Kelet-Magyarország, 1983. július (43. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. július 19. SZOT-OpQIÓ A DUNÁK Pizzakóstoló a Novotelben A Margitsziget part menti fái alatt a töltéshez simul egy karcsú testű hajó. A hídról nézve úgy tűnik, ideiglenesen vesztegel itt, arra vár, hogy beszálljanak utasai, s a matrózok máris felszedik a horganyt. Valójában a SZOT Visegrád üdülőhajójának állandó kikötője a sziget bejáratához közeli kis öböl, ahonnan Budára látni: a Rózsadombtól a Gellérthegyig. Éppen tíz éve, hogy a dunai személyszállító hajót átalakították víziszállodává, meghagyva romantikáját: a szakszervezeti beutaltakat kényelmesen berendezett 2—4 ágyas kabinokban helyezik el. Étkezésnél nyolcán ülnek egy asztalnál, hang nélkül kezdődik az első ebéd, csak az evőeszközök halk csörömpölése töri meg a csendet, az ország különböző részéből érkezett vendégek — többen Kapás Márton üdülővezetőtől megtudom, a programokat úgy állítják össze, hogy mindenki választhat kedve szerint. Városnézés, múzeumlátogatás, séta az állatkertben, szórakozás a Vidám Parkban, kirándulás sétahajóval Szentendrére, autóbusszal a Dunakanyarba ... — sorolja. — Bemutatjuk az új szállodákat, a Novotelben pizzakóstolóra várnak bennünket. Este színházba, a Vigadóba, jtán- cos szórakozóhelyekre járnak vendégeink, vannak, akik a Kert mozit vagy a szigeti sétát választják. Melegben sokan keresik fel a Palatínus hullámfürdőjét. A kapitány és a hajószemélyzet igyekszik az üdülők kedvében járni. A házirend a matrózélethez hasonló: az A hajó nem indul. Szabolcsból — tartózkodóan méregetik egymást. A Bécs- ből jövő szárnyashajó siklik el az étterem kajütablakai előtt, üdvözlő hullámveréssel oldalba veregeti az üdülőhajót. Képek F elhős az ég, mi több esik, csepereg, aztán újra esik. Az ember és a természet esősza- gú, mély lélegzetet vesz, fel- fidül a több napja tartó kánikula után. Múlik az ingerlékenység, a letargia, szűnnek a szívtáji panaszok, előnyös kedélyváltozás következik. Már az sem bosszantó, hogy miket lát a járókelő. Látja például, hogy bár esik az eső Nyíregyházán, a Lenin téren erőteljesen locsolnak. Ez aztán a verseny, a kon- kurrencia! Bezzeg, amikor nem esett az eső, amikor öngyulladásig száraz volt minden, — tikkadt a föld, a gyep, — akkor egy fia locsoló sem volt a helyszínen ... Más téma. (Szintén megér egy misét.) Azon a napon, július 13-án, a reggeli órákban különös bemutató volt Nyíregyházán, a Bercsényi utcán. Alit ott egy úthenger (a nagy úthengerek lilliputi mása), és járt ceíetül. Mármint a motor. Aki látta, megállt, nézte öt percig, tíz percig. Az úthenger kezelője sehol, a TAÉV-töl — övék volt a gép — senki sehol. Ami külön érdekessé tette a látványt; a motorháztető fel volt hajtva, így aztán bárki megtekinthette, milyen is egy úthengermotor. Ha lett volna vállalkozó, talán még azt is megteheti, hogy hozzábabrál a masinához, elindítja, sebességbe kapcsolja és manőverezik az ebek harmincadjára hagyott álló, de járó eszközzel ... De hát esett az eső. Minden más mellékes volt azon a napon, hiszen addig már forró volt és tüzes az aszfalt, a házfalak lehellete. A zápor, ami jött, lecsillapította kissé a kedélyeket. Már én sem bosszankodom, mert törpe ügy — az esőben locsolás és a fura úthenger-üzemeltetés ahhoz képest, hogy az eső hatására mennyivel több kukorica, burgonya és dohány fog teremni. Továbbá jól jött az eső a zöldségnek, gyümölcsnek és még azoknak is, akik bőrig áztak. Hiszen láttam: ül három kamasz a téren, a pádon és csak nevetnek, pedig már csuromvizesek. A kamaszoknak is kell az eső, hiszen növésben vannak, mint a káposzta és a karalábé. S. E. étkezési időpontokat szigorúan betartják, egyébként a kikötőtörvények érvényesek, a nap 24 órájában mindenki akkor szállhat partra, amikor csak akar. A parancsnoki hídtól a gépházig végigjárjuk a hajó minden zugát. A közös zuhanyzók meleg vizét a Margitsziget 70 fokos termálforrása adja. Külön élmény a gépesített konyha. Reggelire mindenki annyit ehet, amennyit akar, s délben levesből, főzelékből is korlátlanul repetáz- hat. Bőséges, változatos az ellátás. — Mindig telt ház van? — kérdem az üdülővezetőtől, miközben a vendégkönyvben lapozok, beleolvasva a köszönő sorokba. — Március elejétől december 15-ig fogadunk üdülőket. Általában mindig van üres helyünk, kivéve egy-két őszi hetet. Egyre többen érkeznek önköltségesen, pár napra. A szakszervezeti tagok ugyanis napi 150 forintért szállást és étkezést kapnak, előzetes bejelentkezésre. Telefonon, a 111-813 számon hívhatók vagyunk. Több olyan vendégünk volt, aki vizsgaidőszakban nálunk szállt meg vagy vásárolni jött a fővárosba. (H.) A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben szovjet megrendelésre gyártanak 220 ezer női divattáskát. Képünkön: Répási Magdolna a divattáskákat csomagolja. (Császár Csaba felvétele) COLIBACiLUS MIATT Bezárták a rakamazi úttörőtábort Szombaton terjedt el a hír: a KÖJÁL Nyíregyházi járási-városi Felügyelősége bezáratta a rakamazi úttörőtábort. Okáról Pirint Frigyestől, a rakamazi tanács elnökétől kértünk tájékoztatást. Megtudtuk, hogy amikor a nemzetközi tábor befejezte munkáját, s váltásra került sor, a szokásoknak megfelelően a Tiszalöki Kommunális Vállalat szippantói kiürítették a zárt rendszerű derítőt is. Amikor megérkeztek július 7- én a tábor új lakói, szinte egész nap használták a zuhanyt, így a derítő ismét megtelt. A KÖJÁL szúrópróbaszerű ellenőrzésén azt tapasztalta, hogy a Tisza partján levő lábon álló épületnél feljött a szennyvíz. Természetesen azt kérték a tábor vezetőségétől, hogy zárják le ezt a szakaszt, és gondoskodjanak az üzemszerű használatról. Egyúttal vízmintát is vettek. Rendelésükre a laboratórium elvégezte a vizsgálatot, s olyan mennyiségű cólibacilust találtak, hogy a víz fogyasztásra már nem alkalmas. Megbetegedés szerencsére nem történt. Nagy gondot okozott a tábor vezetőinek, s a rakamazi tanácsnak a közben érkező újabb csoportok elhelyezése. A kemecseiek és a tiszavasvá- riak nem jöttek el, a dögeiek viszont már ideérkeztek cse- retáborozóként. A községi tanács és a GAMESZ felajánlotta a 80 úttörőnek, hogy a rakamazi általános iskolában biztosítja elhelyezésüket a tábor időtartamára. Itt nyílt lehetőség étkeztetésükre is, s a hideg-meleg vizes zuhanyozás mellett megoldották díjmentes strandra szállításukat is. Hétfőn, július 18-án a SZA- VICSAV megbízást kapott a tábor és a vízrendszer teljes fertőtlenítésére. A GAMESZ munkatársai hozzáláttak az épületek, és az udvar rendbe hozásához. Üjabb vízminta vételére is sor kerül, s ameny- nyiben a fertőtlenítést követően a víz megfelel az elvárásoknak, a tábor megnyitásának nem lesz akadálya. A tanács ugyan vállalta volna szódavizes ballonok és az étel kiszállítását is, de a fertőzések elkerülése érdekében így megnyugtatóbb a kép. Minden remény megvan arra, hogy a következő turnusban nem lesz akadálya az újabb 160 táborozó fogadásának, (m. k.) Olvasónk írja A VASUTASOK ADTAK Százszázalékos rokkant vagyok, járóképtelen. A MÁV- nál dolgoztam 21 évig. A közelmúltban a záhonyi csomópont pártbizottsága és a záhonyi területi szakszervezeti bizottság felhívására a záhonyi GRF. vezetősége egy háromkerekű motoros triciklivel ajándékoztak meg melyet a szocialista brigád készített el. A közelmúltban volt vasutasnap alkalmából utólag is erőt, egészséget kívánok mindanyiuknak és hálásan köszönöm a kivételes gondoskodást, törődést. Szabó Ferenc Eperjeske, Kossuth utca 79. A tárgyalóteremből Saját számlára is dolgozott 1979 őszétől dolgozott a LAK- SZÖV-nél anyagbeszerzőként a nyíregyházi Wald Miklós. Munkaköri leírást ugyan nem kapott, de a részlegvezetője szóban közölte vele a feladatát. Főként festékeket kellett beszereznie a szövetkezet részére, ehhez természetesen megkapta a bélyegzőt is. Tavaly nyáron Wald rájött arra, hogy saját céljaira is ki tudja használni ezt a lehetőséget. Többször előfordult, hogy olyan árut számiáztatott le, amit aztán elfelejtett leadni a szövetkezetnek, s egyéb módon is kereste a maga hasznát. Júniusban egy tizenegyezer forintos tétellel kezdte üzelmeit, s szeptemberre már hatvanhatezerre rúgott az az összeg, amelyet a bélyegző használatával szerzett áruk eltulajdonításával tett zsebre. A munkaköri kötelezettségét is hanyagul látta el. Gyakran hagyta ki a raktárt, a megvásárolt anyagokat közvetlenül juttatta el a munkahelyekre, holott ez szigorúan tiltott volt. Hanyag munkájával harmincezer forintnyi kárt okozott, mivel az így beszerzett festékek, s egyéb anyagok egy része eltűnt. A vádlott arra hivatkozott, — bár elismerte bűnösségét —, hogy első házasságából két kiskorú gyermeke van, akiket volt felesége nevel, s emellett még egy gyermeke van a mostani házasságából. A tartásdíjra s egyéb költségekre nagyon sok pénze elment, s csak nehezen tudta a megélhetésüket fedezni a fizetése. Jelezte egyben azt is, hogy a munkahelyén sem volt minden rendben, a nagy szervezetlenség tette lehetővé számára, hogy a pénzszerzésnek ehhez a módjához folyamodjék. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Wald Miklóst sikkasztás és hanyag kezelés miatt marasztalta el, s nyolc hónap börtönre ítélte, mellékbüntetésként egy évre eltiltotta a közügyektől. Kötelezte egyben a vádlottat, hogy a LAK- SZÖV részére térítse meg az okozott kárt. Az Ítélet nem jogerős. (pd) Az elmúlt kánikulai műsorhét — a szórakoztató műfajnak tett engedmények mellett — szolgált néhány magvasabb produkcióval is. Mindjárt kedden (bár igen késő este) szívesen láthattuk a Rege a csodaszarvasról című vadászati-vadgazdálkodási dokumentumfil- met A hangsúlyt az utóbbi megjelölésre teszem. Azt, hogy mennyiben sipoort a vadászat, s hogy mennyi hasznot hoz a népgazdaságnak, jószerivel eddig is tudtuk. Ám most bepillanthattunk abba a körültekintő szakmai munkába, ami lehetővé teszi mindezeket. Ugyancsak érdekes volt megtudni a vadászat és környezetvédelem szoros összefüggéseit. A szép természeti felvételek Neumann László operatőr munkáját dicsérik, a rendezői beállítások pedig Szűcs Lászlót. Egyetlen zavaró momentumról csupán: a rajzfilmbetétek időről időre (fölöslegesen) szakították meg a folyamatos gyönyörködést és ismeret- szerzést. Ha már úgy kezdtem, hogy a fajsúlyosabb műsorokból mazsolázok, ne essék sok szó az EgymilUárd évvel a világ vége előtt, Sztrugatszkij kisregényéből készített, élvezhetetlenül unalmas magyar tévéjátékról. Nem érdemli meg a bármily szűkre szabott elemzést. Viszont a Jogi esetek szerdai adása aktualitásával, s egy igen nehéz téma, az újítások megítélése és díjazása alapos „körüljárásával” tűnt ki, az új újítási rendelet alkalmazásának lehetőségei kapcsán. Az igazi tévés személyiséggé vált, népszerű dr. Erőss Pál egyenesen (jól előkészített) élvezetes produkcióval szolgált a szigorú szak- szerűségen túlmenően. Bármelyik jó színészünk megirigyelhette volna... Az Ablak c. hazai magazin pénteki adásában zömmel nyári témák szerepeltek. Köti Judit riportja a nálunk még alig ismert masszopunkturáról (az akupunktúrára épülő, serken- tő-nyugtató kozmetikai pontmasszázsról bizonyára nemcsak a tévénéző nőket kötötte le. A gyógyél járás apostola, a Vietnamban ez irányú tapasztalatokat szerzett orvosprofesszor fejtegetéseit még modellen is illusztrálták! Déri János kitűnő riportja a rosszul kivilágított járműveikkel, sokszor ittasan közlekedő kerékpárosokról (évente közel 600 ittas kerékpáros okoz baleseteket, s tavaly 44-en haltak meg közülük) egyértelmű végkövetkeztetést sugallt: úgy kellene velük szemben eljárni, mint a szabálysértő autósokkal. Merkovszky Pál Azt hiszem, írtam már más alkalommal, most újra lleírom: nagyon érdemes a Gondolatjel című állandó műsor adásait hallgatni. A legtöbbször igen lényeges témákról esik bennük szó. Mint legutóbb abban, ámely A vizuális nevelésről hangzott el. Ha a kérdést elsősorban praktikus oldaláról akarjuk megfogni, akkor a legfőbb érv az, hogy nem igen létezik olyan szakma, foglalkozás, hivatás, amelynek gyakorlásához ne lenne szükség vizuális készségekre. A látás fejlesztésére: a térszemlélet, a fonmaórzék, a színérzék ki- fejlesztésére a rajzórákon van, illetve lenne lehetőség ha 1979 óta, egy alaposan elhibázott taniterv életbe léptetésével — mesterségesen el nem sorvasztották volna a vizuális nevelést. Válsággal küszködő oktatás- és nevelésügyünk rossz „húzásai”, balfogásai közé sorolhatjuk ezt is. Az a szerencse, hogy az óvodában meghagyták a rajzolást, hiszen az ott a boldog és nélkülözhetetlen foglalkozások közé tartozik. Az általános iskolában már jóval kevesebb a rajziéra, a középiskolák negyedik osztályából törölték, az alsóbb osztályokban pedig kéthetenkénti egy órára redukálták. Akik ezt a tantervét és óratervet kidolgozták és jó váhagyták, elfelejtkeztek anról, hogy a rajz lényegesen több, mint kézügyességet képező, fejlesztő tantárgy. A Gondolatjelnek ebben a legutóbbi adásában sokoldalúan mutatták be a szerkesztők, hogy a legkülönfélébb foglalkozásúak- nak mennyire nélkülözhetetlen a vizuális készség. Egy építésznek, tervezőnek vagy akár a kőműves munkásnak az esetében nem is igen, kell ezt bizonygatni, annyira evidens, nyilvánvaló. Am a baleseti sebésznek is nagy szüksége van rá ahhoz, hogy a röntgenfelvételen (vagy átvilágításkor) a csontok (a törött csontok) egymáshoz való helyzetét helyesen tudja látni. Vagy a gépkocsivezetőnek mily nagy, szüksége van arra, hogy kifogástalan, de legalábbis jó legyen a térérzékelése, a három dimenzióban való látás képessége. Sok durva közlekedési baleset azért következik be, mert ez a készsége nincs meg, vagy nem kellően fejlett a gépkocsi vezetőjének. A geológusnak nélkülözhetetlen információs, kommunikációs eszköze a rajz. Még nyelvi nehézségeket is át tud hidalni vele. Az atomszerkezetet, a fizikai jelenségeket, a matematikai elméleteket, a kémiát is csak fejlett vi- zualitással lehet megérteni, De az ipari termelői tevékenységiben is nélkülözhetetlen ez a készség. (Pl. formaérzék, színérzék.) Mindehhez a jelenlegi szemléleten és raj zórák számán változtatni kellene, sokkal szorosabb kontaktus az óvodai, az általános is kólái és a középiskolai rajz- oktatás között. Ez volt a műsor konklúziója, s ezzel csak egyet lehet érteni. Seregi István A PflNJ MELLETT
