Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-20 / 170. szám
1983. július 20. Kelet-Magyaromig 3 Jár-e köszönet? A munkaerő is ember? A kérdés egy áruházi dolgozó panasza nyomán jutott eszembe. Az illető elmondta: az áruház egyébként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetője a légkisebb mulasztás esetén is durván, gorombán beszél beosztottjaival. A munkán kívül az égvilágon semmi más nem érdekli, de jó szava azokhoz sincs, akik lelkiismeretesen, vagy akár a legjobban dolgoznak. S ha ezt szemére vetik, azonnal kész a válasszal: „A dicséret is, a figyelmesség is kinek-kinek benne van a borítékjában. Azért, mert valaki eleget tesz kötelességének, miért járna köszönet?” Egyelőre maradjunk a kötelességnél. Való igaz: elképesztő káosz, rendetlenség származna abból, ha a fizetés, a munkaviszony önmagában nem kötelezne tisztességes, sőt tudásunk, képességünk szerint végzett munkára. Ha mondjuk egy esztergályos, vagy akár középiskolai tanár, a jó munka feltételeként — a mindennapi dicséretadagot — a vezetők mosolyát is kiköthetné magának. Ennek, a kötelességnek a hangsúlyozása annál is inkább fontos, mert különösen a munkaerőgondokkal küszködő vállalatoknál sokan és gyakran megfeledkeznek róla. Jellemző eset: az egyik lakásjavító szövetkezet művezetője az általános munkaerőhelyzetre hivatkozva hunyt szemet a lazaságok, a fegyelmezetlenségek felett, s próbálta „megmagyarázni” a csöpögő vízcsapokat, a hepehupás parkettát, a repedező vakolatot. „Ha lelkiismeretes munkát követelnék — mondta —, továbbállnának tőlem az emberek.” Vizsgálat derítette ki, hogy sok tervező szinte kizárólag a havi rendszerességgel kapott célprémiumért dolgozott, természetesen munkaidőben; újítási pénzt követelt — és kapott — olyan munkáért, amelyeknek az elvégzése kötelessége volt. Nyilvánvaló, hogy aki belép egy munkahelyre, aki felveszi fizetését, annak a jogai mellett számolnia kell a kötelességeivel, a munkával szükségképpen együtt járó fegyelemmel is. S mint a jogok, a kötelességek sem lehetnek függvényei a főnök, avagy a beosztott személyes természetének, hangulatának. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala ... A vezetők, az irányítók és a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, ágas- sá-bogassá, hogy szocialista társadalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósításán fáradozunk, vállalva a vele járó összes konzekvenciát. Azokat is, amelyek a vezetők és a beosztottak viszonyára vonatkoznák Nálunk elsősorban a tulajdon- és osztályviszonyok megváltoztatásával kapott új tartalmat a vezetők és a beosztottak viszonya, s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségszerű az alá- és fölérendeltség: a szocialista állam sem mondhat le a szervezettségről, a feladatok teljesítésének számon kéréséről, sőt esetenként a büntetésről sem. A hatalom gyakorlásában mindenütt szükség van a munkát, a közéleti tevékenységet, a társadalmi együttélést szabályozó mechanizmusokra. Mégis: aki csak ezt látja, aki csak ezt az oldalt veszi tekintetbe, az akarva-akaratlanul a mi társadalmunk lényeget és egyben a szervezett munka legfontosabb célját téveszti szem elől. Nevezetesen például azt, hogy a dolgozók — beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az állami, a szövetkezeti tulajdon birtokosai. S ilyen minőségükben: valamennyiünk joga, sőtt sok tekintetben kötelessége is a beleszólás, az állampolgári és egyéb jogok gyakorlása, a szocialista tulajdon védelme, gyarapítása, a munkahelyi és társadalmi viszonyok formálása. E bben az összefüggésben már távolról sem tekinthető személyes ügynek a vezetők világnézete, politikai-erkölcsi magatartásai, vagy akár figyelmessége, érzékenysége a dolgozók mindennapi, akár személyes gondjai iránt. S az ilyen vezetői megnyilvánulás éopen úgy nem nélkülözhető, mint például a szakmai hozzáértés, a feladatok ellenőrzésének következetessége és szigora. Ilyen összefüggésben lehet szerepe — és kell is, hogy legyen! — a jó szónak, a figyelmességnek, a dicséretnek. Alaposan téved tehát az a vezető, aki mindezt alábecsülve, csupán borítékügynek tekinti az erkölcsiemberi elismerést. Mert az egyéni, sőt a vállalati-közösségi gondok is jobban elviselhetők ott, ahol a vezetők tájékoztatják, mi több, beavatják a dolgozókat: ahol a beosztottak nemcsak a munkaerejére, de az eszére, a szívére is számítanak. Ahol a munkaerőn nem statisztikai fogalmat, hanem gondolkodó, az országért, az üzemért felelős embert értenek. Földest József VÍZSZÁMLAZÁS KOMPUTERREL. A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat számítógépes központjában dolgozzák fel többek között a víz- és csatornadíjakat, az anyagnyilvántartást. Képünkön Kiss Dezsőné és Lukács Lászlóné adatrögzítők. (Elek Emil felvétele) SOK MÚLIK A DÖNTÉSEN Megfogni a forintot ÜRES A KASSZA. ELFOGYOTT A SAJÁT ERŐ ÉS A TERMELÉSRE FELVETT HITEL. MIT ÉREZ ILYENKOR EGY FŐKÖNYVELŐ? — Valahogy a hónap utolsó napján bevásárolni induló háziasszonyhoz hasonlíthatom magam annyi különbséggel, hogy nekünk a jövő hónap elején sem lesz sokkal több pénzünk. Egyik napról a másikra élünk. Gazdálkodás — hitelből Komoróczy Jánosnak, a hodászi Béke Termelőszövetkezét első számú pénzügyi szakemberének szavai ezek, de hasonlóan nyilatkozhatott volna bármelyik szövetkeze* főkönyvelője Szabolcs-Szatmár megyében. Tulajdonképpen nem meglepő ez, hiszen a megye termelőszövetkezeteinek többsége hitelből gazdálkodik. Előfordul, hogy nem rendelkeznek elegendő fejlesztési alappal, így saját erejükből képtelenek az újratermelésre. Hodászon az első fél évben hatvannégymillió forintból gazdálkodtak, azonban ebből csak tizenhétmillió forint volt a saját forrás. A többi állami hitel. S hogy milyen eredménnyel forgatták ezt az összeget, az most dől el aratáskor, az alma, a kukorica és a többi nővér” betakarításakor. — Legnagyobb kiadásunk az első hat hónapban a munkadíjak fizetése volt — mondja a főkönyvelő. — Majd tizenkétmillió forintot fizettünk tagjainknak, alkalmazottainknak. Aztán hárommillióba került a műtrágya, nyolc és félbe a növényvédő szer, az üzemanyag ugyancsak hárommilliót emésztett fel, négymilliót fordítottunk göngyölegre, hasonló összegért vásároltunk ládakészítéshez faanyagot, a biztosítás négy és felet vitt el, és lehetne folytatni a sort. Ahogy mondani szokták, sok kicsi sokra megy. Természetesen mindezekre szükség volt a termelés megalapozásakor. Almából nyolcmillió Valóban, az első fél év csak viszi a pénzt, kirepülnek a kasszából a forintok, s vissza lassan csordogálnak. A pénzes időszak, amikor inkább telik a kassza, most következik el. — Leghamarabb az ötvenöt hízómarhából várhatunk pénzt, úgy másfél milliót — folytatja Komoróczy Zoltán. — A múlt héten szállították exportra, Líbiába az állatokat. Tagoktól, kistermelőktől négyszáz tonna meggyet vettünk át értékesítésre. Ebből félmillió haszna származott a szövetkezetnek. Juhok leadása után háromszázezer □ z üdülőben megismerkedtem egy végtelenül szerencsétlen emberrel. Trifon Barbukiijszkij- jel. ötvenéves volt, középtermetű, álmodozó, szomorú tekintetű, ritkás hajú férfi. Ennek a Tritonnak volt egy felesége, Girgina, aki állandóan a férjével foglalkozott. Nem engedte meg neki. hogy dominózzon, újságot olvasson a teraszon, részt vegyen a biliárdcsatákban, sört igyon evés közben, evés előtt, és után, hogy aludjék egyet ebéd után, vizes fejjel kimenjen az erkélyre, kenyér- morzsákat szórjon az ablakpárkányra a galamboknak, fél óránál tovább televíziót nézzen, beszédbe elegyedjen a 35 évnél fiatalabb nőkkel, horgásszon a közeli víztárolóban, ténferegjen a piacon, szénsavas üdítő italokat igyon, vendéget fogadjon és vendégségbe menjen. Az állandó felügyelettől elgyötört Trifon törte a fejét, mihez is kezdjen. Titokban, hogy a felesége meg ne tudja, kivevtte a könyvtárból Boccaccio Decameronját, de a mindenütt jelen levő Girgina olyan botrányt rendezett, hogy a könyvtárosnő visszavette a könyvet, és fizetés nélküli szabadságra ment. Ekkor az üdülő összes férfilakója félrevonult az étterem egy távoli zúgába, ahol megegyeztek abban, hogy megkönnyítik a szerencsétlen életét. Még ugyanaznap este a harmadik emeletről egy égő cigarettát eresztettek le madzagon; a boldogtalan Trifon mohón beszívta a füstöt. A hogy cselekedni fogunk. Kerestünk egy kötelet, hágcsót fontunk belőle, s egy adag altatót csempésztünk Girgina levesébe; a kompótjába még egy adagot. A salátáját is fel akartuk javítani egy kis altatóval, de féltünk, hátha ekkor örökre elszunnyad. Amikor Trifon oldalbordája horA varrótű áldozata cigaretta eltűnt a magasban, hogy egy perc múlva ismét megjelenjék. A bal oldali szomszédok kihoztak az erkélyre egy hordozható televíziót, hogy valahogy szórakoztassák a foglyot. Az üdülő legszebb lánya, a fekete hajú Aida felmászott a nyárfára és suttogva szerelmes verseket Szavalt Trifonnak. A reggelinél a szakács saját kezűleg vitte oda Trifonnak az újságot, amelybe jókora adag hagymás kolbász volt csavarva. Másnap a fogolyként őrzött Trifon eljuttatott hozzánk egy cédulát, amelyen azon kesergett, hogy nem tud nekünk személyesen köszönetét mondani. Elhatároztuk, tyogni kezdett, leeresztettük a kötélhágcsót a harmadik emeletről, s a boldogtalan felmászott hozzánk. A menekülés fölötti örömünkben pezsgőt bontottunk, előkerült az összes harapni- való-tartalék és meghívtuk csoportunk nőtagjait is. A szerencsétlen Trifon evett- ivott, énekelt és sírt. — Látjátok a szerencsétlenségemet — hüppögte Trifon —, de senki nem tudja, hogyan jutottam idáig. — Segítettünk kifújni az orrát, s ő folytatta: — Huszonkét évvel ezelőtt ugyanebben az üdülőben nyaraltam, és egyszerre csak leszakadt a zakómról egy gomb. Megkérdeztem, van-e valakinél varrótű. Akkor jelent meg az életemben Girgina. Felvarrta a gombomat, belenyúlt a nadrágzsebeimbe, lyukat fedezett fel és bevarrta őket. Aztán felajánlotta, hogy kivasalja a nadrágomat. Azután megígérte, hogy köt nekem egy gyapjúmellényt, és meghívott a szobájába mértékvételre. Megvettem a fonalat, s egy hét múlva a mellény elkészült. Éppen jó volt, de még maradt egy kevés fonal. „Tudod mit — mondta akkor Girgina — ez éppen elég lesz zoknira a gyereknek.” Milyen gyereknek? — kérdeztem értetlenül. Mire elnevette magát: „Miféle gyereknek? — Hát a miénknek!”... — A varrótű áldozata! — kiáltott fel valameíyikünk és fölemelte poharát. — Vagy inkább a gomb áldozata!... Trifon hallgatott, és eszelős tekintetével az erkély felé fordult. Hátranéztünk. Girgina átmászott a korláton: a kötélhágcsó remegett erős kezében. A lányok rögtön kereket oldottak; a férfiak is szedték a lábukat, kettesével vették a lépcsőfokokat, és futás közben ellenőrizték, hogy minden gombjuk megvan-e ... Jordan Popov forintot várunk. Nagyobb összeget csak a kalászosokból remélünk a nyáron. Igaz, a májusi aszály kivett a zsebünkből néhány száz ezer forintot, a vártnál kevesebb lesz a rozs. Ennek ellenére a négymillió forint meglesz. Majd augusztusiban a dinnyére számíthatunk, aztán jön az alma. Ötvenhótmillió forintos árbevételt terveztek téli almából, ennek hetedrészét, nyolcmilliót pedig nyereségként szeretnének elkönyvelni. Szükség is van erre a nyolcmillióra, mert a szántóföldi növénytermesztést eleve veszteségesre tervezték. A kukoricánál például kétszáz hektárt alapul véve majd háromszázezer forint mínusszal számolnak, de a saját állatállománynak kell az abrak. (Talán olcsóbb lenne vásárolni.) — Elsősorban a teljes terület hasznosítása teszi szükségessé a rozs, a kukorica termesztését — válaszolja Komoróczy főkönyvelő. — Ezek helyett lehetne dinnyét, vagy dohányt ültetni, viszont ezek a növények mind kézi,munkaigényesek, ebből pedig egyre kevesebb van. Mivel mezőgazda- sági termelőszövetkezet vagyunk, továbbra is termeljük a növényeket, de igyekszünk más módon is pénzt keresni. Nem elég termelni Alaptevékenységen kívül műtrágyát csomagolnak^ fát osztályoznak, hamarosan indul a varrodájukban a termelés, a MOM-nak pedig a vízóra gyártásában szeretnének a jövő év elejétől segédkezni. — Azért a költséget meg is lehet fogni — mondja rövid gondolkodás után Komoróczy János. — Éves szinten tízmilliót költünk alkatrészekre. Ebből csak egy- kétmillió forintot kellene megtartani, ami már javítaná az ágazat eredményét. Felújítással, célprémiumok kitűzésével elérhető. Volt már arra is példa hogy egy traktorosnak saját hibájából romlott el a gépe, amit megtéríttettünk. Az állattenyésztésben magas a takarmányfelhasználás. Ezt melasz etetésével csökkentjük. Nagy feladat a húsmarhatenyésztés munkájában a vemhesítés javítása. Nincsenek könnyű helyzetben a gazdasági vezetők. Most egy-egy döntéstől százezrek és milliók, a nagyüzemek nyereségessége forog kockán. Nyitott szemmel kell járni a világban, érzékenyen reagálni a legkisebb változásokra is. Hodászon is látják, elmúlt az, amikor csak termelni kellett. A termelő és a közgazdász szemével nézik a világot. így bizton számíthatnak a tervezett hétmilliós eredményre. Sipos Béla----------------------------------> HITEL L akás, bútor, autó, hobbikért, nyaralás — hitelből... A fiatalok ez irányú vállalkozókedvében nincs hiány. Csak az a gond, hogy sokuk az álmuk, vagy éppen a meggondolatlanságuk révén az anyagi teherbíró képességüket jóval meghaladó fizetési kötelezettségeket vállalnak, tovább nyújtózkodnak, mint az a bizonyos takaró ér. Hajdú Ferenc, az OTP Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának hitelosztályvezetője szerint az összhitelállománynak csupán néhány ezrelékét teszik ki az esedékes (elmulasztott) törlesztések, mégis, e pár ezreléknyi rész is több millió forintot és több ezer nem korrekt adóst jelent. S mivel így kevesebb a befolyt összeg, kevesebb pénz jut mások hiteligényeinek kielégítésére is. Arról nem is szólva, hogy a fizetési (törlesztési) kötelezettségüket nem teljesítőkkel az OTP-nek sok „plusz” teendője, gondja van, például az illetményletiltás, végreha j tásiel j árás-kezde- ményezés. Az OTP mindenki iránt bizalommal van, de a jövőben a hitelengedélyezés seknél az ügyfelek anyagi teljesítőképességét kénytelen szigorúbban vizsgálni. v y Gyorsfénykép a Volán helyköxi utasforgalmáról Csuklós helyett szóló A viteldíjak megemelése óta kevesebben utaznak az 5. sz. Volán Vállalat helyközi járatain, mint egy évvel korábban. Mit tesznek a bevételkiesés ellensúlyozására? — kérdeztük a vállalat személyforgalmi osztályán. — A helyközi járatok viteldíja emelkedésének hatására, mintegy huszonnyolc százalékkal kevesebb a készpénzzel fizető utasok száma — mondja Danku Andor osztályvezető. — Azonban a vidékről, illetve a vidékre bérlettel utazók száma körülbelül hat százalékkal növekedett, de több a tanulóbérletes utasunk is. — Számítottunk az utasok számának mérséklődésére — közli Szabó József osztályvezető-helyettes. — Megpróbálunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, például úgy, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel, munkaerővel jobban gazdálkodunk. — A hatékonyabb gazdálkodás érdekében egyes, nem kellően kihasznált helyközi járatot megszüntettünk, azaz azokat ritkábban közlekedtetjük — veszi át a szót Danku Andor. — Ezt nem öncélúan hajtottuk végre. Tekintettel voltunk, vagyunk arra, hogy a lakosság alapellátását, közlekedését messzemenően biztosítsuk. Igazodtunk az utazók igényeihez. Aztán megvizsgáltuk a járatokat, s ahol elegendő, ott a csuklós buszok helyett szólók közlekednek, vagy két busz helyett egy jár. Emellett több-kevesebb sikerrel igyekszünk a magasabb viteldíjakkal szinkronban javítani az utazás kulturáltságát, ami a buszok tisztaságát, az udvariasságot, és még nagyon sok mindent magába foglal — Mi a helyzet az időszakos bérlettel? — Az megszűnt — tájékoztat Danku Andor. — Korábban a tanulók és a dolgozók részére volt időszakos bérlet. Ez 1982. szeptember 1-től megszűnt. A tanulói időszakos bérletet a 75 százalékos menetdíjkedvezményre jogosító igazolvány váltotta fel. A dolgozók esetében pedig a bérletek árának nyolcvan százalékát a vállalatok térítik.
