Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-06 / 158. szám
1983. július 6. Kelet-Magyarország 3 A családok TERHEI H azánkban 1980-ban a népesség száma 10 millió 713 ezer, a házasságkötések száma 80 331, az élveszületéseké — az 1979. évi 160 364-es magas szám után — még mindig a 148 ezret meghaladó. A természetes szaporodás azonban — ismét csak ösz- szevetve az 1979. év több, mint 23 ezres lélekszám- növekedésével, — már csak mintegy háromezer. Ennyivel születtek tehát többen, mint ahányan meghaltak. A jelen év első négy hónapjában további 12 ezerrel csökkent a népesség száma. Távol álljon a szándék, mintha valamiféle nemzet- siratást szándékoznánk végezni. A fejlettebb gazdasággal rendelkező európai országok nagy részében évek óta regisztrálható folyamat a népességszám lassú csökkenése és minden statisztikai számvetés arra mutat, hogy — fejlődésünk és demográfiai helyzetünk egyenlőtlenségei folytán — magunk is ebbe a kategóriába jutottunk. Többféle — konkrét adatokon, illetve előrelátható társadalmiegyéni szándékok elemzésén alapuló előrejelzés szerint az ezredfordulóig akár a kétszázezres számot is meghaladhatja ez a fogyatkozás. A demográfiai hullámhegy a továbbiakban, feltehetően, ismét bizonyos mértékű születésszám-emel- kedést eredményez majd, a népesség stagnálása azonban feltétlenül hosszabb folyamatnak ígérkezik. Ezek a folyamatok részben befolyásolhatók, kedvezőbb irányba terelhetők, bármennyire is világjelenségről van szó. A befolyásolás eszközei, nem szólva most a tudati elemekről, tekintélyes részben feltétlenül anyagi természetűek. Lázár Györgynek, a parlament nyári ülésszakán elmondott beszédéből elevenítek fel elöljáróban néhány mondatot. „A társadalmi juttatások reálértéke az utóbbi két évben is a nemzeti jövedelemnél nagyobb mértékben, összesen 6 százalékkal emelkedett. Azonban így is csak szerény előrelépésre volt mód. Most július 1-i hatállyal 490 forintról 600 forintra növeljük a kétgyermekes családok gyermekenkénti családi pótlékát. Az egygyermekes családok a jelenlegi 130 forintos jövedelemkiegészítés helyett pedig havi 300 forintos családi pótlékot kapnak, a gyermekek 6 éves koráig.” Napjaink gyermeknevelése sokféle pótolhatatlan öröme mellett is jelentős anyagi áldozatvállalás, bármennyire is szívesen tesz- szük gyermekeinkért. S a családi pótlék reálértéke, minek is szépítenénk, megkopott, csökkent a legutóbbi korrekciója óta. 1981-ben 2,1 millió gyermek után fizettek hazánkban családi pótlékot! A jogszabály is családokra kedvezően módosult. Ma már a kisiparosok és kiskereskedők gyermekei is részesednek e támogatásban, amely gyakorlatilag teljesen kiterjedt és azt a 16—19 éves fiatalt is megilleti, aki alsó, vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul. Hogy mit jelent konkrétan ez az anyagi segítség, arra elég néhány utalás. A számítások szerint eddig a gyermekek havi eltartásából átlagosan 18—19 százalékot vállalt át az állam, ám az árviszonyok változása miatt ez az arány az utóbbi években csökkent. A mostani emelés, várhatóan ennek az aránynak a szinten tartását hosszabb távon is biztosítja, illetve egy keveset emeli is. Az államkasszából már az 1981- es adatok szerint is több, mint 14 milliárd jutott családi pótlék formájában a gyermekes családokhoz. Ez az összeg, a mostani emelést figyelembe véve, meg fogja közelíteni a 20 milliárd forintot. E gyértelmű, szép és nemes a cél: a gyermekvállalás ösztönzése biztatás és garancia arra, hogy az állam, a társadalom keresi a módot a segítésre és anyagi eszközeink arányában megpróbál könnyíteni a gyermeknevelés családi terhein. Nem csekélyek a gyermekesek anyagi terhei havonta, egy- egy gyermekre 1600—2000 forintot költenek a szülők a családi jövedelemből. A mostani korrekció körülbelül a családok kétharmadát érinti. V. M. A kultúra forintjai Van-e üdvözítő módszere annak, hogyan lehet eredményes, hatékony a munkahelyi művelődés? Mi az, amire a munkaadó vállalkozhat dolgozói szellemi pallérozásáért, tartozik-e felelősséggel azért, hogy szabad időnket a lehető legértelmesebben használjuk ki? A vita ezekről a kérdésekről a közművelődési párthatározat megjelenése óta élénkült meg. Szinte mindenütt más-más módszert tartanak helyesnek — van, ahol főállású népművelőt alkalmaznak, noha a létszám még nem indokolná, másutt rábízzák az egészet a helyi művelődési házra. Ahány gyár — annyi szokás. Mi Vásárosnamény- ban két üzemben érdeklődtünk: az ÉRDÉRT vállalat faforgácslapgyárában és a Vörös Október Férfiruhagyár gyárában. Széles a skála — Vörösdiplomás mérnöktől udvarsepregetőig: ez itt a skála. Ki tudja azt kívülről eldönteni, hogy mi kell ezeknek az embereknek szabad időben? — kérdezi Újvári Sándor, a targoncások csoportvezetője. — Legjobb ezért a gyárkapun belül szervezni. Mert énrólam például tudják, hogy nekem mondjuk kár volna komoly zenét ajánlani. 4 munkából valahogy korábban érkeztem haza, mint máskor. Gondolom — a munka most is megvár. Lefürödtem, ettem, de valami mégsem hagyott nyugodni. Bántott a lelkiismeret. Gondoltam egyet, ellenőrzőm a kollégákat, és tárcsáztam a munkahelyi számomat. Felvette valamiféle hang és kérdezte, hogy kit keresek. Elváltoztatott hangon mondtam neki, hogy: „Jó napot kívánok. Iván Pet- rovicsot keresem”. — Jó napot — felelt a vonal túlsó vége. És rögf tön mondta, hogy: — „Iván Petrovicsot nem tudom adni. Sajnos, éppen most ment ki az üzemből. Hívja egy óra múlva." — ön szerint Iván Pet- rovics egy óra múlva a helyén lesz? — Minden valószínűség szerint. Gondoltam, hívom majd egy óra múlva. Amikor az idő lejárt, ismét tárcsáztam a számot. Most már női hangon próbáltam kérdezni. — Halló. Iván Petrovicsot kérem! Sürgős beszédem van vele. — Iván Petrovicsot éppen most kérette magához a főnökség — felelt a vonal túlsó végén egy mesterkélt női hang. — Mikorra várják visz- szo? Ánatolij Rasx Ellenőrzés — Nehéz megmondani, minden a főnökségtől függ. — Köszönöm. Elnézést, de hívhatom Iván Petrovicsot még egyszer? — Természetesen. Hívja csak nyugodtan, amikor csak akarja. — Amikor akarja? Ez már mégis csak sok! — gondoltam magamban. Fogom majd hívni a munkaidő végén ... Mikor már majdnem eljött a munkaidő vége, ismét feltárcsáztam. Most már a saját hangomon kérdeztem: — Iván Petrovics visszaérkezett már? — Ki keresi? — Kollégája vagyok, halaszthatatlan ügyben szeretnék vele beszélni. Mindannyiunk érdeke. — Iván Petrovics sajnos, ma már nem lesz itt. — Az meg már hogy lehet? Hát még nincs vége a munkaidőnek. — önnek természetesen igaza van. De Iván Petrovicsot most küldték el halaszthatatlan ügyben. A lakáshivatalból kérették telefonon. A felső szomszédjai nyitvahagyták a vízcsapot és eláztatták a lakását. Úsznak a szőnyegek, a bútorok, a telefon, a televízió, és az edények mind a víz alatt vannak. . — Igen! Értettem mindent. Mindent értek. — Hát így állunk. Hívja majd holnap — közölte a telefonba egy búgó hang. 4 hallgatót visszatettem a helyére és megkönnyebbülten fellélegeztem. Hát így állunk — gondoltam. — Ellenőriztek a kollégák. De én sem estem a fejemre, ök ellenőriztek, hogy otthon vagyok-e. Én pedig ellenőriztem, hogy helyt- állnak-e értem. És ez így van jól. Tegnap én falaztam értük, ma pedig ők állnak jót értem. Fordította: Sigér Imre ellenben egy Spartacus-mecs- csért szívesen megyek száz kilométert is. A forgácslapgyáriak szabadidős programjait, az üzemi kulturális élet szervezését a rokonszenves Újvári házaspár vette kézbe, ők ketten, mint a motor, hajtják a „gépezetet”. A feleség az üzemi közművelődési bizottság vezetője, közvetlenül is gazdája az irodalmi színpadnak. Irányításával társadalmi munkások serege szorgoskodik olyan eredménnyel, amire sok nagyobb vállalatnál is büszkék lennének. Az irodalmi színpad tíz tagja ugyanolyan lelkesen működik együtt, mint a húsztagú néptánccsoport. Szép eredményeket értek el a könyvek terjesztésében, ami a Martos Flóra brigád szívügye. Ebédidőben rendeznek könyvkiállításokat, ilyenkor igazán karnyújtásnyira van a jó olvasnivaló. A szakszervezeti bizottság gazdasági felelőse, Király Károly arról tájékoztatott, hogy 88 ezer forintot fordíthátnak idén kulturális célokra, 50 ezret sportra és szabad időre, 10 ezret pedig a fiatalok szórakozására. Ezért is örvendetes, hogy a gyári közös bérleteken kívül a brigádok maguknak is vásárolnak színházba, moziba, archív filmklubba szóló belépőket. Időnként kiállításoknak, könyvprogramoknak is otthont ad a gyár. Nincs gond a szervezéssel, nem kell senkit agitálni. A titka egyszerű: Újvári Sándor szavatol a programért, mert azt mondja: gyertek, én is ott leszek. Kincs rá idő? Egészen másféle módszert követnek a VOR gyárában. Három munkásasszonytól érdeklődtünk — találomra — művelődési szokásaikról. A válaszok egybevágtak és sajnos elég lehangolóak voltak. Nincs rá idő, család, gyerek, háztáji, állattartás, bejárás mellett, meg egyébként is, fiataloknak való a szórakozás. Tipikusnak mondható a következő művelődési „modell”: a tévé főműsora, de ha fontos házimunka van, akkor az sem, a Nők Lapja és a Calá- di lap néhány cikke. A nárom közül kettő nem emlékezett, mikor olvasott utoljára könyvet ... — Bonyolult a közművelődés ügye, különösen gyári környezetben — fejtegette Matolcsi Imréné szakoktatási csoportvezető. — Az itt dolgozó asszonyok többsége bejáró, hajnali négykor kelnek, műszak után rohannak buszhoz, boltba, otthon folytatják. Hiú ábránd munkaidő utáni kulturális programokkal kísérletezni. Azt hiszem, jó úton járunk, ha inkább a fiatalokra, főképp a szakmunkásta nulókra tervezünk. Akiknek talán segíthetünk, hogy igényük legyen a tartalmasabb életre. Ezt mi teljes egészében rábízzuk a művelődési házra, ők a szakemberek. Átutalja az üzem — Legalább nyolcórás függetlenített dolgozót kellene alkalmaznunk ahhoz, hogy olyan eredményeket érjünk el, mint eddig is — teszi hozzá Szombati Edit személyzeti és oktatási előadó, a köz- művelődési bizottság vezetője. — Így ésszerűbb: átutaljuk a naményi művelődési háznak a gyári kulturális események költségeit, sőt annál többet, ők pedig „házhoz szállítják”, vagy a művelődési házban tartják a nekünk rendezett programot. Ezért kötötték meg a minden részletre kiterjedő, alapos megállapodást, felsorolva a kötelezettségeket. Például TIT-élőadásokat, író-olvasó találkozókat, kiállításokat, színház-, mozielőadásokra, koncertre szóló belépőket kap az üzem, vetélkedőket készítenek elő, kirándulásokra állítanak össze túraprogramot. Valamennyi rendezvény minősége szavatolt. Van már néhány olyan kezdeményezés is, amivel nagyobb gyárban is ritkán találkozni: fotószakkör, üzemtörténeti krónikaírás, egyetemi-főiskolai előkészítő, szabószakkör hetediknyolcadikosoknak, idegen nyelvi tanfolyam szakmunkástanulóknak. Jól működik a klub, egyre népszerűbb a könyvtár. Mindennek hátterében az áll, hogy az üzem közel 100 ezer forintos kulturális alapjából csak a legszükségesebbet tartja vissza, s csaknem teljesen átutalja a művelődési háznak. Zömét „visszakapja” az üzem a rendezvények költségeiben, színházjegyben stb., de jut belőle a nagy kasszába, a város kulturális életének támogatására is. Igen szimpatikus, hogy a VOR gazdaként ezért is felelősséget érez. Baraksó Erzsébet r A Nem ingyen... Még nem találták fel a perpetuum mobilét. Ez azt jelenti, sokáig szükségük lesz a belső égésű motoroknak kőolajszármazékokra. Nem kivételek ez- alól a traktorok, meg kombájnok sem. Pedig több mezőgazdasági nagyüzemben úgy fest most a kép, mintha az örökmozgóra várnának. Mert nem egy helyen egyik napról a másikra élnek, már ami az üzemanyagot illeti. Vagyis üresek a tartályok, nincsen tartalék üzemanyag. Ez valahogy nincs rendjén, hiszen most kezdődött az aratás, olaj kell a szemszállító járműveknek, nem beszélve a szárítókról. Nemcsak a máról, a holnapról is gondoskodni kell. Panaszkodnak a nagyüzemek vezetői, nem kapnak hitelbe üzemanyagot az ÁFOR-tól. Már pedig a szabolcsi gazdaságok többsége hitelből él. Az év elején kap_ott hitel fogytán, a tavaszi munkákra fordították, nagyobb jövedelmet csak a a kalászosok eladása után kapnak az üzemek. De mivel üzemeltessék a gépeiket? Mert az ÁFOR amint átadja a hajtóanyagot, azonnal leemeli a gazdaságok számlájáról az összeget. Nem így az AG- ROKER. ök hitelben is eladják a műtrágyát, s majd fizetnek ősszel a vevők. Kölcsönösen bíznak egymásban. A gazdaságok jogos felvetésére gyorsan reagálta megyei szervezési bizottság, s levelet küldött az ÁFOR miskolci területi központjához. A termelők reménykednek a kedvező döntésben. Mert hiába mondják most a nyíregyházi kirendeltségen, hogy bőven van szállítási kapacitásuk, most olcsóbban árusítják a tüzelőolajat is a nagyfogyasztóknak, ha nincs miből vásárolni. Gond az is, hogy nem kapható a nyugati gépekhez megfelelő hajtóműolaj. Ennek hiányában pedig elveszítik a garanciájukat az értékes kombájnok, traktorok, ezérí sokan keresik a megfelelő helyettesítő anyagot, amit a termelési rendszerek biztosíthatnak. A probléma ugyancsak összetett. Látni kellene és átérezni az ÁFOR vezetőinek a mezőgazdasági nagyüzemek helyzetét. Szó sincs arról, hogy iQr gyen szeretnének üzemanyaghoz jutni a gazdaságok, csak kéthetes, vagy egyhónapos fizetési haladékot kérnek. Nem új dolog ez, a legtöbb vásárláskor van ennyi átfutást idő. Az idő pedig most valóban pénz, mert ilyenkor nyáron, majd ősszel érik be a gyümölcs, adják el termésüket a szövetkezetek, töltik fel a kasszájukat. Megértésre van szükség. Sipos Béla A BHG botpaládi Űj Barázda Termelőszövetkezet melléküzemében Simon Bálintné a telefonközpontok jelfogó berendezéséhez a kábeleket szereli. (Elek Emil felvétele) AHÁNY GYÁR — ANNYI SZOKÁS
