Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-06 / 158. szám
Á Kelet-Magyarország 1983. július 6. Kommentár Shultz küldetése Egyszerre két külügyminiszter, az amerikai és a francia jelenléte Szíriában önmagában is jelzi, hogy az ország milyen fontos szerepet tölt be a jelenlegi közel- keleti helyzet alakulása szempontjából. Damaszkusz vendégei közül nyilvánvalóan Shultz látogatását övezi nagyobb érdeklődés, hisz ő bábáskodott az izraeli—libanoni megállapodás fölött, amihez azóta is szeretnék megnyerni Szíria támogatását. Damaszkusz azonban eddig semmiféle szirénhang csábításának sem engedett. Álláspontja szerint az egyezmény számára elfogadhatatlan, mivel eleve nem számol alapvető érdekeivel. Izrael ugyanis a megszállt libanoni területek kiürítésé1 attól teszi függővé, hogy kivonják-e a szíriai és a palesztin erőket. Szíriái vélemény szerint viszont előbb Tel Aviv csapatainak kell feltétel nélkül távozni. Shultz most damaszkuszi látogatása előtt Szaúd-Ará- biában tárgyalt. Nyilvánvaló szándékkal: szerette volna rábírni a szaúdi vezetést, hogy érvényesítse befolyását Damaszkuszban az elutasító magatartás megváltoztatása érdekében. Ám nemhiába szokták a közel-keleti helyzetet bonyolultnak, összeku- száltnak nevezni: az Egyesült Államokhoz fűződő baráti kapcsolatai ellenére sem valószínű, hogy Szaúd-Arábia engedjen az amerikai nyomásnak. Közben a libanoni feszültség — megoldás híján — egyre veszedelmesebb méreteket ölt. A diplomáciai lépéseket behatárolja Izrael merev álláspontja. Minden jel arra mutat, hogy Tel Aviv legföljebb részleges csapatkivonásra hajlandó, azt is inkább katonai erőinek átcsoportosításaként minősíthetjük. így ha Shultz újabb közel-keleti küldetése során valamilyen eredményt akar elérni, mindenekelőtt Izraelben kell, hogy keresse a megoldás kulcsát. Gy. D. Andropov—Kohl-megbeszélés (Folytatás az 1. oldalról) abban összegezhető, hogy egyoldalú leszerelést követel a Szovjetuniótól és érintetlenül meg akarja őrizni a NATO-országok közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzetét. Nem hagyhatjuk például figyelmen kívül, hogy Nagy-Britannia és Franciaország jelentős rneny- nyiségű, ebne az osztályba tartozó és ellenünk irányuló nukleáris fegyver birtokában van — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. Az Egyesült Államok monopolhelyzetbe akar kerülni, a Szovjetunió közvetlen közelében elhelyezve azokat a nukleáris fegyvereket, amelyek képesek a Szovjetunió területének mélyén levő célpontok megsemmisítésére. A Szovjetuniónak nincs, s az amerikai logika szerint nem is szabad hogy legyen hasonló ereje valahol az Egyesült Államok közelében. A NATO-országok politikusai állandóan azt ismételgetik, hogy a Szovjetunió engedményeket tesz a genfi tárgyalásokon, ha Nyugat- Európába telepítik az új amerikai rakétákat. Ez mélységes és veszélyes tévedés, mert ha sor kerül a rakétatelepítésre, akkor mi nem pozícióink feladásához, erőink gyengítéséhez folyamodunk majd, hanem megfelelő időben, hatékony válaszintézkedéseket teszünk a Szovjetunió és szövetségesei biztonságának védelmében — hangsúlyozta Jurij Andropov. A Szovjetunió számára nehezen érthető, milyen előnyt remél az NSZK attól, ha területén elhelyezik az amerikai rakétákat, ha sor kerül a Szovjetunió válaszlépéseire, ha Európa középső részét sűrűn betelepítik a legkülönbözőbb tömegpusztító fegyverekkel. * A Szovjetunió jelenleg Európában található közepes hatótávolságú rakétái csupán a NATO e térségben levő közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek ellensúlyát jelentik. A szovjet rakéták nem az NSZK fegyveres erői ellen irányulnak. A helyzet azonban megváltozik, ha német földön elhelyezik az amerikai rakétákat. A Német Szövetségi Köztársaság számára sokszorosára nő a katonai veszély és elkerülhetetlenné válik az is, hogy bonyolultabbá váljanak a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok. Ami pedig az NSZK-ban és az NDK- ban élő németeket illeti, nekik ebben a helyzetben, mint azt nemrég valaki megfogalmazta, rakéták sűrű erdején át kellene egymásra nézniük — állapította meg Jurij Andropov. Nem jobb-e kihasználni a lehetőséget, amíg az adott; és valóban becsületes, mindkét fél törvényes érdekeit figyelembe vevő megállapodásra jutni, az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek számának növelése helyett a jelentős csökkentésben megállapodni, a jelenleginél sokkal egészségesebbé téve ezzel a légkört kontinensünkön és az egész világon? A megállapodásra mindaddig van lehetőség, amíg a rakéta- telepítés el nem kezdődik. A Szovjetunióban felfigyeltek Kohl kancellárnak arra a kijelentésére, hogy az NSZK kormánya megértéssel viseltetik a Szovjetunió történelmi okokból eredő biztonsági igényei iránt. Országaink és az európai béke szempontjából is nagyon jó volna, hae szavak tükröződnének a Német Szövetségi Köztársaság gyakorlati politikájában is — mutatott rá Jurij Andropov, hangsúlyozva még, hogy a Szovjetunió a kölcsönös megértéshez vezető utat a jóakarattal, s a béke és a jószomszédi kapcsolatok érdekében folytatott együttmű- ködéá készségével párosuló teljes nyíltságban látja. Helmut Kohl nagyra értékelte az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács elnöksége elnökének nyílt szavait és hangsúlyozta, hogy az általa vezetett kormány békés és jószomszédi kapcsolatokat akar fenntartani a Szovjetunióval, az NSZK és a Szovjetunió közötti viszony konstruktív továbbfejlesztésére törekszik. Ugyanakkor ismételten kifejtette a NATO vezető köreinek az új amerikai rakéták telepítésével kaposolatos ismert álláspontját. Jurij Andropov és Helmut Kohl egyetértett abban, hogy a két fél között sok fontos kérdésben meglevő nézeteltérés ellenére hasznos volt a nyílt eszmecsere. Megállapodtak arról, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak egymással. Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja és Hans-Dietrich Genscher al- kancellár külügyminiszter kedden Moszkvában megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját a Kreml falánál. Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke kedden Moszkvában megbeszélést tartott Helmut Kohllal, az NSZK szövetségi kancellárjával és Hans-Dietrich Genscher alkancellárrol, az NSZK külügyminiszterével. Nyikolaj Tyihonov és Helmut Kohl tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról, s különös figyelmet szentelt e kapcsolatok gazdasági vonatkozásainak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok szilárd jogi alapokon állnak, tartósan fejlődnek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös hasznára. A felek hangot adtak meggyőződésüknek, hogy megvannak a feltételek a gazdasági együttműködés további fejlesztésére. Egyetértésre jutottak abban, hogy a szovjet —NSZK gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság őszi ülésszakán megvitatásra kerüljön az együttműködés számos konkrét terve, amelyeknek megvalósításában részt vehetnének az NSZK nagy-, közép- és kisvállalatai. A felek rámutattak arra. hogy csupán békében, az államok közötti bizalom erősödése közepette fejlődhet sikeresen az együttműködés minden téren, így a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok terén is. E kapcsolatok bővítése ugyanakkor az európai stabilitás és jószomszédság fontos tényezője — hangsúlyozták. A kétoldalú kapcsolatok kérdéseit, valamint néhány kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémát vitatott meg Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter és Hans-Di- etrich Genscher, az NSZK szövetségi al kan cell ár ja, külügyminiszter azon a találkozón, amelyre kedden délelőtt került sor a moszkvai Kremlben. Magas magyar kitüntetés a születésnapra Kádár János és Lázár György üdvözlő levele a 60 éves Jrruzelskihez Kádár János, az MSZM>’ Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke levélben köszöntötte 60. szüle) :snapja alkalmából Wojciech Jaruzelskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ebből az alkalomból Wojciech Jaruz Jskinek a szocialista társadalmi rendszer védelmében, a szocialista országok egységének erősítésében kifejtett tevékenysége, valamint a hazánk és a Lengyel Népkö társaság közötti testvéri barátság, sokoldalú együttműködés fenntartásában és elmélyítésében szerzett érdé» »ei elismeréséül a Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. Wojciech Jaruzelski életrajza Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök, nemzetvédelmi miniszter 1923. július 6-án született Kurówban, a lub- lini vajdaságban: értelmiségi családban. A háború alatt a Szovjetunióban tartózkodott, ahol 16 éves korától munkásként dolgozott. 1943-ban belépett a Szovjetunióban megalakuló lengyel hadseregbe. Ugyanebben az évben elvégezte Rjazanyban a gyalogsági tisztiiskolát és ezt követően a Henryk Dabrowski 2. gyalogsági hadosztály felderítő szakaszparancsnoka, majd később ezredfelderí- tő parancsnokként harcolt az I. lengyel hadseregben, s többek között részt vett a Visztula, a Balti-tenger mel letti harcokban, Varsó felszabadításában. A háborút követően 1947-ig részt vállalt a földalatti bandák elleni harcokban és a néphatalom megszilárdításában. Kitüntetéssel végezte el a gyalogsági főiskolát és a Karol Swierczewski vezérkari Akadémiát. A hadseregben sok fontos vezető beosztást töltött be. Volt — többek között — előadó, a katonai akadémiai bizottság elnöke, tiszti tanfolyamok vezetője, valamint a harckiképzési főcsoportfőnök-helyettese, majd a lengyel néphadsereg 12. gépesített hadosztályának parancsnoka. 1960 júniusában kinevezték a lengyel néphadsereg politikai főcsoportfőnökének. 1962 májusában pedig nemzetvédelmi miniszter lett. 1964 óta a LEMP KB, 1971-től pedig a LEMP KB Politikai Bizottságának a tagja. A LEMP IX. rendkívüli kongresszusán ismételten megválasztották a LEMP KB s a politikai bizottság tagjává. Szejm-képviselő. A szejm 1981. február 11-i ülésén kinevezték a minisztertanács elnökévé, a honvédelmi miniszteri tárca megtartása mellett. A gazdasági reformbizottság elnöke, valamint a Zbowid (Lengyel Partizánszövetség) Főtanácsának elnökhelyettese. A LEMP KB 1981. október 16—18-án tartott 4. plénumán megválasztották a LEMP KB első titkárává. A katonai szükségállapot 1981. december 13-án történt bevezetése óta a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának az elnöke. Wojciech Jaruzelski több magas lengyel és külföldi kitüntetés birtokosa. MUNKATÁRSAINK TESTVÉRORSZÁGOKBAN (1.) A megújult város Í A bulgáriai testvérszervezet meghívására Mihajlov- grádba utazott a múlt héten a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek megyei szervezetének elnökségi delegációja, amely 1984. évi együttműködésről tárgyalt, s egyebek között 30—40 szakember kölcsönös tapasztalatcseréjéről állapodott meg. A delegációval Bulgáriában járt munkatársunk is, aki a megyéről, az öt éve kezdődött kapcsolatokról és a további lehetőségekről tájékozódott. Mihajlovgrád belvárosa. (Fotó: Szepternvrijszko Szlovo — Makszim Dimitrov felvételei) Aki ezekben a hetekben Bulgáriába utazik, s úticélja nem a tengerpart, vagy a festői hegyvidéki üdülőhelyek valamelyike, sajátos helyzettel találkozik: félévig nem volt ugyanis csapadék, sok helyen már havat sem láttak a termőföldek. Június utolsó harmadában viszont megnyíltak az ég csatornái, s attól kezdve két héten át naponta többször is szinte felhőszakadásszerű esők áztatták a földeket — mintha be akarnák pótolni az előző hónapok lemaradását. így aztán nemcsak az üdülők között fő téma az időjárás, hanem a szakemberek, politikai, társadalmi vezetők is szinte mindenütt azzal kezdik a beszélgetést: rendkívüli esztendő az idei. A cukorrépának több mint a felét újra kellett vetni, a környéken hagyományos, nagy málna- és szamócakertek (amelyeknek csak kisebb részét öntözik) mindössze harmadát, ötödét adták a korábbi szép átlagoknak. Az országutak mentén feketék a búzakalászok, előbb a szárazság gyötörte a növényeket, most viszont a felázott talaj miatt késik az aratás. Sokfelé hallottuk: amit meghagyott a hőség, azt most a víz igyekszik elvinni — mindenütt keményen meg kell dolgozni, hogy az ország éléskamrái az idén is megteljenek. Mihajlovgrád megye közel van a fővároshoz, a szófiai repülőtértől mindössze 110 kilométer a távolság. Ennek megtételéhez azonban mintegy két óra szükséges, mert félúton le kell küzdeni az 1446 méter magas Petrohan- hágót. Gyönyörű viszont a táj, patakokkal, bükkerdők- kel, jó idő esetén szép kilátással a szomszédos, kétezer méternél is magasabb Kom- és Midzsúr-csúcsok felé. Történelmi hangulatot is idéz itt az utazás, hiszen a szófiai— vidini utat, amelyen haladunk, török pasa építtette ki több kocsinyom szélességűre 1797 táján. Dimiter Iliev mérnök, a Szakszervezetek Mihajlovgrád megyei Tanácsának elnöke mutatta be a megyét, és annak székhelyét. Mindenekelőtt az 1983-as esztendő kiemelkedő jelentőségéről beszélt: — Hatvanéves jubileumot köszöntünk az idén — mondta —, az 1923. szeptemberi antifasiszta felkelés évfordulóját. Az országos ünnepség- sorozat nagy rendezvényei közül többnek Mihajlovgrád lesz a színhelye, minthogy a fasiszta diktatúra ellen, a kommunisták vezetésével kitört felkelés itt kezdődött, s itt zajlott le a döntő ütközet is. Az évforduló megünneplésének előkészítése hónapok óta zajlik. A megye munkáskollektívái egyebek között azt vállalták, hogy a kilenc- hónapi gazdasági terveket az évfordulóra, szeptember 23- ra teljesítik, s az éves terv teljesítését is nyolc nappal előbbre hozzák. Ma zárt az első fél év s örömmel mondhatjuk — emelte ki Dimiter Iliev —, hogy terveink valóra váltásához minden remény megvan. Az első hat hónapot ugyanis ötnapos előnnyel zártuk: a mezőgazdaságot sújtó kedvezőtlen hatásokat elsősorban az ipar, a szállítás és a kereskedelem jó munkája egyenlítette ki. Mihajlovgrád megyének 235 ezer lakosa van, területe valamivel több, mint 3600 négyzetkilométer. 137 településéből 7 város: Lom, Berkovica, Bojsinovci, Varsec, Csiprov- ci, Vilcsedrim. A három éve kialakított új közigazgatási beosztás szerint a 137 települést 14 községcsoportba sorolták. Mihajlovgrád 1953-tól megyeszékhely. Ezalatt lényeges változások helyszíne volt. A felszabadulás idején mindössze hatezer lakosú település még a hetvenes éveket is csupán 15 ezres lélekszámmal kezdte. Az időközben lezajlott nagy ipari beruházások tették lehetővé, hogy mostan ra 55 ezer lakosú várossá no vekedjék. A környező magas hegyek karéjában szép színfolt^ mindössze néhány patiná épületből álló régi faluköz pont mellett kialakított mo dern belváros. Széles útjai, sétányok szegélyezik, szépek a parkjai, közintézményei a megyei közintézmények és » színház épületei impozáns főteret zárnak közre. (A Mihajlovgrád nevet mindössze négy évtizede vi seli a település, amely azonban Montanensium névé a már a rómaiak alatt is a Du na felé vezető út egyik &■ lomáshelye volt. A romba dőlt római település helyt > kialakult szláv település ne ve Kutkovica volt, s századunk második évtizedében a Coburg fejedelem iránti hódolatból a Ferdinánd nevet kapta. Mai neve az 1923-as felkelést idézi, amelynek egyik szellemi atyja az 1944- ben meggyilkolt Hriszto Mi- hajlov volt, reá emlékezve, a felszabadulás után nevezték el Mihaj lovgrádnak.) A környék korábban tipikus agrárterület volt. Az országos átlagnál lényegesen nagyobb mértékű ipari fejlesztések révén viszont ma már az ipari megyék közé tartozik, össztermeléséből az ipar 80 százalékkal részesedik. Mindez a főleg 1960—80 között épített új, többségében nagy gyáraknak köszönhető. Gépgyártó üzemek, textilgyárak, varrodák létesültek, sokszorosára nőtt az építőanyag-termelés, dinamikus volt a bőrfeldolgozó és cipőipar növekedése, de a korábban a megyét jellemző élelmiszeripar is háromszorosára növelte termelését. A hatvanas évek elejétől mostanáig a megye ipari produktumát 100 millióról másfél milliárd levára emelték. A tájékoztatásból is kitűnt: jó lehetőségek vannak a sza- bolcs-szatmári üzemekkel kialakított együttműködés továbbfejlesztésére, hiszen sok a hasonlóság: nálunk is nagyjából ebben az időszakban épültek a megye korszerű ipari üzemei, sok a hasonló profilú gyár, s a mi szakmunkás- és szakembergárdánk is fiatal. Következik: Alkossanak többen! Marik Sándo