Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-05 / 157. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. július 5. ALKOHOL Ma már senki nem vitatja: az alkoholizmus népbetegség. Elég, ha csak azrt idézzük, hogy Szabolcs-Szatmár megyében jelenleg hatezer súlyos alkoholistát tartanak nyilván, a veszélyeztetették száma meghaladja a húszezret. Az alkoholizmus következményei ismertek, részletezni — sajnos — már fölösleges. A kérdés most már csak az: ha az alkoholizmus népbetegség, vajon miért késik annak intézményes gyógyítása, megelőzése és megfékezése? Amikor a háború után — mennyivel mostohább körülmények között! — megfogalmaztuk, hogy a tbc megszüntetendő népbetegség, a megállapítást követően roppant gyorsan kialakult az ellene folytatandó küzdelem minden állomása. Szűrés, gondozás, felderítés, szanatórium, orvosi háttér, gyógyszer — szinte hónapok alatt került. Sajnos, az alkoholizmusról többet beszélünk, mint amennyit teszünk ellene. Felemás rendelkezések, erőtlen szabályok, bonyolult jogi fikciók sorával aligha megyünk valamire. Sajnos, a gondozás feltételei is rosszak, hiszen a megyében évente legfeljebb 2000 ember kerül ide, tegyük hozzá, elég mostoha körülmények közé. A társadalmi szervek, az egészségügy néhány lelkes embere képtelen arra, hogy megoldja a mind súlyosabb gondot. Nők, fiatalok sokasága gyarapítja a rendszeresen ivók táborát. Régi tétel: a megelőzés mindig olcsóbb, mint a gyógyítás. Erre áldozni a társadalomnak, családnak, munkahelynek, intézménynek — nélkülözhetetlen kötelessége. B. L. A Tiszavasvári Áfész korszerűsítette cukrásztermelő üzemét. A 16 dolgozó jó feltételek mellett ebben az évben 4,3 millió forint értékű cukrászterméket állít elő. Képünk az ínyencsütemények díszítése közben készült. (Elek Emil felvétele) A lényeg: ne legyen parlagon Vegyen tanyát Az utóbbi időben, főként a nyíregyházi járásban egyre több tanyának van új egyéni gazdája, úgy is mondhatnánk, a Nyíregyháza környéki tanyákon bizonyos generációváltás tanúi vagyunk. Már húszezerért... — Az idén eddig mintegy 122 tanya adásvételi szerződését nyújtották be — mondja Licz Lászióné, a nyíregyházi járási földhivatal főelőadója. — Közülük 117-et hagytunk jóvá. A többi szerződés életbe lépéséhez adminisztrációs hiányosságok miatt nem járulhattunk hozzá, például valamilyen fontos adatot nem szerepeltettek benne. A 117 tanyának összesen körülbelül 21 hektárnyi a területe. Sok tanyán élő városba igyekszik és fordítva. A tanyák általában 20— 60 ezer forint közötti áron cserélnek gazdát. Az évenkénti több száz tanyaeladás közül a termelőszövetkezetek 6—7 esetben élnek elővásárlási jogukkal. A tanyák többsége a termelőszövetkezetek területén van. Ha nincs aki művelje, nincs aki lakja — sokan eladják. A tanyákat földforgalmazási szempontból külterületi földnek kell tekinteni. Milyen szabályok? — A tanya és körülötte lévő föld tulajdonjogát mazőgazdaságilag művelt föld, akkor a vevő lakástulajdonára, ha viszont a tanya és a körülötte levő föld mezőgazdasági termelést szolgál — úgy a zártkerti személyi föld- tulajdonra vonatkozó jogszabályok a mérvadók. Ne legyen parlagon — Ha a tanyák a termelő- szövetkezetek tábláján vannak, akkor az esetek többségében a téeszek élnek elővásárlási jogukkal — fejtegeti Puskás Gusztáv, a megyei földhivatal főelőadója. — Tudniillik, a tanya megközelítéséhez utat kell kihagyni a művelésből, s ha a tanya villamosított, akkor még a villanyoszlopokat is kerülgetni MEZÉP-klvItelezésbon Fémsiló, hűtőtároló Az ötszáznegyven embert foglalkoztató Mezőgazdasági Építőipari Közös Vállalat a paneles technikán kívül szinte minden típusú épület, építmény felhúzására alkalmas. Idén a tervek szerint mintegy kilencvenmillió forint értékű munkát végeznek, s fél év alatt ennek a felét teljesítették is. Egyebek közt elkészült a főiskolai tangazdaság almaválogatója, a gávavencsellői ezervagonos fémsiló, a nyír- lugosi termelőszövetkezet gépműhelye, a Balkányi Állami Gazdaság műtrágya tárolója. Harminc lakás szerkezetépítésével végeztek Vásár osnaményban, tejporgyári csarnokot húztak fel Berety- tyóújfalun, hogy csak a jelentősebb munkáikat soroljuk itt fel. Az esztendő második felében is akad néhány nagyobb munkájuk. Átalakítják a katonai kollégiumot, felújítják, bővítik az újfehértói ÁFÉSZ- áruiházat. Tiszalökön pedig húsz lakást építenek. A „félkész lakás” akció keretében Nyíregyházán a Csalié közben öt lakást készítenek (félig) el. Vásárosnaményban hozzákezdenek a malom átalakításához, Nyírlugoson fűrészüzemet, Gávavenesellőn hűtőiházat — pontosabban átmeneti hűtőtárolót készítenék. Mint a vállalatnál mondták: a cég nevének kissé ellentmondva — a beruházásra szánható összegek csökkenése folytán — inkább ipari, minit sem mezőgazda- sági jellegű megbízásokat kapnak. Uj tevékenységet is bevezettek ebben az évben: beindult a betonelőregyártó üzemük, ahol egyedi és sorozatban is gyártható betonelemeket állítanak elő. Gyakran különös ügyekben is mérlegelnie kell a Nyíregyházi Városi Tanács szabálysértési csoportjának. Ilyen például V. L. esete, akit azért jelentettek fel szomszédai, mert három kutyát is tart harmadik emeleti lakásában. A bokszerek beszennyezik a lépcsőházat, a játszóteret, ugatásukkal felverik a ház csendjét. Többen félve közlekednek a környéken, mivel az állatok sokszor póráz nélkül kószálnak a szabadban. Évek óta tart a vita a szomszédok között. Az ebtartót egyszer már megbírságolta a kutyák miatt a tanács, ám a helyzet azóta sem javult. Most újabb ezerforintos bírságot róttak ki a kutyák gazdájára, sőt határozat született az ebek elkobzásáról is. Az ügy ezzel nem zárult le: V. L. fellebbezett. * Jósavárosiak a megmondhatói, mennyit dolgoztak az gánszemély csak akkor szerezheti meg (az öröklés kivételével), ha az a mezőgazdasági nagyüzem, amelynek területén a tanya van, lemond elővásárlási jogáról — magyarázza Sveda Béla, a megyei földhivatal osztályvezetője. A vásárlónak nem szükséges mezőgazdasági termeléssel élethivatás-szerűen foglalkoznia. Azonban az ingatlanforgalmazásra vonatkozó jogszabályokat maradéktalanul alkalmazzák. Ha a tanyához nem tartozik meEperjes utca környékének szépítésén az ott lakó családok. Sajnos, vannak, akik semmibe nézik a közösség munkáját. Mindennapos, hogy autók'hajtanak föl a parkosított területre — miközben a kijelölt parkírozóhely üres. A lakók nem nézték ölhetett kézzel a parkrongáló- kat. Fényképet készítettek a szabálysértők járműveiről, s a fotókat eljuttatták a tanácsra. E fényképes feljelentések alapján eddig három személyre vetettek ki egyenként 500 forintos pénzbírságot. * Ez év áprilisától rendszeresen tartanak Nyíregyházán kell... — mindez nehezíti a földművelést, ezért igyekeznek a tanyákat (ahol lehét) felszámolni. A határszemléző bizottságok a megyében legutóbb is több száz romos tanyát találtak, amelyek ösz- szesen mintegy 70 hektáron terülnek el. De nagyon sok tanya nem akadályozza a nagyüzemi munkát, sőt jó néhányat nem lenne célszerű nagyüzemi művelésbe vonni. Azokat a magánszemélyek adhatják, vehetik... Az a lényeg, hogy ne legyen parlagon, hasznosítsák, (cselényi) köztisztasági ellenőrzéseket. Ilyenkor hefyszínbírsággal büntetik például a szemete- lőket, a parkrongálókat, a magárusokat, a közterületet engedély nélkül elfoglalókat. így figyeltek fel már sokadszor F. J.-nére, aki a régi piac területén — ahol most autóparkoló van — engedély nélkül árusít. Több alkalommal megbírságolták már a közterület engedély nélküli elfoglalása miatt. Mivel felszólítás ellenére sem hagyta el a területet, a tanács műszaki osztálya 10 ezer forint végrehajtási bírságot vetett ki rá. Az árus drágán fizet makacsságáért: visszavonják a magánkereskedői engedélyét is. Szabálysértési aktákból Szomszédper — bokszerekért Bármennyire rokonszenves, sőt meggyőző volt Tor- day Aliz interjúja Deák Istvánnal, a több mint húszéves Csudapest című televíziós revűfilm rendezőjével — a szerda esti felújítás — nosztalgia ide vagy oda — bizony unalmasnak tűnt. Ezen az egykori parádés szereposztás, a műfaj „nagyágyúinak” viszontlátása sem segíthetett. Szívesen elhiszem, hogy a tévé ún. hőskorában ez a produkció szenzációsnak hatott. Csakhogy azóta sok víz folyt le a Dunán (nálunk persze a Tiszán) — ahogyan mondani szokás —, és máson, másképpen derülünk jókedvre. Szóval, a Csudapest bizony igencsak elavult... A szerdai tévéest egyébként másik fiaskót is hozott. A világirodalmi rangú nagy cseh író, Karel Capek írásából készített magyar tévéfilm — Felvidéki Judit rendezésében — reménytelenül unalmasnak hatott. Talán tanulságul szolgálhat ahhoz, hogy egy regénytöredék, egy befejezetlen mű a képernyőn sem válik maradandó élménnyé, bármilyen nagy író nevével próbálják eladni. Viszont csütörtökön, a szintén meglehetősen unalmas Célpont című angol bűnügyi filmsorozat ígéretek epizódja után a Panoráma külpolitikai magazin igazi élmény volt. Egyszerűen bámulatos, hogy Chrudinák Alajosnak milyen kapcsolatteremtő képessége van — és ezt persze a nézőhöz is közvetíteni tudja — a legkülönbözőbb politikai irányzatokat képviselő, prominens közel- keleti személyiségekkel. Az igen tartalmas, naprakészen eligazító műsorhoz csak gratulálni tudok. Wisinger István népszerű műsora, az Ablak c. belpolitikai magazin most pénteken is érdekes, figyelemlekötő volt. Engem legjobban a Titkosított tanácsülés? blokkja ragadott meg, nevezetesen abban a témában, hogy a községi tanácsülések nem államtitkot képező jegyzőkönyveit a be- tekinthetőség, a nyilvános hozzáférhetőség érdekében a közkönyvtárakban kellene elhelyezni. Erről nyilatkozott Szßnte Ferenc, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ igazgatója. Mivel levéltár a községekben nincs, s a tanácsi irattárak nehezen hozzáférhetők, igazat kell adnunk neki abban, hogy a lakosságot érintő legfontosabb területfejlesztési, kommunális és szolgáltatási döntések hivatalos anyagai a községi könyvtárakban bárkinek rendelkezésére álljanak. Merkovszky Pál fjRÁDIÓ MELLETT Sarusi Mihály nevét még nem igen ismerték eddig a hallgatók. Ha valaki vasárnap hallotta — az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatójaként — a Csak pár mázsa búza című rádiójátékát, valószínűleg máskor is be fogja kapcsolni készülékét, ha meglátja a szerző nevét a műsorújságban. A Csak pár mázsa búza főszereplője, Varga Jani iskolai tanuló. Mezőgazdasági gépszerelőnek tanul. Apja, akinek annak idején nem volt módja tanulni, biztatta a továbbtanulásra, segíti anyagilag. Büszke jóeszű, ügyes kezű fiára. A fiú a fiatalok őszinte hitével készül leendő szakmájára, s ugyanolyan őszinteséggel, jóhiszeműséggel bízik az emberekben, a felnőttekben. Nem tudja elképzelni sem, hogy a felnőttek ne legyenek szorgalmasak, becsületesek. Számára a baj, a rossz akkor következik be, amikor szembe találja magát a valósággal. Azzal, hogy az emberek esendők, nem mindenki becsületes. Hogy a kombájno- sok — a gépészek — fondorlatosán és minden lelki- ismeretfurdalás nélkül — lopják a tsz búzáját, „az életet”. Jani, aki munkát, vízhordást vállalt áz aratóknak, már csak azért is, hogy a gépek, a kombájnok közelében lehessen, jóhiszeműen azt gondolja, hogy géphiba miatt eresztették le a földre a kombájn tartályából a búzát. Amikor a második ilyen kupacot fedezi fel, akkor is „csak” gondatlanságra gyanakszik, és szól a csősznek, gondoskodjon az ottfelejtett „élet”-ről. A gépészek eszméletlenre verik Janit, mert az — akaratán kívül ugyan — de megakadályozta a lopást. A fiú a kórházban is csak azon töpreng, miféle géphiba miatt kellett a gépészeknek a búzát leereszteniük. Arra nem is gondol, hogy lopás szándékával tehették. Ez a fiú túlságosan is naiv. Ilyennek írta meg őt Sarusi Mihály. Elég nehezen lehet elképzelni, hogy a mai, középiskolás korban levő gyerekek ennyire gyanútlanok, naivak legyenek. Még akkor is, ha szüleiktől csak példamutatóan jót láttak, tanultak. Varga Jani apját is élhetetlen mamlasznak tartják a faluban, olyannak, aki kirí a többiek közül, azok közül, akik ügyeskednek, vagyis csalnak, lopják a közöst, amikor és ahol csak lehet. Figyelemre méltó a Sarusi Mihály által megrajzolt emberek, a falu közvéleményének reagálása az ügyre. Vannak, akik nem a lopásért marasztalják el a kombájnosokat, hanem azért, mert ügyetlenül csinálták: megverték a fiút, így rendőrségi, bírósági ügy lett belőle, holott „megúsz- hatták” volna egy fegyelmivel. Mások elítélő hangsúly- lyal beszélnek az esetről, s ennek kapcsán emlegetik azokat, akik az ilyen üzel- mekből nagy házat építettek, , s rendszeres, bőséges italozásra is telik belőle nekik. Azt gondolom, az író elvétette ebben a hangjátékban az arányokat. Olyan felhangja van, olyan végkövetkeztetést lehet levonni, hogy az emberek többsége természetesnek tartja, de legalábbis: nyílt szóemelés nélkül tudomásul veszi, eltűri a közös megkárosítását. Nem hiszem, hogy ez így lenne. Seregi István "képernyői^
