerült ezt elérni? — Rengeteg munkával. A történet egyébként még 1980-ra nyúlik vissza, ekkor alakult meg a kis csapatunk, s kezdetben úgy gondoltuk, hogy csak az abroncs gyárrészlegre koncentrálunk. Aztán látnunk kellett, ha komolyabb eredményeket akarunk elérni, át kell fognunk a gyár teljes energiarendszerét. Módszeresen feltérképeztünk minden olyan forrást, ahol megszökhet, de megfogható, csökkenthető az energia, s ennek alapján próbáltunk intézkedni. — Minek örülnek a legjobban? — Hogy radikálisan sikerült csökkentenünk a pazarlást, és sikerült megfognunk a hulladékenergiát. Ehhez persze jó néhány technológiai utasítást is át kellett dolgozni, de megérte. Ám a team ehhez kevés lett volna, nagy összefogásra volt szükség. — Mit várnak az idei esztendőtől? — Idei tervünkben 13,8 millió forintos megtakarítást tűztünk ki célul. Bizton állíthatom, ennyi sikerülni fog. — Hol várják a legnagyobb eredményt? — A gőzenergia költségének csökkentésénél. Számításaink ha beválnak, csak itt mintegy tízmillió forintot takaríthatunk meg. Csak az úgynevezett sarjú- gőz hasznosításával — mely eddig jobbára veszendőbe ment — további kétmilliós megtakarításra számíthatunk, ugyanakkor az ehhez szükséges „beruházás” alig kétszázezer forintba került. — A gyárban rengeteg vizet is felhasználnak ... Csak a mezőgazdasági abroncsrészleg óránként ezer köhmétert forgat meg! Ezért is gondoltunk arra, hogy a saját kútjainkat jobban ki kellene használni, például a hét végi tárolással. A tárolási lehetőség egyébként tulajdonképpen már adott, csak az összekötő csövek hiányoznak. — Munkaidőn túl megéri e feladatokon töprengeni? — Ezt mi nem elsősorban pénzért vállaltuk. Ha diny- nyét termelnénk biztosan jobban járnánk. De szakmai önbecsülés is van a világon. Balogh Géza
