Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. július 10. Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség látogat a Szovjetnnióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és Minisztertanácsa meghívására Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével július második felében magyar párt- és kormányküldöttség tesz hivatalos, baráti látogatást a Szovjetunióban. Hazánkba érkezik a francia miniszterelnök A HÉT - CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó Moszkvában — Többszöri halasztás után befejeződik a világkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó UNCTAD-ülésszak Belgrád- ban — A francia külügyminiszter Szíriában KEDD: Ellentmondó jelentések a palesztin belviszályról — Heves harcok Csádban, a Habré-kormány Franciaországtól és Zaire-tól, Gukkuni Veddei ellenkormánya Líbiától kér segítséget SZERDA: Jaruzelski köszöntése 60. születésnapján — Shultz amerikai külügyminiszter eredménytelenül tárgyal Da- maszkuszban — A görög miniszterelnök madridi útja CSÜTÖRTÖK: Amerikai kongresszusi küldöttség Moszkvában — Mitterrand és Marchais találkozója — A bécsi haderőcsökkentési értekezlet ülése — Merényletkísérlet a libanoni kormányfő ellen PÉNTEK: Plenáris ülés á madridi Európa-találkozón — A közös piaci tízek külügy- és pénzügyminisztereinek rendkívüli tanácskozáása — Feszültség Párizs és Teherán között a gépeltérítés ügyében SZOMBAT: Nyugtalanság és összecsapások Cisz-Jordániában — Stone, amerikai különmegbízott a közép-amerikai térségben tárgyal Argentínában mintegy húszezer fiatal tüntetett a törvényhozás épülete előtt a békéért és a demokráciáért, a kormányzat megújításáért. O Mi a jelentősége a szovjet—nyugatnémet csúcs- találkozónak? Az enyhülés időszakának csúcstalálkozóit rendszerint a széles körű együttműködés tervei, fontos szerződések jelezték. A moszkvai szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozótól aligha remélhetett bárki látványos eredményeket, hiszen Helmut Kohl kormánya határozottan elkötelezte magát az Egyesült Államok rakétatelepítési tervei mellett s ezzel eleve korlátozta saját mozgásterét. A moszkvai eszmecsere természetesen nem hozott alapvető változásokat az egymástól eltérő, az egymással ütköző álláspontokiban. Mégis hasznosnak bizonyult, hiszen módot nyújtott az első kézből származó, hiteles tájékozódásira. Az SZKP főtitkára, a szovjet államfő joggal mutatott rá, -hogy a telepítés kihívása az Atlanti Szövetség részéről nem önmaga gyengítésére, hanem az egyensúlyi állapot fenntartására ösztönzi majd a Szovjetuniót s ezért logikusan megtesz minden szükséges ellenintézkedést védelmének, biztonságának szavatolására. A sokat emlegetett stratégiai egyensúlyt tehát nem lehet megbontani, de ha a NATO részéről a fegyverkezési hajsza új fordulóját erőltetik, akkor ez az egyensúly a korábbiaknál magasabb szinten, magyarul: költségesebb és bonyolultabb módon, több terheléssel valósul meg. Miért ne lehetne mindezt elkerülni — ez volt a szetvjet fél vissza-visszatérő kulcskérdése s Moszkvában ismét aláhúzták, jóllehet jócskán benne járunk a „rakéták évében”, van még idő és lehetőség a megállapodásra. Ehhez egy dolog szükséges: becsületes, konstruktív megközelítés mindkét oldalról, a kölcsönös biztonsági érdekek figyelembe vétele. Sajnos, ez az, ami hiányzik a NATO s mindenekelőtt a telepítést erőszakoló Egyesült Államok oldaláról. A régi bölcsesség szerint utólag könnyű okosnak lenni. A moszkvai csúcstalálkozón, ha szorít is az idő, mégis időben hangozhattak el a józanságra, realizmusra hívó szavak. O Miért látszik közelinek a madridi találkozó sikeres befejezése? Holnap lép harmincadik hónapjába az a tanácskozás, amelyet a Helsinki-záródokumentumot aláírt 35 európai és észak-amecemberében előterjesztette RM—39. számú dokumentumát. (Ez volt a 39. javaslat a madridi találkozón, amelynek spanyol nyelvű rövidítésé az RM.) Mindez hasznos tárgyalási alapul szolgált és csaknem másfél esztendős újabb vitaszakasz után, a nyolcak módosított formában újra asztalra tették az RM— 39-et, most már a különböző ellenvéleményeket is figyelembe véve. A szocialista országok ugyan nem értettek egyet minden meg'fogalma- zással, de a találkozó sikere érdekében elfogadták ezt a javaslatcsomagot — több NA- TO-ország azonban ismételten nehézségeket támasztott. Végül a házigazda Spanyolország lépett szorítóba, s június közepén további finomításokkal próbált egy általánosan elfogadható záródokumentumot indítványozni. Ennek nyomán új tárgyalások kezdődtek, s minden jel szerint közel járnak a megállapodáshoz. A nyolcak egyike, Jugoszlávia azt javasolta, hogy július 18—20 között, a külügyminiszterek részvételével fejezzék be a tanácskozást. Remélhetőleg így történik majd. O Mit végzett Shultz Da- maszkuszban? A Közel-Keleten igazán nem ritkák a váratlan menetrend- változások. Ez történt a héten is, amikor az ázsiai körutat tevő Shultz amerikai külügyminiszter utasítást kapott a Fehér Háztól, hogy a tervbe vett hazautazás helyett látogasson a közel-keleti térségbe. Ronald Reagan amerikai elnök Los Angelesben, a tanítók szövet; ségének gyűlésén érzékeltette, hogy esetleg indul a következő elnökválasztáson is. A szokott városnevek (Ríjad, Bejrut, Jeruzsálem) mellett a legnagyobb érdeklődés a damaszkuszi megállót, s az Asszad elnökkel folytatott ötórás tárgyalásokat kísérte. Közismert tény ugyanis, hogy a libanoni különalku után alaposan lehűltek a két ország kapcsolatai, és sem Habib, sem Draper nem volt kívánatos tárgyalópartner a Szíriái fővárosban. Áttörést azonban Shultz útja sem eredményezhetett, sőt az amerikai sajtó — a finomabb hivatalos megfogalmazások ellenében — -az üres kézzel távozó külügyminiszterről ír. Az eredménytelenség oka. hogy Washington eltekintett a „nothing for nothing” (szó szerint: semmit semmiért, de értelemszerűen valamit valamiért) elvétől. Legfeljebb azt ajánlhatta Szíriának, hogy hagyja jóvá a hármas különszerződést, cserébe viszont feltétel nélküli csapatkivonást kívánt Damaszkusztól. Szíria ezt nem fogadhatta el, mert ha beleegyezik, egyenlőségjelet tesz az érvényes arabközi megállapodások alapján Libanonban tartózkodó szíriai, valamint a behatolt izraeli csapatok között; kedvezőtlenebb biztonsági helyzetbe hozza magát, hiszen egy esetleges általános kivonulás után is maradna izraeli, s különösképpen amerikai katonai jelenlét Libanonban: végül, de nem utolsósorban nem esik szó az Izrael által bekebelezett szíriai területről, a Golan-fenn-- síkról. Ismét győzött Wimbledonban John McEnroe: a döntőben 6:2, 6:2, 6:2 arányban verte az új-zé- landi Chris Lewist. Képünkön: a győztes és a kupa. Szíriának, mint gyakorlatilag az egyetlen arab fontállamnak helyzete kétségkívül javult az utóbbi hetekben. Védelmi képességei, a Szovjetunió közreműködésével, erősödtek; a Libanonban tartózkodó szíriai csapatok diplomáciai adut jelentenek; a palesztin mozgalom belviszályának egyik következménye, hogy a PFSZ kapcsolatai minden bizonnyal szorosabbak lesznek. Ugyanakkor fokozódik a Szíriára gyakorolt nyomás is — az izraeli csapatösszevonásoktól a jobboldali arab rendszerek által gyakorolt pénzügyi megszorításokig. Amikor, a sikertelenség ellenére, Shultz nem vetette el egy újabb jövőbeni damaszkuszi utazás tervét, ez is mutatja, hogy nem ért véget a közel-keleti játszma legújabb szakasza . . Réti Ervin Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására Pierre Mauroy, a Francia Köztársaság miniszterelnöke július 10-én, vasárnap hivatalos látogatásra Magyar- országra érkezik. ★ PIERRE MAUROY Pierre Mauroy, a Francia Köztársaság miniszterelnöke 1928-ban született az észak-franciaországi Car- tignies-ban. Apja tanító volt. Tizenhat éves korában csatlakozott az ifjú szocialistákhoz. 1950-ben megválasztották a mozgalom országos titkárának. 1950— 1955 között történelmet és földrajzot tanított a párizsi elővárosokban. 1951-ben megalakította a Leo Lag- rango klubok országos szövetségét, mely az egyik legnépszerűbb népi ismeretterjesztő szerv Franciaországban. ÉLETRAJZA A pedagógusok szakszervezetének tagja lett, majd a szakoktatók szakszervezetének főtitkára volt 1955- től 1959-ig, 1963-ban az SFIO (a Francia Szocialista Párt) igazgatótanácsa és politikai bizottsága tagjának választották. 1965 és 1971 között a szocialista és demokratikus baloldalnak egyik fő szervezője. Tevékenysége nagy részét annak szentelte, hogy előkészítse az epinay-i kongresszust, amelynek során Francois Mitterrand-t választották a szocialista párt qlére. 1973-ban Lille képviselőjévé és polgármesterévé választották. 1974-ben Nord- Pas-De-Calais regionális tanácsának elnöke lett. 1974- ben a szocialisták országos értekezletének egyik fő kezdeményezője volt. 1977-ben a baloldali szövetségbe tömörült tanácstagok újból Lille város polgármesterévé választották, majd 1983-ban ismét elnyerte ezt a tisztet. 1971—1979-ig a szocialista párt országos titkárságának koordinációs feladatait látta el. Pierre Mauroy-t a metz-i kongresszuson a párt végrehajtó bizottsága tagjává választották. E tisztségét 1981. májusáig, miniszterelnöki kinevezéséig megőrizte. És ha beigazolódnak a vádak?... Reagan amerikai elnök pénteken figyelmeztette munkatársait és a sajkát, hagy ha beigazolódnak a Carter-pa- piirok felhasználásával kapcsolatos vádak, a felelősöket maneszti kormányából. Reagan először délelőtt lepte meg a fehér házi slábot váratlan megjelenésével. Arra kérte minden munkatársát, s a kormány jelenlévő tagjait, hogy „a legteljesebb mértékben működjenek együtt az FBI-vel” és minden rendelkezésükre álló anyagot és értesülést szolgáltassanak ki. Múlt heti sajtóértekezletén Reagan meglehetősen fölényesen beszélt az egész ügyről, s abban csak a demokrata párt választási trükkjét volt hajlandó észrevenni. Most az egymást követő kínos leleplezések hatására erőfeszítéseket tesz a lavina megelőzésére. A Fehér Ház sajtószóvivője a hét második felében minden alkalmat kihasznált annak aláhúzására, milyen nagy fontosságot tulajdonít Reagan az ügy tisztázásának, s háromszor közölte: az elnök maga is kész kihallgatáson válaszolni az FBI-nyo- mozók kérdéseire, ha ez szükségesnek mutatkozik Pénteken Reagan ezt tanácsadói előtt is megerősítette. Késő délután, mielőtt Camp Davidbe távozott volna, Reagan újságíróknak azt mondta, hogy szükség esetén meneszt a magas állású hivatalos személyiségeket is. Annak valószínűségét, hogy a Reagan-kampány irányító csoportja különféle 'utakon kémkedett 1980-ban a Fehér Ház ellen, egyre több bizonyíték támasztja alá. A törvényhozási vizsgálatot folytató kongresszusi albizottság maga is nyomozókat fogad annak kiderítésére, kik szolgáltatták ki Reaganéknak a Fehér Ház választási kampányterveit és -okmányait. Albosta képviselő, az albizottság vezetője újabb leveleket küldött magas állami hivatalnokoknak, amelyekben arra szólítja fel őket, hogy közöljék, volt-e szerepük a Carter-féle .papírok megszerzésében és felhasználásában. A címzettek ezúttal Edwin Meese és Michael Deaver — Reagan két legközelebbi tanácsadója. Az elnök közvetlen munkatársai most már szinte kivétel nélkül gyanúba keveredtek. _ Pénteken este vált ismere- tesssé, hogy a kaliforniai Stanford egyetem mellett működő Hoover intézet archívumából, ahol az 1980-as választási kampány papírjait őrzik, jórészt feldolgozatlanul, újabb okmányok kerültek elő, amelyek ugyanazt bizonyítják: Reagan kampányszerve- zete 1980-ban rendszeresen hozzájutott a Fehér Ház, a nemzebiztonsági tanács és más állami hivatalok okmányaihoz. 1 Nylkolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök fogadta a Moszkvában hivatalos láto- f gatáson lévő Helmut Kohlt, az NSZK kancellárját és Hans-Dietrich Genscher kül- I ügyminisztert. A hét három kérdése rikai ország képviselői folytatnak Madridban. A madridi konferencián kezdettől fogva két vélemény csatázott egymással. A szocialista országok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy tovább kell vinni az európai biztonsági folyamatot, s a következő láncszem egy olyan kontinentális konferencia lehetne, amely a katonai enyhülés, a leszerelés, a bizalom- erősítő indítványok kérdéseivel foglalkozik. A NATO-ha- talmak valamiféle „elszámoltatást” akartak végrehajtani, először az emberi jogok ürügyén próbálták támadni a szocialista országokat, utána a lengyel kibontakozást igyekeztek gátolni. Már-már úgy tűnt, hogy a találkozó zátonyra futott, amikor nyolc semleges és el nem kötelezett állam 1981 de
