Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
1983. július 10. Kelet-Magyaronxág 3 Örök Most már aztán tényleg megálljt!) a természeti értékeink rongálóinak, dézsmálóinak. Július elsején hatályba lépett az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének rendelete. A jövőben a védett területek őrzéséről igazolvánnyal, jelvénnyel, egyenruhával, és szolgálati lőfegyverrel rendelkező őrök fognak gondoskodni. Az őröknek ezentúl a szép szón kívül keményebb és hatásosabb eszközök és módszerek is rendelkezésükre állnak a mindannyiunk érdekében született természet- védelmi szabályok megsértőivel szemben. Mit tehetnek? Igazoltathatnak, bírságolhatnak, megállíthatják azokat a járműveket, amelyekben gyaníthatóan jogszabályellenesen megszerzett növény, illetve állat van, sőt azokat elvehetik, a szabálysértőt előállíthatják. Ezentúl feljelentést tehetnek, valamint a nem megfelelően viselkedőket a természetvédelmi területről eltávolíthatják. A természetvédelmi őröket most készítik fel sokoldalú tevékenységük ellátására. Ősszel állnak munkába. Emellett továbbra is igénylik az önkéntes őrök áldozatkész segítségét. De a legtöbbet mégis mi kirándulók, pihenni vágyók, természetkedvelők tehetjük, ha vigyázunk a természetre, valamint nem hunyunk szemet a kártételek fölött. (Cselényi) KODZSEK Á SZEMSZÁLÜTÓ Mit eszik a kombájnos, avagy a repce az nem puskapor Kombájnok a repcében Szeretem a szabolcsi akácfasorok meghitt hűvösét, de kiváltképpen akkor, ha ott emberek tanyáznak. Olyankor nemcsak a nap hevít, a szó is, hiszen minden alkalommal számomra valami új, újság születik. Most is tudni akarom, miért szólítja Kodzseknek a termelőszövetkezeti elnök az éppen indulni készülő szemszállítót: — Mert ment az a filmsorozat és én rendőr akartam lenni, és hát akkor éppen olyan volt a frizurám. Papp György — ez a becsületes neve — kijelenti: egy cseppet sem sérti a ragadványnév, különben is már megszokta. Egyszer talán az álma, vágya is valóra válik. Hívjam csak én is Kodzseknek. Erre már nincs idő. Dudál is villog is az egyik kombájn, menni kell. Kodzsek tehát megy, fuvarozza a repce magját, amely ömlesztve olyan, mint a puskapor. — De nekünk a repce a puskapornál értékesebb — mondja Bánfalvi András elnök. — 120 hektáron termesztjük, és ha a termelési költséget tekintjük, jobban jövedelmez, mint a búza. A repcéből olaj lesz, — szeretik külföldön — és a hektáronkénti termésátlag most 15 mázsa körül alakul. Ott az akácfasorban, erről az a vélemény: volt már jobb is, de sohase legyen rosszabb a termés. Az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet a nagy gazdaságok közé tartozik. Példázza ezt, hogy erre az évre! 1740 hektár az aratniva- ló. 190 hektár őszi árpából július elejére már csak a tarló maradt. A repcevágás sem tart tovább pár napnál. Nyolc nagy gép arat; Dominátorok, Gigantok és SZK—6-os. — Nincs itt baj a technikai készültséggel, csak a meleg tartson ki mellettünk, és ne törjön, kopjon az alkatrész. Ez a sok óhaj természetesen a főszerelőé. Polgár András traktoros, a T—150- es gép kezelője viszont a már letudott napokról beszél. — Eddig nem volt baj. Egyszer-egyszer előfordult, hogy be kellett segítenem... Látjuk, a kombájnok valóban jól mennek, sima, egyenletes a haladás, pedig a repce vastagabb, szívó- sabb szárú, mint a búza vagy a rozs. Apropó, búza. Győzik-e majd, hiszen most gyors az érés, napokon belül pergésre is lehet számítani. — A pergés, az még odább van. Egyelőre azt érjük el, hogy a nedvesség- tartalom 15—16 százalékra csökkenjen. Akkor nem lesz szükség szárításra. Különben is, a búzához már segítséget is kapunk. A nyíregyházi Béke Termelőszövetkezettel kötöttünk megállapodást, az ő kombájnjaik jönnek majd segíteni. Az újfehértói határ nagy része homok, gyenge termő- képességű. A termésátlagot tekintve most a májusi aszály is rontott. Mégis, mennyi lesz a termés? — Harmincöt mázsára számítunk hektáronként. Ha nincs aszály, 40 mázsa körüli átlaggal aratunk . . . Közeledik az ebédidő. A kombájn után járó gólyák is fészkükre szálltak, etetni a fiókákat, az ember is nyel már, mert húsételre gondol. De hát mit eszik a kombájnos? — Mit enne? — úgy kérdezve mondják, nevetve. — Húst, hússal, az a legjobb. Egyébként nem panaszkodhatunk, a szövőgyárból kapjuk az ételt és jól főznek, az adag is elegendő ... Nem nagy ügy ma már az aratás, tartják, vagy gondolják sokan, hiszen kombájn a kaszás, a marokszedő, meg minden. Ez igaz. Nincs szükség ma már ezer és ezer emberre, hogy magtárba tegye, vigye a ke- nyérnekvalót, az életet. Ám aki arat —-, Üjfehértón félszáz ember —, azoknak bizony helyt kell állni. Tisztelet hát az aratóknak. Seres Ernő A lemeztelenített próbáimba Egy hőn szerető vőlegény kedvéért teljesen levetkőztették a nyíregyházi Nyírfa Aruház kirakatában lévő egyik próbababát. A buzgó fiatalember előbb csak a gipszfigurán feszülő pulóvert akarta megvenni, aztán hirtelen úgy döntött, hogy mindent megvesz: a cipőt, a sálat, sőt a karperecét és az esernyőt is. Azt akarta elérni, hogy menyasszonya a próbababához hasonlitson. Lám, lám, az árut néha nem az eladó adja el, hanem a kirakatrendező. Az a szakember, aki a kereskedelem „hátországában" dolgozik. De mégis divatot diktál, ízlést formál, elad és még sok mindent csinál. A Nyírfa Áruház egyik sikeres kirakatrendezője Spon- ták Zsuzsanna, ö mesélte el a vőlegény esetét. A kirakat- rendezőnek érettségi után két évig kell Budapesten nappali tagozaton tanulni, mégis „csak” szakmunkás bizonyítványt kap és a fizikai dolgozók kategóriájába sorolják Zsuzsa kitűnő érettségi után jelentkezett a kirakatrendezők iskolájába. A mátészalkai gimnázium negyedikesei fur- csálták is a dolgot. Sőt, a gimnázium igazgatója behivatta és megkérdezte: „Jól meggondolta? Nem lenne jobb, ha egyetemre jelentkezne?" Az iskolán tanult egyebek között művészettörténetet, színelméletet, esztétikát, ábrázoló geometriát, gazdaság- politikát és persze kiállítás- rendezést is. Friss szakmunkásbizonyítványával a Mátészalkai ÁFÉSZ-nél helyezkedett el. Bő egy év múlva Kiváló Dolgozó címmel tünteti ték ki, aztán alig telt el pár hónap, jutalomból Moszkvába, Leningrádba mehetett. Gyors sikerét munkájával érte el. Mint a Kraszna Aruház kirakatrendezője háromszor egymás után került dobogós helyre országos kirakatversenyen. öt évvel ezelőtt költözött be Nyíregyházára és azóta rendezi a Nyírfa kirakatait. Új munkahelyén is siker kísérte, megyei versenyeken első helyezéseket ért el. Mert keresi az újat, a blikfango-. sat, ötleteit a megvalósítás előtt megbeszéli kollégáival. Kritikai célzattal is mondja, hogy a Magyar Reklámszövetség nem ad ki célirányos szaklapot, ami a továbbképzést és az önképzést szolgálná. Így járatja és forgatja a német szaklapot, a Das Schaufenstert. A lapon át kitekint a világra, felfogja a divatváltozás előrejelzéseit is. Mert a kirakatrendező nemcsak rendez, hanem elad. A kirakat — harc a vevővért. N. L. Jeltelen... Nem kell igényelni — időben megkapják Alig van nap, hogy ne hallanánk újabb növényvédő szer okozta tragédiákról. A tévedés, a véletlen, a szándékos öngyilkosság szedi áldozatait. Megyénkben és megyén kívül ismertek a hírek, a sztorik, miként itták Nes- café helyett, hogyan darálták mák gyanánt a talajfertőtlenítőt. Egyre több jel figyelmeztet arra: nagyobb rend, több figyelemfelhívás kell. Nem tudom feledni: dr. Bárd Tibor hodászi gyógyszerész doktori értekezésében szinte kiáltóan szól arról, hogy a lakossághoz kerülő méreg — mert méregről van szó! ! — szakszerűtlen tárolódik, jeltelen üvegekben lapul, sokszor hozzá nem értő módon használtatik, ellenőrizhetetlen. Tegyük ehhez azt is, hogy a mérgeket tartalmazó üveg, zacskó sem kiáltja magáról eléggé hangosan: Óvatosan! Sokszor nehezen olvasható, elmosódott, nem mindig jól értelmezhető, kis betűs figyelmeztetések láthatók a göngyölegeken. Ezt valaki vagy elolvassa, vagy sem. Kellene a jól látható és egyértelmű piktogram ide is. Legyen az halálfej csonttal, riasztó színű ábra, amit nem lehet eltéveszteni. Kellene a nagyon Is figyelmeztető használati utasítás, a veszélyt idéző szöveg. Életről van szó! (bürget) Aggódó, egészségünket féltő emberek jöttek össze a szakszervezetek megyei tanácsa elnökségének legutóbbi ülésére. Többnyire közismert gyakran hangoztatott gondokat tártak fél egymás előtt, de számos új és megvalósítható javaslat is elhangzott. Hogy például a tanácsok, a szakszervezetek, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és az úttörőszövetség aktivistái a maguk területén sok hasznosat tesznek környezetünk védelméért, de nem ártana ezt a szerteágazó munkát ösz- szahangolni. Elgondolkodtató javaslat: a Kiváló Vállalat cím odaítélésénél vegyék figyelembe a környezet tisztaságát, a munkahely rendjét. Szinte pénzbe sem kerülő javaslat: a nyíregyházi áruházak bejárata előtt helyezzenek el clgarettacsik-tartó- kat. Arrant arról már hírt adtunk, 1983. július 1-tő'l ismét emelkedik a családi pótlék összege. Ezúttal az egy- és kétgyermekes családokat érinti ez az új rendelkezés, a megyében 48 500 családot. A gyermekekről való társadalmi gondoskodás egyik fontos tényezője a családi pótlék rendszer. Alapvető feladata, hogy az egyes családok közötti — gyermekszámtól függő jövedelemkülönbséget csökkentse. A gyermeknevelés gondjaiból vállal át magára tehát államunk ismét, amikor most közelesen már háromszáz forintot kapnak a gyermek hatéves karáig azok az egygyermekes családok, akik eddig 130 forint jövedelem- pótlékot kaptak. Az egyedülálló egy gyermekesek pedig 490.— Ft helyett 600-at, és akik eddig a kétgyermekük után 980,— Ft-ot kaptak, azok július 1-től már 1200,— Ft A felsorolás természetesen nem teljes. A megyei környezetvédelmi titkár és a szak- szervezeti tisztségviselők a sok javaslat mellett az ígéretes kezdeményezésekről is beszámoltak. Hogy például megyénk élelmiszeripari vállalatai egymás közt, illetve az üzemrészek közt tisztasági versenyt hirdettek. Az akció során elsősorban a munkavédelmi örökre és a vöröskeresztes aktivistákra számítanak, s persze valamennyi tisztaságot és rendet szerető dolgozóra. Az élelmiszeripari vállalatok szociális terve újabban célirányos: az egészség megóvására, a környezet szépítésére is irányul. A de- mecseri keményítőgyárban a szennyvíztisztító rendszer kiépítése most van folyamatban. Újdonságként tehetjük közzé, hogy a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyárcsaládi pótlékra tarthatnak számot. Többen fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy mi a tennivalójuk, kell-e igényelniük a magasabb összegű juttatást? Erről Tassy Jenő, a nyíregyházi társadalombiztosítási igazgatóság vezetője a következőket mondta el: — Senkinek sem kell igényelnie a magasabb összegű juttatást. A nyugdíjasoknak sem. Az üzemi kifizetőhelyeken, valamin,t az igazgatóság családi pótlék osztályán — ahol az adatok birtokában vannak, hiszen tudják, hogy eddig is kinek, milyen ösz- szegű juttatás járt — már a2 átdolgozást végzik. Mikor kapják kézhez a családok az emelt összegű családi pótlékot? — Az üzemi kifizetőhelyeken az augusztusi bérfizetéskor már ezt az összeget kapják a dolgozók, a nyugdíjasak a júliusi nyugellátással együtt, (s. a.) egységében immár környezetvédelmi szakmérnök is dolgozik. A vegyészmérnöki diplomája méHé vállalati segítséggel szerezte meg a második, szakmérnöki diplomát. Megszerzett tudásának igencsak közbaszna van a gyárban és környékén. A szakmérnök részvételével vizsgálták a Lónyai-csatomát, az ő véleményével, javaslataival készült el az az anyag, amely a gyáregységben keletkezett mérgező hulladékok nyilvántartását és tárolását szabályozza. Az említett elnökségi ülésen résztvevő egyik szakember megbízható számadatokkal igazolta, hogy az utóbbi évtizedben csökkent a sóstói parkerdő területe. A szükséges meliorációs (földjavító) munkálatok során szükségtelenül, indokolatlanul tüntetnek el fasorokat a föld színéről. Többen helyesen hangsúlyozták, hogy a bírság nem cél, csak eszköz. A megtorlás és a megelőzés eszköze. Nem a bírság befizetését igazoló csekkre van szükség, hanem tiszta, emberi környezetre. Az „emberin” a hangsúly. (nábrádi) Könyörtelenül — a környezetért VANNAK, AKIK KRITIZÁLNÁK, VANNAK, AKIK SIRÁNKOZNAK, DE LEGTÖBBEN TENNI AKARNAK. Ezért kérdeztük Bódi Kálmánt, az Öntödei Vállalat kisvárdai gyárának műszaki osztályvezetőjét abban a gyárban, ahol sok az anyagfelhasználás : Tud jobbat — Most nem sokat, mert ahhoz pénz kellene. Van egy beruházási programunk, 300 millió forintba kerülne, s akkor a nálunk gyártott radiátorok is közelítenének a világszínvonalhoz. — Akkor most nincs mit tenni? ■ — Dehogynem. Hiszen gyárunkban évente 25 ezer ' tonna anyagot használunk fel, ebből 15 ezer megy a radiátorok gyártására. Ha a technológiai és a munkafegyelmet megtartjuk, akkor jelentős lehet a megtakarításunk. Ráadásul tudni kell, hogy a radiátort négyzetméterre fizetik, tehát minél kevesebb anyagot használunk fel, annál jobban megéri a gyárnak. — Kudarc? — Az is van, ha arra gondolok, hogy az egy éve üzembe helyezett forrószeles kúsolókemencék nem hozták a várt teljesítményt. Pedig ezektől a minőség szempontjából is igen sokat vártunk. Történtek ugyan intézkedések, azonban attól többet nem várunk, mint hogy az eredetileg garantált értéket megközelítsék. — Mint a műszaki osztály vezetője nem kerül ellentétbe, ha a termelésről ilyeneket mond? — Az is eredmény, ha mindenki elismeri a valós helyzetet. Csakis ennek ismeretében lehet változtatni, sokkal jobban megbecsülni minden kiló anyagot. Bár nálunk nem megy kár- ha a selejt öntvény sem, viszont felesleges volt a munka vele, ami pénzbe kerül. — És a többi terméknél? — A különböző satuk gyártását évtizedek óta végzi gyárunk. Ezeknél négy-öt éve vezettünk be egy új gyártmánycsaládot. Jóval kisebb súlyban és kevesebb munkaráfordítással készülnek az új satuk. Ennek a haszna könnyen mérhető. — Mit spórolnak az exportra kerülő gyártmányoknál? — Előírt méretnél, súlynál az anyagból nem lehet spóroLni, viszont sokat lehet tenni a megfelelő minőségért. Nekünk az az eredmény, hogy a tőkés partner elégedett a gyártmányainkkal, újra rendel tőlünk. — A kisvárdai öntödéről mindig úgy adunk hirt, hogy törekednek a megújulásra, de mégis elavult körülmények között dolgoznak. Ez a sorsuk? — A rekonstrukciós elképzeléseink nem vágyálmok. Most is reménykedünk abban, hogy egyszer megvalósulnak a már elkészült tervek és akkor mi is 10—15 százalékkal kevesebb anyagot használhatunk fel például a radiátorok gyártásánál. Dörömbölnek a vevők, hogy nincs radiátor, így nincs gondunka termelés kilátásaival. Lányi Botold
