Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. július 30. Képes hírek Laoszban fontos szerepe van az elefántoknak. A képen: fa- törzsvontatás elefánttal Sayabooriban. Rizsbetakarítás a „Tkhangon" Mezőgazdasági Termelőszö vetkezetben (Vientiane tartomány). A Japánban megrendezésre kerülő atomfegyver-ellenes világkonferencia előkészületeinek keretében az ország békeszervezetei gyűlésen tiltakoztak az Egyesült Államok atomfegyverkezése ellen. y Rendkívüli állapot Colombóban. A Sri Lanka-i főváros utcáin fegyveres katonák igyekeznek megakadályozni a zavargásokat. Gépkocsiban elhelyezeti nagy erejű pokolgép robbant a szicíliai Palermóban. A robbanás megölte a rendőrség főnyomozóját, két testőrét, valamint egy portást. Három rendőr megsebesült. BETÖRÉS AZ ALELNÖKI IRODÁBA Betörtek a következő elnökválasztáson indulni készülő Walter Mondale volt amerikai alelnök irodájába — jelentették be a demokrata párti politikus munkatársai. Egyelőre nem tudni pontosan, hogy egyszerű betörésről vagy politikai ügyről van-e szó. Az elnökjelöltségért folytatott kampány főhadiszállásaként használt washingtoni irodába szerdán hajnalba hatoltak be eddig ismeretlen személyek. A vizsgálat szerint egy főleg pénzt tartalmazó kisebb páncélszekrényt és videomagnót vittek magukkal az illetéktelen látogatók. CHEYSSON AZ USA FLOTT AFELVONULASROL Politikai problémát nem lehet katonai tanácsadókkal és helikopterekkel megoldani — hangsúlyozta brasiliai sajtó- értekezletén Claude Cheysson francia külügyminiszter. Cheysson csütörtökön ismét állást foglalt az Egyesült Államok közép-amerikai flottafelvonulásával szemben. KOLERAJÁRVÁNY NYUGATSZUMÄTRÄBAN Eddigi jelentések szerint csaknem ötven ember halt meg az indonéziai Nyugat- Szumátrában terjedő kolera- járvány következtében. Betegség elleni harcot nagymértékben megnehezíti, hogy rossz az egészségügyi ellátás a járvány súlytotta területeken. ARAFAT ELUTAZOTT BELGRÁDBÓL Hivatalos látogatását befejezve csütörtökön elutazott Belgrádból Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke. Elutazása előtt a belgrádi rádiónak adott nyilatkozatában Arafat annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jelenlegi közvetítési kísérletek révén sikerül leküzdeni az El-Fatah belső viszályát.-----------------------------------------------------------------------Elmélkedés egy évfordulóról Helsinki tanulsága N em az tesz igazán fontossá egy évfordulót, hogy kerek, ha tíz, huszonöt, vagy ötven éve történt az esemény, hanem az, hogy mennyire érdemes emlékezni rá, milyen tanulsággal szolgál a mának. Ebben az értelemben érdemes megáUni a helsinki záróokmány aláírásának nyolcadik évfordulóján és elgondolkodni fölötte. így van ez annál is inkább, mert 1975. augusztus 1-e az enyhülés csúcspontja volt — ma pedig a feszültségek idejét éljük. A hetvenes évek első felében fordulat bontakozott ki Európában, egyértelműen lezárult a hidegháború. A Nyugat végleg elfogadta a háború utáni változásokat, lemondott arról, hogy a szocialista rendszerek összeomlására várjon, mégin- kább arról, hogy félreállítsa a nagypolitika terepéről a Szovjetuniót. Elismerték partnernek a kisebb keleteurópai országokat, az Egyesült Államoknak pedig — ez külön nagyságrend — egyenrangú hatalomnak a Szovjetuniót. Maguk a szocialista országok is megszilárdultak és megengedhették maguknak a nyitottságot. '-Mindez alapot teremtett földrészünkön a politikai enyhüléshez. S hamar kiderült, hogy Kelet-Európá- val nemcsak együtt kell élni, hanem — érdemes is! Ez a felismerés ölt testet az 1975-ös helsinki záróokmányban, amely a politikai, a gazdasági, a kulturáLis, az emberi együttműködés részleteit fogja össze. Jelentőségét hangsúlyozandó 35 ország legmagasabb rangú vezetői írták alá ezt az okmányt. Mostanában feszült a nemzetközi helyzet, romlottak a kapcsolatok, nyugtalanítóan gyorsul a fegyverkezési verseny. Ismét változtak volna a viszonyok? Visszatért a hidegháború? Bizonyos látszatok ellenére — nem. Amit a hatvanashetvenes évek enyhülési fordulatának hátteréről, az alapvető okokról mondtunk — ma is érvényes. A katonai erők egyensúlyban vannak, mindkét fél többszörösen meg tudná semmisíteni egymást. A tudat, hogy egy atomháború valameny- nyiünket elpusztítana, mindenki fejében világosan ott él. Folyik a kereskedelmi csere, zajlanak a pénzügyietek. Változatlan a kölcsönös érdekeltség. Hozzáfűzhetjük mindehhez, hogy — ellentétben a hetvenes évek elejével, amikor még csak a vágy fogalmazódott meg sokakban egy enyhültebb Európa után — már vannak jó tapasztalatok. A múlt évtized bebizonyította Keletnek és Nyugatnak, hogy lehet békésen egymás mellett élni, s ez mindkét félnek, V ________________________ államoknak és személyeknek, egyaránt hasznos. Miért romlottak meg mégis mostanában a nemzetközi viszonyok? Miként a világgazdaság, a politika is ki van téve a hullámzásoknak is. Az Egyesült Államok jelen kormánya úgy véli, hogy országának nem hozott megfelelő előnyöket az enyhülés, „csak a Szovjetuniónak”, ezért a szocialista nagyhatalmat szeretné ideológiailag sarokba szorítani, „lejáratni”, politikai tékin- télyét csorbítani, a fegyverkezésben pedig lekörözni. Szemben ezzel a szocialista országok fenntartás nélkül elismerik az enyhülés korszakát, eredményeit. S a nyugat-európai polgári kormányok? Egyrészt erős szövetségesükhöz és patrónu- sukhoz, • az Egyesült Államokhoz húznak, másrészt — az európai sorsközösség tudatában — meg szeretnék őrizni az enyhülés számos hasznos területét. Vegyünk néhány példát. Az amerikaiak gazdaságiszállítási korlátozásokkal szerették volna sújtani a szocialista világot, a nyugat-európaiak — pártállástól függetlenül — elutasították ezt. Az új nyugatnémet kancellár Moszkvába utazott és kijelentette, hogy folytatni akarja a párbeszédet, az együttműködést. Madridban az európai biztonsági és együttműködési konferencián, hosszú és éles vita után — az utolsó hetekben — maguk a nyugat- európai küldöttségek figyelmeztették az Egyesült Államokat: nem szabad túlfeszíteni a húrt. A helyzetnek, az enyhülés visszatérésének a kulcsa ma az európai rakétatelepítés. E tekintetben a nyugateurópaiak, sajnos, jóval közelebb állnak az amerikai magatartáshoz, mint a Varsói Szerződés javaslataihoz, bár maguk is megosztottak. A szociáldemokraták rugalmasabbak, bírálják az Egyesült Államokat is. A NATO- kormányok többsége Washingtonnal egyeztette álláspontját, de a kulisszák mögött igyekeznek valamivel engedékenyebb magatartásra késztetni őt. H a ezek után feltesz- szük a kérdést, mi az 1975-ben aláírt helsinki záróokmány máig érvényes tanulsága, röviden ezt mondhatjuk: Európában lényegében Keletnek és Nyugatnak érdeke az együttműködés. Nagyon fontos lenne azonban a fegyverkezési verseny leállítása, az amerikai rakétatelepítések megelőzése. Csak így nem csorbulna, hanem újra izmosodna az a bizalom, amely a politikai, a gazdasági és az emberi együttműködés nélkülözhetetlen feltétele. T. I. Az ÁLBA REGIA Állami Építőipari Vállalat felvételre keres építőipari SZAKMUNKÁSOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT, BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT. Bérezés teljesítménybérben. KERESETI LEHETŐSÉG: 4500—10 000 Ft. JELENTKEZNI LEHET személyesen és írásban a vállalat munkaügyi osztályán. CÍM: 8003 Székesfehérvár, Ady E. u. 9—15. sz. (975) Kommentár Tamilok és szingalézek S ri Lanka — a korábbi Ceylon — ritkán vom* ta magáira a nemzetközi közvélemény figyelmét. Legföljebb azt szokták tudni róla, hogy főleg teájáról ismert, s a szingaléz—tamil ellentétek időről időre föllob- bamnak. A múlt hét végén kirobbant újabb véres belvillon- gás méretei azonban túlnőnek a szokásos kereteken: eddig legalább százötven ember vesztette életét a zavar-» gásokiban, sok százan megsebesültek. Ezúttal az váltotta ki az incidenseket, hogy a múlt hét végén az ország északi részén, Jaffna közelében tamil szélsőséges elemek tizenhárom katonát meggyilkoltak. Először a fővárosban, Colombában kezdődtek verekedéseik a két népcsoport tagjai között, majd a nyugtalanság átterjedt az egész országra. Nehéz okokat találni a súlyos ellentétekre. Tény, hogy mostanában a tamilok — ők alkotják az ország lakosságának 20 százalékát — önkormányzatot követelnek. A kormány politikáját hevesen bíráló egyes politikusaik szeretnék elérni az önálló állam, a Tamil Bilam kikiáltását. Ez a törekvés sem újkeletű. Legalább 150 esztendős múltra tekinthet vissza, azokra az időkre, amikor a brit gyarmatosítók közös irányítás alá vonták a korábbi Tamil Monarchiát és a két szingaléz királyságot. Az indiai származású tamil kisebbség helyzete már az új-delhi parlamentben is visszhangra talált. Képviselők sürgették a kormányt, hogy járjon közbe Jayewardene Sri Lanka-i államfőnél a tamilok jogainak védelmében. Meglehet, az is hozzájárult az újabb belső viszály kirobbanásához, hogy a kormány nemrég ismét meghosszabbította a májusban bevezetett rendkívüli állapotot. A tamilok szeparatista törekvéséről pedig a központi kormányzat hallani sem akar: az a véleménye, hogy az északi tartomány, ahol többségében tamilok élnek, nem alkalmas semmiféle önkormányzatra, különösen nem önálló állam létrehozására. Gy. D. LAOSZ: Egymillió tana rizs A laoszi mezőgazdaság 1980-ban érte él először az egymillió tonnás rizstermést. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ebből az alapvető élelmezési cikkből az ország önellátóvá vált. A következő év — hála a rendkívül kedvező időjárási viszonyoknak — rekordtermést hozott: 1,15 millió tonna rizst sikerült betakarítani. S bár tavaly rendkívüli szárazság sújtotta Laoszt — a termés mégis 1,1 millió tonna volt. Az eredményt a társadalom legszélesebb rétegeinek mozgósításával érték el. A párt és a kormány felhívására a falusi lakosság, az állami tisztségviselők, a fegyveres testületek tagjai, fiatalok fáradoztak azon, hogy mind több vizet juttassanak a rizsföldekre. Árkokat, csatornákat ástak, az állam pedig szivattyúval látta el a földműveseket. sőt gondoskodott az árkok következtében más terményekben esett kár kompenzálásáról is. A rizstermelés növelése mellett néhány más növényi kultúrában is' jelentős eredmények születtek. A szója- termés 1982-ben például 25 százalékkal múlta felül az előző évit. Nyilván a kedvező eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a múlt évben jelentősen erősödött a szövetkezeti szektor. 1982-ben 591 új termelőszövetkezetet hoztak létre, ezzel a számuk 1943-ra növekedett. A laoszi 90 ezer parasztcsaládnak 17.5 százaléka így már szövetkezetben dolgozik, ők művelik az ország nizsföldjeinek 20 százalékát. Az utóbbi években jelentősen nőtt az állatállomány is. A mintegy három és fél millió összlakosságú és 231 ezer négyzetkilométer területű Laosz parasztsága több mint 900 ezer bivallyal, 470 ezer szarvasmarhával és 1,2 millió sertéssel rendelkezik. Itt említjük meg a laoszi I. népgazdasági terv (1981— 1985) néhány legfontosabb mutatóját (1980-hoz viszonyítva): ipari termelés 200— 220 százalék; mezőgazdasági termelés 123—124 százalék; beruházások 147—150 százalék; áruszállítás 180—185 százalék; az állami és szövetkezeti kereskedelem áruforgalma 170—180 százalék. Minit láthatjuk, a tervék eléggé feszítettek, de az eddigi eredmények ismeretében hihető, hogy a fennálló súlyos nehézségek ellenére a sokat szenvedett laoszi nép sikerrel teljesíti célkitűzéseit.
