Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. július 9. 0 Aratják a repcét az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet kombájnosai. Az aratók között sok az ösztöndíjas tanuló, akik nyári gyakorlatra a tsz-be mentek. Felvételünk az élen haladó kombájnon Patai Ferenc, gépész szakmát tanul, kö­veti édesapját a munkában, aki a tsz-ben traktoros és jól ért a gépekhez. NEMCSAK A SZAKMÁT, A MUNKÁT IS TANULNI KELL. JÓZSEF ATTILA ÍR­TA: „DOLGOZNI CSAK PONTOSAN, SZÉPEN, AHOGY A CSILLAG MEGY AZ ÉGEN, ÜGY ÉRDEMES”. SZÉPEN ÉS JÓL DOLGOZNI. TANULNI KELL. AKI DOLGOZNI TANUL, AZ ÉLNI IS TANUL, MEGTANULJA MÁSOK MUNKÄJÄNAK ÉRTÉKELÉSÉT, MEGBECSÜLÉSÉT. A MUNKA EMBERFORMÁLÖ, SZÜKSÉGSZERŰEN HASZNOS ÉS JÓ DOLOG. MOST EZER ÉS EZER FIATAL TANULJA A MUNKÁT, ÓK AZ EGYNYÁRI GYEREKEK GYÁRAKBAN, HIVATALOKBAN, A MEZŐGAZDASÁGBAN. NEM MIN­DEGY, MIT TANULNAK, MIT LÁTNAK, HALLANAK, TAPASZTALNAK. AZ SEM MIN­DEGY, HOGY ÉLMÉNYBEN VAGY KUDARCBAN, ÖRÖMBEN VAGY KESERŰSÉGBEN RÉSZESÜLNEK. DE BESZÉLJENEK ERRŐL ÖK, A FIATALOK. Tánclecke a kombájn nyergében Iskolások nyári gyakoriatoo Győri Sándor: „Legutóbb vil­lanyoszlopra másztam ... Aki jó szakember akar lenni, an­nak ezt is meg kell tanul­ni!...” — Szerintem a tehenekben genetikailag jóval több van, mint amilyen eredményt pro­dukálnak. Gondolom, azért alacsony a tejtermelés, mert nem megfelelő a takarmány. Láttam, hogy a lucernát úgy takarították be, hogy a szár­ról hiányzik a tápértékben gazdag levél. Nem megfelelő a kazlazás sem. Ez a megjegyzés vihart, il­letve vitát kavart. A leendő agronómusok védve a mun­dér becsületét, nem adtak igazat az állattenyésztőknek. — A takarmány minősége jó — mondták —, más kérdés az, ha az időjárás nem enge­di meg a termés jó minőségű betakarítását. A mi tapaszta­latunk az, hogy a növényter­mesztők jól és gondosan dol­goznak. Igaz, van olyan lucer­natábla, amelyben nagyok a foltos kipusztulások, de erről nem a szakemberek tehetnek, hiszen amikor a lucernama­got vetették, nem volt eső, nagy volt a széljárás. Fiatalemberek, nem is kez­dő, csak lesz szakemberek, de már úgy vitatkoznak, mintha az életben, a valóságban len­ne termelési feladatuk. Jó ez, az ilyen vita is erősíti, gyara­pítja a tudást. Beszélgettünk viszont arról is, hogy mi lesz velük később, ha befejeződik az iskola, ha meglesz a diplo­ma. Mit szeretnének, mi a vá­gyuk. Kollektív vélemény volt: — Azt szeretnénk, ha olyan helyre kerülnénk diplomaosz­tás után, ahol megfelelő a lég­kör, jó a fizetés és engednek bennünket dolgozni. A pénzt, a fizetést többször is említették, szinte vastagén aláhúzva szóltak erről. Való­ban ennyire fontos a pénz! — Természetesen, hiszen minden fiatal vágya az, hogy már a kezdésnél megalapoz­za a jövőjét. Ehhez egyrészt jó fizetés kell, másrészt olyan támogatás, mint amilyen itt, a gazdaságban is van. A fiatal szakemberek szolgálati lakást kapnak, és van lehetőségük arra, hogy próbálkozzanak mellékjövedelemmel. Keszler János, mint mondta, legutóbb nyérctenyésztéssel foglalko­zott, nem vált be, most csinál majd mást. Lehet sertést hiz­lalni, nyulat tenyészteni, de még dohányt termeszteni is. Ez jó, ez kell ahhoz, hogy a kezdő szakember talajt érez- zen a talpa alatt. A kombájnok búzát arat­nak, a fejőgépek teheneket fejnek, a műhelyben trakto­rokat, gépeket szerelnek. Szer­vezetten, olajozottan folyik a termelés, halad a mindenna­pi munka. Megszokott dolog ez, így volt, így lesz a jövő­ben is. A szokatlan csak az, hogy ifjú arcok, igyekvő, buz- gólkodó fiatalok zsongnak a gépek körül. Illetve nem is szokatlan éz, inkább jó, kel­lemes látvány. A felnövekvő generáció tanulja a munkát, hogy munkás legyen, hasznos emberré váljon. Seres Ernő Gaál Béla felvételei képpen ide szeretnének visz- szatérni. Élményben, tapasztalatban minden eltelt nap sokat nyújt a fiataloknak. Gyulai Attila a központi főagronómust, Ku- ritár Jánost dicséri olyan sza­vakkal, amelyben emberség­ről és munkáról egyaránt szó van. — Az agronómián úgy fo­gadtak és kezelnek bennün­ket, mint felnőtt férfiakat, kollégákat é§ nem tapasztal­tuk, hogy bárkinek is a ter­hére lennénk: Az agronómu­sok elmagyarázták a gazda­ságban alkalmazott technoló­giákat, de volt részünk gya­korlati feladat végrehajtásá­ban is. Itt Balkányban nagy területen termesztenek burgo­nyát vetőgumónak továbbsza- porításra. Tanultunk már a termésbecslésről, de ahogy itt csinálják, az újdonság volt számunkra. A Kleopátra bur­gonyafajta termését becsül­tük, öt szelvényben szedtünk fel gumókat, külön-külön zsá­kokba raktuk, lemértük őket, osztályoztuk, s a központi lő- agronómus munka közben magyarázta el, mit miért keli munka annak is, aki falun született, faluról ment város­ba tanulni és szülőhelyére tért vissza gyakorlatra. Győ­ri Sándor, ha végez a Bláthi Ottó Villamosenergia Szak- középiskolán, akkor energe­tikus lesz. De mit csinál most a gyakorlati időben? Mondták a beszélőpartne­rek, tetszik nekik a gazdaság­ban a munka azért is, mert családias, jó hangulatú a lég­kör. Tapasztalták, hogy veze­tők és beosztottak kapcsolata a munka érdekében korrekt, így aztán nem is csodálkoz­nak azon, hogy évtizedek óta jók a gazdasági eredmények. De mondtak a fiatalok bírála­tot is. Az állattenyésztők ke­vesellték az egy tehénre jutó tejtermelés mértékét. Petro- mán Gyula kijelentette: Petromán Gyula: „Láttam, hogy a lucernát úgy takarí­tották be, hogy a szárról hi­ányzik 'a tápértékben gazdag levél.. Az iskolák bezárták kapui­kat, de megnyíltak az ajtók a gyárakban, hivatalokban, me­zőgazdasági üzemekben, hogy fogadják a jövő szakembere­it. A Balkányi Állami Gazda­ságban több mint egy tucat egyetemistát, szakiskolást fo­gadtak egy hónapra, gyakor­lati időre. Szinte megfiatalo­dott tőlük a gazdaság. Jelen­létük új színt vitt a megszo­kott környezetbe. A fiatalok­nak is új, nagyszerű élmény az, hogy dolgozhatnak a te­henészetben, a szerelőmű­helyben, a növénytermesztés­ben, sőt kombájnra szállhat­nak és aratnak hajnal hasad­tától napszálltáig. Kint a búzatáblán, ahol hat kombájn sűrű porfellegbe ta­karózva fogyasztja a begyűj­tésre érett termést, három fiatalember hűsöl az akácfa­sor árnyékában. Negyedórája sincs, hogy a kombájnról le­szálltak, porosak, fáradtak. De mit sem törődnek a har­mincfokos hőséggel, a nehéz munkával, hiszen férfiak mái és felnőtthöz illő feladat a dolguk. Torma Tibor — aki egyébként népi táncos — most az E—516-os kombájn nyer­gében kapott táncleckét. — A Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskoláról vagyunk itt hárman — mondja —, és mi kértük a gazdasági vezetést arra, hogy kombájnolhassunk. Vezetői képesítésünk van, de igazából még sohasem arat­tunk. Miért vállaltuk ezt a munkát? Mert érdemes, mert úgy gondoltuk, hogy egyszer ezt is ki kell tapasztalni, hi­szen később, ha elvégezzük az iskolát, erre a tapasztalatunk­ra nagy szükség lehet. Varga Béla: „Ügy jöttünk ide, hogy nem tudtuk, mi vár ránk. De már az első órákban kellemes csalódás ért...” Győrfi Tibor: „Minden fiatal vágya az, hogy már a kezdés­nél megalapozza a jövő­jét...” Gyulai Attila: „Szeretnénk olyan helyre kerülni diplo­maosztás után, ahol jó a lég­kör, jó a fizetés és engednek dolgozni...” — Az én mesterem, a taní­tóm erre a pár hétre Fekete Gábor villanyszerelő. Nem titkol előlem semmit, sőt. Legutóbb villanyoszlopra másztam. Azt mondta, aki jó szakember akar lenni, annak azt is meg kell tanulni, ho­gyan kell a mászóvasakat használni. De szereltem a patronálom mellett már veze­téket is és végeztem dugaszo- lóaljzat-ibekötést. Tudom, ez másóknak nem sokat jelent, de nekem ez a gyakorlat nagy hasznomra lesz. titkár, fiatal szakember, jól megértjük egymást és ez szá­munkra fontos, hiszen ez is vonzóvá teszi az itt-tartózko- dást. A gyakornokoknak a gaz­daság szállást, étkezést ad. A szálláshelyen minden kénye­lem adott. Van rádió, televí­zió, ha kedvük tartja, szóra­kozhatnak, olvashatnak a vendégek. De nem is ez a fon­tos, ettől lényegesebbnek tart­ja Petromán Gyula, amit ed­dig átélt, tapasztalt. — Óriási élmény számomra ez a gazdaság, az itteni mun­ka. Én városi gyerek vagyok, városban születtem, szinte most kerültem kapcsolatba először a természettel, a tan­tárggyal, amit a könyvekben tanultam. Egészet más az el­mélet és a gyakorlat és az az izgalmas, hogy összehasonlít­hatjuk, mit mond a könyv, és mi van az életben. Mi már arról is beszéltünk, hogy ha végzünk, ebben a gazdaság­ban kellene gyakornoki mun­kára szerződést kötni. Igaz, itt a pénz nem nagyon omlik — ezt többektől hallottuk —, de itt van fegyelem, és rend, s vannak olyan feladatok, ame­lyek a munkát érdekessé te­szik. Petromán Gyula azt is el­árulja, hogy az életben nagy tervei vannak. Barátjával együtt megpályáztak egy egyiptomi gyakornoki utat. Három félévet ezért már arabul is tanultak és ha az sikerül, akkor persze nem jö­het szóba a Balkányi Állami Gazdaság, de ha Egyiptomról lemaradnak, akkor minden­csinálni. Kiderült, hogy a Kleopátra burgonya idén hektáronként 290 mázsa ter­mést fog adni, s ennek most nyolcvan százaléka vetőgumo méretű. De hogy ez a vetőgu­mó meglegyen, ahhoz már most szártalanítani kell a táb­lát, hogy a fejlődés megáll­jon. Ez számunkra új volt, ezt tankönyvből nemigen le­het megtanulni. A városban született, város­ból jött gyerekeknek minden érdekes. De,élményt nyújt a A másik két fiatal Koncsol Miklós és Hostisovszky János egyetértőén bólint arra, amit a cimborájuk mond, de azt is hozzáteszik: — Ügy egyeztünk a gazda­sági vezetéssel, hogy ezért a munkáért pénzt is kapunk. Nem tudjuk mennyit, de bár­mennyit kapunk, jó lesz majd könyvekre, ruhára, erre, arra. A kombájnoiás élménye nem minden gyakorlati mun­kán levő fiatalnak adatik meg, de másutt is szerezhet­nek hasznos és jó tapasztala­tokat. A DATE hallgatói Győrfi Tibor, Varga Béla, Petromán Gyula, ők az egye­temen az állattenyésztést ta­nulják. Most négyhetes gya­korlaton a gazdaság tehené­szetében látnak el különböző feladatokat. Erről beszélnek, nyilatkoznak, fűszerezve sza­vaikat a fiatalokra jellemző humorral is. Varga Béla mondja: — Természetesen nyilatko­zom, de csak az ügyvédem je­lenlétében. Ez a krimikből kölcsönzött mondás feloldja a feszültsé­get, megindul a szóáradat és úgy, hogy nem komolykod­nak, nem próbálnak vonala­sak lenni. — Ügy jöttünk ide — köz­ük —, hogy nem tudtuk, mi vár ránk. De már az első órákban kellemes csalódás ért azzal, hogy a gazdaság igazgatója fogadott bennün­ket, információt adott a gaz­dálkodásról, az eredmények­ről, majd közölte azt is, l:i milyen területen dolgozik, ki lesz a főnöke, patronálója. Minket, állattenyésztőket Keszler János patronál. KISZ­KM Somogyi József: Martinász Medgyesi Ferenc: Magvető

Next

/
Thumbnails
Contents