Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-10 / 162. szám

2 Kelet-Magjarország 1983. július 10. Szieszta Az élet megy tovább és mi ülünk a kispadon. A vá­ros olvad a 30 fokos, júliusi kánikulában és az ember eped a fák árnyékáért, a hideg italért, avagy a jeges fagylaltért! Van ez is, az is. Főként a fagylalt jó Nyír­egyházán, a sétálóutca fapa­dos kényelmében. Ez a fagylalt azért is finom és üdítő, mert élvezetéhez hoz­zátartozik a nyüzsgő, a mindig változó élet, a váro­si forgalom. Látni is jó. Ez az igazi szieszta, (s) Háziasszony a trapézon A lélegzetét is visszafojtja a közönség. Jó tíz méter ma­gasan, közvetlenül a kuipola alatt száll, repül, egyensú­lyoz az artista. A csillogó flitterek, gyöngyök törékeny testet emelnek az érdeklődés középpontjába, míg végül tust húz a zenekar és a néző megkönnyebbülten veszi tu­domásul, a lengő trapézon azt látta, amit a cirkusz művé­sze meg akart mutatni neki ma este. Mária Lázár Au- gusztin gyakorlott mozdulat­tal csúszik le a kötélen. A {elcsattanó taps férjét és a trió harmadik tagját is kö­szönti. Nyíregyházán né­hány napig vendégeskedett a Hungária Cirkusz, s tagjai New York és Moszkva, Tokió és Peking után megyénkben léptek közönség elé. — Ű, én már emlékezetem óta a cirkuszban élek — mondja Mária. — Már a nagyanyám is artista volt. s a szüleim is a trapézon ke­resték kenyerüket. Négyéves lehettem, amikor először fel­leúsztam a rúdra. Ha játszot­tam a babáimmal, azok is akrobaták, artisták, bohócok voltak. Mind az öt testvérem a manézzsal jegyezte el ma­gát. Mária szülei már nyugdí­jasok, de Nyíregyházára is elkísérték lányukat. Az elő­adás alatt ugyanúgy izgul­tak, mint más szülő tenné, de ha gyakorol a porondon, szakmai kritikájuk nem ma­rad eL Nem véletlen, hogy Mária a férjét is a cirkusz­ban találta meg, s most egy másik artistával hármasban .mutattak be nagyszerű pro­dukciót. Mária, ha kell, zsonglőr, ha kell, artista, ha kell, rúdon egyensúlyoz. A manézs, az állatketrecek, a sátorváros világában üde .színfolt a lakókocsijuk. Esz­tétikus berendezés, teljes összkomfort a füves-földes porond tőszomszédságában. A ■szobában tásfcavarrógép, a beépített konyha nap mint nap a szakáosművészet szín­helye. — Ez igazán természetes. Délelőtt gyakorolunk 2—3 órát, de szívesebben esszük az én főztömet, mint a kony­háét. Gyakran járok a piac­ra, a boltokba, s naponta fő­zök. Szeretjük a magyaros ízeket, de szívesen készítem a savanykás román levese­ket. Ebből csak igen keveset ehetek, hiszen a mérleg ke­gyetlen : az 52 kilót muszáj tartanom. Kávét csak igen mértékletesen iszom, mert re­megnék tőle a trapézon. A lámpák fénye, mint meg­annyi drágakőre, hull a pa­rányi estélyi ruhára. Leg­alább harmincat varrt már saját kezűleg, valamennyit ő tervezi. A csdllogó-villogó kosztümök fantáziadús kép­zeletről és a cirkuszművészet iránti alázatról tanúsíkodnak. A divattal itt is lépést kell tartaná, most a legtöbb fel­lépő ruháját mélyebben ki­vágja. Világjáró útjain meg­tanult angolul, spanyolul, olaszul, a románt és a ma­gyart anyanyelvi fokon be­széli. — Keresem az izgalmat az életben. Minden fellépés más, de akármilyen nemzetiségű közönség ül a nézőtéren, ha megszólal a zene, én egy másik világba lépek, ahol ki­zárólag a produkció számít. Megértem a családunk tit­kát: életünk elválaszthatat­lan a trapéztól. Tust húz a zenekar. A né­zőtér kiürül. A csillogó ru­hák helyett tomadreszt húz­nak a művészek. Este fél tíz múlt. A porondon új számot gyakorolnak. Tóth Kornélia Fiktiv albérlet, hamis adatok Hz ügyeskedők ráfizetnek Lakásügy! visszaélések Az 1982. évi városi tanácsi ren­delet szerint Nyíregyházán azok az igénylők kaphatnak lakást, akiknek igényjogát — jövedel­mi és vagyoni helyzetük alap­ján — elismerik. A kialakított pontozási rendszer szerint min­den évben a legmagasabb pontot elérők kerülnek a lakáshoz jut- tatandők névjegyzékére. JOGTALAN BEKÖLTÖZŐK A lakásra várók közül mégis sokan illegális úton — a lakásügyi jogszabályok kijátszásával — próbálnak soron kívül lakáshoz jutni. Egyik formája ennek, ami­kor megüresedett lakásokat fel­törnek és beköltöznek. — Ezek általában a csökkentett lakbérövezetben levő lakásoknál történnek meg gyakrabban. A vá­ros belterületén, összkomfortos lakásoknál ritkábban, az utóbbi nyolc évben két ilyen eset for­dult elő — említette Kovács Mi­hály, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője. — Most leg­utóbb az egyik Etel közi három- szobás lakást foglalta el önké­nyesen egy Napkorról beköltöző család. Az ottani házukat több testvér megörökölte, s el akarták adni. A benne lakó család úgy gondolta, hogy e körülményekre való tekintettel megkaphatják a háromszobás lakást. Lakossági bejelentés alapján kiköltöztettük a lakásból az önkényes beköltö­zőt. — Többször hivatkoznak arra az önkényes beköltözők — foly­tatja az osztályvezető —, hogy el­ismert lakásigényük van. A jog­szabály ennek méltánylására nem ad lehetőséget. A kiköltözést el­rendelő határozat azonnal végre­hajtható, mégpedig úgy, hogy semmiféle szükséglakást nem kell a tanácsnak adnia, hanem az elő­ző lakásába karhatalommal visz- sza kell költöztetnünk. A leiépéses lakásáátadás is egyik formája az ügyeskedésnek. Ami­kor is fiktív albérleti szerződést köt a bérbe adó és a bérbe vevő, hogy több tíz ezer forintért több évi „albérletbe” veszi a teljes la­kást az odaköltöző, s ezzel egy- időben a bérbe adó elhagyja a lakást. Ezek a szerződések — le­gyenek azok szakszerűen, vagy szakszerűtlenül elkészítve — alaptalanok, mert a rendelet sze­rint a szobák 50 %-a adható albér­letbe, az egyszobás lakások ese­tében tehát már eleve szabályta­lan az ilyen szerződés. ODA A LELÉPÉS — Üjabban minden két éven tú­li lakáselhagyást be kell jelente­ni a lakásügy hatóságnak, meg kell indokolni azt. így a jogcím nélküli lakáshasználatra fény de­rül. Ebben az esetben az előző bérlőtől visszavesszük a lakást, az új lakót pedig — mint rossz­hiszemű jogcím nélküli lakás­használót — kötelezzük — bírsá­golással is — a lakás elhagyásá­ra .Rosszul jár tehát mind a két fél — összegez az igazgatási osz­tály vezetője —, a lelépési össze­get az állam javára elvonjuk, te­hát se lakás, se pénz. Rosszul sikerült üzlet volt az is, amikor egy kétszobás tanácsi bérlakás tulajdonosával lakást cserélt egy tanyatulajdonos, aki a tanyáját és egyéb ingóságait ad­ta a jó üzletnek remélt cseréhez. Csakhogy a tanyára költöző sze­mély egy idő után gondolt egyet — amikor a pénze elfogyott —, hogy visszaköltözik az egykori lakása egyik szobájába. így kez­dődött a perpatvar, s az ügy a városi tanács igazgatási osztályán végződött. Egy másik eset: Nagyhalászba költözött egy család, és tanácsi lakásukat — pénzért — átadták. Majd a nagyhalászi telektől is megszabadultak, és újra vissza akartak jönni Nyíregyházára, de nem volt lakás. Ekkor fogtak a levelezésbe, különböző fórumo­kon sírták el, hogy hiába nagy- családosok, nem kapnak lakást Nyíregyházán. Persze üzelmeiket elhallgatták. Márta, a ■űvészjelilt Szinte véletlenül ismerked­tünk össze verseny előtt, a folyosón, ahol fel-alá jár­kált, se több, se kevesebb iz­gatottsággal, mint a többiek. Feltűnt magabiztossága, fel­nőttessége, s a mindezeken át­ütő, ragyogó gyermeki bája. Jó hangulatban, kiváló tech­nikai felkészültséggel ját­szott, fölényesen, elegánsan. Tökéletesen sikerült a ver­senydarab kiválasztása, Ko- csár Miklós: 15 kis zongora- darabjából az első hét. Ezt a szerző Szokolay Sándor fiá­nak, Balázsnak írta — 1—2 soros kis etűdök. A mű és Gödény Márta 10 éves kislány egymásra találtak a színpa­don .. . Kialudtak a fények a nagy­teremben és a közöség léleg­zetvisszafogva figyelt, amint a színpadra vetett reflektor fényében megjelent egy pici lány. Nem jött, szinte repült be a zongorához, hiszen első­ként ő játszhatott az országos zongoraverseny gálaműsorán. A széken csavarni kellett, hogy a kislány lába leérjen a földre. Könnyedén játszott, felszabadultan, túl minden versenydrukkon, immár a zsűri különdíjával tarsolyá­ban ... A zsűri tagjai közül bőveb­ben Antal Imrével és Tusa Erzsébet zongoraművésszel beszélgettünk. Mindketten nagyon örültek, hogy eljöt­tek, mert néhány tehetséget sikerült a nyíregyházi orszá­gos zongoraversenyen fölfe­dezni, akikből akár nagy mű­vész is lehet. Boldog és büszke volt Már­ta tanárnője, Rábai Júlia. Tőle tudtuk meg, hogy Már­tának viszonylag szerény a zenei előképzettsége, hiszen csak két éve kezdett rendsze­resen gyakorolni. A verseny­re készülve időnként átjárt Debrecenbe is, ahol a szaki mai felügyeletet Helyes Er­zsébet látta el. Holl István Jászai-díjas színművész elköszönt. Vagy félszázan gyűltek össze né­hány napja a megyei könyv­tár előadótermében, hogy meghallgassák önálló estjét, gyönyörű szövegekből szőtt vallomását, hogy a verseket, prózákat, a Holl által meg­zenésített műveket raktároz­zák el agyukban, szívükben. Aki most beült a terembe, aki látta színpadon tanúsít­hatja: kiváló tehetségű ko­médiás távozott a városból, a Móricz Zsigmond Színházból. Többet volt beteg, mint A SPEKULÁNS A visszaélések sorába tartoznak azok az esetek is, amikor valaki a vagyoni helyzetét és valós la­káskörülményeit titkolja el — hallottuk az igazgatási osztály ve­zetőjétől. — Például azt jelentik be, hogy családtagok az egyik szülőnél és közben a másik szü­lőnél jó körülmények között lak­nak. A kiutalt lakásra tehát nem­igen van szükségük, de elfogad­ják, és azonnal megpróbálják el­adni. Ez előbb-utóbb a lakásügyi hatóság tudomására jut, — Ilyen esetben a vevőkijelölé­si határozatot visszavonjuk és az OTP is felbontja a szerződést. Er­re is volt már példa: az ügy a bí­róságra került és a megyei bíró­ság is jóváhagyta a határozatun­kat és visszavettük a lakást, és olyannak adtuk, aki valóban rá­utalt, valóban igényjogosult. Az esetek bizonyítják: nem mindig gyorsabb a gyorsabbnak látszó út. Az ügyeskedők ráfi­zetnek. Kovács Mihály, a Nyír­egyházi Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője a tanulsá­gokat így összegezte: — Inkább egy-két évvel várja­nak többet az igénylők, mintsem hogy idegeket megviselő eljárá­soknak tegyék ki magukat. Kö­szönettel tartozunk a város lakos­ságának, hogy bejelentéseikkel nem egy lakásügyi visszaélésre hívták már fel a figyelmünket. A házfelügyelőknek lenne elsősor­ban a kötelességük, hogy a gya­nús lakásügyi dolgokat jelezzék, de inkább elnéznek fölöttük, saj­nos nem állnak még a hivatásuk magaslatán. Soltész Ágnes Három hónap telt el a ver­seny óta, s most, pár napja érkezett a hír: Gödény Márta sikeresen felvételizett a Ze­neakadémián a szeptembertől kezdődő tanévre. Az ötödik osztályban előkészítős lesz, s tanítását az a Mát hé Miklós­áé egyetemi tanár vállalta el, akinek korábban például Ko­csis Zoltán is volt növendé­ke. Márta a verseny idejére „kinőtte” az otthoni pianínót, most, úgy tűnik, kinőtte _ a várost is. Szüleinek, a főor- vosnő-energetikus házaspár­nak most az adja a legna­gyobb feladatot, hogyan old­ható meg minél gyorsabban a fővárosba költözés, hiszen in­nen nem járhat Márta iskolá­ba. Elindult tehát ismét egy ígéretes tehetség. Tusa Er­zsébet zongoraművész szavai jutnak eszünkbe *— ezt affé­le tanácsként mondta itt, Nyíregyházán: nagyon kell vigyázni rájuk, mert a ku­darcot sokan elviselik, de a sikert elviselni'nehezebb! egészséges. Volt olyan fél év, hogy színpadra sem lépett. Mégis, amikor játszott, elég volt egy pillanat, hogy meg­teljen vele a játéktér. Még háttal állva, még némán is ott voltt figyelni kellett rá, csakis rá kellett figyelni. Azt mondta, azt ígérte: visszajön még Nyíregyházára. Úgy készültem: kritikát írok egy előadásról. Ez lett belőle, mert ha valaki név­sorolvasást tartana a nyír­egyházi színházalapítók lajst­romáról, sok hiányzót pipál­hatna ki. De elsőként őt hiá­nyolná. A színészt, aki ha színpadra lépett, nem megje­lenített, de jelen volt. Nem vagyok ítész, de le merem ír­ni: szegényebbek lettünk. És ellentételként sovány a vi­gasz, hogy csak mi lettünk szegényebbek, s nem a ma­gyar színművészet A nehezen összeszedett hét krajcárból a legfényesebb gu­rult el. (speidl) Heti bosszúságunk Funkció Cukrász ismerősöm dicseke­dett vele nemrég, hogy nagy vállalkozásba kezd: nyit egy kis cukrászdát, azt a fagylaltot kóstoljam majd meg, amit ő ké­szít. Örültem neki, már csak azért is, mert nem árt sem az állami, sem a szövetkezeti szek­tornak a konkurrencia, aztán még jobban megörültem, ami­kor sokfelől hallottam: nincs még olyan jó ízű fagylalt a me­gyében. Természetesen gratulációval kezdtem, amikor újból összefu­tottunk, de ahelyett, hogy meg­örült volna az elismerésnek, pa­naszkodni kezdett, öt bizony nem elégíti ki ez az öt-hat féle fagylalt, frissen sült rétessel is szeretne kedveskedni egyre né­pesedő törzsvendégeinek, de nem kapott rá engedélyt, mert külön helyiség kellene a meggymagvaláshoz, meg a tú- róvaní házashoz és természete­sen a fagylaltkavaráshoz, ne­ki pedig se annyi helye, se any- nyi pénze nincs, hogy ennyi he­lységet kialakítson magának. Nem tudtam hirtelen válaszol­ni sem, mert ugye előbb át kel­lett gondolnom, milyen veszé­lyekkel is járhat a túró meg a meggy közelsége a fagylaltra nézve. Nem volt hiábavaló a töprengésem, mert abból még nem is származhatna nagy baj, ha a túróra szánt vanília be­leszóródna a fagylalt masszájá­ba, de a meggymagot nem le­het kiszúrni, hogy ne pattog­jon. A napokban végképp meggyő­ződtem a rétessütést megakadá- lyozók igazáról. Egy gyermek­élelmezésről készített vizsgálati anyagban olvastam, hogy két iskola konyháján a tisztaság megfelelő volt, egy helyiséget azonban három funkcióban is használnak, ami elfogadhatat­lan. Hozzám kérem szépen már ma jöhetnek vizsgálatot tarta­ni. A konyhában csak főzni fo­gok, a zöldséget a szobában pu­colom, a húst az erkélyen sü­töm, az ebédet pedig valószínű a fürdőszobában tálalom. B. J. Mellesleg Mimikái képességünk — mint ezt egy friss tudományos értekezésből megtudhattuk — már kora gyermekkorunkban kifejlődik. Aki nem olvasta volna, annak most elárulom: kimutatták, hogy a kisbabáknak már 12—21 napos korukban is vannak mi­mikái képességeik. Kiderült az is, hogy a csecsemők 36 órával a születésük után utánozni tud­nak arckifejezéseket. Egész pontosan: utánozni tudják a felnőttek, örömöt, szomorúsá­got és meglepetést kifejező ar­cát. Hát erre mondják azt, hogy nem lehet elég korán kezde­ni... Eddig is gyakorta tapasz­talhattuk egyik-másik sorstár­sunk rendkívüli utánozó képes­ségét, bár Ők nem a Ki mit tud? vetélkedőjén vívnak közelhar­cot a döntőbe kerülésért. Ok a mindennapi életben, gyakran észrevétlenül bizonygatják, hogy valójában mit is tudnak. Tudnak például menetrend­szerűen — siránkozni. Tessenek elhinni, nem könnyű dolog ez. Van például ismerősöm, akinek úgy összejöttek a családi dolgai, hogy ha elmondaná, az érzéke­nyebb lelküek könnyezni kez­denének. ö azonban nem tudja sajnáltatni magát, valahogy el­titkolja a könnyeit. Mások viszont tudnak olyan­kor is hahotázni, amikor pedig éppen az ellenkezőjére volna okuk. Megtörtént már, hogy a gyáregység kitüntetését bizonyí­tó okmányon jórészt még meg sem száradt a tinta, amikor le­váltották a részleg vezetőjét. Nyilvánvaló, ő már akkor is tudta ezt a szomorú véget, ami­kor szépen csengő szavakkal fo­galmazta a pohárköszöntőt és ropta a táncot az ünnepségen. Vannak aztán, akik szünet nélkül — meglepődnek. Megle­pődnek, ha pénztárzáráskor hi­ányzik a napi bevételből vagy háromezer; pedig ők pontosan számoltak! Meglepődnek azok is, akiket az ABC-ben az irodá­ba invitálnak, egy kis sztriptíz­re, mivelhogy véletlenül a sza­tyor helyett az ing alá került egy és más. Meglepetést szín­lelnek továbbá, akikkel a prof a vizsgán közli, hogy jelölt úr, ez egyenlő a nullával. Ez a ta­pintatlan kijelentés nagyon vá­ratlanul éri őket, pedig ők fog­lalkoztak az anyaggal, még az összeragadt oldalakat is felvág­ták késsel. Mellesleg azt is mondja az idézett értekezés, hogy a cse­csemők mimikái képessége an­nak a jele, hogy az ember már röviddel a születése után fel tudja fogni a látási ingereket. Ezt azért én nem állítanám ilyen határozottan . . . (angyal) BE. HOLL

Next

/
Thumbnails
Contents