Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
2 Kelet-Magjarország 1983. július 10. Szieszta Az élet megy tovább és mi ülünk a kispadon. A város olvad a 30 fokos, júliusi kánikulában és az ember eped a fák árnyékáért, a hideg italért, avagy a jeges fagylaltért! Van ez is, az is. Főként a fagylalt jó Nyíregyházán, a sétálóutca fapados kényelmében. Ez a fagylalt azért is finom és üdítő, mert élvezetéhez hozzátartozik a nyüzsgő, a mindig változó élet, a városi forgalom. Látni is jó. Ez az igazi szieszta, (s) Háziasszony a trapézon A lélegzetét is visszafojtja a közönség. Jó tíz méter magasan, közvetlenül a kuipola alatt száll, repül, egyensúlyoz az artista. A csillogó flitterek, gyöngyök törékeny testet emelnek az érdeklődés középpontjába, míg végül tust húz a zenekar és a néző megkönnyebbülten veszi tudomásul, a lengő trapézon azt látta, amit a cirkusz művésze meg akart mutatni neki ma este. Mária Lázár Au- gusztin gyakorlott mozdulattal csúszik le a kötélen. A {elcsattanó taps férjét és a trió harmadik tagját is köszönti. Nyíregyházán néhány napig vendégeskedett a Hungária Cirkusz, s tagjai New York és Moszkva, Tokió és Peking után megyénkben léptek közönség elé. — Ű, én már emlékezetem óta a cirkuszban élek — mondja Mária. — Már a nagyanyám is artista volt. s a szüleim is a trapézon keresték kenyerüket. Négyéves lehettem, amikor először felleúsztam a rúdra. Ha játszottam a babáimmal, azok is akrobaták, artisták, bohócok voltak. Mind az öt testvérem a manézzsal jegyezte el magát. Mária szülei már nyugdíjasok, de Nyíregyházára is elkísérték lányukat. Az előadás alatt ugyanúgy izgultak, mint más szülő tenné, de ha gyakorol a porondon, szakmai kritikájuk nem marad eL Nem véletlen, hogy Mária a férjét is a cirkuszban találta meg, s most egy másik artistával hármasban .mutattak be nagyszerű produkciót. Mária, ha kell, zsonglőr, ha kell, artista, ha kell, rúdon egyensúlyoz. A manézs, az állatketrecek, a sátorváros világában üde .színfolt a lakókocsijuk. Esztétikus berendezés, teljes összkomfort a füves-földes porond tőszomszédságában. A ■szobában tásfcavarrógép, a beépített konyha nap mint nap a szakáosművészet színhelye. — Ez igazán természetes. Délelőtt gyakorolunk 2—3 órát, de szívesebben esszük az én főztömet, mint a konyháét. Gyakran járok a piacra, a boltokba, s naponta főzök. Szeretjük a magyaros ízeket, de szívesen készítem a savanykás román leveseket. Ebből csak igen keveset ehetek, hiszen a mérleg kegyetlen : az 52 kilót muszáj tartanom. Kávét csak igen mértékletesen iszom, mert remegnék tőle a trapézon. A lámpák fénye, mint megannyi drágakőre, hull a parányi estélyi ruhára. Legalább harmincat varrt már saját kezűleg, valamennyit ő tervezi. A csdllogó-villogó kosztümök fantáziadús képzeletről és a cirkuszművészet iránti alázatról tanúsíkodnak. A divattal itt is lépést kell tartaná, most a legtöbb fellépő ruháját mélyebben kivágja. Világjáró útjain megtanult angolul, spanyolul, olaszul, a románt és a magyart anyanyelvi fokon beszéli. — Keresem az izgalmat az életben. Minden fellépés más, de akármilyen nemzetiségű közönség ül a nézőtéren, ha megszólal a zene, én egy másik világba lépek, ahol kizárólag a produkció számít. Megértem a családunk titkát: életünk elválaszthatatlan a trapéztól. Tust húz a zenekar. A nézőtér kiürül. A csillogó ruhák helyett tomadreszt húznak a művészek. Este fél tíz múlt. A porondon új számot gyakorolnak. Tóth Kornélia Fiktiv albérlet, hamis adatok Hz ügyeskedők ráfizetnek Lakásügy! visszaélések Az 1982. évi városi tanácsi rendelet szerint Nyíregyházán azok az igénylők kaphatnak lakást, akiknek igényjogát — jövedelmi és vagyoni helyzetük alapján — elismerik. A kialakított pontozási rendszer szerint minden évben a legmagasabb pontot elérők kerülnek a lakáshoz jut- tatandők névjegyzékére. JOGTALAN BEKÖLTÖZŐK A lakásra várók közül mégis sokan illegális úton — a lakásügyi jogszabályok kijátszásával — próbálnak soron kívül lakáshoz jutni. Egyik formája ennek, amikor megüresedett lakásokat feltörnek és beköltöznek. — Ezek általában a csökkentett lakbérövezetben levő lakásoknál történnek meg gyakrabban. A város belterületén, összkomfortos lakásoknál ritkábban, az utóbbi nyolc évben két ilyen eset fordult elő — említette Kovács Mihály, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője. — Most legutóbb az egyik Etel közi három- szobás lakást foglalta el önkényesen egy Napkorról beköltöző család. Az ottani házukat több testvér megörökölte, s el akarták adni. A benne lakó család úgy gondolta, hogy e körülményekre való tekintettel megkaphatják a háromszobás lakást. Lakossági bejelentés alapján kiköltöztettük a lakásból az önkényes beköltözőt. — Többször hivatkoznak arra az önkényes beköltözők — folytatja az osztályvezető —, hogy elismert lakásigényük van. A jogszabály ennek méltánylására nem ad lehetőséget. A kiköltözést elrendelő határozat azonnal végrehajtható, mégpedig úgy, hogy semmiféle szükséglakást nem kell a tanácsnak adnia, hanem az előző lakásába karhatalommal visz- sza kell költöztetnünk. A leiépéses lakásáátadás is egyik formája az ügyeskedésnek. Amikor is fiktív albérleti szerződést köt a bérbe adó és a bérbe vevő, hogy több tíz ezer forintért több évi „albérletbe” veszi a teljes lakást az odaköltöző, s ezzel egy- időben a bérbe adó elhagyja a lakást. Ezek a szerződések — legyenek azok szakszerűen, vagy szakszerűtlenül elkészítve — alaptalanok, mert a rendelet szerint a szobák 50 %-a adható albérletbe, az egyszobás lakások esetében tehát már eleve szabálytalan az ilyen szerződés. ODA A LELÉPÉS — Üjabban minden két éven túli lakáselhagyást be kell jelenteni a lakásügy hatóságnak, meg kell indokolni azt. így a jogcím nélküli lakáshasználatra fény derül. Ebben az esetben az előző bérlőtől visszavesszük a lakást, az új lakót pedig — mint rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználót — kötelezzük — bírságolással is — a lakás elhagyására .Rosszul jár tehát mind a két fél — összegez az igazgatási osztály vezetője —, a lelépési összeget az állam javára elvonjuk, tehát se lakás, se pénz. Rosszul sikerült üzlet volt az is, amikor egy kétszobás tanácsi bérlakás tulajdonosával lakást cserélt egy tanyatulajdonos, aki a tanyáját és egyéb ingóságait adta a jó üzletnek remélt cseréhez. Csakhogy a tanyára költöző személy egy idő után gondolt egyet — amikor a pénze elfogyott —, hogy visszaköltözik az egykori lakása egyik szobájába. így kezdődött a perpatvar, s az ügy a városi tanács igazgatási osztályán végződött. Egy másik eset: Nagyhalászba költözött egy család, és tanácsi lakásukat — pénzért — átadták. Majd a nagyhalászi telektől is megszabadultak, és újra vissza akartak jönni Nyíregyházára, de nem volt lakás. Ekkor fogtak a levelezésbe, különböző fórumokon sírták el, hogy hiába nagy- családosok, nem kapnak lakást Nyíregyházán. Persze üzelmeiket elhallgatták. Márta, a ■űvészjelilt Szinte véletlenül ismerkedtünk össze verseny előtt, a folyosón, ahol fel-alá járkált, se több, se kevesebb izgatottsággal, mint a többiek. Feltűnt magabiztossága, felnőttessége, s a mindezeken átütő, ragyogó gyermeki bája. Jó hangulatban, kiváló technikai felkészültséggel játszott, fölényesen, elegánsan. Tökéletesen sikerült a versenydarab kiválasztása, Ko- csár Miklós: 15 kis zongora- darabjából az első hét. Ezt a szerző Szokolay Sándor fiának, Balázsnak írta — 1—2 soros kis etűdök. A mű és Gödény Márta 10 éves kislány egymásra találtak a színpadon .. . Kialudtak a fények a nagyteremben és a közöség lélegzetvisszafogva figyelt, amint a színpadra vetett reflektor fényében megjelent egy pici lány. Nem jött, szinte repült be a zongorához, hiszen elsőként ő játszhatott az országos zongoraverseny gálaműsorán. A széken csavarni kellett, hogy a kislány lába leérjen a földre. Könnyedén játszott, felszabadultan, túl minden versenydrukkon, immár a zsűri különdíjával tarsolyában ... A zsűri tagjai közül bővebben Antal Imrével és Tusa Erzsébet zongoraművésszel beszélgettünk. Mindketten nagyon örültek, hogy eljöttek, mert néhány tehetséget sikerült a nyíregyházi országos zongoraversenyen fölfedezni, akikből akár nagy művész is lehet. Boldog és büszke volt Márta tanárnője, Rábai Júlia. Tőle tudtuk meg, hogy Mártának viszonylag szerény a zenei előképzettsége, hiszen csak két éve kezdett rendszeresen gyakorolni. A versenyre készülve időnként átjárt Debrecenbe is, ahol a szaki mai felügyeletet Helyes Erzsébet látta el. Holl István Jászai-díjas színművész elköszönt. Vagy félszázan gyűltek össze néhány napja a megyei könyvtár előadótermében, hogy meghallgassák önálló estjét, gyönyörű szövegekből szőtt vallomását, hogy a verseket, prózákat, a Holl által megzenésített műveket raktározzák el agyukban, szívükben. Aki most beült a terembe, aki látta színpadon tanúsíthatja: kiváló tehetségű komédiás távozott a városból, a Móricz Zsigmond Színházból. Többet volt beteg, mint A SPEKULÁNS A visszaélések sorába tartoznak azok az esetek is, amikor valaki a vagyoni helyzetét és valós lakáskörülményeit titkolja el — hallottuk az igazgatási osztály vezetőjétől. — Például azt jelentik be, hogy családtagok az egyik szülőnél és közben a másik szülőnél jó körülmények között laknak. A kiutalt lakásra tehát nemigen van szükségük, de elfogadják, és azonnal megpróbálják eladni. Ez előbb-utóbb a lakásügyi hatóság tudomására jut, — Ilyen esetben a vevőkijelölési határozatot visszavonjuk és az OTP is felbontja a szerződést. Erre is volt már példa: az ügy a bíróságra került és a megyei bíróság is jóváhagyta a határozatunkat és visszavettük a lakást, és olyannak adtuk, aki valóban ráutalt, valóban igényjogosult. Az esetek bizonyítják: nem mindig gyorsabb a gyorsabbnak látszó út. Az ügyeskedők ráfizetnek. Kovács Mihály, a Nyíregyházi Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője a tanulságokat így összegezte: — Inkább egy-két évvel várjanak többet az igénylők, mintsem hogy idegeket megviselő eljárásoknak tegyék ki magukat. Köszönettel tartozunk a város lakosságának, hogy bejelentéseikkel nem egy lakásügyi visszaélésre hívták már fel a figyelmünket. A házfelügyelőknek lenne elsősorban a kötelességük, hogy a gyanús lakásügyi dolgokat jelezzék, de inkább elnéznek fölöttük, sajnos nem állnak még a hivatásuk magaslatán. Soltész Ágnes Három hónap telt el a verseny óta, s most, pár napja érkezett a hír: Gödény Márta sikeresen felvételizett a Zeneakadémián a szeptembertől kezdődő tanévre. Az ötödik osztályban előkészítős lesz, s tanítását az a Mát hé Miklósáé egyetemi tanár vállalta el, akinek korábban például Kocsis Zoltán is volt növendéke. Márta a verseny idejére „kinőtte” az otthoni pianínót, most, úgy tűnik, kinőtte _ a várost is. Szüleinek, a főor- vosnő-energetikus házaspárnak most az adja a legnagyobb feladatot, hogyan oldható meg minél gyorsabban a fővárosba költözés, hiszen innen nem járhat Márta iskolába. Elindult tehát ismét egy ígéretes tehetség. Tusa Erzsébet zongoraművész szavai jutnak eszünkbe *— ezt afféle tanácsként mondta itt, Nyíregyházán: nagyon kell vigyázni rájuk, mert a kudarcot sokan elviselik, de a sikert elviselni'nehezebb! egészséges. Volt olyan fél év, hogy színpadra sem lépett. Mégis, amikor játszott, elég volt egy pillanat, hogy megteljen vele a játéktér. Még háttal állva, még némán is ott voltt figyelni kellett rá, csakis rá kellett figyelni. Azt mondta, azt ígérte: visszajön még Nyíregyházára. Úgy készültem: kritikát írok egy előadásról. Ez lett belőle, mert ha valaki névsorolvasást tartana a nyíregyházi színházalapítók lajstromáról, sok hiányzót pipálhatna ki. De elsőként őt hiányolná. A színészt, aki ha színpadra lépett, nem megjelenített, de jelen volt. Nem vagyok ítész, de le merem írni: szegényebbek lettünk. És ellentételként sovány a vigasz, hogy csak mi lettünk szegényebbek, s nem a magyar színművészet A nehezen összeszedett hét krajcárból a legfényesebb gurult el. (speidl) Heti bosszúságunk Funkció Cukrász ismerősöm dicsekedett vele nemrég, hogy nagy vállalkozásba kezd: nyit egy kis cukrászdát, azt a fagylaltot kóstoljam majd meg, amit ő készít. Örültem neki, már csak azért is, mert nem árt sem az állami, sem a szövetkezeti szektornak a konkurrencia, aztán még jobban megörültem, amikor sokfelől hallottam: nincs még olyan jó ízű fagylalt a megyében. Természetesen gratulációval kezdtem, amikor újból összefutottunk, de ahelyett, hogy megörült volna az elismerésnek, panaszkodni kezdett, öt bizony nem elégíti ki ez az öt-hat féle fagylalt, frissen sült rétessel is szeretne kedveskedni egyre népesedő törzsvendégeinek, de nem kapott rá engedélyt, mert külön helyiség kellene a meggymagvaláshoz, meg a tú- róvaní házashoz és természetesen a fagylaltkavaráshoz, neki pedig se annyi helye, se any- nyi pénze nincs, hogy ennyi helységet kialakítson magának. Nem tudtam hirtelen válaszolni sem, mert ugye előbb át kellett gondolnom, milyen veszélyekkel is járhat a túró meg a meggy közelsége a fagylaltra nézve. Nem volt hiábavaló a töprengésem, mert abból még nem is származhatna nagy baj, ha a túróra szánt vanília beleszóródna a fagylalt masszájába, de a meggymagot nem lehet kiszúrni, hogy ne pattogjon. A napokban végképp meggyőződtem a rétessütést megakadá- lyozók igazáról. Egy gyermekélelmezésről készített vizsgálati anyagban olvastam, hogy két iskola konyháján a tisztaság megfelelő volt, egy helyiséget azonban három funkcióban is használnak, ami elfogadhatatlan. Hozzám kérem szépen már ma jöhetnek vizsgálatot tartani. A konyhában csak főzni fogok, a zöldséget a szobában pucolom, a húst az erkélyen sütöm, az ebédet pedig valószínű a fürdőszobában tálalom. B. J. Mellesleg Mimikái képességünk — mint ezt egy friss tudományos értekezésből megtudhattuk — már kora gyermekkorunkban kifejlődik. Aki nem olvasta volna, annak most elárulom: kimutatták, hogy a kisbabáknak már 12—21 napos korukban is vannak mimikái képességeik. Kiderült az is, hogy a csecsemők 36 órával a születésük után utánozni tudnak arckifejezéseket. Egész pontosan: utánozni tudják a felnőttek, örömöt, szomorúságot és meglepetést kifejező arcát. Hát erre mondják azt, hogy nem lehet elég korán kezdeni... Eddig is gyakorta tapasztalhattuk egyik-másik sorstársunk rendkívüli utánozó képességét, bár Ők nem a Ki mit tud? vetélkedőjén vívnak közelharcot a döntőbe kerülésért. Ok a mindennapi életben, gyakran észrevétlenül bizonygatják, hogy valójában mit is tudnak. Tudnak például menetrendszerűen — siránkozni. Tessenek elhinni, nem könnyű dolog ez. Van például ismerősöm, akinek úgy összejöttek a családi dolgai, hogy ha elmondaná, az érzékenyebb lelküek könnyezni kezdenének. ö azonban nem tudja sajnáltatni magát, valahogy eltitkolja a könnyeit. Mások viszont tudnak olyankor is hahotázni, amikor pedig éppen az ellenkezőjére volna okuk. Megtörtént már, hogy a gyáregység kitüntetését bizonyító okmányon jórészt még meg sem száradt a tinta, amikor leváltották a részleg vezetőjét. Nyilvánvaló, ő már akkor is tudta ezt a szomorú véget, amikor szépen csengő szavakkal fogalmazta a pohárköszöntőt és ropta a táncot az ünnepségen. Vannak aztán, akik szünet nélkül — meglepődnek. Meglepődnek, ha pénztárzáráskor hiányzik a napi bevételből vagy háromezer; pedig ők pontosan számoltak! Meglepődnek azok is, akiket az ABC-ben az irodába invitálnak, egy kis sztriptízre, mivelhogy véletlenül a szatyor helyett az ing alá került egy és más. Meglepetést színlelnek továbbá, akikkel a prof a vizsgán közli, hogy jelölt úr, ez egyenlő a nullával. Ez a tapintatlan kijelentés nagyon váratlanul éri őket, pedig ők foglalkoztak az anyaggal, még az összeragadt oldalakat is felvágták késsel. Mellesleg azt is mondja az idézett értekezés, hogy a csecsemők mimikái képessége annak a jele, hogy az ember már röviddel a születése után fel tudja fogni a látási ingereket. Ezt azért én nem állítanám ilyen határozottan . . . (angyal) BE. HOLL
