Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
KM HÉTVÉG* melléklet önhöz, a Demecseri ÁFÉSZ elnökéhez a nágyközség két gyárának dolgozói nevében fordultak panasszal, amely szerint az utóbbi hetekben nagymértékben romlott az üzemi ebéd minősége. Mind a keményítőgyár, mind a gyapjúfonó és szövőgyár vezetői pontról pontra leírták, hogy az önök étterme által készített üzemi ebédek ellen mi a kifogás, s arra kérték önt, ismertesse leveleik tartalmát az ÁFÉSZ-étterem vezetőivel. Azt is kérték egyúttal, hogy az ÁFÉSZ vezetősége — korábbi ígéreteihez híven — ellenőrizze a helyzetet, intézkedjen a gondok megszüntetésére, mielőtt valamely felsőbb szerv állapítaná meg a hiányosságokat, ön, Pozsonyi István mindkét levélben tett bejelentésre egy hét múlva válaszolt. Mégpedig olyan stílusban és hangnemben, amit józanul, s különösen a bejelentések tartalmát ismerve aligha lehet a bejelentőknek, de még egy külső, az ügyben pártatlan embernek is megérteni. Mert mit is írt ön például a gyapjúfonó és szövőgyár gazdasági vezetőjének és helyettes SZB-titkárának? „... Csak akkor foglalkozok érdemben problémájukkal úgy, mint a szövetkezet első számú vezetője, ha ez a panaszbejelentés akár szóban, akár írásban gyáregységük első számú vezetőjétől és SZB-titkárától érkezik. Ennek hiányában feltételezem, hogy az elvtársak egyéni véleményüket jelentették be hozzám, annak reményében, hogy ilyen formán hathatósabb intézkedésekre számítanak.” A keményítőgyártói már az első számú vezetők fordultak önhöz, ezért más módon szólt hozzájuk: „Kérem vezető elvtársakat, hogy az olyan irányú kinyilatkozásoktól, mi szerint nem ártana, ha az ÁFÉSZ vezetősége néha ellenőrizné a fentieket, mielőtt külső ellenőrző szervek fedezik fel a hiányosságokat, mesz- szemenően tartózkodjanak, mivel az üzemi ebéd elfogyasztása, illetve minősítése közel sem jogosítja fel vezető elvtársakat az ÁFÉSZ vezetőségéről ilyen formában tett kinyilatkoztatásra.” Amikor az önhöz írt levelek másolatát és az ön válaszait megküldték a szerkesztőségnek, őszintén szólva alig tértünk magunkhoz a csodálkozástól. Több felettesétől is megkérdeztük, hogyan szolgálhatja a község — köztük az üzemek dolgozói — ellátásának ügyét egy olyan vezető, aki ennyire nem érti, mi a »f ^“idata. Megerősítették: az ön eljárása S.3- eljárás, hiszen — mint a fenti monZí Zx-gíti* mutatják — ön nem egyszerű* 1 8 2 fiai, de morális hibát is elköve'aszait valóban nem lehet miég akkor sincs joga ilyen mó- <i a kérésekre, ha azok jogtalanok te..„. lek és netán még személyi ellentétek is terhelnék az ön és az említett gyárak vezetőinek kapcsolatát. Hát még akkor, ha a bejelentés — mint a példánkban szereplő — jogos. Mert az üzemi étkeztetés minőségét bárkinek jogában áll kifogásolni egyénileg is. Az ÁFÉSZ-étterem vezetőinek pedig egy a dolguk: javítani tevékenységükön, a község lakosságának teljes megelégedésére ténykedni a továbbiakban. Ha ezt nem teszik, nem csupán joguk, kötelességük is az ÁFÉSZ elnökéhez fordulni a helyzet javításáért, méltán várva tőle az intézkedést. Vallom: az ön alapállása érthetetlen, logikája pedig fordított. Különösen, mert fundamentális tételt — ki van kiért? — kérdőjelezett meg. Bizonyosan nem könnyű manapság az ÁFÉSZ-elnök helyzete sem. A közétkeztetésben is — mint más területeken — lehetnek gondok, a szűk normákból sem lehet egyszerű kijönni. De ezekkel a gondokkal kell együtt élni egy szövetkezeti vezetőnek. Azért van a helyén, hogy meghallgassa a fogyasztók, a vendégek észrevételeit, megvizsgáltassa azokat (erre törvény is kötelezi), és érdemben intézkedjen. Hogy ön nem ezt tette, az nagyon sajnálatos. Különösen azért, mert talán nem érzi, hogy az „első számú” vezetői poszt az ön esetében, de az önétől jóval magasabb funkcióban sem hatalom, dicsőség, hanem a szó szoros értelmében szolgálat. Nagyon remélem, hogy ezt még idejében megérti. I 1983. július 9. © tanács vb fáelőadójával az aratás hátországáról a Ilyen korai aratásra, mint az idei, azt hiszem, még a legöregebbek közül is csak néhányan emlékeznek. A szakembereket nem érte váratlanul a kalászosok korai érése? — A városi embert lehet, hogy meglepte a június közepén megkezdett aratás, ám a mezőgazdasági szakembergárda már korábban számított erre. A határjárások során ugyanis láthatták: mintegy kéthetes előnyben van a természet, ehhez igazították a felkészülést is. A gépszemlék mindenütt időben megtörténtek, így nem volt akadálya az indulásnak. £ Az árpát már learatták, s vágják a búzát. A tavalyihoz képest könnyebb dolga van a kombájnosnak? — Nehezebb, de több is. A kalászosokból csaknem 110 ezer hektár vár betakarításra, mely 7,4 százalékkal haladja meg az elmúlt évi terület nagyságát. Ugyanakkor Sza- bolcs-Szatmár kombájnparkja nem haladja meg a tavalyit, sőt... Az idén megyénkben hatvan új kombájnt vásároltak a mezőgazdasági nagyüzemek, de egy híján százat selejteztek. Az viszont igaz, hogy az új gépek összehasonlíthatatlanul többre képesek, mint az idén leírtak. Így a betakarító kapacitás nemigen csőikként, de a tervek szerint a korábbi évekhez hasonlóan igénybe veszünk majd idegen segítséget is. A tervek szerint a környező megyékből és Csehszlovákiából ötven kombájn érkezik hozzánk, de segítenek a növénytermesztési rendszerek is. Am mindehhez hozzá kell tenni, nehéz dolga van gépnek és embernek egyaránt. Különösen ott vannak gondok, ahol a szél ledöntötte a gabonát, és burjánzik a gyom. G Ezt azért hatékonyabb növényvédelemmel meg lehetett volna akadályozni... — Persze, hogy meg. Ha kora tavasszal lett volna elegendő növényvédőszer. műtrágya, s ha minden termelőszövetkezetnek lett volna elegendő pénze. De hát a „ha” a mezőgazdasági nagyüzemeken sem segít. Tény: rengeteg a gyomos tábla, s az utóbbi hetek esőzései nyomán a dudva igen erős növekedésnek indult. így aztán egyáltalán nincsenek irigylésre méltó helyzetben az aratók. 0 Ha eddig még nem is ejtettük ki a szót, hogy hátország, tulajdonképpen már ezt feszegettük. Fajtapolitika, műszaki kapacitás, növényvédelem... Mi tartozik még ide? — Azt nemigen kell bizonygatnom talán, hogy az aratáson nemcsak a „kaszálást” kell érteni. Ez csak a munkák egyike, igaz, a leglátványosabb. Az aratásra Való felkészülés tulajdonképpen már a vetésnél elkezdődik. A jó gazda figyelembe veszi a talaj- és az éghajlati adottságokat, s eleve olyan gabonafajtát választ, mely neki a legtöbbet hozhatja. De csak annyit vet, ameny- nyit időben, jó minőségben be is tud takarítani. Tehát megfelelő kombájn, szállító- és szárítókapacitással rendelkezik. Sajnos a vetésterület nagysága és a fent elsorolt kívánalmak nem mindenütt vannak összhangban. G Máris elérkeztünk az úgynevezett gabonaprogramhoz, mely a különböző kedvezményeivel arra ösztönzi a mezőgazdasági nagyüzemeket, hogy minél több kalászost, kukoricát termeljen. Ugyanakkor úgy tűnik*, jó néhány szövetkezet erején felül próbál bekapcsolódni az akcióba. — Erről korántsem a gabonaprogram tehet. Állítása viszont sajnos igaz, üzemeink egy része valóban csak a csillogó lehetőségeket látja, s nem vesz tudomást a rendelkezésére álló erőkről. Így aztán néhány helyen csodálkoznak, hogy veszteséges a gabonájuk. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem mondanánk el: ezeknek a nagyüzemeknek túlnyomó többsége rendkívül kedvezőtlen adottságok közepette gazdálkodik. Elképzelhető, hogy földjeiken egy sereg .más növényfaj is ráfizetéses lenne. No de a szakembereket azért fizetik, hogy olyan termelési szerkezetet alakítsanak ki, mely biztosítja az eredményeket. „...ízt már elértük, iioiv jé Néhány gazdaságiinkban vílágszín- yenalon folyik a gabonatermesztés, ám ka elérkezik a legnagyobb munka, az aratás, sakszor filléres alkatrészek miatt kény- . telenek állni a nagy értékű gének.« Könnyű dolgunk lenne persze arra hivatkozni, hegy nem szállítja a külföldi partner... de van nekünk a saját portánkon is seperni valónk...” 0 Térjünk vissza a hátországra, mely alapjában véve meghatározza a betakarítást. tulajdonképpen az egész gabona- termesztést. A megfelelő háttér viszont nem mindig a termelő üzemeken múlik. Egyik évről évre visszatérő gond például az alkatrészellátás ... — Ha ebben előbbre tudnánk lépni, a fejük sem fájna az aratóknak. Azt már elértük, hogy jó néhány gazdaságunkban világ- színvonalon folyik a gabonatermesztés, ám ha elérkezik a legnagyobb munka, az aratás, sokszor filléres alkatrészek miatt kénytelenek állni a nagy értékű gépek. S erről elsősorban a kereskedelmi vállalatok tehetnek. Évről évre visszatérő hiánycikk például az ékszíj, az olajszivattyú, vagy a ferde felhordó. Könnyű dolgunk lenne persze arra hivatkozni, hogy nem szállítja a külföldi partner, de nem szerencsés állandóan az országhatárokon túlra mutogatnunk. Van nekünk a saját portánkon is seperni valónk, hiszen nem egy magyar gyártó is fittyet hány az aratásra... G Az embernek — azt hiszem teljes joggal — égnek áll a haja, amikor hallja, hdfey egy sereg apró, jelentéktelen alkatrész évek óta hiánycikk. Nem értem én sem, hogy például az AGROKER sem készül fel időben e termékeknek a beszerzésére. A vállalkozások korát éljük, miért nem keres hát egy gyártót, mely időben elkészítené a hiánycikkeket? — Nem az AGROKER felelősségét igyekszem kisebbíteni, hiszen náluk is feltétlenül javítani kell tevékenységük színvonalát, de a lehetőségek, az előírások az ő kezüket is kötik. Sokszor például egész egyszerűen nem találnak gyártót a hiányzó alkatrészek előállítására. Az sem könnyíti az aratók dolgát, hogy az AGROKER-nél is készletgazdálkodás folyik, mely lehetetlenné teszi a hiánycikkek felhalmozását. Pedig tudja mindenki, hogy nincs eilegendő a raktáron, s az anyagbeszerzőknek ismét nyakukba kell venni az országot, ha azt akarják, hogy időben végezzenek a betakarítással. Ilyenkor aztán láthat az ember Nyíregyházán körmendieket, s Győrben nyírbátoriakat. Az idei nyáron talán jóval nagyobb lesz az össznépi anyagbeszerző országjárás, hiszen sok a gyomos tábla, s ez óhatatlanul meggyorsítja az alkatrészek kopását, elhasználódását. G Az aratás ütemét jórészt a műszaki háttér határozza meg. Több nagy teljesítményű kombájnra lenne szükség a, termelőszövetkezetekben. Az ember úgy érzi, ezek a gépek megvannak, s még sincsenek meg. Hogy lehet ez? — Most minden bizonnyal a kereskedelmi vállalatok eladatlan készleteire gondol... Igen, a telephelyeken gazdára váró kombájnokra... — Higgye el. ha a termelőszövetkezeteknek lenne pénzük, megvennék. De nincs mindenkinek, és a bank is roppant szigorúan bírálja el a hitelkérelmeket. Ráadásul az a tapasztalat, hogy ahol hiányoznak a kombájnok, ott szükség lenne más jellegű miunkák elvégzésére alkalmas gépekre is. A gazdag téeszek természetesen meg tudják venni a különleges, nagy teljesítményű gépeket is, míg a szegényebbeknek nincs pénzük, s ezért nincs megfelelő kombájnparkjuk. Ha viszont nincs megfelelő gépparkjuk, nem tudnak megfelelő munkát végezni, azaz még jobban beszűkül a pénzforrásuk, s itt a kör bezárul. Ezt szokták emlegetni a 22-es csapdájaként. Ennek ellenére állítom, hogy a mikrokörzetek, a rendszerek adta lehetőségek kihasználásával az úgynevezett ..szegényebb” szövetkezetek is időben learatnak. £ Azt rebesgetik, hogy az ÁFOR is szigorúbban kezeli ezentúl az olajszállítmányokat. Mi az igazság? — Attól természetesen egyetlen mezőgazdasági nagyüzemnek sem kell félni, hogy a pénzéért nem kap üzemanyagot. Az viszont igaz: akik nem figyelték a bankszámlájukon végbemenő mozgást és mostanra kifogytak a pénzükből, nehéz helyzetbe kerülhetnek. Tudomásom szerint ugyanis az ÁFOR rövid idő alatt bekasszirozza a neki járó összeget. G Ha már itt tartunk, szólnunk kell a szárítóberendezésekről is: győzik-e a munkát, s hogyan lehetne csökkenteni a gabona szárításának költségeit? — A legtöbbet itt a napos idő segíthetne. No de erre nem lehet alapozni. Azon viszont érdemes eltöprengeni, hogyan lehetne csökkenteni az energiaköltségeket, hiszen a szárítók hatalmas mennyiségű fűtőanyagot igényelnek. A drága olaj arányát mindenképpen vissza kellene szorítani. A három tiszavasvári termelőszövetkezet például ösz- szefogott, s közös szárítójukat az olajról átállították gázra. A jelenlegi olajárak mellett ez a jövő útja, a gazdaságok így szorosabban markolhatják a pénzeszsákuk nyakát. Nem árt azon sem elgondolkodni, hogyan lehetne például a különféle hulladék- anyagokkal működtetni ezeket a berendezéseket. £ A szárítás és a szállítás között mindössze egyetlen betű a különbség. Vajon a gondjaik is ennyire hasonlóak? — A szállítóknak nehezebb lesz a dolguk. Még akkor is, ha a megyében több mint negyven helyen veszik át a gabonát, s ha csökkent is a sorbanállással eltöltött idő. Azon is törni kellene a fejünket, hogyan lehetne még jobban kiaknázni az aratási ügyeletekben rejlő lehetőségeket. Az ügyeletes vállalatok sem képesek azonban mindig segíteni — ilyenkor van igazán szükség a helyi szakemberek, a szerelők, a lakatosok, esztergályosok tudására, akik az egyszerűbb hibákat gyorsan kijavítják, az egyszerűbb alkatrészeket helyben elkészíthetik. Egy jó szakember többet ér mindennél. 0 A korai kezdés feltételezi azt is, hogy jó tíz-tizenkét nappal a szokásosnál hamarabb fejezhetik be az aratást. Él- nek-e vajon e csaknem kéthetes előnynyel az üzemek? — Az aratással a gabonafélék betakarítása még korántsem fejeződik be. Következik a szalma összegyűjtése, lehordása, a tápanyag-visszapótlás, a talaj-előkészítés, hogy csak a legfontosabb munkákat említsem. Nem láthatjuk előre milyen idő köszönt ránk ezután, de nagyon bízom abban, hogy kihasználják üzemeink ezt a nem mindennapi lehetőséget. Bízom abban is, hogy minél több helyen alkalmazzák majd a másodvetéseket, hiszen ezzel olyan mennyiségű takarmányt, zöldségfélét termeszthetnek, mely az év végi elszámolásnál nagyon jól jöhet még. G Korábban több mint egy évtizedig volt a tiszaeszlári termelőszövetkezet főmezőgazdásza. Hogyan emlékszik vissza, okoztak-e álmatlan éjszakákat az akkori aratások? — Mutasson nekünk egy diákot, aki egy különlegesen nehéz vizsga előtt, vagy egy különlegesen nehéz vizsgaidőszak közben nyugodtan tud aludni. Még akkor is, ha tudja, hogy lelkiismeretesen felkészült a számvetésre. Hogy tudtam volna én nyugodtan pihenni, mikor milliók forogtak kockán, s ezek a milliók több száz embert illettek! Most mégis azt mondom, azok voltak az esztendő legszebb napjai. Álmomban néha még most is aratok ... Q Köszönöm a beszélgetést. Balogh Géza
